Dunaújvárosi Hírlap, 1963. június (8. évfolyam, 44-51. szám)

1963-06-04 / 44. szám

Jogilag is kötelesség Szeretnénk-e jobban élni? Pén­zünkért, jövedelmünkért több mindent és minél jobb minőség­ben vásárolni? Ezekre a kérdések­re csakis igen lehet a válasz. De ki gondolt már arra, hogy aprónak, mellékesnek tűnő ész­­szerűtlenségek, a termelés szer­vezése, vezetése és ellenőrzése te­rületén végzett hanyagsága végső soron „saját zsebére” megy?! A termelés-elemzések egyre világosabban mutatják, hogy a munka ésszerű megszervezésének milyen nagy jelentősége van termelésben. Jelenlegi adottsága­­­ink mellett, különösen olyan or­szágos viszonylatban korszerű üzemben, mint a Dunai Vasmű, lényegesen jobbak lehetnének a termelés és termelékenység muta­tói, ha jobb munkaszervezéssel kihasználnánk a munkagépek és a munkaerő teljes kapacitását, s ez a kihasználás mindig a legmegfelelőbb lenne. Sajnos, nem ritka eset például a gépészeti gyárrészlegnél, hogy úgy adnak oda munkadarabot a gyalusoknak vagy az esztergályo­soknak, mint sürgős, azonnal el­készítendő munkát. Még föl­hívják rá a figyelmet: nagy szük­is­­ég van rá, azonnal és gyorsan csinálja meg! Utána aztán napokig hever gé­pe mellett a kész munkadarab, am­g valaki gondoskodik elszállí­tásáról. De ugyanilyen szervezési buk­fencek eredményezték, négy hengerműben más darura szerel­­­tették fel a mágnest, nem arra, ahol szükség lett volna rá, vagy hogy elfektetnek fontos, de mű­szaki feldolgozás szerint bonyolul­tabb munkadarabokat, s csak a könnyebbeket adják ki megmun­kálásra. Ez is bizonyos anarchikus „eredményekhez” vezet. Egész sor határidős munkát nem telje­síthet emiatt, például a Vasmű gépészete. Érdemes volna végére járni, hogy az alkatrészre váró üzemben mennyi munkakiesést, s hány százezer forint kárt okoz ez a szervezési hanyagság? Nagy dolgokról van-e szó ilyen „eredményeknél”? Általában nem. Sok forintot fel­­­­emésztő beruházásról, műszaki­­ fejlesztésről, de még munkainten­zitás növeléséről sincs szó. Nem kell hozzá az anyagi és szellemi képességeket megerőltetni. Pusz­tán kicsiny felelősséget kell érez­ni, csupán annyit, amennyi amúgy­­ is kötelező, aminek teljesítése benne van a fizetésben. Hiszen nem okoz, nem okozhat­­ különösebb fáradságot, ha egyszer sürgősként gyártatunk le egy-egy munkadarabot, akkor további sor­sáról is intézkedjünk! Ráadásul ennek nemcsak anyagi­, műszaki vonatkozásai vannak, hanem mo­rális következményei is. Ki az az esztergályos, gyalus vagy forgá­csoló, aki tíz-tizenöt „sürgős” munka után tizenhatodjára „sürgősnek” tart valam­lyen mum­k­­kát, ha az előző tizenöt hetekig hevert gépje mellett?! Sok-sok feleslegesen eltöltött munkaórát, sok-sok elfecsérelt anyagot takaríthatnánk meg népgazdaságunknak, ha ezekkel az „apróságokkal” is törődnének üzemeinkben. Vagy nemcsak egyesek törődnének, hanem a mű­szaki vezetés egésze! Pontos számonkérés kellene mindenért. Nem emberek „zakla­tása”, hanem a pontos munkavég­zés miatt. Egy rendelés leadása­kor az igény és a teljesítés lehe­tőségeinek pontos felmérése, amellyel például elkerülhető fe­lesleges alkatrészek legyártása, vagy a már példaként említett „mágnes-ügy”. Nem különösebb szakértelem, csak kicsiny szerve­zési felelősség kellett volna. Hisz köztudomású — ahová mágnest szereltek, ott a vastag lemezköte­­geket úgysem tudják átmágnesez­ni, a másik darunál viszont nagy hasznát vehetnék az elektromág­neses darunak. A munkaszervezés anarchikus­­ jelenségeinek letörésével évente sok-sok milliót takaríthatnánk meg csak Dunaújvárosban, probléma pedig nemcsak dunaúj­­­városi! De a legelőbbek közül való. Leginkább azok sérelmezik, akik szenvedő alanyjai ennek a szervezési bukfencnek — a mun­kások. Gyalusok, esztergályosok, lakatosok. Sajnos, csak az intéz­kedési körrel rendelkező műszaki vezetők egy része nem sérelmező. Nagyobb ellenőrzés és a felelősök kérdőre vonása kellene, hisz nem plusz­ teljesítményt várunk tőlük, csak azt, ami munkakörüknél fogva nemcsak erkölcsileg, de jogilag is kötelességgük. RÓZSA ANDRÁS HUfc PROLETA&IAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROS! TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1963. JÚNIUS 4., KEDD MA VENDÉGEK A TENGER ÉS PÁLMÁK ORSZÁGÁBÓL * Hol töltik szabadságukat a Vasmű dolgozói? * A VILLANYSZERELŐ, A FIA ÉS UNOKÁI NYOLCSZÁZ PIROS BÉLYEG * A labdarúgók „fekete” vasárnapja * KINN JÁRTUNK A STRANDON A Fésűsfonoda a szocialista üzem címért A Fésüsfonoda dolgozói nemrég vették át a kongresszusi verseny győzteseinek kijáró versenyzászlót, amelyet az MSZMP Központi Bi­zottsága ítélt oda a legjobb üzemek­nek. De birtokolják a Miniszterta­nács és a SZOT Vándorzászlaját is. S hogy a Fésűsfonó dolgozói nem­csak az elmúlt évben dolgoztak jól, hanem az idén tovább javították eredményeiket, bizonyítják az idei év öt hónapjának eredményei is. Tervüket öt hónapos átlagban 105,2 százalékra teljesítették. S bármennyire „száraz” adatnak tűnik, mégis fontos mutató, hogy jelenleg egy orsó 803,2 kilométer hosszú fonalat termel egy óra alatt. Ez a tavalyi eredményekhez viszo­nyítva 6,7 százalékos emelkedés. A mennyiségi termelés azonban önmagában még nem elegendő. A termelékenység emelése az üzemben legalább annyira fontos, mint a terv teljesítése. A gépek tárcsás meghaj­tásra való átállása, és a kúpos gyű­rűk alkalmazása meghozta a kívánt eredményeket. Czupper Ferenc újí­tása a gyakorlaton jól bevált. A mű­szaki fejlesztés keretében most kez­dik alkalmazni az antistatikus nyo­móhenger bevonatokat. S ami kü­­l­lönösen kiemelkedő, dicsérendő,­­ példaként állhat más üzemek előtt is, az, hogy a Fésűsfonó vezetői, dol­gozói gyorsan reagálnak az új mód­szerekre. Nagyon helyesen úgy gon­dolják, minél előbb kerül sor bevezeté­sükre, annál hamarabb hozza meg eredményeit. Az üzem versenymozgalma, len­dülete nemcsak számokkal mérhető le. Nemcsak azzal, hogy már 10 brigád­ versenyez, hanem azzal is, hogyan kíséri figyelemmel az egyik brigád a másik eredményeit. A má­jusi eredmények alapján a legeredményesebben a gyűrűs­fonó November 7. és Tyitov bri­gádja, az előfonónál pedig a Ság­­vári ifjúsági brigád a legjobb. S ezt az egész üzem is elismeri. Mert a brigádmunka értékéhez az is hozzá tartozik, mennyire tárgyi­lagosak a másik brigád munkáját illetően. Az üzem versenyt indított a szo­cialista üzem címért. Eredményeik alapján biztatóak az előjelek, hogy el is nyerik a címet. Természetesen az értékelés még messze van, addig még sokat kell tenniök. Reméljük, sikerül céljukat elérni. Májusban 714,4 tonna cellulózt termeltek a Szalmacellulózgyárban Május elé nagy várakozással te­kintettek a Szalmacellulózgyár dol­gozói. Ebben a hónapban rekord­­termelést vártak, el szerették volna kezdeni az export­szállításokat, s május 21-én kellett terv szerint kez­deni az új gépek garanciális pró­báit is. Telefon­hívásunkra Lakner Kál­mán, a gyár főmérnöke jelentkezett, ő válaszolta meg kérdéseinket, me­lyek kivétel nélkül a májusi ter­vek valóra váltásával foglalkoztak. — Ami a termelést illeti, május­ban termeltünk eddig legtöbb cellu­lózét, összesen 714,4 tonnát. A ter­melési rekord tehát részben sike­rült. El tudtuk kezdeni a negyed­évre esedékes export­szállításokat is. Ami ezt a területet illeti: májusi eredményeink alapján valószínűleg sikerül a második negyedévben ese­dékes tervünket, a 2500 tonnás ter­melést teljesíteni. — Mi jelent mégis problémát? — Május 21-én elkezdett garan­ciális próbát kénytelenek voltunk abbahagyni. A főzőnél az egyik ete­tőcsiga motorja elromlott. Ez az etetőcsiga adagolja a szalmát a fő­zőüstbe, így tehát először meg kell javítanunk azt a motort, s csak utá­na tudjuk folytatni a garanciális próbát. Jelenleg Budapesten javít­ják a motort angolok által szállított anyagokkal, mert speciális angol motor, így azt nem tudtuk saját magiunk elvégezni. • A javítással valószínűleg a jö­vő héten végeznek. Addig egy etető­csigával termelünk, s a garanciális próbákat is csak azután tudjuk foly­tatni — fejezte be tájékoztatását Lakner Kálmán. Duna-vizet tisztít ivóvízzé a Vasmű épülő vízműve A Dunai Vasműben négy millió forintot meghaladó költséggel víz­­tisztítómű épül, amely nemcsak a gyár ivóvíz szükségletét segíti, de közvetve enyhíteni fogja a városi vízhiányt is. Az új vízmű felszíni Duna-vizet tisztítja a legkorszerűbb módszerrel. Nagyméretű szűrőtar­tályban különböző szemnagyságú és finomságú homokszűrőkön át bo­­csájtják a vizet, amelyet azután még aluminiumszulfáttal is tisztítanak. Lengyel automata adagoló berende­zés végzi majd a víz klórozását. A vízmű és a tárolómedence építé­se befejeződött. Csővezetékek, szi­vattyúk és motorok nagy része is he­lyén áll. Csak a két szűrőtartály be­szerelése és bekapcsolása van hátra, amelyet júniusban végeznek el. A tervek szerint a Vasmű új vízműve július elején kezdi meg a víztisztí­tást. Naponta 2400 köbméter ivóvizet ad a gyárnak, amely eddig a városi vízhálózatból kapta ezt a mennyisé­get. Így a gyári vízmű üzembehelye­zésével közvetve enyhülni fog a vá­ros vízhiánya. START, 1963. Nagyaktíva a Szalmacellulózgyérn­ak Ma délután 2 órakor a Szalma­­cellulózgyár ebédlőjében nagyaktí­vát tartanak a gyár dolgozói részére. A nagyaktíván a­ vállalat dolgozói­­ mellett részt vesznek a Papíripari Igazgatóság küldöttei és a Városi Pártbizottság munkatársai is. A nagyaktíván a könnyűipari vál­lalatok átszervezésének problémáiról tájékoztatják a gyár dolgozóit, vala­mint megvitatják a Szalmacellulóz­­gyárral, illetve általában a papír­iparral kapcsolatos kérdéseket. A magyar-szovjet baráti találkozó a népfront klubban A Hazafias Népfront és a Magyar- Szovjet Baráti Társaság a városunk­ban élő szovjet asszonyok és a nép­front aktívák kezdeményezésére, ba­ráti találkozót rendez a népfront új klubjában. A magyar és a szovjet asszonyok találkozójára előreláthatólag június 14-én kerül sor. dbniPöl ImriLürik: Zseblámpák fényénél az Büszke vagyok rá és büszkén beszélek róla téve­sen informált szegedi, budapesti, debreceni ismerőse­imnek. Azt hiszem valamennyi dunaújvárosi így van ezzel. Sokat fejlődött városunk nemcsak a népességet, a lakóházakat, a gyárakat illetően, hanem a közbizton­ság és a közerkölcs területén is. Ez természetes és ma­gától értetődő. Az is természetes, hogy büszkék va­gyunk erre és megvédjük városunk hírnevét, ha vala­hol elvétve, elkésett váddal illetnék. A város hírnevét, becsületét védőnek csak akkor keseredik meg a szája íze, ha egy nyári alkonyon vá­lasztottjával, vagy feleségével sétára indul, és a park­ban kéretlen őrzőt kap. Így van ez a város alatt húzó­dó Duna-parton, a kiserdő sétányain, a parkokban el­helyezett padokon, ahol estéről-estére zseblámpák hi­deg, hivatalos fénye esik azokra, akik urambocsá’ esti sétára vetemedtek. És e zseblámpák illetékességében csak a fény vakítása után kezd kételkedni a felnőtt ember. Mert ki lehet illetékes arra, hogy fakadó, vagy már virágzó szerelmek felett zseblámpával, kemény szó­val őrködjön. Ezt az illetékességet józan ésszel nem vállalhatja és nem is vállalja magára egyetlen hiva­talos szerv sem. Nem egyszer bebizonyosodott már, hogy mindez néhány ember hivatali túlkapása, a leg­olcsóbb emberi tulajdonságból, a kíváncsiságból ered. Hogy így van, azt néhányszor már letisztázták a város fórumain is. De úgy látszik kevésszer ahhoz, hogy az indokolt eseteket kivéve megszűnjenek. Mert az ter­mészetes, hogy gyermek-­ és ifjúságvédelmi okokból, a prostitúció elleni harc esetében elkerülhetetlen az esti ellenőrzés. De kérdés: jobb lesz-e azáltal a köz-, és nyugodtan mondhatjuk, a város erkölcsi arculata, ha az esti ho­mályba burkolózó parkokban lépten-nyomon illetéke­­­sek vigyáznak rá zseblámpával? És szükség van-e er­re Dunaújvárosban? Aligha. Ezt feltételezni, ennek ér­telmében cselekedni, intézkedni egyenlő az önmagunk­ról kiállított szegénységi bizonyítvánnyal. Ez a szem­­­lélet szűklátókörűségével súrolja a vallás-erkölcs me­revségét. Manapság az élet minden területén sokat beszélünk a bizalomról. De itt, ahol talán a legnagyobb szükség van rá — a legkevesebbet. Nem is beszélhetünk róla, mert — mint ezt városunk felnőtt lakóinak nagy része saját példáján tapasztalja — nincs. Az estével együtt a bizalmatlanság is rátelepszik a parkokra. Az erköl­csök kéretlen őrei — és itt el kell mondani, hogy az illetékes szervek hivatalos véleménye nem ez — el sem tudják képzelni, hogy két felnőtt ember „másért” is tud a Duna-parton sétálni, hogy egy fiatal férfi és egy eladósorba került lány szándéka „tiszta” is lehet, ha sötétedés után egy parki padra telepednek. Gyerme­kesen primitív rosszindulatú feltételezések sorozatával állunk itt szemben, mely nem használ, hanem árt az erkölcsvédelemnek, hiszen azt vonja meg a fiataloktól —­ és mint ez többször bebizonyosodott, teljesen szub­jektív elhatározásból —­ amit egy egész társadalom adott nekik — a bizalmat. Már látom is, hogy teregetik a statisztikát: tessék megnézni, ennyi meg ennyi év alatt, ennyi meg ennyi­vel csökkent, megszűnőben van a közerkölcs elleni vét­ség. Hogy csökkent, hogy megszűnik, ebben valamen­­­nyien biztosak vagyunk. De abban is, hogy nem az in­­­dokolatlanul szembevilágító zseblámpák hatására. Mert, aki e „nevelési módszer" üdvözítő voltára eskü­szik, az kétségbe vonja évtizedes múltra visszatekintő tudatformálásunk, embert formáló társadalmi tevé­kenységünk minden eredményét. Sőt, lebecsüli mindazokat, akik ezért valamit tet­tek önmagukban és másokban. Miskolczi Miklós erkölcsről

Next