Dunaújvárosi Hírlap, 1962. április (7. évfolyam, 27-34. szám)
1962-04-03 / 27. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. Városi fel üíila Könyvtár BtmÚJVÁROS AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM * 1962. ÁPRILIS 3., KEDD * ÁRA 80 FILLÉR nrizenhét esztendővel ezelőtt kezdődött a magyar nép új történelme. Ezen a napon űzte ki az utolsó fasiszta csapatokat hazánk földjéről a sok nehéz és győzedelmes harcot megvívott szovjet hadsereg. Küzdelmük nyomán elhallgattak az ágyúk, népünkre egy új, békés jövendő napja köszöntött .Erre a sorsfordulóra emlékezünk ma is újra meg újra, mert ez a nap új és fényes lapot nyitott a magyar nép történelmében. S ennek a történelemnek krónikásai nem a kolostorok celláiban élő kódexmásoló barátok, nem az elnyomó és zsarnok királyok busásan fizetett házi történetírói, vagy bértollnokai, hanem maga a dolgozó nép. A nép krónikát ír és történelmet épít két keze munkájával, amikor a háborús pusztulás romjait eltakarítva, a háborús sebeket begyógyítva, megkezdte egy új élet, egy új társadalom építését. Egy új társadalom építését, amelyben új értelmet nyert az élet, új tartalmat kapott a munka. Munkánk lett az alapja népünk szocialista jövőjének. Munkánk lett a kapocs, amely embereket összehozott, közelebb hozott egymáshoz, olyanokat, akiket a régi rendszer megosztott és szembeállított egymással — így biztosítva uralmát mindegyik felett. Április 4-e nemcsak a háború borzalmaitól szabadította meg népünket, hanem megszabadult évszázados ellenségétől is, a német militarizmustól, hazai cinkostársaitól, a hazaárulóktól is. Függetlenséget, szabadságot kapott a hős szovjet néptől, lehetőséget kapott arra, hogy befejezhesse mindazt, amiért már az 1848- as szabadságharc hősei küzdöttek, folytassa azt, amit a dicső emlékű Magyar Tanácsköztársaság megkezdett, megteremtse a szabad és független Magyar Népköztársaságot és felépítse a szocializmust. A magyar nép szívében soha el nem halványuló szeretet és ragaszkodás érzése él a Szovjetunió népei iránt, azért, mert vérük hullásával nekünk is elhozták a szabadságot, és hősi életük feláldozásával kétszer is megpecsételték a barátság és testvériség érzését a magyar néppel. HJálánk és forró szeretetünk száll ezért a mai napon a Szovjetunió népei felé. Hazánk népe ma a népi hatalom növekvő erejének, a szocializmus építésének meggyorsítása jegyében ünnepel. Az elmúlt másfél évtized alatt a magyar nép pártunk vezetésével, a szabad és független élet adta lehetőségekkel élve, új életet hozott minden magyar város és falu számára. Munkánkhoz, előrehaladásunkhoz hatalmas erőforrást jelentett számunkra a felszabadító Szovjetunió önzetlen baráti támogatása, a szocialista világrendszer rohamosan növekvő ereje. Biztos alapokon nyugszik függetlenségünk, szabadságunk és szocialista jövőnk, mert ahhoz a testvéri közösséghez tartozunk, amelynek vezetője a diadalmas kommunizmust építő szovjet nép. A Szovjetunió az, amely éppen napjainkban is oly csodálatra méltó küzdelmet folytat a tartós béke megteremtéséért, a háborúknak a népek életéből való végleges elhárításáért a szocialista országokkal, a világ békeszerető erőivel együtt. Az a politika, amelyet pártunk és kormányunk a nemzetközi kapcsolatokban követ, a szocialista rendszer lényegéből fakad, teljesen megfelel a magyar munkásosztály és az egész dolgozó nép érdekeinek és egyet jelent a világ dolgozóinak érdekeivel is. A magyar nép elsősorban saját harcával, a szocializmus építésének eredményeivel, a falu szocialista átalakításával, az egész rendszer gazdasági, társadalmi erőinek növelésével járul jelentősen hozzá a nemzetközi kérdések megoldásához. Ebben a harcban megerősödött nemzeti egységünk. Politikánk pártunk Központi Bizottságának irányvonalából, a Hazafias Népfront tevékenységéből, „aki nincs ellenünk, az velünk van” mindenki számára érthető. A szocializmus felépítése a célunk, s e cél érdekében minden hazafias erőt egyesíteni törekszünk. A népi-nemzeti egység, amelyet a munkásosztály vezet, napról-napra erősödik és már magában foglalja a parasztság, az értelmiség és a kispolgárság túlnyomó többségét. A párt és a nép ma összeforrott és minden lehetőség megvan arra, hogy holnap még egységesebb és még összeforrottabb legyen. Egész népünk érettebb, politikailag, szocialista öntudatban pedig sokkal magasabb fokon áll ma, mint évekkel ezelőtt. Érdemes volt az elmúlt másfél évtized minden küzdelmét végigvinni. Pártunk, munkásosztályunk ma harci tapasztalatokban gazdagabb, erősebb, mint bármikor, mert van olyan eszménk, a szocializmus, amelynek erejét nem tudták megtörni sem a mi oldalunkon keletkezett hibák, sem azok a csapások, amelyek az ellenség oldaláról érték. A hibáktól és az ellenség rágalmaitól megtisztított szocializmus ma fényesebben világít és mélyebben, kitéphetetlenül él a magyar dolgozók gondolkodásában, mint korábban bármikor. Ezt mutatja az a hatalmas változás is, ami az emberi tudatban végbement, ezt mutatja népi demokráciánk megerősödése oly mértékig, hogy már társadalmi rendünk a szocializmus építésében való részvétel mértéke, a munkához való viszony szerint értékeli az embert elsősorban, nem pedig származása szerint. Elválasztotta az osztályellenségtől az osztályidegent, de ugyanakkor meg is nyitotta számukra az utat ahhoz, hogy munkájukon keresztül bizonyítsák be hűségüket a munkáshatalomhoz. Ezzel sok békeszerető, becsületes, dolgozni akaró ember számára adta meg a békés élet és munka lehetőségét. Ezzel is demokráciánk humanitását igazoljuk, amely megbünteti ugyan azokat, akik nem tartják tiszteletben törvényeinket, és alkotmányunkat, de ugyanakkor segíteni tud azoknak, akik képesek megtalálni az utat a szocializmust építő néphez. Rendszerünk lényege a dolgozó milliók életbevágó érdekeinek védelme, nálunk minden ennek van alávetve. A magyar dolgozó nép a kommunista pártot követve leküzdötte a politikai reakciót, felszámolta a feudális nagybirtokot, megtörte a tőkések gazdasági szabotázsát és köztulajdonba vette a legfontosabb termelő eszközöket. S ami a legfontosabb, megteremtette a parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalmát. Sajnos, a napjainkig végbement fejlődés nem volt töretlen. Az évek során a személyi kultusz következményeképpen súlyos hibák keletkeztek és különösen nagy károkat okoztak az 1956-os ellenforradalom politikai, erkölcsi és anyagi rombolásai. De a magyar népi demokrácia ereje minden nehézséget leküzdött, mert népünk nagy sikereiben és eredményeink megvédésében mellettünk állt a Szovjetunió sokoldalú és közvetlen támogatásával. Több mint száz új hatalmas szocialista ipari létesítmény született hazánkban, köztük egész városok, mint Dunaújváros, Komló, Barcika. Az ipar, a mezőgazdaság, s velük együtt a nemzeti jövedelem óriási mértékben emelkedett. Hatalmas kulturális forradalom ment és megy végbe. Vajon tudják-e azok a boldog fiatalok, akik velünk ellentétben életük nagyobbik részét már 1945 után élték le, hogy milyen világ az övéké?! Az írástudatlanság, mint országos kérdés megszűnt. Szeptembertől nincs tandíj a középiskolákban. Nyitva áll mindenki előtt a tanulás lehetősége, s népünk ezzel él is, — öreg, fiatal egyaránt tanul, hogy amit megtagadott tőle a múlt rendszer, bepótolja a műveltségbeli lemaradást. Vajon alig 20 esztendővel ezelőtt is álmodhatott arról a magyar munkás és paraszt, ami megnyílott számára? Hatalmas tempójú a társadalmi és a gazdasági fejlődés, de még mennyi tennivaló vár ránk addig, amíg a XXII. kongresszus szellemében, hazánkban is megteremtjük a kommunizmus építésének anyagi és technikai feltételeit. Az egész ország fejlődésében, a szocialista társadalom felépítésében, népgazdaságunk megerősödésében jelentős szerepe van a mezőgazdaság szocialista átszervezésében elért nagyszerű eredményeknek. A magyar faluban is győzedelmeskedtek a szocialista viszonyok. Korunk legfontosabb problémája a béke megőrzése. A békeharc a Szovjetunió és a szocialista országok külpolitikájának fő tartalma. Béke kell minden ép gondolkodású embernek, nemre, bőrszínre, vallási meggyőződésre való tekintet nélkül. A háborús veszély ellen folyó harchoz világszerte mind újabb és újabb milliók csatlakoznak. Szavukat ma már nem engedhetik el a fülük mellett az emberiség sorsával lelkiismeretlenül játszó legelvetemültebb imperialisták sem. Íélységesen hiszünk a béke és a biztonság megőrzésének lehetőségében, abban, hogy a háborúkat ki lehet küszöbölni a népek életéből. Eljön az idő, amikor a hidegháború jege végképp elolvad és a földön diadalmaskodnak a béke és a barátság eszméi. A felemelkedés utján írta: Inokai János, a Hazafias Népfront Városi Bizottságának elnöke