Dunaújvárosi Hírlap, 1963. szeptember (8. évfolyam, 70-77. szám)

1963-09-03 / 70. szám

Kötelező jogunk i . .) .0 * 4 J* Jóformán nincs ember a város­ban, akinek ne személyes ügye lenne a szeptemberi­ tanévnyitó: "A gyerekeknek, akik, új ismerete­,'­­M váró izgalommal indulnak is­kolába. A szülőknek, akik velük együtt szoronganak minden fele­léskor, s talán közösen gyürkőz­­nek a nehezebb feladatoknak. És sok felnőttet közvetlenül is érint, mert maga is beül a padba, hogy feleletével elmondja, dolgozatával megírja a késve, de nem későn szerzett tudás dícséretét. Vessünk csak egy pillantást visszafelé úgy negyed századdal, a számok segítségével. A számoké­val, amikben ők, az akkori fiata­lok nem szerepelnek. 1938-ban mindössze 34 ezren végeztek nyolc osztálynyi iskolát. Tavaly 140 ezer rendeskorú tanuló végezte el az általános iskolát, és ezen felül a felnőttek tízezrei. Az érettségit szerzett, egyetemről kikerült hall­gatók számát pedig szinte össze sem lehet hasonlítani a két idő­szakban, olyan nagy a különbség. Egyetlen mondatba bele lehet sű­ríteni ezeket a változásokat. Az Alkotmány a Magyar Népköztár­­saság minden állampolgára szá­mára biztosítja a tanuláshoz való jogot. Mi élünk is ezzel, hiszen nagyon jól érezzük, hogy az em­bert tudása teszi értékessé. Igen, a tudás az a központi erő, amely alkalmassá tesz bennünket, hogy képességeinket maradéktalanul kibontakoztassuk, előnyösen ka­matoztassuk munkánkban. Kifej­leszti, tudatossá szilárdítja erköl­csi magatartásunkat, ami társain­kul, a közösséggel való kapcsola­tunkban ölt formát. Kétoldalú, de egyetlen értelmű folyamat ez: önmagunkat gyarapítjuk, saját értelmünkben növeljük az isme­retek magával ragadó, ujjongó szépségű harmóniáját. Ugyanak­kor egyéni képességeink szerint hozzájárulunk a nagy társadalmi összerű növeléséhez, az emberi haladás továbbvitelének, meggyor­sításának érdekében. S ennél töb­bet senki sem kíván, nem is kí­vánhat tőlünk. De ennyit igen. A tanuláshoz megadott jog nem annyit jelent csupán, hogy élhetünk vele vagy figyelmen kívül hagyhatjuk, aho­gyan kedvünk adja. Mert ha ki­sebbségben is, de vannak még, akik úgy értelmezik. A megadott lehetőség azonban kötelességgé vá­lik, ugyan nem büntető paragra­fusok által, hanem egy magasabb erkölcs nevében. Non scholae, sed vitae discimus — nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk, figyelmeztet a latin közmondás. Bölcs gondolat, ám igazán csak most nyerte el értelmét, amikor egyes ember és az egyesekből összetevődő közös­ség, tudás és a tudás célja oly­annyira összekapcsolódik, orszá­gos, sőt nemzetközi távlatot kap, s érvényre jutását nem akadá­lyozhatja semmi. Magyarországon befejeztük társadalom­alkotás első szakaszát, a a szocializmus alapjainak leraká­sát. Világépítő nagy munka vár még ránk, a szocializmus megte­remtése. Minden erőnket kíván­ná, hatalmas feladat ez, ami senki számára sem engedi meg a kö­zömbösséget. S aminek alapja a tanulás, a minél eredményesebb tanulás. Ott rejlik ez a tartalom az első osztályosok olvasókönyvé­nek lapjain. Ezt dicséri a felnőtt fejjel kémiát tanuló családanyák szorgalma. Aki tanulni akar, az elől elhárulnak az akadályok. S aki tud, annak lehetőségei meg­­számlálhatatlanok. Társadalmunkban egyre átfo­góbb tendencia érvényesül, amely a középiskolai, s még magasabb végzettség felé törekszik. Konkrét alapja van ennek, a társadalom és a népgazdaság növekvő igényei. Az egyre magasabb színvonalú termelés és mind nagyobb kép­zettség kölcsönösen feltételezik egymást. A szellemi színvonal emelkedése a társadalom kvali­tásait gyarapítja. Ebből vállalják a maguk részét, akik ma az is­kolapadokba ülnek hat évesen vagy tízszer olyan idősen, hogy „kiművelt emberfők sokaságává” váljanak. Gubancsik Béla VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 70. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1963. SZEPTEMBER 3., KEDD LÁBADOZÓ EMBEREK * Misztikum nélkül — az emberért D. KOHÁSZ—SZÁLLÍTÓK 2:0 MA A TANÉV KÜSZÖBÉN * CSAK BALESET ÁRÁN..? * A népművelési munka őszi tervei * Soron lévő feladat: az 1963. év­i várospolitikai terv maradéktalan teljesítése — Ülést tartott a Városi Tanács — A Városi Tanács pénteken dél­előtt ülést tartott, amelyen az 1963. évi várospolitikai terv végrehajtá­sáról szóló tájékoztató jelentést vi­tatta meg. Tapolczai Jenő, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke terjesztette be az első napi­rendi pont jelentését. Bevezetőben utalt arra, hogy a vá­rospolitikai terv féléves teljesítése lényegében számadás a tanács fél­éves munkájáról is. Majd elmon­dotta, hogy a hosszantartó tél a ked­vezőtlen időjárás megnehezítette az idei várospolitikai munka indulását. A terv központi feladatát a város­építés képezte. Ennek keretében az előirányzott 429 lakásból az első félév végéig az építők 90 lakást adtak át. Folyamatban van az OTP társashá­zak építése a Kertvárosban és ugyancsak az OTP hatáskörében a következő évben 60 öröklakás épül meg. Az első félévben a kislakásépí­tési akció keretében nyolc kislakás készült el. A jelentés foglalkozott az ideiglenes barakk-épületek lebon­tásának kérdésével is. A Dózsa György úton és­ a Szórád Márton úton meggyorsult a barakkok bon­tása, a Déli városban azonban az ütem nem kielégítő. A tervezett 13 barakkból az első félévben mind­össze hat került lebontásra. A jelentés ezután a lakossági szol­gáltatások problémáival foglalko­zott. Jelentős eredményt értünk el a távfűtés hálózat bővítésében. Szé­leskörű társadalmi összefogással megkezdődött a Ságvári városrész távfűtési és gázhálózatának építése. E­nnek keretében az idén a középületekkel együtt mintegy ötszáz lakás távfűtését és mintegy három­száz lakás gázhálózatba kap­csolását kell elvégezni. Ez a terv reális, megvalósítható és ha rendkívüli akadály nem merül fel, sikerül teljesíteni. A város vízellátása az építéssel párhuzamosan egyre nagyobb nehéz­ségek árán oldható meg. A Víz- és Csatornaművek egy újítással napi 1800 köbméterrel növelte a víznyerő berendezések kapacitását. A háló­zati veszteség csökkentése érdeké­ben pedig 851 méter ereműtcsövet, vascsőre cserélték ki. Több víztaka­rékossági intézkedést léptettek élet­be. Óvárosban felújítottak egy arté­zi kutat, 200 méteres szakaszon pe­dig hálózatbővítést végeztek és üzembe helyeztek egy közkutat. A vízellátás végleges megoldá­sát azonban csakis a vízkivé­teli mű megépítése biztosítja. Ehhez a beruházáshoz 78,8 millió forintot sikerült bizto­sítani. A kommunális vállalatok telep­hely problémáinak megoldásában ugyancsak jelentős előrehaladás tör­tént. A Vízművek Kohász utcai te­lephelyének építése befejezéshez kö­zeledik. Kijelölték az Ingatlankeze­lő Vállalat telephelyét és folyamat­ban van a Városgazdálkodási Válla­lat telepének kijelölése is. Az utak, hidak karbantartására 1 millió 217 ezer forint áll rendelke­zésre ebben az évben. Az első félév­ben csak 249 ezer forintot használ­tak fel a kedvezőtlen időjárás, ka­pacitás- és szállítási eszközök hiá­nya miatt. A második félévben az építési és közlekedési osztálynak jobb szervezéssel, a kapacitás fokozottabb kihasználásával kell ezt a munkát meggyorsí­tani. A közvilágítás korszerűsítésére ta­nulmányterv készül. Az újtelepen társadalmi munkával bővült a köz­­világítási hálózat, 20 lámpakart sze­reltek fel. A Kertvárosban jelenleg 800 méter vezeték, az Óvárosban pedig 200 méter vezeték épül. Ezután a „Virágos és tiszta Duna­újvárosért” mozgalom eredményei­vel foglalkozott a jelentés. A terv végrehajtása során 45 ezer négyzetméter új park épült, 37 ezer négyzetméter parkot újítottak fel, 3 ezer ró­zsatövet és közel 350 ezer vi­rágpalántát ültettek ki. A város egyre szebb, kulturáltabb, viszont sok kívánnivalót hagy maga után a parkok védelme, a növényzet megóvása. A lakosság igényeinek jobb kielé­gítése érdekében sokat javult a ta­nácsi vállalatok munkája. A Ve­gyesipari Vállalat 6 új szolgáltató részleget indított be. A Barátság vá­rosrészben ideiglenes jelleggel Fű­szer és Élelmiszerboltot, valamint Zöldség és Gyümölcs elárusító he­lyet létesítettek, a Vasútállomás mellett mintegy 14 millió forintos beruházással épül a MÉK telephelye és raktára. Számos üzletet újítot­tak fel a városban. A közlekedés jelentős helyet ka­pott a beszámolóban. Az új közleke­dési rendszer — egy két kivételtől eltekintve — bevált. Elkészültek az AKÖV telephelyének fejlesztési ter­vei. A munkálatokat 6 millió forin­tos kerettel az idén megkezdik. Át­adták az új impozáns Hajóállomást, amely a város egyik kedves színfolt­ja lett. Tárgyalások folynak a 6-os út elágazásánál egy benzinkút, valamint egy autós­ presszó építésére. A művelődésügy területén az el­múlt félévben sok változás történt. Az óvodai férőhelyek számát még ebben az évben százzal emelik. Az idei évben 52 tan­teremmel emelkedett az isko­lai férőhelyek száma. Elkészült a gimnázium, befejezés előtt áll az iparitanuló intézet és épül az új általános iskola a Barát­ság városrészben. Kidolgozták a város középiskolai fejlesztési tervét. Ennek végrehajtása során számos új szakközépiskolai osztályt szer­veztek. Ilyen például a belkereske­delmi, a villanyszerelői, az általános műszerész osztály stb. Tovább fejlődött a felnőtt okta­tás. Üzemi általános iskolák egész sora alakul. Az oktatás formáit építőipari esti és mezőgazdasági levelező technikummal bővítették. Újjászervezték az öntevékeny együtteseket, felújították a Szabad­téri Színpadot. A jelentés kitért ar­ra, hogy a színpadi kihasználtságát viszont nem sikerült kellőképpen biztosítani. Új klubhelyiséget kapott a Hazafias Népfront, és tovább épül­nek a Vasmű új klubhelyiségei. A könyvtári állomány felfrissítésére 30 ezer forintot fordítottak. Jelentős kulturális tényező, hogy ebben az évben is megszervezték a Székely Bertalan Művésztelepet, amelynek alkotásait kiállításon mutatták be. Lépések történtek a Kohászati Technikum tanműhelyének fel­építésére, amelyhez 9 millió forintos beruházási keretet kaptak. A Móricz Zsigmond Általános Isko­la politechnikai tanműhelyének meg­­(Folytatás a 2. oldalon) AZ ELSŐ ISKOLATÁSKA 808 hallgató tanul megyénkben a Marxizmus- Leninizmus Esti Egyetemen Hétfőn délután Juhász János elvtárs, az MSZMP Központi Bizott­ságának póttagja, a Fejér megyei Pártbizottság első titkára ünnepélye­sen megnyitotta a Marxizmus—Leni­­nizmus Esti Egyetem megyei tagoza­tának 1963—64. tanévét. Megnyitó beszédében elmondotta, hogy az idén Székesfehérváron és Dunaújvároson kívül Sárbogárdon és Bicskén is indulnak kihelyezett osz­tályok. Az 1963—64-es tanévben megyénk­ben 808 hallgatója lesz az egyetem­nek, vagyis a hallgatók száma az egyetem megkezdése óta több mint tízszeresére nőtt megyénkben. Érdekesen alakul a hallgatók ös­­­szetétele is. Ebben a tanévben az el­ső évfolyam hallgatóinak 19,2 száza­léka nő. cím­­ tr­ől beszélü­­nk . Nem­­tudom, ki hogyan van vele, de minden évben legalább­­ kétszer háromszor elhatároztam, hogy új éle­tet kezdek. Tudom, mások is tesznek hasonló ígére­teket. S ha valamennyien beváltanánk, csupa tökéle­tes ember élne a világon. Mert kétségtelen, hogy ha­sonló ígéretet akkor tesz magának az ember, ha egy­­egy ostobasága teljesen nyilvánvaló lesz előtte. Aztán többnyire minden marad a régiben, évről-évre gyűl­nek a felismert ostobaságok, s egyre nehezebb felté­telek között tudjuk elkezdeni azt a legalábbis önma­gunknak megígért új életet. Egy életünk van, és természetesen nem azzal kel­lene szakítani, csak néhány, vagy éppen a legfőbb rossz szokással, ami megkeseríti az életet, és ami végülis bennünk gyökeredzik. ... Holnaptól kezdve nem iszom; holnaptól vissza­térek a családomhoz; holnaptól szakítok a trehány­­ságommal; holnaptól tanulni kezdek; holnaptól... Per­sze, hogy holnaptól, mert ma még — utoljára? — szeretnénk megmaradni a megszokott, de magunkban már régen elítélt magatartás mellett. Bírósági tárgyalásokon a legszokványosabb, de egy­ben a legdrámaibb kérdés: „bűnösnek érzi-e magát?” S az igenlő válaszban mindig ott van kimondatlanul is az új életet kezdők tragédiája: a holnapig várás. Ezt a kérdést persze nem mindig a bíróság elnöke te­szi fel. De felteszik a munkatársak, barátok, felesé­gek is l és ki nem mondva a gyerekek is. A lényegen ez mit sem változtat. Egyszer minden gyengeség hi­bává, és a hiba bűnné változik, ha időben nem sike­rül új életet kezdeni. Hogy aztán a bűnökért a bör­tön-e fa­jsúlyosabb ibüntetés, vagy a társak megvetése, vagy „csak” a lelkiismeret vádja — az felfogás dolga. Voltak már emberek, akik saját lelkiismeretükhöz fel­lebbeztek halálos ítéletért. Kicsit talán messzire mentünk az új­ élet-kezdés eléggé játékos hangvételétől.­­De nem ok nélkül. Mert lehet játékosan élni, jó érzés játszva dolgozni, de já­tékosan tévedni aligha. S furcsa játék az, ha önma­gát csapja be az ember, ha a saját erőtlenségéből kénytelen gúnyt űzni. Pedig így vagyunk minden be nem váltott ígéretünkkel. Ma még csak én érzem, hogy szükségem van a rendszeres továbbtanulásra, a nagyobb önfegyelemre. Holnap, mire a magam által megállapított terminus eljön, erre mások is rájönnek. Holnapután tudatlanságom, tájékozatlanságom téve­dést szülhet. Megbocsátják? Biztosan. S ettől a biz­tonságérzettől már csak egy lépés, egy újabb „hol­nap” van afelé, hogy visszaéljek a társadalom bizal­mával. S ha ezt a holnapot is elszalasztom, egyszer valahol mégis megkérdezik, bűnösnek érzem-e ma­gam? S az igen mellé ezt is odagondolom, nemcsak bűnösnek, feleslegesnek is. És tudom, hogy nem lesz játékos kedvem ... Ma még tiszta lelkiismerettel mondhatnék nemet. És ez jó érzés, biztonságos érzés. Ma még nincs mit jóvátenni, hiszen egyszerűen kötelességeimet kell tel­jesítenem. Annyi történt csupán, hogy belülről meg­kaptam az első jelzést. Senki nem tud róla, hogy „új életet kell kezdenem, de én már tudom... Hát így van ez. Végiggondoljuk az egészet, de sohasem olyan sürgős, hogy ne tudjunk várni a hol­napig. Nagy Jenő Új életet­ kezdők

Next