Sztálinvárosi Hirlap, 1959 (4. évfolyam, 1-101. szám)

1959-03-13 / 20. szám

Ami a tanmenetben nem szerepel... Ha figyelmesen áttanulmányozzuk­ a párt művelődési irányelveit, vilá­gosan láthatjuk,­­ hogy nagyarányú kulturális fellendülés előtt áll orszá­gunk. A kultúra fejlesztésében külö­nös szerep jut a pedagógusoknak. Feladatuk hálós, de nehéz is, hiszen nemcsak bizonyos tárgyi ismeretek­kel kell gazdagítaniok tanítványai t tudását­, hanem határozott világ­nézetre is kell nevelniük. Az oktató és nevelőmunkának ez a szerves egy­sége probléma volt mindig, különö­sen a fiatal pedagógusoknál, aki­k kevés tapasztalatra támaszkodhatnak még. Egy azonban világos: ha maga a nevelő határozott materialista vi­lágnézettel bír, a feladat nehezebb részén túljutott. Ekkor már csak a gyermekek szeretete szükséges, hogy határozott jellemével, világos állás­­foglalásával eredményt tudjon elérni. A középiskola feladata többek kö­zött az is, hogy formálja és megszi­lárdítsa a fiatalok világnézetét. Sok­szor kerülünk szembe ilyen nézetek­kel. ..mit lehet elvárni egy 17—13 éves fiataltól? Milyen világnézete le­het neki, mikor még gyermek?A fi z ellenvetés nem jogos, annál is inkább mert legtöbbször csak a diákokról mondják ezt. Vajon az az ifjúmun­kás, aki az általános iskola Vili. osz­tálya után nem tanult, vagy nem ta­nulhatott tovább, miért tud határo­zottabban kiállni politikai felfogása mellett, miért jelentkezik egész fiata­lon a munkásőrségbe, miért érdeklik és foglalkoztatják a társadalom épí­tésének ezernyi problémái? Igaz, az ifjúmunkások közül sem mindegyik ilyen. De közöttük több hasonló fiú­val vagy leánnyal találkoztunk, mint a diákok körében. S náluk valahogy természetesnek veszik, hogy ilyen. Pedig logikusabb lenne, hogy az a fiatal, aki még négy éven keresztül gazdagítja tudását az irodalom, a tör­ténelem és más tudományok eredmé­nyeivel, világosabban lásson a napi politika kérdéseiben is, hogy önállóbb véleménye legyen korunk kisebb és nagyobb eseményeiről. Vajon így van-e ez a valóságban? Saját tapasztalatomat mondom el. Érettségi előtt álló osztályban osztály­­főnöki órán közvéleménykutatást tar­tottunk. A kérdések azt célozták, hogy megismerjük a tanulók véleményét, álláspontját bizonyos kérdésekben. Sajnos az eredmény elszomorított, annál is inkább, mert a szóban forgó osztály az iskola közösségi életének egyik legaktívabb csoportja. Kiderült, hogy a 23 tanuló közül mindössze egy olvas rendszeresen újságot. Az iskolai KISZ szervezet életéről, mun­kájáról alig három-négy tanulónak volt érdemleges megjegyzése. Más al­kalommal az iskolában rendezett filmankéton az egyik érettségiző osz­tályból egyetlen tanuló sem vett részt, holott nyilvánvaló, hogy ilyen iskolai megmozdulások vezetőiként és irányí­tóiként kellene fellépniök. Több eset­ben politikai jellegű vitáknál vagy teljesen passzívak, vagy nagyfokú éretlenséget árulnak el. És ebben nem ők a hibásak elsősorban. Vitathatatlan, hogy a nevelők tan­óráikat becsületesen látják el. De ke­vés az olyan nevelő, aki az órákon kívül is foglalkozik tanítványaival. Sokat törődnek az iskola külső fe­gyelmével, ami szintén szükséges. De az apróbb dolgok számonkérése mel­lett nem szabad felőrlődni teljesen, és csak ezekre a külsőségekre fordí­tani a figyelmet. A fiatal számára nem ez adja az iskola lényegét. Azt kell elérnünk, hogy az iskola a ta­nulónak második otthonává váljon. Ehhez az egész tantestület egységes összefogása szükséges, hogy feláldoz­zunk egy-két délutánt a fiataloknak hogy megszerettessük velük az isko­lát. Ha a szigorú, de baráti hangula­tot meg tudjuk teremteni a tanulók és a tanárok között, akkor egyre rit­kábban fordul majd elő, hogy az ál­talános iskolában még aktív közössé­gi életet élő gyermek a középiskolá­ban fokozatosan, de biztosan haladjon a teljes közöny és passzivitás felé. Ezt a szót hallva, vagy látva, hogy hangverseny, általában a klasszikus műfajhoz tartozó ének-, zeneszámok­ból, vagy operaáriákból, tercettekből, kvartettekből, vagy akár kórus­művekből összeállított és bizonyos keretbe helyezett művek egy előadás­ban történő megszólaltatása jut eszünkbe. Jelen esetben — bár kön­­­nyű műfajjal, a tánczene műfajával állunk szemben — jogos a hangver­seny szót alkalmaznunk. Március 9-én, hétfőn, ugyanezen megállapítást tette az a lelkes közön­ség, amely a Bartók Béla Művelődés­ház színháztermében forró tapsaival és vastapsaival jutalmazta a Magyar Rádió és Televízió Tánczenekarát és a műsorban fellépő művészeket. A sok eredményekben gazdag, számos külföldi turné után nemrég Berlin­ben és az NDK több városában tett nagy sikerrel bizonyságot az együttes kiforrott művészetéről, valamint vál­tozatos és helyes műsorpolitikájáról. A kritikus szemüvegén keresztül elemezve és mérlegelve a műsort, meg kell állapítanunk, hogy az együttes tagjai, akik művészi tolmá­csolókészségükkel és szerzeményeik­kel határainkon túlmenőleg is is­mertté váltak, a maguk nemében külön-külön is művészi teljesítményt nyújtottak. Zsoldos Imre, a kiforrott rutinnal rendelkező zenekar­vezető szuggesztív hatással és határozott dirigensi mozdulatokkal a változatos helyzetekben is biztosítani tudja a szólisták és hang­szer­csoportok pre­cíz igényeket is kielégítő összhangját. A műsorban fellépő művészek — Ákos Stefi, Hollós Ilona és a művész­házaspár Záray Márta és Vámosi Já­nos — repertoárjában a hangorgá-Hogy ez megoldható, egy régi is­kolámból veszek példát. A Vendel utcai képzőbe jártam. Osztályunk 24 tanulóból állt. És csupán ebből az osztályból öt tanuló került ki egye­temre a Szovjetunióba, közülük egy vörös diplomával végzett. Ez nem­csak a tanulók érdeme volt, hanem elsősorban tanárainké, akik — jól emlékszem — hosszú órákat beszél­gettek el velünk, és észrevétlenül (legalább is számunkra észrevétlenül) neveltek bennünket. És emberré neveltek. N. É. numuknak megfelelő műsorszámok művészi tolmácsolásának lehettünk tanúi. A táncdal-egyvelegek helyes és kro­nológikus kombinációiért, valamint az igen egészséges és változatos mű­­­sorkeret összeállításáért méltán illeti Bágya Andrást — az együttes művé­szeti vezetőjét — a kiérdemelt el­ismerés és dicséret. Végül, de nem utolsó sorban meg kell emlékeznünk a konferanszról, Brachfeld Siegfriedről. Szellemes és egyéni ízű humoráért a sztálinvárosi közönség már évek óta szívébe zárta. Ezt tette most hétfőn is, amikor az úgyis vidám műsort szellemes össze­kötő szövegeivel még vidámabbá, eggyé igyekezett kovácsolni. Helyi művelődésügyi szerveink fi­gyelmét ezúton is felhívjuk arra a tényre, amit két telt ház közönsége és a jegyhez nem jutottak nevében is megemlítek, hogy lehetőség sze­rint ne ötévenként szerepeltessék a Magyar Rádió és Televízió Tánczene­karát. Ez a kérés annál is inkább jo­gos, mivel a szórakozáson túlmenőleg komoly és helyes nevelő hatással bírna a giccsmentes tánczene-műfaj gyako­ribb bemutatása a szélsőségesen mű­velt tánczenével ellentétben. Szívesen venné Sztálinváros zenekedvelő kö­zönsége, ha évente akár több ízben is tanúi lehetnénk az együttes fejlő­désének és az új hazai és külföldi műsorszámok közvetlen tolmácsolásá­nak. A Magyar Rádió és Televízió Tánczenekarának a közelgő prágai fesztiválon való részvételükhöz és moszkvai turnéjukhoz valamennyiünk nevében sok sikert és gazdag ered­ményeket kívánok. Kovácsi György A Magyar Rádió és Televízió Tánczenekarának hangversenye egy hét a külpolitikában A világpolitikában még nem ültek el az angol miniszterelnök moszkvai látogatása által felkavart hullámok. A szovjet és brit miniszterelnök kö­zötti eszmecserék nagyon hasznos­nak bizonyultak. A Szovjetunió által javasolt szovjet-angol megnemtáma­dási egyezmény megkötése tovább javítaná nemcsak a két ország kö­zötti viszonyt, hanem kedvező ha­tást gyakorolna az egész nemzetközi légkörre. Az angol gazdasági körök a brit kormányküldöttség e havi látogatásától a két ország közötti gazdasági kapcsolatok jelentős ja­vulását remélik. Az angol miniszterelnök moszkvai útja a nyugati országokban zavart keltett, jól tükröződött ez Eisenho­wer amerikai elnök legutóbbi sajtó­­nyilatkozatában. Az amerikai elnök tulajdonképpen kitért az egyenes válaszadás elől, de burkolt formában mégis kénytelen volt az Amerika és Anglia közötti nézeteltérést beismer­ni. Az angol—szovjet tárgyalások békülékeny légköre akkor­­ jelentene igazi megnyugvást, ha az amerikai hidegháború csökkenése irányában hatna. A dullesi hidegháborús kül­politikából már sok kongresszusi tagnak is elege van. Ennek követ­kezménye, hogy a kongresszusban véleményeltérések mutatkoznak külpolitikát illetően. Sok hang hal­a latszik a csúcstalálkozó megtartása mellett is. Dél-Amerikában, újabban Bolíviá­ban lángolt fel tüntetés egy ameri­­kai diplomata azon kijelentése nyo­mán, hogy az országot fel kellene osztani, a Bolíviában, Columbiában Peruban, Guatemalában lezajlott amerikaellenes tüntetések rádöbbent­hetik az amerikaiakat, hogy nyo­mással, fenyegetéssel nem tudják már a megingott amerikabarát dik­tatúrákat fenntartani. A nyaszaföldi események továb­bi fejleménye aggasztja az angolo­kat. A Reynold’s News szerint Nyaszaföld könnyen Anglia .­Algé­riájává” válhatik. A nyaszaföldi Afrikai Kongresszus ellen a terror­­hadjárat erősítését tervezik. Angliá­ban tiltakozó hullámot váltottak ki a nyaszaföldi események. A Daily Expressz konzervatív lap hasábjain napvilágot látott olyan cikk, hogy a ja nyaszaföldi négerek mozgalma csak ízelítő, s a fekete Afrikán végig­söprő hatalmas hullámot semmi sem fogja megállítani.” Nagy érdeklődést keltett, hogy a francia községtanácsi választásokon a Francia Kommunista Párt helyze­te erősödött. Főleg megmutatkozott ez a nagyobb városok eredményei­ben. A kommunista párt 127 város­ban és községben az első fordulóban abszolút többséget kapott. A francia nép kezdi felismerni a helyzetet és nemet mond De Gaulle politikájára, ugyanakkor támogatja a francia nép igazi érdekeit képviselő kommunista pártot. Hruscsov szovjet miniszterelnök látogatása a Német Demokratikus Köztársaságban újabb fényes bizo­nyítéka a Szovjetunió őszinte béke­politikájának. A látogatás ismételten aláhúzza, hogy a Szovjetunió nagy súlyt helyez a német békeszerződés megkötésére. Hruscsov elvtárs a Né­met Demokratikus Köztársaság ve­zetőivel folyó tárgyalásokon kívül eszmecserét folytatott nyugatnémet munkások képviselőivel és Ollen­­hauerral, a Német Szociáldemokrata Párt elnökével. A Berlinben tartott tömeggyűlésen Hruscsov elvtárs részletesen foglalkozott a német kér­déssel. A Német Demokratikus Köz­társaság népe mindent elkövet, hogy a békeszerződés létrejöjjön. Nyugat- Németországban a hivatalos politi­kával szemben izmosodnak a hábo­rúellenes erők. A német békeszer­ződés megkötése egyben Berlin kér­désének rendezését is jelentené. De a Szovjetunió hajlandó Berlin sza­bad várossá nyilvánítását — koráb­bi javaslatai szerint — szavatolni. Ha a nyugati hatalmak továbbra is megtagadják a német békeszerződés megkötését, a Szovjetunió aláírja a békeszerződést a Német Demokra­tikus Köztársasággal. Minden euró­pai nép érdekeit szolgálná, ha a nyu­gati hatalmak a józan hangokra hallgatva, végre hozzájárulnának a német kérdés békés rendezéséhez. Ez komolyan elősegítené az európai béke megszilárdulását. S­PORT Vasárnap megkezdődik a járási­­ városi labdarúgó bajnokság tavaszi fordulója Vasárnap megkezdődnek a járási­­városi labdarúgó bajnokság tavaszi fordulójának mérkőzései is. Egyes csapatok igyekeztek jól kihasználni a téli szünetet, erősítették szervezettsé­güket, rendezték igazolásaikat és igyekeztek a jó időt kihasználva, ala­posan felkészülni a tavaszi fordulóra. Egyes csapatok azonban a szünidőben „téli álmot aludtak“ és csak az utolsó pillanatban kezdtek kapkodni. Az első forduló csonka forduló lesz. (Nem a legmegbiztatóbb a kezdet.) Két mér­kőzést el kellett halasztani a csapa­tok igazolási nehézségei miatt: Pálhalma—HSC és a Nagykarácsony a —Felsőcikola mérkőzéseket, elsősor­ban a Pálhalma és a Nagykarácsony hibájából. Újság még, hogy a Tűz­álló csapata visszalépett a tavaszi for­duló küzdelmeitől. Mind a város, mind a községek sportszerető közönsége már várja a bajnoki mérkőzések megindulását és a tavaszi idénytől jelentős színvonal­emelkedést, lelkes, de feltétlenül sportszerű küzdelmeket vár a csapa­toktól. A vasárnapi mérkőzések rendje- Építők—Iváncsa 14.30 órakor, Gorkij téri pálya, Lokomotív—Mezőfalva, 14.30 órakor, technikumi pálya, Be­loiannisz—Kohász II., Beloiannisz­­ban, Perkáta—Apátszállás, Perkáta­ I. Az elmúlt vasárnapra tűzték ki Adonyban, semleges pályára, az őszi fordulóból elmaradt HSC—Iváncsa mérkőzést. A mérkőzést barátságos alapon játszották le, mivel az ivan­­csai csapatnak nem volt rendben a sportorvosi igazolása, a két pontot így a HSC kapta. A barátságos mér­kőzést különben Iváncsa nyerte 3:1 arányban. A PROLETÁRFORRADALOM EMLÉKEIBŐL A letartóztatott kommunista vezetők szabadulása Február 28-án lettárforradalom sorozatunk első Kommunisták vezetőinek 1919. letartóztatásáról bántalmazásáról a Berinkey-kormány nem tu­dott a háború ezer sebé­től vérző országon segíteni, gyengének bizonyult a kormányzás nehéz és felelősségteljes munkájára. A tömegek mindinkább növekedő bizalmatlansága, az elkeseredés a kormány iránt, a kommunista párt vezetőinek letartóztatása, Kun Béla bántalmazása, a dolgozók százezrei­nek rokonszenvét a kommunista párt­ felé irányította. 1919. március hó 21. Károlyi Mi­hály, a köztársaság elnöke a kor­mánnyal együtt lemondott és átadta a hatalmat a proletariátus vezetőinek. Ezt a lemondást azonban történelmi események előzték meg. Március 20-án este az államügyész­ség vezetője háromnegyed hétkor értesítést kapott a minisztertanácstól, hogy a fogvatartott kommunistákat, összesen 48 egyént, azonnal helyezze szabadlábra. Az ügyészség vezetője nyomban a soros vizsgálóbíróhoz for­dult és átadta Kun Béla és társai sza­badlábra helyezési indítványát. Ez az eljárás még folyamatban volt, amikor este nyolc órakor két katona jelentkezett Váry Albert főállam­­ügy­észhelyettesnél. Átadták a fő­ügyésznek dr. Moor Pál városparancs­nok rendeletét, amely szerint Kun Bélát haladéktalanul helyezte sza­badlábra és ezt a főügyész Kun Bélá­val személyesen közölje. A főügyész közölte, hogy a soros vizsgálóbíró már meghozta a szabadlábra helyezési határozatokat, de beleegyezett abba, hogy a katonákkal együtt személye­sen menjen ki a gyűjtőfogházból. Autóba ültek és háromnegyed kilenc­kor megérkeztek a gyűjtőfogház elé, ahol ekkor már nagy és lelkes tömeg várakozott, hogy Kun Bélát szabadu­lásakor ünnepelje. J­­­áry főügyész minden kom­­­munistát a zárkájában ke­resett fel, majd a folyosón összegyűjtötte őket. Közölte velük a szabadlábra helyezés tényét, amit megkínzott emberek éljenzéssel vet­­­ték tudomásul. A kommunisták él­tették a világproletariátust, a Szovjet­uniót, Kun Bélát, majd elénekelték az Internacionálét. Kun Bélát a vál­lukra emelték és úgy vitték ki a fog­ház kapuján. A tömeg a későre járó idő ellenére nem tágított és a ki­szabadult kommunista vezetőket lel­kes ünneplésben részesítette. A főügyész ezután a Markó utcai fogházhoz ment, ahol ugyancsak nagy tömeg várakozott és követelte a kom­munisták szabadlábra helyezését. A főügyész azonnal intézkedett, hogy Roth Sándort és Nánási Györgyöt nyomban engedjék szabadon. Ezalatt a politikai események nagy gyorsasággal követték egymást. Ká­rolyi Mihály a történelmi nevezetes­ségű minisztertanácson kijelentette, hogy „... mindaz, ami történt, az ese­mények kérlelhetetlen logikájának következménye, természetszerű fejlő­dése“. A minisztertanácson lezajlott drámai jelenetek után más­nap, március 21-én, új vi­lágra ébredt Budapest népe. Az új­ságok első oldalon, nagybetűs címmel közölték a világraszóló eseményt: „Proletárdiktatúra Magyarországon.“ Az egyik nagy fővárosi lap bevezető cikkében ezt írja: „Magyarországon a proletariátus kezébe vette a politi­kai hatalmat, tanácsköztársaság lett 24 óra alatt. A magyar dolgozó mil­liók megszüntették a kapitalista ura­lom embertelen rendszerét és véget vetnek a politikai és gazdasági igaz­ságtalanságok világának. Minden azo­­ké lesz ezentúl, akik dolgoznak.“­­ A magyar proletariátus két pártja, szociáldemokrata és kommunista párt egyesült, proklamálta a Tanács­köztársaságot, miután a köztársaság elnöke a kormánnyal együtt lemon­dott, Forradalmi Kormányzó Tanács vette át az ország ügyeinek vezetését. A nagy politikai esemény egyik megindítója egy jegyzék volt, amelyet Vyx alezredes, a szövetséges kato­nai misszió tagjának jelenlétében március 20-án, csütörtökön délelőtt 11 órakor adott át a köztársaság elnöké­nek. A jegyzék közli a kormánnyal, hogy a párizsi békekonferencia február 26-i elhatározása szerint, új demarkációs vonal lesz Magyarország és a meg­szálló csapatok között. z az új demarkációs vonal többé nem fegyverszüneti választóvonal, hanem poli­tikai határ lesz. A jegyzék ezután fel­sorolja a semleges zóna határait. E Király Pál adtuk közre „A pro­­emlékeiből“ c. cikk­részét, amelyben a Magyarországi Pártja február 21-én történt és Kun Béla súlyos számoltunk be. Asztalitenisz Vasárnap 10 órakor a Kohászat­i Technikum tornatermében a Sztá­­linvárosi Kohász—Bp. HPS NB II. bajnoki asztalitenisz mérkőzés kerül sorra. Az NB II. bajnoki tabellán most ez a helyzet: 1. Sz. Kohász 26 pont, 2. BEAC 25 pont, 3. Csepel 23 pont, 4. Húsos 21 pont, 5. Ganz 19 pont, 6. Szombathely 17 pont, 7. Pécsi Urán 16 pont, 8. HPS 10 pont, 9. Postás 6 pont, 10. Győri MEDOSZ 4 pont, 11. Kalapgyár 2 pont, 12. Tolna 2 pont. A Sztálinvárosi Hírlap szerkesztősége minden kedden foga­dónapot tart (16—18 óráig) mmMRIAP •1959. március 13., péntek

Next