Sztálinvárosi Hirlap, 1958 (3. évfolyam, 1-102. szám)
1958-01-07 / 1. szám
A Hazafias Héftfintimm^aínm időszerű kérdéseiről Az utóbbi hónapokban — különösen az országos tanácskozás óta — egyre többet hallunk a népfrontról. Felvetődött, hogy a népfront szervezett keretek között működjék, mint egy nagy átfogó tömegszervezet. Ez azért nem volna célszerű, mert a szervezeti forma előre meghatározott program szerinti, keretek és korlátok közötti tevékenységet jelentene. Ezzel szemben a népfrontmozgalom számára csak irányvonalat ad az országos tanácskozás, központ. A népfront-bizottságok vagy azután a helyi viszonyoknak megfelelően élő tartalommal töltik meg tevékenységüket. Pártunk álláspontja, hogy a népfront tömegmozgalom jellegű legyen. Ebbe a mozgalomba, frontbizottságokba be illetve a népkell vonni a munkásokat, dolgozó parasztokat, tsz. tagokat, értelmiségieket és minden a népi hatalomért harcolni hajlandó embert. A párt vezető szerepének a népfrontban is érvényesülnie kell. A bizottságokban lehet vitatkozni javaslatot tenni, de feltétlenül aktív munkát kell kifejteni a helyi községpolitikai tervek megvalósításában a tanácsok munkájának elősegítésében. A népfrontban helyet kell adni mindazon pártonkívülieknek, akik az alapvető kérdésekben: a szocializmus építése, a népi hatalom, a munkásosztály vezető szerepe, a béke védelme, stb. velünk egyetértenek. Részletkérdésekben, vagy a végrehajtás módozataiban lelhetnek a népfrontbizottságokban viták, véleménykülönbségek. Nem lehetnek a népfrontmozgalomnak részesei a volt kizsákmányoló osztályok tagjai, az ellenforradalomban szerepet játszott, vagy egyéb ellenséges elemek. A népfront jellegének kialakításánál sok hibás nézet merült fel. Ilyen volt pl., hogy paraszti szervvé kell változtatni. Az utolsó esztendőben országunkban az építő munka minden területén szép eredmények születtek, a népfront is részese az elért sikereknek. De azt is meg lehet állapítani, hogy a népfront nem áll ma még azon a magaslaton, ahová el kell jutnia. A népfrontmozgalom jelenlegi legfőbb feladatai: teljes erővel támogatni a szocializmus építését városban és falun egyaránt, gazdasági, kulturális, munkálkodni a politikai élet minden területén, erősíteni a munkás-paraszt szövetséget, részt venni a városi, üzemi, termelőszövetkezeti tervek végrehajtásának ellenőrzésében, kezdeményezéseket tenni a társadalmi tulajdon védelmében, szembeszállni minden szociális demagógiával, harcolni az alkoholizmus ellen és még más feladatok. Egyik igen fontos területe a népfrontmozgalom munkájának: a békéért folyó harc. Felvilágosító munkát népfront a nacionalista, folytathat a nézetekkel szemben — a soviniszta proletárinternacionalizmus szellemében. Az ifjúság helyes nevelésén a népfrontban működő pedagógusokon keresztül munkálkodhat. Az 1957. évi részleges tanácsválasztások alkalmával a népfront jó segítséget nyújtott. Az 1957. évi választások előkészítésében, megszervezésében is támogassák a népfrontbizottságok a tanácsokat. A tanácstagoknak a dolgozókkal való jó kapcsolatának kialakítását is támogathatják a népfront-bizottságok. A kommunisták számára a népfront bizottságokban való munka igen fontos pártmunka. Az ellenforradalom után a munkásosztály és parasztság, valamint az értelmiség létbizonytalansága a népi egységfront kibontakozására nagy lehetőséget nyújtott. Tanúi lehetünk annak, hogy ez a neni erősödik, hiszen az összefogás azóta is ellenforradalom ütötte sebek begyógyításában ez az egység jelentett nagy erőforrást. Miután a párttagok száma most sokkal kisebb, mint az MDP-ben volt, ebből is adódik a népfront-mozgalom egyik legfőbb tevékenysége: a párt és kormány által kitűzött feladatok elvégzésére megnyerni a dolgozó embereket Miután a kormány reális és elérhető célokat tűz ki, ezek elvégzésére könnyebb a mozgósítás. A népfront útjának kibontakozását akadályozta, hogy itt is érvényre akartak juttatni revizionista nézeteket ugyanis a népfrontot a párt fölé akarták emelni. Ez folytatása lett volna a Nagy Imre féle hírhedt 1953-as népfront programnak. A kommunisták a népfrontmozgalomban is felelős munkát végeznek. A népfrontban végzett munkát igen fontos pártmegbízatásnak kell tekinteni, amelynek jó elvégzése mélyíti, erősíti a párt kapcsolatait a dolgozókkal. Elérjük azt, hogy a helyes és minden becsületes ember érdekeivel egybeeső célkitűzéseink megvalósításában együtt halad, velünk dolgozóink legszélesebb tömegei. llllllllllllllllllllllllllllllllimillillllllllllllllllllllHIHlllllllll 2 1958. január 7 Szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta: A Kossuth Lajos u. 22. sz. házat a Városi Tanács 1957. november 7-én ünnepélyesen átadta nekünk lakóknak. Ezért mi hálásak vagyunk államunknak, amit a lakás karbantartásával, gondozásával igyekszünk kifejezésre juttatni. Az Ingatlankezelő Vállalat talán nem eléggé körültekintő módon olyan ember kezébe adta a lépcsőház takarítását, aki azzal megbirkózni képtelen. Az első tíz napon egyáltalán nem takarított a házfelügyelő és most is csak hetenként egyszer sepernek. A házfelügyelő röviddel ezelőtt kiadta a lépcsőházat takarításra, ami a lakókban jogos felháborodást keltett. Mi lakók eddig azt hittük, hogy a házfelügyelő azért van, hogy a ház közös ügyeit intézze és a lépcsőházat tisztán tartsa, hiszen ezért ingyen lakást és fizetést kap. Miért nem bízták ezt a feladatot egy olyan lakóra, aki azt maga rendesen elvégezné? Amikor a házfelügyelő megválasztásáról volt szó, az állást többen is elvállalták volna, de még ma is akad olyan lakó, aki ezt a munkát becsülettel elvégezné. Mivel mi lakók nem nyugodhatunk bele ebbe a helyzetbe, tovább érdeklődtünk és azt a felvilágosítást kaptuk ,hogy csak azért vállalta el a házfelügyelőséget, hogy megkaphassa a kétszobás. Úgy véljük, hogy földszintes lakást, ha kapunk valamit, ezért ellenszolgáltatást is kell nyújtani. Éppen ezért kérjük az illetékes szerveket, hogy sürgősen változtassanak e lehetetlen helyzeten. A Kossuth Lajos u. 22. sz. ház lakói A szerkesztőség egyet ért a Kossuth Lajos u. 22. sz. ház lakóinak véleményével. Őszintén szólva csodálkozunk, hogy az Ingatlankezelő Vállalat, amely ugyanezt a bejelentést megkapta, nem intézkedett azonnal a vicirendszer megszüntetésére. Ezúton kérjük az Ingatlankezelő Vállalat vezetőjét, hogy számolja fel a Kossuth Lajos u. 22. sz. házban ezt a helytelen állapotot. A Dunai Vasmű pénzügyi helyzet írja Pallér Tibor, a Dunai VHM mű pénzügyi vezetője A Dunai Vasmű 1957. évi pénzügyi helyzetének visszatekintésénél szükséges az 1956. évről is néhány szóval megemlékezni. állandó pénzügyi Az 1956-os évet az zavarok, elfekvő készletek, meg nem hitelezhető követelések jellemezték. Ezt még súlyosbította az 1956. IV. negyedév, amikor az ellenforradalom vállalatunknak ezt az amúgy is súlyos helyzetét még tovább rontotta. Az 1957-es év tehát ezeknek az áthidalásával kezdődött meg. A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány hatásos pénzügyi intézkedései — a Magyar Nemzeti Bank szervezetén keresztül — megvalósították a termelés hatékonyabb forintellenőrzését, s ez egyszeriben véget vetett az 1956. IV. negyedévi anarchikus állapotoknak. Vállalatunknál is jelentős változások történtek a pénzügyi helyzet megjavítása érdekében. Így felülvizsgáltuk a pénzügyi osztály személyi állományát és a disszidáltak, vagy másképpen eltávolítottak helyére jobb pénzügyi szakembereket állítottunk. Igyekeztünk eleget tenni előző évi fizetési kötelezettségeinknek, majd egyensúlyban tartani a vállalat pénzügyi helyzetét. Nem volt könnyű dolgunk. Meg kellett küzdenünk azzal helytelen műszaki szemlélettel, amely a a termelést elkülöníti a pénzügyi problémáktól és arra a meg nem engedhető álláspontra helyezkedik, hogy: «minket műszakiakat a forint nem érdekelt. A pénzügyi osztály és a társosztályok között a múltban nem volt megfelelő kooperáció. Ennek kiküszöbölése érdekében fő feladatunknak tartottuk a társosztályi kapcsolatok megjavítását. Nagy segítségünkre volt ebben a munkában — amelyről ma már elmondhatjuk, hogy kielégítő — Pilter Pál főmérnök, Hentschel Róbert főmechanikus és Forbáth Róbert főtechnológus. Ennek a közös munkának az eredménye volt, hogy a Dunai Vasműnek 1957. évben pénzügyi nehézségei nem voltak. A Magyar Nemzeti Bank által 1957. évre kiadott pénzgazdálkodási utasítások — bár sűrűn változtak az év folyamán —, de mind egy-egy lépéssel közelebb vitte vállalatunkat a teljes konszolidációhoz. Anyag- és áruforgalmi főosztályunkkal való jó kapcsolatunk elősegítette a helyes készletgazdálkodást. A pénzügyi terveinket minden esetben összehangoltuk a tervosztály termelési, valamint az anyag- és áruforgalmi főosztály anyagtervével. Ez különösen jótékonyan hatott pénzgazdálkodásunkra, mert ezáltal igyekeztünk tervszerűvé tenni anyaggazdálkodásunkat és az anyagfelhasználás mértékéhez megfelelő készletet engedélyeztünk csak beszerezni, figyelembe véve a szükséges biztonságos tartalékot. A feleslegesen felhalmozott, és vállalatunk részére értéktelen, úgynevezett «inkurrencia« felszámolásával az 1957. év folyamán több millió forint forrásához jutottunk. Helytelen gyakorlat volt, hogy gyárrészlegeink saját kéziraktáraikat túlzottan feltöltötték, és ezáltal önköltségüket rontották. A Magyar Nemzeti Bank sztálinvárosi fiókja pénzügyi osztályunkkal karöltve intézkedéseket kezdeményezett ezeknek a kéziraktáraknak jelentős csökkentése érdekében. Abból kiindulva, hogy az ellenforradalmi idők alatt elkövetett visszaéléseket, lopásokat, sikkasztásokat meggátoljuk, erélyes intézkedéseket kellett tennünk a pénzügyi fegyelemnek vállalaton belüli megszilárdítására is. Így elsősorban szükséges volt megbízhatatlan pénztárosaink kicserélése, a vállalaton belül működő különböző pénzbefizető helyeknek a pénzügyi osztályhoz történő átszervezése, s a "vállalati általános költségéknek a pénzügyi osztályon történő vetése és annak ellenőrzése. Az állami támogatás rendszere tosította a Dunai Vasmű részére is tervszerű gazdálkodás esetén a folyamatos és zavartalan pénzgazdkodást. A KGM Vaskohászati igazgató megállapította azt a körigé iget, amelyet vállalatunknak el kellettnie az 1957. évben. Ez a költség is megfelelt az 1956. I.—III. negye összesített eredményeinek. Bost mondhatjuk, hogy vállalatunk ei költségszintet már 1957. II. negyeden elérte, sőt azt negyedévről gyedévre túl is teljesítette. Megállapítanunk, hogy a nagy jelentős műszaki intézkedések — mint a szállópornak és piritpörknek téirítvényben történő felhasználása acélmű gyárrészlegünk által kezményezett «Gazdaságosabb termeért« mozgalom, vagy az energia rrtakarítás, a kokszoló kiváló műnk eredményeként az önköltség jelei kényén csökkent. A szállópornaik a piritpörknek felhasználásával válatunk körülbelül évi 25 millió vizaforintot takarított meg. A f dúságosabb termelésért mozgalmban kitűzött feladatainkat az ed< jelek szerint már elértük. Ezek az eredmények már a Negyedévtől kezdődően jelentkeztek előrevetették annak a reménynek garát, hogy vállalatunk dolgozó részesülhetnek a nyereségből. Az tanács intenciójára vállalatunk mi bizottsága kidolgozta a nyeres részesedés feltételeit, és ezzel jobban alátámasztotta azokat a fekvéseket, amelyeket az önkölt további csökkentése, a termelés vábbfokozása és a dolgozóknak nyereségrészesedés érdekében s ebben az évben meg kell valósnunk. Az 1958. éviben pénzügyi dslyunk ««tiszta lappal« kíván indu ami azt jelenti a gyakorlatban, b 1957. évről semmiféle adósságot is szeretne átvinni. Termelésünk előreláthatólag 1957. évihez viszonyítva az 1958 évben átlagosan 5 százalékkal emelkedni. Feladatunk, az 1957-es tapasztalatai alapján — vállalati pénzügyi stabilitásának oly mérvű hozása, amely zökkenőmentesen losítja az emelkedett termelés péügyi finanszírozását. További terveink, hogy a társad mi tulajdon fokozottabb védelmét pénzgazdálkodásunkat oly mértében bíráljuk felül, hogy az vállatünkön túlmenően népgazdasági részére is jelentős forrásokat szakítson fel. A Dunai Vasmű pénzügyi cőlzói az 1957. évet arra használták , hogy megfelelő tapasztalatokat srezzenek az 1958. évben felmerülte esetleges nehézségek megoldása Ehhez a törekvésünkhöz azon nemcsak a pénzügyi és adminiszteív dolgozók lelkesedése és jó minája szükséges, az is kell, hogy a szaki dolgozóink nagy többsége megye és támogassa munkánkat és gye át tőlünk azt a szemléletet, ha mi mennyibe kerül és mennyit ! Az eddigi tapasztalatok alapján iiden reményünk meg van erre. Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllll Pályázati hirdetmény A Vas megyei Tanács egészségügyi szakiskolái Szombathely, szülésznőképző tagozatában kétéves, bentlakásos tanfolyamot indít. Felvételüket kérhetik 18—32 életévüket betöltött nők, akik érettségi, vagy nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. A hallgatóknak az iskola teljes ellátást, tankönyveket és a gyakorlathoz munkaruhát biztosít. Szükséges iratok: 1. utolsó iskolai bizonyítvány, 2. szül. anyakönyvi kivonat, 3. orvosi bizonyítvány, 4. sajátkezűig írt önéletrajz. Az iratokat a Vasmegyei Tanács egészségügyi osztályára kell beküldeni. llllllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllilllllllllllllllll!IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIÜIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIII Gyermekkorom emlékeiben komoly nyomokat hagyott a szegénység, és a falu öregjeinek ajkáról elhangzó sok-sok monda. A szegénység talán azért, mert az állandó vendég volt, nem csak a családban — ahol anyám 5 gyerek részére vágott kenyeret apám szűkös keresetéből — hanem az egész faluban. A falu felett farkasszemet nézett egymásal a Réz és a Királyerdő, a szűk Körös-völgy gátak közé szorította a lehetőségeket. A szántók egy részét tavaszonként kővel hordta meg a Kőrös és ezek bizony soványan mérték az életet. A kevés jó föld az uraság tulajdona volt, előbb a gróf Bethlené, aztán a dr. Jacob Jánosé. Nagy különbség az uraságok között nem igen volt. Legfeljebb annyi, hogy az egyik Budapesten, a másik Bukarestben verte el a birtok hasznát. A falu felett sötétedő erdők is az uraság tulajdonát képezték, s ha pénzhiányban szenvedtek, akkor rár szabadították az erdőkre a fakitermelő cégek fejszéseit, így kopasztották le a Cigányost, a Poianát és a többi hegyet. A történelem folyamán a falunak többször kellett helyet változtatnia. Egyszer a Kőrös kényszerítette költözködésre, és ma már csak az ekevas után előtűnő alapkövek jelzik régi helyét. Aztán mivel a község a hadak útjába esett, hol a váradi pasa emberei, hol a császár zsoldosai perzselazonban mindig újjáépült és végülték fel, sarcolták meg népét. A falu gyökeret vert jelenlegi helyén, a Réz-hegység nyúlványait képező szelíd dombok ölén. A szegénység sokfelé űzte, hajtotta a falu népét. Talán a falut oly sokszor újjáépítő ősök hagyományaként lakóinak zöme építőmunkás volt, akik tavasszal a fecskékkel indultak vándorútra. A nyár ott találta őket az épülő bukaresti paloták állványain. Volt persze olyan is, akiket tovább űzött a szegénység, s bizony a Török Köztársaság fővárosának palotái is magukon őrzik az élesdi kőművesek keze nyomát. Az ősz hazahajtotta az építőket hervadt reményekkel és még hervadtabb pénztárcákkal, pedig jött a tél, a gyerek pedig sok volt, s vele sok a téli gond. A tétlenségre kárhoztatott falu élete persze télen is folyt tovább. Mint mindenütt, nálunk is a babonák különösen így télen igen nagy szerepet vittek még a pénz megszerzésének kérdésében is. A legendák, mondák világa elevenedett meg a falu mesélő öregjeinek ajkán. A mi utcánk mesélője öreg Vági Mihály volt. A mondák főhőse a „FEHÉR EMBER”, aki a monda szerint azonos a török és a labanc világban meggyilkolt szegény nép lelkével, aki bolyong az erdőkben és András nap éjjelén megmutatja az erdőben bolygó szegény legényeknek az urak által elásott kincsek helyét. Volt aki a Sólyomkővár romjai alatt kereste a kincset, de a legfontosabb ilyen hely a Kopaszhegy oldalában lévő „pénzgödör“ volt, ahol nagy szorgalommal keresték Ali pasa elásott kincseit. Reggelenként újabb és újabb földhányás, jelezte az éjjeli kincskeresők munkáját. Pénzt persze soha nem találtak, de egy éjjel majdnem agyonlapította a kincskeresőket a fagyos föld. Tavasz jöttével a kincskereső gödröket újból benőtte a fű, a legendák helyét elfoglalta az élet s folyt tovább a küzdelem az életért a szegénység ellen.. Annyi év után ismét szülőfalum utcáit jártam. A mesemondók rég kint pihennek a temetőben, a kincskeresők kezéből kihullt a csákány. A pénzgödrök oldalát örökre benőtte a fű. Szülőfalum számára is új világot nyitott az 1944-ben a hadak országútján átvonuló vöröscsillagos sereg. Sok sereget látott átvonulni történelme folyamán az én falum, de ez a sereg nem szolgaságot, sarcot, pusztulást hozott, hanem a szabadságot, az új, szebb élet megkezdésének lehetőségét nyitotta meg. Mintha nem folytogatná már falumat az öszeszűkülő völgy. Az építőmunkások nem járják már a nagyvilágot, kezük nyomán épül a Királyerdő alján az új tűzálló téglagyár, ami igen sok embernek ad máris kenyeret. A megzabolázott hegyi patakok törpe vízi erőművet hajtanak. A hajdan lekopasztott hegyeken új erdő sarjad, új értelmet, új tartalmat kapott az élet a Királyhágó alján. Gond van ma is, de ezek nem a reménytelen szegénység, hanem az új élet növekedésének gondjai. A téli estéket merit a babonák, a mondák törlik ki, hanem, az új élet tervezgetése. A hegyek oldalát nem az Ali pasa kincsét keresők csákányai sebzik meg, hanem a csákányosok keze nyomán feltárul a szabaddá tett föld igazi kincse — amit mintha eddig takargatott volna az urak elől — a szén, a bauxit, a kaolin, hogy táplálja az üzemek kohóit, kemencéit s belőlük új javak szülessenek. A felnőtt új nemzedék kinőtte a falusi iskolát, s a hajdani vándormadarak gyerekei a kolozsvári, marosvásárhelyi és bukaresti egyetemek padjait koptatják. A vihar elsodorta az uraságokat, s a királyok nem csak a legendában haltak el, hanem a Román Népköztársaság népe tíz évvel ezelőtt elzavarta az utolsó királyt is, s helyette ma az ország igazi urai, a hajdani építők, a kohászok, bányászok, az 1907-es parasztforradalom és a grivicai hősök unokái igazgatják megszépült életük gondját baját. * Most újra itthon vagyok, boldogan járom a mi városunk, Sztálinváros utcáit, amely ugyanazoknak a vöröscsillagos hadaknak köszönheti létét, mint szülőföldem szabadságát, és büszkén vallom , magam a város építőjének. Úgy érzem — bár távol vagyok — nem szakadtam el szülőföldemtől, öszeköt bennünket a közös cél, a közös munka, a közös gond. A dunapentelei síkon és a Kőrös-völgyében egyforma gonddal és szeretettel építjük közös célunkat, a szocializmust. Gondolatok a szülőfalumról írta: Bonder József