Dunaújvárosi Hírlap, 1965. április (10. évfolyam, 27-35. szám)
1965-04-03 / 27. szám
X. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ABA 8, FILLÉR 1965. ÁPRILIS 3. SZOMBAT Felszabadulásunk ünnepére írta: Takács Imre, az MSZMP Városi Bizottságának első titkára Tavasszal minden megújul. Ébred a természet, az ember felfrissül, könnyebb a szív, vidámabb a léteik, feledjük a tetet. Azt mondjuk egymásnak: hosszú volt a tél, ámde a napok hosszabbak már, a nap, a fény legyőzi a hideget. Elrakjuk a téli holmit. De jó is ez! 20 éve szabad hazánk! Felébredt népünk, vidámabbak vagyunk, egyre jobban feledjük a múltat Hosszú volt a kapitalizmus tele — napjaink egyre hosszabbak —, a szabadság fénye legyőzte az elnyomást. Új világunk van! Igen jó ez! A 20 évvel ezelőtti eseményeket, a felszabadulás harcait, a szovjet hadsereg hatalmas erőfeszítéseit, a magyar jövőt látó és azért harcolni kész emberek tetteit a történelem megörökítette, az irodalom, a művészet szebbnél szebb alkotásokkal teszi örökre emlékezetessé. 1945 április 4-ével hazánk egész területén megindult az élet. A természet vasitörvényei által diktált tavasz-ébredéssel együtt — a társadalom vastörvénye által diktálva — új élet indult a magyar tavaszban; elkezdődött szabad hazánk történelme. A történelem tényei bizonyítják, hogy ettől az időtől kezdve a Magyar Kommunista Párt volt az a hajtóerő, amely céltudatosan vezette egész népünket a szocialista felemelkedés útján. A földosztás, az államosítások a régi világ összes szennyét őrző feudális és tőkés gazdasági alapot zúzták szét. A nagybirtokosok és tőkések gazdasági erejét csak ez törhette meg. A reakció restaurálási kísérleteinek leverése, a 3 éves terv gazdasági sikerei, az építőmunka egyéb eredményei mind az MKP vezetésével történt. Igaz, hogy az építés menetében voltak hibák. Igaz, hogy a személyi kultusz, s az abból eredő összes baj megtörte a lendületet, de a lényeget nem látni, vakság. A szocializmus felépítéséért következetesen egyetlen párt küzdött, az MKP, majd az MDP. Gondoljunk vissza — a többi pártban — valamennyiben fellelhető volt az összeesküvéstől kezdve, a szocializmus építésének különböző programjával való szembenállás. Valamilyen úton-módon, valamennyi pártban a kapitalizmus visszaállításának gondolata lebegett. S a lényeg ez! A hatalom kérdése! Melyik osztály vezesse ezt az országot? A szocializmus ügyét magáévá tevő, a Kommunista Párt által vezetett munkásosztály és a munkásosztályt harcában támogató osztály, vagy rétegek, melyek felismerték ezen út igazságát — vagy a tőkések és földesurak maroknyi csoportja, akiknek célja nyilvánvaló? Láttuk az 1956-os zűrzavart. Mely erő volt az, ami kivezette, s az egész dolgozó nép javára kivezette az országot ebből? Az ellenforradalmi felkelés ideje alatt létrejött pártok a kapitalizmustól várták a segítséget. Nyilván nem a szocializmus megvédése céljából. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a kommunisták pártja volt az az erő, amely a szocialista építés vívmányainak megvédéséért, az emberi haladás továbbfolytatásáért szállt síkra és teljesítette történelmi hivatását — a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt vezeti egész dolgozó népünk szocialista felemelkedését. Ezen út legnagyobb példája városunk. Mi, akik itt élünk, nem is tudjuk úgy értékelni, mit jelent e város , mint azok, akik országunk különböző részeiből jönnek látogatni. Csodálatosnak tartják. Az is! Szocialista építésünk csodálni való alkotása, mely mély bizonyítéka annak, hogy nem szólam az, amit úgy mondunk: a szocializmus az emberért van. Több mint 8000 modern lakás, üzemeink, a város környezete, a távfűtés, a gáz és tovább lehetne sorolni még mi — mind az ember jobblétét biztosítja. Az ember jobblétét biztosítják azok az intézkedések, határozatok, melyeket pártunk Központi Bizottsága hozott, mint a legutóbb is a december 10-i határozat, mely mindenki előtt a jobb munka végzésére, a termelés jobbátételére vonatkozik, melynek feltétlenül jelentkeznie kell az ember életében, mint jobb kereset, ezen keresztül, mint jobb élet. A part határozatai, intézkedései csak annyit érnek, amennyi megvalósul belőlük. A megvalósítás pedig itt dől el a Dunai Vasműben, az építőknél, a különböző vállalatoknál, a tanácsi és egyéb szerveknél. A megvalósítás érdekében minden szervnek össze kell fognia, minden vezetőnek és beosztottnak egyet akarni, mindenkinek munkája legjavát kell adni. Vigyük megvalósulásra terveinket üzemeinkben, városunk minden területén egyaránt. Ki tagadhatná, hogy törekvéseink nem a jobblétet célozzák. Ki tagadja a Ságvári városrész lakói közül, hogy jobb a távfűtés, jobb a gáz, mint a 3 év előtti időbeni helyzet. Ki tagadja azok közül, akik már kényelmesebb lakásba költöztek, mint a barakkban. Mindkettő olyan, ami ebben az évben (távfűtés, gáz), illetve jövő év közepére (barakktábor) véglegesen megoldódik. Vagy ki tagadja, hogy a szépen gondozott városunk, parkjaink szebbek, az élet itt vidámabb, mint elhanyagolt területen? Mindez mindannyiunkért! Fel lehet vetni, hogy nem mindent oldottunk meg együttesen! Bz el lehet vetni, hogy van probléma, van gond. Senkinek nem könnyű ezt tudomásul venni. Csak városunk viszonylatában kb. 300 azon családok száma, akik nagyon alacsony keresetből élnek. Kétezer azon családok száma, akik barakkban, albérletben, vagy a város környékén nem megfelelő körülmények között élnek. Van gond húsellátásban. Gondot jelent a piaci zöldáru-ellátás is időszakonként. Gondot jelent helyenként az épületek minősége. Ez a gondok egyik oldala, az emberek létében jelentkező gondok. Pártbizottságunk minden erővel küzd ezek megoldásáért. Intézkedést tett a vállalatok felé az alacsonykeresetű családok szociális helyzetének javítására, — elsősorban — amennyiben a vállalatoknak bérfejlesztési lehetősége van, természetesen a szorgalmas, becsületes dolgozókról van szó — nyújtsanak segítséget, összefogva a város minden erejét és a rendelkezésre álló lehetőségeket, a barakktábort lebontva, kényelmes otthont biztosít. Tanácsi szerveink erőteljesen tevékenykednek azon, hogy az új piac elkészüljön és javuljon az ellátás. Rendszeresen ellenőrizzük az építőipari vállalatot, hogy az építés minősége javuljon, a határidők megvalósuljanak. A gondok másik oldala az, amit népgazdaságunk vár a vállalatok, intézmények dolgozóitól, beosztottaitól, vezetőitől, éppen az előzők megoldása végett. Gondot jelent a tervek teljesítése. Az I. negyedévben több vállalat lemaradásban van. Több feladat megoldása nem úgy megy, ahogy kell! Mindez nem „isten verése”. És ezt kell megtanulnunk. Semmi sem magától van. A műszaki hibák, a vakolat lehullása, a hosszú állásidők, a munkaszervezetlenségek, a lógás, mind, mind valamiből vagy valakiktől erednek. Vagy a nem termelési területen a nem gondos, nem emberi munka, vagy durva hang egy-egy hivatali dolgozótól, vagy egy-egy pedagógus nem megfelelő gondolkodása, egyegy orvos nem megfelelő odaadása — ezen területek „termelési” selejtjei. Pártbizottságunk sok ilyen kérdéssel foglalkozik, orvosol és rendez. De sokak ilyen irányú tevékenysége szükséges. A problémák feletti, a nehézségek feletti sóhajtozás nem segít. Csak egy: tevékeny, céltudatos munka. A műszakiak figyelme, a munkások fegyelme, a tanácsi dolgozó, a pedagógus, az orvos szeretete az embertársak, a társadalom iránt Ez segít S van még egy harmadik oldala is az éremnek. Ez az embereknek egymáshoz való viszonya. Mert nemcsak az igaz, hogy az életfeltételekhez anyagi javak, lakás, ellátás szükséges és ennek kielégítése során gondok vannak. A jobb élet feltétele az is, hogy az emberek egymáshoz rendesek legyenek. Egy kis figyelem, hogy más is él, dolgozik, akar — hogy ha nekem nem esik jól mások durvasága, akkor az másnak sem jó — hogy sem a pletyka, sem az intrika nem fokozza az életkedvet. Pártbizottságunk, de más szervek munkatársainak is gyakran kell ilyen dolgokkal foglalkozni. Elenyésző az, arra hozzánk eljut, a valóságban sokkal több van. Éppen ezért, aki érzi, hogy az ilyen magatartás helytelen, gyűrje le saját magában, de figyelmeztessen másokat is. A bírálat, a józan emberi megfontolások, a szükségletek feltárása helyénvaló, a szocializmus építésének szoros tartozékai, a fejlődés hajtórugói. Városunk életében, fejlődésében éppen a széles demokratizmus, de a velejáró széleskörű aktivitás produkált igen szép eredményeket A város összefogásának az ország anyagi erejével párosuló szoros egysége teremtette meg azt, hogy a felszabadulás után 20 esztendővel a volt kukoricaföldön város, s nem is akármilyen város alakult ki. Büszkék lehetünk rá, 1945. április 4-vel hazánk teljesen felszabadult. Szovjet és magyar hősök ezreinek vére termékenyítette hazánk földjét, amiből új élet sarjadt. Szabadságunkkal jól éltünk. 1945 a munkások-parasztok-értelmiségiek kezébe tette sorsunk irányításának lehetőségét. Ennek szülötte, hogy leraktuk a szocializmus alapjait és a szocializmus teljes felépítésén munkálkodunk. E lehetőség megteremtéséért, az elhullatott vérért, az azóta is nyújtott baráti segítségért hajtsuk meg a hála és testvéri barátság zászlaját a nagy Szovjetunió előtt. S e lehetőséggel még jobban dolgozzunk a még jobb jövőnkért, a 20 éves szabad hazánk és a 15 éves gyönyörű szép és szeretett Dunaújváros szebb életéért, városunk, a szocializmus teljes felépítéséért. Városunk dolgozói tömörüljenek teljes egységbe a munkásparaszt hatalom további erősítéséért, pártunk 1964. december 10. határozatának megvalósításáért, a szocializmusért, jobb életünkért..■nzKbt Ünnepségek Délelőtt 10 órakor ünnepélyes koszorúzást rendeznek az óvárosi szovjet hősi emlékműnél. Délután 6 órakor vidám, zenés évforduló-műsort rendeznek a Művelődési Házban Tavaszköszöntő címmel. 9 óra 45 perckor a Vasmű igazgatóság elől indul, s a hősi emlékműhöz érkezik a felszabadulási váltó. A központi sporttelepen délelőtt 9 és délután 2 órától kézilabda villámtornát rendeznek a városi csapatok részvételével. Délután fél 4 órakor a D. Kohász—Egyetértés NB I B osztályú bajnoki labdarúgó mérkőzésire kerül sor a központi sporttelepen. 4 órakor asztalitenisz-versenyt felszabadulást rendeznek a Ságvári iskolában. április 4-én