Sztálinvárosi Hirlap, 1959 (4. évfolyam, 1-101. szám)
1959-01-06 / 1. szám
A megoldásokat keressük együtt Hozzászólás a „Szervezzék meg az éjszakai óvoda-ügyeletet11 című cikkhez A Sztálinvárosi Hírlap december 16-i számában azt kéri a fenti cikk írója, hogy illetékes tanácsi szerv foglalkozzék a gyermekek éjszakai óvodai elhelyezésével. Így látja biztosítottnak, hogy a szülők ne gyermekeik rovására járjanak szórakozni A probléma felvetése valóban szükségszerű, mivel a gyermekek magárahagyottsága, vagy a szülőkkel szórakozóhelyen való együttléte súlyos veszélyt jelenthet mind nevelési, mind egészségügyi téren. Mielőtt azonban az illetékes szervek foglalkoznak a kérdéssel, én mint anya és óvónő szeretnék hozzászólni ehhez a javaslathoz. Az édesanyák mindnyájan ismerik gyermekeiknek azt a ragaszkodását, amely egyes eszközökhöz fűzi őket. Lehet az kispárna, egy darab puha rongy, de leggyakrabban a gyermek megszokott alvóhelye. Itt szeret és tud a legjobban pihenni. Ha ritkán más helyen tölti az éjszakát, nyugtalanul alszik, másnap fáradt, ideges. A lelkiismeretes szülő miután ezeket a jeleket tapasztalja, legközelebb már nagyon meggondolja, hogy beadja-e az éjszakai ügyeletre gyermekét. A másik veszély, melyet ez a megoldás rejt magában, már súlyos egészségügyi következményeket jelenthet. A megőrzés előtt valószínűen nem viszi el minden szülő orvosi vizsgálatra gyermekét. Az ilyen »közösség«, amely változó összetétele miatt nem ellenőrizhető kielégítően egészségügyi téren, nagy fertőzési lehetőségeket hordozhat magában. A terv megvalósítása esetében ez a megőrzésre beadott gyermekcsoport használná természetesen a kijelölt óvoda felszerelési tárgyait. Így az orvosi felügyelet alatt álló óvodások is közvetlenül ki lennének téve a helyzetből adódó, különböző fertőzési lehetőségeknek. Nagy felelősséget jelentene ezenkívül a megőrzésre vállalkozó óvónőnek az, hogy állandóan változna csoportja összetétele. A gyermekek éppen a cserélődés miatt nem tudnák megszokni egymást, ami gyakori veszekedésre, ebből kifolyólag esetleg balesetekre adna lehetőséget. Azt hiszem, nem sok óvónő vállalná egy-két ilyen eset után, hogy a reklamációk kereszttüzében — bármilyen jó díjazásért — továbbra is folytassa ezt a munkát. Az éppen ebből adódó személyi cserék pedig még újabb aggodalomra adnának okot a gyermekek jó felügyeletét, ellátását illetően. A felsorolt körülmények miatt nem tartom legszerencsésebbnek a javaslatot. Sokkal célravezetőbbnek látom azonban a budapesti Nőtanács kezdeményezését, melyen belül »éjszakai pótmamák« beállítását szervezik. Ez azt jelenti, hogy megbízható asszonyokat küldenek ki azokra a helyekre, ahol a kék éjszakai felügyelete ezt gyermemegkívánja. Azt hiszem, a helyi Nőtanács is sokat tudna tenni ezen a téren. Sztálinvárosban is akadnak asszonyok, akik megbízhatóság, gyermekszeretet terén megütik a kellő mértéket és szívesen vállalkoznának megfelelő összeg ellenében éjszakai felügyeletre. Véleményem szerint a lakóbizottságok is nagy segítséget tudnának nyújtani a Nőtanácsnak a szervezési munkában. • Szántó Lajosné óvónő Tisztelt Szerkesztőség! örömmel olvastuk az újság december 9-i számában a kontárkérdésről szóló cikket. Az iparigazolványos kisiparosok már a cikk megjelenése előtt többízben felhívták az illetékes hatóságok figyelmét a kontárokra, amelynek alapján a rendőrség részéről történtek is intézkedések. Ellenőrizték néhányszor a TÜZÉP telepet és nyilván a feljelentés alapján eljárás indult a kontárok ellen. Nekünk nagyon nehéz a helyzetünk, tizennégyen vagyunk adófizető fuvarosok, de rajtunk kívül tizennyolc állandó kontár fuvaros működik. A kontárok megnehezítik létfenntartásunkat és adófizetési kötelezettségünket is. Ezért a nyilvánosság útján kérünk segítséget a kontárok ellen és talán az volna a helyes, ha a feljelentések alapján hozott szabálysértési ítéleteket nyilvánosságra hoznák a Sztálinvárosi Hírlap útján. Ezzel talán fel lehetne számolni a kontárok működését Sztálinvárosban. Tizennégy szekérfuvarozó kisiparom nevében: Ny. J., Óváros Az 1959. évi városfejlesztési terv minden egyes pontja a lakosság érdekeit szolgálja A Városi Tanács, mely a rendelkezésre álló összeget az elmúlt év folyamán is a lakosság igényeit legjobban szolgáló célokra fordította, az 1959. évi városfejlesztési tervben is olyan célokat tűzött maga elé, amelyek leginkább megfelelnek a lakosság érdekeinek. A megnövekedett feladatokat Tanács a lakosság legszélesebb rétegeinek bevonásával és segítségével igyekszik megvalósítani. A november 16-i választásokat megelőző beszámolókon és jelölőgyűléseken városunk lakossága soha nem látott aktivitással kapcsolódott be a város közös gondjainak rendezésébe, igen sok megoldható és helyes javaslattal segítette a Tanács további munkáját. A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, amikor javaslatot tesz az 1959-es évi városfejlesztési tervre, a város adottságainak és reális lehetőségeinek figyelembevételével dolgozta fel a lakosságnak ezeket a javaslatait. Lakásépítés A dolgozók jobb szociális ellátásának egyik legfontosabb követelménye a lakásigények további kielégítése, mely az 1959. évi városfejlesztési tervnek egyik legfőbb feladata. Éppen ezért a terv szerint a jövő évben 323 lakás építését fejezik be és újabb 768 lakás építését kezdik el. (1958-ban 459 lakást adtak át és 84 lakás építését kezdték meg.) A Tanács további segítséget nyújt a kislakásépítkezéshez. A jövő évben a közművesítik azt a területet, amelyet kislakásépítkezés rendelkezésére bocsátottak. 1959-ben befejeződik annak a kísérleti lakóháznak az építése, amelyet az idén elkezdtek. Nagy méretekben kezdődik meg a jövő évben a munkásszállodák építése is. A Vasmű háromemeletes, 200 személyes munkásszállóján kívül a Sztálin út és az Építők útja kereszteződésénél és a Dózsa György úton felépül egy-egy 250 személyes munkásszálló. A város főterének az idén elfogadott terve szerint a Tanács előterjesztést tesz a beépítésre, ezen belül elsősorban a Városi Tanács új épületének megépítésére, amellyel 130— 150 lakás szabadul fel, melyeket eddig hivatali helyiségeknek használtak. Az elmaradt épületbevakolási munkálatok is jórészt befejeződnek 1959-ben. Bevakolják az L-épületeket, a Gorkij téri, a Duna-sori épületeket, és a Görbe utcának a még bevakolatlan házait. A technikumi városrészben az I/1 és I/2-es épületek véglegesítésével egyben e két épület bevakolását is befejezik. Ilyenformán a technikumi negyed kivételével 1959-ben a város összes épületének homlokzati munkája elkészül. A Tanács kidolgozza ezenkívül a lakóházak és középületek felújítási tervét is. A városrendezési terv keretében egész évre kiterjedő virágos és tiszta Sztálinvárosért mozgalmat szervez a Tanács. Felújítják a játszóterek felszerelését és kibővítik, ahol ez szükséges. Közművesítés A lakásépítkezésen túl a Tanács igen nagy súlyt helyez a közművesítés további kiszélesítésére. Kibővül a város elektromos hálózata. A technikumi városrészt és a Sztálin utat neonfénnyel világítják meg. A jövő évben a távfűtés fejlesztése érdekében megépül az „A“ hőközpont a víztorony közelében, és kidolgozzák az erőmű és az „A“ hőközpont közötti újabb távvezeték megépítésének tervét. A belváros területén további ezer lakást kapcsolnak be az év folyamán a városi gázhálózatba. Tereprendezésre és útépítésre három és félmillió forintot fordít a Tanács. Tereprendezést az L-épületek környékén, a Duna-soron végeznek. Óvárosban társadalmi erők igénybevételével kétszázezer forint értékben járdákat építenek. Tovább folytatódik a társadalmi munka a Barátságligetnél és a város más pontjain. Kulturális célkitűzések Az 1959-es év kulturális téren is jelentős fejlődést biztosít városunk számára. Ebben az esztendőben véglegesen elkészül a technikumi 32 tantermes iskola. Ugyanitt átadják rendeltetésének a két, egyenkint százszemélyes óvodát is. Felépül az MTH iskola is, és a Tanács előterjesztést tesz a városi gimnázium megépítésének ügyében. A Tanács a szakszervezetekkel karöltve kidolgozza a város éves kulturális programját. Elsősorban a mai témájú drámai művek bemutatását és a munkásszínjátszás életre keltését irányozta elő a Tanács. Kulturális életünk fellendítéséhez jelentősen hozzájárul majd a Bartók Béla Művelődésház kibővítése is, ahol lehetőség nyílik normálfilmek vetítésére. A Tanács tervei szerint a Vidám Parkot kultúrparkká szervezik át. Ehhez a lakosság fokozott segítségére van szükség. Olyan ambícióra és lelkesedésre, amellyel az 1958-as év folyamán az úttörővasutat is megépítették. Itt jegyezzük meg, hogy a kisvasút megépítésében a város lakossága hatszázezer forint értékű társadalmi munkát végzett, s hogy ez nem volt hiábavaló, azt bizonyítja, hogy néhány hónapos üzemeltetése alatt 15 ezer kis utasa volt az úttörővasútnak. A lakosság hasonló aktivitása mellett megoldhatóvá válik a botanikus kert kiképzése is, amelynek munkálatait az elmúlt hetekben már megkezdték. A Duna-parton felépülő Ságvári kilátó, a Vidám Park környékének parkosítása, bizonyosan kedvenc kirándulóhelye lesz a város lakosságának. A város lakosságának szociális ellátottsága terén igen nagy lépést jelent előre a 400 ágyas kórház építésének megkezdése, amelyre hárommillió forintnyi beruházási összeg áll rendelkezésre. A Tanács szükségesnek látja megerősíteni a szociálpolitikai és gyermekvédelmi bizottságokat. Több lehetőséget biztosít arra a jövő évben, hogy a gyermekek iskolán kívüli foglalkoztatását megoldják. Ezt szolgálja többek között az idén megkezdett úttörőváros kiképzésének befejezése. Közellátás Több, a lakosságot közvetlenül érintő helyi ipari, kereskedelmi és közellátási probléma megoldása is napirendre kerül az új esztendőben. Átadják rendeltetésének a technikumi, az Lr épületi és a Dunasori üzleteket. A vendéglátóipar és a kiskereskedelem felkészül a lakosság megfelelő ellátására és az egyre növekvő idegenforgalom kielégítésére. Újabb lépéseket tesznek a várost ellátó zöldövezet kialakítására és közraktárak létesítésére. A már meglévő könnyűipari üzemeket előzetes előterjesztés után, újabbakkal fogják kibővíteni. Az év elején megalakul a városgazdálkodási vállalat, amelybe a Köztisztasági és a Kertészeti Vállalat, továbbá a Vidám Park, a városi garázs és a gázművek tartozik. Közös erővel Ezeknek a feladatoknak a megoldása nem csak a Városi Tanácsra, de a város minden dolgozójára is nagy felelősséget hárít. Tanácsunk csak úgy tudja véghezvinni ezeket a feladatokat, ha a lakosság megértésével, segíteni akarásával és jóindulatával találkozik. A városfejlesztési terv minden egyes pontja, minden mozzanata a lakosság érdekeit szolgálja, ezért egyikünk számára sem lehet közömbös, hogy azok megoldása, megvalósítása a tervből valósággá váljék. Az 1959-es évi városfejlesztési terv előirányzatait a Városi Tanács ülése néhány kiegészítéssel elfogadta. Csupán pár napja új esztendő küszöbét, léptük át azhoz valami újat, valami Minden év nagyszerűt, újabb eredményeket, s miután átléptünk az új esztendőbe, tekintsünk vissza az elmúlt évre. Ez az esztendő döntő fordulatot jelentett a Vasmű újító mozgalmában is. 1958-ban több mint 25 millió forint megtakarítást hoztak a Vasműnek újítóink. Ebben a 25 millió forintban még nincs benne három igen jelentős újítás, mely jelenleg jóváhagyás végett a minisztériumban van. Az egyik, az „alacsony mangántartalmú nyersvas“ c. újítás, 3 millió forint megtakarítást hozott, a „kokszolói centrifugák tartósítása“ c. újítás másfél millió forintot, a „finomszemcsés ércpótlók felhasználása a kohászatban“ c. újítás pedig egymaga 54 millió forintot eredményezett a Vasműnek. Újító mozgalmunk eredményességét bizonyítja az is, hogy 1958- ban az előző évhez képest 30 százalékkal emelkedett a benyújtott, és 5 százalékkal a bevezetett újítások száma. A javaslatok minősége ugrásszerűen javult, hiszen az 5 százalékos emelkedés mellett az elmúlt év 14 milliós megtakarításával szemben az idén 83 millió forint a megtakarítás, ha azt a három, még jóvá nem hagyott újítást is figyelembe vesszük. Az újítási javaslatok nyomán ebben az évben egy sor új üzem, nagyobb berendezés és technológiai változtatás is történt. Ezeknek a gerincét alkotja az ez évben közel 5 millió forint beruházással elkészült vörösiszap feldolgozó üzem, melynek próbaüzemeltetése december elején kezdődött meg. Az első eredmények igen kedvezőek és minden lehetőség megvan arra, hogy 1959. január közepétől Sebők Jenő, Fila Béla, Décsi István és Trébely János újítása nagyüzemi szinten kezdje meg a termelést. Becslés szerint évente több ezer tonna nyersvasat fognak előállítani vörösiszapból. A másik ilyen nagyobb szabású üzem ugyancsak 1958-ban készült el, az ammonium-rodanid üzem. Ez 700 ezer forintos beruházással készült és ez évben 10 millió forint megtakarítás várható az új termék értékesítéséből. Geiling Béla és Kővári István újítása igen jelentős az 1958-as év eredményei között. 1959- kihozatalben kb. 3 százalékos további emelkedés várható Sik László és társainak a szénmosóban már elkészült áramkészülékétől, mely több, mint 5 millió forint megtakarítást ígér. az újítások 75 százalékát munkások nyújtották be Ezek csak kiragadott példák. Érdemes a statisztikai adatokat böngészni, melyek szerint az újítások 75 százalékát munkások nyújtják be és ha a megtakarítások összegét tekintjük, közel 50 százalékát a munkások újításai eredményezik. Hosszan sorolhatnánk azoknak az üzemi dolgozóknak a neveit, akik, ha sokszor talán csak egy-két csavarral tették egyszerűbbé a termelést, de törekedtek az olcsóbb termelésre, s természetesen voltak olyan dolgozók is, akik nagyon jelentősen szóltak bele egy-egy elgondolásukkal a termelés önköltségének csökkentésébe. Juhos Károly villanyszerelő, az ércelőkészítő dolgozója, Mukli Ignác, aki lakatos a mozdonyjavítóban, vagy Németh Imre lakatos csoportvezető a vasszerkezeti üzemben, az újítómozgalom első harcosai nálunk. Ezek a dolgozók újításaik elismeréséül 1958. szeptember 6-án a Vaskohászat Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést kapták meg. Meg kell említeni Háromszéki Pétert, a kokszoló mechanikai üzemének villanyszerelőjét, aki Most került nyomdába a Dl Vasmű 1959. évi újítási feladat-te mely a munkásoktól, műszakiakta egyéb beosztású dolgozóktól a Va Legfontosabb problémáinak megosát kéri. Az újítási feladatterv mint 160 feladatot tartalmaz, mel mind a Dunai Vasmű gazdaságágát, és nem utolsó sorban a ny cég részesedését kívánják előseg. A feladatok mellett ott láthatjuk 1958-ban megvalósított legjobb ú. sok képeit, az újítók fényképét < füzetecske közli a kifizetett újíts összegét is. Az egyes feladatokoldásához irodalmat is jelöl meg, a Vasmű Műszaki Könyvtárába dolgozók rendelkezésére áll. Egy esztendő „termése“ és a útja foglaltatott össze ebben az írásban. De ki tudná összefoglal mögötte rejlő áttöprengett és árasztott éjszakákat, mikor számt és számtalan gondolat tolult agyakba, hogy azok katonái fel sorakozva, életünket szebbé, jobb boldogabbá tegyék. Köszönet azoknak, akik nem sajnálták a vabságot, s bizonyságát adták az béri akaratnak, mely a technika termeit kutava, újabb és egyre megoldások felé törekszik. Az újítómozgalom egy esztendeje a Vasműben már 50. újítását nyújtotta be, vi a Martin-acélműtől Jekli Lajos pészkovácsot, aki az alaptáblák kapcsolatos újítás közreműködési 3750 forint jutalmat kapott. Az 1959. év még nagyobb eredményeket rejt magában Érdemes az új esztendő kezdő egy pillantást előre is vetni. A most kirajzolódnak az újítómozgás 1959. esztendei útjai is, hiszen szó talán újítás vár megvalósításra a f Bolyokban. Jelenleg nagyüzemi kis lét alatt van Kecskés Pál és társ nak újítása az öntödében, mely darukerekek felületi edzését céloz A kezdeti eredmények azt mutatj hogy a darukerekek élettartama félszörösére növekszik. A napokban fogadták el Nagy Iván, Füzes Barnabás, Szmicsek Sidór és Schumiczky Imre újítását salakkal szennyezett töréstégla generálását, mely a Vasműben évek rán hatalmas mennyiségben felglemlett tűzálló téglák újbóli feltalálását teszi lehetővé. A javai alapján megkezdődöt a berende tervezése és 1959. június 1-től indul a nagyüzemi termelés. Várh megtakarítás 3 millió forint. Nemrégiben vette kezdetét Aba László gépészmérnök és társai újít javaslatának kikísérletezése, mely kopásnak kitett gépalkatrészek mdesítését tűzi ki célul. A javaslat sérletei két irányban folynak. E részt a régi technológia időtartamnak legalább 40 százalékkal való cskentésére, másrészt pedig a nitr alkatrészek élettartamának kétszerére növelésére. A javaslat nemes műszakilag, de gazdaságilag is jeletős eredményeket hozhat. 1959-ben növelni akarják a Martin-acélmű kemencéinek termelését. Ez csak akkor lehetséges, h sikerül az acél kokiliába való öntésének megyorsítása. A kokiliába öntés meggyorsító kívánja biztosítani Répási Gellért Zsámbok Elemér „Hengerlésre kér acélok alulról történő gyorsítóütésének bevezetése“ c. újítása, rz az öntési időt 1 órára akarja lecskentteni. A javaslattal ezen ki egy öntődaru megtakarítását és üsttartósság legalább 30 százalé növelését kívánják megoldani, nagyüzemi kísérleteket 1959. jú 1-ig lefolytatják. Több mint 160 új feladat vár megoldásra 1959. január 6., kedd Megkezdődött a diósgyőri ércttömörítőmű berendezéseinek próbája A Lenin Kohászati Művekben tizenhétmillió forintos költséggel elkészült az új érctömörítőmű, s pénteken megkezdték a mű berendezéseinek próbáját. Az érctömörítőmű január második felében fokozatosan megkezdi a termelést s teljes üzembehelyezése után naponta ezernégyszáz tonna érctömörítvényt, a szükséges mennyiségnek több mint a felét bocsátja a kohók rendelkezésére. Az új üzem segítség tervszerűbbé válik a kohók já sa, javul a nyersanyag minőség évente körülbelül harmincezer na külföldi koksz megtakarí teszi lehetővé. A gyár új részlegének feléséért a vállalat fiataljait is éri rés illeti, mert ők voltak az érzés védnökei. (MTI)