Dunaújvárosi Hírlap, 1962. szeptember (7. évfolyam, 71-78. szám)
1962-09-04 / 71. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJAI E Beszéljünk őszintén „Beszélhetek őszintén?” — ezzel a különös kérdéssel kezdte elbeszélését a minap egy ismerősöm. Olyan tárgyban, amiről egyáltalán csak őszintén érdemes beszélni. „Kérem, a nevem ne is tessék kérdezni. Kényelmetlen lenne, ha megtudnák, hogy én...” — ezt mondta egy ismeretlen a telefonba, aki munkahelyén nem valami világrengető, de nem is figyelmen kívül hagyható — s mint kiderült igaz — rendellenességre hívta fel a figyelmet. Aztán egy emberrel fehér asztalnál beszélgettünk. Sok érdekes, hasznos ötlete, észrevétele volt. De egyszer csak, mintha torkán akadt volna a szó, elhallgatott. Majd megjegyezte: „Gondolom, amit mondtam, köztünk marad.” Az ilyen kérdések, kérések, figyelmeztetések mindig hagynak valami furcsa mellékízt maguk után. Honnan ered ez az óvatosság, bátortalanság. Az ember egyrészt figyeli ezeket a kifelé kívánkozó józan, okos véleményeket, észrevételeket, amelyekben a rosszindulat sem találhat többet őszinte segíteni akarásnál, másrészt viszont ott van a szavak, gondolatok mélyén az a bocsánatkérő, tapogatózó bátortalanság, amelyben kimondhatatlanul is érződik a kérdés: „szóltam, de vajon jól szóltam-e, nem értették-e félre szándékomat?” Nem, ezek a vélemények nem valami világrengető, vagy országos ügyekben formálódnak. A közélet kicsi, helyi gondjai egy üzem vagy vállalat gondjai, egy-egy hivatal belső titkai. Az egyik helyről azt jelzik, hogy a „gazdaságos termelés érdekében” eléggé durva eszközökkel elfojtják az ifjúmunkások tanulási kedvét. A másik helyen magáncélokat szolgáló munka folyik: a munkaidő alatt, tisztes órabér ellenében, harmadik helyen sértő módon beszélgetnek a beosztottakkal... És így.tovább. De az esetek jó részében nem is hibáról van szó. Csupán arról, hogy az ügyek a jelenleginél jobban is mehetnének egy kis módosítással, de ezt a módosítást ellenzi valaki, akivel nem tanácsos ujjat húzni. És ezek az ügyek, sérelmek és javaslatok észrevételek formájában felhalmozódnak az emberekben, megoldást keresnek, és persze, keresik a megoldás útját is. Azok, akik a személyi kultusz idején ilyen kis ügyekben megégették a körmüket, vagy hasonló dolgok miatt látták mások bukását, nyilván úgy vélik, fejjel rohannának a falnak, ha véleményüket, észrevételüket a nagy nyilvánosság előtt elmondanák. Ezért keresik azok bizalmát, akik szándékukat nem értik félre, s akiknek több módjuk van arra, hogy az észrevételeket illetékes helyre továbbítsák, ha azzal egyetértenek. S a dolgozók többsége mindezt a pártnak szeretné elmondani. Annak a pártnak, amelynek politikáját, határozatait irányelveit ismerik, egyetértenek azokkal. De a maga kis üzemrészében hivatalában hiába keresi az ember a nagybetűvel írott pártot, mert ott azt hozzá hasonló egyszerű, becsületes emberek testesítik meg, akikben inkább ki-ki barátot, kollégát, munkatársat vagy éppen jó pajtást lát, így amit a köz ügyeiben elmondani akar, neki mondja el, ha azt látja, hogy társa, akit bizalmában részesít, sohasem volt közönyös a közösség dolgai iránt. A Párt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiben olvasható egy mondat: „A dolgozó emberek tapasztalják, hogy a párttal, a kommunistákkal megoszthatják mindennapi örömeiket és gondjaikat, tudják, hogy a párt egész tevékenységét a szocialista humanizmus hatja át, amely az elvhűség, a forradalmi következetesség és erély mellett a szocializmus építésén munkálkodó emberek iránti megbecsülést és figyelmességet, türelmet és gondoskodást is jelent.” Igen, ez valóban így van. Így van még akkor is, ha a kommunista iránti bizalmat sok esetben kíséri mégis a bátortalanságnak ható óvatosság. Nem a párttagok feladata-e, hogy ezt a kísérőjelenséget segítsék meg is szüntetni, hiszen megszűnt az ok, amely a bizalmatlanságot táplálhatta. Nem párttagok feladata-e megértetni — saját példamutatásukkal ,s megértetni — hogy nyíltan, őszintén beszélni nemcsak joga, de ma már szinte kötelessége is a tisztességes embernek. Nem a párttagok feladata-e megvédeni azt a dolgozó társukat akit őszinteségéért, véleménye becsületes kimondásáért bármiféle erkölcsi, vagy anyagi retorzió érne? A szocialista humanizmusnak valóban két oldala van. Aligha akadhat becsületes ember, aki egyetlen párttagot is elmarasztalna elvhűségéért, következetességéért, vagy azért az erélyért, amellyel követeli, hogy vonják felelősségre az olyan embereket, akik a nép vagyonát herdálják, visszaéltek beosztásukkal, vagy bármilyen más formában vétettek társadalmi és erkölcsi törvényeink ellen. De ugyanaz a kommunista magatartás nem zárja ki, sőt feltételezi, az emberek iránti megbecsülést, amiben az emberek véleményének megbecsülése is bennfoglaltatik, a figyelmességet, amiben az emberek problémáival való foglalkozás is bennefoglaltatik, a türelmet, ami a hibák, tévedések, folytonos egyengetését is jelenti, a gondoskodást, ami a kommunista ember egyik legszebb erkölcsi vonása. Amikor ezekről a kérdésekről beszélünk, végeredményben a párt és a tömegek közötti kölcsönös bizalom fundamentumához jutunk el. Ahhoz az alaphoz, amelyre pártunk politikája épül. S ezekben a napokban, amikor városszerte megkezdődnek a pártszervezetek vezetőségválasztó taggyűlései, a kommunisták ne várják meg a pártonkívüli barátaik kérdését: „beszélhetek-e őszintén?” Igen, beszéljünk őszintén. Mert holnap továbblépni csak úgy tudhatunk, ha ott a taggyűléseken a kommunisták pártonkívüli barátaik nevében és megbízásából is cselekszenek, amikor szavazásra emelik párttagsági könyvüket. Nagy Jenő Szeptember 1-től megváltozott a kohó- és gépipar beruházásainak intézése Szeptember 1-én megalakult KGM beruházási irodája, amely segítséget nyújt a beruházások tervezéséhez és lebonyolításához. Németh István, az új intézmény főmérnöke elmondotta, hogy a minisztérium beruházási osztálya nem tudott megbirkózni sokrétű feladatával. Erejéből csupán elvi kérdések eldöntésére futotta, a konkrét napi problémák intézéséhez nem tudott kellő segítséget nyújtani, hiányos volt a tervek teljesítésének ellenőrzése is. Emiatt a beruházásokban sok volt a zökkenő, elhúzódtak a szerződéskötések, ugyanakkor a távlati tervek készítésére sem tudták összpontosítani erejüket. A jövőben a minisztérium beruházási osztálya minden figyelmét a távlati tervek készítésére fordíthatja, mert az új beruházási iroda átveszi az éves tervek készítésének, ellenőrzésének és segítésének feladatát. Ezentúl a Kohó- és Gépipari minisztérium tervező irodái és az általános géptervező iroda is az új intézmény irányítása alá tartozik, így gondoskodhatnak arról, hogy a beruházási tervrajzok kellő időben elkészüljenek. Az ügyintézés új módszere nem érinti azonban a vállalatok önállóságát, mert továbbra is az üzemek kötik meg beruházási szerződéseiket a kivitelező vállalatokkal. A KGM beruházási irodájának első tevékenysége az 1963-évi beruházási terv elkészítése. Az iparágak szeptember 15-ig nyújtják be tervjavaslataikat, majd az Országos Tervhivatallal történő egyeztetés után október közepére elkészülnek a jövő évi tervek. MA* A párt szavát eljuttatjuk mindenkihez Dunaújváros belépett a testvérvárosok világszövetségébe Tudomány - Technika A bátrak sportja A képen látható fiatalok még nem vitorlázó repülők. Egyelőre csak ismerkednek a bátrak sportjával. A hideghengermű KISZ alapszervezetének tagjai meglátogatták az MHS repülőseit, s a látogatás eredményeképpen bizonyára akad közöttük olyan, aki nemsokára maga is sportrepülő le £ í Hétfőn megkezdték a szalmacellulózgyári gépek próbajáratását Az üzem indulása után háromszorosára emelkedik a hazai fehérített-cellulóz gyártás Huszonöt hazai vállalat munkájának munkája nyomán sokezer 1962 szeptember 3-án elindultak a Dunai Szalmacellulózgyár gépei. A szállító szalagok méltóságteljesen surranó asztalai, először vitték a feldolgozó gépek felé a szalmabálákat. A szecskázógépek torkán először csúsztak le a kötegek, hogy két perc alatt megjárva a 24 méter magas épületet már a szalaghídon keresztül a főzőépület felé folytassák útjukat. Érthetően, ünnepi hangulat előzte meg a gépek indítását. Annál is inkább, hiszen a zökkenőmentes próbaindulás érdekében az elmúlt héten minden erőt latba vetve, fáradságot nem ismerve dolgoztak a szerelők. S ahol a munka úgy kívánta, dolgoztak most is, az indulás pillanatában. Az ünnepi pillanatokban a gyár vezetői és a beruházás irányítói szívesen emlékeztek vissza az első kapavágásra, melyet 1956 szeptember 11-én tett Nagy Józsefné könnyűipari miniszter. Az emlékező arcokon árnyék suhant keresztül, amikor az 1956-os ellenforradalom idejéről szóltak. Ekkor leállították az ország egyik legnagyobb könnyűipari üzemének építkezését. 1958-ban azonban újra megjelentek az építők a hatalmas földhányásokon. 1960 októberében elkezdték a főépület építését és most, 1962 szeptember 3-án, a szocialista szerződésekben vállalt határidőre megperdültek a motorok, elindultak a szalagok. Ezzel kezdetét vette a gyár próbaüzemeltetése. A szakemberek még jónéhány hétig figyelő, kutató szemmel, minden zörejre felfigyelve járnak majd a gépek között. Hiszen százmilliós értékek felett őrködnek. Népgazdaságunk több mint 600 millió forintot áldozott a Dunai Szalmacellulózgyár beruházására. És Dunaújváros új gyára nemcsak az országban, hanem külföldi viszonylatban is korszerűen felszerelt, modern gépekkel ellátott üzemnek számít. A rendkívül értékes, kényes gépeket, műszereket a külföldi gyártó cégek szerelői, mérnökei, a magyar szakemberek segítségével, maguk helyezték üzembe. Az üzem indulásáig Angliából, az NDK-ból, Finnországból Svédországból és összesen 35 külföldi szakember dolgozott a gyárban. Az indulás perceiben minden forgó gép, minden automatikus kezelőasztal, minden berendezés, ami a meghatározott program szerint működésbe lépett, a gyár építőinek és szerelőinek hozzáértését, áldozatkészségét hirdeti. A Hírlap is több alkalommal beszámolt arról, hogy egyes üzemek, kirendeltségek munkásai szinte éjt nappallá téve küzdöttek azért, hogy a szocialista szerződésekben vállalt határidőre elinduljanak gyáróriás gépei. Hiszen népgazdaságunk életében sem kis jelentőségű ez az üzem. A papírgyártás alapanyagát eddig jelentős mennyiségben, külföldről, valutáért vásároltuk. A gyár üzembehelyezése lehetővé teszi, hogy hazai alapanyagból, itthon gyártsuk iparunk e fontos nyersanyagát, a cellulózt. A gyár méreteire jellemző, hogy kétszerte nagyobb, mint az 1954- ben épült szolnoki cellulózgyár. Az üzemszerű működés megkezdése után pedig Magyarország fehérített cellulózgyártása az eddiginek háromszorosára emelkedik. A jelenleg 380 embert, a felfutás után pedig mintegy ötszáz munkást foglalkoztató nagyüzemben, az építkezéssel és szereléssel párhuzamosan a jóléti, szociális felszerelésekre gondoltak. Jól felszerelt üzemorvosi rendelő, fehér-fekete rendszerű öltözők várják a gyár munkásait. Szeptember végére készül el a gyár 100 személyt befogadó önkiszolgáló rendszerű étterme. A hétfői próbajáratások után, előreláthatólag még ezen a héten elkészül az első néhány tonna cellulóz, amelyet az üzem azonnal továbbít a papírgyárak részére. 1962. szeptember 3-án, a szocialista szerződésben vállalt határidőnek megfelelően megkezdték a Dunai Szalmacellulózgyár berendezéseinek üzemszerű próbáit (Miskolczi M felvételei)