Dunaújvárosi Hírlap, 1963. február (8. évfolyam, 9-16. szám)
1963-02-01 / 9. szám
Irányítani és végrehajtani „Górék” és „melósok” — vezetők és beosztottak: gyakran, taán nagyon is gyakran kategorizáljuk így az egy célért egy szívvel dolgozó embereket, akiket sokkal több szál fűz egybe, mint ami elválasztja őket. A mesterséges elhatárolás mögött még csak rosszindulat sincs legtöbbször. Inkább a megszokás. S ettől a megszokástól nehéz szabadulni. Nehéz azoknak is, akiket a szocialista építés vezető posztra állított, s nehéz azoknak is, akik úgy érzik, a kétkezi munkásembert a végrehajtásra determinálta az élet a szocializmusban is. A szocialista demokráciának azonban van egy olyan oldala is, — talán a leglényegesebb oldala —, hogy az irányítás és végrehajtás között e’téphetetlen, erős kapcsokat fejleszt ki. Mert ez a demokráciának az első olyan típusa, amely nem társadalmi ősz* álveténtétekre, az a osztályok kibékíthetetlen harcára épül, hanem a népi-nemzeti egységre. Hogy a vezetők és beosztottak közé néha mégis válaszfalak kerülnek, ennek szubjektív okai vannak. Ilyen ok, hogy nem értékeljük eléggé a társadalmi aktívakat. „Nem értek meg eléggé az irányításra” — úgymond. „Nem szerezték meg a szükséges ismereteket”. S máris helyben vagyunk. Ez a felfogás ugyanis szállást csinál a látszat-demokratizmusnak, amely abban nyivánul meg, hogy létrehozunk társadalmi szerveket, bizottságokat, brigádokat — csak éppen feladatokkal nem bízzuk meg őket. A csak papíron szereplő álandó bizottságok, társadalmi bíróságok, lakóbizottságok stb. pedig korántsem tudják feladatukat betölteni. Néha az is tapasztalható, hogy „védekezünk” az ilyen szervek ellen. Ezt a szemléletet az egészséges gyakorlat ezerszeresen megcáfolta. Egyrészt azzal, hogy a feladatok elvégzésénél a részvevők számának növekedésével arányosan csökken a hibaszázalék. Másrészt, aki részt vett a döntésben, a határozat meghozatalában, az természetesnek veszi, hogy a végrehajtásból is részt vegyen, hiszen ez személyes ügye is. S ezzel az irányítás és végrehajts közt máris ledöntöttük a válaszfalat. Ugyanennek a kérdésnek a másik oldala: mindig jogokról és kötelességekről beszélünk. Ezt a közbeszúrt ,és”-t minden egyes demagógia úgy értelmezi, hogy vannak emberek, akiknek csak jogai vannak, és vannak emberek, akiknek csak kötelességei. Pedig, tudjuk, a szocialista demokratizmus azt is jelenti, hogy minden jog kötelességekkel jár nálunk, és minden kötelesség jogokat tételez fel. A kettőt elválasztani a mi életünkben makorlatilag lehetetlen. S aki csak jogokat kívánna magának formálni — kötelességek nélkül, az előbb-utóbb végzetesen becsapja magát, csakúgy mint az az ember, aki a kötelességteljesítés közben elfelejti, hogy a kötelességek teljesítése jogai gyakorlására is kötelezi egyben. Aki „melósnak” nevezi magát, és nem gyakorolja azokat a jogokat, amelyekkel osztálya megbízta azzal kerül szembe saját magával, hogy frázissá alacsonyítja a munka jogát, a hatalom jogát, a szocialista törvényessg jogát, a lelkiismereti szabadság jogát stb. S ez az ember látni fogja, hogy a jogokat megtanulni és gyakorolni semmivel sem könnyebb, mint a kötelesség''ket telesíteni. Ha partig azzal a hátsó gondolattal mondunk le fogainkról, hogy ezzel kötelességeinket is ha«s*<k. m*r-‘sn”f>k'gire-n'd-da kispoltári az ° m'é>t mocsarába. Mindannyian ismerjük a „sündörgő” emo-ben azt a típusát, aki rendkívül aktívan bírál, ahogy mondani szokás „kiveri a tüzet” — de amikor meg kellene fogni a munka nehezebbik végét is, akkor tüneményes gyorsasággal eltűnik. Ne tévesszük össze ezt a „sündörgő” embert a cselkvő emberrel, akinek ereje nem a nyelvében, hanem izmaiban és koponyájában van. Irányítani és végrehajtani. Nem is gondoljuk, hogy e két társadalmi tevékenység közé mennyi apró válaszfalat emelnek a szubjektív érzések, szokások, előítéletek. Éis néha még a rosszindulat is. De sokan vannak már, akik saját személyükben teljes összhangba tudták hozni az irányítás és végrehajtás művészetét. (5 ezzel tették talán a legtöbbet a szocialista demokratizmusért. Nagy Jenő VILÁG PQOJETAtíJAI: EGYESÜLJETEK! maálumE AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1963. februári„ péntek RENDŐRSÉGI JEGYZETEK ÚJ VÁLASZTÓK KLUBJA * MA: Hol végezhetünk az idén társadalmi munkát? * Forgalomkorlátozások a MÁV-nál A szolgáltatások szempontjai és gondjai • VÁLTOZÓ, SZÉPÜLŐ VÁROSUNK A Népfront jelöltjeinek 96 százalékát elfogadta a lakosság 500 felszólalás a jelölőgyűléseken A tanácsi szervek megkezdték a jelölőgyűléseken elhangzott javaslatok feldolgozását Január 14-e és 24-e között zajlottak le városunkban a tanácstagi jelölőgyűlések. A 84 választókerület közül 81-ben elfogadták a Hazafias Népfront jelöltjét, 3 helyen pedig rűcserélték a Népfront eredeti jelöltjét és másik jelöltet állítottak. A gyűlések aktivitására jellemző, hogy 4 ezer 715 résztvevője volt és mintegy 500 felszólalás hangzott el. Csaknem mindenütt közvetlen, sokszor családias hangulatú felszólalásában, beszélgetésekben kerültek napirendre városunk lakóinak özönei és gondjai. A felszólalásoknak mintegy fele egyéni jellegű észrevéeleket panaszokat, javaslatokat taralmazott. A másik fele pedig közproblémákat tárgyalt, közérdekű bejelentéseket, javaslatokat, társadalmi munkafelajánlásokat, vagy a jelfekkel kapcsolatos véleményüket, ilelte fel. A jelölőgyűlések foglalkoztak a beruházások, a városépítés, közlekedés, a kereskedelem, a a szolgáltatások problémáival, a kulturális fejlődés kérdéseivel és számos javaslattal, észrevétellel éltek. Szóba került a gyűléseken a Ságvári városrész távfűtésének, gázellátásának kérdése, a vasúti közlekedés vámunkba (különös tekintettel a kézi járatokra) a fedett autóbusz várótermek építése, a nyilvános teleonállomások felszerelése a Barátság akónegyedben, valamint az óvárosi íjtelepen. Több járdaépítési javaslat hangzott el, valamint a város vízelátási nehézségeire is kitértek számos helyen. Igen sok jelölőgyűlésen öbbféle társadalmi munkára tettek elajánlást. Elsősorban a lakóterüleek környékének szebbé tételére jeentették be közreműködésüket. Ahol még nem működnek lakóbizottságok, azok mielőbbi megalakítását sürgették, hogy a „helyi" ügyek intézésének is legyen fóruma A tapasztalatok azt mutatják, hogy városunk lakossága magáénak, vallja a lakhely minden köz- és egyéni problémáját, sokat vár jelöltjeitől a megválasztás után, és nemcsak elvárja az eredményesebb munkát, hanem támogatja segíti is majd az új tanácstagok munkáját. A választási elnökségen befejeződött a felszólalások tárgykör szerinti rendezése és valamennyit továbbították már az illetékes tanácsi osztályokhoz elintézésre. Mi a Tanács kereskedelmi osztályát kerestük fel, hogy tájékozódjunk, hogyan folyik az észrevételek, javaslatok, problémák, kérések elintézése. — A jelölőgyűléseken — mondotta a kereskedelmi osztály vezetője — 94 felszólalásban esett szó olyan problémáról, amely a mi osztályunkat érinti. Ebből 43 a TÜZÉP-pel foglalkozik. S ez talán ma, a rendkívüli időjárás miatt a legtöbb gondot jelenti osztályunknak is. Könnyelmű és felelőtlen dolog lenne azt mondani, hogy ebben a kérdésben mindenkinek a problémáját meg tudjuk oldani. De válaszunkban megmagyarázzuk, hogy mit miért nem tudunk elintézni. Ugyanakkor pedig áthidaló javaslatokat teszünk, hogyan tudunk mégis segíteni. Itt van például a szűkös szénkészlet. A Vasművel érintkezésbe léptünk és biztosítottuk, hogy elegendő háztartási koksz álljon rendelkezésére. Több felszólaló a szén minőségét kifogásolta. Tájékoztatjuk őket, hogy a belkereskedelmi rendelkezés szerint a kisebb kalóriájú szenekhez 50 százalékban vezető szenet kell biztosítani a TÜZÉP-nek. Amennyiben ezt nem biztosítja, éljenek panasszal. Szóba került, hogy a tűzifát hosszúra vágják. Utasítottuk a TÜZÉP-et a szabvány betartására. Kifogás tárgyát képezi hogy poros a szén. Itt is tájékoztatjuk a lakosságot a belkereskedelmi szabványról, amely szerint a szén 20 százaléka lehet por, természetes képződményből. — A Mezőker, a Kisker és Vendéglátó Vállalattal kapcsolatos észrevételeket, panaszokat továbbítjuk az illetékes vállalathoz, és ellenőrizzük mit tettek a panasz megszüntetése érdekében. — Az újtelepi fűszerboltban nagy a zsúfoltság. Értesítettük a Kiskert, vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a boltot két műszakra állítsák át. Az újtelepi bolt-probléma végleges megoldása rövidesen megtörténik Elkészültek az új üzlet tervei és már megkezdték az alapozást. — Zsúfolt a Vasmű úti zöldségbolt. Az üzlet tehermentesítését szolgálja majd a Barátság lakónegyedi ABC áruház felépítése. Erről is tájékoztatjuk a lakosságot — fejezte be nyilatkozatát a kereskedelmi osztály vezetője. Valamennyi tanácsi osztályon hasonló ütemben és módon folyik a jelölőgyűléseken elhangzott javaslatok, észrevételek intézése. Számos felszólalás pedig helyet kap az új várospolitikai tervben természetesen az adott lehetőségek között. S miközben ez a munka tart, a választási elnökségen tovább folyik a nagy esemény előkészítése. Készülnek a végleges választói névjegyzékek, berendezik a szavazóhelyiségeket, hogy február 24-én városunk valamennyi választópolgára megerősítse jelöltjeit bizalmával, városunk tanácstagjaitól egészen az országgyűlési képviselőinkig. A KOKSZOLÓMÜNÉL A tél költsége : ISO ezer forint 100 kilométeres útszakaszon takarítják a havat a Városgazdálkodási Vállalat hómunkásai Árvízvédelem a Vecsei-szigeten A hetek óta tartó rendkívüli időjárás nagy feladatok elé állította a Városgazdálkodási Vállalat dolgozóit. Többszáz alkalmi hómunkás és a vállalat kétszáz dolgozója foglalkozik napok óta a város útjainak tisztántartásával. Ennek ellenére a szerda éjszakai, erős széltől kísért havazás, a város több útszakaszán nyolcvan-száz centiméteres hóakadályokat emelt. Szerdán éjszaka hóakadályok keletkeztek az Úrállomás felé vezető úton, a Gyármegkerülő úton és a Szalki szigeten. Az akadályokat a Városgazdálkodási Vállalat éjszakai ügyeletesei csütörtök hajnalra eltávolították. Csütörtök hajnalban már zavartalanul közlekedhettek a helyi járatú autóbuszok, zavartalan volt a közlekedés a város egész területén. A meg-megújuló havazások, a rendkívüli időjárás a szokásosnál jobban igénybe vette a Városgazdálkodási Vállalat anyagi erejét is. A havazások szüneteiben tizenegy lovas fogat és húsz bordély hordta a város közútjairól a havat. Ezen kívül négy gépkocsira szerelt és két hóeki járja napról napra az utakat. Szinte éjjel-nappal üzemben van a hómarógép is. A vállalat kertépítő, parkfenntartó brigádjai is áldozatos munkát végeznek a hóeltakarításban. A vállalat ezenkívül állandóan keres alkalmi hómunkásokat is. A hóeltakarításoknál foglalkoztatott munkásoknak ezideig 80 ezer forintot fizetett már a vállalat és 70 ezer forint körül jár a fogatos és gépjárművek üzemeltetési költsége. A vastag jégtakaró alatt rohamosan emelkedik a Duna vize. Az árvízveszély gondot okoz a Városgazdálkodási Vállalat Vecsei szigetén. A szigeten megkezdődtek az árvízvédelmi munkálatok. Csütörtökön elszállították a szigetről a mezőgazdasági kisgépeket. A napokban hozzákezdenek az épületek megerősítéséhez. A vadrezervátum apró vadjait egyelőre a szigeten teleltetik, de felkészültek már arra, hogy áttelepítsék a parti erdőkbe. cAmiről beszélünk Beszélgetek emberekkel. Sápadtak, kialvatlanok. Tiltakoznak. Áh, nem betegek — szabadságon vannak. A szemek megértően villannak össze, ez csak természetes. Ki érti ezt? Mindannyian. Hat-nyolc éve hóbortos bolondnak tartották azt, aki januárban hajlandó volt kivenni a szabadságát. Ma becsülés, tisztelet övezi. Derék, beosztó ember. Ki érti ezt? Mindannyian. Sajnos, szabadságon van, mondják. És mi tagadás, bosszankodunk. Megint nem sikerült elintézni ezt a kis semmiséget. Aztán valami felderül bennünk. Hát persze. Aki ma szabadságon van, az 1-2-4 év múlva már biztosabb kézzel intézi ügyeinket. Bizton igazodik el a törvények, rendeletek között. De... igen, ma nem sikerült elintézni az ügyet, mégis mosolygunk. Ki érti ezt? Mindannyian. Értjük, és beszélünk róla. Fodrásznál, autóbuszon, utcán, munkahelyen, vendéglőben, szórakozóhelyen, mindenütt, ahol csak megfordult a tanuló ember. » Szeretünk róla beszélni, mert szeretjük, mert a miénk, mert észrevettük hasznát, mert reggel már hasznosítani akarjuk azt, amit este vagy éjszaka megtanultunk. Akarjuk, hogy lássák mások is: tanulunk. Lássa, mindenki tudja a fodrász, a kalauz, a trafikos, még az idegenek is, hogy elégedetlen emberek vagyunk. Elégedetlenek önmagunkkal. Lehetetlen nem észrevenni az elejtett szarokból, hogy költözik hozzánk a szellem napvilága. Lehetetlen észre nem venni a tanulás, a tudás örömét a lakatos, a technikus, az esztergályos, a kohász, a művezető, az orsózónő, a csoportvezető, a házfelügyelő, a tanító és tanuló arcán. Büszkeség is vegyül az örömbe. Különben miért vállalná a kétgyermekes családanya az esti technikum fáradságát. Ismerek egy várandós édesanyát, aki gyermekével a szíve alatt nap mint nap iskolába jár , tanul, beszél a félévi vizsgákról, vizsgaidegessége van, de a világ minden kincséért sem mondana le róla. Pedig van mire hivatkoznia. Erény lett a tanulás, s ilyen mértékben bűn a továbbképzés elhanyagolása. Ma a legtermészetesebb félmondat a gyárkapuban: ... akkor este az iskolában találkozunk. És természetellenes ez: ... majd csak elütöm valamivel a délutánt. A számok sokat mondanak, mégis keveset. 2600 dunaújvárosi felnőtt tanul általános és középiskolában. S legalább négyszázan különböző egyetemeken. Háromezerre tehető a szám. Háromezer felnőtt van ma tele dunaújvárosban vizsgagonddal. Háromezer, és több ennél. Mert én úgy vagyok, hogy munkatársaim vizsgái is érdekelnek. S velem úgy vannak ők. Érdekel a házfelügyelőm félévi eredménye a második gimnáziumban, s őt érdekli az enyém. A szomszédom is megkérdi: na, hogy sikerült? S hogy ne sértsem, én is visszakérdem: hát maga már túl van rajta? Tudjuk egymásról, mert vékonyak a falak. Hallottam, amikor negyvenéves öntő letére a memoriterrel bajlódott: „Jogot a népnek, az emberiség nagy, szent nevében... adjatok jogot..." És csodák csodájára az átszűrődő hangok nem zavarták Shakespeare, Gogol sorait, Marx, Engels, Lenin gondolatát. Ellenkezőleg. A jog, a szép szó, az igazság és a tudás, ha szép együtt szép, ha győz, együtt győz. És mi már felismertük szépségét, s most a „félévi frontokon” kivívjuk vele mindannyiunk győzelmét. Miskolczi Miklós A „félévi frontokon"