Sztálinvárosi Hirlap, 1959 (4. évfolyam, 1-101. szám)

1959-02-24 / 15. szám

„Érdemes becsületes munkásembernek lenni” Kitüntették Mikula József nyugdíjas lakatost — Ha újra kezdhetném, újra ezt az utat választanám — mondja csende­sen Mikula Jó­zsef bácsi, a so­­kat látott és sok­­át megért em­ber egyszerűsé­gével. S elmo­solyodik, ami­kor kezébe ve­szi azt a régi igazolványt, amit negyven esztendővel ez­előtt Salgótarjánban állított ki szá­mára a Vas- és Fémmunkások Szak­­szervezete. — Úgy gondoltam, egye­dül hiába harcol az ember a jogaiért, érdekeiért. A munkások csak egysé­gesen tudnak elérni valamit. Ezért jelentkeztem akkor. Pedig közben a negyven év alatt volt oly hosszú idő­szak, amikor a munkavállalók nem nézték jó szemmel a szervezett mun­kásokat. Ahol lehetett, háttérbe szo­rítottak bennünket. S a 67 éves nyugdíjas lakatos sza­vaiban megelevenednek az elmúlt negyven esztendő emlékei. 1919. ta­vaszán, amikor veszélybe került a Tanácsköztársaság, a harmadik vö­­rösezred II. századában szolgált a felvidéki és a Tisza-menti harcokban, egész a Tanácsköztársaság bukásáig. S aztán visszaemlékezik a Horthy­­korszakra, amely alatt három gyere­ket nevelt fel, a második világhábo­rúra, amikor nemcsak két fiát, de őszülő fejjel őt magát is elvitték ka­tonának, pedig a tizennégyes háborút is végig a lövészárkokban töltötte. Persze a negyven esztendő szép em­lékeket is rejtegetett. A család, a mozgalom, a munkásdalkör. Büszke, hogy dalköri tevékenysége egyidős szakszervezeti tagságával. Jelenleg is tagja a Vasmű kórusának. S a meg­elevenedett emlékek bizonyítékai sor­ban odakerülnek az asztalra. A régi munkahelyek emlékei. Könyvek, né­hány kedves sorral, amikor a hosszú évek után is jól esik újra és újra elolvasni. A salgótarjáni acélgyári fiataloktól kapott cigarettatárca, s a sztálinvárosi szerszámlakatos tanulók emléke, egy asztali lámpába ép­tett óra, mind-mind kedves emlékek szá­zait őrzi, megszépítik öreg napjait. — Volt értelme a mi munkánknak, az én munkámnak is — mondja mosolyogva, — mert nyugodt, szép öregségem lett, és az új nemzedék élete biztosan még szebb lesz. Aztán a három kis unokájáról kezd beszélni, meg a fiatalságról, és persze az ifjúság városáról, Sztálinvárosról, amely hét év alatt annyira a szívéhez nőtt. Kinéz az ablakon, ahol az Ady Endre utcai járda mentén a parkok és a fák a tavasz jöttét várják. — Régen talán száz év alatt sem építettek ennyit a mi országunkban... És ilyen szépet. Nagyon tetszik ez a város. — S kicsit mosolyogva hoz­záteszi: — itt még a föld is más lesz. Könnyebb, mint máshol... A nyugdíja felől érdeklődöm, mert 1955-ben a Vasmű mechanika üzemé­ből nyugdíjazták. — Először 500 forintot kaptam. Hiába, az utolsó évben már nem ment úgy a munka. Később, mint régi szer­vezett munkásnak, felemelték a nyug­díjamat 800 forintra. És most, hogy rendezték a nyugdíjakat, legnagyobb meglepetésemre 1000 forintra föl­ment. Szép dolog, hogy így megbecsü­lik az idős munkásokat. Hát panasz­kodhatok a sorsomra? * A többit a Vasmű Szakszervezeti Bizottságán mondták el. Február 19-én az üzemi bizottság ülésén jelen volt Mikula József bácsi is. Nem tudta, miért hívták s a meglepetés így igazán meglepetés volt. Néhány üdvözlő szó kíséretében egy aranyórát adtak át neki, és egy vörös bőrtokot szakszervezeti igazol­ványához, melyen arany koszorúban aranyozott negyvenes szám csillogott. Mikula bácsi nem szokott hozzá a hosszú beszédekhez. Meg ilyen eset­ben a könnyekről is nehezen beszél az ember, így csak annyit tudott mondani: „Érdemes becsületes mun­­kásembernek lenni“. N. J. HOGYAN KELJÜNK ÁT FORGALMAS ÚTVONALAKON? A világjáró Herbert Karajan kar­mestert újságírók megkérdezték, ho­gyan lehet Európa különböző fővá­rosaiban legbiztosabban átkelni a forgalmas utcákon?­­ Londonban kutyát kell vezetni pórázon, Rómában egy szép nő olda­lán biztos az átkelés. New Yorkban ülj robogóra és Bonnban álcázd ma­gad — tábornoknak — hangzott a karmester válasza. EGY HELY, AHOL NEM SZÓL A WURLITZER! Az Innsbrucktól 10 kilométerre nyugatra fekvő Zirl festőjén szép fa­lu községi tanácsa merész határoza­tot hozott: megtiltotta Wurlitzerek és más zenegépek használatát a ven­dégfogadókban és szállodákban. In­dokolás: a zenegépek „megzavarják a csendet“ és „rossz befolyást gya­korolnak a fiatalságra“. A derék köz­ségi tanácsnokok csendrendeletüktől remélik az idegenforgalom fellendü­lését. fidel castroék szakálla Az egyik argentínai borotvapenge gyár reklámcélokra kubai felkelők immár használja fel a világhírűvé vált szakállát. A gyár hirdetései a buenos­ airesi lapokban új rajzzal je­lentek meg. A rajz Fidel Castro sza­kállas arcát ábrázolja, alatta a kö­vetkező szöveggel: ..Az argentin pen­gék diadalmaskodnak egész Dél- Amerikában!“ A gyártulajdonosok talán arra gondolnak, hogy Fidel Castro és hadnagyai egy napon, ha elszánják magukat szakállu­k lebo­­rotválására, majd argentin pengét fognak használni. ZAVAR A BBC-NÉL A BBC bemondója a napokban kellemetlen helyzetbe került. Hite­ket olvasott fel. Egyszerre csak hos­­­szú szünet. .. majd a bemondó ki­­jelentette: „Sajnálom, hölgyeim és uraim, kifogytam a hírekből, újakat pedig még nem kaptam1”. Újabb szünet, majd végre felhang­zott a bemondó megkönnyebbült hangja. ..A hírek megérkeztek, foly­tatom a felolvasást“. 10.146 NYILVÁNTARTOTT VEREKEDŐ nyugat-berlinben A nyugatberlini rendőrség a gya­nútlan járókelőket megtámadó vere­kedő-bandák 10.146 tagját tartja nyilván. A nyilvántartott verekedők 20 százaléka 21 éven aluli fiatal. A verekedők királya Gerhard Hirsch­feld, aki már 39-szer volt verekedés miatt büntetve. MEGÖLTE GYERMEKÉT, MERT ZAVARTA A TELEVÍZIÓ NÉZÉSÉBEN Frank Heigway 25 éves boltoni la­kos egyik nap elmélyülten nézte a televíziós műsort, azaz nézte volna, ha öt hónapos gyermeke nem kezd keservesen sírni. Az apa először megetette a gyer­mekét, majd miután tovább sírt, ide­gességében jól megrázta és gyomron ütötte. Erre csönd lett, de olyan csönd, hogy ez már az apának is feltűnt. A kihívott orvos már csak a beállott halált állapíthatta meg. AHOL A JÖVŐRE IS GONDOLNAK A Bodeni tó melletti Lindauban egy idő óta hangszalagra rögzítik azt a pillanatot, amikor a menyasszony az anyakönyvi hivatalban elsóhajtja az „igent“. Mindössze 10 márkába ke­rül és tulajdonképpen helyes lenne, ha másutt is bevezetnék. Hiszen tudja mindenki, hogy leg­többször mi követi a gyengéden el­suttogott „igen“-t. Amikor később a nő először „nem“-et sivít, vagy a férfi „nem“-et kiabál, igen jól jön, ha valamelyikük bekapcsolja a mag­netofont, s mindketten szégyenkezve megállapíthatják, hogy mennyire megváltozik néha az ember hangja .. . SZERENÁD A­ SZÜLŐK ENGEDÉLYÉVEL A Filippi-szigeteken divatba jött, hogy a fiatalemberek éjszaka zenés szerenádot adnak szívük választott­jának. Ezzel szemben olyan csend­­háborítást végeznek, hogy a hatósá­gok kénytelenek voltak közbelépni. Rendeletet hoztak, melynek értelmé­ben ezentúl csak az imádott leány szüleinek előzetes, írásbeli engedélyé­vel szabad éjjeli zenét adni. Nyolcvanezer példányban jelenik meg a 3004/1 sz. kormányhatározat és magyarázata A tanácsi és pártszerveknek egy­aránt igen fontos feladata a 3004/1. .A Sztálinvárosi Hírlap szerkesztősége minden kedden fogadónapot tart (16—18 óráig) . miAP ÜM 1959. február 24., kedd számú, közelmúltban megjelent kor­mányhatározat ismertetése, mind a termelőszövetkezetekben dolgozó, mind pedig az egyénileg gazdálkodó parasztok előtt. A rendelet egyéni gazdák körében történő ismertetése csak jó irányba befolyásolhatja a gazdáknak a termelőszövetkezetek­kel kapcsolatban kialakított állás­pontját. Az ismertetés elősegítése érdekében a Földművelésügyi Mi­nisztérium a közeljövőben nyolc­vanezer példányban kiadja a rende­let szövegét. Az új kiadvány az egyes előírások részletes, gyakorlati magyarázatát is tartalmazza. Földvári Ferenc, a szénelőkészítő dolgozója még január közepén panasz tárgyává tette, hogy az Újállomáson kevés autóbusz várja az utasokat, továbbá a 10-es járattal kapcsolatban tett észrevételeket. Az AKÖV igazgatója most vála­szolt a panaszra és a következőket közli. Az Űjállomásról induló autó­­buszjáratok sűrítése érdekében tör­téntek megfelelő intézkedések. A 10- es járat forgalmával kapcsolatban, a Sztálin út forgalmát állandóan figye­lemmel kísérve olyan panaszokat amit a panaszos írt, nem tapasztal­tunk. A járat kimaradása csak hófú­vás idején volt és utána néhány eset­ben, rajtunk kívülálló okok miatt voltak késések. Tisztában kell lenni mindenkinek, hogy rossz útviszonyok mellett nem tudjuk mozgatni a pót­kocsikat, viszont több autóbusz nem áll rendelkezésünkre. Az úgynevezett rásegítő járatokat csak akkor tudjuk küldeni, ha a vidéki­­ járatok gépko­csijai beérkeztek. Persze rossz útvi­szonyok mellett a vidéki járatok is késve érkeznek. A levélíró általános­ságban ír panaszairól: megállapítá­sunk szerint 5—6 percnél többet nem kellett várakozni — azokban a na­pokban, amikor forgalmi akadályok voltak , és így az utazóközönség jó­indulatával és türelmével ezeket a nehézségeket át lehet hidalni. A vál­lalat részéről mindent elkövetünk, hogy a dolgozók közlekedését a lehe­tőségekhez képest a legjobban bizto­sítsuk. * Az új állomási járatok túlzsúfolt­sága és forgalma körül mutatkozó hiányosságokkal a forgalmi osztály ezideig is száz százalékig tisztában volt, azonban a hiányosságok kiküszö­bölésére irányuló intézkedések — ahogy azt a Sztálinvárosi Hírlap szer­kesztősége helyesen meg is állapí­totta — csak mindig átmeneti jelle­gűek voltak. Ennek oka, hogy az utóbbi időben olyan nagymérvű volt az utaslétszám emelkedés, amit a meglévő kocsiparkkal zökkenőmente­sen lebonyolítani nem tudtunk. Felettes szervünk kérésünkre több nagyobb befogadóképességű autóbuszt adott vállalatunknak, melyből egyet az új állomási forgalom túlzsú­foltságának enyhítésére állítottunk be, továbbá valamennyi érkező vo­nathoz forgalmi szolgálattevőt küld­tünk ki, hogy az előforduló panaszo­kat a helyszínen azonnal orvosolja. A vasárnap esti forgalommal kap­csolatban csak azt kívánjuk elmon­dani, hogy ilyenkor nagyobb a prob­léma, mint hétköznap, mert a hétfő reggeli munkás beszállítások miatt autóbuszaink nagy része vidéki te­lephelyeinken tartózkodik és még ke­vesebb autóbusz áll rendelkezésre, mint hétköznap. Az AKÖV igazgatója Helyes-e a gyermek előre­ tanítása? Az elmúlt évekre visszagondolva, élesen előttem áll egy volt kis ta­nítványom. Elsőosztályos korba lé­pett. A szülők büszkén és boldogan hozták az iskolába. Lacika már olvas, ír és számol, újságolták. Aggodalom­mal tele sejtésekkel tekintettem rá. Már szinte láttam Lacikát, ahogy közömbös tekintettel, unott arccal ül majd a padba, s nem tekint majd tanítójára felcsillanó, várakozó, ér­deklődő szemmel, mint a sok kis hat­éves társa, így is történt. Az iskola varázsa nem érintette meg, kevés volt előtte, ami új és érdekes. Sok szülőnek feleletet váró kérdé­sére térünk rá, amikor arról beszé­lünk, tanítsuk-e előre, iskolába lépés előtt, a gyermeket. Mennyiben, miben áll az előretanítás? A gyermeknek pozitív tudást nyúj­tani nagyon helytelen. Itt a betűk tanítására, összekapcsolására és szám­tani műveletek megtanítására gondo­lok. A kis elsőosztályos kíváncsian jön az iskolába, hisz már olyan so­kat hallott róla és a tanító néniről, az ismeretlenről is sok elképzelése van. Aki majd annyi érdekeset, újat fog mondani neki. Ha a szülő már elvitte őt a betű- és számország rej­telmes világába, ezeket a szép elkép­zeléseket mind szétrombolta. A lé­nyeg az, hogy az iskolában minden­­új legyen előtte, új, amilyen még soha nem volt életében. Fontos fel­tétele a jó kezdésnek az iskolai élet megindulásában az, hogy a gyermek érdeklődése a legnagyobb fokú le­gyen, különösen év elején, az első­osztályban. A tanító tekintélye is el­törpül előtte, ha máris pozitív isme­retek birtokában van. Még a jóeszű gyermekből is unatkozó gyermek vá­lik és milyen nagy teher egy tanuló­közösségben az unatkozó gyermek, aki „mellékfoglalkozásokat“ keres. Előkerül a zsebben levő sok kincs, azzal játszadozik. Ha ez lehetetlenné válik számára, társait zavarja, izeg— mozog, mikor úgyis szétszóródásra hajló a hatéves gyermek figyelme. Az ilyen gyermek csak a tízperceket várja. Viszont a nevelő sem alkal­mazkodhat az előre tanított gyermek tudásához. Ezek miatt nem lehet az anyaggal előbbre haladni. A lelkesedés, a mindig jobb, szebb munkára törekvés sem fejlődik ki az ilyen gyermekben. Az osztály mun­kájának eredménye feletti siker kö­zös örömében sem lesz része. Nem jelenti ez azt, hogy az iskolás­kor előtt ne készítsük elő a gyerme­ket az iskolára. Feltétlenül szüksé­ges, hogy némi jártasságot szerezzen. Tanítsa a szülő rajzolni a gyermeket. Ügyesen fogja használni az írószere­ket az iskolában az a gyermek, akit erre otthon helyesen tanítottak. A szókincsfejlesztés komoly műnk­á­ját is megkezdheti. Mesét mond kis­gyermekének, másnap a gyermek me­séli el ezt anyukának, segítő kérdé­sek adásával. Nagy a kívánnivaló az önállóságra való szoktatás kérdésében is. Ha a szülő az iskoláskor előtt álló gyerme­két megtanítja önállóan öltözködni, sok segítséget nyújt a pedagógusnak, sok időt takarít meg számára a ta­nulás javára. Az elsőosztályos gyer­mek tornaóra előtt átöltözik. Az év elején az egész óra öltözködéssel te­lik el, és az anyag elvégzésére alig jut idő. A szülő öltözteti és mikor rá kerül a sor, hogy ezt önállóan kell megoldania, tehetetlenkedik, nem tudja időben elvégezni. Az iskola számára komoly érték a gyermek hazulról hozott játékos számlálása. Ez pontosan elég az isko­lába lépő gyermeknek. Játék közben már úgyis számol, mikor pajtásaival, testvérével osztozkodik a cukorkán, játékon. Az értelmes gyermek el tudja mon­dani tízen felül a számok nevét. Bár ez nem határozott mennyiségeket, világos számfogalmakat jelentő igazi számlálás. Csak hallási utánzat tar­talom nélkül. Legfeljebb ötig számít­hatunk egy kis tartalomra. A kis­gyermeknek ezt az ismeretét a tanító elrendezi, továbbfejleszti. De ha a szülő ennél többet nyújtott gyerme­kének, a számokról már fogalma van, elvesz, összead, odajuttatja, hogy nem figyel az órán, hiszen ő ezt már úgyis tudja, megunja az iskolát. Mi­kor az iskola már számára is új is­mereteket nyújtana, ő már unott, ér­deklődés nélküli tanulóvá formáló­dott. Érdeklődését elvette a szülő, aki pedig neki a legjobbat akarta. Horváth Piroska tanítónő A Vasmű 1958. évi eredményei (Borovszky Ambrusnak, a Vasmű igazgatójának a termelési nagyaktívan elhangzott beszámolójából) 3. rész. Energia gyárrészleg Az energia gyárrészleg igen jelen­tős megtakarítást ért el az elmúlt évben a verőlapátos malmok besze­relésével. Az új malmok üzembe­helyezésével nemcsak a gyengébb mi­nőségű szenek felhasználása, a kok­szolói középtermék, valamint az iszapszén eltüzelése válik lehetővé, hanem egy sor egyéb megtakarítás is, mint pl. az olajfelhasználás csök­kentése, a karbantartás egyszerűsí­tése, stb. A verőlapátos malmok ös­­­szes évi megtakarítása 1 millió 412 ezer 200 forintot tett ki. Az automatizálás is jelentős mér­tékben növelte az erőmű önköltségét. A gyárrészleg a betervezett gépreví­­ziókat maradéktalanul végrehajtotta. Az idei feladatok között a salak­éghető megjavítása foglal el fontos helyet. De törekedni kell az üzem belső és külső csinosítására is. Az erőműben kerül először meg­építésre Magyarországon a Heller­­féle légkondenzáció, amelynek világ­­viszonylatban is nagy jelentősége van. Karbantartó gyárrészleg A gyárrészleg 109 százalékra tel­jesítette túl termelési tervét. Kedve­zően alakult a termelékenység is. Az egy munkásra eső termelési értékét a tervezettel szemben 108,9 százalék­ra, a 100 forint munkabérre eső ter­melési értékét a tervezettel szemben 109,4 százalékra túlteljesítette. 1958-ban a gyárrészleg a karban­tartási munkálatokat maradéktala­­­nul elvégezte, a tartalék alkatrész gyártás terén a lehetőségekhez mér­ten jól dolgoztak. Az üzemeken be­lül a mechanika munkája sokat ja­vult, a vasszerkezeti üzem jó mun­káját elősegítette az a tény, hogy a gyártás közbeni problémákat az üzem saját hatáskörén belül igyekezett megoldani. A kovácsüzem a jelenlegi szakmunkás gárdával és a jelenlegi gépi berendezésekkel az eddiginél nagyobb, komolyabb feladatok meg­oldására is képes. Az öntödében fel kell emelni a magkészítő létszámot. A gumijavító, a villamosüzem, GYEGO a rájuk háruló feladatokat a jól ellátta. A karbantartó gyárrészleg 1959. évi feladatai közül első és legfontosabb a megfelelő mennyiségű és minőségű tartalékalkatrészek gyártása, s ezen kívül egyéb gépgyártás is, melyhez a géppark megfelelő bővítése folya­matban van. Szállító gyárrészleg A szállító gyárrészleg a gazdasá­gos anyagmozgatási feladatát olyan eredményesen végezte el, hogy í­rás­ban az 1957. évihez képest 28,1 szá­zalékkal emelte termelékenységét. Ez a jobb munkamegszervezésnek és a dolgozók munkához való jobb hozzá­állásának eredménye. Komoly küz­delmet folytatott a gyárrészleg a kocsiálláspénz ellen. 1957. évhez­­ vi­szonyítva 1958-ban a kocsiálláspénz 2 332 090 forinttal csökkent. Hasonló jó képet mutat a bérelt kocsik szá­mának csökkentése, mely évi 600 000 forint megtakarítást eredményezett. A gyárrészleg minden igyekezete arra irányult, hogy a nehéz és drá­gább fizikai munkát, ahol csak le­hetséges, gépi munkával helyette­sítse. Az 1959. évi feladatok nagy része ismételten arra irányul, hogy az ön­költséget tovább csökkentsék. Január elsejével egy mozdonnyal kevesebbet bérelnek a MÁV-tól és a csökkentett mozdonyparkot jó munkaszervezéssel ellensúlyozzák. Jelentős munkát ígér a kohósalak kitermelése és a salak­­hányón elfekvő értékesíthető anya­gok hasznosítása. Tűzállóanyag gyárrészleg Január elsejével a tűzállóanyaggyár a Vasműhöz került. Ahogy az át­vétel folyamán az üzemet megvizs­gálták, megállapították, hogy a gyár­részleg egyes üzemei igen elhanya­golt állapotban vannak. 1959-ben a Vasmű illetékeseire nagy feladat há­rul, hogy a tűzállóanyaggyár munka­­körülményeit arra a szintre emelje, melyen a Vasmű többi gyárrészlege van. Ha ebben az évben az összes problémákat nem is tudják meg­oldani, de a jelenlegi helyzeten lé­nyeges javulás mutatkozik majd az év folyamán. (Vége)

Next