Sztálinvárosi Hirlap, 1958 (3. évfolyam, 1-102. szám)

1958-01-31 / 8. szám

Mit csináljunk az idén? A szerkesztő bizottság több elvtársat megkérdezett, milyen programot javasol 1958-ra. Ezek alapján augusztus 20-ig összeállítottunk e tervezetet, melyet az ifjúsági mellékleten keresztül vitára bocsátunk. Szeretnénk, ha minél többen hozzászólnátok, ha megírnátok a Vasmű- vagy városi KISZ-bizottságra javaslataitokat. Mi a következőket javasoljuk: Márciusban, 21-én a Vasmű kultúrtermében nagy aktíva értekezlet a KISz megalakulásának egyéves évfordulója alkalmából. Eddig végzett munkánkat értékeljük és megállapítjuk feladatainkat. Áprilisban: 4-én utcabál, magyar-szovjet ifjúsági találkozó. Befejezzük a vízitelep és az úttörővasút építését. Májusban: 1-én kézi- és röplabda villámtornát rendezünk. 5-én megindítjuk az egyfordulós kézilabda, röplabda és futball bajnoknokságot. Megrendezzük a csepeli és sztálinvárosi ifjúmunkások immár hagyományossá vált találkozóját, kultúr- és sportműsorral egybekötve. Május végén meg ellátogatunk Budapestre. Elmegyünk a Vidámparkba, színházba, vagy meccsre, egyszóval azt csináljuk, amit a tagság óhajt. Június: különvonatot indítunk Siófokra. Július: Hajókirándulást tervezünk Tassra. Augusztus: Úszóversenyt rendezünk az öbölben. Röplabda villámtorna is lesz helyi és vidéki csapatok részvételével. Természetesen a hagyományos utcabál sem fog hiányozni 20-án. Várjuk leveleiteket elvtársak! 1 SZTÁLINVÁROSi Ifjú Kommunista A Sztálinvárosi KiSz-bizottság ifjúsági melléklete Vendégségben egy üzemi Komszomol szerveseinél Mindenki elfoglalta a helyét a teremben, csend van, és az elnök megnyitja az ülést. Elhangzik a javaslat, s az elnökség tagjaira megkezdődik a szavazás. De ... valaki jelentkezik. Nem tetszik neki az egyik javasolt. Azt mondja rá, hogy goromba, nőkkel szemben cinikus, gúnyolódó, egyszóval nem jó elvtárs. Nem is választják meg az elnökségbe. Megkezdődik a taggyűlés. Talán az a legjellemzőbb, hogy nagy „úr” az idő. A tagságtól függ, hány percig tart a titkári beszámoló, mennyi ideig tarthat egy felszólalás. Ha érdekli őket, amit az elvtársuk mond, megengedik neki, hogy határidőn túl is beszéljen, ha meg üres locsogásnak tartják a felszólalást, torkára forraszthatják a szót a fecsegőnek, akár idő előtt is. így néz ki egy üzemi Komszomolszervezet taggyűlése a Szovjetunióban. De nekem a legjobban az tetszett, ahogyan a taggyűlést összehívták: a faliújságra kilógattak egy „cetlit”, mely közölte a taggyűlés időpontját és helyét. Ez elég volt ahhoz, hogy a tagság összejöjjön, nem kellett a tagokkal íveket aláíratni és egyéb bürokratikus dolgokat igénybe venni. (Azért jó lenne kipróbálni: vajon nálunk mindenhol szükséges?) Máskor is tapasztaltam, hogy „cetli” az egyetlen mozgósítási eszköz. Egyszer parkosítást hirdettek így egy vasárnap reggel kilenc órára „Magyar vérem” miatt csak tízre mentem oda, amikor a fele kész volt már a munkának. Körülbelül egy kilométeres szakasz készült el — minőségi munkával! Erről később meggyőződhettem, mikor teljes színpompájában nyáron kivirult tavaszi munkánk eredménye. Munkánk zsivaja sokakat először az ablakhoz csalogatott, aztán le az utcára, végül pedig ők is ásót kértek: az ő környéküket hozták rendbe, ők is, a környék lakói is, fáradoztak azon, hogy portájukon rend és tisztaság uralkodjék. Épp ezért nagyon vigyáznak rá mindig. Jó lenne ezt nálunk is beveztni. Schmidt Tibor Elvtársi figyelmesség Fenyőssi József január huszadikán, hétfőn bevitte feleségét a kórházba. No, nem kell megijedni, nem volt beteg az asszony. Új élet vágyott a napvilágra nála. Már mindent beszereztek a jövevény fogadására, csak az ágyacska hiányzott. Elfogyott a pénzük. Gondolták, a legközelebbi fizetésig felnőtt ágyban alszik majd a csöppség. Azonban később sem vették meg. Néhány nap múlva ugyanis összeült az Erőmű műszerüzemének két KISZ brigádja. Azt tárgyalták meg nagy titokban, mit vegyenek a Fenyőssi családnak. A rendkívüli brigádértekezlet után a fiatalok elkezdtek nyomozni: mi hiányzik Fenyőssiéknek? A nyomozás eredményeképpen szombaton elmentek a bútorüzletbe, vettek egy ágyacskát és felvitték hozzájuk. Jóskán kívül — ki nagy izgalommal készült a közeli apaságára — még ott volt apósa, anyósa is. Mikor becipelték elvtársai a meglepetést a lakásba, a nagy meghatódottságról még szólni sem tudtak. Sőt még a férfiak is majdnem elpityeredtek. Másnap az újdonsült szülők nagy büszkén vitték haza csöppségüket. S mikor betették a kiságyba, jóleső meleg járta át szívüket. sz — s A tűzoltó fiatalok tervei nosításában. Tudja, — mosolyodik el — ők jobban értenek ehhez. Ezenkívül négy lány vesz részt tőlük a tánccsoport munkájában, egy pedig Szigligeti Ede „Cigány” című kedves színdarabjában vállalt szerepet. Körülbelül egy hónap múlva tervezzük az ismerkedési estet velük, addigra barátságossá szeretnénk varázsolni második otthonunkat. — Csak az ismerkedési esten akarják előadni ezt a színdarbot? — kérdem. — Dehogy! Elő akarjuk adni a járás minden falujában. Úgy véljük, egy színvonalas kultúrműsor nagyon elősegíti falusi önkéntes tűzoltó egyesületek szervezését. Az idén márciusig be kell fejeznünk ezeknek a megalakítását a járás területén. — Eddig hol alakultak ilyen csoportok? — Mezőfalván értük el a legjobb eredményt. Az idősebb tagokon kívül tizennégy kiszes és hét úttörő tagja van a mezőfalvai önkéntes tűzoltó egyesületnek. Különösen az úttörőknek nagyon vonzó, ha karszalaggal, tányérsapkában ott feszíthetnek a moziban, mint ügyeletesek és (csak úgy mellékesen) ingyen megnézhetik a filmet is. De nemcsak Mezőfalván értünk el szép eredményt, hanem Perkátán és Baracson is. Márciusban még nagy tűzoltó verseny lesz részvételükkel. A jutalom a győztes csapatnak: egyenruha és egy nyolcszázas fecskendő. — Maguk nem versenyeznek, csak másokat biztatnak erre? — kérdem rosszmájúan. —• Dehogynem! — válaszolja sértődötten Kenesey elvtárs. — A két szolgálati csoport állandóan versenyben áll egymással. Az meg nagyon rég hagyomány, hogy ünnepeinkre az ifjúsági szervezet megteszi a felajánlást. Sőt, versenyre hívtuk ki a megye többi alosztályának KISZ szervezeteit is: melyikünk tudja jobban elsajátítani a szakmai és politikai oktatás anyagát. Kenesey elvtársat sikerült megengesztenem, és még sokáig elbeszélgettünk. Beszélgettünk arról hogy a KISZ mennyire segít a laktanyaparancsnok munkájában. Arró is volt szó, hogy milyen fontos a bizalom, különösen ezen a helyen; arról, hogyan lehet tekintélyt szerezni ezzel a bizalommal anélkül, hogy „bratyiznánk”. De, sajnos, búcsúznunk kell tűzoltó elvtársak! Viszont látásra néhány hónap múlva. Akkor ismét elmegyünk hozzátok megnézni hogy váltottátok be ígéreteteket. Sz. T . Tűzoltó-laktanya bizony kívülbelül nagyon kopár, sivár. A fiatalok nincsenek megelégedve azzal, hogy második otthonuk ilyen. Nagy elhatározás született bennük. — Milyen szép lenne, ha sudár jegenyék állnák körül, és a jegenye-, soron belül gyümölcsfák virulnának — mondogatták tavaly. — Elhatározásukat tett is követte. A fák helyét már ki is jelölték, a hideg időjárás azonban meggátolta őket munkájukban. Tavasszal azonban befejezik, amit elkezdtek, sőt még parkosítják is a laktanya környékét. A Sztálinvárosban tartózkodó szovjet elvtársakat is megkérik, hogy segítsenek nekik, és együtt elültetik a Barátság Fáját, hadd zöldeljen, viruljon, magasodjon egyre nagyobbra a szovjet és a magyar nép örök barátságát jelképezve. Az épület azonban belül is nagyon kopár. Helyezgettek el ugyan feliratokat, de ezzel nem sokat segítettek. Különösen a kultúrterem nagyon barátságtalan, pedig ezt a helyiséget kapta meg a KISZ. Ők pedig vállalták, hogy tavaly november hetedikére otthonossá teszik. Igaz, hogy elég nehéz ez, mert a kultúrterem hatalmas hodály, melynek a festése nagyon elpazkolódott már, az is igaz, hogy egy ping-pong asztalt beállítottak és megcsinálták a színpadot, de ezekkel úgyszólván semmit sem változtattak otthonuk kopárságán. — Már felvettük a kapcsolatot a fehérneműgyári lányokkal — mondja Kenesey elvtárs —, azt szeretnénk, ha segítenének a kultúrterem kicsi- JAMPEC ő az, aki mindenben más, mint a többi közönséges halandó. Öltözéke, beszéde, modora választékos. Ruhája is messzemenő különcséget árul el. Zöld cipő, szilvakék nadrág, sárga nyakkendő, esetleg barna kabát, bocsánat jakó. Azért jakó, mert erre kínosan ügyel. Sőt, így mondja: pijamajakó. (Tévedések elkerülésére közlöm, ez nem japán szó). Már kora gyermekkorában kiütközött rajta, hogy nem köznapi ember. Ha mamájával bábszínházba ment, ahol tudvalevőleg a közönség bele van avatva a darab bonyodalmaiba, ő már ott is »eredeti« volt. Mikor a gonosz farkas ravaszul kérdezgette a gyerekeket, mondván: Brum-brum, avagy ham-ham, láttatok-e erre kisgidát? Mindenki nemet kiáltott, egyedül ő üvöltötte torkaszakadtából, hogy igen. Mellesleg, kiskorában a zongora körül zavargatták szülei, mert nem Carót és Mistrált szívott, persze nem tüdőre, csak úgy. Az angol szokások nagy ismerője, de azért a lédit ladinak mondja, jó alföldi dialektussal. Addig nem nősül, míg másnak van felesége, de ha mégis »megbolondul«, úgy csakis úri lányt fog elvenni, aki elsősorban jól zongorázik, ért az absztrakt művészethez, és végül a halál jól csurglizik k 1, hiszen ez elengedhetetlen a jó házasélethez. Olvasmánya csupán a nyugati szépirodalomra korlátozódik. Nagy tisztelője a Félszemű Jim, a Bagdadi répatolvaj c. remekmű szerzőjének, de ha Babits Mihályról hall, melegen érdeklődik, hogy melyik futballcsapatban játszik. Néha — társaságban — feltűnően lapozgat egy angol könyvet, és csak akkor pirul el egy kicsit, ha rászólnak, hogy a könyv fordítva van a kezében ... így fest tehát a XX. század különce, más szóval a — jampec. M. M. Köznapi tragédia ,Dezső barátom volt. Sok év emléke köt bennünket még ma is össze. Tíz év barátságát nem lehet egy házassági levélen húzott tollvonással kitörölni. Dezsőt régente irigyeltem, egy idő óta azonban nagyon sajnálom, és mindent megtennék érte, ha segíthetnék rajta. A dolog ott kezdődött, hogy egy téli napon — mondom lehetett vagy tíz éve — az iskolában ki-ki elmondta, mi szeretne lenni. Dezső meg én építészmérnököt mondtunk. Ez valahogy szolidáris barátságot eredményezett köztünk. Ettől kezdve mindig együtt játszottunk, és mondanom sem kell, hogy mindig építészt. Az, hogy én nem lettem építész, nem rajtam múlott, de hogy ő sem lett azzá, azt magának köszönheti. De menjünk csak sorjában. Dezső édesapja nagyhírű ideggyógyász volt. Fiát a legnagyobb kényelemben nevelte, és szabadjon azt mondani, a pénz nem számított náluk. Irigylésem első tárgya egy gombfocista volt, »aki« nekem egyszer komerből gólt rúgott. Tizennégy évesek lehettünk, mikor együtt jártunk a jégre, együtt boncolgattuk az élet titkait, de a jégről jövet sohasem felejtettünk el megállni a Szépművészeti Múzeum oszlopai előtt. Hányszor, de hányszor beszélte el nekem a barátom — kit nálam mindig tehetségesebbnek tartottam — elgondolásait, nagy terveit a jövőre nézve. A lányokkal is közösen ismerkedtünk meg. Elég korán, de mi ezt nem vettük észre. A tánciskolai esték után csak a gimnázium öreg padjai voltak tanúi beszélgetésünknek, ami most már egyre inkább a lányok körül forgott. De hisz így van rendjén — monda valaki. Ez igaz is, de Dezső szájából hétfőnként egyre többet lehetett hallani a Bristol kertről, az Anna bárról, meg más mulatókról, ő már kinőtt közülünk, úgy tartottuk. Nagyvonalú életmódjával elkápráztatott minket. Néha megtette azt, hogy taxival jött iskolába. Nem beszélve a randevúkról, ahol mindig filmszínészi eleganciával jelent meg. A hatszobás lakásukból leválasztott kétszobás rezidenciája volt, ahol gyakran nagy társaság gyűlt össze. A diákproblémákat meg egyre jobban kiszorították a nagyfiúsnak hitt lánykérdések, no meg Dezső elbeszélései a legújabb élményeiről. A középiskola vége felé már csak ilyen kérdések foglalkoztatták. Az érettségi vizsgákon — amit még ma is csodálok — jelesen átment. Csak később mondta nekem, hogy »akkor még tudott akarni». Az egyetemi felvétele is sikerült, és már úgy látszott, hogy Dezsőből mérnök lesz. Ám az első látszat is nagyon csalt. A sokkal szabadabb egyetemi diákoskodás csak fokozta a könnyelmű hajlamot barátomban. Törzsvendége lett az éjszakai mulatóknak, hiszen apja semmi pénzt sem sokallott tőle. Így a szépen indult karrier egyre inkább hanyatlani látszott. Egy könnyelműen szerelemnek hitt érzés pedig betetőzte a tragédiát. Thezse megkérte egy nála ** évvel idősebb nő kezét, három Mikor bejelentette elhatározását, hogy kimarad az egyetemről és megnősül — anyja már nem élt —, apja pedig szó nélkül az ajtóra mutatott, és barátom dacos elszántsággal fordult ki rajta, ezzel együtt a nyugodt, gondtalan életből is. A fiú, aki soha nem ismerte az élet nehezebbik felét, aki talán könnyelmű diák volt, de tehetséges, értékes szakemberré vált volna, családot alapított húsz éves fejével Karácsonykor meglátogattam. Albérletben laknak egy sötét, földszintes szobában. Mikor benyitottam, Dezső egy kisszéken ült a hokedlire tett karácsonyfa alatt. Bohém arcvonásait megtörték a gondok, szeméből már nem csillogott az a régi diákos fény. Ott ült és nézett maga elé. Ha mindent vissza tudnék csinálni — mondta, és lemondóan legyintett hozzá. Felesége gyereket vár és Dezső a válás gondolatát forgatja fejében. Csak ül és révedezőn néz a sötét szobában, ahonnan egyre jobban távolodik a vélt boldogság, át ezért sajnálom őt, illetve őket... Miskolczy Miklós ■fr KISZ-fropté* 1816 I. 3-án született a német munkásmozgalom egy élharcosa, a FDJ (Szabad Német ifjúság) nagy barátja, Wilhelm Pieck elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke. 1946 I. 11-én alakult meg az Albán Népköztársaság. 1919 I. 15: Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht emlékezete. Ezen a napon végezték ki orvul őket a német ellenforradalmárok. 1945 I. 17: A Lengyel Népköztársaság fővárosa Varsó, felszabadul a fasiszta megszállás alól. 1924 I. 24: Lenin halála. 1949 I. 31: A nagy kínai népi felszabadító hadsereg felszabadítja Pekinget az amerikai koumintang megszállás alól. Jó eredménnyel vizsgáztak a cukrász tanulók A napokban izgalmas küzdelem színhelye volt a vendéglátó vállalat cukrász üzeme. A sztálinvárosi cukrász tanulók féléves vizsgát tettek. Az egyik vizsgatétel a tortakészítés volt. Ecsedi Katalin oldotta meg legjobban feladatát, nemcsak finom, hanem ízlésesen díszített tortát készített, amit ki is állítottak a Sztálin úti cukrászdában. Pálvölgyi Imre, Jankovics Miklós és az Arany Csillag Szálloda cukrásztanulója, Molnár Béla ugyancsak ügyesen, jól oldotta meg feladatát. A tanulók szép eredményéhez kétségkívül hozzájárult Juhász József cukrászmester áldozatkész munkája, aki fáradtságot nem ismerve foglakozott tanítványaival. A pincér és szakács tanulók félévi vizsgája A napokban zajlott le az Arany Csillag konyhájában és éttermében a pincér és szakács tanulók féléves vizsgája. A pincér tanulók Varjú Gyula felszolgáló vezetésével az asztalterítést mutatták be. A szakács tanulók ételbemutatót tartottak, és erre az alkalomra kolozsvári töltöttkáposztát, magyaros szűz érmecskéket, borjúpaprikást készítettek galuskával. Szlifka János, az Arany Csillag főszakácsa elégedetten szemlélte tanulóinak munkáját. A vizsgabizottság elismeréssel nyilatkozott a tanulók felkészültségéről és megdicsérte Gondán István és Szopper Sándor; a pincér tanulók közül pedig Csapó József, Vajda László, Kiss Sándor és Kovács István, a Béke Étterem és az Arany Csillag tanulóinak munkáját. Javaslatok a mechanika KISz-szervezetének ’ Javasoljuk, az üzemi KISz szervezetének tagságát osszák csoportokra. Mindegyik csoport az egy munkaterületen dolgozókat fogja össze. Mondjuk, legyen egy esztergályos, egy marós-fúrós, egy lakatos-TMK-s, egy nagypados csoport, stb. Mindegyik csoport vezetője vezetőségi tag is legyen egyben, ő feleljen a csoport gazdasági és szervezeti munkájáért. Ezek után már szinte önmagától kínálkozik a verseny gondolata. Havonként — vagy még jobb lenne dekádonként — értékelni lehetne a normaóraterv teljesítését, a tervteljesítést, a selejt alakulását, a késést az igazolatlan hiányzást, és így tovább. Szakmai tudásuk fejlesztéséért a csoportok megkérhetnék művezetőjüket, mesterüket vagy egy mérnököt 40—50 perces előadásra. Nagyon sokat tanulhatnának ilyenkor. Például a mechanikában nincs elég fogazó szakember. A fiatalok biztosan szívesen fogadnának egy erről szóló előadást. Többet tudnának, többet keresnének. Megtehetné a csoport, hogy havonta 20—30 forintot félretesz minden tag. A prémiumból, mondjuk, 50 forintot. Nyárig így összegyűlhetne kb. 12000 forint, amivel a legjobb csoport rendelkezne: ők mondanák meg, hogy ezt a pénzt mire használják fel. Egy négy-öt napos dunai kirándulásra biztos elég lenne. Közös tanulás, közös szórakozás, több kereset: ezek lennének az eredményei ennek az új szervezeti rendszernek. A Szovjetunióban kipróbálták, ott bevált. Kíséreljük meg mi is, hátha a KISz munkájának hatalmas fellendülése lenne az eredmény. És ezeket a módszereket nemcsak a mechanika KISz szervezete tudná használni. Rengeteg lehetőség van más szervezetekben való alkalmazásra is, csak találékonyság és szív kell hozzá!