Dunaújvárosi Hírlap, 1962. június (7. évfolyam, 44-52. szám)
1962-06-01 / 44. szám
AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VII. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1962. június 1.t péntek: A holnap emberéért ismét elérkezett a nap, amelyet a nevelők iránti megkülönböztetett tisztelet avat ünneppé. Ismét elmondhatnánk, milyen hosszú volt az út, amíg a nemzet hajdani napszámosai eljutottak eddig a megkülönböztetett tiszteletig. És biztosan ezt tennénk, ha a nevelők ünnepét tradíciónak, vagy valami holt formaságnak tekintenénk. De beszélhetünk-e hagyományról, formaságról olyan esetben, amikor minden esztendőben magasabb fokra emeli a társadalom a nevelőket, amikor minden esztendő többet kér és többet vár a nevelőktől? A pedagógusok helyét a társadalomban évről-évre újból kell kijelölnünk, ha nem akarunk elmaradni a szocialista fejlődés tempójától. Kell bizonyítani, hogy ma nehezebb feladatot tölt be a pedagógus a tegnapinál, ma nagyobb súlya van a társadalom életében, mint tegnap volt? A szocialista építés olyan szakaszába érkeztünk el, amikor minden további lépés előtt azt is fontolóra kell vennünk: lesznek-e emberek, akik ezt a továbblépést képesek megtenni? Lesznek-e olyan emberek, akik a legkorszerűbb ismeretek birtokában képesek elsajátítani a legkorszerűbb technikát? Lesznek-e olyan emberek, akik a szocializmus termelőerőit a kívánt magasságokra tudják emelni? Lesznek-e olyan emberek, akik a vezetés, irányítás bonyolultabb feltételei között is otthonosan érzik magukat? Akikben teljességgel bontakoznak ki a legkorszerűbb képességek? Akik számára minden körülmény között szent dolog a munka, akik a szocializmusért áldozatokat is tudnak vállalni? A születő társadalomnak ilyen emberekből kell kitevődnie, s ez az embertípus előbb-utóbb a társadalom meghatározójává kell, hogy válljék. A nevelők különleges helyzetben vannak. Az ő kezükben nem a múlt regisztrálódik és nem a jelen. Az ő kezükben a jövő van. A jövő kettős feladatát kell megoldaniuk. Oktatni a fiatalságnak, amely a mai gyermekeket és serdülő fiatalokat alkalmassá teszi a munkára, amit öt-tíz vagy tizenöt év múlva kell, hogy végezzenek. Ehhez magának a tanítónak is állandóan tanulnia kell. Jó érzés tudni, hogy a mi gyermekeink ismereteinek fejlődése olyan nevelők kezében van már, akik a hároméves gyermek játékát ugyanúgy a kellő pszichológiai ismeretek birtokában irányítják, mint amilyen magabiztossággal vezetik el 15—13 éves fiainkat, leányainkat a felső matematika, vagy az esztétika birodalmába. A nevelők magas képzettsége nélkül üres frázis lenne minden szó, amit az oktató munka színvonaláról ejtenénk. De az oktató munka csak egyik része a nevelő tevékenységének. Az oktatáshoz szervesen kapcsolódik, attól elválaszthatatlan a nevelés munkáj Vagyis, hogy a nevelő az ismereteket meghatározott cél érdekében, céltudatosan nyújtja. Az oktató és nevelő munka között nincs fontossági sorrend, nincs értékkülönbség. Hogy a nevelésről mégis többet beszélünk, annak okai vannak. Az oktatás színvonalának ugyanis mások a feltételei, mint a nevelés színvonalának. A színvonalas oktatáshoz nagyjából elegendő a nevelő szakképzettsége és az oktató munkához szükséges segédeszközök. A jó nevelő munkához azonban másra is szükség van. Mindenekelőtt a pedagógus világnézetének tisztaságára. A szocializmus számára teljes értékű embereket nevelni csak olyan pedagógus tudhat, aki tisztában van vele, hogy hova kell elvezetnie a gondjára bízott fiatalságot. Iránytű nélkül itt is zátonyra futhat a hajó. És van-e nagyobb felelősség, mint kormányosnak lenni a jövőnek azon a hajóján, amelyen a felnövekvő nemzedék a kommunizmus ma még csak körvonalaiban ismert partjai felé halad? Erről az iránytűről összehasonlíthatatlanul gondoskodni nehezebb, mint a színvonalas oktatáshoz szükséges szemléltető eszközökről. És ha a tudományos szocializmus alapos ismeretében meggyőződött is arról, hogy a gondjaira bízott ifjúság jó irányban halad, akkor is ott áll előtte a kérdés: milyen nyomot tud hagyni a fiatalokban? Milyenek lesznek azok az emberi értékek, amiket ő nyújtott, és amelyek tíz év múlva a haza, a nép gazdagságát képezik? Hatni, nyomot hagyni csak akkor tud a pedagógus, ha saját maga is tántoríthatatlanul hisz abban, hogy az ügy, amit szolgál, az egyetlen emberhez méltó ügy, amelyen tanítványaival hogy az út, jár, a jövő egyetlen járható útja. A cinizmus a közömbösség, az önzés elleni harcot valahol ott kell elkezdeni, ahol egy kis közösség nekirugaszkodik az ABC és az egyszeregy tudományának. Azok a mindent kíváncsian felmérő szemek, amelyek éveken át a nevelőre szegeződnek, nemcsak az óvónő meséjét fogják fel, nemcsak a táblára rajzolt betűket látják, és nemcsak az algebrai egyenlet jeleit raktározzák el. Ugyanezek a gyermekszemek észreveszik a nevelőnél a munka szeretetét, a következetességet, az önzetlenséget is. Észreveszik a meggyőződéssel kiejtett szavakat, az emberbe vetett hitet és annak a jövőnek őszinte igenlését, amelyért tulajdonképpen tanulniok kell az iskolában. Életre szóló nyomot hagyni a tanítványban nem lehet másként. A tanítvány előtt később elmosódnak az előforduló kis konfliktusok a nevelővel, elmosódnak a pedagógus sokszor megmosolygott apró fogyatékosságai is, de ami a nevelőben igazi érték, az igazi érték marad a tanítvány tudatának mélyén is. A nevelőre mindig felnéz a tanítványa. Többre tartja másoknál. De ha a nevelőben esetleg csalódnia kellene, talán eszményeiben csalódik, talán csalódik önmagában is. És az ember ezerszer könnyebben elviseli a fizikai szenvedéseket, a legnagyobb megpróbáltatásokat is, mint ezeket a megrázkódtatásokat. Az embernevelés munkájával a legnagyszerűbb értékeket lehet létrehozni, de ugyanitt lehet előállítani a legborzalmasabb selejtet is. Magukra hagyhatjuk-e a nevelőket ebben a munkájukban? Az ő „selejtmentes” munkájukhoz vajon nem szükségesek-e a kedvező feltételek? A legelemibb feltétel: bízni a nevelőben. Társadalmunk megszavazta ezt a bizalmat. A párt a bizalom és megbecsülés ezernyi jelével biztosítja a nevelőket, hogy munkájukhoz mindennemű segítséget megad. De ezt a munkát a tanítvány szülőjének, a tanítvány jövendő munkahelyének, az üzemnek is támogatnia kell. Mondhatjuk-e, hogy társadalmi üggyé tettük a nevelést addig, amíg a szülők egy része közömbösen, esetenként ellentétesen hat a nevelő munkájára? Beszélhetünk-e addig munkára nevelésről, amíg üzemeink egy része valamiféle nyűgnek tekinti az iskola és az üzem közötti tartós kapcsolatok felvételét? Mondhatjuk-e ilyenformán, hogy a társadalom a jövő szempontjából elengedhetetlenül szükséges oktató-nevelő munkához minden feltételt biztosított a nevelőnek? Olyan kérdések ezek, amelyekre ma kell válaszolnunk. És tettekkel válaszolni. Ha a választ halogatjuk, akkor a pedagógusnapi virágcsokrok, köszönő szavak valóban csak formaságok. Pedagógusaink nagyon sokat tettek eddig is az új embertípus megformálásáért. De még többet kell tenniök. A társadalom nagyon sok tagja tekintette szívügyének az iskolában folyó oktató-nevelő munka sikerét eddig is. De még nem valamennyien. Ugyanannak a kérdésnek két oldala ez. Megoldani csak együtt tudja nevelő a társadalommal, társadalom a nevelővel. A felelősség áthárítása akár az egyik, akár a másik oldalra meddő időfecsérlés. A nevelőnek tudnia kell, hogy munkája nem szakma, nem mesterség, hanem hivatás, mint ahogy minden munka hivatássá emelkedik, ahol a munka tárgyát maga az ember képezi. A társadalomnak pedig tudnia kell, hogy e hivatás eredményes gyakorlásához korántsem elegendők a tantermek és a szemléltető eszközök. Mert a jövő az iskolából kikerülő fiataltól nemcsak az ismereteket kéri számon, hanem azt is, milyen cél érdekében akarja felhasználni ismereteit. És ezért felelősek vagyunk nevelők, szülők valamennyien. Nagy Jenő MA* A Hazafias Népfront Bizottság munkájáról Két kongresszus között Keszthelyi képek Így még a várakozás is könnyebb 1962. május 27—június 3: Ünnepi Könyvhét (Miskolczi M. felv.) Egy hónappal a félév előtt Három vállalat az első negyedévi adósságok törlesztéséért Már két hónap telt el az első negyedév óta. Tanulságai azonban most is időszerűek, mert az év első három hónapjának termelési eredményei nem voltak minden vállalatnál és üzemiben kielégítőek. A kezdés néhány helyen a várakozás alatt maradt. Ezért alábbi sorainkban azokat a vállalatokat és üzemeket szólaltatjuk meg, Amelyek adóssággal lépték át a második negyedév küszöbét Vajon helyrehozzák-e a félév végéig — amelytől már csak egy hónap választ el bennünket — első negyedévi mulasztásaikat? Nézzük. Férfiruhagyár — Első negyedévi normaóra-tervünket csak 97,3 százalékra teljesítettük — mondja Koltai Lajos üzemvezető. — Ennek több oka volt. Az egyik a sok hiányzás, amelyet az emlékezetes influenza-járvány okozott Dolgozóink betegsége természetesen nemcsak temérdek munkaszervezési gonddal járt, hanem termeléskieséssel is. Nagyon visszavetette munkánkat a gyakori modellváltozás is, amely anyagellátási problémákkal függött össze. A modellváltoztatások szükségképpen átállásokkal is jártak, amelyek szintén megnehezítették dolgunkat. — Előreláthatólag milyen eredménnyel zárják a félévet? — Az eddigi jelek szerint adósság nélkül, mert áprilisban 101,2 százalékra, májusban pedig 105,4 százalékra teljesítettük normaóratervünket. Már ez a két eredmény is feljogosít bennünket arra, hogy bizakodva tekintsünk a félévi zárás elé. Persze még hátra van az utolsó hónap, de reméljük, hogy nem jön közbe semmi akadály, s dolgozóink lelkes munkája, amelyet a VIII. pártkongresszus tiszteletére indított verseny is fűt, sikerre vezet. A második negyedév eddigi eredményei elérésében nagy része van a 7-es, 8-as és 9-es öltönyszalagok kollektívájának, de a többiek is kitettek magukért. Vegyesipari Vállalat Itt az első negyedév tervlemaradása — a vállalat közlése szerint — 140 ezer forint volt. Ennek nagy része, mintegy 80 ezer forint értékű lemaradás a ruhaipari termékeknél mutatkozott. A vállalat ezt a lemaradást nagyrészt már behozta. Komoly problémát jelentenek azonban a kárpitos részleg asztalosipari munkái. Ennél a részlegnél előreláthatólag adóssággal zárják a második negyedévet. De ezt az adósságot ellensúlyozza a cipőüzem termelése, amely az első negyedévben 3 ezer párral, áprilisban és májusban pedig 7 ezer párral szárnyalta túl a tervszámot. A vállalat gazdasági és műszaki vezetői ennek alapján abban bíznak, hogy vállalati szinten tervteljesítéssel zárják a félévet. 26. sz. Építőipari Vállalat — Idei forinttervünket még 1960- as szinten kapjuk meg — mondja dr. Bartócz József főkönyvelő. — Minthogy 1961-ben bizonyos szerkezetek olcsóbbak lettek, az Építésügyi Minisztérium most felülvizsgálja forinttervünket, s megfelelően módosítja. — Milyen intézkedéseket tettek az első negyedévi tervadóság törlesztésére? — A legjelentősebb talán az, hogy 7 millió forinttal felemeltük második negyedévi tervünket hogy behozzuk első negyedévi lemaradásunk jelentős részét. Úgy ütemeztük, hogy a lemaradás kétharmadát a második, egyharmadát pedig a harmadik negyedévben pótoljuk. De lehetséges, hogy az egészet egyszerre, már második negyedévben sikerül teljesítenünk, legalábbis a termelékenységi mutatónkat. S milyen eredmény várható a lakásátadási terv végrehajtásában? — Ezt előreláthatólag 14—16 lakással túlteljesítjük. A félév végéig még egy hónap van hátra. Ezalatt még sokat lehet tenni az első negyedév szépséghibáinak kijavítására. Hatékonyan segítheti elő az adósságok törlesztését a kongresszusi verseny kibontakozása, az első negyedév tanulságainak hasznosítása az üzemek és műhelyek munkájában. Ma kezdik meg munkájukat az épületi lakóbizottságok Mint már hírt adtunk róla, a Hazafias Népfront és a Városi Tanács határozata alapján az Erkel kert és a Liszt Ferenc kert 39 lépcsőházában a lakóbizottságok a tájékoztató eligazítás, és a munkájukhoz szükséges nyomtatványok átvétele után június 1-én megkezdik munkájukat. A városnegyed lakóinak ezentúl bizonyos meghatározott igazolásokért nem kell a Városi Tanácshoz fordulniuk, hanem azt már a lakóbizottságok állítják ki. Éppen ezért ajánlatos, ha valakinek igazolásra van szüksége, hogy először a lakóbizottság elnökét keresse fel, s tájékozódjon arról, milyen igazolásokat ad ki a lakóbizottság. Így — az első időben — a felesleges utánajárások elkerülhetők lesznek. Természetes, hogy a társadalmi önigazgatás távlati megvalósításának ez az első kísérleti lépése még sok nehézséggel, gyakorlatlansággal jár. Azonban hamarosan hozzá fog járulni az ügyintézés egyszerűsítéséhez, ha a lakók és a lakóbizottságok részéről egyaránt jóindulat és megértés kíséri. Ezernél több munkás dolgozik a százhalombattai erőmű építkezésén Az utóbbi hetekben, a kitavaszodás óta megélénkült Százhalombattán az ország legnagyobb erőművének építése. Már ezernél több munkás dolgozik itt. A beruházás megkezdése óta megépült 7 kilométernyi vasútvonal és tíz-tizenegy kilométernyi műúthálózat, melynek egy része a százhalombattai vasútállomással köti össze a gyártelepet. Átadás előtti munkákat végeznek a vízlágyítóban és a derítőben is. A 26. sz. Építőipari Vállalat dolgozói a napokban fejezték be egy villamosállomás épületelemeinek előregyártását. Az előregyártott pillérek felállítását rövidesen megkezdik. Az ÉM 1. sz. Mélyépítő Vállalat munkásai nemrég nagy mimikához kezdtek. Ugyanis ők építik fel az ország legnagyobb, 200 méter magasságú gyárkéményét. Az alapozást, a föld színéig, a dunaújvárosi magasépítők készítették. Az ácsok 13 méter magasságig már bezsaluztak, a vasasok pedig a vasalást is elvégezték. Az állványozók 24 méter magasban járnak. Az első szerelők, a Hajó- és Darugyár dolgozói két szovjet tanácsadó segítségével megkezdték az előkészületeket a technológiai szereléshez. Először is egy 600 méter hosszúságú, kettős darupályát építettek, amelyre az első daruhidat már felszerelték. Most a második daruhíd szerelésén dolgoznak. A két darura az erőműi nagy méretű szovjet kazánok előszerelésénél lesz szükség. Az előszerelő térségben készítik elő a kazánok egyes részeit a beemelésre. A beemeléshez most külön toronydarut szerelnek fel. Ez a 75 méter magas szovjet óriásdaru harminc-negyven tonna vasszerkezetet tud helyére állítani. A hajógyári és az ipari villanyszerelési vállalat KISZ fiataljai szocialista szerződésben vállalták, hogy két szerelődaru üzembehelyezésének határidejét két héttel megrövidítik. A technológiai szerelést a tervek szerint az ősszel kezdik meg. Az erőmű első gépegysége jövőre, 1963 végén fog áramot adni. Az erőműi építkezést azonban csak 1968-ban fejezik be. Akkorra ez lesz az ország legnagyobb hőerőműve, amely 600 megawatt áramot fog termelni.