Sztálinvárosi Hírlap, 1961. január (6. évfolyam, 1-9. szám)
1961-01-17 / 5. szám
Kiváló dolgozók Majer Jenő szerelő, az ÉM. Elektromos Szerelő V. helyi kirendeltségének kiváló dolgozója A Hengermű „Alkotmány”-brigád két kiváló dolgozója: Rauf András és László János ’’ PARASZTI SORSOK Ha végig megyünk az Óváros utcáin, már egyszerű szemlélődésre is megállapíthatjuk, hogy nagy változás ment végbe életében. Ez nemcsak külső fejlődésében tükröződik, hanem nyomon követhető a portákon belül, az emberi sorsok alakulásában is. Nézzünk be néhány házba, hallgassuk meg, mit mondanak erről maguk az emberek. komisz mull Az Arany János utca egyik tény, de tiszta házában járunk szet. Gyuri bácsinál. Nem szívesen beszél a múltról, csak hosszas kérés után oldódik meg a nyelve. — Én maholnap már hatvanöt éves leszek — kezdi visszaemlékezését. — Sokat láttam, rengeteget tapasztaltam. Harmincegy évig cselédeskedtem, mint akkoriban a legtöbb pentelei nincstelen, aki egyik helyről a másikra hányódott-vetődött. Voltam kocsis, tehenes, részesarató, cementgyári munkás, mindenes ... Szóval nem lehetett válogatni a munkában. Akárhol szolgáltam is, mindenütt nehéz volt a sorom. De a legkomiszabb talán annál az asszonynál, aki egész nap súlyos köveket cipeltetett velem, s közben száraz kenyéren és fél köcsög tejen tartott. Erőm fogytán otthagytam, s új robot következett, új hajcsárral. Vagy azt a tíz évet sem lehet elfelejteni, amelyet egy kereskedőnél töltöttem el. Nappal szikvizet hordtam ki a faluba, éjjel meg árut szállítottam a hajnali vonathoz. Bizony alig aludtam. Még a legéberebb kakas sem kukorékolt, amikor én már talpon voltam, s elindultam a gazdámék sűrűn lefüggönyözött ablaka alatt, ki az állomásra. Közben előkerül egy régi, szakadozott füzetecske, amelyben nagy, ormótlan betűkkel írt mondatok őrzik Gyuri bácsi életének jelesebb eseményeit. A Simonyi, a Zsigrai és a Kádár uraságok birtokain eltöltött éveket. A füzetecskében benne van, s többek között az is, hogy mit kapott természetben, vagy mennyit fizettek neki forintban, koronában, pengőben. Éppen csak annyit, hogy ne jusson egészen koldusbotra. De rajta, az asszonyon és a gyerekeken is lógott a rongy! — A felszabadulás után nyolc hold földet kaptam — folytatja Gyuri bácsi. — Évekig egyénileg gazdálkodtam, de később beláttam, hogy ez sem helyes. Mind jobban öregszem, s mi lesz velem, ha elhagy az erőm? Ki gondoskodik rólam? Az asszony? Hiszen már ő is benne van a korban. Így hát hosszas tanakodás után elhatároztam, hogy beviszem a nyolc holdamat a közösbe. S be is vittem. Persze, a szövetkezetben is meg kell dolgozni a kenyérért, de most már legalább nyugodtan nézhetek a jövőbe. Mert ha megbetegszem, SZTK ellátásban részesülök. Vagy ha nem bírom már erővel, nyugdíjba vonulok. Gyuri bácsi vallomása után kövessük tovább az élet változásait az óvárosi emberek sorsában. . . * • ... jövőt formáló jelen Erről F. József beszél. — őszinte legyek? — néz ránk. — Még két évvel ezelőtt én is makacsul kötöttem az ebet a karóhoz, hogy nem és nem! De aztán gondolkozni kezdtem, számolni, s rájöttem, hogy az én féltve őrzött „paraszti függetlenségem” csak önámítás, csalás. Mert hogyan is volt egyéni bűn? Gürcöltem éjt nappallá koromtéve hogy meg tudjam művelni a földet. Közben elfelejtettem élni, sőt a családommal is csak annyit törődtem, amennyire szükségem volt rá a mezőgazdasági munkában. Ilyen előzmények után érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy belépek én is a közösbe. Nem ment könnyen, de nem bántam meg, mert fokról fokra láttam a közös gazdálkodás fejlődését, amely az én egyéni boldogulásom alapja is. A következőkben felsorolja a szövetkezet 1960. évi eredményeit. Íme néhány jellemző adat: a kedvezőtlen időjárás ellenére is 900 holdon zsendül az őszi vetés, búza, árpa, takarmánykeverék, és rozs. Körülbelül 800 ezer forint értékben építkeztek saját erőből: süldőszállást, melegházat, borpincét és takarmányos kamrát. De jelentősen növekedett sertésállományuk is: 540-ről 1199-re. Ha még ehhez hozzátesszük azt is, hogy 1596 hízott sertést adtak az államnak a múlt évben, a szövetkezet gazdálkodása valóban felfelé ível. A közös eredmények természetesen kedvezően hatottak egyéni életünkre is — jegyzi meg F. József.— Hogy csak egyet mondjak: havonta rendszeres előleget kaptunk. Egy munkaegység ellenében tizenöt forintot. Egész évben összesen majdnem másfél millió forint előleget fizettek ki a közös kasszából. Ebből persze mindenki múmiája és érdemei szerint részesült. Aki nem dolgozott, magára vessen, de aki megfogta a dolog végét, attól meg lehet kérdezni: érdemes volt-e? Fehér Béla, Lizák Béla, Oroszi Mihály, Sztanó Ferenc, Kottyán Sándor, Cseszár József, Simon György és Pavelka János, vagy az asszonyok közül Nyuli Józsefné és Fehérvári Imréné bizonyára azt mondja, amit én is: igen, érdemes volt! Ha a pénzben kifizetett előleghez még hozzávesszük a természetben kapott osztalékot és a háztáji jövedelmet is, nincs panaszra okunk. Sőt, elmondhatom, hogy most már elérkeztem oda, ahova vágytam: jut ruházkodásra és szórakozásra is. No és hadd említsek meg még valamit, ami számomra nagyon fontos: családi életem is megszabadult azoktól a nyűgöktől, amelyek egyéni koromban túlságosan rabságban tartottak, nem engedtek emberhez méltóbb készülmények közé kerülni. Nem volt könnyű a kezdet, de ha még egyszer válaszút előtt állnék, újra csak ezt választanám: a keskeny, szűk parcellák helyett a messzire nyúló közös táblákat. Ezek a táblák valóban messzire nyúlnak: — a jövőbe. M. S. Sok balesetet okoz Munkatársunk felkereste a sztálinvárosi közlekedésrendészeti csoport vezetőjét. Tájékoztatást kért az elmúlt esztendő baleseti helyzetéről, valamint azokról az intézkedésekről, amelyekkel a jövőben a balesetek megelőzését kívánják elősegíteni. — Az elmúlt esztendőben az 1959. évhez viszonyítva tizennyolccal emelkedett járásunkban a balesetek száma. Az előző év 55 balesetével szemben 1960-ban 73 esetben kellett bejegyzést eszközölnünk a baleseti naplóba — mondotta tájékoztatója elején a rendészeti csoport vezetője. — A gondatlan vezetés, az ittasság, a kivilágítatlan lovaskocsi, a szabálytalan előzés miatt sokan kerültek kórházba. És ami a legszomorúbb, négyen életüket vesztették. Decemberben, amikor bejöttek a ködök, az utak síkossá váltak és próbára tették a gépkocsivezetőket, nagyon felszökött a baleseti statisztika. A baleseti naplóba decemberben nyolc bejegyzés került, melyből két eset halálos szerencsétlenséggel végződött. December 2-án Perkátán történt közlekedési baleset. Sztálinváros felől Székesfehérvárra haladt személygépkocsi. A gyorshajtás egy következtében a gépkocsi a kanyarban átment a túlsó oldalra és összeütközött egy teherkocsival. A személygépkocsi vezetője súlyos sérüléseket szenvedett. December 3-án a 6. számú főközlekedési útvonalon a sűrű ködben városunk határában egy tehergépkocsi beleszaladt az előtte haladó járműbe. December 8-án Sinatelepnél a síkos sáros úton hirtelen fékezett egy személygépkocsi és utasaival együtt az árokba csúszott majd felborult. December 16-én Adony közelében szabálytalan előzés miatt két személygépkocsi egymásba szaladt. Személyi sérülés nem történt, de mintegy 40 ezer forint kár keletkezett. December 21-én éjszaka ugyancsak Adony közelében a 25. AKÖV tehergépkocsi vezetője elaludt a volánnál és teherkocsijával az út ellenkező oldalán levő 7—8 méter mély árokba zuhant. December 22-én Előszállás és Dunaföldvár között közlekedett Kaposvári Vízkutató- és Fúró Vállaalat különleges fúrótoronnyal felszerelt gépkocsija. Műszaki hiba következtében a 10 és féltonnás gépkocsi irányíthatatlanná vált. A gépkocsivezető mellett ült Köb] Gyula idős ember. Amikor a sofőr közölte vele, hogy baj van, az idős ember kiugrott és szaladt a jármű mellett. A kocsi az árokhoz érve feldőlt, maga alá temette a szerencsétlen embert. Köbl Gyula a helyszínen meghalt. December 24-én Perkáta közelében történt a másik halálos baleset. Lukács Ferenc perkátai lakos egy vontató pótkocsiján utazott erősen ittas állapotban. Egyszer csak váratlanul az úttestre zuhant. Kórházba szállították, ahol rövidesen meghalt. December 30-án Sztálinváros és Perkáta között az esti órákban két tehergépkocsi egymással szemközti menetirányban haladt. Az egyik gépkocsi szabálytalanul átment az út baloldalára és összeütköztek. Sérülés és anyagi kár keletkezett. — Az új esztendő — folytatta közlekedésrendészet vezetője — még a alig kezdődött meg, de már két baleset történt. A sárbogárdi járásban január elején Katz Pál sáregresi lakost érte szerencsétlenség. Sárbogárdra igyekezett motorján. Ken hirtelen rosszul lett, és útközel vágódott az úttesten. Kis idő múlva újra motorjára ült, de mire Sárbogárdra ért, már a mentőknek kellett a székesfehérvári kórházba szállítani. Jelenleg is kórházi ápolás alatt áll. Január 5-én Délivárosban Molnár Katalin 5 éves kislány az autóbusz végállomásnál a váróterem mögül hirtelen kiszaladt az úttestre. Az éppen arra haladó autóbusz hátsó részének rohant. Az autóbusz ellökte. A gyermek a földre esett és eltörött a karja. Ezek az esetek mind, mind egy-egy figyelmeztető példái annak, hogy óvatosabban, körültekintőbben kell közlekedni. A jövőben fokozzuk az ellenőrzést, hogy baleseteket. Szigorúan megelőzzük a fellépünk az ittas gépjárművezetők ellen és a rendeletnek megfelelően az egyéb szabálytalanságok esetén lyukasztással figyelmeztetünk. Ezen kívül előadásokat tartunk a gépjárművezetőknek és a gyalogosoknak. Számos példát mondunk el nekik hogy figyelmüket ébren tartsuk a közlekedésben. Bízunk benne, hogy az intézkedések az idén a balesetek számának csökkenéséhez vezetnek — fejezte be nyilatkozatát a közlekedésrendészet vezetője. a gondatlanság az ittasság a felelőtlenség Újabb hengerlési csúcsok a Vasműben A meleghengermű dolgozói mind jobban megismerik üzemük berendezéseit. Kormányosok és hengerészek, karbantartók és műszaki szakemberek gyakorlottságának és lelkiismeretes munkájának eredménye, hogy az utóbbi napokban a hengerműben egyre-másra születnek az újabb és újabb csúcseredmények. A múlt hét eleji csúcs után pénteken az egésznapos hengerléssel új rekordot állítottak fel. Az előnyújtó soron Bernét János, Vastag János és Kriston István hengerkormányosok csoportjai a három műszakban 1754 tonna öntecset és lemezbugát hengereltek. Ugyanakkor a készsori hengerészek és kormányosok is csúcsot javítottak a pénteki napon. Tóth József, Hegedűs Imre és Juhász Béla elsőkormányosok csoportjai 4 tonna híjján 700 tonna kész lemezt hengereltek. Egyik ismerősöm arra kért, magyarázzam meg neki, hogy mit jelent az, amikor a rádió bemondja, hogy rendkívüli világnap lesz. Nem akartam zavarban maradni, hát megmagyaráztam. Imigyen: A rendkívüli világnap egy nagyon rendkívüli nap. Ilyen még nem volt, csak kísérletek történtek rá, de ezek sikertelenek maradtak. Úgy hallom, hogy hamarosan sor kerül egy városunkra szűkített ilyen napra, amikor is minden embernek be kell váltania ígéreteit, valamint mindazt, ami meggondolatlanul kicsúszik a száján. Csuda világ lesz akkor. Én például kora reggel a tenyeremre vehetem a feleségem és egész nap a tenyeremen hordhatom, ugyanis lánykorában ezt ígértem neki. Az a szerencse, hogy ebben a tevékenységemben nem maradok egyedül, sőt még nevethetek azokon a férfitársaimon, akik egy mámoros tavaszi estén azt suttogták a drága fülébe, hogy akár pincsi kutyák is lennének érte. Szerintem ezen a napon rettenetesen sok néma ember közlekedik majd az utcán, akik valaha azt mondták, hogy némuljanak meg, ha valaha is intrikáltak. Nem beszélve arról, hogy hány ember alatt nyílik majd meg a föld, különböző ügyekből kifolyólag. Előre nevetek a Kovácson, aki a legutóbbi értekezleten azt mondta, hogy ő tűzbe menne az igazgató elvtársért. Hát majd mehet. De amilyen pechje van, az igazgató elvtárs tűzön kívül lesz, ő ugyanis azt ígérte, hogy többet tartózkodik a dolgozók között. És ha már a tűznél tartunk, ott Kovács nem lesz egyedül. Számtalan mama nyújtogatja majd a tűzbe a kezét kislányáért. A legfürgébbek ezen a napon az ingatlankezelő vállalat dolgozói lesznek, akiknek minden ígéretüket be kell váltani. El is készül minden csurgó vízcsap, elromlott fűtőtest és kémény. És természetesen jó néhány új létesítmény is megnyílik. Többek között a régen ígért bisztró. Addig tehát türelem. E napon csúcsforgalmat bonyolít le az anyakönyvvezető is. A férfiak ugyanis minden házassági ígéretet beváltanak. Lesz olyan, aki harmincat is. Jó néhány embernek nem lesz problémája az ebéd, így Topolyainak sem, aki tíz évvel ezelőtt azt mondta, hogy megeszi a kalapját, ha Sztálinvárosból lesz valami. Jó étvágyat. Vigyázzunk ezen a napon a vakokra is. Ezek jelentős száma azokból a férfiakból tevődik őssze, akik feleségüknek kijelentenék, hogy vakuljanak meg, ha az utcán a házasságot sértő gondolatokkal néztek idegen nőkre. kes A Sztálin úton is érdelátnivaló ígérkezik. Itt nagy embergyűrű közepén egy férfi hátán fát vágnak, ő ugyanis ezelőtt Hz-tizenöt évvel azt mondta, hogy azt az időt amíg ez a rendszer tart, úgyis kibírja, ha fát vágnak a hátán. Most egy különvasút szállítja hátához a fát. De sok minden történik még e napon. Ez lesz az az igazi rendkívüli világnap. Ezt csak azért mondtam el, úgy készüljünk, hogy talán hamarosan bekövetkezhet. Vigyázzunk ígéreteinkkel és ne dobálózzunk felelőtlenül a szavakkal. Így teszek én is. Ezután mindent megfontoltan teszek és megfontoltan beszélek. Kutya legyek, ha nem így lesz... Vau ... vau ... vau... Ősz Ferenc Rendkívül vita^Mft Többo kár,mint a haszon Akit megmart a kígyó, már a gyíktól is fél — valahogy így van a Dunai Vasmű gondnoksága. Valamikor nem is olyan régen, egyszerűen, komplikáció mentesen oldották meg az összetört védőital-üvegek becserélését. A „bűnös” a védőétel elosztó központjában kifizette az összetört üveg ellenértékét, új üveget kapott és ezzel minden ment a maga útján. Volt egy felelőtlen egyén, akinek ragadt a keze, saját zsebébe szedte ezeket a forintokat. Nos, ettől megijedtek és biztosították magukat. Hogyan? A visszaélések elkerülése végett olyan rendszert vezettek be, amely ugyan igazi rendeltetési helyére juttatja el az összetört üvegek ellenértékét, de több kárral jár, mint haszonnal. Kövessük végig ennek az adminisztrációját. Mondjuk, valaki a tűzállóanyaggyárban eltör egy üveget. Fogja magát és beballag az öntödébe, a védőétel raktárba. Ott a raktár vezetője kiállít egy blankettát, amely a dolgozót arra kötelezi, hogy 4,20 forintot fizessen be a vállalat pénztárába. Megvan a cédula, a „vétkes” elmegy az igazgatósági épületbe, a 6. sz. ablaknál várakozik, amíg utalványozzák, a pénztár előtt tétlenkedik és kifizeti a 4,20- at, majd visszamegy a védőétel raktárba és a befizetési bizonylat ellenében új üveget kap. Ismét félórás gyaloglás következik, amíg visszatér a munkahelyére. Erre az ügymenetre igazán nem lehet azt mondani, hogy ésszerű. A múlt héten 20 üveg tört el, húsz ember járta végig ezt az utat, ennyi dolgozónak ment veszendőbe egy órája, amelyet termelésben kellett volna eltöltenie. Végezzünk egy egyszerű számítást. Ha az illetőnek csak 7 forint az órabére, akkor is több mint másfél üveg árát csavarogja el önhibáján kívül. Igaz, nem százezer forintokról van szó, de mégis sok kárt okoz ez az intézményesített csavargás. Ez azonban csak a dolognak az egyik oldala. Nem kis számmal vannak olyanok is, akik nem hajlandók végigjárni ezt az utat, inkább lemondanak a védőitalról. Ez leginkább az öntöde dolgozóira jellemző. Nevetségesnek és károsnak tartják ezt a fura eljárást, mert elvük, hogy a munkaidőt nem sétafikálásra, hanem új termékek előállítására kell fordítani. Tegyük hozzá: ebben a dolgozóknak van igazuk. (b) „Sziavigátor évi 1960” Társadalmi munkás jelvényt szereztek a Vasmű szállító gyárrészlegénél: ARANYFOKOZAT: Lehoczki András, Nagy Antal, Fehér István, Józsár Gyula, Palkovics Fábián, Ujfalusi Ferenc Borbás Mihály, Czilling Mihály Gál Antal, Halla Pál, Horváth Ferenc, Hartzing Lajos, Kozsa Lajos, Kvitt Gyula, Rapi József, Rácz János, Simon Sándor, Soós Sándor, Sípos József, Tósaki József, Zsifkó László, Fülöp Zoltán, Csapó Sándor. EZÜSTFOKOZAT: Búzási István, Cseh Kálmán, Falusi László, Kovács Gábor, Mészáros József, Sármány János, Fehéri Lajos, Molnár György, Árvai Pál, Andóczi Pál, Csekei Vilmos, Éliás György Gombár János, Rutai Imre, Kohán Mihály, Lakka Vince, Matics Miklós, Pereces Ferenc, Rabota Károly, Simon József, Szónlyei István, Szabados József, Szabó István, Szűcs Sándor, Végh József, Rapanyi Imre. BRONZFOKOZAT: Budai János, Bodor Béla, Berke Gyula, Farkas József Korányi Varga Béla Klics Ferenc, Molnár István, Misek József, Németh István, Farkas József, Gyenei Mihály, Guba József, Héjjas István, Horváth Mihály, Harangozó Flórián, Irányi István, Kálmán László, Krepsz Imre, Kontra József, Kaszala Pál, Keményfi Ernő, Herbszt Ferenc, Simon József, Sáli László, Szélpál Illés, Verbóczki Jó József, Sabankó József Bancsák Pál, Kiss Attila, Csizmadia Ferenc, Csupor Gábor, Dolmány János, Fehér Mihály, Flachs Lajos, Konrád József, Kapusi György, Mátok László, Miklós István, Petrovics István, Rádonyi Ottó, Rózsa László, Martinkovics Viktor, Tibald Ferenc, Varga Pál, Ármos József, Tekner Ferenc, Pál Marianne, K&eső Mihály, Csizmadi Mihály, Petrovits Gyula, Németh Ferenc, Petrovics Somfai Rezső Domonkos János István,