Dunaújvárosi Hírlap, 1964. január (9. évfolyam, 1-9. szám)
1964-01-03 / 1. szám
SZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA IX. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1964. JANUÁR 3., PÉNTEK Bizalom, 1964 „Fortélyos félelem igazgat minket...” Közel harminc évvel ezelőtt írta le ezt a verssort József Attila, s ennek a harminc évnek második fele a „fortélyos félelem” társadalmi hatása helyébe a bizalmat tette. Eretelvünkké, tápláló társadalmi közeggé lett a bizalom, amit az 1963-as év olyan általános példáktól kezdve, mint az, hogy a város minden tizedik családjában volt gyermekáldás 1963-ban, hogy minden tizedik család vett televíziót, hogy családonként 1963- ban 1206 forinttal takarékbetétállomány, növekedett , olyan egyedi példák igazolnak, mint új vezetők kinevezése, új megbízások adása, stb. . A legtöbb, amit az új évtől várhatunk, ennek a bizalomnak a növekedése, erősödése. Bízni abban, hogy béke lesz, hogy az elénk sorakozó akadályok ellenére sikeres lesz építőmunkánk — és bízni egymásban... Az 1964-es év feladatainak megválzása még az eddigieknél is nagb erőfeszítést, odaadóbb és sokat ésszerűbb, alaposabb munkát vár tőlünk. A Vas 1 - ben például ebben az évben k enek hozzá az acélgyártás gártmányszervezésének nagyobb alakításához, a hengerműben bizonyítani kell, hogy az utolsó hónapok minőségi és mennyiségi eredményei nem véletlenül adódtak, s hogy ebben az évben már nem lesz adósságuk a hengerészeknek. Az építők fele az idén sem kezdődik sokkal szerencsésebben a tavalyinál, de felkészülésük, téli előkészületeik alaposabbak, mint az előző években. Így feltétlenül megbirkóznak az ez évi lakásépítési programmal, a hideghengerművi, a papírgyári építkezéssel csakúgy, mint a többi megvalósulásra váró létesítménnyel. Pedig még minőségi igényeink is nagyobbak velük szemben, mint eddig. Azt valamennyien érezzük, hogy egy-egy új megbízatásnak is csak úgy tudunk eleget tenni, ha megbízóinknál érezzük ezt a bizalmat. Ez segít akkor is, ha kisebb-nagyobb botlásaink, a feladatok végrehajtásánál déseink bennünk elkövetett tévelen belül felvet kétkedést is. Ezt a bizalmat igényeljük az 1964-es évnek is. A műszaki fejlesztés, az újítások, kezdeményezések épp úgy igénylik munkaerőnk mellett hitünket, bizalmunkat is, ahogy mi igényeljük azt mindennapi munkánkban. Kétkedések, gyanúsítgatások helyett támogatnunk kell a kezdeményezéseket, az újat, az eddig még nem ismertet — éppen a közös célért: az 1964-es év sikereiért. Így válik jelszavunkká a „Bizalom, 1964” — mely mindaddig üres szólam lesz, amíg elvonatkoztatjuk mindennapi kis munkánktól, amíg csak mi igényeljük ezt a bizalmat a társadalomtól, de a magunk bizalmát megvonjuk tőle. * Kölcsönösség ez. Mi elvárjuk, követeljük minden percben embertársaink bizalmát, pedig ez csak úgy lehet valós, ha belőlünk ugyanez a bizalom sugárzik vissza. Problémák nélkül, akadályok nélkül semmi sincs. A teljes megoldás sokszor késik, hisz az élet maga hoz váratlan, olykor nagyon is objektív helyzeteket, melyek elképzeléseinken módosítanak, melyek új módon rendszereznek, melyek új összefüggéseket vetnek fel. És ezeknek a váratlan, objektív helyzeteknek megfelelni csak úgy tudunk, ha bizalmunk változatlan, ha bizalmunkat nem vonjuk meg mindennapjainktól. Társadalmi létünk a harmincas évek „fortélyos félelmét” már átalakította ellenpontjává — kiteljesedéséért azonban valamennyien felelősek vagyunk. RÓZSA ANDRÁS 4 millió forint lakóházak javítására tíz év a bírósági perek tükrében MA MAJDNEM ALBÉRLŐ LETTEM ... EGY LAKÁS PER TANULSÁGAI HIDEG ÁRNYÉK Gyorslista a Lottó rendkívüli tárgynyeremény sorsolásáról A Budapesti Csőszerelő Vállalat szereli a hideghengermű 1 kilométer hosszú gőztávvezetékét. Képünkön: Banga Mihály hegesztő munkában 1964 évi várospolitikai tervünk központjában a lakosságot legközvetlenebbül érdeklő feladatok megoldása áll Tapolczai Jenő elvtársnak, a Városi Tanács VB elnökének nyilatkozata Az új esztendő első munkanapján munkatársunk felkereste Tapolczai Jenő elvtársa*, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökét, és megkérte, adjon választ néhány, a várospolitikát érintő kérdésünkre. Az alábbiakban közöljük a Dunaújvárosi Hírlap kérdéseit és a Városa Tanács VB elnökének válaszát — 1963 az iskolaépítések éve volt városunkban. A várospolitikai terv alapján az itten mi tesz, a testellemzőbb? — 1964-ben a városközpont kialakítása, a Főtér kiépítése, a nagypaneles építkezések széleskörű, gyárszerű alkalmazása lesz fő célkitűzésünk. Új építőipari létesítményként megkezdi üzemét a házgyár. Ezáltal lehetővé válik, hogy új eljárásokkal a legmodernebb, korszerű technika alkalmazásával építsük tovább városunkat. — A város lakosságát sokat foglalkoztatja a Tanács városrendezési elgondolásai. 1964-ben a város melyik részén folytatnak nagyobb arányú építkezéseket? — Elsősorban a Főtéren, ahol a városközpont egyik legjelentősebb épületének, a párt- és tanácsház építésének munkáját kezdjük meg. A Dózsa György úton megépül a pénzintézetek háza, amelyben a Magyar Nemzeti Bank Fiókja, az OTP és az Állami Biztosító kap elhelyezést. Ugyanitt modern üzletsor létesül. Lakások százai épülnek meg ezen a területen, és az egykori Római tábor helyén. — Az elmúlt évben a vízszolgáltatás, a Ságvári városrész távfűtés és gázellátása sokat vitatott témája volt a tanácstagi beszámolóknak. Milyen helyet kapnak ezek a kérdések a jövő évi várospolitikai tervben? — A lakásépítés, a vízszolgáltatás javítása és a Ságvári városrész lakásainak fűtése, a gázszolgáltatás változatlanul fő célkitűzése várospolitikai tervünknek. A Ságvári városrész távfűtésének és gázvezetékének építése, szerelése az idén tovább folyik. Párhuzamosan épül a távfűtés nyomásfokozója is, ez remélhetőleg sok panaszt kiküszöböl. További, az egész városra kiterjedő fő feladatunk a vízellátás végleges megoldása. A végleges megoldás még körülbelül három évig várat magára. De ha minden jól megy, az idén már megkezdjük a hetven millió forintos költséggel épülő felszíni vízkiemelőmű építését. A várospolitikai tervnek — természetesen a folyamatos lakásépítés mellett — ezek a legfontosabb, központi kérdései, — 1963-ban elvitathatatlan eredményeket ért el a Tanács a aél munkaerő elhelyezésében. Tesz-e a YaBAos az idén is hasonló lépéseket, és milyen távlati elgondolással foglalkozik a Tanács illetékve ij . Az 1963. esztendő ezen a téren is eredményes volt A textiliparban a nappoló részleg megszervezésével, a Háziipari Szövetkezet létesítésével stb., mintegy 280 nő számára biztosítottunk munkalehetőséget. Ezenkívül a Dunai Vasmű is jelentős segítséget nyújtott a probléma megoldásában, amikor életrevaló kezdeményezéssel néhány munkakört asszonyok számára ,,tartalékolt”, ‘biztosított. Ezen a téren igen nagy fontossága van annak, hogy a kiközvetítést maguk az asszonyok, lányok segítsék elő, azáltal, hogy tanulnák, hogy szakképzettséget szereznek. A tanács valamennyi osztálya továbbra is, mint egyik legfontosabb feladatot kezeli a nők munkábahelyezésének kérdését. — Hogyan értékeli Tapolczai elvtárs az 190-ban megválasztott tanácstagok munkáját, és melyek azok a feladatok, amelyek megoldása fokozottan biztosítaná várospolitikai tervünk sikerét? — Igen pozitívan értékelem az 1963-ban megválasztott tanácstagok munkáját, nemeik egyik oka, hogy a tanácstagok összetétele kedvezően alakult. Széles látókörű, jól képzett szakemberek, a termett munkában élenjáró dolgozók vonultak be a város parlamentjébe. A régi és új tanácstagok egységes, a lakosság ügyeit odaadóan szolgáló közösséggé kovácsolódtak össze, és jól látják el tanácstagi feladataikat. Jól sajátították el a tanácstagi munka új módszereit, és eredményesen munkálkodnak a tanács töomegi kapcsolatainak szélesítése érdekében. Tovább javult az állandó bizottságok munkája is, Összegezve elmondhatom, hogy a Városi Tanács jelenlegi összetételében képes arra, hogy valóra váltsa az 1964-es esztendő nagyszerű célkitűzéseit. • Mit tolmácsolhatunk új évi jókívánságként a dunaújvárosi családoknak? Békés, megelégedett, boldog esztendőt kívánok a testület és a magam nevében minden dunaújvárosi családnak. Sok eredményt, a jól végzett munka örömét, jó erőt és egészséget egész esztendőben. Dél-Dunántúlon 170 községgel szakadt meg a távolsági telefonösszeköttetés Még az óévben kezdődött a jegesedés, a zúzmara képződés, amely azóta is tart, s jelentős károkat okoz a postának. A „fehér szakáll” a néhány milliméteres telefondrótokat általában 7—8 centiméternyire megvastagítja, s a nagy súly elszakítja a vezetéket. A legújabb jelentések szerint a pécsi postaigazgatóság területén okozott komoly károkat és zavarokat a zúzmarásodás. Mohács, Nagykanizsa, Pécs térségében mintegy 100 távolsági telefonösszeköttetés rongálódott meg. Csütörtökön reggelre Baranya megyében 150, Tolna megyében 16, Zala megyében pedig 4 községgel Szakadt meg a távolsági tOlefonösszeköttetés. A Budapesti Vidéki postaigazgatóság Székesfehérvár, Kisbér környékéről jelentett vezetékszakadásokat, amelyek mintegy 50 helyközi telefonösszeköttetést tettek tönkre. Ezenkívül a Budapestről kiinduló légvezetékhálózaton, a vasútvonalak mentén, 44 távolsági telefonvonal vált üzemképtelenné. Az érintett postaigazgatóságok megerősített létszámmal dolgozntak az összeköttetések helyreállításán. A pécsi igazgatóságnál mintegy 200 postás 40 főnyi honvédségi segédlettel tevékenykedik, Budapest vidékén 70 postás igyekszik mielőbb megteremteni a megszakadt telefonösszeköttetéseket, a postavezérigazgatóság Pécsre csütörtökön 30 ezer méter olyan vezetéket is küldött, amelyet a földre tudnak fektetni, s így ideiglenesen pótolni tudják a légvezetékeket. A postavezérigazgatóság szerint — amennyiben nem fokozódik a zúzmara képződés — pénteken estig valamennyi interurbán telefonösszeköttetést ideiglenesen helyreállítanak. (MTI) cAmur&l bánézünk. KETTEN NEM BESZÉLNEK Idős, fejkendős falusi néni ül mellettem Újév délutánján az Arany Csillag földszinti eszpresszójában. Mellette, fia lehet a jól öltözött férfi. Gondolom, mert szótlanul ülnek egymás mellett, talán már fél órája. A családi események, születések, keresztelők, zárszámadások, disznóvágások történetein, a szülőfalu pletykáin már túl lehetnek. Hosszú volt az ünnep. Holnap már indul a nénivel a vonat. Ez az utolsó lehetőség arra, hogy beszélgessenek. Anya és fia. Ülnek, mint régen a kis konyhában, ölbe ejtett kézzel. Hallgatnak. Kávé gőze száll. A férfi néha sört tölt. A néni kortyolja. — Ez ki volt? — Mérnök a gyárban — a férfi hangja ideges. Az asszonyé tiszta, messzecsengésü. Ülnek tovább csendben. Mi mindent mond a néninek ez: mérnök. És a fia úgy köszönt neki, hogy szerbusz. — Az orvosunk fiából is mérnök lett. — Igen? — Annyira közömbös a kérdés, majdhogynem sértő. Elvégre mi van abban. Belőle is az lett, na és. A néni zsebkendőt vesz elő és nem teszi el. Kezében gyűrögeti. Tényleg, az orvos fia is mérnök, az övé is. Az neki mégis mérnök úr, a fia meg csak ham Hogy is van ez? Szótlanul ülnek egymás mellett. A néni a herendi porcelán kávéfőzőgépet nézi. A férfi kihasználja ezt, és ránéz az órájára. Újból sört tölt. A néni kortyolja. — Amikor kicsi voltál nagyon szeretted a sört... — Tudom, és almáért kértem sört a kocsmában... Az asszony bólint. Milyen jó esze van a gyereknek, hát még erre is emlékszik. Hosszú, hosszú csend. — Az a fekete ember ki lehet? — Lemezátvevő, Indiából. Indiából? Huh! Hát ilyenek az indiaiak, csak olyasfajta ez, mint a mieink. A néni nézi, bámulja a lemezátvevőt. A fiú hallgat. Hetvenhárom rojtja van a függönynek, tizennégy ciráda van a főzőgép rózsáján, két sorban harminchét szövésminta van a térítőn, az annyi mint logaritmus kettő, plusz logaritmus harminchét ... Reggel hét órakor indul a vonat. Ülnek csendben. Ilyenek az indiaiak, és a gyerek ismeri még ezt is logaritmus harminckettő, az egy egész, mennyi is lehet cirka... Holnap reggel elutazik a mama. Tíz napot töltött a fiánál. Nagyon boldog tíz nap volt. Még az eszpresszóban is voltak .. . Miskolczi Miklós