Dunaújvárosi Hírlap, 1962. április (7. évfolyam, 27-34. szám)

1962-04-03 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. Városi fel­ üíi­la Könyvtár BtmÚJVÁROS AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM * 1962. ÁPRILIS 3., KEDD * ÁRA 80 FILLÉR nr­izenhét esztendővel­­ ezelőtt kezdődött a magyar nép új történel­me. Ezen a napon űzte ki az utolsó fasiszta csapato­kat hazánk földjéről a sok nehéz és győzedelmes harcot megvívott szovjet hadsereg. Küzdelmük nyomán elhallgattak az ágyúk, népünk­re egy új, békés jövendő napja köszöntött .Erre a sorsfordulóra emlékezünk ma is újra meg újra, mert ez a nap új és fényes lapot nyitott a magyar nép tör­ténelmében. S ennek a történelemnek krónikásai nem a kolostorok celláiban élő kódex­másoló barátok, nem az elnyomó és zsarnok királyok busásan fizetett házi történetírói, vagy bértollnokai, hanem maga a dol­gozó nép. A nép krónikát ír és történelmet épít két keze munkájával, amikor a háborús pusztulás romjait eltakarítva, a háborús sebeket begyógyítva, megkezd­te egy új élet, egy új társadalom építését. Egy új tár­sadalom építését, amelyben új értelmet nyert az élet, új tartalmat kapott a munka. Munkánk lett az alapja népünk szocialista jövőjének. Munkánk lett a kapocs, amely embereket összehozott, közelebb hozott egy­máshoz, olyanokat, akiket a régi rendszer megosztott és szembeállított egymással — így biztosítva uralmát mindegyik felett. Április 4-e nemcsak a háború borzalmaitól szabadí­totta meg népünket, hanem megszabadult évszázados ellenségétől is, a német militarizmustól, hazai cinkos­társaitól, a hazaárulóktól is. Függetlenséget, szabad­ságot kapott a hős szovjet néptől, lehetőséget kapott arra, hogy befejezhesse mindazt, amiért már az 1848- as szabadságharc hősei küzdöttek, folytassa azt, amit a dicső emlékű Magyar Tanácsköztársaság megkez­dett, megteremtse a szabad és független Magyar Nép­­köztársaságot és felépítse a szocializmust. A magyar nép szívében soha el nem halványuló szeretet és ra­gaszkodás érzése él a Szovjetunió népei iránt, azért, mert vérük hullásával nekünk is elhozták a szabadsá­got, és hősi életük feláldozásával kétszer is megpe­csételték a barátság és testvériség érzését a magyar néppel. HJ­álánk és forró szeretetünk száll ezért a mai na­pon a Szovjetunió népei felé. Hazánk népe ma a népi hatalom növekvő erejének, a szocializmus építésének meggyorsítása jegyében ünnepel. Az elmúlt másfél évtized alatt a magyar nép pártunk vezetésével, a szabad és független élet adta lehetőségekkel élve, új életet hozott minden ma­gyar város és falu számára. Munkánkhoz, előrehaladásunkhoz hatalmas erőfor­rást jelentett számunkra a felszabadító Szovjetunió önzetlen baráti támogatása, a szocialista világrend­­szer rohamosan növekvő ereje. Biztos alapokon nyug­szik függetlenségünk, szabadságunk és szocialista jö­vőnk, mert ahhoz a testvéri közösséghez tartozunk, amelynek vezetője a diadalmas kommunizmust építő szovjet nép. A Szovjetunió az, amely éppen napjainkban is oly csodálatra méltó küzdelmet folytat a tartós béke megteremtéséért, a háborúknak a népek életéből való végleges elhárításáért a szocialista országokkal, a vi­lág békeszerető erőivel együtt. Az a politika, amelyet pártunk és kormányunk a nemzetközi kapcsolatok­ban követ, a szocialista rendszer lényegéből fakad, teljesen megfelel a magyar munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeinek és egyet jelent a világ dol­gozóinak érdekeivel is. A magyar nép elsősorban saját harcával, a szocia­lizmus építésének eredményeivel, a falu szocialista átalakításával, az egész rendszer gazdasági, társadal­mi erőinek növelésével járul jelentősen hozzá a nem­zetközi kérdések megoldásához. Ebben a harcban megerősödött nemzeti egységünk. Politikánk pártunk Központi Bizottságának irányvo­nalából, a Hazafias Népfront tevékenységéből, „aki nincs ellenünk, az velünk van” mindenki számára érthető. A szocializmus felépítése a célunk, s e cél érdeké­­ben minden hazafias erőt egyesíteni törekszünk. A népi-nemzeti egység, amelyet a munkásosztály ve­zet, napról-napra erősödik és már magában foglalja a parasztság, az értelmiség és a kispolgárság túlnyomó többségét. A párt és a nép ma összeforrott és min­den lehetőség megvan arra, hogy holnap még egysé­gesebb és még összeforrottabb legyen. Egész népünk érettebb, politikailag, szocialista öntudatban pedig sokkal magasabb fokon áll ma, mint évekkel ezelőtt. Érdemes volt az elmúlt másfél évtized minden küz­delmét végigvinni. Pártunk, munkásosztályunk ma harci tapasztalatokban gazdagabb, erősebb, mint bár­mikor, mert van olyan eszménk, a szocializmus, amelynek erejét nem tudták megtörni sem a mi ol­dalunkon keletkezett hibák, sem azok a csapások, amelyek az ellenség oldaláról érték. A hibáktól és az ellenség rágalmaitól megtisztított szocializmus ma fényesebben világít és mélyebben, kitéphetetlenül él a magyar dolgozók gondolkodásá­ban, mint korábban bármikor. Ezt mutatja az a ha­talmas változás is, ami az emberi tudatban végbe­ment, ezt mutatja népi demokráciánk megerősödése oly mértékig, hogy már társadalmi rendünk a szocia­lizmus építésében való részvétel mértéke, a munká­hoz való viszony szerint értékeli az embert elsősor­ban, nem pedig származása szerint. Elválasztotta az osztályellenségtől az osz­tályidegent, de ugyanakkor meg is nyitotta számuk­ra az utat ahhoz, hogy munkájukon keresztül bizo­nyítsák be hűségüket a munkáshatalomhoz. Ezzel sok békeszerető, becsületes, dolgozni akaró ember számára adta meg a békés élet és munka le­hetőségét. Ezzel is demokráciánk humanitását igazol­juk, amely megbünteti ugyan azokat, akik nem tart­ják tiszteletben törvényeinket, és alkotmányunkat, de ugyanakkor segíteni tud azoknak, akik képesek megtalálni az utat a szocializmust építő néphez. Rendszerünk lényege a dolgozó milliók életbevágó érdekeinek védelme, nálunk minden ennek van alá­vetve. A magyar dolgozó nép a kommunista pártot követ­ve leküzdötte a politikai reakciót, felszámolta a feu­dális nagybirtokot, megtörte a tőkések gazdasági szabotázsát és köztulajdonba vette a legfontosabb ter­melő eszközöket. S ami a legfontosabb, megterem­tette a parasztsággal szövetséges munkásosztály ha­talmát. Sajnos, a napjainkig végbement fejlődés nem volt töretlen. Az évek során a személyi kultusz következ­ményeképpen súlyos hibák keletkeztek és különösen nagy károkat okoztak az 1956-os ellenforradalom po­litikai, erkölcsi és anyagi rombolásai. De a magyar népi demokrácia ereje minden nehézséget leküzdött, mert népünk nagy sikereiben és eredményeink meg­védésében mellettünk állt a Szovjetunió sokoldalú és közvetlen támogatásával. T­­öbb mint száz új hatalmas szocialista ipari léte­­sítmény született hazánkban, köztük egész vá­rosok, mint Dunaújváros, Komló, Barcika. Az ipar, a mezőgazdaság, s velük együtt a nemzeti jövedelem óriási mértékben emelkedett. Hatalmas kulturális forradalom ment és megy végbe. Vajon tudják-e azok a boldog fiatalok, akik velünk ellentétben életük na­gyobbik részét már 1945 után élték le, hogy milyen világ az övéké?! Az írástudatlanság, mint országos kérdés megszűnt. Szeptembertől nincs tandíj a közép­iskolákban. Nyitva áll mindenki előtt a tanulás lehe­tősége, s népünk ezzel él is, — öreg, fiatal egyaránt tanul, hogy amit megtagadott tőle a múlt rendszer, bepótolja a műveltségbeli lemaradást. Vajon alig 20 esztendővel ezelőtt is álmodhatott arról a magyar munkás és paraszt, ami megnyílott számára? Hatal­mas tempójú a társadalmi és a gazdasági fejlődés, de még mennyi tennivaló vár ránk addig, amíg a XXII. kongresszus szellemében, hazánkban is megteremt­jük a kommunizmus építésének anyagi és technikai feltételeit. Az egész ország fejlődésében, a szocialista társa­dalom felépítésében, népgazdaságunk megerősödésé­ben jelentős szerepe van a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért nagyszerű eredményeknek. A magyar faluban is győzedelmeskedtek a szocialista viszonyok. Korunk legfontosabb problémája a béke megőrzése. A békeharc a Szovjetunió és a szocialista országok külpolitikájának fő tartalma. Béke kell minden ép gondolkodású embernek, nemre, bőrszínre, vallási meggyőződésre való tekin­tet nélkül. A háborús veszély ellen folyó harchoz vi­lágszerte mind újabb és újabb milliók csatlakoznak. Szavukat ma már nem engedhetik el a fülük mellett az emberiség sorsával lelkiismeretlenül játszó legel­vetemültebb imperialisták sem. Í­­­élységesen hiszünk a béke és a biztonság meg­őrzésének lehetőségében, abban, hogy a háború­kat ki lehet küszöbölni a népek életéből. Eljön az idő, amikor a hidegháború jege végképp elolvad és a föl­dön diadalmaskodnak a béke és a barátság eszméi. A felemelkedés utján írta: Inokai János, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának elnöke

Next