Dunaújvárosi Hírlap, 1963. augusztus (8. évfolyam, 61-69. szám)
1963-08-02 / 61. szám
A teljes fegyelemért A népgazdaság végső értelme a dolgozó ember, hiszen a megtermelt „ihászon”, a „profit” visszajut hozzá. Abból építenek iskolákat, utakat, lakásokat. Abból emelik fel a szülési szabadságot, az öregek nyugdíját, s abból gondoskodnak megnyugtatóan a fiatalok neveléséről. Nem lehetünk hát közömbösek a termelés problémái iránt. A gazdasági tervet teljesíteni egyet jelent szüleink biztos öregségével, a magunk jólétével. A tervet nem teljesíteni pedig nem pusztán az „állammal” szemben adósnak maradni , hanem saját juttatásaink csökkentése is. Vajon hányan gondolnak erre munka közben? A félévi mérlegek elkészítése sok helyen jelölte meg, hogy az első félévet bizony adóssággal zárta a legtöbb üzem. Sok helyen „szabályozták” a dolgozók önmaguk keresetüket, hiszen minden írható a „kemény tél” számlájára. Ugyanakkor az okok kutatásánál egyre több helyen a fegyelem hiányával találkozunk, így a helyes: a fegyelem hiánya! Ebben már benne vannak a munkafegyelmi lazaságok, a tervfegyelem megszegése, a technológiai fegyelmezetlenségek is. Elkövetőik az adott pillanatban bizonyára nem gondolnak a következményekre , hiszen az esetek 99 százalékánál szó sem lehet tudatos szabotázsról. Éppencsak a pillanat, egy adott véletlen, olykor hangulat vagy a könnyebbség keresése ragadja magával az illetőt. Az egyik könnyűipari üzemünkben például szinte napi példává vált a kijelölt munka, elvégzésének megtagadása. Minden különösebb ok nélkül. Valóban csak hangulatból, a műszaki vezető iránti unszimpátiából. A Szalmacellulózgyárban, ugyancsak az első félév folyamán egy brigádvezető egyéni sértődöttségből, hirtelen haragból állította meg a termelést. Még ha csak néhány percre is! De akadnak olyan „objektív” példák, mint az acélmű és a hengermű kooperációjának esete. Előfordul, s nem is ritkán, hogy más van programozva a hengerműben és más az acélműben. Az előbbiben mást várnak, mint amit az utóbbi vár. Ide sorolhatók az olyan esetek is, amikor — erre megint csak a Vasműben van példa — az egyik vezető intézkedésével szemben másik vezetőtől esetleg ellentétes intézkedést csikarnak ki, vagy egyszerűen megkerülnek vezetőket csupán kényelmi szempontból. A fegyelem hiányának „apró” esetei ezek, mint ahogy a fegyelem hiánya ezeknek az eseteknek a számonkérése is. Csak ritkán fordult még elő, hogy az illetékes műszaki, vagy gazdasági vezető ilyen fegyelmezetlenségért valakit is felelősségre vont volna. De ritkán fordult az is elő, hogy a társadalmi szervek felfigyeljenek ilyen fegyelmi lazaságokra, és a műszaki, gazdasági vezetés segítségére siessenek. Senki nem vár megtorló intézkedéseket, pusztán a méltányos büntetést, a fegyelem megsértőjének nevelését, további irányítását, hiszen egyéni szeszélynek nem lehet kitenni a népgazdasági terv teljesítését, mi Emberséges szigort. A kényesszempontok elhagyását. A gazdasági vezetők kezében lévő eszközök szigorú, de emberi alkalmazását, soha el nem felejtve, hogy azok az eszközök nem valaki ellen, hanem a népgazdaságért, tehát a dolgozó emberekért vannak. Az „elnézés”, a „jóemberkedés” nem lehet célravezető, s ha időlegesen „népszerű” is lesz így valaki, olcsó, értelmetlen és előbb-utóbb visszájára forduló „népszerűség” ez. Éppen azért, mert az előttünk álló feladatok végrehajtásának végső értelme mi magunk vagyunk. „Saját zsebünkön” érezzük később ezeket a „jóemberkedéseket”, akár a vélt prémium elmaradásakor, akár úgy, hogy egy-egy áruféleséghez nehezebben jutunk hozzá. Jól élni mindenki szeret. Akkor hát ne feledkezzünk meg arról, hogy jólétünket más nem teremti meg helyettünk. Magunknak kell mindent kialakítani. Ahhoz viszont jó munka, teljes fegyelem szükséges. Rózsa András VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK.I nm* if nn vw i oi&vi « vt«nv«i f Vin. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1963. AUGUSZTUS 2„ PÉNTEK MA NŐ A BALESETEK SZÁMA A VASMŰBEN * MEGVETETT MESTERSÉGEK * Miért égnek és miért nem égnek az utcai lámpák? AZ AFRICANA MŰSORÁRÓL * TOVÁBBJUTOTT A KOHÁSZ A RÖPLABDA MNK-BAN * virágvásár Növekedett a forgalom, javult a város ellátása, de néhány árucsoportban még nem tudják kielégíteni az igényeket A Kiskereskedelmi Vállalat munkájáról tárgyalt a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága A Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának keddi ülésén a VB megvitatta a Városi Tanács kereskedelmi osztályának jelentését a Dunaújvárosi Kiskereskedelmi Vállalat munkájáról. A jelentés megállapította, hogy a vállalat élelmiszer- és vegyesiparicikk-forgalma 1962-ben meghaladta az előző évi forgalmat, a ruházat azonban az éves tervtől és az 1961-es ténytől is elmaradt. 1963. első félévében a vállalat forgalomnövekedése általános volt. Élelmiszertervét 100,4 százalékra, ruházati tervét 105,2 százalékra, vegyesiparcikk tervét 105,3 százalékra teljesítette. Az alapvető élelmezési cikkek többsége arányban állt a kereslettel, de hús és húskészítmény, száraz hentesáru, tojás és a tejtermék választék nem fedezte az igényeket. Ruházati cikkeknél igen sok volt a hiánycikk a gyermekruházatban, a női divatáruban, a gyermek és a női lábbeliben. Érdekes, hogy a mosógép-forgalom visszaesett, a rádió kereslete stagnál, illetve eltolódott a televízió felé, bár a televízió értékesítésének üteme sem éri el az előző évek rendkívül gyors fejlődését. A hűtőgép és motorkerékpár forgalmat az árleszállítás és a tavaszi részletakció erősen fokozta, így jelenleg a hűtőgép és a Pannónia motorkerékpár ellátás akadozó. Nincs elegendő alkatrész a háztarási és kisgépekhez, nem kielégítő a villamossági áru, a kisméretű zománcozott edény, nem folyamatos a hypo-, illetve más import mosóporok szállítása, s nem egy esetben olyan cikkek hiányoztak a dunaújvárosi üzletekből, melyeket az ország más pontján kapni lehetett. Külön foglalkozott a jelentés a Kiskereskedelmi Vállalat rendkívül rossz raktározási viszonyaival, bár a központi raktár átadása után javult a vállalat raktározási helyzete. Különösen a Vasmű úti boltok küszködnek raktárhiánnyal, s áruátvétel miatt, a tiltó rendelkezések ellenére, sokszor be kell zárni az üzleteket. A legsúlyosabb raktározási problémával a bútorüzlet küzd. A jelentésben szó esett a vevők védelméről, mely lényegesen javult a vizsgált időszakban. A kereskedelmi hálózat fejlesztésével kapcsolatban ez a jelentés is megállapította, hogy a Ságvári városrész, a Barátság városrész, a Kertváros és az Újtelep változatlanul ellátottsági problémákkal küzd. Kevés vagy egyáltalán nincs üzlet az említett városrészekben. Az Újtelepen és a Radarban a 26- os Építőipari Vállalat hozzákezdett ugyan új üzletek építéséhez, de míg az újtelepihez végre hozzákezdtek az építők, addig a radari építkezéssel leálltak. Eredetileg ebben az évben kellett volna átadniuk a Barátság városrész ABC áruházát, de annak építéséhez hozzá sem kezdtek, illetve új átadási idejeként 1964 augusztus 20-át jelölték meg. A Kertváros lakóinak is komoly igénye van. Üzletet szeretnének, s kívánságuk — amint a Városi Tanács kereskedelmi osztálya megvizsgálta — teljesen jogos. A kiskereskedelmi hálózat telepítése során az iparcikkboltok száma sem növekedett, kevés a ruházati- és a vegyesiparcikk szakbolt, így a választék és a kiszolgálás színvonala sem éri el a követelményeket. A vitában felszólaltak több olyan kérdést boncolgattak, melyekkel a jelentés nem foglalkozott. Például a vevőankétok hiányával, a nem megfelelő propagandamunkával, az üzletek és az üzletek környékének tisztaságával, a Kiskeresekedelmi Vállalat boltjainak rossz zöldség- és gyümölcsellátásával, valamint a vállalat gazdálkodásában szereplő túl magas leltártöbblettel (mellyel egyébként futólag a jelentés is foglakozott). Hosszas vita folyt a hiánycikkek felkutatásáról, a vásárlók igényeinek pontos, hű bizonyításáról. Több hozzászóló sürgette mielőbbi létesítését, a kertvárosi bolt valamint a folyamatban levő építkezések meggyorsítását. A több mint három órás vita után a Végrehajtó Bizottság határozatot hozott. A határozat szerint a Kiskereskedelmi Vállalat a jövőben köteles feltárni a hiánycikkeket. A feltárásnál külön kikérik a vevők véleményét. Határozat hívja fel a vállalat figyelmét a jobb propagandamunkára is. A VB határozata értelmében sürgősen megvizsgálják, hol és mikor létesíthető bolt a Kertvárosban, s a lehető legrövidebb időn belül meg is nyitják — ha ideiglenes helyen is — a kertvárosi üzletet. Egyben felkérik az ÉM 26-os Építőipari Vállalatot, hogy biztosítson szabad kapacitást a radari és újtelepi üzletek építéséhez. A Végrehajtó Bizottság második napirendi pontként meghallgatta a tanácstitkár jelentését az első félévi tanácstagi beszámolók megtartásáról, az ott felvetett problémákról, majd folyó ügyek tárgyalására tért át. fi 102 százalékra teljesítette havi tervét az acélmű Az acélmű július hónapban az előirányzott 49200 tonna helyett 50183,7 tonnát gyártott, ezzel havi tervét 102 százalékra teljesítette. Az egész havi selejtmennyiség 1106 tonna volt, ez 2,2 százalékát teszi ki az össztermelésnek. Mindezt az egyéb termelési mutatók jelentős javítása mellett érték el. Így az egy üzemórára eső termelés 19,18 tonna, a havi átlagos ádlagsúly 159,68 tonna volt. Ennél nagyobb csapolási havi átlagot ebben az évben csak egyszer, májukban értek el a martinászok. Az összes kiesett idő nem haladta meg a 329 órát, vagyis 88,93 százalék volt a havi termelési időkihasználás. Jól kezdték tehát a martinászok, a III. negyedévet. Vasárnap is dolgoznak az építők Az É. M. 26-os Állami Építőipari Vállalat fizikai és műszaki dolgozói a hosszantartó, zord tél okozta termeléskiesés behozása érdekében, élve a kormány felhívásával, augusztus 4-én, vasárnap is dolgoznak. A vállalat 1300 munkása fogja meg a szerszám nyelét a lakás-, iskola- és ipari építkezéseken, hogy eredményes munkával töltsék el heti pihenőnapjukat. A vállalatnak a soron következő már a második munkával töltött vasárnapja lesz. címőL beszéltünk Három nappal ezelőtt ugyanezen a helyen a pletykáról beszéltünk, s nem is először, talán nem is utoljára. A szűklátókörűségnek ez a mellékterméke elég sokat foglalkoztatja a közvéleményt — talán többet is a kelleténél. A szocialista együttélés legfőbb gátját látjuk benne, hovatovább a „társadalmi ügy” rangjára emeljük, kereszteshadjáratot indítunk ellene. Egy szóval vihart kerekítünk egy bárányfelhőből, és a vihar tombol a bögrében. Az ilyenfajta viharokat a maguk helyére kell tennünk. A valóban társadalmi ügyek sohasem dőlnek el parkok padjain, vagy az irodák folyosóin— legkevésbé pedig a hálószobákban. Hasonlóképpen az emberek, a társadalmi ügyekben dönteni hivatottak erkölcsi arculata sem ott formálódik, ahol a közösség életének anyagi és más feltételeit megteremtik. Ha a kettőt összekeverjük, vagy akár csak egyenlőségjelet teszünk a kettő közé, végzetes hibába eshetünk. Nem kevesebbet állítanánk akkor, mint azt, hogy a munkaközi, vagy munka utáni csemegézésekből üzemi tervek teljesíthetők, megoldható a lakásprobléma, bölcsődék, tantermek épülhetnek, megjavíthatjuk az emberek élet- és munkafeltételeit, hogy csak néhány valóban társadalmi ügyet említsek. Elhiggyük-e, hogy bárkit is, aki ostoba pletykára adta a fejét, el kell taposni, mint valami férget? A mi rendszerünk a pletykánál súlyosabb tévedésekért , sőt bűnökért is megbocsátott embereknek. Mert, bár eltaposni könnyebb, mint felemelni, mindig is az emberi méltóság tiszteletben tartásán fáradozunk — és ebből csinálunk társadalmi ügyet. Enélkül írott malaszt lenne minden szó, amit az emberiességről, a humanizmusról kiejtünk. És a pletyka esetében éppenséggel nincs szó másról, mint megértetni magunkkal és másokkal, hogy saját emberi méltóságunk ellen vétünk, ha alaptalanul csorbát ejtünk mások becsületén, jó hírnevén. Annyi gondunk, annyi tennivalónk van még. Hogy ezeket legalább részben meglássuk, ki kell emelni tekintetünket abból a bizonyos bögréből, amelyben a lépcsőházi, hálószobái és folyosói mocskos kis viharok tombolnak. És látni fogjuk, hogy a bárányfelhők ellenére derült az ég, és az idő az alkotó tevékenységnek kedvez. Szaporodnak a pletykák? Nem. A közösségi ügyek iránti érdeklődés növekszik rohamosan, s ebbe a hasznos áradatba valamivel gyakrabban befolynak a szubjektív érzések, ítéletek zavaros patakocskái is. De ez az idegen, szennyező hordalék annál előbb letisztul, minél nagyobb a cselekvő áradat sodrása. Ezért ez utóbbit szélesítsük, erősítsük tovább. S látni fogjuk: korántsem olyan fekete az ördög, mint amilyennek lefestettük. Látni fogjuk, hogy az egész pletyka-kérdés nem több, mint vihar a bögrében, amely hullámokat ver, ha sokan fújják, de lecsillapszik, ha elfordítjuk tőle fejünket, s hasznosabb, értelmesebb dolgok után nézünk. Nagy Jenő VIHAR A BÖGRÉBEN