Sztálinvárosi Hírlap, 1961. június (6. évfolyam, 44-52. szám)

1961-06-16 / 48. szám

A Vasmű 2500 munkása végezte el a szakmai továbbképző tanfolyamokat Nap mint nap szó esik a terme­lékenység növeléséről, nap mint nap harcba indulnak a műszaki veze­tők, az egyszerű szakmunkások a termelés gazdaságosságáért. Újabb és újabb műszaki megoldások, ten­gernyi­ újítás és ésszerűsítés jelzi e harc útját. S a korszerű technika, az új műszaki megoldás, fejlettebb, az új iránt fogékony és azt értő szakmunkást kíván. Tanulatlan, vagy tudásával megelégedett szak­munkás kezén a legnagyszerűbb mű­szaki megoldás is elsikkadhat. A Vasmű oktatási osztályán lapoz­gatjuk az 1960—61-es oktatási év iratait Mintegy kilencven tanfolyam indult az­­ oktatási esztendőben. Ezeken a­­ tanfolyamokon több mint 2500, főleg fizikai állományú dolgozó tanulta az új, a korszerű mun­kamódszereket, kapott szakmát, vagy bővítette már meglevő is­­­­mereteit. Szakmunkásképző tanfolyamokon, főleg olyan szakmákban folyt a kép­zés, mely szakmák oktatására az iparitanuló-intézetek nem vállalkoz­tak, így szénelőkészítő, kohászati anyagvizsgáló, gumi­javító szak­munkások kerültek ki a tanfolya­mokról. A kiképző jellegű tanfolya­mok célja a betanítás. Bizonyos munkafázisok, szalagok kezelésének szakszerű ismertetése. Ezekből tanfolyamokból nem kevesebb mint a 35 indult az oktatási évben. A különleges képesítő tanfolya­mokat főleg az erőmű és a villamos­­javító dolgozódnak rendezték. A ké­pesítő tanfolyamokra pedig a negy­ven évnél idősebb művezetők jár­tak, valamennyi szakmában. Ez a tanfolyam főleg olyan általános is­meretek bővítését célozta, mint a matematika, fizika. Jóllehet, a mű­vezetők szakmájukat ismerik, bizo­nyos általános műszaki tudás azon­ban sokuknál hiányzott. Ezt pótol­ták ezek a tanfolyamok. Nagy jelentősége van a szakmun­kás továbbképző tanfolyamoknak. Szakmánként, egyes munkakörök bizonyos vizsgákhoz vannak kötve. Az általában 100 órás tanfolyamo­kon, melyek közel 10 szakmában folytak, ezeket a nagyon hasznos és szükséges vizsgákat tehették le a szakmunkások. A beruházási tanfolyamot, főleg a meleghengermű dolgozói látogat­ták. Nem titok a Vasműben, hogy a meleghengermű dolgozói képezik majd a hideghengermű munkáslét­számának gerincét. Az időben elin­dított tanfolyam főleg a hengerlés­hez kapcsolódó tudományok ismer­tetését célozta. S még egy fajta tan­folyam működik a Vasműben, az önköltséges. Mert mondani sem kell, hogy az elindult hat típusú tanfo­lyam költségeinek jelentős részét a Vasmű fedezte. Az elmúlt évben közel 250 ezer forint költséggel rendezték meg a különböző oktatásokat. Az oktatási mérleg külön fejeze­tét képezik a technikusok esti és levelező tagozatán tanuló munkások és műszakiak. A 40 évnél fiatalabb művezetők például kötelezve van­nak, szakmájuknak megfelelő kö­zépiskola elvégzésére. Ugyancsak jelentős állomása a műszaki közép-káder szaktechnikus képzés. oktatásnak a Jelenleg ko­hász-gépész és automatika szakon, mintegy 80 fővel folyik az oktatás. Előkészületben van a kohász­­metallurgus és a kohász-techno­lógus szak megindítása is. A Vasmű kezdeményezésére szep­tembertől az ország több nagyüze­mében is megkezdik a nálunk már folyó műszaki minősítő vizsgák be­vezetését. A műszaki minősítő vizs­ga műszaki állományú dolgozók ré­szére kötelező­ ez annak, hogy az Mintegy felmérése illető műszaki mennyit fejlődött, mit tanult szak­májában, mióta elhagyta az iskola padjait. A tanfolyamok általában megfe­lelően vannak szakosítva, s tananyagaikban olyan tárgyak szerepelnek, melyek az­­ illető szakma ismeretéhez feltétlen szükségesek.­­ Az oktatás módszere is helyes, de megfelelő szemléltető eszközök hiánya, például a szakmunkás to­vábbképző tanfolyamokon hátrál­tatják az eredményes gyakorlati ok­tatást. A szaktechnikus képzés pillanat­nyilag még a kezdeti stádiumában van. Az első félév vizsgái is csak ezután lesznek. A műszaki minősítő vizsga rend­szere önmagában egészséges len­ne, de bizonyos részleteiben me­rev. A vizsgán például megkövetelik a műszaki beosztású dolgozóktól a gyár ismeretét, s ezt néhány oldalas kéziratban ismertetik is. Más kér­dés, hogy milyen sikerrel. Van olyan műszaki beosztású dolgozója a gyár­­­nak, akinek beosztásából adódóan nincs lehetősége például a szénelő­készítő gyárrészleghez eljutnia, s azt a gyakorlatban tanulmányozni. S mint ilyen, tisztán a kéziratban rögzítettekre támaszkodik. Ebből pe­dig megtanulja, hogy: »A három­sorban elhelyezett adagoló bunker­ból a szén­tányéros adagoló segítsé­gével az U—8, 9, 10 szalagokra jut. E szalagok végén nadrágsurrantók osztják el a szenet az M—1 pécsi és az M—2 komlói, illetve az U—11 szalagokra ...«, de ennek gyakorlati hasznát vajmi keveset látja. A gyárismeret tárgyán belül a műszakiaknak gyárlátogatást kel­lene szervezni. S ilyenformán a szénelőkészítőről írt ismertetés sem lenne csupán írott malaszt, összevetve a gyár oktatási egé­szét,­ megállapíthatjuk, hogy a nem kis költséggel »üzemelő­« oktatási apparátus hasznos tevékenységet folytat. Olyan befektetése ez a gyár­nak, mely nap mint nap hozza gyü­mölcsét, a képzett szakmunkások ezreiben, egy-egy újításban, ésszerű­sítésben, termelési rekordokban és a termelékenység fokozatos növeke­désében. M. M. A lakóbiadottságok munkájáról, a tanácstagok ás a lakóbizottságok kapcsolatáról tárgyalt a Városi Tanács Csütörtökön ülést tartott a Városi Tanács, amelyen első napirendi pontként a lakóbizottságok műkö­dését, a Hazafias Népfront és Tanács kapcsolatát vitatták meg. A a beszámoló jelentés megállapította, hogy a lakóbizottságok megalakítá­sával kettős célt kívántak elérni: a lépcsőházak, parkok, terek, lakások megvédését, a szocialista együttélés szabályainak betartását, valamint a lakóbizottságokon keresztül jobbra fűzni a kapcsolatot a szorő­város lakói és a tanács­apparátus között. Kétségtelen, hogy ott, ahol jól működnek a lakóbizottságok, egyre kevesebb a társadalmi tulajdon el­len elkövetett vétség, jobb közösségi szellem alakult ki, de ez még nem általános. Hiba, hogy tanácstagjaink, kevés kivétellel, nem tartják a kap­­csolatot a lakóbizottságokkal, látják el őket feladatokkal, és nem így nem mindig töltik be feladatukat. Ezért a jövőben a tanácstagoknak fokozottabban támaszkodniok kell a tanácstagsággal járó feladatok megoldásában a lakóbizottságokra. A lakóbizottság pedig további mun­kájukban tűzzék ki célul a lépcső­­házak lakóinak nevelését, a társa­dalmi tulajdon elmélyítését, a tár­sadalmi munkában való részvételt, és a gyermeknevelést. A Tanács és a lakóbizottsági ta­gok között jobb kapcsolat érdeké­kében a lakóbizottságok tagjait ki­sebb mértékben fel kell hatalmazni olyan államigazgatási tevékenység­gel, amely egyben tekintélyt is biz­tosít neki. Például helyes­ lenne, ha a különböző kérelmek elbírálásá­nál a Tanács kikérné a lakóbizottság javaslatát. Ugyancsak a lakóbizott­ság tekintélyét szolgálná az is, ha négy esztendőnként a tanácstaggal együtt történne újraválasztásuk. Ezután a tanácstagok munkáját terjesztette elő a jelentés, majd megkezdődött a vita. Számos hozzá­szólás hangzott el, melyben a ta­nácstagok észrevételeiket, tapaszta­lataikat és javaslataikat mondták el a lakóbizottságok munkájával kap­csolatban. Ezután az előterjesztett határozati javaslatot, mely a lakó­­bizottságok munkájának megjavítá­sát, tekintélyének emelését és a ta­nácstagokkal való kapcsolatát tar­talmazta, a tanácsgyűlés egyhangú­lag határozattá emelte. A második napirendi pontban a­ községfejlesztési alap módosítását­ vitatták meg és emelték határozattá. SVECZ ISTVÁN REGÉNYE n­emmt­ vilik (Folytatásos kémregény) is figyeljék a jelzéseket, pontosan rögzítsék a dátumokat. Tartsák szemmel a házat, hogy mikor kit, vagy mit visz magával Töttössy a házba be, vagy onnan ki. A kocsit én majd megfigyeltetem, de azért erre is terjedjen ki a figyelmük, mikor jelenik meg a ház előtt Töt­­tössyvel és nélküle. S végül, hogy az egyes jelenségek között milyen összefüggés látszik. (12) — Melyikből? — A fürdőszobáéból, melyet közö­sen használ Töttössy és társbérlője, tehát akármelyikük jelezhetett, így ment ez kétnaponként, kivéve egy esetet és tizenhetediket, amikor nem sütött a nap, mindig Hedvig jelzést vettünk. Valószínű, hogy HEDVIG, kapcsolatfelvételt jelent. Szekeres elgondolkozik. — Kik laknak a villában? — A két földszinti lakó két idős házaspár, úgyszólván alig vannak ott­hon. Az egyik házaspár, Lászlóék, állandóan a lányuknál tartózkodnak, csak este jön haza a két öreg lefe­küdni. A másik, a Talabérék pedig az egész nyarat balatonszemesi vik­­kendházukban töltötték, csak au­gusztus végén jöttek haza. — Töttössy társbérlői? — A férj Barát János, bérelszá­moló a Vegyfesték Gyárban, a nő, leánykori néven Bartos Anna, kávé­főző a Hóvirág eszpresszóban. Min­denki csak Ancinak szólítja és min­denkivel könnyen barátkozik, na­gyon közlékeny természetű. — Töttössyről mit tudunk? Jelen­leg mivel foglalkozik? Pincés felhúzza a vállát. — Ezt nehéz lenne megállapítani. Eredetileg építészmérnök és állító­lag most egy maszek foglalkoztatja. Kimutatható munkája nincs, csak feltehető, hogy épületeket készít. De az a gyanúm, hogy csak papíron sze­repel ennél a magánvállalkozónál, valójában nem csinál semmit. Pon­tosabban egészen másból él. — Miből? A nyomozóhadnagy elmosolyodik. — Azt én is szeretném tudni. Szekeres előrehajol. — Figyeljen jól hadnagy elvtárs! Mától kezdve szorosan együtt kell működnünk, hogy célhoz érhessünk. A maguk feladata, hogy továbbra TIZEDIK FEJEZET — Szóval mi a terved! — Az in­tézet igazgatója várakozóan néz Szekeresre, aki gondolataiba merül­ve ül a fotelben, és ujjaival dobol a karfán. — Megpóbáljuk leszűkíteni a kört. Kétnaponként behívod magadhoz a vasosztály három csoportvezetőjét. Benedeket, Kallóst, és Andait. Egyenként. Mindegyikükkel k­ülön­­külön közlöd, hogy az üzemi próbán az ötvözet csúnyán megbukott, nem felel meg az előírt követelmények­nek, vagyis: zsákutcába a kísérletet egészen más kerültünk, kell folytatni. Légy kellően irányban letört, csüggedt, reményvesztett, siránkozó, hogy íme hosszú hónapok munkája semmivé válik, mennyi fáradság, verejték, izgalom, energia vész kárba, és így tovább. mindegyiküknek kösd külön-külön a lelkére: egyelőre tartsa titokban, mert nem akarod, hogy az idő előtti hír meg­zavarja az osztályt. Barcsai csodálkozva kérdi: — És ez mire jó? —Azt bízd rám. Egyelőre elégedj meg annyival, ha egy kis szeren­csénk van ezzel a módszerrel kézre­­keríthetjük az embereinket. Szóval ott hagytam abba, hogy ezt közöld velük, éspedig a következő sorrend­ben: Benedek... várj csak, ma há­nyadika van? Huszonharmadika. Mit gondolsz, egész délután süt a nap? Kinéz az ablakon. Barcsai értetlenül néz rá, de mi­előtt szólhat, Szekeres gyorsan foly­tatja: — Na, reméljük, hogy egész nap szép időnk lesz... Tehát Benedek­kel még ma­­ beszélsz, írd fel ma­gadnak, most minden a dátumoktól függ. Kallóssal huszonötödikén. Ha valami változás van a tervben, és megváltoznak a dátumok, rögtön ér­­tesítlek. Ha például a rossz idő mi­att el kell halasztani a beszélgetése­ket. — Rossz idő miatt? — képed el Barcsai. — Neked van kedved vic­celődni? Mi­­ köze a rossz meg a napsütésnek ehhez az időnek, ügy­höz? — Majd meglátod, most azonban nagyon kérlek, miután távoztam, légy szíves kezd el a beszélgetést. — Jól van, te tudod mit csinálsz Legyen a te akaratod szerint. Miikor becsukódik az ajtó a nyo­mozó mögött, fejcsóválva dünnyögi maga elé. — Hm ... rossz idő . .. napsütés. Hát Kutató Intézet vagyunk, vagy Meteorológiai Intézet? TIZENEGYEDIK FEJEZET Szekeres átvág a kocsiúton a Kör­út túlsó oldalára, és sietve gyalog megy a Margit-híd felé. Büszke, elé­gedett öröm dobogtatja belülről. Úgy érzi, megint egy nagy lépéssel köze­lebb került a megoldáshoz. És, hogy éppen így alakultak a dolgok az két­szeres örömet jelent. Nemcsak az ügy fejeződhet be sikeresen, hanem beigazolódhatnak korábbi feltevései. A csapdát felállította. Benedekkel 27-én beszélt az igaz­gató. Este változatlanul HEDVIG jelzést vettek Pincésék. Huszonötö­dike keddre esett és ragyogóan sü­tött a nap, Barcsai a lakásán ke­reste fel Kallós mérnököt, akit na­gyon levert a hír, de az esti jelzés ismét csak HEDVIG volt. Huszo­n­­hetedi­kén Andai lett volna soros, d­e nem sütöt a nap, egész nap esett az eső és a beszélgetés 29-re maradt. Az eredmény HEDVIG. Most azon gondolkodott Szekeres, kikkel foly­tassa tovább. És ekkor, érzéseire hallgatva azt javasolta Barcsainak, hogy a lánnyal közölje bizalmasan, kötelező titoktartás mellett a lesújtó hírt. Jutka meghallgatta részvét­ tel­jesen vigasztalni próbálta főnökét. Ez ma történt 31-én, szombaton délelőtt. És most késő délután alig egy órá­val a táncoló fények ott az ablakban HIDEG-et jeleztek. Ez még nem megdönthetetlen bi­zonyíték a lány ellen, de több min valószínű, hogy be fog igazolódn teljesen és végérvényesen jó nyo­mon járnak. Most már minden figyelmét erre a különös párra öszpontosíthatja. Úgy látszik, hogy a lány csak eszköz annak a sötét alaknak a kezében. De vajon jószántából vállalta-e ezt a veszélyes megbízást, vagy Töttöss és társai kényszerítették. Ha az utób­bi eset áll fenn, akkor mivel gya­korolnak rá ilyen hatást? És való­ban: milyen kapcsolat van Töttössy és Jutka között? Nemsokára minden kérdésre vá­laszt fog kapni. És ekkor az is ki­derül, kik Töttössy társai. Hányan vannak és milyen feladatot kaptak? Mikor... — Micsoda meglepetés! — hall egy szívélyes hangot és a következő másodpercben Benedek főmérnököt pillantja meg amint feléje int. — Hová igyekszik ilyen nagy sietve? Szekeres körülnéz, most veszi csak észre, hogy már átjutott a hídon és a Mártírok útján jár. És arra is csak most figyel fel, hogy valóban sebesen lépked. Megáll. — Tulajdonképpen nem igyek­szem sehová. Csak egy kicsit sétá­lni ebben a szép időben, szellőzte­tem a fejem. — Fáj talán a feje? Szekeres ráhagyja. Bólint. — Akkor bízza magát rám. Meg­hívom magát egy príma konyakos feketére, mert ez a legjobb, legbiz­tosabb gyógyszer a fejfájás ellen. Kipróbált és bevált recept, meglátja, magának is használni fog. — Gondolja? — mosolyodik el Szekeres és már a nyelve hegyén érzi a fekete zamatot. — És hol isszuk meg a feketét? — Itt van egy fél utcányira törzshelyem, a Csalogány eszpresszó. a Nekem olyan kávét főznek itt, ami­lyen nincs az egész országban. És persze magának is, feltéve, ha velem jön. Mikor belépnek a belső helyiség­be, először úgy tűnik mintha minden asztalnál ülnének, de Benedek szeme végig pásztázza a helyiséget és már­is indul egy asztal felé. Az asztal közvetlenül a preszópult mellett áll, és a fiatal, csinos pincérlány barát­ságos mosollyal üdvözli Benedeket. (Folytatjuk) Perkátán az élet visszatért rendes medrébe Áldozatkész, lelkes munkával csökkenteni lehet az elemi csapás okozta terméskiesést 1961. június 11. sokáig rosszem­lékű nap marad Perkáta termelőszö­vetkezeti község életében. Ezen a vasárnapi napon a délutáni órákban pusztító felhőszakadás kíséretében nagyerejű vihar vonult el a falu ha­tára felett és nagy károkat okozott. Ehhez hasonló esetre Perkáta tör­ténetében emberemlékezet óta nem volt példa. A több mint egy óra hosszáig tartó felhőszakadás nyo­mán nagy mennyiségű víz és jég zúdult a község déli-délnyugati ré­szére. A víz megtöltötte a falun át­húzódó vízlevezető árkokat, melyek kiléptek medrükből és elöntötték a mélyebben fekvő területeket. A ta­nácsház környékén és a Táncsics Mihály utcában a víz megrekedt és valóságos árvizet okozott. Részben a víz, részben a vihar elárasztott házak közül hatására az irat össze­omlott, több megrongálódott. Ezek között is akad olyan, amelynek szükségessé válhat a lebontása. Az elemi csapás lezajlása után közvetlenül megkezdődtek a men­tési munkálatok. A helyszínre érke­zett Pillák János, a Járási Pártbi­zottság titkára és Rácz József, a Já­rási Tanács titkára, valamint Juhász János, a Sztálinvárosi Pártbizottság titkára is. A mentésben közvetlenül a felhőszakadás után részt vettek a sztálinvárosi munkásőrök és tűz­oltók, továbbá az ercsi honvédség, és a segítségnyújtásra mindig kész szovjet hadsereg katonái. A bátor mentők nem egyszer ruhástól a víz­ben úszva végezték feladatukat. De kivette a részét a mentésből a falu lakossága is. Ifj. Faragó Mihály tsz-tag és Kiss György az egyik ház­ból egy évek óta járni nem tudó be­teget mentett ki az utolsó pillanat­ban. A mentés után rögtön össze­dőlt a ház. Fülöp György, egy sza­badságon levő katona, a kést fogai közé szorítva úszott be egy házba, ahonnan a megkötözött állatokat kellett kiszabadítani. Muthnéfalvi Zoltán gyógyszerész is neki vetkőzött, és úszva segített a mentésben. A vihar és a víz egyéb károkat is­ okozott a községben. Csaknem az összes hidakat elsodorta és az utak közül sokat megrongált. A legna­gyobb kárt a Május 1. Termelőszö­vetkezet szenvedte, melynek föld­jein több száz hold kalászos, kuko­rica, burgonya, cukorrépa került víz­ alá, vagy ment tönkre a jégveréstől. A kár teljes felbecsülése még fo­lyamatban van, de a károsultak megsegítése rögtön a csapás után megkezdődött. A hajléktalanná vált családok elhelyezéséről haladékta­lanul intézkedés történt. A­­ helyi szervek mozgósították a község la­kosságát, akik társadalmi munkában segítséget nyújtanak a ledőlt házak lebontásához és felhordásához. A tsz járműveket, fogatokat kölcsönöz. — A továbbiakban is minden tő­lünk telhető segítséget megadunk a­­ károsultaknak, hogy minél előbb ismét saját otthonuk legyen — mondja Tolnai Kálmánná, a Tanács VB titkára. — A megyei és járási szervek is biztosítottak bennünket támogatásukról. A Dunai Vasmű is igyekezett se­gíteni. Elengedte műszakból Perká­tán lakó dolgozóit, hogy segédkezni tudjanak a bontási és vízlevezetési munkáknál. De az egyes dolgozókra is gondoltak. Szöllősi István Vasmű dolgozót segíteni fogják az új ház felépítésében. Krepsz János a 26. Építőipari Vállalattól kap majd se­gítséget. Hegedűs Mihály háza összedőlt. Leánya a Fésűsfonoda do­­­l­gozója. Éppen amikor kint jártunk Perkátán, találkoztunk Tolnai Fe­renccel, a vállalat főkönyvelőjével és Horváth Mihályné SzB elnökkel. Azt vizsgálták, miben lehetnek se­gítségére Hegedűs Mihálynak. A károsultak közül a tsz-tagokat a Május 1. Termelőszövetkezet segíti majd. De ki segít a termelőszövet­kezetnek, melyet oly nagy károso­dás ért? Erre Paksi Imre, a tsz el­nöke adja meg a választ: — A kár valóban igen nagy. De csüggedésre nincsen ok. Ha a tagság összefog és fokozott lelkesedéssel végzi a reá háruló nehéz feladato­kat, akkor van remény rá, hogy a tervezett munkaegyég részesedést elérjük. Nagyon fontos feladat a ku­korica másodszori kézi kapálása. Ez a várható termésátlag 2,5—3 mázsás növekedését jelenítheti kataszteri holdanként, ami 1300 hold fővetésű kukoricánál igen jelentős többletet­ jelent. Sürgősen pótolni az időjárás okozta kiesést, kell tehát a családtagok bevonásával Ez csak lehetsé­ges. Fontos feladat még a gépi ara­tás mellett a tönkretett területek kézi aratása. Meg kell menteni a már beérett termést. Perkátán visszazökkent az élet rendes medrébe. Az állami és társa­dalmi szervek összefogtak a károsul­tak megsegítésére. Most már a falu lakosságán, a tsz tagjain a sor. S ha a perkátaiak az összefogásnak, az ál­dozatvállalásnak ilyen szép példáját tudták adni a mentésnél és az elemi csapás megfékezésénél, akkor bizton mondhatjuk: képesek arra is, hogy odaadó munkával mielőbb eltüntes­sék a károk nyomait és behozzák azt a kiesést is, amely a tsz jövedelmé­ben keletkezett. — my —

Next