Dunaújvárosi Hírlap, 1963. július (8. évfolyam, 52-60. szám)
1963-07-02 / 52. szám
Morbus hungaricus Manapság száz, meg száz ajtón csenget, kopogtat a postás. Aki levelet várt csalódottan legyint: csak egy zöld cédula! Zöld cédula, rajta a pecsét. Én is kaptam, én is legyintettem: ugyan már. idézés tüdőszűrésre, ekkorra, meg akkorra... Nem mentem el és most már tudom, hogy sokan vagyunk olyanok, akik a postás kezéből egyenesen a szemétkosárba dobtuk a cédulát. Közömbösen, nem veszünk tudomást arról, hogy államunk életre hívott egy apparátust, nagy költséggel felszereltette, csak azért, hogy engem, minket megszabadítson attól a kórtól, amely apáink, nagyapáink idejében a morbus hungaricus nevet kapta. Iilgem június 25-én, másokat májusban, június más napjain várt hiába fehérbe öltözött orvos, ápolónővér. Hiába mozgósította értünk polgárai egészségét védő államunk a röntgen műszerészt, a szakorvost, a postást. Közömbösségünkben odáig merészkedtünk, hogy saját egészségünkkel sem törődtünk. Pedig fizetni sem kellene érte, nem is fáj, és azt mondják, percek alatt végez az ember. De mi, sok ezren nem vesszük igénybe ezt A társadalombiztosító tevékenységéből csak annyit vagyunk hajlandók tudomásul venni, hogy másfél órát kell várni egy migrénpanasszal a rendelő folyosóján, hogy az ügyeletes orvos nem azonnal rohan, ha influenzás megbetegedéssel 38 fok lázban nyomjuk otthon az ágyat, így van, tudom. Bizony, az egészségvédelem területén is természetesnek veszünk — ha egyáltalán ésszerevesszük — olyan dolgokat, amelyek igenis csak a mi társadalmi rendszerünkben olyan természetesek. Nem kell nyugati amerikai példákkal előhozakodni. Köztudott, hogy ott egy betegség teljes anyagi romlást hoz magával. Kérdezzük meg édesanyánkat, vagy a nagyszülőket, hány családból hiányzott régen a magyar betegség? Alig volt néhány. A családi iratok között keresgélve, hány halottas levélen áll ez: ért 23, 25, 26, 31 évet, meghalt tüdővészben? Magyar betegségnek hívták szerte a világon, mert nyomorban élt népünk, egészségtelen lakásokba zárt fal-fehér gyerekek, horpadt mellű munkások és kishivatalnokok, köhögő parasztok, vért köpő munkáslányok ezreit kísérték a halálba, míg a kormány, legfeljebb csak konstatálta a szomorú valóságot. Statisztikát olvasok arról, mennyivel csökkent a tüdővészes megbetegedések száma az elmúlt 17 év alatt. De kell-e ahhoz statisztika bármelyikünknek, hogy ezt észrevegye. Sok embert ismerek, de közöttük talán egy sem szenvedi ezt a betegséget. Sok gyereket látok strandon, Dunán, játszótéren, moziban. Pirospozsgás valamennyi, élénk, vidám, egészséges. S ha ez így van, van rendes lakásunk, enni is eszünk bőségesen, napfény, víz, táborozás várja gyermekeinket, egészséges munkakörülmény, a munkást, normális munkatempó a parasztot, miért van mégis szükség arra a zöld cédulára? Hogy a pír, még véletlenül sem fakuljon le a gyerekek arcáról, hogy még kevesebb legyen a sápadt, betegséget hordozó felnőttek száma. S ez már nem csak az egyén, hanem mindannyiunk érdeke, társadalmi szempont. Zöld cédulát hozott a postás. Idézést kaptam, de nem mentem el. Könnyelmű vagyok magammal szemben, de nem lehetek felelőtlen az utcán játszó, gyanútlan gyerekekkel! M. M. AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 52. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1963. JÚLIUS 2., KEDD A tanácstagi beszámolók nyomában Tudósítás a hajóállomás-avatásról ^z ítélet ifj. fehéri mátyás ügyében a várkapitány és Hí „TILTOTT HELYEN FÜRDÖTT.. D. KOHÁSZ-SZÁLLÍTÓK 3:0 KÁNIKULA ! KÁNIKULA ! KÁNIKULA ! KÁNIKULA ! KÁNIKULA! KÁNIKULA! Rekord forgalom a városi uszodában — Népvándorlás a Duna-partra — Megittunk 55 ezer pohár sört és megettünk 71 ezer gömb fagylaltot A vasárnapi hőség krónikája Reggel 6 óra sincs. A város ablakaiból sárgás-szürkének látszik a Duna. Fekete pára, s tükrén már megjelentek a szorgalmas kajakozok, a halászok ladikban, s a keszonok mellett az első fürdőzők. A strand is nyitásra készen áll. Mi újság a Duna-parton? Délelőtt 9-re alig lehet helyet kapni a Duna-parton. Ahol csak fürdőzni lehet, minden talpalatnyi helyet megszálltak a fürdőzők. Kicsinyek és nagyok egyaránt. Olyan nagy a hőség, hogy még a labdázás is csak a vízben megy. A víz ugyan lehetne tisztább is — kátrányfoltok úszkálnak a tetején — de kellemes húst ad, s elég magas a szintje. Sokan kiúsznak a bójákig, sőt, még azon túlra is! — Sok baj van velük — mondja a strand felügyelője — még akkor is túl úsznak a bójákon, ha itt vannak a rendőrök. A büfénél hosszú sor áll. Érthető. A nagy melegben szívesen enyhítik szomjaikat az emberek. Jól csúszik a sör a piros ulti mellett. — Csak az a kár, hogy meleg — panaszkodnak az emberek —. El kellene intézni, hogy kapjon elég jeget ez a büfé... — ... és fagylalt is kellene — kapcsolódik a beszélgetésbe egy „mama”. — Reggel óta nyafognak a fiaim: „Anyu, vegyél fagylaltot...” Dehát nem lehet kapni, így éltek a strandon Ha a város Duna-partra vonulását népvándorlásként értékeltük, a strand „megszállása” is felér egy kisebb fajt a honfoglalással. — Körülbelül négyezer ember volt kint vasárnap a strandon — mondta hétfőn délelőtt Preiner Sándor, a városi uszoda vezetője. — Sok volt közöttük a gyerek. Amióta ez a strand megvan, ilyen forgalmunk még sohasem volt. A termálvíz beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Itt is bosszúságot okozott viszont, hogy szokás szerint most sem lehetett igazi hűs innivalót kapni, mert a strandon nem jegelik megfelelően a sört és a hűsítő italokat. — Csak ezek a csuborok ne volnának! — panaszkodott még az egyik fürdőző. — Alig ülünk le, máris jönnek és csípnek... — Vegyszerrel védekezünk ellenük — adta meg erre a problémára a választ Preiner Sándor. Sajnos, a víztorony felől olyan mennyiségben érkeznek, hogy egyelőre nem sikerült inváziójukat megtörni. Kétezer bátor ember Délben szinte fullasztó a hőség. A hőmérő higanyszála árnyékban is plusz 35 fok fölé kúszott, s nem sokkal csökkent a meleg a délutáni órákra sem Fenyvesi játékvezállítókért adott, 2000 iber izzadt a csapatát győr( míg a DunaMégis, amikor tető sípja a Kikőzés megye: önfeláldozó, há napon, hogy kizelemre buzdítsa, parton, a strandon a hűs víz, addig itt a mérkőzés keménysége „hűtötte” a kedélyeket S akik a mérkőzés után is kinnaradtak a központi sporttelepen, azok igencsak jól szórakoztak a Kohász sportbálján. Kis vendéglátóipari statisztika a sportbálból: — Tízezer forint bevétel. A favorit a sör volt. 1300 pohárral adtunk el, de ha a duplája lett volna, az sem lett volna elég — ismertette velünk Szabó Gyula, a sportbál büféfőnöke. — A sör mellett nagyon jól fogyott a bambi és a bor is. 500 üveg üdítőitalt adtunk el. Ezt vészelte át a vendéglátóipar Ilyenkor mindig érdekes, hogy milyen forgalma lehetett ilyen rendkívüli hőségű napon a vendéglátó-i ipari létesítményeknek. Azt már említettük, hogy a strandokon hosszú sorok álltak sörért, bambiért, fagylaltért ... de mi volt az éttermekben, a presszókban? — A szokásosnál lényegesen magasabb volt a forgalmaink — válaszolták az Arany Csillagban. — 11 hektó sört, 255 kiló fagylaltot adtunk el. A fagylalt-fogyasztás közel kétszerese volt a megszokottnak, de nagy sikere volt a jégbehűtött meggyvérnek is. — Volt-e a vendégeknek valami különös igénye? — Hát... ha az napjainkban különösnek számít, hogy hideg italokat kértek.. ! Plesz Magdolna a Vendéglátóipari Vállalat, összforgalmáról adott felvilágosítást: — Kétszázezer forint forgalma volt egységeinknek. Több mint 150 hektó sört, 15 mázsa fagylaltot, 18 ezer liter szódavizet és félezer üveg bambit adtak el... Különösen a Bisztrónak volt nagy forgalma ezúttal ... Az első igazán trópusi vasárnap tehát hozott néhány rekordot. Rekordmeleget, rekordforgalmat, rekordfogyasztást. A nyár nagy része még előttünk van. Újabb „csúcshullás” vajon várható?! r. a. * MA az eisenhüttenstadti tanácselnök-helyettes városunkban Testvérvárosunk, az NDK-sbeili Eisenhüttenstadt tanácselnök-helyettese, Breitkopf elvtárs néhány napja városunkban tartózkodik. Látogatása során megtekintette a várost, részt vett a hajóállomás avatásán, építészekkel folytatott megbeszéléseket városrendezési problémákról, és Dunaújvároson kívül itt-tartózkodása alatt más városokat is megtekint. Breitkopf elvtárs július 4-ig tartózkodik hazánkban. MEGKEZDŐDÖTT AZ ARATÁS U Thant Budapesten U Thant, az ENSZ főtitkára hétfőn délután 14 óra 10 perckor megérkezett Budapestre. A ferihegyi repülőtéren Kállai Gyula, a minisztertanács elnökhelyettese, Ilku Pál művelődésügyi miniszter, Péter János külügyminiszter fogadta. Jelen volt a diplomáciai testület számos vezetője és tagja. Az ENSZ főtitkárát Kállai Gyula miniszterelnökhelyettes köszöntötte, majd a főtitkár köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásért. (MTI) A televízió közvetítése a berlini nagygyűlésről Berlinben július 2-án, kedden 16 órai kezdettel nagygyűlést rendeznek. A nagygyűlés szónokai: Nyikita Szergejevics Hruscsov és Walter Ulbricht. Az NDK televíziója helyszíni közvetítést ad a nagygyűlésről. Ezt 16,15-től a Magyar Televízió is átveszi. (MTI) cs hniről beszélünk. Nincs semmi hiba a címben. Nem a kenyér van a zsákban, hanem ezúttal megfordítva a zsák a kenyérben. Olykor-olykor előfordul ilyen. Nincs kellő óvatosság, s aztán hol egy spárgadarab, hol egy zsákdarab akad meg késünk éle alatt. Az igazságszolgáltatásnak az csak a mesebeli formája, hogy pont ahhoz kerül az ilyen kenyér, aki sütötte. Pedig megérdemelné. Akkor talán elgondolkozna, hogy felelősséggel tartozik munkájáért. Természetesen nemcsak a pék, de a martinász csak úgy, mint az orvos, a pedegógus vagy éppen egy termelőszövetkezeti brigádvezető. Ez az egyik titka annak, hogy ma jobban éljünk, mint tegnap, s holnap nagyobb kenyér, több hús jusson mindannyiunk asztalára, hogy akadály nélkül tudjunk vásárolni hűtőszekrényt és motorkerékpárt, kisestélyit, kajakot vagy éppen gépkocsit. A mi munkánk hozza létre azt az értéket, amelyik bennünket juttat jobb élethez, gondatlanabb jövőhöz. Erről megfeledkezni annyit jelent — lemondani az élet örömeinek növeléséről, gondjaink csökkentéséről. Pénzt nyomni, pénzt gyártani például nagyon könnyű. Papír és pénznyomógép kérdése csupán. Dehogy annak a pénznek van-e fedezete, van-e érték mögötte? — ez a nagy kérdés! Így kerül át a mi kezünkbe, a dolgozó emberek kezébe a pénzverés. Annál több, annál értékesebb pénzünk lesz, mennél jobb a munkánk, mennél több értéket termelünk, mennél kevesebb hibát követünk el, mennél körültekintőbben, alaposabban dolgozunk. Általában elég gyakori a panaszkodó ember. Itt is, ott is arról beszél: nem lehet kapni ezt, nem lehet kapni azt. Hol azért panaszkodik, mert nem jutott neki bélszín, hol azért, mert jutott. Egyszer hűtőszekrényt nem kap, máskor a szifon miatt csap paláliát. De még sohasem tette fel önmagának a kérdést: vajon mulasztásaim hány hűtőszekrénnyi kárt okoztak a népgazdaságnak? A munkafegyelem ellen elkövetett vétségeim vajon hány mázsa bélszínnel, vagy hány doboz szifonnal egyenértékűek? Pedig munkabért emelni csak úgy van értelme , ha a megemelt összeg mögött komoly és tartós árualap van. Ha a több pénzemért több mindent tudok megvásárolni, nem pedig magasabb összeget fizetni hiánycikkért. Vagy még egyszerűbben: hogy pénzemért hány tojást tudok vásárolni, az nemcsak attól függ, mennyi a pénzem, de attól is, mennyi a tojás a piacon?! Ha sok van — olcsóbb. Ha kevés — drágább! Vagyis, hogy visszakanyarodjunk a címhez, nem is „mesebeli” a rosszul végzett munkáért az igazságszolgáltatás. Csak az esetek nagy részében nem ennyire konkrét, tehát nem vagyunk hajlandók észrevenni. A pék, akinek a kése megakad a zsákdarabban, s rájön, hogy ő sütötte a kenyeret, bizonyára, legközelebb jobban vigyáz, óvatosabb lesz, hiszen közvetlenül bűnhődött — mi viszont vegyük észre, ha nincs több mindenünk, ha vannak gazdasági nehézségeink, azoknak nemcsak „objektív” okai vannak, azokért nemcsak másokban kell keresni a hibát, hanem mindenekelőtt saját magunkban. Az építő ne csak akkor vegye észre felületes munkáját, ha a mennyezet fejére dől. A hengerész ne csak akkor fedezze fel, hogy selejtet gyártott, amikor az acéllemezéből készült híd leszakad alatta. A pedagógus ne csak akkor tapasztalja gondatlanságát, amikor neveltjei esetleg vele közvetlenül szemtelenkednek. Ez az igényünk, s érzésem szerint — jogos igény És ha egyszer eljutottunk, hogy a közvetett dolgokat is érzékeljük, akkor nem lesz baj soha a munkánkkal Akkor talán meggondoltabbak leszünk, s bizonyára kevesebb lesz a jogtalan, indokolatlan igényeskedés is. Ezt tudomásul venni nem igénytelenség, hanem a becsületes ember önmérlege. A „becsületes ember titulusra pedig ugye mindenki igényt tart. ZSÁK A KENYÉRBEN