Dunaújvárosi Hírlap, 1963. november (8. évfolyam, 87-95. szám)
1963-11-01 / 87. szám
Segítsen a párt... Miért természetes az, ha egy tömegszervezet vezetője az erőtlenül folyó munka kézenfekvő magyarázatát abban látja, hogy nem kapott a párttól elég segítséget? Mert elvárjuk még néha, hogy a pártszervezet a tömegszervezetek helyett oldja meg feladatait. Ez az igényünk arra az időre nyúlik vissza, amikor a „milliós párt” mellett a tömegszervezetek annyira elsorvadtak, hogy legjobb esetben is csak statiszta szerepét tölthették be. S ma is van egy szokásból fakadó igény tömegszervezeteinknél, statisztának lenni ott, ahol főszerepet kell jásania a KISZ-nek, szakszervezetek, Hazafias Népfrontnak, és más tömegszervezeteknek. A körülményen megváltoztak, gondolkodásunk azonban elmaradt a feladatok mögött. Fel tudak-e nőni feladatukhoz azok a tömegszervezetek, amelyek ma is szívesen apellálnak a varázsigéhez: „Segítsen a párt.. ”? Ám a varázsige folytatása többnyire elmarad: „Segítsen a párt, mert tehetetlenül állunk feladataink előtt, mert kinőttünk a tömegszervezeti statiszta cinélét, mert nehéz önállóan, a erőn patronálás nélkül cselekedni.” Nézzünk szembe a tényekkel. Az ország felnőtt lakosságának alig egytizedét kitevő párt kidolgozta az egész társadalom fejlődését meghatározó és biztosító politikai irányvonalát. S ezt érvényesíti szervezetein keresztül. De e politika szellemében kell dolgozniok az egész társadalmat felölelő tömegszervezeteknek is, hogy a pártpolitika valóban az egész társadalom fejlődésének meghatározója lehessen. A párt képtelen arra, hogy a tömegszervezetek helyett dolgozzon — „csak” az lehet feladata hogy a pártpolitika érvényesüléséhez biztosítsa a lehetőségüket valamennyi tömegszervezetnek. A segítség igényéből valahogy mindig kiérződik a gyámolítás igénye tömegszervezeteinknél. S a gyámolítás nem jobb, csak kényelmesebb feltétlenet biztosít a pártpolitika valóraváltásához. A kényelem igénye pedig valahol nagyon idegen az osztályi harc lendületétől. A igényében kimondatlanul kényelem j benne van az önállóságtól való idegenkedés, hiszen az önálló cselekvés felelősséggel jár. Abban az időben, amikor „milliós párt” a társadalom minden gondját magára vállalta, emlékszünk, nemcsak a tömegszervezetek sorvadtak, hanem csökkent az alsóbb pártszervek önállósága is, s az agyonpatronált, agyongyámolított egyéniség kezdett leszokni az önálló gondolkkodásról, az önálló cselekvésről. De nem lettünk-e ezerszer gazdagabbak azóta, hogy rohamosan nő elvtársaink és pártonkívüli barátaink száma, akik a szocializmus természetes velejárójának tartják az önálló gondolkodást, az önálló cselekvést, amelyért érdemes társadalom előtt felelősséget vállalni? Nos, ezek az egyéniségek pártállásra való tekintet nélkül ott vannak, ott dolgoznak a tömegszervezeteinkben. Tudják, mit kell tenniük, hiszen a párt nyíltan eléjük tárja a továbbhaladás követelményeit. De ma még sokszor úgy vélik, hogy veszélyes dolog felelősséget vállalni egy KISZ szervezet, egy műhelybizottság, vagy egy más tömegszervezeti egység munkájáért. Úgy vélik, jobban mehetne a munka, ha a pártszervezet jóváhagyó határozatával magára hárítaná az esetleges tévedések felelősségét. S még kényelmesebben mehetne a munka —úgymond — ha a pártszervezet az adott tömegszervezet minden lépését meghatározná, jóváhagyná, vagy elvetné. Vajon nem ez az igény húzódik-e meg a varázsige mögött: „segítsen a párt..”? Ha ezt igényeljük, nem kevesebbre gondolunk, mint arra, hogy a pártszervezet a KISZ szervezet helyett, a műhelybizottság helyett, a népfront bizottság helyett gondolkozzon, szervezzen , politizáljon. És tévedésünk máris vilaszos, hiszen a pártszervezetek nem a töme rszervezetek helyett, hanem azokba támaszkodva, azok segítségével jutnak el a társadalom minden rétegéhez, sőt minden ervostanához. S ez sok hozzáértést, magabiztosságot, kezdeményező készséget és felelősségérzetet követel a tömegszervezetek vezetőtéréitől. NAGY JENŐ VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! oumaimm AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 87. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1963. NOVEMBER 1., PÉNTEK * FURCSA JÁTÉK * AZ IZGÁGA EMBER A GÉPEK ERKÖLCSI KOPÁSÁRÓL ÚJPESTI DÓZSA-D. KOHÁSZ 13:7 MA A gyár küldte őket... Képes riport Eisenhüttenstadtról Eredményesen zárni az évet, zökkenőmentesen kezdeni az újat A termelési feladatokról, a téli felkészülésről tárgyalt a 26-osok Üzemi Tanácsa Október 30-án 9 órakor ült őszidő miatt nem válik szükségessé szó a 26-os Építőipari Vállalat Üzemi Tanácsa soron következő ülésére. Jelen volt és részt vett a tanácskozás munkájában Borovy Péter ÉM. Építőipari Főigazgatóság helyettes vezetője. Timpauer Gyula elnök megnyitó szavai után dr. Bartócz József ismertette a vállalat harmadik negyedéves mérlegbeszámolóját. Az országgyűlésen elhangzott bírálatok alapján kezdte beszámolóját. A 26-os Vállalat az év első 9 hónapjában feladatait 100,6 százalékra teljesítette. A harmadik negyedév folyamán adós maradt 4 millió forinttal. A főigazgatósághoz tartozó 51 vállalat közül a 26-osok a munkák teljesítésében az ötödik helyen állnak. Kiemelte, hogy a Betongyár és a Vastelep 150 százalék fölött teljesítette feladatait. Emelkedett a géppel végzett munkák aránya. A toronydarukat 80,2 százalékban foglalkoztatták, az autódaruk naponta két és fél műszakot dolgoztak, ennél még jobb az exkavátorok kihasználása, megközelíti a napi három műszakot. Ezek a változások ugrásszerűnek tekinthetők, de a tervezettnél jobban gépesítették a földmunkákat — 114 százalék —, a gépi vakolást 172 százalékra teljesítették. Nem emelkedett a géppel végzett meszelés aránya. A programozás, a tervszerűség metodikája csak 78 százalékban valósult meg. A 6. sz. főépítésvezetőségnél viszont 91,4 százalékban dolgoztak programszerűen. Ezen a téren sok a javítanivaló az egész vállalatnál. Sok túlórát használtak fel. Csökkent az egy órára eső termelés forint értéke, viszont javult a munkaidő kihasználása, munkásokat nem küldenek fagyszabadságra. Az első negyedévben 68 millió forint fölött kell a tervet teljesíteni. A hosszúra nyúlt vitában tizennyolcan szóltak hozzá a kérdésekhez. A bíráló, segítő véleményekből az csendült ki, hogy a 26-os Vállalat kollektívája a negyedik negyedéves 116 milliós feladatát teljesíteni akarja. — gubacsi — A múlt év hasonló időszakában, 9,1 százalék volt a kieső idő, jelenleg 3,5-re tehető. Emelkedett az igazolatlan mulasztások aránya. A vállalattól 85 munkással több dolgozó lépett ki, mint amennyit felvettek. Az átlagbér az év első 9 hónapjában 47 forinttal emelkedett. Az önköltség, a jövedelmezőség az előírtnál jobban alakult. Emelkedett a készletnorma, különösen a víz-, gáz- és villanyszerelési anyagoknál — fejezte be előadását a főkönyvelő. A negyedik negyedéves feladatokat a jövő év első hónapjainak tennivalóit, a téliesítést Mikó László főmérnök ismertette. Az előző évek számainak tapasztalatai alapján határozták meg a tennivalókat. Kiemelte az előadó, hogy éves szinten lényeges, mennyit termel a vállalat az első negyedév során. Az éves programnak legalább 17 százalékát kell teljesítenie. — A téliesítéssel kapcsolatban — mondotta — a feladat már a szerződéskötéseknél kezdődik. Biztosítani kell a befejező és átmenő munkák arányát. Ez lényeges a vállalatnak és a népgazdaságnak. A vállalatnál részletes tervek készültek a téli munkák végrehajtásával kapcsolatban. Ameddig az KETTEN A PADON SKÓT SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG VÁROSUNKBAN Csütörtök délelőtt városunkba érkezett a Skót Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének hazánkban tartózkodó küldöttsége. Az A. H. Kitson vezetésével itt tartózkodó négy tagú delegáció megtekintette a Vasművet és a várost, koradélutáni órákiban pedig az AKÖV dolgozóival találkoztak s folytattak eszmecserét. A küldöttség az esti órákban tért vissza Budapestre. Élelmiszer-vegyesbolt nyílik a Kertvárosban Régi panaszuk volt a kertvárosi lakóknak, hogy egy kiló kenyérért, egy liter tejért egy doboz cipőkrémért kilométereket kellett menniük, mert a lakótelepen semmilyen bolt nem volt. Az üzletnyitás legnagyobb akadálya a helyiséghiány volt. A múlt hetekben Kreps János tanácstag kezdeményezésére a kertvárosiak társadalmi munkával rendbehoztak egy felvonulási épületet, melyben a Kiskereskedelmi Vállalat november közepén megnyitja élelmiszer-vegyesboltját. si Városi KISZ Bizottság asikájáról tárgyalt az MSZMP Városi Vágreladó Bizottsága Az MSZMP Városi Végrehajtó Bizottsága keddi ülésén a Városi KISZ Bizottság munkáját tárgyalta meg. „Megállapította, hogy jól felkészült,magas iskolai végzettséggel rendelkező fiatalok vannak a KISZ szervezetek élén. A Végrehajtó Bizottság elemezte a KISZ munkacsoportok tevékenységét. Különösen nagy előrehaladás történt a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának munkájában, eredményes munkát fejtett ki az ifjúságvédelmi bizottság, a kultúrbizottság és az úttörő elnökség is. A KISZ fejlődésére jellemző, hogy 11960-tól 1963 szeptemberéig a KISZ tagok száma 3 ezerről 4269-re emelkedett. Az úttörők taglétszáma pedig jelenleg 5 ezer 192 fő. A tanulási kedvet mutatja, hogy amíg tavaly szervezett KISZ oktatásra 2764 fiatal jelentkezett, ez a szám az idén meghaladja a háromezret. Különösen az ifjúsági pártszemináriumok hallgatóinak száma emelkedett. Előzetes adatok szerint — a középiskolai nappali hallgatókat nem számítva — 520 fiatal vesz részt állami oktatásban. S ez a létszám állandóan emelkedő tendenciát mutat. Hiányosságként állapította meg a Végrehajtó Bizottság, hogy a KISZ gazdasági tevékenysége — tagdíjfizetések — nem kielégítő, s ezen a jövőben javítani kell. A vita során a Végrehajtó Bizottság nyomatékosan hangsúlyozta — hogy mint eddig is — a jövőben még fokozottabban kíván támaszkodni a KISZ-re, pártunk tartalékcsapatára. cAmiről beszélünk. Világszerte drága dolog az építkezés. Nálunk különösen, hiszen köztudomású, hogy fában, kőben szegények vagyunk. Építeni azért kell, napról napra több lakás, gyár, középület szükséges. Hogyan lehetne mégis az építkezési költségeket csökkenteni? Gazdaságosabb tervezéssel, jobb munkaszervezéssel, korszerűbb építési módszerekkel, gépesítéssel. Ez természetes. Minden építési szakember tudja, hogy ha a nyersanyag sokba kerül, a kivitelezésnél kell megtakarítani. Ennek ellenére sok esetben nemhogy csökkenne, inkább nő az építési költség. Általános jelenség, hogy az építkezések határidejet eltolódnak, ezzel növekszik a munkabér és gépköltség, és az építők ilyen, de más természetű költségtöbbleteiket is jogi úton szerzett térítésekkel, pótlékokkal igyekeznek kiegyenlíteni. Ritka építkezés az, amely előtt, alatt vagy utána ne folyna per a beruházó és a kivitelező között, amely — indokoltan, vagy kevésbé indokoltan — az építők vállalati érdekéből terv-, határidő, esetleg ármódosítással végződik. Nem is olyan régen az egyik épületi építkezés úgy indult, hogy megtakarítással végződik. Egy országos típusterv módosításával készülnek a tervek, s a helyi viszonyokra való alkalmazás az eredeti előirányzott összeghez képest épületenként 200 ezer forintos költségcsökkentést hozott volna. A tervmódosítást jóváhagyta az Építésügyi Minisztérium, a beruházó, csak a kivitelező 26-os Építőipari Vállalat tartotta sérelmesnek. Azt mondták, az egyes részleteknél olyan mérvű a módosítás, hogy nem tartható a típusár, egyedi árat kell számolni. Eddig még talán rendjén lett volna a dolog. Felettes hatóságoknál és többszöri pereskedéssel elérték a szóban forgó egyedi árakat, de utána — éppen a kiharcolt egyedi árak miatt — az egész módosított típusterv gyakorlatilag egyedi tervvé vált, tehát drágább költségvetéssel. Körülbelül akkora összeget ítélt meg az építőknek a Döntőbíróság, amekkora összegű megtakarítás mutatkozott volna a felépítendő hét épületnél. Jog szerint igazuk volt, de gyakorlatilag és morálisan nem. Az építők forintterv szerint dolgoznak, a megtakarítás így forintteljesítésüket, látszólag a beépített értéket csorbította volna. A vállalatnak a kiharcolt összeg egy lépés terv teljesítése felé, ami — építőipari vállalatról lévén szó — fontos népgazdasági érdek. De ebben az esetben értéktöbblet adás nélküli áremelés történt akkor, amikor olcsóbban is felépíthették volna a házakat, ami már a népgazdaság megkárosítása. Egy olyan összeghez jutott a kivitelező, amiért csak a zöld asztalnál „dolgozott meg”. Általában a „jogászkodással” szerzett áremelések, pótlékok, költségtérítések és kötbérek javítanak az építő vállalat önköltségi és forintterv teljesítési mutatóin, de az építkezések költségeit úgy emelik, hogy közben az építmények értéke változatlan marad. Nem kétséges, hogy a „jogászkodások” jóhiszemű, a tervteljesítés érdekében tett erőfeszítések. Csak az a baj, hogy ez a jóhiszeműség nem látja a fától az erdőt. A tervteljesítés jó dolog a népgazdaságnak, de nem ilyen áron. Látszateredményekkel semmire sem megyünk. Sok esetben az egyes részlegek, üzemegységek érdeke — úgy tűnik — ellentétben áll, nem a népgazdaság, hanem a vállalat érdekeivel is. Helyes, méltányolandó lehet a kis egység érdeke, ha az egészre nézve káros? A pillanatnyi látszathaszon olyan fontos lehet, hogy letesznek valóságos értékének, következményeinek elemzéséről és mérlegeléséről? Jó lenne, ha egyegy igény, követelés bejelentés előtt megfontolnák annak kihatásait a népgazdaság érdekére, és negatív kihatás esetén elállnának igényüktől, követelésüktől, még akkor is, ha az a vállalat javát szolgálná. Sokat hangoztatott ideológiai-gazdasági szükségesség a szocialista tudatnevelés. Ehhez nemcsak a becsületes munkavégzés, a társadalmi tulajdon védelme, megbecsülése és a szocializmus eszméinek, célkitűzéseinek tevőleges támogatása tartozik, hanem az is, hogy a szemlélet középpontjában a népgazdasági érdek álljon. Ez utóbbi néha „népszerűtlen” intézkedéseket, szinte „mulasztásokat” követel a saját üzemmel, vállalattal szemben, de ez a mellőzés, ez az érdekellentét csak látszólagos, mert az egész társadalom haszna a kisebb egységeknek kamatozik. Zsiday Csaba Építkezés a zöldasztalnál