Dunaújvárosi Hírlap, 1963. június (8. évfolyam, 44-51. szám)
1963-06-04 / 44. szám
Jogilag is kötelesség Szeretnénk-e jobban élni? Pénzünkért, jövedelmünkért több mindent és minél jobb minőségben vásárolni? Ezekre a kérdésekre csakis igen lehet a válasz. De ki gondolt már arra, hogy aprónak, mellékesnek tűnő észszerűtlenségek, a termelés szervezése, vezetése és ellenőrzése területén végzett hanyagsága végső soron „saját zsebére” megy?! A termelés-elemzések egyre világosabban mutatják, hogy a munka ésszerű megszervezésének milyen nagy jelentősége van termelésben. Jelenlegi adottságaink mellett, különösen olyan országos viszonylatban korszerű üzemben, mint a Dunai Vasmű, lényegesen jobbak lehetnének a termelés és termelékenység mutatói, ha jobb munkaszervezéssel kihasználnánk a munkagépek és a munkaerő teljes kapacitását, s ez a kihasználás mindig a legmegfelelőbb lenne. Sajnos, nem ritka eset például a gépészeti gyárrészlegnél, hogy úgy adnak oda munkadarabot a gyalusoknak vagy az esztergályosoknak, mint sürgős, azonnal elkészítendő munkát. Még fölhívják rá a figyelmet: nagy szükiség van rá, azonnal és gyorsan csinálja meg! Utána aztán napokig hever gépe mellett a kész munkadarab, amg valaki gondoskodik elszállításáról. De ugyanilyen szervezési bukfencek eredményezték, négy hengerműben más darura szereltették fel a mágnest, nem arra, ahol szükség lett volna rá, vagy hogy elfektetnek fontos, de műszaki feldolgozás szerint bonyolultabb munkadarabokat, s csak a könnyebbeket adják ki megmunkálásra. Ez is bizonyos anarchikus „eredményekhez” vezet. Egész sor határidős munkát nem teljesíthet emiatt, például a Vasmű gépészete. Érdemes volna végére járni, hogy az alkatrészre váró üzemben mennyi munkakiesést, s hány százezer forint kárt okoz ez a szervezési hanyagság? Nagy dolgokról van-e szó ilyen „eredményeknél”? Általában nem. Sok forintot felemésztő beruházásról, műszaki fejlesztésről, de még munkaintenzitás növeléséről sincs szó. Nem kell hozzá az anyagi és szellemi képességeket megerőltetni. Pusztán kicsiny felelősséget kell érezni, csupán annyit, amennyi amúgy is kötelező, aminek teljesítése benne van a fizetésben. Hiszen nem okoz, nem okozhat különösebb fáradságot, ha egyszer sürgősként gyártatunk le egy-egy munkadarabot, akkor további sorsáról is intézkedjünk! Ráadásul ennek nemcsak anyagi, műszaki vonatkozásai vannak, hanem morális következményei is. Ki az az esztergályos, gyalus vagy forgácsoló, aki tíz-tizenöt „sürgős” munka után tizenhatodjára „sürgősnek” tart valamlyen mumkkát, ha az előző tizenöt hetekig hevert gépje mellett?! Sok-sok feleslegesen eltöltött munkaórát, sok-sok elfecsérelt anyagot takaríthatnánk meg népgazdaságunknak, ha ezekkel az „apróságokkal” is törődnének üzemeinkben. Vagy nemcsak egyesek törődnének, hanem a műszaki vezetés egésze! Pontos számonkérés kellene mindenért. Nem emberek „zaklatása”, hanem a pontos munkavégzés miatt. Egy rendelés leadásakor az igény és a teljesítés lehetőségeinek pontos felmérése, amellyel például elkerülhető felesleges alkatrészek legyártása, vagy a már példaként említett „mágnes-ügy”. Nem különösebb szakértelem, csak kicsiny szervezési felelősség kellett volna. Hisz köztudomású — ahová mágnest szereltek, ott a vastag lemezkötegeket úgysem tudják átmágnesezni, a másik darunál viszont nagy hasznát vehetnék az elektromágneses darunak. A munkaszervezés anarchikus jelenségeinek letörésével évente sok-sok milliót takaríthatnánk meg csak Dunaújvárosban, probléma pedig nemcsak dunaújvárosi! De a legelőbbek közül való. Leginkább azok sérelmezik, akik szenvedő alanyjai ennek a szervezési bukfencnek — a munkások. Gyalusok, esztergályosok, lakatosok. Sajnos, csak az intézkedési körrel rendelkező műszaki vezetők egy része nem sérelmező. Nagyobb ellenőrzés és a felelősök kérdőre vonása kellene, hisz nem plusz teljesítményt várunk tőlük, csak azt, ami munkakörüknél fogva nemcsak erkölcsileg, de jogilag is kötelességgük. RÓZSA ANDRÁS HUfc PROLETA&IAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROS! TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1963. JÚNIUS 4., KEDD MA VENDÉGEK A TENGER ÉS PÁLMÁK ORSZÁGÁBÓL * Hol töltik szabadságukat a Vasmű dolgozói? * A VILLANYSZERELŐ, A FIA ÉS UNOKÁI NYOLCSZÁZ PIROS BÉLYEG * A labdarúgók „fekete” vasárnapja * KINN JÁRTUNK A STRANDON A Fésűsfonoda a szocialista üzem címért A Fésüsfonoda dolgozói nemrég vették át a kongresszusi verseny győzteseinek kijáró versenyzászlót, amelyet az MSZMP Központi Bizottsága ítélt oda a legjobb üzemeknek. De birtokolják a Minisztertanács és a SZOT Vándorzászlaját is. S hogy a Fésűsfonó dolgozói nemcsak az elmúlt évben dolgoztak jól, hanem az idén tovább javították eredményeiket, bizonyítják az idei év öt hónapjának eredményei is. Tervüket öt hónapos átlagban 105,2 százalékra teljesítették. S bármennyire „száraz” adatnak tűnik, mégis fontos mutató, hogy jelenleg egy orsó 803,2 kilométer hosszú fonalat termel egy óra alatt. Ez a tavalyi eredményekhez viszonyítva 6,7 százalékos emelkedés. A mennyiségi termelés azonban önmagában még nem elegendő. A termelékenység emelése az üzemben legalább annyira fontos, mint a terv teljesítése. A gépek tárcsás meghajtásra való átállása, és a kúpos gyűrűk alkalmazása meghozta a kívánt eredményeket. Czupper Ferenc újítása a gyakorlaton jól bevált. A műszaki fejlesztés keretében most kezdik alkalmazni az antistatikus nyomóhenger bevonatokat. S ami küllönösen kiemelkedő, dicsérendő, példaként állhat más üzemek előtt is, az, hogy a Fésűsfonó vezetői, dolgozói gyorsan reagálnak az új módszerekre. Nagyon helyesen úgy gondolják, minél előbb kerül sor bevezetésükre, annál hamarabb hozza meg eredményeit. Az üzem versenymozgalma, lendülete nemcsak számokkal mérhető le. Nemcsak azzal, hogy már 10 brigád versenyez, hanem azzal is, hogyan kíséri figyelemmel az egyik brigád a másik eredményeit. A májusi eredmények alapján a legeredményesebben a gyűrűsfonó November 7. és Tyitov brigádja, az előfonónál pedig a Ságvári ifjúsági brigád a legjobb. S ezt az egész üzem is elismeri. Mert a brigádmunka értékéhez az is hozzá tartozik, mennyire tárgyilagosak a másik brigád munkáját illetően. Az üzem versenyt indított a szocialista üzem címért. Eredményeik alapján biztatóak az előjelek, hogy el is nyerik a címet. Természetesen az értékelés még messze van, addig még sokat kell tenniök. Reméljük, sikerül céljukat elérni. Májusban 714,4 tonna cellulózt termeltek a Szalmacellulózgyárban Május elé nagy várakozással tekintettek a Szalmacellulózgyár dolgozói. Ebben a hónapban rekordtermelést vártak, el szerették volna kezdeni az exportszállításokat, s május 21-én kellett terv szerint kezdeni az új gépek garanciális próbáit is. Telefonhívásunkra Lakner Kálmán, a gyár főmérnöke jelentkezett, ő válaszolta meg kérdéseinket, melyek kivétel nélkül a májusi tervek valóra váltásával foglalkoztak. — Ami a termelést illeti, májusban termeltünk eddig legtöbb cellulózét, összesen 714,4 tonnát. A termelési rekord tehát részben sikerült. El tudtuk kezdeni a negyedévre esedékes exportszállításokat is. Ami ezt a területet illeti: májusi eredményeink alapján valószínűleg sikerül a második negyedévben esedékes tervünket, a 2500 tonnás termelést teljesíteni. — Mi jelent mégis problémát? — Május 21-én elkezdett garanciális próbát kénytelenek voltunk abbahagyni. A főzőnél az egyik etetőcsiga motorja elromlott. Ez az etetőcsiga adagolja a szalmát a főzőüstbe, így tehát először meg kell javítanunk azt a motort, s csak utána tudjuk folytatni a garanciális próbát. Jelenleg Budapesten javítják a motort angolok által szállított anyagokkal, mert speciális angol motor, így azt nem tudtuk saját magiunk elvégezni. • A javítással valószínűleg a jövő héten végeznek. Addig egy etetőcsigával termelünk, s a garanciális próbákat is csak azután tudjuk folytatni — fejezte be tájékoztatását Lakner Kálmán. Duna-vizet tisztít ivóvízzé a Vasmű épülő vízműve A Dunai Vasműben négy millió forintot meghaladó költséggel víztisztítómű épül, amely nemcsak a gyár ivóvíz szükségletét segíti, de közvetve enyhíteni fogja a városi vízhiányt is. Az új vízmű felszíni Duna-vizet tisztítja a legkorszerűbb módszerrel. Nagyméretű szűrőtartályban különböző szemnagyságú és finomságú homokszűrőkön át bocsájtják a vizet, amelyet azután még aluminiumszulfáttal is tisztítanak. Lengyel automata adagoló berendezés végzi majd a víz klórozását. A vízmű és a tárolómedence építése befejeződött. Csővezetékek, szivattyúk és motorok nagy része is helyén áll. Csak a két szűrőtartály beszerelése és bekapcsolása van hátra, amelyet júniusban végeznek el. A tervek szerint a Vasmű új vízműve július elején kezdi meg a víztisztítást. Naponta 2400 köbméter ivóvizet ad a gyárnak, amely eddig a városi vízhálózatból kapta ezt a mennyiséget. Így a gyári vízmű üzembehelyezésével közvetve enyhülni fog a város vízhiánya. START, 1963. Nagyaktíva a Szalmacellulózgyérnak Ma délután 2 órakor a Szalmacellulózgyár ebédlőjében nagyaktívát tartanak a gyár dolgozói részére. A nagyaktíván a vállalat dolgozói mellett részt vesznek a Papíripari Igazgatóság küldöttei és a Városi Pártbizottság munkatársai is. A nagyaktíván a könnyűipari vállalatok átszervezésének problémáiról tájékoztatják a gyár dolgozóit, valamint megvitatják a Szalmacellulózgyárral, illetve általában a papíriparral kapcsolatos kérdéseket. A magyar-szovjet baráti találkozó a népfront klubban A Hazafias Népfront és a Magyar- Szovjet Baráti Társaság a városunkban élő szovjet asszonyok és a népfront aktívák kezdeményezésére, baráti találkozót rendez a népfront új klubjában. A magyar és a szovjet asszonyok találkozójára előreláthatólag június 14-én kerül sor. dbniPöl ImriLürik: Zseblámpák fényénél az Büszke vagyok rá és büszkén beszélek róla tévesen informált szegedi, budapesti, debreceni ismerőseimnek. Azt hiszem valamennyi dunaújvárosi így van ezzel. Sokat fejlődött városunk nemcsak a népességet, a lakóházakat, a gyárakat illetően, hanem a közbiztonság és a közerkölcs területén is. Ez természetes és magától értetődő. Az is természetes, hogy büszkék vagyunk erre és megvédjük városunk hírnevét, ha valahol elvétve, elkésett váddal illetnék. A város hírnevét, becsületét védőnek csak akkor keseredik meg a szája íze, ha egy nyári alkonyon választottjával, vagy feleségével sétára indul, és a parkban kéretlen őrzőt kap. Így van ez a város alatt húzódó Duna-parton, a kiserdő sétányain, a parkokban elhelyezett padokon, ahol estéről-estére zseblámpák hideg, hivatalos fénye esik azokra, akik urambocsá’ esti sétára vetemedtek. És e zseblámpák illetékességében csak a fény vakítása után kezd kételkedni a felnőtt ember. Mert ki lehet illetékes arra, hogy fakadó, vagy már virágzó szerelmek felett zseblámpával, kemény szóval őrködjön. Ezt az illetékességet józan ésszel nem vállalhatja és nem is vállalja magára egyetlen hivatalos szerv sem. Nem egyszer bebizonyosodott már, hogy mindez néhány ember hivatali túlkapása, a legolcsóbb emberi tulajdonságból, a kíváncsiságból ered. Hogy így van, azt néhányszor már letisztázták a város fórumain is. De úgy látszik kevésszer ahhoz, hogy az indokolt eseteket kivéve megszűnjenek. Mert az természetes, hogy gyermek- és ifjúságvédelmi okokból, a prostitúció elleni harc esetében elkerülhetetlen az esti ellenőrzés. De kérdés: jobb lesz-e azáltal a köz-, és nyugodtan mondhatjuk, a város erkölcsi arculata, ha az esti homályba burkolózó parkokban lépten-nyomon illetékesek vigyáznak rá zseblámpával? És szükség van-e erre Dunaújvárosban? Aligha. Ezt feltételezni, ennek értelmében cselekedni, intézkedni egyenlő az önmagunkról kiállított szegénységi bizonyítvánnyal. Ez a szemlélet szűklátókörűségével súrolja a vallás-erkölcs merevségét. Manapság az élet minden területén sokat beszélünk a bizalomról. De itt, ahol talán a legnagyobb szükség van rá — a legkevesebbet. Nem is beszélhetünk róla, mert — mint ezt városunk felnőtt lakóinak nagy része saját példáján tapasztalja — nincs. Az estével együtt a bizalmatlanság is rátelepszik a parkokra. Az erkölcsök kéretlen őrei — és itt el kell mondani, hogy az illetékes szervek hivatalos véleménye nem ez — el sem tudják képzelni, hogy két felnőtt ember „másért” is tud a Duna-parton sétálni, hogy egy fiatal férfi és egy eladósorba került lány szándéka „tiszta” is lehet, ha sötétedés után egy parki padra telepednek. Gyermekesen primitív rosszindulatú feltételezések sorozatával állunk itt szemben, mely nem használ, hanem árt az erkölcsvédelemnek, hiszen azt vonja meg a fiataloktól — és mint ez többször bebizonyosodott, teljesen szubjektív elhatározásból — amit egy egész társadalom adott nekik — a bizalmat. Már látom is, hogy teregetik a statisztikát: tessék megnézni, ennyi meg ennyi év alatt, ennyi meg ennyivel csökkent, megszűnőben van a közerkölcs elleni vétség. Hogy csökkent, hogy megszűnik, ebben valamennyien biztosak vagyunk. De abban is, hogy nem az indokolatlanul szembevilágító zseblámpák hatására. Mert, aki e „nevelési módszer" üdvözítő voltára esküszik, az kétségbe vonja évtizedes múltra visszatekintő tudatformálásunk, embert formáló társadalmi tevékenységünk minden eredményét. Sőt, lebecsüli mindazokat, akik ezért valamit tettek önmagukban és másokban. Miskolczi Miklós erkölcsről