Sztálinvárosi Hírlap, 1961. február (6. évfolyam, 10-17. szám)

1961-02-03 / 10. szám

VII. 4. PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VI. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR 1961. FEBRUÁR 3., PÉNTEK A nagy zárszámadás után: Elkészült az ország hároméves munkájának számvetése. A Közpon­ti Statisztikai Hivatal által nyilvá­nosságra bocsátott számok is igazol­ják azt az egészséges fejlődést, amelynek élő bizonyítékait vala­mennyien érezzük. A nagy országos zárszámadásnál az egész magyar nép jelen van: a milliós számok mögött milliók munkája, öröme, felemelke­dése áll. S nem nehéz mindebből he­lyi számvetést is készíteni, hogy lás­suk, ezek a számok nemcsak orszá­gos szinten érvényesek, hanem ará­nyosan a városokra és falvakra, az egyes családokra és egyénekre is. Mikor az ipar országos fejlődésé­ről esik szó, mi valamennyien tud­juk, hogy Sztálinváros része ebben nem kevés. Pontosan három évvel ezelőtt Földes László elvtárs, váro­sunk országgyűlési képviselője ki­jelentette a város dolgozói előtt, hogy Sztálinvárost és a Dunai Vas­művet tovább fogják építeni. Vala­mennyien örültünk akkor, hogy város létkérdése véglegesen eldőlt, é s büszkék voltunk, hogy pártunk és kormányunk számít Sztálinvárosra, biztosítja továbbfejlődése útját. S az eredmények meghaladták elképzelé­seinket. Városunk iparának fejlődé­se töretlenül felfelé ívelő volt az el­múlt három esztendő alatt. Közvetle­nül a hároméves terv megindításá­nak küszöbén üzembe helyezték a II. számú nagyolvasztót, megkezdte munkáját a több mint 1200 nő szá­mára munkaalkalmat adó Férfiru­hagyár és Fehérneműgyár. S ez a tempó folytatódott a há­roméves terv idején is. Olyan jelen­tős létesítményeket helyeztek üzem­be, mint a 2. számú kokszolóbiok­­, a negyedik martinkemence, a me­leghengermű, jelentős kokszvegyé­szeti bázissá bővült a vegyi gyárrész­leg, dolgozni kezdett a Fésűsfonoda és a Vegyesipari Vállalat cipőüzeme, hogy csak a legjelentősebbeket em­lítsük. S e terv során rakták le az alapjait két újabb óriásnak: a hi­deghengerműnek és a Dunai Szal­­macellulózgyárnak. Hát nem nagy­szerű fejlődés ez három esztendő alatt? Ezt azok a sztálinvárosi lakók tudják legjobban, akik ezekben az üzemekben kaptak újabb munkaal­kalmat, s ha ez az országos 365 ezer munkás és alkalmazotti gyarapodás mellett kicsinynek is tűnik, nekünk Sztálinvárosban családok százainak és ezreinek biztosan megalapozott jövőjét jelenti. Az országos zárszámadásnál jelen vagyunk valamennyien. Nehéz len­ne egyetlen családot találni ebben a városban, amely nem kapott volna valamit a hároméves tervtől. Köz­vetve és közvetlenül is. A munka veteránjait itt is érintette a nyug­díjak rendezése. Itt is nőtt a munká­sok és alkalmazottak reálbére, és nem is keveset. Itt is növekedtek a családi pótlékok, csakúgy, mint az ország más részein. De a sztálinvá­­rosiak a szó legszorosabb értelmében valamivel többet is kaptak az orszá­gos átlagnál. A hároméves terv idején csupán állami beruházásból 1161 lakást ké­szítettek el városunkban. Gondoljuk csak el: 1161 család számára vált valóra az „álmok álma”, a minden igényt és kényelmet kielégítő otthon. És 621 lakás felépítése jelenleg is folyamatban van. Égető gond volt a munkásszállodák kérdése. S a há­roméves tervben szépen törlesztet­tük a többéves adósságot. A Tanács munkásszállója után elkészült a Ra­darban a Vasmű 400 személyes mun­kásszállodája. És tető alatt van egy másik ugyanilyen. A tanács 926 dol­gozó számára építtet négy újabb gyönyörű munkásszállodát, már nem tervek, lényegében a Ezek há­roméves terv idején váltak valóság­gá. Csakúgy, mint a szalmacellulóz­gyár munkásszállója, mely ott áll a Kohász utca végénél. Nagy volt a tanteremgondunk Felépült egy új iskola 32 tanterem­mel. Az anyák régi panasza volt, a gyerekek óvodai elhelyezése. És fel­épült két darab 100—100 személyes óvoda a Ságvári negyedben. Gon­dunk volt az orvosi ellátással. És két új körzeti orvosi rendelő épült. A modern szülőotthon felépítését már a terv idején a kórház építésének megkezdése követte. S ma már ott magasodik előttünk, láthatjuk nap­ról-napra, s az új ötéves tervidő­szakban­­ már a város egészségvédel­mi központja lesz. Az itt felsoroltak külön is nagy dolgok. Ma már talán megszoktuk, hogy vannak. De azt ne felejtsük el, hogy pártunknak, kormányunknak köszönhetjük, hogy megszokhattuk, mindennapi életünk kellékeinek érezhetjük ezeket a létesítményeket. Az elmúlt három év alatt újabb közutak, utcák épültek, vagy rende­ződtek, tudják a Ezt a Ságvári negyed lakói legjobban. Több tízezer négyzetméternyi park várja már az új tervidőszak első tavaszát. Vagy beszéljünk-e a korszerű közvilágí­tásról, Óváros közvilágításának re­konstrukciójáról, amely államunk­nak másfélmillió forintjába került? Vagy beszéljünk-e arról, hogy 1958. január elseje óta Sztálinvárosban és vidékén 46-ról 74-re emelkedett kiskereskedelmi boltegységek száma?­­ Említsük-e, mennyit fejlődött, ven­déglátóiparunk nemcsak a környezet kulturáltsága, hanem a szórakozó­helyek számának növekedése szem­pontjából is. Soroljuk? Sorolnunk kell, mert még messze vagyunk a számlista végétől, amely­nek minden számegységében ezer és ezer sztálinvárosi ember közvetlenül érdekelt. Nem hallgathatjuk el pél­dául, hogy a hároméves tervben Sztálinváros kapott egy sportuszodát is. Kibővült, kedvenc szórakozó­he­lyünkké vált a Vidám Park. Vagy nem hallgathatjuk el például, hogy az elmúlt három évben vagy másfél­ezer lakásba kapcsolták be a távfű­tést és 3000 lakásba a gázvezetéket. Hát ezek a tények talán bizonyít­ják, hogy az elmúlt három év során valamivel többet kaptunk az orszá­gos átlagnál. S amit cserébe adtunk, az sem kevés bizonyára, de nem va­lószínű, hogy az ilyen szembetűnően magasabb lenne az országos átlag­nál. Bizonyos fokig tehát előlegezett bizalomról beszélhetünk. Láttuk, hogy abból, amit a hároméves terv Sztálinvárosnak nyújtott, ilyen vagy olyan módon valamennyien részesül­tünk. Most az ötéves terv tág lehető­séget nyújt arra, hogy abból, amit Sztálinvárosnak adnia kell, ugyan­csak valamennyien az átlagosnál egy kicsit jobban kivegyük részünket. Ez már nem annyira a statisztika, mint inkább a­ becsület, a lelkiismeret kérdése. Becsüljük meg az elmúlt évek eredményeit. Mert ha tömegével jöt­tek is, azok mégsem az égből hull­tak alá. Keményen meg kellett dol­gozni értük. Ha nem itt, ebben a vá­rosban, hát valahol másutt az or­szágban. Ne pihenjünk meg határa­inkon. Dolgozzunk becsületesen, hogy­­ mindenütt az országban meg­kaphassák dolgozó társaink ugyan­azt a szükséges sok jót, amit mi pár­tunk és kormányunk előlegezett bi­zalmából már megkaptunk. Úgy kell dolgoznunk, hogy 5 év múlva egyenes gerinccel állhassunk a következő országos zárszámadás mércéje alá. S ne találtassunk kön­­­nyűnek akkor sem, ha azt mérik majd, amit Sztálinváros az ország­nak adott. (NJ) A Az Ifjú Kommunista üzenete Egy intézkedési terv margójára Bútorüzérek ? m mm ff JOVO TÉLI ESTE A MUNKÁSSZÁLLÓBAN (Cseh Tibor felvétele) Az idén 15 milliót meghaladó összeget fordítanak műszaki fejlesztésre a Vasműben A Vasmű üzemeiben a múlt év vé­gén idejében összeállították azt műszaki fejlesztési és kutatási ter­­­vet, amellyel az idén a gyártmá­nyok önköltségét csökkenteni és mi­nőségét emelni akarják. A műszaki fejlesztési terveket most hagyták jó­vá a Vaskohászati Igazgatóságon, amely a feladatok megoldására az idén a Vasmű részére 15,1 millió fo­rintot engedélyezett. A Vasmű nagyüzemeinek vezetői nyomban megkapták a jóváhagyott terveket és legtöbb helyen azonnal megkezdték a műszaki fejlesztési tervek megvalósításának előkészíté­sét, a berendezések tervezését. Nincs a Vasműnek egyetlen üzeme sem, amely ne venne részt a műszaki fej­lesztésben. A kokszoló gyárrészlegnél a szén­mosásnál automatizálják a zagysű­rűség szabályozását, aminek haszna a szénmegtakarításban jelentkezik. Ugyancsak automatizálják a kokszo­ló kemencék kevertgáz adagolását is. Így biztosítják a kemencék egyenle­tes hőigényét, de várható a koksz minőségének javulása is és a kemen­cék tartósságának növekedése. Sok kísérleti feladatot, köztük a kokszo­lásra kerülő szén olajozását is meg akarják az idén oldani. A nagyol­vasztóműben a folyékony nyersvas kohón kívüli kéntelenítési kísérle­teit folytatják a szódás és a mészpo­­ros módszerrel. A legjobb és leggaz­daságosabb módszert azután ez év vége felé véglegesen bevezetik. Ugyancsak a nagyolvasztóműben a kutatási tervek során megoldják a piritpörk nagyüzemi réztelenítését is. Az acélműben a kemenceteljesít­­mény növelése áll előtérben. Egy­részt a kemencék befogadó képessé­gét akarják növelni, másrészt a bol­tozattartósság javításával és az át­építési idő gyorsításával akarják gazdaságosabbá tenni az acélgyár­tást. A kemencék átlagos teljesítmé­nyét 10 százalékkal, a mostani órán­kénti 14,5 tonnáról körülbelül 16 tonnára akarják emelni. A hengerműben a csapágy­cserék meggyorsítására és a hulladék le­mezvégek értékesítésére dolgoznak ki módszereket. A tűzálló gyárrész­legnél viszont a kevertgáz-tüzelés be­vezetésével csökkentik az önköltsé­­get. A Vasműben az idén 15,1 forintot fordítanak a műszaki millió fej­lesztési feladatok megoldására, amely éves viszonylatban bőven megtérül. A műszakfejlesztésre for­dított összeg egy év alatt számítás szerint 18,1 millió forint hasznot hoz. Képek a Férfiruhagyárból A Féri­­ruhagyár eredményesen kezdte az új esztendőt. Az első hónap eredményei biztató ígéretet nyújtanak arra, hogy munkájuk jobb lesz, mint az elmúlt esztendőben. (Cseh felvételei) A 9. számú szalag január havi tervét 106 százalékra tel­jesítette. Képün­kön Szabó Má­ria, a szalag ki­váló dolgozója A szép és ízléses zakók exportra ké­szülnek. Gábri­el Lajos minőségi ellenőr gondosan vizsgálja a zakó­kat, mert csak jó minőségű termék hagyhatja el a gyárat Vigyázni kell a gyár jó hí­rére A járási tanácsülés köszönetét fejezte ki a sztálinvárosi munkásoknak A Járási Tanács keddi ülésén hos­­­szú vita során megtárgyalta a járás községeinek a mezőgazdaság tovább­fejlesztése terén teendő feladatait. A tanácsülés örömmel állapította meg, hogy a múlt év újabb örvendetes fej­lődést hozott­ a termelőszövet­kezetek életében. Ehhez a fejlő­déshez újabb sok segítséget nyújtottak a sztálinvárosi kom­munisták, munkások. A járási tanácsülés ezért a patro­­nálásért köszönetét fejezi ki váro­sunk ipari dolgozóinak. A szövetkezeti járás termelőszövet­kezetei megerősödtek, számos köz­­­ségben életképes nagyüzemi gazda­ság működik. A járási tanácstagok több javas­latot tettek a termelőszövetkezetek tervszerű termelésére A tanácsülés tagjai elhatározták, hogy a járás községeiben minden erő­vel támogatják a pártbizottság által kezdeményezett többtermelési moz­galmakat, így a húsz mázsás búza, a harminc mázsás kukorica, a száz má­zsás burgonya termelési mozgalma­kat, valamint azt a kezdeményezést, hogy minden egyes termelőszövetke­zet egy hold szántóterület után egy-egy mázsi hú­t termeljen az idei gazdasági évben.

Next