Dunaújvárosi Hírlap, 1964. január (9. évfolyam, 1-9. szám)

1964-01-03 / 1. szám

SZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA IX. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1964. JANUÁR 3., PÉNTEK Bizalom, 1964 „Fortélyos félelem igazgat min­ket...” Közel harminc évvel ezelőtt ír­ta le ezt a verssort József Attila, s ennek a harminc évnek második fele a „fortélyos félelem” társa­dalmi hatása helyébe a bizalmat tette. Eretelvünkké, tápláló társadal­mi közeggé lett a bizalom, amit az 1963-as év olyan általános pél­dáktól kezdve, mint az, hogy a város minden tizedik családjában volt gyermekáldás 1963-ban, hogy minden tizedik család vett tele­víziót, hogy családonként 1963- ban 1206 forinttal takarékbetétállomány, növekedett , olyan egyedi példák igazolnak, mint új vezetők kinevezése, új megbízá­sok adása, stb. . A legtöbb, amit az új évtől vár­hatunk, ennek a bizalomnak a nö­vekedése, erősödése. Bízni abban, hogy béke lesz, hogy az elénk so­­rakozó akadályok ellenére sikeres lesz építőmunkánk — és bízni egymásban... Az 1964-es év feladatainak megvál­­­­zása még az eddigieknél is nag­­­b erőfeszítést, odaadóbb és sok­­at ésszerűbb, alaposabb munkát vár tőlünk. A Vas 1 - ben például ebben az évben k enek hozzá az acél­gyártás gártmányszervezésének nagyobb alakításához, a hen­germűben bizonyítani kell, hogy az utolsó hónapok minőségi és mennyiségi eredményei nem vé­letlenül adódtak, s hogy ebben az évben már nem lesz adósságuk a hengerészeknek. Az építők fele az idén sem kez­dődik sokkal szerencsésebben a tavalyinál, de felkészülésük, téli előkészületeik alaposabbak, mint az előző években. Így feltétlenül megbirkóznak az ez évi lakás­­építési programmal, a hideghen­­gerművi, a papírgyári építkezés­sel csakúgy, mint a többi megva­lósulásra váró létesítménnyel. Pe­dig még minőségi igényeink is nagyobbak velük szemben, mint eddig. Azt valamennyien érezzük, hogy egy-egy új megbízatásnak is csak úgy tudunk eleget tenni, ha meg­bízóinknál érezzük ezt a bizalmat. Ez segít akkor is, ha kisebb-na­­gyobb botlásaink, a feladatok végrehajtásánál déseink bennünk elkövetett téve­len belül felvet kétkedést is. Ezt a bizalmat igényeljük az 1964-es évnek is. A műszaki fejlesztés, az újítá­sok, kezdeményezések épp úgy igénylik munkaerőnk mellett hi­tünket, bizalmunkat is, ahogy mi igényeljük azt mindennapi mun­kánkban. Kétkedések, gyanúsítga­­tások helyett támogatnunk kell a kezdeményezéseket, az újat, az eddig még nem ismertet — éppen a közös célért: az 1964-es év sike­reiért. Így válik jelszavunkká a „Biza­lom, 1964” — mely mindaddig üres szólam lesz, amíg elvonat­koztatjuk mindennapi kis mun­kánktól, amíg csak mi igényeljük ezt a bizalmat a társadalomtól, de a magunk bizalmát megvonjuk tőle. * Kölcsönösség ez. Mi elvárjuk, követeljük minden percben embertársaink bizalmát, pedig ez csak úgy lehet valós, ha belőlünk ugyanez a bizalom su­gárzik vissza. Problémák nélkül, akadályok nélkül semmi sincs. A teljes meg­oldás sokszor késik, hisz az élet maga hoz váratlan, olykor nagyon is objektív helyzeteket, melyek elképzeléseinken módosítanak, melyek új módon rendszereznek, melyek új összefüggéseket vetnek fel. És ezeknek a váratlan, objek­tív helyzeteknek megfelelni csak úgy tudunk, ha bizalmunk válto­­zatlan, ha bizalmunkat nem von­juk meg mindennapjainktól. Társadalmi létünk a harmincas évek „fortélyos félelmét” már át­­alakította ellenpontjává — kitel­jesedéséért azonban valamennyien felelősek vagyunk. RÓZSA ANDRÁS 4 millió forint lakóházak javítására tíz év a bírósági perek tükrében MA MAJDNEM ALBÉRLŐ LETTEM ... EGY LAKÁS PER TANULSÁGAI HIDEG ÁRNYÉK Gyorslista a Lottó rendkívüli tárgynyeremény sorsolásáról A Budapesti Csőszerelő Vállalat szereli a hideghengermű 1 kilométer hosszú gőztávvezetékét. Képünkön: Banga Mihály hegesztő munkában 1964 évi várospolitikai tervünk központjában a lakosságot legközvetlenebbül érdeklő feladatok megoldása áll Tapolczai Jenő elv­társnak, a Városi Tanács VB elnökének nyilatkozata Az új esztendő első munkanapján munkatársunk felkereste Tapol­czai Jenő elvtársa­*, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnö­két, és megkérte, adjon választ néhány, a várospolitikát érintő kérdé­sünkre. Az alábbiakban közöljük a Dunaújvárosi Hírlap kérdéseit és a Városa Tanács VB elnökének válaszát — 1963 az iskolaépítések éve volt városunkban. A várospolitikai terv al­apján az itten mi tesz, a testel­­lemzőbb? — 1964-ben a városközpont kiala­kítása, a Főtér kiépítése, a nagypa­neles építkezések széleskörű, gyár­­szerű alkalmazása lesz fő célkitű­­zésünk. Új építőipari létesítmény­ként­ megkezdi üzemét a házgyár. Ezáltal lehetővé válik, hogy új el­járásokkal a legmodernebb, korsze­rű technika alkalmazásával építsük tovább városunkat. — A város lakosságát sokat fog­lalkoztatja a Tanács városrende­zési elgondolásai. 1964-ben a város melyik részén folytatnak nagyobb arányú építkezéseket? — Elsősorban a Főtéren, ahol a városközpont egyik legjelentősebb épületének, a párt- és tanácsház építésének munkáját kezdjük meg. A Dózsa György úton megépül a pénzintézetek háza, amelyben a Ma­gyar Nemzeti Bank Fiókja, az OTP és az Állami Biztosító kap elhelye­zést. Ugyanitt modern üzletsor léte­sül. Lakások százai épülnek meg ezen a területen, és az egykori Ró­mai tábor helyén. — Az elmúlt évben a vízszolgál­tatás, a Ságvári városrész távfűtés és gázellátása sokat vitatott té­mája volt a tanácstagi beszámolók­nak. Milyen helyet kapnak ezek a kérdések a jövő évi várospolitikai tervben? — A lakásépítés, a vízszolgáltatás javítása és a Ságvári városrész la­kásainak fűtése, a gázszolgáltatás változatlanul fő célkitűzése város­­politikai tervünknek. A Ságvári városrész távfűtésének és gázvezeté­kének építése, szerelése az idén to­vább folyik. Párhuzamosan épül a­ távfűtés nyomásfokozója is, ez re­mélhetőleg sok panaszt kiküszöböl. További, az egész városra kiter­jedő fő feladatunk a vízellátás vég­leges megoldása. A végleges megol­dás még körülbelül három évig vá­rat magára. De ha minden jól megy, az idén már megkezdjük a hetven millió forintos költséggel épülő fel­színi vízkiemelőmű építését. A várospolitikai tervnek — termé­szetesen a folyamatos lakásépítés mellett — ezek a legfontosabb, köz­­ponti kérdései, — 1963-ban elvitathatatlan ered­ményeket ért el a Tanács a aél munkaerő elhelyezésében. Tesz-e a YaBAos az idén is hasonló lépé­seket, és milyen távlati elgondo­lással foglalkozik a Tanács illeté­kve ij . Az 1963. esztendő ezen a téren is eredményes volt A textiliparban a nappoló részleg megszervezésével, a Háziipari Szövetkezet létesítésé­vel stb., mintegy 280 nő számára biztosítottunk munkalehetőséget. Ezen­­kívül a Dunai Vasmű is jelen­tős segítséget nyújtott a probléma megoldásában, amikor életrevaló kezdeményezéssel néhány munka­kört asszonyok számára ,,tartalé­kolt”, ‘biztosított. Ezen a téren igen nagy fontossága van annak, hogy a kiközvetítést maguk az asszonyok, lányok segít­sék elő, azáltal, hogy tanulnák, hogy szakképzettséget szereznek. A tanács valamennyi osztálya to­vábbra is, mint egyik legfontosabb feladatot kezeli a nők munkába­­helyezésének kérdését. — Hogyan értékeli Tapolczai elv­társ az 190-ban megválasztott ta­nácstagok munkáját, és melyek azok a feladatok, amelyek megol­dása fokozottan biztosítaná város­politikai tervünk sikerét? — Igen pozitívan értékelem az 1963-ban megválasztott tanácstagok munkáját, nemeik egyik oka, hogy a tanácstagok összetétele kedvezően alakult. Széles látókörű, jól képzett szakemberek, a termett munkában élenjáró dolgozók vonultak be a város parlamentjébe. A régi és új tanácstagok egységes, a lakosság ügyeit odaadóan szolgáló közösséggé kovácsolódtak össze, és jól látják el tanácstagi feladataikat. Jól sajátí­tották el a tanácstagi munka új mód­szereit, és eredményesen munkál­kodnak a tanács töomegi kapcsolatai­­nak szélesítése érdekében. Tovább javult az állandó bizottságok mun­kája is, Összegezve elmondhatom, hogy a Városi Tanács jelenlegi összetételé­ben képes arra, hogy valóra váltsa az 1964-es esztendő nagyszerű cél­kitűzéseit. • Mit tolmácsolhatunk új évi jó­kívánságként a dunaújvárosi csa­ládoknak? Békés, megelégedett, boldog esz­tendőt kívánok a testület és a ma­g­am nevében minden dunaújvárosi családnak. Sok eredményt, a jól végzett munka örömét, jó erőt és egészséget egész esztendőben. Dél-Dunántúlon 170 községgel szakadt meg a távolsági telefonösszeköttetés Még az óévben kezdődött a jege­­sedés, a zúzmara képződés, amely azóta is tart, s jelentős károkat okoz a postának. A „fehér szakáll” a né­hány milliméteres telefondrótokat általában 7—8 centiméternyire meg­vastagítja, s a nagy súly elszakítja a vezetéket. A legújabb jelentések szerint a pécsi postaigazgatóság területén oko­zott komoly károkat és zavarokat a zúzmarásodás. Mohács, Nagykanizsa, Pécs térségében mintegy 100 távol­sági telefonösszeköttetés rongálódott meg. Csütörtökön reggelre Baranya megyében 150, Tolna megyében 16, Zala megyében pedig 4 községgel Sz­akadt meg a távolsági tOlefon­ös­­szeköttetés. A Budapesti Vidéki postaigazgató­ság Székesfehérvár, Kisbér környé­kéről jelentett vezetékszakadásokat, amelyek mintegy 50 helyközi tele­fonösszeköttetést tettek tönkre. Ezenkívül a Budapestről kiinduló légvezetékhálózaton, a vasútvonalak mentén, 44 távolsági telefonvonal vált üzemképtelenné. Az érintett postaigazgatóságok megerősített létszámmal dolgozntak az összeköttetések helyreállításán. A pécsi igazgatóságnál mintegy 200 postás 40 főnyi honvédségi segédlet­tel tevékenykedik, Budapest vidékén 70 postás igyekszik mielőbb megte­remteni a megszakadt telefonössze­köttetéseket, a postavezérigazgatóság Pécsre csütörtökön 30 ezer méter olyan vezetéket is küldött, amelyet a földre tudnak fektetni, s így ideig­lenesen pótolni tudják a légvezeté­keket. A postavezérigazgatóság szerint — amennyiben nem fokozódik a zúzmara képződés — pénteken estig valamennyi interurbán telefonössze­köttetést ideiglenesen helyreállíta­nak. (MTI) cAm­ur&l báné­zünk. KETTEN NEM BESZÉLNEK Idős, fejkendős falusi néni ül mellettem Újév délutánján az Arany Csillag földszinti eszpresszójá­ban. Mellette, fia lehet a jól öltözött férfi. Gondolom, mert szótlanul ülnek egymás mellett, talán már fél órája. A családi események, születések, keresztelők, zár­számadások, disznóvágások történetein, a szülőfalu pletykáin már túl lehetnek. Hosszú volt az ünnep. Holnap már indul a nénivel a vonat. Ez az utolsó lehetőség arra, hogy beszélgessenek. Anya és fia. Ül­nek, mint régen a kis konyhában, ölbe ejtett kézzel. Hallgatnak. Kávé gőze száll. A férfi néha sört tölt. A néni kortyolja. — Ez ki volt? — Mérnök a gyárban — a férfi hangja ideges. Az asszonyé tiszta, messzecsengésü. Ülnek tovább csendben. Mi mindent mond a né­ninek ez: mérnök. És a fia úgy köszönt neki, hogy szerbusz. —­ Az orvosunk fiából is mérnök lett. — Igen? — Annyira közömbös a kérdés, majd­­hogy­nem sértő. Elvégre mi van abban. Belőle is az lett, na és. A néni zsebkendőt vesz elő és nem teszi el. Ke­zében gyűrögeti. Tényleg, az orvos fia is mérnök, az övé is. Az neki mégis mérnök úr, a fia meg csak ham Hogy is van ez? Szótlanul ülnek egymás mellett. A néni a herendi porcelán kávéfőzőgépet nézi. A férfi kihasználja ezt, és ránéz az órájára. Újból sört tölt. A néni kortyolja. — Amikor kicsi voltál nagyon szeretted a sört... — Tudom, és almáért kértem sört a kocsmában... Az asszony bólint. Milyen jó esze van a gyerek­nek, hát még erre is emlékszik. Hosszú, hosszú csend. — Az a fekete ember ki lehet? — Lemezátvevő, Indiából. Indiából? Huh! Hát ilyenek az indiaiak, csak olyas­fajta ez, mint a mieink. A néni nézi, bámulja a le­mezátvevőt. A fiú hallgat. Hetvenhárom rojtja van a függönynek, tizennégy ciráda van a főzőgép rózsáján, két sorban harminchét szövésminta van a térítőn, az annyi mint logaritmus kettő, plusz logaritmus harminc­hét ... Reggel hét órakor indul a vonat. Ülnek csendben. Ilyenek az indiaiak, és a gyerek ismeri még ezt is logaritmus harminckettő, az egy egész, mennyi is lehet cirka... Holnap reggel elutazik a mama. Tíz napot töl­tött a fiánál. Nagyon boldog tíz nap volt. Még az eszpresszóban is voltak .. . Miskolczi Miklós

Next