Dunaújvárosi Hírlap, 1965. június (10. évfolyam, 44-52. szám)

1965-06-01 / 44. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA X. ÉVFOLYAM,­ 44. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1965. JÚNIUS 1., KEDD Ezt láttuk a Duna-parton A dunai partfal legutóbbi omlása óta sok embert foglalkoztat a kér­dés, vajon omlik-e tovább? Mi lesz az elszakadt vízvezetékkel? A hor­gászok mikor kezdik új tanyájuk építését? Munkatársunk rövid be­járást tett a Duna-parton, hogy vá­laszt kapjon e kérdésekre. Omlik, vagy nem omlik? A helyszíni bejárás és a naponta le­járó horgászok, a vikendezők, vala­mint a helyreállítási munkát végzők tapasztalatait adjuk közre általános vélemény, hogy az omlás megállt. Bár kisebb mozgás még tapasztal­ható­, ez azonban lényegesen nem változtat a kialakult helyzeten. Geo­lógusok rendszeresen vizsgálják a talajt, gyűjtik a tapasztalatokat, a kérdésre a végleges választ ők ad­ják majd meg. Annyi azonban bi­zonyos, hogy a part­ menti emeletes házakat nem fenyegeti közvetlen veszély. 30 nap helyett 1S nap alatt Városunk lakói észlelhették, hogy az utóbbi időben zavarok voltak a vízellátásban. Az ok ugyancsak is­meretes, a szigetről érkező vízveze­ték egyik fő ága az omlás alkalmá­val elszakadt. A 26. Építőipari Vál­lalat Z­ámbori Ferenc csőszerelő szocialista brigádja kapta a „hafci feladatot”, hogy rövid idő alatt épít­sen ki egy ideiglenes vezetéket a régi mellé. Egyhónapos határidőt tűztek ki számukra. A brigád má­jus 17-én látott munkához, elvégez­ték a tereprendezést, majd 19-én kezdték meg a csőszerelést. 29-én pedig jelentették, hogy fél hónappal a határidő előtt elvégezték a mun­kát, biztosították a város zavarta­lan vízellátását — Sokat segített a Vasmű is — mondja a brigád vezetője. — Egy napon belül adtak spirálcsövet amely kiválóan alkalmas a 900 mé­teres ideiglenes szakasz megépítésé­hez. Örülünk, hogy a munkát „belső vállalásunknak” megfelelően fél hó­nap alatt teljesítettük. Minden nap reggeltől estig — ameddig csak lát­tunk — dolgoztunk! A munka értékét növeli hogy a Zámbori Ferenc csőszerelő brigád e „hajrá-munka” mellett a többi munkáját sem hanyagolta el. A papírgyári építkezésen, a Ságvári városrészben és az átadás előtt álló hideghengerműben ugyanúgy ellát­ták feladatukat, mint eddig. Horváth József, Simon Emil és Sümön István hegesztők, Hajdú Já­nos segédmunkás, Nagy Alajos és Czékmány László vezetőszerelők, va­lamint Straub Frigyes művezető ki­emelkedő munkát végzett. Nem vé­letlen, hogy a brigád e munkán ta­núsított áldozatkészségükért Nagy Alajost és Horváth Józsefet „soron kívül” kiváló dolgozó kitüntetésre javasolta. A horgászok tanyája víz­ben. Az­ omlás után a Vasmű hor­gászegyesülete az öböl végében, az óvárosi volt vízimalom mellett ütöt­te fel tanyáját. A magas vízállás azonban gátolja, hogy végleges ta­nyájuk építéséhez kezdjenek. Az egész terület vízben áll. S egyelőre még minden szana­szét hever. A munkásőrség segítette őket, a hirte­len áradáskor, együtt mentették a holmikat.­­ A vízi emberekkel gyakran elő­fordul ilyen meglepetés — mondja Kismóni János horgászmester. — Ha a vízállás csökken, az ÉDÁSZ megkezdheti az új tanya felett me­nő vezeték átépítését, és utána mi is hozzáfoghatunk a munkához. — Az árvíz kerek két hónappal vetett vissza bennünket — mondja Halmos József halőr —, de majd csak egyenesbe kerülünk — jegyzi meg reménykedve. A víz szerelmese. Akadnak azért bátor emberek is, akik nem félnek a nagy áradástól, nekivágnak a Dunának. Thomschitz Mihály, a a győri ÉDÁSZ kapcsolójavító cso­portvezetője szabadságát a Dunán tölti. Győrből indult el és Mohácsig utazik kajakján, dacolva vízzel, hi­deggel, széllel. — Nem korai kissé a túra? — Korai, de egyszer a májust is ki kell próbálni. Meg lehet barát­kozni a rossz idővel is. Meg aztán amerre megy az ember, sok az is­merős. Dunaújvárosban­ szintén sok ÉDÁSZ-ost ismerek, dolgoztam ve­lük együtt. Felkeresem őket, s ilyen­kor a meleg­­ baráti beszélgetés fel­oldja a legnagyobb hideget . A kajak eltávolodik a parttól. A Duna, ez a hatalmas megáradt „ten­ger” motorván hordozza utasát. A víz sok kellemetlenséget okozott már nekünk, de sok örömet is. A parfal omlását feledteti velünk a nyár, amely már most kínálja „előleg­képpen” vízi­ örömeit. 1 Kétszázötven­­ ifjú J­il­irit­t avattak Színpompás felvonulással köszön­­­tötték az úttörők vasárnap délelőtt, Nemzetközi Gyermeknapot. Központi Sporttelepen rendezett ün­­­nepségen hétszázötven­negyedik osz­tályos pajtást avattak úttörővé. Az avató ünnepségen Sudár Iván, a KISZ Városi Bizottságának titkára mondott beszédet, majd az Úttörőszövetség megyei elnöke át­nyújtotta a Búvár Kund Úttörőcsa­patnak az Üttörőszövetség Országos Elnökségének vörös zászlaját. Az el­ismerést jelentő díszes zászlót min­den esztendőben a megye legered­ményesebben dolgozó úttörő csa­pata kapja. Kiváló úttörővezető jel­vénnyel tüntettek ki két csapatveze­tő pedagógust, és sok kiváló úttörő megkapta a legkiválóbbnak járó jel­vényt és csillebérci jutalom üdülést. A Nemzekközi Gyermeknap alkal­mából a Városi Tanács sokszáz gyermeket látott vendégül a Vidám Parkban. Az úttörő csapatokat és rajokat patronáló brigádok sok-sok ajándékkal lepték meg a kis ünne­pelteket. Nagyaktíva ülést tart az MSZMP Városi Bizottsága A párt belső helyzetéről, és a Központi Bizottság december 10-i ha­tározata végrehajtásának tapasztalatairól tart nagyaktíva ülést június 4-én, 16 órakor az MSZMP Városi Végrehajtó Bizottsága. A nagyaktíva ülés előadója: Takács Imre elvtárs, az MSZMP Városi Bizottságának első titkára. Béke­gyűlést tartottak az Iparitanuló Intézet diákjai A MÜM. 316. sz. Iparitanuló Inté­zet diákjai hétfőn délután 2 órakor Béke­gyűlést rendeztek az iskola ud­varán, melyen megjelent és beszé­det mondott Berta Kálmán, a Ha­zafias Népfront Megyei Bizottsága Elnökségének tagja. A béke hónap alkalmából az Ipa­ritanuló Intézet diákjai tiltakoztak az Amerikai Egyesült Államok dél­kelet-ázsiai és latin-amerikai agres­­­sziója ellen, és a következő távira­tot küldték a Demokratikus Ifjúsági Világszövetséghez: Legmélyebb felháborodásunkat fe­jezzük ki az Amerikaiak Észak Viet­nami agressziója felett. Elítéljük a Dél-Kelet Ázsia békéjét fenyegető terror­támadásokat és követeljük az agresszió azonnali beszüntetését. MEGÉRETT A CSERESZNYE (Cseh Tibor felv.) 1 hónappal a határidő előtt próbaüzemelésre kész a hideghengermű Legnagyobb kohászati beruházá­sunk, a Dunai Vasmű hideghenger­művének építésében és szerelésében résztvevő vállalatok — a VILATI kezdeményezésére — márciusban tett felajánlásukat teljesítették. Hétfőn az érintett vállalatok vezetői, igaz­gatói és főmérnökei a tervezőkkel, beruházókkal és üzemeltetőkkel együttesen ellenőrizték, üzemi pró­bák közben megtekintették a már működő gépeket, a pácoló-, a simító-, a hasí­tósori berendezéseket, a hőke­zelő haraingkeme­ncékeit, valamint az 1700-as hengerállvány hengerlése és az 1200-as hengerállvány forgatási próbáit is. Délben az 560 méter hosszúságú üzemi csarnok építésében, gépeinek szerelésében résztvevő vállalatok igazgatói és párttitkárai közös érte­kezletükön megállapították, hogy a hideghengermű jelenleg nemcsak al­kalmas a próbaüzemeltetésre, de szükséges is annak megkezdése. Paár Béla, a KGM Beruházási Irodájának kohászati osztályvezetője köszönetet mondott az építésben és a szerelésben résztvett vállalatoknak a szocialista szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítéséért, az erők példás koncentrálásáért. A VILATI kezdeményezésére kö­tött szocialista szerződés teljesítése azt jelenti — mondotta — hogy a hideghengermű legfontosabb gépei­nek és berendezéseinek az üzemi próbáit a Gazdasági Bizottság hatá­rozatában megállapított határidő előtt egy hónappal hamarabb, júni­us 1-én megkezdhetik. Veres János, a Vasmű pártbizott­ság titkára megállapította, hogy a hideghengermű építése és­­ szerelése a legpéldásabb összhangban folyt. Az építkezésben és szerelésben részt vett vállalatok munkásainak és mér­nökeinek áldozatos munkájukért a pártbizottság és a vállalatvezetőség köszönetét fejezi ki. Kérte az üze­meltetőket, hogy a legnagyobb gon­dossággal kezdjék meg a próbaüze­meltetést, hogy a hideghengermű gépi berendezései mielőbb visszafizessék néngazdaságunknak a ráfordított milliókat. Tanácstagi beszámolók előtt Tanácstagi beszámolók lesznek június 1. és 15. között. Rendezem a gondolataimat a beszámolóra. Megvallom, kicsit szorongva. A tanácstag kötelessége, félévenként beszámolni választóinak a végzett mun­káról. Szorongásom első oka: lesz-e kinek beszámolni. Legutóbb öten voltunk összesen. Egy sor kérés hang­zott el. Kicsi, napi ügyes-bajos dolgokról. S most újra végignézem az illetékes osztályok és vállalatok válaszait. Nagyjából arról tájékoztatnak, melyik kérés, milyen ok miatt nem teljesíthető. Aztán közben mégis­csak teljesítik a kérést. A panasznap-jellegű­ tanács­tagi beszámolóknak végleg bealkonyult. Nincsen von­zóerejük. Valahol hallottam olyan magyarázatot, hogy nö­vekvő életszínvonal, a napi gondok fokozatos meg­oldása elidegeníti az embereket a közösségi ügyektől. A jólét közömbösséget szül. Magyarázat ez is, de hi­bás. Az ember nem lehet közömbös saját élete, kör­nyezete iránt. A város jövője saját gondunk. Milyen helyet foglal el a város az ország életében, és milyen helyet kell elfoglalnia. Ez mindenesetre tőlünk is függ. Házak és virágok mellett annyi minden tartozik a környezet fogalmához is. Erkölcsi normatívák, tartal­mas társadalmi élet, nevelés. Ezeknek ábécéjét is kö­zösen, egymást segítve tudjuk megtanulni. Mert nem igaz az, hogy az új városok és az új városrészek születése befejeződik a parkosítással, a házak vakolá­sával, és a gázvezetékek lefektetésével. Azt már lát­juk, hogyan kell várost varázsolni egy pusztaságra. Most azt kell megtalálnunk, hogyan lehet odavará­zsolni városi életet is. Mert a fennsík átalakulásával az emberi tudatnak is át kell alakulnia. Sokféle szo­kást, igényt, törekvést kell összeegyeztetnünk, hogy létrejöjjön az az életforma, amelyben a nagy többség jól érzi magát. S ez már nem a tervező asztalokon születik meg. Ez már a „hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezetének” dolga. S ennek a közös műnek fele­lőssége elől nem zárkózhatunk be lakásainkba. Soha, senki nem oldhatja meg helyettünk. A lakosság igényei évről évre a várospolitikai terv gerincét képezik a beruházások és szolgáltatások vo­nalán. Az ország erejéhez mérten sikerült fokozato­san kielégíteni a lakásigényeket, iskolák, óvodák, egészségügyi intézmények fejlett rendszere épül ki; fogyatékosságai ellenére egészségesen fejlődik a közle­kedés és a kereskedelem. Az idei esztendőben sikerül megoldani városunk két nagy gondját, az ideiglenes lakótelepek végleges felszámolását és a Ságvári vá­rosrész teljes bekapcsolását a város kommunális rend­szerébe. De az lenne jó ha a jövő év és a következő évek várospolitikai terveiben a lakosság kulturális igényei is helyet kapnának, ha a tanácstagi beszá­molók a gyermekek neveltetésének, pályaválasztásának és munkalehetőségének gondjait is megvitatnák. Hi­szen valahol ezek a kérdések is részei a várospoliti­­kának­. Nem is olyan régen a Ságvári városrészben még egész estén át kollektíven szidtuk a füstölő kéménye­ket. Központi kérdés volt, a probléma mindegyikünk­nek csípte a szemét. Ez a kérdés sok más kérdéssel együtt a múltté. De mit tudunk helyébe állítani? A közöny rangjára emelt elégedetlenséget? Ó, nem vagyunk mi annyira elégedettek, hogy ne lennének közös gondjaink. S lassan be kell látnunk azt is, téved, aki azt állítja, hogy „a többi már a vezetők dolga”. A többi is a mi dolgunk. Akik a nép bizalmából az ország, a megye vagy a város vezetői lettek, csak úgy dolgozhatnak helyesen, ha nem helyettünk, ha­nem érettünk dolgoznak. Sok, nagyon sok a tennivalónk, ami megmaradt még. S a tanácstag titokban olyan tanácstagi beszámo­lókról álmodik, amelyből nem a végzett munka, az elért eredmények sora kerekedik ki, hanem egy közös, kollektív vélemény arról, hol és hogyan lépjünk to­vább. Nagy Jenő

Next