Sztálinvárosi Hirlap, 1958 (3. évfolyam, 1-102. szám)

1958-06-17 / 47. szám

így francia város testvérvárossá fogadta Sztáiinvárost 'sm ^PARTEMENT OE LA SEINE mLSJUXF. I• 30 Hal £936 Monsieur le Leire de Stallavaroch STALl?:yAJtocn (Hon^cte; Monsieur le i.alre et Cher Coll&gue, Afin de contribuer au dóveloppement des échangea culturela et économlquee entre les peuplea, la llunlcipalltó de Viliéiül! a propoaó au Conseil Municipal qui a accepté.le jumelage de Villejuif, d'une part avec une vilié de Hongrle, d'aut.re part avec une vilié d'Italle. Lore d'un voyage d'étude, en 1957, J'ai •u le plalslr de faire connaissance avec le peuple hongroie et see élus, J’ai apprécié lea réaliaatiors dea lunlclpalltéa, J'ai ótó frappé par la vilié de Stalinvaroch que vous avez l'honneur de prósider. Au non de la Aunicipallté et du Conseil «unicipal de Villejuif, le voue propose un Junela«« entre ötallnvaroch et Villejuif. La population de notre Commune, qui, depuis 33 ans falt confiance aux őlua communletes, approuvera cette irftiatlve du Conseil Luniclpal et fera de ce Jumelage une manifestation d'aaltió entre toue les peuplea qui aldera au dóveloppement de la coexistence paciflque. Recevez, Monsieur le -*aire et Cher Collé­­e'ue, r,es salutations lea plus fraternelles.­Louis DOLLI üaire de Villejuií Coneelller Gőnéfal de la Seine- Sztálinváros Polgármesterének 4 célból, hogy elősegítsük a népek közti kulturális és gazdasági kap­­u latokat, a Város tanácstagjai java­tolt városunk Végrehajtó Bizottsá­gok, hogy testvérvárossá fogadja­­k egyrészről egy magyar, másrész­­t egy olasz várost. 1957-es tanulmányutam alkalámá­­l abban a szerencsében részesül­tem, hogy megismerkedhettem a igyar néppel és választott kép­­előivel. Mély benyomást tettek­­ az elért eredmények és különö­­s meglepett Sztálinváros, ahol ön­­k abban a megtiszteltetésben van -e, hogy a város vezetője lehet. A Városi Tanács és a Városi Vég­sajtó Bizottság nevében felvételét javaslom Villejuif és Sztálinváros kö­zött a szoros testvéri kapcsolatoknak. Városunk lakossága 33 év óta kom­munista képviselőkbe helyezi bizal­mát, egyetért majd a Városi Tanács eme kezdeményezésével és úgy fo­gadja majd a két város barátságá­t, hogy ezzel is kifejezésre juttatja a népek közötti barátság fontosságát és elősegíti a békés egymás mellett való élést. Fogadja Polgármester Úr, kedves Kollégám a legtestvéribb üdvözlete­met. Louis Dolly s. k. Villejuif polgármestere Seine megye tanácsosa ­onts Dolly polgármester úrnak Villejuif kedves Kollégám! "Nagy örömmel vettük az ön május én kelt levelét, amelyben közölte­­ünk azt a határozatot, mely szó­­t a b.­vezetése alatt álló Villejuif -ős velünk, Sztálinvárossal, a Ma­­li Népköztársaság legfiatalabb vá­­ával, testvéri kapcsolatokat kíván építeni. Külön örültünk annak, hogy az­ok elhatározása akkor és olyan ikben született, amikor valóban •n szükséges a népeink közötti kur­­ális és gazdasági kapcsolatok sé­­rtése, valamint a békés egymás­­ellett élés elmélyítése. A­mi­kor válaszként testvéri üdvöz­ünk kifejezése mellett, tanácsunk grehajtó bizottságának mai egyhán­­határ­ozata alapján közölhettem is, hogy Sztálinváros boldog öröm­mel fogadja testvérvárossá Villejuif várost, közölhetem még, hogy mi az említett közös célokért mindenkor készek vagyunk együttműködni. Ezért addig is, amíg közös, baráti és testvéri együttműködés részleteit személyesen is meg nem tárgyalhat­juk, kérem közöljön velünk közelebbi ismertetőt az önök városáról (esetleg fényképeket is), valamint adatokat a város életéről, melyek bennünket igen érdekelnek és amit mi is hasonlóan viszonoznánk. Addig is fogadja baráti köszönete­­met és kérem, adja át a vezetése alatt álló Villejuif város nagyrabecsült lakóinak a sztálinvárosi dolgozók forró üdvözletét. Tapolczai Jenő a Sztálinvárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke Csütörtökön kilyukadt az I. számú nagyolvasztó Az I. számú nagyolvasztó az öreg kohók sorába lépett. Egy hónapja észlelték már a kohászok, hogy a fe­nék hűtőlapok erősen melegednek. Tíz nappal ezelőtt meg is álltak 12 óra hosszára azzal a céllal, hogy a fenékben lévő nyersvasat lefagyas­­­szák. Ezután szürkenyersvas gyár­tásra tértek át, mely kevésbé veszi igénybe a kohót. Sikerült is a hűtő­lapok melegedését megakadályozni. Egy hete megint rátértek az acél­­nyersvas gyártásra, s a hűtőlapok az erősebb igénybevételnél nem me­legedtek. Mégis, csütörtökön délelőtt 9 óra 15 perc­kor a folyékony nyersvas az 1. számú csapolónyílás és a 3. szá­mú fúvóka alatt a fenéken át kitört. Baleset nem történt, komolyabb anyagi kár nem keletkezett. A két fenékhűtőlap leégett. Az eset után hozzáláttak a kohó javításához. A nyílást tűzálló mas­­­szával eltömték és misung döngölést alkalmaztak, melybe kígyócsöveket szereltek. Ezekben a csövekben vi­zet cirkuláltatnak, hogy ily módon hűtsék a fenéklapokat. A jövőben magas szilícium tartal­mú öntészeti nyersvasat gyártanak majd, mely kevésbé veszi igénybe a kohót. Hibátlan gépekkel várja a nyári munkát a Pusztaszabolcsi Gépállomás A Pusztaszabolcsi Gépállomás va­lamennyi gépét a idejében kijavította. nyári munkákra központjában, valamint A gépállomás a perkátai és ercsi brigádszálláson szerdán és csütörtökön végzett gépszemlék azt mutatták, hogy a mostani gépjavítá­sokat kifogástalanul végezték el. A szemle során ugyanis a szokott­nál több gépet üzemeltettek és pró­báltak ki. Így a gépállomás tizenegy kombájnja közül kilencet, a tizenöt­­ aratógép közül hetet, az ötvenhárom kijavított cséplőgép közül tizenhár­mat megindítottak és próbaüzemel­tettek, beépített vagy kijavított al­katrészeit tüzetesen megvizsgálták. Egyik gépnél sem találtak komo­lyan kifogásolható hibát. Mindössze tűzvédelmi és mérleghitelesítő hiá­nyosságokat állapítottak meg. A mér­legek folyamatban lévő hitelesítésé­vel azonban június 20-ig végeznek, a tűzvédelmi berendezéseket, lapáto­kat, ásókat és poroltókat viszont na­pokon belül beszerzik. A női munkaerő hullámzásának okairól A Városi Tanács Végrehajtó Bizott­ságának legutóbbi ülésén szükségessé vált megtárgyalni a női munkaerők hullámzásának kérdését. Ez ugyanis helyenként olyan méreteket öltött, hogy komolyan veszélyezteti az üze­mek termelékenységét. Egy-két évvel ezelőtt még az volt a kérdés, hol tudják foglalkoztatni a város női munkaerőit. Ma pedig az a döntő kérdés, hogyan tudják a nők megbe­csülni a számukra biztosított munkahelyeket. Amíg csak a Vasmű és néhány szol­gáltató vállalat üzemelt a városban, elemi erővel tört fel a kívánság, hogy legyen a városnak könnyűipari bá­zisa is, amely elsősorban a nőket tudja foglalkoztatni. 1957-ig az In­gatlankezelő Vállalat, a Kertészeti és az Üzemélelmezési Vállalat volt az, ahol főként nőket alkalmaztak. Ta­valy kezdett üzemelni a Ruhagyár és a Fehérneműgyár, amely a nők szá­zait fogadta be rendszeres, magas színvonalon szervezett üzemi mun­kára. Jelentkezés akadt is bőven. A jelenleg épülő Fésűsfonodát sem tud­nák olyan nagyra méretezni, hogy ne találnának hozzá bőséges női munkéről És mégis a két könnyű­ipari üzemben rövid idő után a munkaerők nagyfokú hullámzása kezdődött meg, s noha az utóbbi he­tekben némi javulás észlelhető, nem árt a hullámzás okairól a nyilvános­ság előtt is beszélni. Érthető, hogy a munkaerő hullám­zása olyan helyeken, ahol főként nők dolgoznak, bizonyos fokig szükség­­szerű. A nő legtöbbször nemcsak dol­gozó egyén, hanem anya is. A tör­vényeink által biztosított negyedéves szülési szabadság minden munka­­viszonyban álló nőnek kijár. A gyer­mek megbetegedése az esetek száz százalékában az asszonyt, az anyát vonja ki a munkából. S mivel a nő munkaviszonya ma még általában a kiegészítő kereset szükségessége kö­vetkeztében jön létre, így a család anyagi helyzetének bizonyos változá­sa meg is szüntetheti azt. Ezekkel az objektív tényezőkkel társadalmunk­nak számolnia kell, s ezt úgy is tartja nyilván, mint a női munkaerő hul­lámzásának indokolt eredőit. A munkahely elhagyása felelőtlenség Nálunk azonban nem csak erről van szó. A munkaerő hullámzásának ez csak a kisebb százalékát teszi ki. Az esetek többségében a mun­kahely elhagyása a felelőtlen­Azoknál ségre vezethető vissza. a családos asszonyoknál, akik valamilyen oknál fogva kényte­lenek a családfenntartó szerepét be­tölteni, akik szakmát tanulta­k és ilyen minőségben vállalnak munkát, akiknek több gyermekük van és a férj keresete nem áll ezzel arány­ban — a munkahely önkényes elha­gyása egyáltalán nem gyakori. Ezek az asszonyok alaposan meggondol­ják, hogy biztos munkahelyüket fel­cseréljék-e bizonytalannal. Sokkal nagyobb a fluktuáció azoknál a nők­nél, akik a munkát csak bizonyos időre akarják vállalni és egyáltalán nem tartják élethivatásuknak. Bútor, motorkerékpár vagy ruhanemű vá­sárlása előtt hajlandók néhány hó­napig dolgozni, mikor pedig a meg­felelő összeg együtt van, otthagyják a gyárat. Munkában eltöltött idejük alatt még azt is vállalják, hogy be­tanított munkások legyenek. S mire kellő gyakorlatra és tudásra tenné­nek szert, megválnak a munkapadtól, jön egy újabb munkaerő, s minden kezdődik éleiről. Gondoltak-e már ezek az asszonyok arra, hogy államunknak túlságosan sokba kerül egy-egy ilyen bútor-, mo­torkerékpár-, vagy kosztümrá­­vásárlás? Mert mire lehet magyarázni, hogy a Férfiruhagyárból például április hó­napban 250-en mentek el? Nagy a munkatempó, kevés a kereset — ve­tik oda könnyedén, miközben alkal­masabb munkahelyért jelentkeznek a Tanács munkaügyi csoportjánál. S miattuk azok az asszonyok, akiknek három gyermeket kell eltartaniok ugyanabból a keresetből, a »csere« folytán még kevesebb keresetre tesz­nek szert, mert a szalagra új munka­erők jönnek, akiknek semmi gyakor­latuk sincsen. A „titokzatos" propaganda hatása A Fehérnemű gyárban januárban a munkásnők 11 százaléka lé­pett ki. Állítólag az a döntő indok, — valami »titokzatos« propaganda hatására —, hogy ott egészségtelen körülmények között folyik a munka. Nem egy eset volt már, hogy a munkavállalók sú­lyos betegségüket letagadva léptek a gyárba, s néhány nap múlva az igazgató orra alá dugták az írást, hogy csak könnyű munkára alkal­mazhatók, vagy rögtön betegállo­mányba kerültek. Több esetben fia­tal lányok arra hivatkozva lépnek ki — főként a nyár beköszöntével — hogy otthon, valahol falun, kell segí­teni a mamának vagy a nagymamá­nak. Most jöttek volna bele a mun­kába és elmennek. Szeptemberben újra jelentkeznek majd, s mire vissza­jönnének a gyakorlatba, újra fellép valami családi igény. A Férfiruhagyárban olyan eseteket is megemlítenek, hogy az asszonyok munka közben ös­­­szezördülnek, s ahelyett, hogy rendeznék dolgaikat, követelik, hogy más szalagra helyezzék át őket, vagy éppen a munkaköny­vét kérik. Mások családi perpatvar után azzal állnak bosszút a férjen, hogy ott­hagyják munkahelyüket. Mi ez, ha nem felelőtlenség? Ezek az asszonyok, ha másból nem, hát női szolidaritásból gondoljanak arra a 350 anyára, akiknek városunkban létszükséglet lenne a munka, de egyelőre nincs munkalehetőség. Ne vegyék el ezek elől a munkát, ha ma­guk szórakozóhelynek tartják azt. Egyáltalán nem csodálkozhatunk azon, hogy a munkaerő hullámzása a mun­kafegyelem meglazulásával ha­lad párhuzamosan. Ha nő a kilépések száma, nő a fe­gyelmezetlenség is. A kilépést ugyanis csaknem mindig valami előjáték előzi meg. Gyakori késés, gyakori hiány­zás, fegyelmezetlenség. A kilépni kí­vánó mintegy ezzel is demonstrálni akarja, hogy kívánatosnak tartaná, ha kitennék a szűrét, sőt talán még tetszik is neki, ha esetleg körüludva­rolják, hogy jó munkaerő, ember ölje meg magát. A fegyelmezetlenség azonban az egyik legragályosabb be­tegség, és sajnos szövődményei leginkább azoknak fájnak, akik becsületesen akar­nak dolgozni, ezért mentek a gyárba. A fluktuációnak olyan okai is vannak, hogy a nők szeretnek vá­logatni a munkahelyekben. A ta­pasztalat azt bizonyítja, hogy nem túlságosan ragaszkodnak a Kertészeti Vállalathoz, vagy a Tejüzemhez, ami pedig legalább annyira profiljukba vágna, mint a férfiaknak a vaskohá­szat. Nem kedvelik a rendszeres munkát, amit szívesen keresztelnek el egyesek »túlfeszítettnek«. Ez fő­ként abból származik, hogy sokan közülük a fakanál után először ta­lálkoztak a nagyüzem szervezett, ki­esést nem tűrő munkájával. Mások megvetik a fizikai munkát, és szí­vesebben ragaszkodnak — esetleg kellő előképzettség nélkül is — tit­kárnői és egyéb íróasztalhoz kötött posztokhoz. Ezek lehetnek a döntő okai annak, hogy a Fehérneműgyárban jelenleg is hat betöltetlen hely van, többek között hónapok óta nem ta­lálnak varrógépműszerészt, akinek pedig 9 forintos órabért tudnának biztosítani. Bizonyosan a munkaerő hullámzás­nak is volt némi része abban, hogy könnyűipari üzemeinknél hosszú időn keresztül baj volt a tervteljesítéssel, hogy a dolgozók a kevés keresetre panaszkodtak, hogy kifogások merül­tek fel a készítmények minőségére vonatkozólag. Mi a megoldás? E kérdések végleges megoldása csak akkor lehetséges, ha minden női dolgozó előtt becsülete lesz a munkának és a munkahelynek. Ez részben megoldható azzal, ha olyan asszonyokat vesznek fel munkára elsősorban, akiknek anyagi és családi körülménye szükségszerűvé teszik a munkát, ha megfelelő munkakörökben alkal­maznak 14—17 éves lányokat, akik az iskola elvégzése után először kap­csolódnak be a társadalom munká­jába, ha nem alkalmaznak olyan nő­ket, akik másutt munkaviszonyban vannak már, ha a felvételt megelőző orvosi vizsgálatok nem csak a mun­kavállaló saját bevallásaira alapozód­nak, ha háttérbe szorítják azok fel­vételét, akik gyakorta változtatják munkahelyüket. A másik rész, a dön­tőbb, a nehezebb, a közösség nevelő­munkája. Mindannyiunk kötelessége, hogy megvédj­ük azoknak a dolgozó nőknek erkölcsi és anyagi érdekét, akik számára már becsület és dicső­ség dolgává vált a munka, azokkal szemben, akik magatartásukkal, könnyelműségükkel veszélyezte­tik nemcsak a női munka becsü­letét, de a női munka anyagi normáit is. Remélhetőleg a hamarosan beinduló Fésűsfonoda munkaerőit már e ta­pasztalatok felismerésével sorakoztat­ják fel. N. .1. Képek a torna­ünnepélyről Tigrisugrás az asztal felett Vidám erőpróba a Móricz Zsigmond Általános Iskola tornaünnepélyén.

Next