Dunaújvárosi Hírlap, 1965. április (10. évfolyam, 27-35. szám)

1965-04-03 / 27. szám

X. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ABA 8, FILLÉR 1965. ÁPRILIS 3. SZOMBAT Felszabadulásunk ünnepére írta: Takács Imre, az MSZMP Városi Bizottságának­ első titkára T­avasszal minden megújul. Éb­red a természet, az ember felfrissül, könnyebb a szív, vidámabb a léteik, feledjük a tetet. Azt mondjuk egymásnak: hosszú volt a tél, ámde a napok hosszab­bak már, a nap, a fény legyőzi a hideget. Elrakjuk a téli holmit. De jó is ez! 20 éve szabad hazánk! Feléb­redt népünk, vidámabbak vagyunk, egyre jobban feledjük a múltat Hosszú volt a kapitalizmus tele — napjaink egyre hosszabbak —, a sza­badság fénye legyőzte az elnyo­mást. Új világunk van! Igen jó ez! A 20 évvel ezelőtti eseményeket, a felszabadulás harcait, a szovjet hadsereg hatalmas erőfeszítéseit, a magyar jövőt látó és azért harcolni kész emberek tetteit a történelem megörökítette, az irodalom, a mű­vészet szebbnél szebb alkotásokkal teszi örökre emlékezetessé. 1945 április 4-ével hazánk egész területén megindult az élet. A ter­mészet vasitörvényei által diktált tavasz-ébredéssel együtt — a társa­dalom vastörvénye által diktálva — új élet indult a magyar tavasz­ban; elkezdődött szabad hazánk tör­­­ténelme. A történelem tényei bizonyítják, hogy ettől az időtől kezdve a Ma­gyar Kommunista Párt volt az a hajtóerő, amely céltudatosan vezet­te egész népünket a szocialista fel­­emelkedés útján. A földosztás, az államosítások a régi világ összes szennyét őrző feudális és tőkés gaz­dasági alapot zúzták szét. A nagy­­birtokosok és tőkések gazdasági ere­jét csak ez törhette meg. A reak­ció restaurálási kísérleteinek leve­rése, a 3 éves terv gazdasági sikerei, az építőmunka egyéb eredményei mind az MKP vezetésével történt. Igaz, hogy az építés menetében voltak hibák. Igaz, hogy a személyi kultusz, s az abból eredő összes baj megtörte a lendületet, de a lé­nyeget nem látni, vakság. A szocia­lizmus felépítéséért következetesen egyetlen párt küzdött, az MKP, majd az MDP. Gondoljunk vissza — a többi pártban — valamennyi­ben fellelhető volt az összeesküvés­től kezdve, a szocializmus építésé­nek különböző programjával való szembenállás. Valamilyen úton-mó­­don, valamennyi pártban a kapita­lizmus visszaállításának gondolata lebegett. S a lényeg ez! A hatalom kérdése! Melyik osztály vezesse ezt az országot? A szocializmus ügyét magáévá tevő, a Kommunista Párt által vezetett munkásosztály és a munkásosztályt harcában támogató osztály, vagy rétegek, melyek fel­ismerték ezen út igazságát — vagy a tőkések és földesurak maroknyi csoportja, akiknek célja nyilván­való? Láttuk az 1956-os zűrzavart. Mely erő volt az, ami kivezette, s az egész dolgozó nép javára kivezette az országot ebből? Az ellenforra­dalmi felkelés ideje alatt létrejött pártok a kapitalizmustól várták a se­gítséget. Nyilván nem a szocializmus megvédése céljából. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a kommunisták pártja volt az az erő, amely a szo­cialista építés vívmányainak meg­védéséért, az emberi haladás tovább­folytatásáért szállt síkra és teljesí­tette történelmi hivatását — a mar­­xizmus-leninizmus zászlaja alatt ve­zeti egész dolgozó népünk szocialis­ta felemelkedését. Ezen út legnagyobb példája váro­sunk. Mi, akik itt élünk, nem is tudjuk úgy értékelni, mit jelent e város , mint azok, akik országunk különböző részeiből jönnek láto­gatni. Csodálatosnak tartják. Az is! Szocialista építésünk csodálni való alkotása, mely mély bizonyítéka annak, hogy nem szólam az, amit úgy mondunk: a szocializmus az emberért van. Több mint 8000 mo­dern lakás, üzemeink, a város kör­nyezete, a távfűtés, a gáz és tovább lehetne sorolni még mi — mind az ember jobblétét biztosítja. Az ember jobblétét biztosítják azok az intézkedések, határozatok, melyeket pártunk Központi Bizott­sága hozott, mint a legutóbb is a december 10-i határozat, mely min­denki előtt a jobb munka végzésé­­re, a termelés jobbátételére vonat­kozik, melynek feltétlenül jelent­keznie kell az ember életében, mint jobb kereset, ezen keresztül, mint jobb élet. A part határozatai, intézkedé­sei csak annyit érnek, amennyi megvalósul belőlük. A megvalósítás pedig itt dől el a Dunai Vasműben, az építőknél, a különböző vállalatoknál, a tanácsi és egyéb szerveknél. A megvalósítás érdekében minden szervnek össze kell fognia, minden vezetőnek és beosztottnak egyet akarni, mindenki­nek munkája legjavát kell adni. Vigyük megvalósulásra terveinket üzemeinkben, városunk minden te­rületén egyaránt. Ki tagadhatná, hogy törekvéseink nem a jobblétet célozzák. Ki tagadja a Ságvári vá­rosrész lakói közül, hogy jobb a távfűtés, jobb a gáz, mint a 3 év előtti időbeni­ helyzet. Ki tagadja azok közül, akik már kényelmesebb lakásba költöztek, mint a barakk­ban. Mindkettő olyan, ami ebben az évben (távfűtés, gáz), illetve jövő év közepére (barakktábor) véglege­sen megoldódik. Vagy ki tagadja, hogy a szépen gondozott városunk, parkjaink szebbek, az élet itt vi­dámabb, mint elhanyagolt terüle­ten? Mindez mindannyiunkért! Fel lehet vetni, hogy nem min­den­t oldottunk meg együttesen! Bz el lehet vetni, hogy van probléma, van gond. Senkinek nem könnyű ezt tudomásul venni. Csak váro­sunk viszonylatában kb. 300­ azon családok száma, akik nagyon ala­csony keresetből élnek. Kétezer azon családok száma, akik barakkban, albérletben, vagy a város környé­kén nem megfelelő körülmények között élnek. V­an gond húsellátásban. Gon­dot jelent a piaci zöldáru-el­látás is időszakonként. Gon­dot jelent helyenként az épületek minősége. Ez a gondok egyik oldala, az emberek létében jelentkező gon­dok. Pártbizottságunk minden erő­vel küzd ezek megoldásáért. Intéz­kedést tett a vállalatok felé az ala­csonykeresetű családok szociális helyzetének javítására, — elsősor­ban — amennyiben a vállalatoknak bérfejlesztési lehetősége van, termé­szetesen a szorgalmas, becsületes dolgozókról van szó — nyújtsanak segítséget, összefogva a város minden erejét és a rendelkezésre álló lehetősége­ket, a barakktábort lebontva, ké­nyelmes otthont biztosít. Tanácsi szerveink erőteljesen te­vékenykednek azon, hogy az új piac elkészüljön és javuljon az ellátás. Rendszeresen ellenőrizzük az építő­ipari vállalatot, hogy az építés minősége javuljon, a határidők meg­valósuljanak. A gondok másik oldala az, amit népgazdaságunk vár a vállalatok, intézmények dolgozóitól, beosztot­­taitól, vezetőitől, éppen az előzők megoldása végett. Gondot jelent a tervek teljesítése. Az I. negyedév­ben több vállalat lemaradásban van. Több feladat megoldása nem úgy megy, ahogy kell! Mindez nem „isten verése”. És ezt kell megtanulnunk. Semmi sem magától van. A műszaki hibák, a vakolat lehullása, a hosszú állás­idők, a munkaszervezetlenségek, a lógás, mind, mind valamiből vagy valakiktől erednek. Vagy a nem termelési területen a nem gondos, nem emberi munka, vagy durva hang egy-egy hivatali dolgozótól, vagy egy-egy pedagógus nem megfelelő gondolkodása, egy­­egy orvos nem megfelelő odaadása — ezen területek „termelési” selejt­­jei. Pártbizottságunk sok ilyen kér­déssel foglalkozik, orvosol és ren­dez. De sokak ilyen irányú tevé­kenysége szükséges. A problémák feletti, a nehézségek feletti sóhajto­­­­zás nem segít. Csak egy: tevékeny, céltudatos munka. A műszakiak figyelme, a munkások fegyelme, a tanácsi dolgozó, a pedagógus, az orvos szeretete az embertársak, a társadalom iránt Ez segít S van még egy harmadik oldala is az éremnek. Ez az embereknek egymáshoz való viszonya. Mert nemcsak az igaz, hogy az életfeltételekhez anyagi javak, la­kás, ellátás szükséges és ennek ki­elégítése során gondok vannak. A jobb élet feltétele az is, hogy az emberek egymáshoz rendesek le­gyenek. Egy kis figyelem, hogy más is él, dolgozik, akar — hogy ha ne­kem nem esik jól mások durvasága, akkor az másnak sem jó — hogy sem a pletyka, sem az intrika nem fokozza az életkedvet. P­ártbizottságunk, de más szer­vek munkatársainak is gyak­ran kell ilyen dolgokkal fog­lalkozni. Elenyésző az, arra hozzánk eljut, a valóságban sokkal több van. Éppen ezért, aki érzi, hogy az ilyen magatartás helytelen, gyűrje le sa­ját magában, de figyelmeztessen másokat is. A bírálat, a józan emberi meg­fontolások, a szükségletek feltárása helyénvaló, a szocializmus építésé­nek szoros tartozékai, a fejlődés hajtórugói. Városunk életében, fejlő­désében éppen a széles demokra­tizmus, de a velejáró széleskörű aktivitás produkált­ igen szép eredményeket A város összefogásának az ország anyagi erejével párosuló szoros egysége teremtette meg azt, hogy a felszabadulás után 20 esz­tendővel a volt kukoricaföldön vá­ros, s nem is akármilyen város ala­kult ki. Büszkék lehetünk rá, 1945. április 4-vel hazánk teljesen felszabadult. Szovjet és magyar hő­sök ezreinek vére termékenyítette hazánk földjét, amiből új élet sar­jadt. Szabadságunkkal jól éltünk. 1945 a munkások-parasztok-értelmi­­ségiek kezébe tette sorsunk irányí­tásának lehetőségét. Ennek szülötte, hogy leraktuk a szocializmus alap­jait és a szocializmus teljes felépí­tésén munkálkodunk. E lehetőség megteremtéséért, az elhullatott vé­rért, az azóta is nyújtott baráti se­gítségért hajtsuk meg a hála és test­véri barátság zászlaját a nagy Szov­jetunió előtt. S e lehetőséggel még jobban dol­gozzunk a még jobb jövőnkért, a 20 éves szabad hazánk és a 15 éves gyö­nyörű szép és szeretett Dunaújváros szebb életéért, városunk,­­ a szocializmus teljes felépítéséért. Városunk dolgozói tömörüljenek teljes egységbe a munkás­paraszt hatalom további erő­sítéséért, pártunk 1964. december 10. határozatának megvalósításáért, a szocializmusért, jobb életünkért.­­.■nzKbt Ü­nnepségek Délelőtt 10 órakor ünnepélyes ko­szorúzást rendeznek az óvárosi szovjet hősi emlékműnél. Délután 6 órakor vidám, zenés évforduló-műsort rendeznek a Mű­velődési Házban Tavaszköszöntő címmel. 9 óra 45 perckor a Vasmű igaz­gatóság elől indul, s a hősi emlék­műhöz érkezik a felszabadulási vál­tó. A központi sporttelepen délelőtt 9 és délután 2 órától kézilabda vil­lámtornát rendeznek a városi csa­patok részvételével. Délután fél 4 órakor a D. Kohász—Egyetértés NB I B osztályú bajnoki labdarúgó mér­kőzésire kerül sor a központi sport­telepen. 4 órakor asztalitenisz-versenyt felszabadulást rendeznek a Ságvári iskolában. április 4-én

Next