Sztálinvárosi Hírlap, 1961. január (6. évfolyam, 1-9. szám)

1961-01-17 / 5. szám

Kiváló dolgozók Ma­jer Jenő szerelő, az ÉM. Elek­tromos Szerelő V. helyi kirendeltsé­gének kiváló dolgozója A Hengermű „Alkotmány”-brigád két kiváló dolgozója: Rauf András és László János ’’ PARASZTI SORSOK Ha végig megyünk az Óváros utcáin, már egyszerű szemlélődésre is megállapíthatjuk, hogy nagy változás ment végbe életében. Ez nemcsak külső fejlődésében tükröződik, hanem nyomon követhető a portákon belül, az emberi sorsok alakulásában is. Nézzünk be néhány házba, hallgassuk meg, mit mondanak erről maguk az em­berek.­ ­ komisz mull Az Arany János utca egyik tény, de tiszta házában járunk sze­t. Gyuri bácsinál. Nem szívesen beszél a múltról, csak hosszas kérés után oldódik meg a nyelve. — Én maholnap már hatvanöt éves leszek — kezdi visszaemlékezé­sét. — Sokat láttam, rengeteget ta­pasztaltam. Harmincegy évig cselé­­deskedtem, mint akkoriban a legtöbb pentelei nincstelen, aki egyik hely­ről a másikra hányódott-vetődött. Voltam kocsis, tehenes, részesarató, cementgyári munkás, mindenes ... Szóval nem lehetett válogatni a mun­kában. Akárhol szolgáltam is, min­denütt nehéz volt a sorom. De a leg­­komiszabb talán annál az asszony­nál, aki egész nap súlyos köveket ci­­peltetett velem, s közben száraz ke­nyéren és fél köcsög tejen tartott. Erőm fogytán otthagytam, s új robot következett, új hajcsárral. Vagy azt a tíz évet sem lehet elfelejteni, ame­lyet egy kereskedőnél töltöttem el. Nappal szikvizet hordtam ki a falu­ba, éjjel meg árut szállítottam a haj­nali vonathoz. Bizony alig aludtam. Még a legéberebb kakas sem kukoré­kolt, amikor én már talpon voltam, s elindultam a gazdámék sűrűn lefüg­gönyözött ablaka alatt, ki az állo­másra. Közben előkerül egy régi, szaka­dozott füzetecske, amelyben nagy, ormótlan betűkkel írt mondatok őr­zik Gyuri bácsi életének jelesebb eseményeit. A Simonyi, a Zsigrai és a Kádár uraságok birtokain eltöltött éveket. A füzetecskében benne van, s többek között az is, hogy mit kapott­­ természetben, vagy mennyit fizettek neki forintban, koronában, pengő­ben. Éppen csak annyit, hogy ne jus­son egészen koldusbotra. De rajta, az asszonyon és a gyere­keken is lógott a rongy! — A felszabadulás után nyolc hold földet kaptam — folytatja Gyu­ri bácsi. — Évekig egyénileg gazdál­kodtam, de később beláttam, hogy ez sem helyes. Mind jobban öregszem, s mi lesz velem, ha elhagy az erőm? Ki gondoskodik rólam? Az asszony? Hiszen már ő is benne van a korban. Így hát hosszas tanakodás után elha­tároztam, hogy beviszem a nyolc hol­damat a közösbe. S be is vittem. Persze, a szövetkezetben is meg kell dolgozni a kenyérért, de most már legalább nyugodtan nézhetek a jö­vőbe. Mert ha megbetegszem, SZTK ellátásban részesülök. Vagy ha nem bírom már erővel, nyugdíjba vonu­lok. Gyuri bácsi vallomása után köves­sük tovább az élet változásait az ó­­városi emberek sorsában. . . * •­­ ...­ ­ jövőt formáló jelen Erről F. József beszél. — őszinte legyek? — néz ránk. — Még két évvel ezelőtt én is makacsul kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nem és nem! De aztán gondolkozni kezdtem, számolni, s rájöttem, hogy az én féltve őrzött „paraszti függet­lenségem” csak önámítás, csalás. Mert hogyan is volt egyéni bűn? Gürcöltem éjt nappallá korom­téve hogy meg tudjam művelni a földet. Közben elfelejtettem élni, sőt a csa­ládommal is csak annyit törődtem, amennyire szükségem volt rá a me­zőgazdasági munkában. Ilyen előz­mények után érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy belépek én is a közösbe. Nem ment könnyen, de nem bántam meg, mert fokról fokra lát­tam a közös gazdálkodás fejlődését, amely az én egyéni boldogulásom alapja is. A következőkben felsorolja a szö­vetkezet 1960. évi eredményeit. Íme néhány jellemző adat: a kedvezőtlen időjárás ellenére is 900 holdon zsen­­dül az őszi vetés, búza, árpa, takar­mánykeverék, és rozs. Körülbelül 800 ezer forint értékben építkeztek saját erőből: süldőszállást, meleghá­zat, borpincét és takarmányos kam­rát. De jelentősen növekedett sertés­­állományuk is: 540-ről 1199-re. Ha még ehhez hozzátesszük azt is, hogy 1596 hízott sertést adtak az államnak a múlt évben, a szövetkezet gazdál­kodása valóban felfelé ível.­­ A közös eredmények természe­tesen kedvezően hatottak egyéni éle­tünkre is — jegyzi meg F. József.— Hogy csak egyet mondjak: havonta rendszeres előleget kaptunk. Egy munkaegység ellenében tizenöt forin­tot. Egész évben összesen majdnem másfél millió forint előleget fizettek ki a közös kasszából. Ebből persze mindenki múmiája és érdemei szerint részesült. Aki nem dolgozott, magára vessen, de aki megfogta a dolog vé­gét, attól meg lehet kérdezni: érde­mes volt-e? Fehér Béla, Lizák Béla, Oroszi Mihály, Sztanó Ferenc, Kot­­­tyán Sándor, Cseszár József, Simon György és Pavelka János, vagy az asszonyok közül Nyuli Józsefné és Fehérvári Imréné bizonyára azt mondja, amit én is: igen, érdemes volt! Ha a pénzben kifizetett előleg­hez még hozzávesszük a természet­ben kapott osztalékot és a háztáji jö­vedelmet is, nincs panaszra okunk. Sőt, elmondhatom, hogy most már el­érkeztem oda, ahova vágytam: jut ruházkodásra és szórakozásra is. No és hadd említsek meg még valamit, ami számomra nagyon fontos: csalá­di életem is megszabadult azoktól a nyűgöktől, amelyek egyéni koromban túlságosan rabságban tartottak, nem engedtek emberhez méltóbb ké­s­zülmények közé kerülni. Nem volt könnyű a kezdet, de ha még egyszer válaszút előtt állnék, újra csak ezt választanám: a keskeny, szűk parcel­lák helyett a messzire nyúló közös táblákat. Ezek a táblák valóban messzire nyúlnak: — a jövőbe. M. S. Sok balesetet okoz Munkatársunk felkereste a sztá­­linvárosi közlekedésrendészeti cso­port vezetőjét. Tájékoztatást kért az elmúlt esztendő baleseti hely­zetéről, valamint azokról az intéz­kedésekről, amelyekkel a jövőben a balesetek megelőzését kívánják elő­segíteni. — Az elmúlt esztendőben az 1959. évhez viszonyítva tizennyolccal emel­kedett járásunkban a balesetek száma. Az előző év 55 balesetével szemben 1960-ban 73 esetben kellett bejegyzést eszközölnünk a baleseti naplóba — mondotta tájékoztatója elején a rendészeti csoport vezetője. — A gondatlan vezetés, az ittasság, a kivilágítatlan lovaskocsi, a sza­bálytalan előzés miatt sokan kerül­tek kórházba. És ami a legszomo­rúbb, négyen életüket vesztették. Decemberben, amikor bejöttek a ködök, az utak síkossá váltak és próbára tették a gépkocsivezetőket, nagyon felszökött a baleseti statisz­tika. A baleseti naplóba decemberben nyolc bejegyzés került, melyből két eset halálos szerencsétlenséggel vég­ződött. December 2-án Perkátán tör­tént közlekedési baleset. Sztálinváros felől Székesfehérvárra haladt személygépkocsi. A gyorshajtás egy kö­vetkeztében a gépkocsi a kanyarban átment a túlsó oldalra és összeütkö­zött egy teherkocsival. A személy­­gépkocsi vezetője súlyos sérüléseket szenvedett. December 3-án a 6. számú főközlekedési útvonalon a sűrű ködben városunk határában egy tehergépkocsi beleszaladt az előtte haladó járműbe. December 8-án Sinatelepnél a síkos sáros úton hirtelen fékezett egy személy­­gépkocsi és utasaival együtt az árokba csúszott majd felborult. December 16-én Adony közelében szabálytalan előzés miatt két sze­mélygépkocsi egymásba szaladt. Személyi sérülés nem történt, de mintegy 40 ezer forint kár keletke­zett. December 21-én éjszaka ugyan­csak Adony közelében a 25. AKÖV tehergépkocsi vezetője elaludt a vo­lánnál és teherkocsijával az út el­lenkező oldalán levő 7—8 méter mély árokba zuhant. December 22-én Előszállás és Dunaföldvár között közlekedett Kaposvári Vízkutató- és Fúró Válla­a­lat különleges fúrótoronnyal fel­szerelt gépkocsija. Műszaki hiba következtében a 10 és féltonnás gép­kocsi irányíthatatlanná vált. A gép­kocsivezető mellett ült Köb] Gyula idős ember. Amikor a sofőr közölte vele, hogy baj van, az idős ember kiugrott és szaladt a jármű mellett. A kocsi az árokhoz érve feldőlt­, maga alá temette a szerencsétlen embert. Köbl Gyula a helyszínen meghalt. December 24-én Perkáta közelé­ben történt a másik halálos baleset. Lukács Ferenc perkátai lako­s egy vontató pótkocsiján utazott erő­sen ittas állapotban. Egyszer csak váratlanul az úttestre zuhant. Kór­házba szállították, ahol rövidesen meghalt. December 30-án Sztálinváros és Perkáta között az esti órákban két tehergépkocsi egymással szemközti menetirányban haladt. Az egyik gép­kocsi szabálytalanul átment az út baloldalára és összeütköztek. Sérü­lés és anyagi kár keletkezett. — Az új esztendő — folytatta közlekedésrendészet vezetője — még a alig kezdődött meg, de már két bal­eset történt. A sárbogárdi járásban január elején K­a­t­z Pál sáregresi lakost érte szerencsétlenség. Sárbo­­gárdra­­ igyekezett motorján. Ken hirtelen rosszul lett, és útköz­el vá­gódott az úttesten. Kis idő múlva újra motorjára ült, de mire Sárbo­­gárdra ért, már a mentőknek kellett a székesfehérvári kórházba szállí­tani. Jelenleg is kórházi ápolás alatt áll. Január 5-én Délivárosban Mol­nár Katalin 5 éves kislány az autóbusz végállomásnál a váróte­rem mögül hirtelen kiszaladt az úttestre. Az éppen arra haladó autó­busz hátsó részének rohant. Az autóbusz ellökte. A gyermek a földre esett és eltörött a karja.­­ Ezek az esetek mind, mind egy-egy figyelmeztető példái annak, hogy óvatosabban, körültekintőbben kell közlekedni. A jövőben fokozzuk az ellenőrzést, hogy baleseteket. Szigorúan megelőzzük a fellépünk az ittas gépjárművezetők ellen és a rendeletnek megfelelően az egyéb szabálytalanságok esetén lyukasz­tással figyelmeztetünk. Ezen kívül előadásokat tartunk a gépjárműve­zetőknek és a gyalogosoknak. Szá­mos példát mondunk el nekik hogy figyelmüket ébren tartsuk a közle­kedésben. Bízunk benne, hogy az intézkedések az idén a balesetek számának csökkenéséhez vezetnek — fejezte be nyilatkozatát a közleke­désrendészet vezetője. a gondatlanság az ittasság a felelőtlenség Újabb hengerlési csúcsok a Vasműben A meleghengermű dolgozói mind jobban megismerik üzemük berende­zéseit. Kormányosok és hengerészek, karbantartók és műszaki szakembe­rek gyakorlottságának és lelkiismere­tes munkájának eredménye, hogy az utóbbi napokban a henger­műben egyre-másra születnek az újabb és újabb csúcseredmények. A múlt hét eleji csúcs után pénteken az egésznapos hengerléssel új rekor­dot állítottak fel. Az előnyújtó soron Bernét János, Vastag János és Kris­­ton István hengerkormányosok cso­portjai a három műszakban 1754 tonna öntecset és lemezbugát henge­reltek. Ugyanakkor a készsori hengerészek és kormányosok is csúcsot javítottak a pénteki napon. Tóth József, Hege­dűs Imre és Juhász Béla elsőkormá­­nyosok csoportjai 4 tonna híjján 700 tonna kész lemezt hengereltek. Egyik ismerősöm arra kért, magyarázzam meg neki, hogy mit jelent az, amikor a rádió bemondja, hogy rendkívüli világnap lesz. Nem akartam zavarban maradni, hát megmagya­ráztam. Imigyen: A rendkívüli világnap egy nagyon rendkívüli nap. Ilyen még nem volt, csak kísérletek történtek rá, de ezek sikertelenek maradtak. Úgy hallom, hogy hamarosan sor kerül egy városunkra szűkített ilyen napra, amikor is min­den embernek be kell vál­tania ígéreteit, valamint mindazt, ami meggondo­latlanul kicsúszik a szá­ján. Csuda világ lesz akkor. Én például kora reggel a tenyeremre vehetem a feleségem és egész nap a tenyeremen hordhatom, ugyanis lánykorában ezt ígértem neki. Az a sze­rencse, hogy ebben a te­vékenységemben nem ma­radok egyedül, sőt még nevethetek azokon a fér­fitársaimon, akik egy má­moros tavaszi estén azt suttogták a drága fülébe, hogy akár pincsi kutyák is lennének érte. Szerintem ezen a na­pon rettenetesen sok néma ember közlekedik majd az utcán, akik valaha azt mondták, hogy némulja­­nak meg, ha valaha is intrikáltak. Nem beszél­ve arról, hogy hány em­ber alatt nyílik majd meg a föld, különböző ügyek­ből kifolyólag. Előre nevetek a Ko­vácson, aki a legutóbbi értekezleten azt mondta, hogy ő tűzbe menne az igazgató elvtársért. Hát majd mehet. De amilyen pechje van, az igazgató elvtárs tűzön kívül lesz, ő ugyanis azt ígérte, hogy többet tartózkodik a dol­gozók között. És ha már a tűznél tar­tunk, ott Kovács nem lesz egyedül. Számtalan mama nyújtogatja majd a tűzbe a kezét kislányáért. A legfürgébbek ezen a napon az ingatlankezelő vállalat dolgozói lesznek, akiknek minden ígéretü­ket be kell váltani. El is készül minden csurgó víz­csap, elromlott fűtőtest és kémény. És természete­sen jó néhány új létesít­mény is megnyílik. Töb­bek között a régen ígért bisztró. Addig tehát türe­lem. E napon csúcsforgal­mat bonyolít le az anya­könyvvezető is. A férfiak ugyanis minden házassági ígéretet beváltanak. Lesz olyan, aki harmincat is. Jó néhány embernek nem lesz problémája az ebéd, így Topolyainak sem, aki tíz évvel ezelőtt azt mondta, hogy megeszi a kalapját, ha Sztálinvá­­rosból lesz valami. Jó ét­vágyat. Vigyázzunk ezen a na­pon a vakokra is. Ezek jelentős száma azokból a férfiakból tevődik ős­­­sze­, akik feleségüknek kijelentenék, hogy vakul­janak meg, ha az utcán a házasságot sértő gondola­tokkal néztek idegen nők­re. kes A Sztálin úton is érde­látnivaló ígérkezik. Itt nagy embergyűrű kö­zepén egy férfi hátán fát vágnak, ő ugyanis ezelőtt Hz-tizenöt évvel azt mondta, hogy azt az időt amíg ez a rendszer tart, úgyis kibírja, ha fát vág­nak a hátán. Most egy különvasút szállítja hátá­hoz a fát. De sok minden törté­nik még e napon. Ez lesz az az igazi rendkívüli világnap. Ezt csak azért mondtam el, úgy ké­­szüljünk, hogy talán ha­marosan bekövetkezhet. Vigyázzunk ígéreteinkkel és ne dobálózzunk fele­lőtlenül a szavakkal. Így teszek én is. Ezután mindent meg­fontoltan teszek és meg­fontoltan beszélek. Ku­tya legyek, ha nem így lesz... Vau ... vau ... vau... Ősz Ferenc Rendkívü­l vita^Mft Többo kár,mint a haszon Akit megmart a kígyó, már a gyíktól is fél — valahogy így van a Dunai Vasmű gondnoksága. Va­lamikor nem is olyan régen, egy­szerűen, komplikáció mentesen oldották meg az összetört védő­ital-üvegek becserélését. A „bű­nös” a védőétel elosztó központ­jában kifizette az összetört üveg ellenértékét, új üveget kapott és ezzel minden ment a maga útján. Volt egy felelőtlen egyén, akinek ragadt a keze, saját zsebébe szed­te ezeket a forintokat. Nos, ettől megijedtek és biztosították ma­gukat. Hogyan? A visszaélések elkerülése végett olyan rendszert vezettek be, amely ugyan igazi rendeltetési helyére juttatja el az összetört üvegek el­lenértékét, de több kárral jár, mint haszonnal. Kövessük végig ennek az adminisztrációját. Mond­juk, valaki a tűzállóanyaggyárban eltör egy üveget. Fogja magát és beballag az öntödébe, a védőétel raktárba. Ott a raktár vezetője ki­állít egy blankettát, amely a dol­gozót arra kötelezi, hogy 4,20 fo­rintot fizessen be a vállalat pénz­tárába. Megvan a cédula, a „vét­kes” elmegy az igazgatósági épü­letbe, a 6. sz. ablaknál várakozik, amíg utalványozzák, a pénztár előtt tétlenkedik és kifizeti a 4,20- at, majd visszamegy a védőétel raktárba és a befizetési bizonylat ellenében új üveget kap. Ismét félórás gyaloglás következik, amíg visszatér a munkahelyére. Erre az ügymenetre igazán nem lehet azt mondani, hogy ésszerű. A múlt héten 20 üveg tört el, húsz ember járta végig ezt az utat, ennyi dolgozónak ment ve­szendőbe egy órája, amelyet termelésben kellett volna eltölte­­­­nie. Végezzünk egy egyszerű szá­mítást. Ha az illetőnek csak 7 forint az órabére, akkor is több mint másfél üveg árát csavarogja el önhibáján kívül. Igaz, nem százezer forintokról van szó, de mégis sok kárt okoz ez az intéz­ményesített csavargás. Ez azonban csak a dolognak az egyik oldala. Nem kis számmal vannak olyanok is, akik nem haj­landók végigjárni ezt az utat, in­kább lemondanak a védőitalról. Ez leginkább az öntöde dolgozói­ra jellemző. Nevetségesnek és károsnak tartják ezt a fura eljá­rást, mert elvük, hogy a munka­időt nem sétafikálásra, h­anem új termékek előállítására kell fordí­tani. Tegyük hozzá: ebben a dolgo­zóknak van igazuk. (b) „­Szia­vi­g­á­to­r évi 1960” Társadalmi munkás jelvényt sze­reztek a Vasmű szállító gyárrészle­­génél: ARANYFOKOZAT: Lehoczki András, Nagy Antal, Fehér István, Józsár Gyula, Palko­­vics Fábián, Ujfalusi Ferenc Borbás Mihály, Czilling Mihály Gál Antal, Halla Pál, Horváth Ferenc, Hartzing Lajos, Kozsa Lajos, Kvitt Gyula, Rapi József, Rácz János, Simon Sándor, Soós Sándor, Sípos József, Tósaki József, Zsifkó László, Fülöp Zoltán, Csapó Sándor. EZÜSTFOKOZAT: Búzási István, Cseh Kálmán, Falusi László, Kovács Gábor, Mé­száros József, Sármány János, Fehéri Lajos, Molnár György, Árvai Pál, Andóczi Pál, Csekei Vilmos, Éliás György Gombár János, Rutai Imre, Kohán Mihály, Lakk­a Vince, Matics Miklós, Pereces Ferenc, Rabota Károly, Simon József, Szón­­lyei István, Szabados József, Szabó István, Szűcs Sándor, Végh József, Rapanyi Imre. B­RONZFOKOZAT: Budai János, Bodor Béla, Berke Gyula, Farkas József Korányi Varga Béla Klics Ferenc, Molnár István, Misek József, Németh István, Farkas József, Gyenei Mihály, Guba József, Héjjas István, Horváth Mihály, Harangozó Flórián, Irányi István, Kálmán László, Krepsz Imre, Kontra József, Kaszala Pál, Keményfi Ernő, Herbszt Ferenc, Simon József, Sáli László, Szélpál Illés, Verbóczki Jó­ József, Sabankó József Bancsák Pál, Kiss Attila, Csizmadia Ferenc, Csupor Gábor, Dolmány János, Fe­hér Mihály, Flachs Lajos, Kon­­rád József, Kapusi György, Má­tok László, Miklós István, Petrovics István, Rádonyi Ottó, Rózsa László,­­ Martinkovics Viktor, Tibald Ferenc, Varga Pál, Ármos József, Tek­ner Ferenc, Pál Marianne, K&eső Mihály, Csizmadi Mihály, Petrovits Gyula, Németh Ferenc, Petrovics Somfai Rezső Domonkos János­ István,

Next