Dunaújvárosi Hírlap, 1962. március (7. évfolyam, 18-26. szám)
1962-03-02 / 18. szám
WÄG HIOtETÁVAL. EGYESÜLJ AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA TÍZ ÉVFOLYAM, 18. SZÁM ARA: SZ FILLÉR 1962. MÁRCIUS 2, PÉNTEK Aki nincs ellenünk, velünk van A proletárdiktatúra állama az éret •tran állam, ahol nemcsak program a humanista magatartás, de történelmi tény. Valóság. Először fordul elő, hogy valóban értelmet nyer a „mindenki egyért, egy mindenkiért” elit. S így az emberek lassacskán megtanulják, hogy társadalmunkban személyes boldogságuk legfőbb feltételét a társadalom javára végzett munkában, a közös boldogságért, a n ép boldogságáért vívott harcban, legfőbb egyéni érdeküket pedig a köz érdekeiben találják meg Még inkább előtérbe kerül ez az erkölcsi magatartás, ahogy a magyar proletárdiktatúra fokozatosan össznépi állammá alakul át. Erre már számos és lényeges társadalmi változás utal, többek között, hogy a magyar proletárdiktatúra belső elnyomó funkciói fokozatosan veszítenek jelentőségükből, s a fő feladatok a gazdasági szervező és nevelő munkák lesznek, melyek természetesen az össznépi államban is megmaradnak. Lehetőségeinket erősíti az a tény, hogy társadalmunkban már nincsen olyan osztály, amelyet erőszakkal el kellene nyomni. A volt kizsákmányoló osztályokat már felszámoltuk. A földbirtokosok, a burzsoázia, kulákság mint osztály megszűnt lén tezni, s ha maradványaik még meg is vannak, mint társadalmi törekvéseinkkel szemben álló erők, a szocializmus felépítésének útján már nem jelentenek számottevő akadályt. Különben is, pártunk és államunk megadja a lehetőséget a volt kizsákmányoló osztályok leszármazottainak, hozzátartozóinak, hogy beilleszkedjenek a társadalom alapvetően új rendjébe. Ezek az emberek teljes jogú polgárai lehetnek államunknak, ha becsületesen dolgoznak, ha munkájukkal és emberi magatartásukkal egyaránt támogatják rendszerünket. Mi segítséget, lehetőségeket adunk, s proletárdiktatúránk humanizmusától vezéreltetve örömmel látjuk, ha ezek az emberek megtalálják helyüket békés építőmunkánkban. Ennek a bizonyítéka, hogy pártunk és államunk általános törekvései megértésre és törekvésre találnak a nép széles rétegeiben. Az egyik dunaújvárosi középiskola első osztályába olyan gyerek került fel az általános iskolából, akinek szülei a volt kizsákmányoló osztályok egyikéhez tartoztak. A kislányt a középiskolában új környezet, ismeretlen élet várta. A változások izgalma őt is megérintette, egytől azonban nem várt változást: még az általános iskolában megszokta, hogy vele kimértebben, ridegebben bánnak. Mintha fal volna közte, s többi társa között. Érzés volt ez kezdetben nála, nem tudatosság. Tudatossá csak akkor kezdett válni,amikor az általános iskola felső tagozatában pajtásai egyre több és több megbízást kaptak. Akár iskolait, akár úttörőt, de róla — aki egyébként kitűnő tanuló volt —valahogy mindig „megfeledkeztek”. S ha magányossá nem is vált — ilyen életkorban nehéz magányossá válni — másodrendű embernek hitte magát. És ez a hit elkísérte a középiskolába is. Mondanunk sem kell, hogy ez a bánásmód lényegében teljesen idegen tőlünk. Egy, a marxizmus szemszögéből hibásan értelmezett és végrehajtott politika kóros és káros kinövése volt. Olyan politikáé, mely távol áll a marxizmus—leninizmustól, távol áll a munkásosztály szellemétől. A középiskolában már más szellem várta. Azok a nevelők, akik az új ember formálásának egyik feltételét a mi humanizmusunkban, a szocialista humanizmusban látták, hamar felfedezték a gyermek kis »lelki« tövisét, s azt is, hogy mennyire veszélyes egy cseperedő emberre egy ilyen ártatlannak látszó, szinte csak mikroszkopikus jelenség. Feladatokkal bízták meg, melyeket a nehezen kinyíló gyermek visszautasított. Úgy látszik, a tüske mégis csak nagyobb volt, mint amilyennek sejtették. Külső jelenségek is igazolták ezt, hiszen a kislány elkomorult, félrevonult. Nagy tapintat, megértés, s az a sokat emlegetett őszinte humanizmus kellett ahhoz, hogy egyszer a gyermek megértse új környezetének törekvéseit, s boldogan oldódjék fel az őt körülvevő közösségben. Merevség, dogmák helyett emberi megértés! — ez az elv vezet bennünket, s kell, hogy vezessen is. Kevesen tudják, hogy városunkban is él több olyan ember, aki megjárta a petershageni út néhány szakaszát. A televízióban hetekig izgultunk a német vezérkari tiszt sorsán, nehéz, szenvedésekkel teli útján, mélyen hozzánk, a mi rendszerünk igenléséhez, az érte való munkához és harchoz jutott el. Nos, Dunaújvárosban is él olyan ember, aki horthysta katonatiszt volt, munkájával, aktív ténykedésével támogatta Horthyék államának fasiszta gépezetét. Egy adminisztratív, lélektelen húzással örök életre tönkre lehetett volna tenni. Akár szellemileg, akár fizikailag likvidálni. A társadalom azonban mellé állt, ő az ellenforradalom viharában igazolta, hogy új ember lett, s valóban áldozatkész híve rendszerünknek. Kiemelt helyen, fontos beosztásban dolgozik. Lehetne még példákat hozni arra, hogy államunk mennyi türelemmel és figyelemmel segíti mindazokat, akik hajlandók beilleszkedni az új rendbe. Ma már levetkőztük mindazokat az előítéleteket, melyeket a személyi kultusz, a dogmatizmus által meghatározott korszak hagyományozott ránk. Amikor az a középiskolás kislány kiközösítve érezte magát pajtásai társadalmából, amikor ez a ma már vezető beosztásban dolgozó katonatiszt bizalmatlanságot, sőt néha-néha szekatúrát tapasztalt, akkor valójában olyan hibák egy vetületét, egy összetevőjét ismerték meg, melyek idegenek a szocialista társadalom lényegétől. A marxizmus nagyjai, Marx, Engels és Lenin egyaránt minden időben a társadalom erejében látták a történelem igazi formálóját, nem egyes személyekben. A továbbjutás záloga mindig a fejlődésben, nem a megmerevedésben van — hirdették tanításaikban, s ha ezek ellenére a múltban, a dogmatikus párrt- és államvezetés idején el is terjedtek a párt-, az állami- és gazdasági vezetés bizonyos hibái, téves tézisei, a párt ma erélyesen küzd ezek ellen. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusának fényében még világosabb, s azok számára is érthető, akik eddig értetlenül tekintgettek egy-egy alkalommal a párt alakuló, egészséges szellemű politikája felé, hogy a dogmatizmust soha nem lehetett azonosítani a marxizmussal. Napjainkban, amikor jobb jutunk az össznépi egyre közeegységhez, amikor egyre közeledik hogy a proletárdiktatúra az az idő, államát egységes, össznépi állam váltja fel, nem lehet szó nélkül elmenni az új erkölcsi normák alakulása mellett. Ezeknek egyik olyan alapvetően fontos pillére a humanizmus, mely a lehető legnagyobb tiszteletet és gondoskodást követel a világon létező legnagyobb érték, az ember iránt. Nincs tekintettel, s már nem is lehet, hogy milyen nemzetiségű, milyen fajú az az ember. Milyen jellegű (fizikai vagy szellemi) munkát végez, stb., ... hanem csak magát a társadalomért dolgozó embert nézi, s gondoskodik róla élet- és munkafeltételeinek megjavításával, az igazi emberi viszonyok fejlesztésével együtt az élet minden területén. Csak ez a szellem az, mely folytatója a XXII. kongresszuson megmutatott útnak. Ennek követésére ösztönöz bennünket a kongresszus szelleme, s előre nézve kissé, ennek jegyében készülhetünk fel a legjobban pártunk VIII. kongresszusára is. r MA* A Népi Ellenőrzési Bizottság ankétja *. fi gyárkaputól hasáig „Garantált* huzavona .J Új hengerelési csúcs a meleghengerműben A meleghengermű dolgozói év eleje óta egyenletes, programszerű termeléssel egy-másfél százalékkal túlteljesítik terveiket. Az üzemben az utóbbi hetekben fontos technológiai fejlesztéseket hajtottak végre, amelynek eredményeképpen az eddigi száz méter hosszúságú lemez-szalagok helyett száznegyven, százhatvan méter hosszúságú középlemez szalagot hengerelnek feltekercselésre. A hengermű dolgozóinak jó munkáját dicséri az a tény is, hogy az dén már másodszor döntik meg a hengerlési csúcsot. Nemrég hírt adtunk arról, hogy új műszak-csúcs született az üzemben. Ekkor 660 tonna lemezt hengereltek egy műszak alatt a hengerészek. Február 27-én Óvári József műszakja 20 tonnával magasabbra állította a mércét. Egy műszak alatt 680 tonna lemezt hengereltek. említik QijLek. NA Fésűsfonodában nagy gondot fordítanak a termelékenység fokozására,ugyanakkor a munkaviszonyok javítását is szem előtt tartják. Vidáman mosolyog Kovács Klári fiatal fonónő. Gépe nem régen volt nagyjavításon, most kevesebb munkával, többet termel. S így fiatal szakmunkás élétére ma már az üzem legjobb munkásai közé tartozik. (Képriport az ötödik oldalon) ' , _Tm. Az idei műszaki intézkedések végrehajtása jelentős anyag- és energiamegtakarítást eredményez a Vasmű üzemeiben A Vasmű három legnagyobb gyárrészlegében, a nagyolvasztóban, Martin-acélműben és meleghengerűműben műszaki intézkedésekkel az idén nagy összegű megtakarításokat irányoztak elő. Elsősorban az alapanyag és az energiatakarékosság érdekében tettek és tesznek műszaki intézkedéseket. A nagyolvasztóműben a léghevítők fűtési rendszerét javítják meg. Átalakítanak egyes vezetékeket és szelepeket, ezáltal a kohókba fúvatott levegő hőmérsékletét a tavalyi 823 Celsius fokról az idén átlag 860 Celsius fokra emelik. Ezáltal csökken a kokszfogyasztás. Megjavítják az érctömörítvény minőségét is. Bázikusabb tömörítvény alkalmazásával ugyancsak nagy mennyiségű kokszmegtakarítást érnek el. Megváltoztatják a kohók adagolási rendszerét is. Az erre vonatkozó kísérleteket a Vasipari Kutató Intézettel együttesen végzik. A már bevezetett és bevezetésre kerülő műszaki intézkedésekkel végeredményben előreláthatólag 9,4 millió forintot takarítanak még ebben az esztendőben. A Martin-acélműben a kemence teljesítmény további növelésével és az acélgyártáshoz szükséges kalória csökkentésével takarékoskodnak az idén is. 1962-ben a tervezettnél 16 ezer kalóriával kevesebbet akarnak felhasználni egy-egy tonna acél gyártására. A tervek szerint csökkentik az öntőcsarnoki tűzállótéglák felhasználását is. Mindezek az intézkedések várhatólag 1,5 millió forint megtakarítást eredményeznek. A meleghengerműben egy tonna készlemez előállítását a tervezett 1358 kg helyett 1310 kg öntecsből tervezik előállítani. Szélességben és vastagságban a megrendelés szerint méretpontos lemezt akarnak hengerelni. A műszaki intézkedések között szerepel néhány önműködő berendezés teljes beszabályozása is. A műszaki intézkedések eredményeképpen a meleghengerműben előreláthatólag 42,9 millió forint értékű öntecset takarítanak meg. Meglátogatta városunkat a Kubai Köztársaság nagykövete A tegnapi nap folyamán városunkba érkezett Quintin Pimo Machado, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövete. A kubai nagykövet Takács Imre elvtárs, a Városi Pártbizottság titkárának és Tapolczai Jenő elvtárs, a Városi Tanács VB elnökének kíséretében meglátogatta a Dunai Vasművet. Délben, az Arany Csillag Szállóban a Városi Tanács elnöke díszebédet adott a kubai vendég tiszteletére. Itt nyújtották át Machado elvtársnak a Városi Tanács ajándékát, többek között egy díszes kiállítású albumot Dunaújvárosról. A kubai nagykövet megköszönte az ajándékokat, majd pohárköszöntőjében kiemelte, hogy a kubaiaknak mindig meghatottságot jelent a szocializmus eredményeit, a gyakorlatban látni, befejezésül pedig a magyar-kubai barátságot éltette. Több új megmunkáló és szerszámgépet kapott a Vasmű gépészeti gyárrészlege A Vasmű gépészeti gyárrészlege megnövekedett feladatainak megoldására néhány új megmunkáló és szeszámgépet kapott. Olyan gépeket szereztek be, amelyekkel részben a forgácsolást, részben a szerszámgyártást gyorsítják meg. A két új hydrofixes másoló automata közül az egyiket egy esztergagépre már felszerelték és megkezdték vele görgők sorozatgyártását. A hydrofixes másolóval már kezdetben kétszerteháromszorta termelékenyebben dolgoznak, mint a rendes esztergagépen. Egy félautomata marógép és két maró agregát is a termelékenyebb megmunkálást fogják elősegíteni. A közeljövőben kerékpár esztergagéppel is gyarapodik a gépészeti gyárrészleg gépparkja. A szerszámműhely új magyar programvezérlésű gépet kapott, amellyel sorozatosan fogják gyártani a szerszámokat. A legkorszerűbb új gép azonban az a szikraforgácsoló gép, amellyel ezred milliméter pontossággal lehet szerszámalkatrészeket készíteni. A szikraforgácsoló gép próbaüzemeltetését már megkezdték. A társadalmi munkák szervezési feladatairól tárgyalt a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága A Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága kedden az idei társadalmi munkák feladataival és megszervezésével foglalkozott. Részt vettek az ülésen a társadalmi munkákat irányító operatív bizottság tagjai, illetőleg vezetői is. • A Végrehajtó Bizottság elhatározta, hogy az idén tíz-tizenkét létesítmény építésére összpontosítják a társadalmi munkásokat, akik tavaly négy és fél millió forint értékű munkát végeztek. Tapolczai Jenő tanácselnök elmondotta, hogy a városunkban bevált tapasztalatok és módszerek szerint szervezik és végzik a társadalmi munkákat a lengyel Lodzban is, ahol magyar Népfront küldöttség járt, s átadta tapasztalatait az ottani társadalmi szerveknek. Az idén folytatják a városunkban a társadalmi munkák szervezésében jól bevált patronálási és szerződéskötési formái. A Vasmű vasutasai máris vállalták az úttörővasút pályájának újjáépítését. A KISZ a Szálki-szigeti ifjúsági és camping tábor létesítése felett vállalt védnökséget, szerződéseket jó előre A társadalmi megkötik a vállalatokkal és brigádokkal. Előzetes tervek szerint az idén 200 ezer munkaóra társadalmi munkára kerül sor városunkban. A társadalmi munkákat április 4. előtt kezdik meg városszerte.