Sztálinvárosi Hírlap, 1961. június (6. évfolyam, 44-52. szám)

1961-06-13 / 47. szám

Miért veszítette el elsőségét a kokszoló gyárrészleg Május 1 brigádja? 1959. március 1... Emlékezetes marad ez a dátum a kokszoló gyárrészleg kemence üzemének Május 1. brigádja számára. Mert ezen a napon indult el a szocialista munkabrigád mozgalom ján. Tizennégy tagja volt akkor útbrigádnak. Tizennégy olyan régi, kia próbált emberedéskötés előtt is akit már a szerzőösszeszoktatott a közös munka. Így hát könnyen indult a kezdet. De már nem ment ilyen simán a folytatás. Mert a szocialista cím elnyeréséért indított mozgalom sokkal többet követelt, mint a munkaverseny régi formája, amely csak gazdasági feladatok teljesítésére szorítkozott, s nem fordított gondot a szocialista tudatformálás egyéb feltételeire. A Május 1 brigád azonban sikeresen esett át az elsti tűzpróbán, s féléves munkája alapján, 1959. őszén már büszkén tűzhette neve mellé a kitüntető szocialista címet. Elsőnek a Vasműben. Újabb hat hónap után, 1960. júniusában, amikor a brigád másodszor is elnyerte a szocialista címet, megerősítette elsőségét a Vasmű brigádjai között. Neve és híre ekkor már megfordult az országos sajtóban és a rádióban is. Ilyen előzmények után indultak neki a brigád tagjai a harmadik »fordulónak«, amely 1960. június 1- én kezdődött és 1961. május 31-én fejeződött be. Gazdasági munkájuk eredményességére jellemző, hogy több mint 4 millió forint többlettel zárták a tavalyi második félévet. A koksznedvességet pedig a megengedett 5 százalékról megközelítőleg 2 százalékra szorították le. A brigád a múlt év őszén már olyan szilárdnak érezte maga alatt a talajt, hogy 17 új embert vett fel tagjai közé. S ezután következett az első fegyelemsértés, amikor Ny. László új brigádtag — a napló tanúsága szerint — disznóölést rendezett, s »«lszámította magát mind a mértékletességben, mind pedig az időben«. Ennek következtében lekésett autóbuszáról. A brigád nem próbálta eltussolni ügyét, mégis furcsa kérelemmel fordult az értékelő bizottsághoz. Kérte, hogy a későbben bekapcsolódott 17 új tag fegyelmi magatartását ne vegyék figyelembe a szocialista cím elbírálásában. Ez természetesen lehetetlen, mert ha gazdasági munkájuk beleszámít a brigád eredményeibe, fegyelmi magatartásuk sem vonható ki a közösség köréből. Egy brigádban nem lehet kétféle elbírálási mód A Május 1 brigádnak már a múltjánál fogva is jó példát kell mutatnia a többi brigádnak, ez a »kibúvási« kísérlet azonban csak arra lenne alkalmas, hogy hasonló módszer meghonosítására »ösztönözzön« másutt is. Ez azonban a kisebb hiba. A nagyobb baj az idei első negyedévben következett be, amikor Sz. Gyula cm>o<>ooo<>o<>ckk>я xk>oo<н к kа<><я ck>oб>ooяя oo<k>ckť я ck>я kkť o-ckk>ckť o<xk mozdonyos és B. József kitológépes súlyos technológiai fegyelemsértést követett el. Itt is sok hivatkozás esett műszerhibára, ami kétségtelen fenn is állt. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az, hogy utána nyomban átszereltették a kifogásolt jelzőlámpát. De az is tény, hogy nagyobb figyelemmel el lehetett volna kerülni a technológia, amelynek valódi oka fegyelemsértést, végső fokon mégis csak a termelés egyenetlensége volt. A brigád nagy »hajrát« vágott ki, hogy pótolja a kohókoksz gyártásában mutatkozó lemaradást. S ez úgynevezett »koksz mellétoláshoz« vezetett. Mi okozta a „hajrát”? Egyrészt az anyagellátás zavarai, másrészt pedig a gépállások gyakorisága. Ha az előbbi nem is függ egészen a gyárrészleg vezetőségének akaratától, az utóbbi teljesen hatáskörébe tartozik. Mert a gépállási idők csökkentése a gyárrészleg belső, műszaki feladata. Bár már itt is tapasztalható javulás, de még korántsem kielégítő. Még sok értékes óra esik ki a termelésből a karbantartók és szerelők késedelme, vagy kényelmes, tessék-lássék munkája miatt. Persze, ezek az okok nem mentik fel a Május 1. brigádot a felelősség alól, de tanulságosak a jövőre. A Május 1 brigád a felsorolt hiányosságok ellenére is szépen teljesítette mind gazdasági, mind pedig a politikai és szakmai oktatásra vonatkozó feladatait. Ez szilárd alapot nyújt ahhoz, hogy további jó munkájával visszaszerezze elvesztett elsőségét a Vasműben. Mérei Sándor Fajó János és Lengyel Zsolt, az Iparművészeti Főiskola növendékeinek diplomamunkáját értékelte a Sztálin úti munkásszálló kultúrtermében egy művészekből álló bizottság. A bírálóbizottság tagjai: Hincz Gyula grafikusművész, a Művelődésügyi Minisztérium művészeti osztályának vezetője, Szentiványi Lajos Kossuth-díjas festőművész, Gács György, az Iparművészeti Főiskola igazgatója és Weiner Tibor tanácselnökhelyettes, a város főépítésze. A két művésznövendék diplomamunkáját, amely az új munkásszálló falfreskója, dicséretben részesítették A társadalmi munka frontjáról jelentjük Kihasználatlan járművek az L-épületi tereprendezésnél Jelentős segítség a Vörös Csillag TSZ-nek Naponta több órát vesztegel az L- épületek szállító munkálataihoz szerződtetett négy tehergépkocsi. Az itt dolgozó legtöbb társadalmi munkás, a nagyolvasztó és a tűzálló gyárrészleg dolgozói, akadozva folytatják a munkát. A tűzálló gyárrészlegtől például egy teljes hétig feléje sem néztek a társadalmi munkahelynek. Szokatlan ez tőlük, hiszen eddig eredményes munkát végeztek. Szerencsére nem így gondolkodnak az L épületi lakók, és a többi üzem dolgozói. Most a legszükségesebb, hogy kihasználjuk a rendelkezésre bocsátott járműveket. * Jelentős társadalmi munka támogatásban részesül a Vörös Csillag TSZ. A társadalmi munka operatív bizottsága a TSZ patronálására három brigáddal kötött szerződést. A Vasmű Pártbizottságának kezdeményezésére az üzemek és gyárrészlegek társadalmi munkásaiból alakult 30 tagból álló brigád a gépszín építésében, általános gépjavító munkálatokban, a vízvezetékhálózat beszerelésében nyújt segítséget. A 26. Építőipari Vállalat 80 főt számláló brigádja az ólak, karámok építésére vállalkozott. A Vasmű igazgatóság építészeti osztályának dolgozói pedig a gépkocsi-szín tervezésére és építésére kötöttek szerződést. * < Újabb társadalmi munkaszerződést kötöttek a Vidám Park munkálataira. A kilátó és a mellvéd-fal építésére a VKV szerződött az operatív bizottsággal. Az épülő úttörőváros sporttelepének elkészítését a meleghengermű gyárrészleg dolgozói vállalták. Miért nincs „fanét“? A Járási Tanács egyik fiatal, lelkes előadóját azzal bízták meg még a kora tavasszal, mérje fel a termelőszövetkezetek területét vetőmag igény szempontjából, és gondoskodjék a vetőmag beszerzéséről. Buzgón látott munkához és nagy felelősségérzettel akart végére járni mindennek. Az egyik termelőszövetkezet azonban szokatlan akadályt gördített eléje, s ezzel az akadállyal a mai napig nem tudott megbirkózni. — Van 20 hold erdőnk, 10 hold szőlőnk, s ami a vetőmag szempontjából feltétlenül számításba jön, 1200 hold szántónk, 10 hold lucernásunk és 32 hold »fanét«, — diktálta be telefonon az egyik termelőszövetkezet az adatokat. A szövetkezet a rendre megkapta, csak vetőmagot éppen a 32 hold fanét körül történt egy kis baj. Mert a lelkes, fiatal előadó térdig járta a lábát, de fanét vetőmagot nem tudott sehol sem szerezni. Még a Révai lexikont is elővette, hogy ha már fanetet nem kap, legalább ahhoz hasonlót küldjön a tsz-nek. De ott még utalás sem volt a fenti »vetőmagra«. — Azt a 32 holdat vessék be silókukoricával — tanácsolta nekik, — mert fanét bizony az egész országban nincsen. A szövetkezet agronómusa jóízűt nevetett, és megnyugtatta a fiatal előadót, hogy nem is tud szerezni, mert a »fanét« nem más, mint »Földadó Alá Nem Eső Terület«. — S — Beázik a tető Manapság egy ilyen cím hallatára többen mondanák, hogy »nem újság ez kérem, nálunk is beázik«. Mert a szinte naponta ismétlődő felhőszakadások bizony alaposan próbára teszik a foghíjas tetőket. De V. L. Vörösmarty utca 5. számú ház III. emeletének lakója már áprilisban tett ilyen panaszt az Ingatlankezelő Vállalatnál. S a vállalat palákkal felszerelt embereket küldött a helyszínre, hogy megjavítsák a tetőt, megmentsék V. L. lakását a beázástól. A »mentőexpedíció« nyomban munkához is látott. Nem tudni pontosan, meddig dolgoztak a tetőn, de tény, hogy a munkát nem fejezték be. Két helyen még bekandikál az ég kékje a padlásra. — Majd egy másik alkalommal azt is megcsináljuk — mondták, s hogy hitelt adjanak szavuknak, még a fedéshez szükséges palát is ott hagyták. Azóta sem járt arra tetőfedő ember, pedig V. L.-ék mennyezetén már nagy foltok éktelenkednek, »térképet« rajzolt a víz. Ha így megy ez tovább hamarosan már csak csónakkal lehet a lakásban közlekedni. Az Ingatlankezelő Vállalat gyakran hivatkozik »kapacitás« hiányra. Vajon nem fokozza-e, ezt a »kapacitáshiányt« az ilyen »munkaszervezés«, amikor a »majd egy másik alkalommal« jelszóval »járkálással« töltik az időt, semmint inkább alaposabb munkát végezzenek?! A KENYÉR Meglepő dolog, hogy egy elsőosztályú étteremben, ahol nap mint nap egész sereg bel- és külföldi vendég fordul meg, az ízletes ételek mellé száraz kenyeret adnak. Egyesek hajlamosak arra, hogy ebből azt a következtetést vonják le, hogy városunkban száraz, savanykás kenyeret eszik a lakosság, mert, ha egy rangos étteremben ilyen a kenyér nyilván másutt még savanyúbb. És pedig nem így van. Előfordult ugyan, hogy a helyi sütőipari vállalat termékei nem mindig legjobban sikerültek, de az nem vitás, hogy naponta friss kenyeret árusítsanak a kereskedelmi hálózat boltjaiban. Mi hát a száraz kenyér titka? Semmi más, mint az, hogy az elsőosztályú étteremben a takarékossági szempontokat kissé félreteszik. Nemcsak az egynapos kenyeret szolgálják fel másnap hanem, ha megmarad még a harmadik napon is. Az étterem vezetősége bizonyára abból a »bölcs« mondásból indul ki: »Ha nem eszi, nem kap mást...« Az ilyenféle »bölcsesség« viszont nem öregbíti egy elsőosztályú étterem jó hírnevét. Körtelefon a pénteki felhőszakadás után Fél óra alatt 620 ezer hektoliter csapadék hullt a város belső területére . Halló, meteorológiai észlelő állomás? A péntek déli felhőszakadás ügyében érdeklődünk. — Péntek délben rendkívül nagy mennyiségű víz zuhant városunkra. Mintegy fél óra alatt 41 milliméter csapadékot mértünk. A rögzített mérési adatok szerint, eddig ez a »rekord«. Korábban, 1959 nyarán egy félórás eső után mért 24 milliméteres mennyiség tartotta a »csúcsot«. Az idén május hónapban 29 milliméter csapadék esett. Van pedig, péntek estig már júniusa 70 millimétert is meghaladta. A pénteki 41 milliméteres csapadék lényegében azt jelenti, hogy a város minden négyzetméterére 41 liter eső hullott. — Halló, Városgazdálkodási Vállalat? Mekkora a város területe? — A város területe hozzávetőlegesen 1 millió 522 ezer négyzetméter. Az Óváros és a Déliváros ebben nincs benne. Tehát több mint 620 ezer hektóliter víz hullott pénteken délben a városra. — Halló, Tűzoltóság? Volt-e dolguk pénteken délután? — Bizony volt! Tizenhat helyen, nyolc szivattyúnk és 40 emberünk dolgozott. Először a Nyomda pincéjében, majd a Dózsa György úton dolgoztunk. A Kőműves utcai üzletek pincéiben is akadt dolgunk. A 3. számú bölcsőde pincéje is víz alá került, éppen úgy, mint a tűzállóanyag gyárrészleg fedett tárolójának alagsora. De az Óvárosban és az Újtelepen is voltunk. 14 óra 30 perctől 23 óráig dolgoztak embereink. Ezalatt 25 ezer hektoliter vizet szivattyúztunk ki. Szombaton délelőtt ismét két helyre, a Szalmacellulózgyár építkezésére és a Tüzép telepre küldtük ki szivattyúinkat. — Halló, Víz- és Csatornaművek? Merre dolgoztak pénteken délután? — A Bocskai utcai új házak pincéiben és a Kőműves utcában dolgozott két szivattyúnk és 12 emberünk. A károk felmérése mindenütt folyamatban van. Érzékeny károkat okozott járásunkban a vasárnapi felhőszakadás Vasárnap délután nagy erejű vihar vonult végig járásunk területén. Különösen a Perkátától nyugatra fekvő területekre néhány perc alatt hatalmas vízmenyiség zúdult le, amely a Perkátát keresztülszelő két patakon át keresett magának utat. A községre zúduló vízmennyiség azonban olyan nagy volt, hogy 10—15 perc leforgása alatt a községi tanácsépület környékén a patak több méter magasra duzzadt, elárasztotta a község belső területén levő nyolc lakóházat is. Majd a község Szabadegyháza felé eső szélén árasztott el egy utcát, ahol tizenkét lakóházat kellett sürgősen kiüríteni. A helyszínre siető tűzoltóság, a rendőrség, a szovjet komszomolisták, a honvédség egységei és a sztálinvárosi Mező Imre munkásőrzászlóalj egységei a község lakosságával vállvetve több órán keresztül harcoltak a hirtelen lezúdult vízáradat ellen. A megfeszített mentési munkák eredményeként emberéletben nem esett kár. Hat lakóház azonban lakhatatlanná vált és több épület súlyosan megsérült. Az árvíz következtében jelentős anyagi károk keletkeztek. A főnök kedden reggel magához rendelte Szedmák kartársat. — Úgy tudom, magának szép írása van — mondta. — Óh, hogyne, nagyon szép — készségeskedett Szedmák. — Tetszik tudni annak idején ... — Jó, jó, hagyja — vágott közbe udvariatlanul a főnök. — Itt van ez a karton és egy fehér lapot húzott elő a szekrényből. — Itt van ez a karton, s itt van ez a névsor. Látja, negyvenhárom név. Kimutatás a társadalmi munkaórákról. Ezt szépen dolgozza fel erre a kartonra. — De... — Sápadt el Szedmák ... — Főnök kartárs, a feleségem elutazik ... a gyerek ... nem érek... — Na üljön szépen le és kezdjen hozzá — vágott ismét közbe a főnök — majd kiszólok, hogy a maga munkáját ma kivételesen adják oda Vízinek. Kezdjen hozzá. Itt a tus, meg a vonalzó. — Igen, igen, azonnal meg lesz, máris — készségeskedett újból Szedmák. Mert így már más. Azt hitte, hogy otthon ... mert arról szó sem lehet. Na, de itt, munkaidő alatt, az más. — Azonnal kezdem is, csak kezet mosok — s már rohant is a szappanért. Aztán nekifogott. Meghúzta a keretet, szép kövér betűkkel felírta: A Timsó Kiszerelő Vállalat dolgozóinak társadalmi munkaórái. Kiradírozta a ceruzanyomokat, néhányszor végigsimította a lapot, s az órára nézett: — Fél tíz — állapította meg. Ekkor Aszlányinénál tartott a névsorban. Háromkor Berecz Károlyt írta fel, de abba is hagyta. Kiment kezet mosni, elszívott egy cigarettát, kétszer bemondta a telefonba, hogy a főnök kartárs házon kívül van. Aztán, hogy fél négyre ugrott a mutató, kilépett a hivatal kapuján. Szerdán reggel a főnök már korán reggel megmondta, hogy kiszáll a területre, de ő csak dolgozzon tovább. Szedmák újból nekiveselkedett a munkának. Csütörtökön nagy gonddal rajzolta fel a lapra, hogy: Szedmák Miklós. Itt egy kicsit tétovázott, hiszen nem volt még egyszer sem társadalmi munkán, de azután eszébe jutott Gyorsan utána valami... számolt, hogy immár harmadik napja dolgozik, tehát jogos, ha háromszor nyolc, azaz huszonnégy órát beír. Be is írta. Péntek reggel ragyogó arccal jelentette a főnöknek, hogy elkészült. — Szép, — mondta a főnök — most már csak ki kell tenni. Délre már mindenki ezt csodálta a folyosón. Szedmák új munkát kapott. No, nem az iktatóban. Meg kellett rajzolni ugyanezt grafikon alakjában. Azután a vállalt munka területét térképezte fel, végül tavalyi munkaórákat vetették össze az idén elvégzettekkel, majd ezt kiértékelte és kimutatást készített róla. Közben az iktatót az épület egy másik helyiségébe költöztették, de Szedmák asztalát már nem is vitték át. Minek ízit minden nap megbírálták, mert nem végezte el a rábízott Szedmák kartárs munkát, pedig, a jól végzett társadalmi munkáért kéthetes beutalót kapott a vizestekeresi gyöp*üdiiifíbe. Miskolczi Miklós »Társadalmi munka« Városunk ipari tanulói jól szerepeltek az országos döntőben A MŰM 316-os Iparitanuló intézet növendékei — mint megírtuk, — jó eredményeket értek el az iparitanuló-intézetek dunántúli területi kulturális bemutatóján, amit ebben az évben Várpalotán rendeztek meg. Városunk ipari tanulói különösen a színjátszó csoportok közül tűntek ki. A KISZ Központi Bizottsága az elmúlt napokban összegezte az iparitanuló-intézetek országos kulturáis szemléinek eredményeit, a három egjobban szereplő iparitanuló-iskoát emlékplakettel jutalmazta, köztük a 316-os Iparitanuló Intézetet is. A kitüntető jutalmat Bene Károly, az intézet igazgatója vette át. A Kiss Elek által vezetett színjátszó csoport mellett már Várpalotán s kitűnt talpraesett válaszaival az itézet öttusa csapata, amelynek két elsőéves műszerész- és 3 harmadéves villanyszerelő tanuló tagja előbb a dunántúli, majd az országos döntőben az országos elsőséget vívta ki. Eredményüket a KISZ Központi Bizottsága oklevéllel jutalmazta.