Dunaújvárosi Hírlap, 1965. június (10. évfolyam, 44-52. szám)
1965-06-01 / 44. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA X. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1965. JÚNIUS 1., KEDD Ezt láttuk a Duna-parton A dunai partfal legutóbbi omlása óta sok embert foglalkoztat a kérdés, vajon omlik-e tovább? Mi lesz az elszakadt vízvezetékkel? A horgászok mikor kezdik új tanyájuk építését? Munkatársunk rövid bejárást tett a Duna-parton, hogy választ kapjon e kérdésekre. Omlik, vagy nem omlik? A helyszíni bejárás és a naponta lejáró horgászok, a vikendezők, valamint a helyreállítási munkát végzők tapasztalatait adjuk közre általános vélemény, hogy az omlás megállt. Bár kisebb mozgás még tapasztalható, ez azonban lényegesen nem változtat a kialakult helyzeten. Geológusok rendszeresen vizsgálják a talajt, gyűjtik a tapasztalatokat, a kérdésre a végleges választ ők adják majd meg. Annyi azonban bizonyos, hogy a part menti emeletes házakat nem fenyegeti közvetlen veszély. 30 nap helyett 1S nap alatt Városunk lakói észlelhették, hogy az utóbbi időben zavarok voltak a vízellátásban. Az ok ugyancsak ismeretes, a szigetről érkező vízvezeték egyik fő ága az omlás alkalmával elszakadt. A 26. Építőipari Vállalat Zámbori Ferenc csőszerelő szocialista brigádja kapta a „hafci feladatot”, hogy rövid idő alatt építsen ki egy ideiglenes vezetéket a régi mellé. Egyhónapos határidőt tűztek ki számukra. A brigád május 17-én látott munkához, elvégezték a tereprendezést, majd 19-én kezdték meg a csőszerelést. 29-én pedig jelentették, hogy fél hónappal a határidő előtt elvégezték a munkát, biztosították a város zavartalan vízellátását — Sokat segített a Vasmű is — mondja a brigád vezetője. — Egy napon belül adtak spirálcsövet amely kiválóan alkalmas a 900 méteres ideiglenes szakasz megépítéséhez. Örülünk, hogy a munkát „belső vállalásunknak” megfelelően fél hónap alatt teljesítettük. Minden nap reggeltől estig — ameddig csak láttunk — dolgoztunk! A munka értékét növeli hogy a Zámbori Ferenc csőszerelő brigád e „hajrá-munka” mellett a többi munkáját sem hanyagolta el. A papírgyári építkezésen, a Ságvári városrészben és az átadás előtt álló hideghengerműben ugyanúgy ellátták feladatukat, mint eddig. Horváth József, Simon Emil és Sümön István hegesztők, Hajdú János segédmunkás, Nagy Alajos és Czékmány László vezetőszerelők, valamint Straub Frigyes művezető kiemelkedő munkát végzett. Nem véletlen, hogy a brigád e munkán tanúsított áldozatkészségükért Nagy Alajost és Horváth Józsefet „soron kívül” kiváló dolgozó kitüntetésre javasolta. A horgászok tanyája vízben. Az omlás után a Vasmű horgászegyesülete az öböl végében, az óvárosi volt vízimalom mellett ütötte fel tanyáját. A magas vízállás azonban gátolja, hogy végleges tanyájuk építéséhez kezdjenek. Az egész terület vízben áll. S egyelőre még minden szanaszét hever. A munkásőrség segítette őket, a hirtelen áradáskor, együtt mentették a holmikat. A vízi emberekkel gyakran előfordul ilyen meglepetés — mondja Kismóni János horgászmester. — Ha a vízállás csökken, az ÉDÁSZ megkezdheti az új tanya felett menő vezeték átépítését, és utána mi is hozzáfoghatunk a munkához. — Az árvíz kerek két hónappal vetett vissza bennünket — mondja Halmos József halőr —, de majd csak egyenesbe kerülünk — jegyzi meg reménykedve. A víz szerelmese. Akadnak azért bátor emberek is, akik nem félnek a nagy áradástól, nekivágnak a Dunának. Thomschitz Mihály, a a győri ÉDÁSZ kapcsolójavító csoportvezetője szabadságát a Dunán tölti. Győrből indult el és Mohácsig utazik kajakján, dacolva vízzel, hideggel, széllel. — Nem korai kissé a túra? — Korai, de egyszer a májust is ki kell próbálni. Meg lehet barátkozni a rossz idővel is. Meg aztán amerre megy az ember, sok az ismerős. Dunaújvárosban szintén sok ÉDÁSZ-ost ismerek, dolgoztam velük együtt. Felkeresem őket, s ilyenkor a meleg baráti beszélgetés feloldja a legnagyobb hideget . A kajak eltávolodik a parttól. A Duna, ez a hatalmas megáradt „tenger” motorván hordozza utasát. A víz sok kellemetlenséget okozott már nekünk, de sok örömet is. A parfal omlását feledteti velünk a nyár, amely már most kínálja „előlegképpen” vízi örömeit. 1 Kétszázötven ifjú Jiliritt avattak Színpompás felvonulással köszöntötték az úttörők vasárnap délelőtt, Nemzetközi Gyermeknapot. Központi Sporttelepen rendezett ünnepségen hétszázötvennegyedik osztályos pajtást avattak úttörővé. Az avató ünnepségen Sudár Iván, a KISZ Városi Bizottságának titkára mondott beszédet, majd az Úttörőszövetség megyei elnöke átnyújtotta a Búvár Kund Úttörőcsapatnak az Üttörőszövetség Országos Elnökségének vörös zászlaját. Az elismerést jelentő díszes zászlót minden esztendőben a megye legeredményesebben dolgozó úttörő csapata kapja. Kiváló úttörővezető jelvénnyel tüntettek ki két csapatvezető pedagógust, és sok kiváló úttörő megkapta a legkiválóbbnak járó jelvényt és csillebérci jutalom üdülést. A Nemzekközi Gyermeknap alkalmából a Városi Tanács sokszáz gyermeket látott vendégül a Vidám Parkban. Az úttörő csapatokat és rajokat patronáló brigádok sok-sok ajándékkal lepték meg a kis ünnepelteket. Nagyaktíva ülést tart az MSZMP Városi Bizottsága A párt belső helyzetéről, és a Központi Bizottság december 10-i határozata végrehajtásának tapasztalatairól tart nagyaktíva ülést június 4-én, 16 órakor az MSZMP Városi Végrehajtó Bizottsága. A nagyaktíva ülés előadója: Takács Imre elvtárs, az MSZMP Városi Bizottságának első titkára. Békegyűlést tartottak az Iparitanuló Intézet diákjai A MÜM. 316. sz. Iparitanuló Intézet diákjai hétfőn délután 2 órakor Békegyűlést rendeztek az iskola udvarán, melyen megjelent és beszédet mondott Berta Kálmán, a Hazafias Népfront Megyei Bizottsága Elnökségének tagja. A béke hónap alkalmából az Iparitanuló Intézet diákjai tiltakoztak az Amerikai Egyesült Államok délkelet-ázsiai és latin-amerikai agressziója ellen, és a következő táviratot küldték a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséghez: Legmélyebb felháborodásunkat fejezzük ki az Amerikaiak Észak Vietnami agressziója felett. Elítéljük a Dél-Kelet Ázsia békéjét fenyegető terrortámadásokat és követeljük az agresszió azonnali beszüntetését. MEGÉRETT A CSERESZNYE (Cseh Tibor felv.) 1 hónappal a határidő előtt próbaüzemelésre kész a hideghengermű Legnagyobb kohászati beruházásunk, a Dunai Vasmű hideghengerművének építésében és szerelésében résztvevő vállalatok — a VILATI kezdeményezésére — márciusban tett felajánlásukat teljesítették. Hétfőn az érintett vállalatok vezetői, igazgatói és főmérnökei a tervezőkkel, beruházókkal és üzemeltetőkkel együttesen ellenőrizték, üzemi próbák közben megtekintették a már működő gépeket, a pácoló-, a simító-, a hasítósori berendezéseket, a hőkezelő haraingkemencékeit, valamint az 1700-as hengerállvány hengerlése és az 1200-as hengerállvány forgatási próbáit is. Délben az 560 méter hosszúságú üzemi csarnok építésében, gépeinek szerelésében résztvevő vállalatok igazgatói és párttitkárai közös értekezletükön megállapították, hogy a hideghengermű jelenleg nemcsak alkalmas a próbaüzemeltetésre, de szükséges is annak megkezdése. Paár Béla, a KGM Beruházási Irodájának kohászati osztályvezetője köszönetet mondott az építésben és a szerelésben résztvett vállalatoknak a szocialista szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítéséért, az erők példás koncentrálásáért. A VILATI kezdeményezésére kötött szocialista szerződés teljesítése azt jelenti — mondotta — hogy a hideghengermű legfontosabb gépeinek és berendezéseinek az üzemi próbáit a Gazdasági Bizottság határozatában megállapított határidő előtt egy hónappal hamarabb, június 1-én megkezdhetik. Veres János, a Vasmű pártbizottság titkára megállapította, hogy a hideghengermű építése és szerelése a legpéldásabb összhangban folyt. Az építkezésben és szerelésben részt vett vállalatok munkásainak és mérnökeinek áldozatos munkájukért a pártbizottság és a vállalatvezetőség köszönetét fejezi ki. Kérte az üzemeltetőket, hogy a legnagyobb gondossággal kezdjék meg a próbaüzemeltetést, hogy a hideghengermű gépi berendezései mielőbb visszafizessék néngazdaságunknak a ráfordított milliókat. Tanácstagi beszámolók előtt Tanácstagi beszámolók lesznek június 1. és 15. között. Rendezem a gondolataimat a beszámolóra. Megvallom, kicsit szorongva. A tanácstag kötelessége, félévenként beszámolni választóinak a végzett munkáról. Szorongásom első oka: lesz-e kinek beszámolni. Legutóbb öten voltunk összesen. Egy sor kérés hangzott el. Kicsi, napi ügyes-bajos dolgokról. S most újra végignézem az illetékes osztályok és vállalatok válaszait. Nagyjából arról tájékoztatnak, melyik kérés, milyen ok miatt nem teljesíthető. Aztán közben mégiscsak teljesítik a kérést. A panasznap-jellegű tanácstagi beszámolóknak végleg bealkonyult. Nincsen vonzóerejük. Valahol hallottam olyan magyarázatot, hogy növekvő életszínvonal, a napi gondok fokozatos megoldása elidegeníti az embereket a közösségi ügyektől. A jólét közömbösséget szül. Magyarázat ez is, de hibás. Az ember nem lehet közömbös saját élete, környezete iránt. A város jövője saját gondunk. Milyen helyet foglal el a város az ország életében, és milyen helyet kell elfoglalnia. Ez mindenesetre tőlünk is függ. Házak és virágok mellett annyi minden tartozik a környezet fogalmához is. Erkölcsi normatívák, tartalmas társadalmi élet, nevelés. Ezeknek ábécéjét is közösen, egymást segítve tudjuk megtanulni. Mert nem igaz az, hogy az új városok és az új városrészek születése befejeződik a parkosítással, a házak vakolásával, és a gázvezetékek lefektetésével. Azt már látjuk, hogyan kell várost varázsolni egy pusztaságra. Most azt kell megtalálnunk, hogyan lehet odavarázsolni városi életet is. Mert a fennsík átalakulásával az emberi tudatnak is át kell alakulnia. Sokféle szokást, igényt, törekvést kell összeegyeztetnünk, hogy létrejöjjön az az életforma, amelyben a nagy többség jól érzi magát. S ez már nem a tervező asztalokon születik meg. Ez már a „hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetének” dolga. S ennek a közös műnek felelőssége elől nem zárkózhatunk be lakásainkba. Soha, senki nem oldhatja meg helyettünk. A lakosság igényei évről évre a várospolitikai terv gerincét képezik a beruházások és szolgáltatások vonalán. Az ország erejéhez mérten sikerült fokozatosan kielégíteni a lakásigényeket, iskolák, óvodák, egészségügyi intézmények fejlett rendszere épül ki; fogyatékosságai ellenére egészségesen fejlődik a közlekedés és a kereskedelem. Az idei esztendőben sikerül megoldani városunk két nagy gondját, az ideiglenes lakótelepek végleges felszámolását és a Ságvári városrész teljes bekapcsolását a város kommunális rendszerébe. De az lenne jó ha a jövő év és a következő évek várospolitikai terveiben a lakosság kulturális igényei is helyet kapnának, ha a tanácstagi beszámolók a gyermekek neveltetésének, pályaválasztásának és munkalehetőségének gondjait is megvitatnák. Hiszen valahol ezek a kérdések is részei a várospolitikának. Nem is olyan régen a Ságvári városrészben még egész estén át kollektíven szidtuk a füstölő kéményeket. Központi kérdés volt, a probléma mindegyikünknek csípte a szemét. Ez a kérdés sok más kérdéssel együtt a múltté. De mit tudunk helyébe állítani? A közöny rangjára emelt elégedetlenséget? Ó, nem vagyunk mi annyira elégedettek, hogy ne lennének közös gondjaink. S lassan be kell látnunk azt is, téved, aki azt állítja, hogy „a többi már a vezetők dolga”. A többi is a mi dolgunk. Akik a nép bizalmából az ország, a megye vagy a város vezetői lettek, csak úgy dolgozhatnak helyesen, ha nem helyettünk, hanem érettünk dolgoznak. Sok, nagyon sok a tennivalónk, ami megmaradt még. S a tanácstag titokban olyan tanácstagi beszámolókról álmodik, amelyből nem a végzett munka, az elért eredmények sora kerekedik ki, hanem egy közös, kollektív vélemény arról, hol és hogyan lépjünk tovább. Nagy Jenő