Dunaújvárosi Hírlap, 1962. január (7. évfolyam, 1-9. szám)

1962-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, fi pályaválasztásról Már csak egy hónap van hátra és a diákok kezébe adják a félévi bi­zonyítványt. S a bizonyítvánnyal együtt — az idén végző növendékek­nek — arról is kell dönteniük, hogy az életbe lépve hol tudják a leg­eredményesebben elvégezni a mun­kamegosztásból reájuk háruló fel­adatokat. Könnyebb helyzetben van­nak azok, akik az általános iskola elvégzése után gimnáziumban foly­tatják tanulmányaikat. Mert ezek­nek a gyermekeknek a pályaválasz­tása további négy esztendőre toló­dik ki. Válaszút előtt most azok a gyermekek állnak, akik az általános iskola elvégzése után szakmát akar­nak tanulni, vagy akik érettségi bi­zonyítványukkal határoznak majd jövőjükről. A pályaválasztás mindig nagy gond és mindig nagy felelősség. Mert nincsen elkeserítőbb az élet­ben, mint feleslegesnek, nem meg­felelőnek bizonyulni abban a mun­kában, amit életünk céljául, hivatá­sául választottunk. A gyermek nem mindig tudja felmérni magában, hogy képes-e ennek vagy annak a feladatnak, szakmai követelmény­nek eleget tenni, s ezért sokszor ta­lán túl könnyűnek, vagy túl nehéz­nek látja. Saját erejével, adottsá­gaival nincsen tisztában, nem tudja reálisan felmérni a feladatot, s ezért vállalkozik sokszor többre, mint ami erejéből telik, vagy kevesebbre, mint amire képes volna. Ezen a „bukta­tón” könnyen átsegíthetjük a gyer­meket, ha jövőjéről a gyermek, a szülő és a pedagógus együttes vé­lemény alapján dönt. A tanulás folyamán a gyermekek többsége már kitűzött maga elé egy célt. Egyes tantárgyakat különöseb­ben kedvvel, nagyobb szorgalom­mal, igyekezettel tanulja, s ez jó mérce lehet a pályaválasztásnál. Azonban akadnak olyan gyermekek is, akik ingadoznak, határozatlanok, csaponganak, vagy egyszerűen még nem döntöttek, hogy milyen pályá­ra szeretnének menni. Ezek a gyer­mekek szorulnak a legkörültekin­tőbb, a legnagyobb segítségre. Hi­szen egyik tantárgy iránt sem von­zódnak különösebben, mely valami­féle támpontot adhatna. A pedagó­gusnak és a szülőnek ilyenkor a gyermek egyéb tulajdonságait kell lágyító alá venni az eljövendő élet­­hivatás megjelölése vagy tanácso­­l­ása szempontjából. Ki kell kutatni gyermek adottságait. Egy-egy­­ szakma más-más követelményt tá­maszt művelőjével szemben. A ne­gatív tulajdonságok egyik szakma­iéi sem előnyösek, azonban a szak­ma kiválasztásánál arra kell töre­kedni, hogy a viszonylag jobb tulaj­­donságok kerüljenek előtérbe. Bár­­mennyire is kicsinyességnek tűnik a tulajdonságok elhatárolása, meg­különböztetése, mégis igen döntő lé­tét a gyermeknél, különösen amikor az első lépéseket teszi az adott szak­­ma elsajátításában. Mert ettől függ, hogy bele tud-e illeszkedni, meg tud-e barátkozni azzal a pályával, melyről először úgy érezte, hogy a­egmegfelelőbb számára. Beszélnünk kell még arról is, hogy sok szülő — amikor gyermeke elvé­gezte a nyolc általánost vagy leérett­ségizett — minden áron tovább akarja taníttatni gyermekét. Helyes törekvés, hogy a gyermek tanuljon tovább, ha képességei erre megfele­lőek. .De nagyon helytelen az erőlte­ss ak­­or, ha a gyermek gyenge ta­­nú, ha csak azért akarják >► betűsz­ón« az iskolapadba, hogy ezzel mentesítsék« a fizikai munkától, ért ennek rendszerint az a vége, így a gyermek egy idő múlva úgyis bukik, hiába fecsérelte meghasonlik önmagával, és az idejét, az „ér­­etelen” ember nyomasztó érzésével óbál új utat keresni magának. Az­­ en „próbatétellel” súlyosan állunk ki, és éppen saját java ellen cse­sszünk. Nem kétséges azonban, ogy vannak, akikben a tanulási ágy később ébred fel. A mi társa­­dalmunkban ezek sem elveszett em­berek. Hiszen ott vannak számukra az esti iskolák, a levelező tagozatok. Utuk nincsen elzárva. Az általános műveltség gyarapításának a mi rend­szerünkben nemhogy nincsen akadá­lya, hanem egyenesen követelmény. Jól tudjuk, hogy ma már dicsőség­számba megy, ha egy-egy üzemi bri­gád tagjai közül mind többen tanul­nak a középiskolák vagy egyetemek esti és levelező tagozatán. Néhány szót a másik végletről is. Vannak szülők, akik azt akarják hogy gyermekük minél előbb pénzt keressen s ezért igyekeznek lebe­szélni a továbbtanulásról. Ilyenek egyre kevesebben vannak, s ez ör­vendetes. A mi elvünk az, hogy amikor a tehetség megnyilatkozik, akkor érvényesüljön. Társadalmunk­nak egyre több jól képzett mérnök­­re, orvosra, pedagógusra, közgazdász­ra van szüksége. Nem szabad so­rompókat állítani a valóban tehet­séges, jó képességekkel és adottsá­­­gokkal bíró gyermekek elé, mert az képességeik kibontakozásának akadályozása legalább olyan kár, mint azoknak a gyermekeknek a ta­nulásra erőltetése, akik nem rendel­keznek ezekkel a képességekkel. A pályaválasztás lehetősége szoros összefüggésben van a munkaerő szükséglettel. Amikor tehát a szak­ma kiválasztása, az élethivatás meg­jelölése szóba kerül, minden esetben harmonikus egységben kell lennie a társadalmi munkamegosztásból ere­dő igénnyel. Hova jutnánk, ha min­denki elektroműszerész, orvos, vagy gépészmérnök akarna lenni és nem lenne ember, aki kenyeret süssön számunkra. Ha tehát gyermekünk jövőjének, életútjának felelősségét magunkra vállaljuk, figyelembe kell venni a társadalmi munkamegosztás felelősségét is. A pályaválasztás előtt igen helyes, ha a szülő, a pedagógus és maga a gyermek is tanulmányoz­za, milyen szakmák várnak betöltés­re, és azok közül választja ki azt a szakmát, élethivatást, melyben ké­pességei a legjobban, a legeredmé­nyesebben bontakozhatnak ki. Mert az élet értelmét a munka öröme ad­hatja meg igazán. Sasvári György Szilveszteri pillanatképek Vajon kinek hoz szerencsét az újévi malac? Ezt nem nehéz kitalálni. Bizonyára a szerencsés nyer­tesnek Tessék kitalálni: éjfél előtt, vagy éjfél után készült-e felvételünk? Ugye nem nehéz? A kislány mosolya árulkodik (Szilágyi Pál felv.) vn. évfolyam 1. SZÁM 1962. JANUÁR 1 SZERDA Ara 60 FILLÉR V.. Gyorslista a II., III. és IV. Békekölcsön sorsolásáról Ifjú kommunista 1962. január 1. 0 óra 0 perc Az igazgatási osztály munkájáról, a város tüzelőellátásáról a helyi ipar ötéves tervéről tárgyalt a Tanács Végrehajtó Bizottsága A Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága szerdai ülésének első napi­rendi pontjában az igazgatási osz­tály múlt évi munkájáról szóló je­lentést tárgyalták meg. Az osztály a lakásügyi állandó bizottság közre­működésével és a Végrehajtó Bizottság határo­zata alapján összesen 778 lakást utalt ki az elmúlt esztendőben. Ebből új lakás 603, megürese­dett lakás pedig (szálláshelyek­kel együtt) 175. A 778 lakásból 192 szövetkezeti lakás. Az osztály — mint ismeretes — a múlt év őszén megszervezte váro­sunkban az első lakásszövetkezetet. Az érdeklődésre jellemző, hogy 700 igénylő közül kellett kiválogatni az első szövetkezet tagjait. Az osztály az idén is nagy gondot fordít a la­kásszövetkezeti mozgalom tovább­fejlesztésére. Nagy munkát végzett a múlt évben a gyámügyi csoport is A jelentés megállapítja, hogy örvende­tes haladás mutatkozott tavaly a csa­ládjogi helyzet rendezésében. A gyámügyi munka igen szerteágazó, sokrétű. Sok türelmet, megértést és emberséget kíván, s ehhez a munká­hoz komoly segítséget nyújtottak a társadalmi szervek és a társhatósá­gok, így a KISZ-bizottság, a rend­őrség és a pedagógusok. További fel­adat marad a megelőzések végzése, a családjogi helyzet rendezése és a fiatalkorúak ellenőrzése az bizottság közreműködésével. állandó csök­kenő tendenciát mutatott a múlt esztendőben a szabálysértési ügyek száma, összesen 594 ügyirat, illetőleg feljelentés érkezett tavaly az osztály­hoz. Ebből a társadalmi tulajdon ellen elkövetett szabálysértések szá­ma 66 volt, tizenkettővel kevesebb, mint az előző évben. A születések száma 1961. decem­ber 23-ig bezárólag 1393 volt, a házasságkötéseké 286, és a ha­lálozásoké 212. A múlt évben 86 esetben rendeztek ünnepélyes névadót. A második napirendi pontban a TÜZÉP munkájáról szóló jelentést tárgyalta meg a Végrehajtó Bizott­ság. Az áruellátás — mind tüzelő, mind építőanyagban — jobb volt, mint az előző évben. Sem szénből és brikettből, sem tűzifából nem volt hiány, így a telep a lakosság igényeit minden vonatkozásban ki tudta elégíteni. A múlt év folyamán sikerült meg­szüntetni a sorbaállásokat, a meg­rendelő iroda felállításával. Helyes kezdeményezés indult meg a szom­szédos ké­sések tü­zelőellátásának megjavítására is. A Ságvári város­rész lakóinak problémáján úgy igyekezett könnyíteni a Városi Ta­nács kereskedelmi osztálya, hogy el­járt a Belkereskedelmi Minisztérium illetékes szerveinél megfelelő men­­­nyiségű tűzifa kiutalása céljából. Ennek eredménye, hogy a városrész lakói az eredetileg megadott kereten felül még 15 vagon tűzifát kaptak. Komoly gondot okoz a telepnek a raktározás kérdése. Megfelelő táro­ló­helyek híján a szabad ég alatt tartják a drága építőanyagokat, az ablak- és ajtótokokat. Végleges meg­oldást majd csak a vasútállomás kö­zelébe tervezett új TÜZÉP telep hoz. Ennek létesítéséhez azonban még csak részben van meg a szükséges beruházási keret. Ezzel kapcsolatban még tárgyalások folynak. A Végrehajtó Bizottság ezután rá­tért a helyi iparpolitikai tervek tár­gyalására. A Gazdasági Bizottság és az Országos Tervhivatal elnökének utasítására ugyanis 5 éves helyi ipar­­politikai terveket kellett országszerte készíteni. Nálunk ebben a vonatko­zásban a Vegyesipari Vállalatra há­rul a legtöbb feladat. A vállalatnál már az idén bevezetik a mű­anyag esőkabátok javítását és a köszörűs tevékenységet továbbá megoldják a házhozszállítás kér­dését is. Ez kiterjed a mosásra, festésre, vegytisztításra, cipőja­vításra és a háztartási kisgépek javítására is. A vállalat fejlesztése folyamán tétlenül szükségessé válik egy u­zán megépítése, mert a jelenlegi ny­ila Cihaözik­uodoLi, hogy már az idén engedi üzemeltetni a k; biztos. Meg kell oldani továb mosógépek cseréjét is. A távlat vok között igen jelentős fel a a központi felvevő és javító é megépítése és berendezése. A Városgazdálkodási Vállalatnál a legfontosabb feladat a végleges kertészeti telephely felépítése, mert a jelenlegi csak ideiglenes jellegű. A Nyomdánál tavaly igen kevés beruházást hajtottak végre, csupán 30 ezer forint értékben. A vállalat komoly nehézségekkel küzd a gép­park régi volta miatt Ezért szüksé­gessé válik a gépek fokozatos kicse­s­zélése. Ezt a tervek szerint 1963-ban kezdik meg. A tanácsi vállalatok közül még az Ingatlankezelő Vállalat szak- és szerelőipari részlegét kell fejlesz­teni. A Végrehajtó Bizottság az iparpo­litikai tervek után lakásügyek és egyéb bejelentések tárgyalására tért át. Zökkenőmentes évkezdés­­ a Vasműben A Vasmű dolgozóinak feladatai az idén tovább növekednek. Az új esz­tendőben a jelenlegi berendezések jobb kihasználásával lényegesen emelni kell a vas és az acél terme­lését. A gyár vezetői jól előkészítették az átmenetet. Az új év első napján is dolgozó melegüzemeknél, a nagyol­vasztóműben és az acélműben zök­kenőmentes volt az indulás. A nagy­olvasztóműben a kohászok jó minő­ségű vasat gyártottak Harmad osz­tályú vasat nem csapoltak. Az acélműben az új év első napján üzemben levő három kemencével nyolc helyett kilenc adag acélt csa­poltak. A meleghengerműben az új évi leltározás miatt csak hétfőn este kez­dődött meg a termelő munka. Mind­két hengersoron folyamatosan hen­gereltek.

Next