Dunaújvárosi Hírlap, 1963. szeptember (8. évfolyam, 70-77. szám)
1963-09-03 / 70. szám
Kötelező jogunk i . .) .0 * 4 J* Jóformán nincs ember a városban, akinek ne személyes ügye lenne a szeptemberi tanévnyitó: "A gyerekeknek, akik, új ismerete,'M váró izgalommal indulnak iskolába. A szülőknek, akik velük együtt szoronganak minden feleléskor, s talán közösen gyürkőznek a nehezebb feladatoknak. És sok felnőttet közvetlenül is érint, mert maga is beül a padba, hogy feleletével elmondja, dolgozatával megírja a késve, de nem későn szerzett tudás dícséretét. Vessünk csak egy pillantást visszafelé úgy negyed századdal, a számok segítségével. A számokéval, amikben ők, az akkori fiatalok nem szerepelnek. 1938-ban mindössze 34 ezren végeztek nyolc osztálynyi iskolát. Tavaly 140 ezer rendeskorú tanuló végezte el az általános iskolát, és ezen felül a felnőttek tízezrei. Az érettségit szerzett, egyetemről kikerült hallgatók számát pedig szinte össze sem lehet hasonlítani a két időszakban, olyan nagy a különbség. Egyetlen mondatba bele lehet sűríteni ezeket a változásokat. Az Alkotmány a Magyar Népköztársaság minden állampolgára számára biztosítja a tanuláshoz való jogot. Mi élünk is ezzel, hiszen nagyon jól érezzük, hogy az embert tudása teszi értékessé. Igen, a tudás az a központi erő, amely alkalmassá tesz bennünket, hogy képességeinket maradéktalanul kibontakoztassuk, előnyösen kamatoztassuk munkánkban. Kifejleszti, tudatossá szilárdítja erkölcsi magatartásunkat, ami társainkul, a közösséggel való kapcsolatunkban ölt formát. Kétoldalú, de egyetlen értelmű folyamat ez: önmagunkat gyarapítjuk, saját értelmünkben növeljük az ismeretek magával ragadó, ujjongó szépségű harmóniáját. Ugyanakkor egyéni képességeink szerint hozzájárulunk a nagy társadalmi összerű növeléséhez, az emberi haladás továbbvitelének, meggyorsításának érdekében. S ennél többet senki sem kíván, nem is kívánhat tőlünk. De ennyit igen. A tanuláshoz megadott jog nem annyit jelent csupán, hogy élhetünk vele vagy figyelmen kívül hagyhatjuk, ahogyan kedvünk adja. Mert ha kisebbségben is, de vannak még, akik úgy értelmezik. A megadott lehetőség azonban kötelességgé válik, ugyan nem büntető paragrafusok által, hanem egy magasabb erkölcs nevében. Non scholae, sed vitae discimus — nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, figyelmeztet a latin közmondás. Bölcs gondolat, ám igazán csak most nyerte el értelmét, amikor egyes ember és az egyesekből összetevődő közösség, tudás és a tudás célja olyannyira összekapcsolódik, országos, sőt nemzetközi távlatot kap, s érvényre jutását nem akadályozhatja semmi. Magyarországon befejeztük társadalomalkotás első szakaszát, a a szocializmus alapjainak lerakását. Világépítő nagy munka vár még ránk, a szocializmus megteremtése. Minden erőnket kívánná, hatalmas feladat ez, ami senki számára sem engedi meg a közömbösséget. S aminek alapja a tanulás, a minél eredményesebb tanulás. Ott rejlik ez a tartalom az első osztályosok olvasókönyvének lapjain. Ezt dicséri a felnőtt fejjel kémiát tanuló családanyák szorgalma. Aki tanulni akar, az elől elhárulnak az akadályok. S aki tud, annak lehetőségei megszámlálhatatlanok. Társadalmunkban egyre átfogóbb tendencia érvényesül, amely a középiskolai, s még magasabb végzettség felé törekszik. Konkrét alapja van ennek, a társadalom és a népgazdaság növekvő igényei. Az egyre magasabb színvonalú termelés és mind nagyobb képzettség kölcsönösen feltételezik egymást. A szellemi színvonal emelkedése a társadalom kvalitásait gyarapítja. Ebből vállalják a maguk részét, akik ma az iskolapadokba ülnek hat évesen vagy tízszer olyan idősen, hogy „kiművelt emberfők sokaságává” váljanak. Gubancsik Béla VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1963. SZEPTEMBER 3., KEDD LÁBADOZÓ EMBEREK * Misztikum nélkül — az emberért D. KOHÁSZ—SZÁLLÍTÓK 2:0 MA A TANÉV KÜSZÖBÉN * CSAK BALESET ÁRÁN..? * A népművelési munka őszi tervei * Soron lévő feladat: az 1963. évi várospolitikai terv maradéktalan teljesítése — Ülést tartott a Városi Tanács — A Városi Tanács pénteken délelőtt ülést tartott, amelyen az 1963. évi várospolitikai terv végrehajtásáról szóló tájékoztató jelentést vitatta meg. Tapolczai Jenő, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke terjesztette be az első napirendi pont jelentését. Bevezetőben utalt arra, hogy a várospolitikai terv féléves teljesítése lényegében számadás a tanács féléves munkájáról is. Majd elmondotta, hogy a hosszantartó tél a kedvezőtlen időjárás megnehezítette az idei várospolitikai munka indulását. A terv központi feladatát a városépítés képezte. Ennek keretében az előirányzott 429 lakásból az első félév végéig az építők 90 lakást adtak át. Folyamatban van az OTP társasházak építése a Kertvárosban és ugyancsak az OTP hatáskörében a következő évben 60 öröklakás épül meg. Az első félévben a kislakásépítési akció keretében nyolc kislakás készült el. A jelentés foglalkozott az ideiglenes barakk-épületek lebontásának kérdésével is. A Dózsa György úton és a Szórád Márton úton meggyorsult a barakkok bontása, a Déli városban azonban az ütem nem kielégítő. A tervezett 13 barakkból az első félévben mindössze hat került lebontásra. A jelentés ezután a lakossági szolgáltatások problémáival foglalkozott. Jelentős eredményt értünk el a távfűtés hálózat bővítésében. Széleskörű társadalmi összefogással megkezdődött a Ságvári városrész távfűtési és gázhálózatának építése. Ennek keretében az idén a középületekkel együtt mintegy ötszáz lakás távfűtését és mintegy háromszáz lakás gázhálózatba kapcsolását kell elvégezni. Ez a terv reális, megvalósítható és ha rendkívüli akadály nem merül fel, sikerül teljesíteni. A város vízellátása az építéssel párhuzamosan egyre nagyobb nehézségek árán oldható meg. A Víz- és Csatornaművek egy újítással napi 1800 köbméterrel növelte a víznyerő berendezések kapacitását. A hálózati veszteség csökkentése érdekében pedig 851 méter ereműtcsövet, vascsőre cserélték ki. Több víztakarékossági intézkedést léptettek életbe. Óvárosban felújítottak egy artézi kutat, 200 méteres szakaszon pedig hálózatbővítést végeztek és üzembe helyeztek egy közkutat. A vízellátás végleges megoldását azonban csakis a vízkivételi mű megépítése biztosítja. Ehhez a beruházáshoz 78,8 millió forintot sikerült biztosítani. A kommunális vállalatok telephely problémáinak megoldásában ugyancsak jelentős előrehaladás történt. A Vízművek Kohász utcai telephelyének építése befejezéshez közeledik. Kijelölték az Ingatlankezelő Vállalat telephelyét és folyamatban van a Városgazdálkodási Vállalat telepének kijelölése is. Az utak, hidak karbantartására 1 millió 217 ezer forint áll rendelkezésre ebben az évben. Az első félévben csak 249 ezer forintot használtak fel a kedvezőtlen időjárás, kapacitás- és szállítási eszközök hiánya miatt. A második félévben az építési és közlekedési osztálynak jobb szervezéssel, a kapacitás fokozottabb kihasználásával kell ezt a munkát meggyorsítani. A közvilágítás korszerűsítésére tanulmányterv készül. Az újtelepen társadalmi munkával bővült a közvilágítási hálózat, 20 lámpakart szereltek fel. A Kertvárosban jelenleg 800 méter vezeték, az Óvárosban pedig 200 méter vezeték épül. Ezután a „Virágos és tiszta Dunaújvárosért” mozgalom eredményeivel foglalkozott a jelentés. A terv végrehajtása során 45 ezer négyzetméter új park épült, 37 ezer négyzetméter parkot újítottak fel, 3 ezer rózsatövet és közel 350 ezer virágpalántát ültettek ki. A város egyre szebb, kulturáltabb, viszont sok kívánnivalót hagy maga után a parkok védelme, a növényzet megóvása. A lakosság igényeinek jobb kielégítése érdekében sokat javult a tanácsi vállalatok munkája. A Vegyesipari Vállalat 6 új szolgáltató részleget indított be. A Barátság városrészben ideiglenes jelleggel Fűszer és Élelmiszerboltot, valamint Zöldség és Gyümölcs elárusító helyet létesítettek, a Vasútállomás mellett mintegy 14 millió forintos beruházással épül a MÉK telephelye és raktára. Számos üzletet újítottak fel a városban. A közlekedés jelentős helyet kapott a beszámolóban. Az új közlekedési rendszer — egy két kivételtől eltekintve — bevált. Elkészültek az AKÖV telephelyének fejlesztési tervei. A munkálatokat 6 millió forintos kerettel az idén megkezdik. Átadták az új impozáns Hajóállomást, amely a város egyik kedves színfoltja lett. Tárgyalások folynak a 6-os út elágazásánál egy benzinkút, valamint egy autós presszó építésére. A művelődésügy területén az elmúlt félévben sok változás történt. Az óvodai férőhelyek számát még ebben az évben százzal emelik. Az idei évben 52 tanteremmel emelkedett az iskolai férőhelyek száma. Elkészült a gimnázium, befejezés előtt áll az iparitanuló intézet és épül az új általános iskola a Barátság városrészben. Kidolgozták a város középiskolai fejlesztési tervét. Ennek végrehajtása során számos új szakközépiskolai osztályt szerveztek. Ilyen például a belkereskedelmi, a villanyszerelői, az általános műszerész osztály stb. Tovább fejlődött a felnőtt oktatás. Üzemi általános iskolák egész sora alakul. Az oktatás formáit építőipari esti és mezőgazdasági levelező technikummal bővítették. Újjászervezték az öntevékeny együtteseket, felújították a Szabadtéri Színpadot. A jelentés kitért arra, hogy a színpadi kihasználtságát viszont nem sikerült kellőképpen biztosítani. Új klubhelyiséget kapott a Hazafias Népfront, és tovább épülnek a Vasmű új klubhelyiségei. A könyvtári állomány felfrissítésére 30 ezer forintot fordítottak. Jelentős kulturális tényező, hogy ebben az évben is megszervezték a Székely Bertalan Művésztelepet, amelynek alkotásait kiállításon mutatták be. Lépések történtek a Kohászati Technikum tanműhelyének felépítésére, amelyhez 9 millió forintos beruházási keretet kaptak. A Móricz Zsigmond Általános Iskola politechnikai tanműhelyének meg(Folytatás a 2. oldalon) AZ ELSŐ ISKOLATÁSKA 808 hallgató tanul megyénkben a Marxizmus- Leninizmus Esti Egyetemen Hétfőn délután Juhász János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, a Fejér megyei Pártbizottság első titkára ünnepélyesen megnyitotta a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem megyei tagozatának 1963—64. tanévét. Megnyitó beszédében elmondotta, hogy az idén Székesfehérváron és Dunaújvároson kívül Sárbogárdon és Bicskén is indulnak kihelyezett osztályok. Az 1963—64-es tanévben megyénkben 808 hallgatója lesz az egyetemnek, vagyis a hallgatók száma az egyetem megkezdése óta több mint tízszeresére nőtt megyénkben. Érdekesen alakul a hallgatók összetétele is. Ebben a tanévben az első évfolyam hallgatóinak 19,2 százaléka nő. cím tről beszélünk . Nemtudom, ki hogyan van vele, de minden évben legalább kétszer háromszor elhatároztam, hogy új életet kezdek. Tudom, mások is tesznek hasonló ígéreteket. S ha valamennyien beváltanánk, csupa tökéletes ember élne a világon. Mert kétségtelen, hogy hasonló ígéretet akkor tesz magának az ember, ha egyegy ostobasága teljesen nyilvánvaló lesz előtte. Aztán többnyire minden marad a régiben, évről-évre gyűlnek a felismert ostobaságok, s egyre nehezebb feltételek között tudjuk elkezdeni azt a legalábbis önmagunknak megígért új életet. Egy életünk van, és természetesen nem azzal kellene szakítani, csak néhány, vagy éppen a legfőbb rossz szokással, ami megkeseríti az életet, és ami végülis bennünk gyökeredzik. ... Holnaptól kezdve nem iszom; holnaptól visszatérek a családomhoz; holnaptól szakítok a trehányságommal; holnaptól tanulni kezdek; holnaptól... Persze, hogy holnaptól, mert ma még — utoljára? — szeretnénk megmaradni a megszokott, de magunkban már régen elítélt magatartás mellett. Bírósági tárgyalásokon a legszokványosabb, de egyben a legdrámaibb kérdés: „bűnösnek érzi-e magát?” S az igenlő válaszban mindig ott van kimondatlanul is az új életet kezdők tragédiája: a holnapig várás. Ezt a kérdést persze nem mindig a bíróság elnöke teszi fel. De felteszik a munkatársak, barátok, feleségek is l és ki nem mondva a gyerekek is. A lényegen ez mit sem változtat. Egyszer minden gyengeség hibává, és a hiba bűnné változik, ha időben nem sikerül új életet kezdeni. Hogy aztán a bűnökért a börtön-e fajsúlyosabb ibüntetés, vagy a társak megvetése, vagy „csak” a lelkiismeret vádja — az felfogás dolga. Voltak már emberek, akik saját lelkiismeretükhöz fellebbeztek halálos ítéletért. Kicsit talán messzire mentünk az új élet-kezdés eléggé játékos hangvételétől.De nem ok nélkül. Mert lehet játékosan élni, jó érzés játszva dolgozni, de játékosan tévedni aligha. S furcsa játék az, ha önmagát csapja be az ember, ha a saját erőtlenségéből kénytelen gúnyt űzni. Pedig így vagyunk minden be nem váltott ígéretünkkel. Ma még csak én érzem, hogy szükségem van a rendszeres továbbtanulásra, a nagyobb önfegyelemre. Holnap, mire a magam által megállapított terminus eljön, erre mások is rájönnek. Holnapután tudatlanságom, tájékozatlanságom tévedést szülhet. Megbocsátják? Biztosan. S ettől a biztonságérzettől már csak egy lépés, egy újabb „holnap” van afelé, hogy visszaéljek a társadalom bizalmával. S ha ezt a holnapot is elszalasztom, egyszer valahol mégis megkérdezik, bűnösnek érzem-e magam? S az igen mellé ezt is odagondolom, nemcsak bűnösnek, feleslegesnek is. És tudom, hogy nem lesz játékos kedvem ... Ma még tiszta lelkiismerettel mondhatnék nemet. És ez jó érzés, biztonságos érzés. Ma még nincs mit jóvátenni, hiszen egyszerűen kötelességeimet kell teljesítenem. Annyi történt csupán, hogy belülről megkaptam az első jelzést. Senki nem tud róla, hogy „új életet kell kezdenem, de én már tudom... Hát így van ez. Végiggondoljuk az egészet, de sohasem olyan sürgős, hogy ne tudjunk várni a holnapig. Nagy Jenő Új életet kezdők