Dunaújvárosi Hírlap, 1962. szeptember (7. évfolyam, 71-78. szám)

1962-09-04 / 71. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJAI E Beszéljünk őszintén „Beszélhetek őszintén?” — ezzel a különös kérdéssel kezdte elbeszélé­sét a minap egy ismerősöm. Olyan tárgyban, amiről egyáltalán csak őszintén érdemes beszélni. „Kérem, a nevem ne is tessék kérdezni. Ké­nyelmetlen lenne, ha megtudnák, hogy én...” — ezt mondta egy is­meretlen a telefonba, aki munkahe­lyén nem valami világrengető, de nem is figyelmen kívül hagyható — s mint kiderült igaz — rendellenes­ségre hívta fel a figyelmet. Aztán egy emberrel fehér asztalnál beszél­gettünk. Sok érdekes, hasznos ötlete, észrevétele volt. De egyszer csak, mintha torkán akadt volna a szó, el­hallgatott. Majd megjegyezte: „Gon­dolom, amit mondtam, köztünk ma­rad.” Az ilyen kérdések, kérések, figyel­meztetések mindig hagynak valami furcsa mellékízt maguk után. Hon­nan ered ez az óvatosság, bátortalan­ság. Az ember egyrészt figyeli ezeket a kifelé kívánkozó józan, okos­ vé­leményeket, észrevételeket, amelyek­ben a rosszindulat sem találhat töb­bet őszinte segíteni akarásnál, más­részt viszont ott van a szavak, gon­dolatok mélyén az a bocsánatkérő, ta­pogatózó bátortalanság, amelyben ki­mondhatatlanul is érződik a kérdés: „szóltam, de vajon jól szóltam-e, nem értették-e félre szándékomat?” Nem, ezek a vélemények nem va­lami világrengető, vagy országos ügyekben formálódnak. A közélet­­ ki­csi, helyi gondjai egy üzem vagy vál­lalat gondjai, egy-egy hivatal belső titkai. Az egyik helyről azt jelzik, hogy a „gazdaságos termelés érde­kében” eléggé durva eszközökkel el­fojtják az ifjúmunkások tanulási kedvét. A másik helyen magáncélokat szolgáló munka folyik: a munkaidő alatt, tisztes órabér ellenében, harmadik helyen sértő módon beszél­­­getnek a beosztottakkal... És így.to­­vább. De az esetek jó részében nem is hibáról van szó. Csupán arról, hogy az ügyek a jelenleginél jobban is mehetnének egy kis módosítással, de ezt a módosítást ellenzi valaki, akivel nem tanácsos ujjat húzni. És ezek az ügyek, sérelmek és javaslatok észrevételek­ formájában felhalmozódnak az emberekben, meg­oldást keresnek, és persze, keresik a megoldás útját is. Azok, akik a sze­mélyi kultusz idején ilyen kis ügyek­ben megégették a körmüket, vagy hasonló dolgok miatt látták mások bukását, nyilván úgy vélik, fejjel rohannának a falnak, ha véleményü­ket, észrevételüket a nagy nyilvá­nosság előtt elmondanák. Ezért ke­resik azok bizalmát, akik szándéku­kat nem értik félre, s akiknek több módjuk van arra, hogy az észrevé­teleket illetékes helyre továbbítsák, ha azzal egyetértenek. S a dolgozók többsége mindezt a pártnak szeretné elmondani. Annak a pártnak, amelynek politikáját, ha­tározatait irányelveit ismerik, egyet­értenek azokkal. De a maga kis üzemrészében hivatalában hiába ke­resi az ember a nagybetűvel írott pártot, mert ott azt hozzá hasonló egyszerű, becsületes emberek testesí­tik meg, akikben inkább ki-ki bará­tot, kollégát, munkatársat vagy ép­pen jó pajtást lát, így amit a köz ügyeiben elmondani akar, neki mond­ja el, ha azt látja, hogy társa, akit bizalmában részesít, sohasem volt közönyös a közösség dolgai iránt. A Párt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiben olvasható egy mondat: „A dolgozó emberek ta­pasztalják, hogy a párttal, a kommu­nistákkal megoszthatják mindennapi örömeiket és gondjaikat, tudják, hogy a párt egész tevékenységét a szocia­lista humanizmus hatja át, amely az elvhűség, a forradalmi következetes­ség és erély mellett a szocializmus építésén munkálkodó emberek irán­­­ti megbecsülést és figyelmességet,­­ türelmet és gondoskodást is jelent.”­­ Igen, ez valóban így van. Így van­ még akkor is, ha a kommunista­ iránti bizalmat sok esetben kíséri még­is a bátortalanságnak ható óvatosság.­ Nem a párttagok feladata-e, hogy­ ezt a kísérőjelenséget segítsék meg­ is szüntetni, hiszen megszűnt az ok,­­ amely a bizalmatlanságot táplálhat­ta. Nem párttagok feladata-e megér­tetni — saját példamutatásukkal ,s megértetni­ — hogy nyíltan, őszin­tén beszélni nemcsak joga, de ma már szinte kötelessége is a tisztes­séges embernek. Nem a párttagok feladata-e megvédeni azt a dolgozó társukat akit őszinteségéért, vélemé­nye becsületes kimondásáért bármi­féle erkölcsi, vagy anyagi retorzió érne? A szocialista humanizmusnak valóban két oldala van. Aligha akad­hat becsületes ember, aki egyetlen párttagot is elmarasztalna elvhűsé­géért, következetességéért, vagy azért az erélyért, amellyel követeli, hogy vonják felelősségre az olyan embereket, akik a nép vagyonát her­dálják, visszaéltek beosztásukkal, vagy bármilyen más formában vé­tettek társadalmi és erkölcsi törvé­nyeink ellen. De ugyanaz a kommu­nista magatartás nem zárja ki, sőt feltételezi, az emberek iránti megbe­csülést, amiben az emberek vélemé­nyének megbecsülése is bennfoglalta­­tik, a figyelmességet, amiben az em­berek problémáival való foglalkozás is bennefoglaltatik, a türelmet, ami a hibák, tévedések, folytonos egyen­­getését is jelenti, a gondoskodást, ami a kommunista ember egyik legszebb erkölcsi vonása. Amikor ezekről a kérdésekről be­szélünk, végeredményben a párt és a tömegek közötti kölcsönös bizalom fundamentumához jutunk el. Ahhoz az alaphoz, amelyre pártunk politi­kája épül. S ezekben a napokban, amikor városszerte megkezdődnek a pártszervezetek vezetőségválasztó taggyűlései, a kommunisták ne vár­ják meg a pártonkívüli barátaik kér­dését: „beszélhetek-e őszintén?” Igen, beszéljünk őszintén. Mert hol­nap továbblépni csak úgy tudha­tunk, ha ott a taggyűléseken a kom­munisták pártonkívüli barátaik nevé­ben és megbízásából is cselekszenek, amikor szavazásra emelik párttagság­­i könyvüket. Nagy Jenő Szeptember 1-től megváltozott a kohó- és gépipar beruházásainak intézése Szeptember 1-én megalakult KGM beruházási irodája, amely se­­­gítséget nyújt a beruházások terve­zéséhez és lebonyolításához. Németh István, az új intézmény főmérnöke elmondotta, hogy a mi­nisztérium beruházási osztálya nem tudott megbirkózni sokrétű feladatá­val. Erejéből csupán elvi kérdések eldöntésére futotta, a konkrét napi problémák intézéséhez nem tudott kellő segítséget nyújtani, hiányos volt a tervek teljesítésének ellenőrzése is. Emiatt a beruházásokban sok volt a zökkenő, elhúzódtak a szerződésköté­sek, ugyanakkor a távlati tervek ké­szítésére sem tudták összpontosítani erejüket. A jövőben a minisztérium beruházási osztálya minden figyelmét a távlati tervek készítésére fordít­hatja, mert az új beruházási iroda átveszi az éves tervek készítésének, ellenőrzésének és segítésének felada­tát. Ezentúl a Kohó- és Gépipari mi­nisztérium tervező irodái és az álta­lános géptervező iroda is az új intéz­mény irányítása alá tartozik, így gon­doskodhatnak arról, hogy a beruhá­zási tervrajzok kellő időben elké­szüljenek. Az ügyintézés új módsze­re nem érinti azonban a vállalatok önállóságát, mert továbbra is az üze­mek kötik meg beruházási szerződé­seiket a kivitelező vállalatokkal. A KGM beruházási irodájának első tevékenysége az 1963-évi beruházási terv elkészítése. Az iparágak szep­tember 15-ig nyújtják be tervjavas­lataikat, majd az Országos Tervhi­vatallal történő egyeztetés után ok­tóber közepére elkészülnek a jövő évi tervek. MA* A párt szavát eljuttatjuk mindenkihez Dunaújváros belépett a testvérvárosok vi­lágszövetségébe Tudomány - Technika A bátrak sportja A képen látható fiatalok még nem vitorlázó repülők. Egyelőre csak is­merkednek a bátrak sportjával. A hideghengermű KISZ alapszervezetének tagjai meglátogatták az MHS repülőseit, s a látogatás eredményeképpen bizonyára akad közöttük olyan, aki nemsokára maga is sportrepülő le £ í Hétfőn megkezdték a szalmacellulózgyári gépek próbajáratását Az üzem indulása után háromszorosára emelkedik a hazai fehérített-cellulóz gyártás Huszonöt hazai vállalat munkájának munkája nyomán sokezer 1962 szeptember 3-án elindultak a Dunai Szalmacellulózgyár gépei. A szállító szalagok méltóságteljesen surranó asztalai, először vitték a feldolgozó gépek felé a szalmabálákat. A szecs­kázógépek torkán először csúsztak le a kötegek, hogy két perc alatt meg­járva a 24 méter magas épületet már a szalaghídon keresztül a főzőépület felé folytassák útjukat. Érthetően, ünnepi hangulat előzte meg a gépek indítását. Annál is in­kább, hiszen a zökkenőmentes próba­indulás érdekében az elmúlt héten min­den erőt latba vetve, fáradságot nem ismerve dolgoztak a szere­lők. S ahol a munka úgy kívánta, dol­goztak most is, az indulás pillanatá­ban. Az ünnepi pillanatokban a gyár vezetői és a beruházás irányítói szí­vesen emlékeztek vissza az első ka­pavágásra, melyet 1956 szeptember 11-én tett Nagy Józsefné könnyűipa­ri miniszter. Az emlékező arcokon árnyék suhant keresztül, amikor az 1956-os ellenforradalom idejéről szól­tak. Ekkor leállították az ország egyik legnagyobb könnyűipari üzemének építkezését. 1958-ban azonban újra megjelentek az építők a hatalmas földhányásokon. 1960 októberében el­kezdték a főépület építését és most, 1962 szeptember 3-án, a szocialista szerződésekben vállalt határidőre megperdültek a motorok, elindultak a szalagok. Ezzel kezdetét vette a gyár próba­­üzemeltetése. A szakemberek még jó­­néhány hétig figyelő, kutató szemmel, minden zörejre felfigyelve járnak majd a gépek között. Hiszen száz­milliós értékek felett őrködnek. Népgazdaságunk több mint 600 millió forintot áldozott a Dunai Szalmacellulózgyár beruházására. És Dunaújváros új gyára nemcsak az országban, hanem külföldi viszony­latban is korszerűen felszerelt, mo­dern gépekkel ellátott üzemnek szá­mít. A rendkívül értékes, kényes gé­peket, műszereket a külföldi gyártó cégek szerelői, mérnökei, a magyar szakemberek segítségével, maguk he­lyezték üzembe. Az üzem indulásáig Angliából, az NDK-ból, Finnországból Svédországból és összesen 35 kül­földi szakember dolgozott a­­ gyárban. Az indulás perceiben minden for­gó gép, minden automatikus kezelő­asztal, minden berendezés, ami a meg­határozott program szerint működésbe lépett, a gyár építőinek és szerelői­nek hozzáértését, áldozatkészségét hirdeti. A Hírlap is több alkalom­mal beszámolt arról, hogy egyes üze­mek, kirendeltségek munkásai szin­te éjt nappallá téve küzdöttek azért, hogy a szocialista szerződésekben vállalt határidőre elinduljanak gyáróriás gépei. Hiszen népgazdasá­­­gunk életében sem kis jelentőségű ez az üzem. A papírgyártás alapanyagát eddig jelentős mennyiségben, külföldről, valutáért vásároltuk. A gyár üzem­behelyezése lehetővé teszi, hogy ha­zai alapanyagból, itthon gyártsuk iparunk e fontos nyersanyagát, a cel­lulózt. A gyár méreteire jellemző, hogy kétszerte nagyobb, mint az 1954- ben­ épült szolnoki cellulózgyár. Az üzemszerű működés megkez­dése után pedig Magyarország fehérített cellulózgyártása az eddiginek háromszorosára emel­kedik. A jelenleg 380 embert, a felfutás után pedig mintegy ötszáz munkást foglalkoztató nagyüzemben, az épít­kezéssel és szereléssel párhuzamosan a jóléti, szociális felszerelésekre gondoltak. Jól felszerelt üzemorvo­­s­­i rendelő, fehér-fekete rendszerű öl­tözők várják a gyár munkásait. Szeptember végére készül el a gyár 100 személyt befogadó önkiszolgáló rendszerű étterme. A hétfői próbajáratások után, elő­reláthatólag még ezen a héten elké­szül az első néhány tonna cellulóz, amelyet az üzem azonnal továbbít a papírgyárak részére. 1962. szeptember 3-án, a szocialista szerződésben vállalt határidőnek megfelelően megkezdték a Dunai Szalma­­cellulózgyár berendezéseinek üzemszerű próbáit (Miskolczi M felvételei)

Next