Dunaújvárosi Hírlap, 1962. június (7. évfolyam, 44-52. szám)

1962-06-01 / 44. szám

AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA VII. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1962. június 1.t péntek: A holnap emberéért ismét elérkezett a nap, amelyet a nevelők iránti megkülönböztetett tisztelet avat ünneppé. Ismét el­mondhatnánk, milyen hosszú volt az út, amíg a nemzet hajdani napszá­mosai eljutottak eddig a megkülön­böztetett tiszteletig. És biztosan ezt tennénk, ha a nevelők ünnepét tra­díciónak, vagy valami holt forma­ságnak tekintenénk. De beszél­hetünk-e hagyományról, formaságról olyan esetben, amikor minden esz­tendőben magasabb fokra emeli a társadalom a nevelőket, amikor minden esztendő többet kér és töb­bet vár a nevelőktől? A pedagógusok helyét a társada­lomban évről-évre újból kell kijelöl­nünk, ha nem akarunk elmaradni a szocialista fejlődés tempójától. Kell­­­ bizonyítani, hogy ma nehezebb feladatot tölt be a pedagógus a teg­napinál, ma nagyobb súlya van a társadalom életében, mint tegnap volt? A szocialista építés olyan sza­kaszába érkeztünk el, amikor min­den további lépés előtt azt is fonto­lóra kell vennünk: lesznek-e embe­rek, akik ezt a továbblépést képesek megtenni? Lesznek-e olyan emberek, akik a legkorszerűbb ismeretek bir­tokában képesek elsajátítani a leg­korszerűbb technikát? Lesznek-e olyan emberek, akik a szocializmus termelőerőit a kívánt magasságokra tudják emelni? Lesznek-e olyan em­berek, akik a vezetés, irányítás bo­nyolultabb feltételei között is ottho­nosan érzik magukat? Akikben tel­jességgel bontakoznak ki a legkorsze­rűbb képességek? Akik számára minden körülmény között szent do­log a munka, akik a szocializmusért áldozatokat is tudnak vállalni? A születő társadalomnak ilyen embe­rekből kell kitevődnie, s ez az em­bertípus előbb-utóbb a társadalom meghatározójává kell, hogy válljék. A nevelők különleges helyzetben vannak. Az ő kezükben nem a múlt regisztrálódik és nem a jelen. Az ő kezükben a jövő van. A jövő kettős feladatát kell megoldaniuk. Oktat­ni a fiatalságnak, amely a mai gyer­mekeket és serdülő fiatalokat alkal­massá teszi a munkára, amit öt-tíz vagy tizenöt év múlva kell, hogy vé­gezzenek. Ehhez magának a tanító­nak is állandóan tanulnia kell. Jó érzés tudni, hogy a mi gyermeke­ink ismereteinek fejlődése olyan ne­velők kezében van már, akik a há­roméves gyermek játékát ugyanúgy a kellő pszichológiai ismeretek bir­tokában irányítják, mint amilyen magabiztossággal vezetik el 15—13 éves fiainkat, leányainkat a felső matematika, vagy az esztétika biro­dalmába. A nevelők magas képzett­sége nélkül üres frázis lenne min­den szó, amit az oktató munka szín­vonaláról ejtenénk. De az oktató munka csak egyik része a nevelő tevékenységének. Az oktatáshoz szervesen kapcsolódik, attól elvá­laszthatatlan a nevelés munkáj Vagyis, hogy a nevelő az ismerete­ket meghatározott cél érdekében, céltudatosan nyújtja. Az oktató és nevelő munka között nincs fontossá­gi sorrend, nincs érték­különbség. Hogy a nevelésről mégis többet be­szélünk, annak okai vannak. Az ok­tatás színvonalának ugyanis mások a­ feltételei, mint a nevelés színvo­nalának. A színvonalas oktatáshoz nagyjából elegendő a nevelő szak­­képzettsége és az oktató munkához szükséges segédeszközök. A jó neve­lő munkához azonban másra is szük­ség van. Mindenekelőtt a pedagógus világ­nézetének tisztaságára. A szocializ­mus számára teljes értékű embere­ket nevelni csak olyan pedagógus tudhat, aki tisztában van vele, hogy hova kell elvezetnie a gondjá­ra bí­zott fiatalságot. Iránytű nélkül itt is zátonyra futhat a hajó. És van-e na­gyobb felelősség, mint kormányos­­nak lenni a jövőnek azon a hajóján, amelyen a felnövekvő nemzedék a kommunizmus ma még csak körvo­nalaiban ismert partjai felé halad? Erről az iránytűről összehasonlíthatatlanul gondoskodni nehezeb­b, mint a színvonalas oktatáshoz szük­séges szemléltető eszközökről. És ha a tudományos szocializmus alapos ismeretében meggyőződött is arról, hogy a gondjaira bízott ifjúság jó irányban halad, akkor is ott áll előt­te a kérdés: milyen nyomot tud hagyni a fiatalokban? Milyenek lesznek azok az emberi értékek, amiket ő nyújtott, és amelyek tíz év múlva a haza, a nép gazdagságát képezik? Hatni, nyomot hagyni csak akkor tud a pedagógus, ha saját maga is tántoríthatatlanul hisz abban, hogy az ügy, amit szolgál, az egyetlen emberhez méltó ügy, amelyen tanítványaival hogy az út, jár, a jövő egyetlen járható útja. A cinizmus a közömbösség, az önzés elleni har­cot valahol ott kell elkezdeni, ahol egy kis közösség nekirugaszkodik az ABC és az egyszeregy tudományá­nak. Azok a mindent kíváncsian fel­mérő szemek, amelyek éveken át a nevelőre szegeződnek, nemcsak az óvónő meséjét fogják fel, nemcsak a táblára rajzolt betűket látják, és nemcsak az algebrai egyenlet jeleit raktározzák el. Ugyanezek a gyermek­szemek észreveszik a nevelőnél a munka szeretetét, a következetessé­get, az önzetlenséget is. Észreveszik a meggyőződéssel kiejtett szavakat, az emberbe vetett hitet és annak a jövőnek őszinte igenlését, amelyért tulajdonképpen tanulniok kell az is­kolában. Életre szóló nyomot hagyni a tanítványban nem lehet másként. A tanítvány előtt később elmosód­nak az előforduló kis konfliktusok a nevelővel, elmosódnak a pedagógus sokszor megmosolygott apró fogya­tékosságai is, de ami a nevelőben igazi érték, az igazi érték marad a tanítvány tudatának mélyén is. A nevelőre mindig felnéz a tanít­ványa. Többre tartja másoknál. De ha a nevelőben esetleg csalódnia kel­lene, talán eszményeiben csalódik, talán csalódik önmagában is. És az ember ezerszer könnyebben elviseli a fizikai szenvedéseket, a legna­gyobb megpróbáltatásokat is, mint ezeket a megrázkódtatásokat. Az embernevelés munkájával a leg­nagyszerűbb értékeket lehet létre­hozni, de ugyanitt lehet előállítani a legborzalmasabb selejtet is. Magukra hagyhatjuk-e a nevelő­ket ebben a munkájukban? Az ő „selejtmentes” munkájukhoz vajon nem szükségesek-e a kedvező fel­tételek? A legelemibb feltétel: bíz­ni a nevelőben. Társadalmunk meg­szavazta ezt a bizalmat. A párt a bi­zalom és megbecsülés ezernyi jelével biztosítja a nevelőket, hogy munká­jukhoz mindennemű segítséget meg­ad. De ezt a munkát a tanítvány szülőjének, a tanítvány jövendő munkahelyének, az üzemnek is tá­mogatnia kell. Mondhatjuk-e, hogy társadalmi üggyé tettük a nevelést addig, amíg a szülők egy része kö­zömbösen, esetenként ellentétesen hat a nevelő munkájára? Beszélhe­­tünk-e addig munkára nevelésről, amíg üzemeink egy része valamiféle nyűgnek tekinti az iskola és az üzem közötti tartós kapcsolatok felvételét? Mondhatjuk-e ilyenformán, hogy a társadalom a jövő szempontjából el­engedhetetlenül szükséges oktató-ne­velő munkához minden feltételt biz­tosított a nevelőnek? Olyan kérdések ezek, amelyekre ma kell válaszolnunk. És tettekkel válaszolni. Ha a választ halogatjuk, akkor a pedagógusnapi virágcsokrok, köszönő szavak valóban csak forma­ságok. Pedagógusaink nagyon sokat tettek eddig is az új embertípus megformálásáért. De még többet kell tenniök. A társadalom nagyon sok tagja tekintette szívügyének az is­kolában folyó oktató-nevelő munka sikerét eddig is. De még nem vala­mennyien. Ugyanannak a kérdésnek két oldala ez. Megoldani csak együtt tudja nevelő a társadalommal, tár­sadalom a nevelővel. A felelősség áthárítása akár az egyik, akár a má­sik oldalra meddő időfecsérlés. A ne­velőnek tudnia kell, hogy munkája nem szakma, nem mesterség, hanem hivatás, mint ahogy minden munka hivatássá emelkedik, ahol a munka tárgyát maga az ember képezi. A társadalomnak pedig tudnia kell, hogy e hivatás eredményes gyakorlá­sához korántsem elegendők a tanter­mek és a szemléltető eszközök. Mert a jövő az iskolából kikerülő fiataltól nemcsak az ismereteket kéri számon, hanem azt is, milyen cél érdekében akarja felhasználni ismereteit. És ezért felelősek vagyunk nevelők, szü­lők valamennyien. Nagy Jenő MA* A Hazafias Népfront Bizottság munkájáról Két kongresszus között Keszthelyi képek Így még a várakozás is könnyebb 1962. május 27—június 3: Ünnepi Könyvhét (Miskolczi M. felv.) Egy hónappal a félév előtt Három vállalat az első negyedévi adósságok törlesztéséért Már két hónap telt el az első negyedév óta. Tanulságai azonban most is időszerűek, mert az év első három hónapjának termelési ered­ményei nem voltak minden vállalatnál és üzemiben kielégítőek. A kez­dés néhány helyen a várakozás alatt maradt. Ezért alábbi sorainkban azokat a vállalatokat és üzemeket sz­ólaltatjuk meg, Amelyek adóssággal lépték át a második negyedév küszö­bét Vajon helyrehozzák-e a félév végéig — amelytől már csak egy hónap választ el bennünket — első ne­gyedévi mulasztásaikat? Nézzük. Férfiruhagyár — Első negyedévi normaóra-ter­vünket csak 97,3 százalékra teljesí­tettük — mondja Koltai Lajos üzemvezető. — Ennek több oka volt. Az egyik a sok hiányzás, amelyet az emlékezetes influenza-járvány oko­zott Dolgozóink betegsége természe­tesen nemcsak temérdek munkaszer­vezési gonddal járt, hanem terme­léskieséssel is. Nagyon visszavetet­te munkánkat a gyakori modellvál­­tozás is, amely anyagellátási prob­lémákkal függött össze. A modell­­változtatások szükségképpen átállá­sokkal is jártak, amelyek szintén megnehezítették dolgunkat. — Előreláthatólag milyen ered­ménnyel zárják a félévet? — Az eddigi jelek szerint adósság nélkül, mert áprilisban 101,2 száza­lékra, májusban pedig 105,4 száza­lékra teljesítettük normaóratervün­ket. Már ez a két eredmény is fel­jogosít bennünket arra, hogy biza­kodva tekintsünk a félévi zárás elé. Persze még hátra van az utolsó hó­nap, de reméljük, hogy nem jön közbe semmi akadály, s dolgozóink lelkes munkája, amelyet a VIII. pártkongresszus tiszteletére indított verseny is fűt, sikerre vezet. A má­sodik negyedév eddigi eredményei elérésében nagy része van a 7-es, 8-as és 9-es öltönyszalagok kollektívájá­nak, de a többiek is kitettek magu­kért. Vegyesipari Vállalat Itt az első negyedév tervlemara­dása — a vállalat közlése szerint — 140 ezer forint volt. Ennek nagy ré­sze, mintegy 80 ezer forint értékű lemaradás a ruhaipari termékeknél mutatkozott. A vállalat ezt a lema­radást nagyrészt már behozta. Ko­moly problémát jelentenek azonban a kárpitos részleg asztalosipari mun­kái. Ennél a részlegnél előrelátha­tólag adóssággal zárják a második negyedévet. De ezt az adósságot el­lensúlyozza a cipőüzem termelése, amely az első negyedévben 3 ezer párral, áprilisban és májusban pedig 7 ezer párral szárnyalta túl a terv­­számot. A vállalat gazdasági és mű­szaki vezetői ennek alapján abban bíznak, hogy vállalati szinten terv­teljesítéssel zárják a félévet. 26. sz. Építőipari Vállalat — Idei forinttervünket még 1960- as szinten kapjuk meg — mondja dr. Bartócz József főkönyvelő. — Minthogy 1961-ben bizonyos szerke­zetek olcsóbbak lettek, az Építésügyi Minisztérium most felülvizsgálja fo­rinttervünket, s megfelelően módo­sítja. — Milyen intézkedéseket tettek az első negyedévi tervadóság törlesz­tésére? — A legjelentősebb talán az, hogy 7 millió forinttal felemeltük máso­dik negyedévi tervünket hogy be­hozzuk első negyedévi lemaradásunk jelentős részét. Úgy ütemeztük, hogy a lemaradás kétharmadát a máso­­dik, egyharmadát pedig a harmadik negyedévben pótoljuk. De lehetséges, hogy az egészet egyszerre, már második negyedévben sikerül teljesí­­­tenünk, legalábbis a termelékenységi mutatónkat.­­ S milyen eredmény várható a lakásátadási terv végrehajtásában? — Ezt előreláthatólag 14—16 la­kással túlteljesítjük. A félév végéig még egy hónap van hátra. Ezalatt még sokat lehet ten­ni az első negyedév szépséghibáinak kijavítására. Hatékonyan segítheti elő az adósságok törlesztését a kong­resszusi verseny kibontakozása, az első negyedév tanulságainak hasz­­­nosítása az üzemek és műhelyek munkájában. Ma kezdik meg munkájukat az­­ épületi lakóbizottságok Mint már hírt adtunk róla, a Haza­fias Népfront és a Városi Tanács ha­tározata alapján az Erkel kert és a Liszt Ferenc kert 39 lépcsőházában a lakóbizottságok a tájékoztató eliga­zítás, és a munkájukhoz szükséges nyomtatványok átvétele után június 1-én megkezdik munkájukat. A vá­rosnegyed lakóinak ezentúl bizonyos meghatározott igazolásokért nem kell a Városi Tanácshoz fordulniuk, ha­nem azt már a lakóbizottságok állít­ják ki. Éppen ezért ajánlatos, ha va­lakinek igazolásra van szüksége, hogy először a lakóbizottság elnökét keresse fel, s tájékozódjon arról, mi­lyen igazolásokat ad ki a lakóbizott­ság. Így — az első időben — a feles­leges utánajárások elkerülhetők lesz­nek. Természetes, hogy a társadalmi önigazgatás távlati megvalósításának ez az első kísérleti lépése még sok nehézséggel, gyakorlatlansággal jár. Azonban hamarosan hozzá fog járul­ni az ügyintézés egyszerűsítéséhez, ha a lakók és a lakóbizottságok ré­széről egyaránt jóindulat és megértés kíséri. Ezernél több munkás dolgozik a százhalombattai erőmű építkezésén Az utóbbi hetekben, a kitavaszo­dás óta megélénkült Százhalombat­tán az ország legnagyobb erőművé­nek építése. Már ezernél több mun­kás dolgozik itt. A beruházás meg­kezdése óta megépült 7 kilométernyi vasútvonal és tíz-tizenegy kilométer­nyi műúthálózat, melynek egy része a százhalombattai vasútállomással köti össze a gyártelepet. Átadás előtti munkákat végeznek a vízlágyítóban és a derítőben is. A 26. sz. Építőipari Vállalat dolgozói a napokban fejezték be egy villa­mosállomás épületelemeinek előre­­gyártását. Az előregyártott pillérek felállítását rövidesen megkezdik. Az ÉM 1. sz. Mélyépítő Vállalat munkásai nemrég nagy mimikához kezdtek. Ugyanis ők építik fel az ország legnagyobb, 200 méter magas­ságú gyárkéményét. Az alapozást, a föld színéig, a dunaújvárosi magas­építők készítették. Az ácsok 13 mé­ter magasságig már bezsaluztak, a vasasok pedig a vasalást is elvégez­ték. Az állványozók 24 méter magas­ban járnak. Az első szerelők, a Hajó- és Daru­gyár dolgozói két szovjet tanácsadó segítségével­­ megkezdték az előké­születeket a technológiai szereléshez. Először is egy 600 méter hosszúsá­gú, kettős darupályát építettek, amelyre az első daruhidat már fel­szerelték. Most a második daruhíd szerelésén dolgoznak. A két darura az erőműi nagy méretű szovjet ka­zánok előszerelésénél lesz szükség. Az előszerelő térségben készítik elő a kazánok egyes részeit a beemelés­re. A beemeléshez most külön to­ronydarut szerelnek fel. Ez a 75 mé­ter magas szovjet óriásdaru har­minc-negyven tonna vasszerkezetet tud helyére állítani. A hajógyári és az ipari villanyszerelési vállalat KISZ fiataljai szocialista szerződés­ben vállalták, hogy két szerelődaru üzembehelyezésének határidejét két héttel megrövidítik. A technológiai szerelést a tervek szerint az ősszel kezdik meg. Az erőmű első gépegysége jövőre, 1963 végén fog áramot adni. Az erőműi építkezést azonban csak 1968-ban fejezik be. Akkorra ez lesz az ország legnagyobb hőerőműve, amely 600 megawatt áramot fog termelni.

Next