Dunaújvárosi Hírlap, 1963. március (8. évfolyam, 17-25. szám)

1963-03-01 / 17. szám

Bizalom és felelősség Városunk valamennyi újonnan megválasztott tanácstagja kezébe kapta már megbízólevelét. Azt az okmányt, amelyet a nép a vasár­napi választásokon szavazatával szentesített. Ez már nem előlege­­­zett bizalom, ez már több annál. Bi­zalom és felelősség együtt! Bi­zalom a választó részéről, hogy a tanácstagra bízza ügyeit gondjait a város államhatalmi testületé­ben s felelősség a tanácstag ré­széről, hogy választóit tudása, legjavával, szívvel, lelkesedéssel, legjobb akarata és szándéka sze­rint képviselje. Már a jelölőgyűléseken elhal­mozták őket sok-sok kéréssel, kí­vánsággal, javaslattal, észrevétel­lel. S ha ezeket az ott elhangzott dolgokat tüzetesebben szemügyre vesszük, megállapíthatjuk <h” va részük olyan dolog, amely nem egyes emberek személyi kívánsá­ga hanem az egész várost érintő közös dolog, közös probléma. Jó alapot képezhetnek ezek a dolgok majd arra, ha a tanácsüléseken megvitatásra kerülnek a várospo­litikát érintő legfontosabb kérdé­sek hogy ott a tanácstagok vá­lasztóik véleményét, kívánságát, javaslatait képviseljék. A város parlamentjében számos új tanácstag kezdi most a mun­kát. A megválasztottak mintegy 50 százaléka először szolgált rá erre a bizalomra. Egy részük már elvégezte a közügyek intézé­sének előiskoláját a társadalmi szervekben, a lakóbizottságokban, de akadnak olyanok is, akik ez­után sajátítják el a közügyek gyakorlásához szükséges ismere­teket, jártasságot. Sok szakem­bert jelöltek a tanácsba. A biza­lom számukra azt jelenti, hogy szélesebb alapokon bontakoztat­hatják ki képességeiket. A hatá­rokat már nem a szűkebb műhe­lyi, irodai vagy hivatali keretek jelentik, hanem az egész várost átfogó kérdésekben hasznosíthat­ják tudásukat, felkészültségüket. Jól egészülnek ki majd a Tanács­ban a szakmai kérdések a házi­asszonyok problémáival, hiszen ezeknek is közös a találkozási pontjuk az életben. Tanácstagnak lenni... nem azonos valamiféle címmel, vagy ranggal, amely előjogokat, különböztetettséget biztosít meg­­ha­nem szolgálatot jelent, a válasz­tók ügyeinek, dolgainak szolgála­tát. Sok gondot kell összefogni, sok feladatot kell megoldani egy­­egy tanácstagnak. Hiszen egy-egy választókerületben több mint 500 ember él. Gyermekek, felnőttek, fiatalok, idősebbek. Városrészen­ként más-más feladatok állnak a­­ tanácstagok előtt. Emitt a távfű­tés a gázhálózat kiépítésének, és a társadalmi munka megszervezé­sének a dolga áll a középpontban, amott az ideiglenes lakótelep fel­számolásának gondja nyugszik a tanácstagok vállán, másutt a kör­nyezet szebbé tétele, a parkosí­tás, megint másutt pedig a gyer­mekek játszóterének kialakítása. A közös nagy munkát azonban mégis az Állandó Bizottságokban folyó tevékenység adja, amely át­fogja az egész várost. A város­­építés, az ipar az egészségügy, a közlekedés, a lakásgazdálkodás, a művelődésügy, a kereskedelem, a szoláltatások, az ifjúságvédelem és még sok-sok más dolog amely­ben irányt kell szabni, feladato­kat megoldani, és felelősséggel intézkedni. Négy esztendős munka kezdő­dik most el, amely városunk éle­tében­, fejlődésében, közügyleinek intézésében igen jelentős négy év lesz. Áldozatvállalást, fáradságot nem ismerő munkát, következe­tességet hozzáértést, lelkesedést követel a tanácsi munka új cik­lusa valamennyi tanácstagunktól. Munkájuk eredményességének kulcsa, képesek-e munkájuk által tekintélyt szerezni, és megtartani választóik bizalmát. Ha képesek lépten-nyomon érezni, hogy szá­mítanak rájuk választóik. Ha egyetlen kérdést nem hagynak válaszolatlanul, ha egyetlen prob­lémát nem hagynak figyelmen kívül, ha érzik minden személyes vagy közprobléma mögött az em­bert, akinek az érdekében tenni­ük kell, s ha választóik valamen­­­nyi dolgát saját dolguknak tekin­tik. Ehhez a munkához valamen­­­nyi tanácstagnak szívből kívá­nunk jó egészséget és sok si­kert. (S. Gy.) VILÁG PROLETÁRJA­. EGYESÜLJETEK! Új lakásokért AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VII­. ÉVFOLYAM 17. SZÁM­ÁRA: 60 FILLÉR 1963. MÁRCIUS 1.. PÉNTEK Egy nap a napköziotthonban TANULÓ TANÁCSTAGOK A terv: 2 millió 100 ezer forint megtakarítás Az 5. sz. Épületelemgyárban a na­pokban tervismertető értekezlete­ken, brigádmegbeszélésen és üzemi tanácsülésen megvitatták, hogyan folytathatják 1963-ban a szocialista munkaversenyt. 23 brigád 300 dol­gozója verseng most a gyárban a szocialista cím elnyeréséért, a mo­torszerelő részleg pedig a szocialista műhely cím megszerzéséért. A bri­gádok elsősorban a gazdaságosabb előregyártásért dolgoznak. Felajánlá­saik között a minőségjavítás és az anyagtakarékosság is fontos helyet kapott. A födémgerendák tavalyi 1,7 százalékos selejtjét az idén százalék alá akarják szorítani. betonacélok méretre vágásával, ka­v­vicsadagolás pontosabbá tételével, a cement­mérlegelés automatizálásá­val és több más tényezővel 2 mil­lió 100 ezer forint értékű anyagot akarnak megtakarítani. MA: A város választópolgárainak 99,4 százaléka a Hazafias Népfront jelöltjeire szavazott A választási csoport elnökségétől a választások Városi eredményeiről lapunk munkatársa a következő fel­világosítást kapta: ges A választások kezdetekor a végle. választói névjegyzékben 21205 választópolgár szerepelt. A szavazá­sok befejezésekor a szavazatszedő bizottságok megállapították, hogy Dunaújvárosban 20 638 állampolgár élt szavazati jogával, azaz a válasz­tásra jogosultak 97,5 százaléka. A leadott érvényes szavazatok száma 20 597. A szavazatszedő bi­zottságok 111 szavazatot érvényte­lennek minősítettek. A Hazafias Népfront jelöltjeire a városi tanácsba 20 231 szavazó adta le szavazatát, az érvényes szavaza­tok 99,4 százaléka. A Hazafias Nép­front jelöltjeivel a városban 134 sza­vazó nem értett egyet. * Érdekes, összehasonlító statisz­tikát kaptunk­ a Városi Tanácstól az 1958-ban, illetve 1963-ban megvá­lasztott Városi Tanács összetételé­ről. Ezek szerint 1958-ban a városi tanácstagok 85 százaléka volt férfi. 1963-ban a nők aránya 20 százalék­ra emelkedett. Pártállás szerint: 1958-ban a ta­nácstagok 65 százaléka volt párttag, 35 százaléka pártonkívüli. A most megválasztott tanácstagok 55 száza­léka párttag és 45 százaléka párton­kívüli. A foglalkozás szerinti megoszlás 1958-ban a következő volt: A ta­nácstagok 45 százaléka munkás, 12 százaléka értelmiségi, 10 százaléka paraszt, 24 százaléka alkalmazott, 9 százaléka egyéb. A most megvá­lasztott tanács összetétele: munkás 37 százalék, értelmiségi 21 százalék, tsz. paraszt 5 százalék, alkalmazott 30 százalék, egyéb 7 százalék. Kedvezően alakult a Városi Ta­nács tagjainak iskolai végzettsége is. 58-ban a tanácstagok 52 száza­lékának nem volt VIII általános is­kolai végzettsége. Nyolc általánost végzett 25 százalék. Érettségije volt a tanácstagok 10 százalékának, egye­temet végzett 13 százalék. A most megválasztott tanácstagok 24 száza­lékának nincs nyolc általános isko­lai végzettsége. Nyolc általánost végzett a tagok 24 százaléka, érett­ségi bizonyítvánnyal rendelkezik 31 százalék, s egyetemes végzettsége van a tanácstagok 21 százalékának. Asszonyok a munkaközvetítőben * SPORTVEZETŐK, MUNKÁJUKRÓL Az első meleg hír: Gyártják a „Kánikula“ mgeket ! A Fehérnemű gyárban az idén több mint fél millió férfiinget és mint­egy 2 és fél millió alsónadrágot gyártanak. Mint új típust varrják különböző színű santung anyagból a „neva” ingeket. A legmelegebb nyárra is gondol­nak­ már, és varrják az apacsgallé­ros, zsebes és zsebnélküli rövid­ujjú ingeket. Ezek az ingek a leg­különfélébb színekben és színár­nyalatokban, úgynevezett „kánikula” anyagból készülnek. Az első 40 ezer nyári inget már legyártották. De még sok tízezret varrnak az igazi kánikula megérkezése előtt. A VÁROSI ÉS A VASMŰ PÁRTBIZOTTSÁG EGYÜTTES ÜLÉSE A Városi Pártbizottság és a Vas­mű Pártbizottsága szerdán délután együttes ülésen hallgatta meg Ta­­polczai Jenő elvtársnak, az MSZMP Városi Végrehajtó Bizottsága tagjá­nak előterjesztését az 1963. évi vá­rospolitikai tervről. Az előterjesz­téshez a két pártbizottság tagjai számos megjegyzést, észrevételt fűz­tek, javaslatokkal­­ egészítették ki. A két pártbizottság az előterjesztett várospolitikai tervet egyöntetűen al­kalmasnak találta arra, hogy azt az új Városi Tanács elé terjesszék. Szombaton tartja alakuló ülését a Városi Tanács A vasárnap megválasztott Városi Tanács március 2-án, szombaton reg­gel 9 órakor tartja alakuló ülését, a Városi Tanács épületének nagyter­mében. A megválasztott tanács­ta­gok saját soraikból kijelöli a Ta­nács Végrehajtó Bizottságát, az el­nököt, az elnökhelyetteseket és a tit­kárt, meghatározzák az állandó bi­­zottságok számát, és megválasztják az állandó bizottságok tagjait. Az alakuló ülésen kerül sor váro­sunk 1963 évi várospolitikai tervé­nek megvitatására és elfogadására dniLwL beszélünk : Kormánykerék és evezőspad Láttam egy filmet. Kés a vízben. Három ember másfélnapos története egy luxus-jachton. Három em­ber másfélórás viaskodását a filmvásznon. Egyikük a jacht szakértő kormányosa, a másik, aki feltétel nél­kül hozzákötötte életét a kormányoshoz, vagy inkább a luxushoz, a harmadik, aki kormányozni akar, de nincs vezetési tapasztalata, csak lelke, lelkesedése, szíve, szíve, szíve. Egy darab élet ez az ezerkétszáz méteres celluloid szalag. Bizonyíték. Bizonyítéka annak, hogy tapaszta­lat és lélek nélkül a legkitartóbbak, a leghűségesebbek is célt téveszthetnek. A kritikák azt írják róla: tűrhető lengyel film­alkotás. Pedig sokkal több ennél. Megtekintését köte­lezővé tenném azoknak, akik­ újoncok a hétköznapi élet jachtján, akik nem rendelkeznek kormányosi ta­pasztalatokkal, és mégis — szélcsendben és viharban egyaránt — gyakran bírálják a mindennapi élet ki­sebb, nagyobb kormányosait. Lelkesedve vágnak olyan vizekre, amelyeken elengedhetetlenül szükséges az iránytű, a tapasztalt kormányos bölcsessége. De kötelezően jelölném ki azoknak is, akik kisebb vagy tekintélyesebb kormánylapát mellett ülnek és láthatóan ellenszenvvel néznek minden fedélzetre lépőt, annak minden harcát, minden küzdését. Csak azért, mert maguk már belefáradtak ebbe a harcba, vagy azért, mert e harc talán éppen a tunyaság, a bele­nyugvás ellen irányul. És még egy. A luxushoz láncolt életek szánal­­masságáért meg kell nézni ezt a filmet mindenkinek, aki hajlamos az evezőspad helyett azonnal a kormá­nyos ölébe ülni. Nehéz kérdések vetődnek fel a film kapcsán. Há­nyan lépik ma át az élet küszöbét úgy, hogy előbb­­ megfigyelik ki a kormányos és ki az evezős. Nem azt nézik, kié az igazság. Inkább azt, kinek a véleménye mértékadó és kié kevésbé lényeges. Nem azt keresik, hol az a pad, amelyen dolgozni kell, hanem azt, hol lehet elüldögélni munka nélkül. És mert vélt érvényesülésük érdekében megerő­szakolták tettvágyukat, alkotó készségüket, önmagu­kat, szimpatikusak lettek azoknak, aki már a bele­nyugvás, a megalkuvás hívei, akik mindig és kizáró­lagosan a széljárás irányában vezetik a rájuk bízott hajót, hivatalt vagy műhelyt. Akiknek eszébe sem jut, hogy korm­ánykerékhez szokott kezükkel evezőlapá­tot fogjanak. De a túlfűtött, túl lelkes ember is ismerőse vala­mennyiünknek. Ipariskolából, középiskolából, egye­temről, szaktanfolyamról százával kerülnek közénk. S mert, az iskolában nagy é-vel írt élet helyett a hét­köznapi életbe érkeznek, nehezen akarják elhinni, hogy nem ők a legokosabbak, legügyesebbek, legrá­termettebbek. Nehezen értik meg, hogy a frissen szer­zett szaktudáson kívül más navigációs eszköz is szük­ségeltetik a kormányzáshoz. A kormánylapáthoz akar­nak lépni, de ha annak fontosságát felismerik, evezni is tudnak, mégpedig céltudatosan és kitartóan. Kérdés tehát: • amiért nem adunk mindegyiküknek kormánykereket, ki szabad-e csavarni kezükből a cél­ravezető evezőlapátot is? Csak azért, mert a tapasz­talt kormányosok tudják, hogy csak az evezőtől ve­sz el egyenes út a kormánykerékhez, és ezt talán po­zíció­féltésből el akarják titkolni. Nagy hiba lenne a­­ fürdővízzel a gyereket is az udvarra önteni. Tévedés azt hinni, hogy az úgynevezett életta­pasztalat megszerzése feltétlen együtt jár a lelkesedés kimúlásával. Miért is lenne így? A kort sem a kor­mánykerék, sem az evezőlapát mellett nem években mérik. Tudásban, rátermettségben, lelkesedésben. És napjainkban sok ilyen „fiatalra", tudós, rátermett, lel­kes emberre van szükség. Olyanokra, akik nem a kedvező szélre várnak, hanem kemény, verítékszagú munka árán is partra juttatják hajóikat, mindan­­­nyiunk hajóját. S a ma kormányosainak irányítani, támogatni kell ezt a fáradozást, segíteni kell a partrajutást még ak­kor is, ha ezen a parton már át kell adniok a kor­mánykereket. Miskolczi Miklós

Next