Dunaújvárosi Hírlap, 1966. május (11. évfolyam, 35-43. szám)
1966-05-03 / 35. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1966. MÁJUS 3., KEDD »Harsogó kísérdet a harcisak« Mennyi színe, hangulata van a májusi ünnepnek! A napfelkelte, szinte minden esztendőben derült egy ragyogása, az ébresztő fúvószenekarok zaja, a készülődés reggeli csendje, az indulás izgalma, a felvonulás ünnepélyessége és vidámsága, a cukrászdák, eszpresszók gőze, a Vidám Park zsivaja, az est jóleső fáradtsága. Mindez csupán egy nap, egyetlen egy nap és mégis milyen gazdag. Ezt a napot olyan egyszerűen vissza lehet idézni. Tavaly így volt, két éve itt voltunk, harmadéve, tíz esztendeje, húsz éve milyen más volt, mennyivel egyszerűbben, szegényesebben éltünk, és mennyivel kevesebb ősz hajszál csillogott hajunkban. Ezt a napot igazán meg tudjuk ünnepelni. Olyan hamisítatlan bája, eredeti harsogása van ennek az ünnepnek, hogy ha valaki esztendős álmából ébredne és kitekintene az utcára tévedés veszélye nélkül kitalálhatná: ma május elseje van. Riportereink a májusi ünnepnek ezt a különleges hangulatát keresték, amikor a szokástól eltérően nem a felvonulás egyszerű leírására vállalkoztak, hanem apró életképek, riportok, portrék, tudósítások, glosszák segítségével megkísérelték megörökíteni a vidámságnak és örömnek ezt a gyönyörű ünnepét — 1966 május elsejét. A május elsejei felvonulás értékelése Az idén is rangsorolta a május elsejei felvonulás résztvevőit és az ünnep előtti üzemi tisztaságot, rendet az MSZMP Városi Bizottsága. Az első kategóriában, a Dunai Vasmű gyárrészlegei közül a meleghengermű bizonyult a legtisztább üzemnek. Az értékelés szerint a felvonuláson a hengerművek szerezték a legtöbb pontot, második lett a kohászati gyárrészleg harmadik pedig az energia gyárrészleg. A szállító gyárrészleget és a Vasmű önkéntes Tűzoltó Testületét dicsérő oklevéllel jutalmazták. A II. kategóriában (nagyvállalatok) így alakult a sorrend: 1. ÉM 26-os Építőipari Vállalat. 2. Épületelemgyár. 3. Férfiruhagyár. A III. kategóriában két első helyet adtak ki: 1. Kiskereskedelmi Vállalat, valamint az Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat. 2. Egészségügy. 3. Üzemi Vendéglátó Vállalat. A IV. kategóriában (iskolák, úttörőcsapatok) szintén megosztott első helyezést állapítottak meg: 1. Gimnázium és a MÜM 316. Iparitanuló Intézet, renc úttörőcsapat. 2. II. Rákóczi Fe3. Zrínyi Hona úttörőcsapat. A 26-os Építőipari Vállalat vezetősége, pártbizottsága, KISZ- és szakszervezeti bizottsága áprilisban felhívással fordult a dolgozókhoz, hogy a rend és a tisztaság megteremtésével külsőségeiben is köszöntsék munkások nagy ünnepét. Az eredményeket értékelték. Első helyen a gépészeti önelszámoló egység, másodikon a pipacstelepi munkahelyek, harmadikon az 1. sz. főépítésvezetőség dolgozói bizonyultak a legjobbnak. A részükre kitűzött pénzjutalmat május 1-én átadták. Jobb varázsszer nincs a napfénynél. Pórusaink, akár a lencsék gyűjtik a csodálatos napáramlást kedvünk megpezsdül, vagy ahogy manapság mondani szokás: feldob bennünket az idő. Ilyenkor még a várakozás sem hosszú, kedvünket nem fogja pórázra, hogy már második órája egyhelyben toporgunk várva, mire ránk kerül a sor a felvonulásban. Hogy közben mi minden történik? ízelítőként elmondunk néhány történetet .... Mágnes a vasreszeléket, lányok a fiúkat, virágot, a lányokat vonzzák. Talán ezért kujtorgott annyi férfi május elsején, várakozás közben az egészségügyiek és a kiskeresek körül. Igazi lányerdő volt ott. Széplány-erdő. Az ápolónők közül csinos lány lép ki a sorból. Odailleg a szomszédokhoz, a Városgazdálkodási Vállalat csoportjához. Épp oda, ahol öt férfi is beszélget. A szó fonala megszakad, az öt férfi a lányt nézi. Hallani csak ennyit lehet: — Feri! Igazán csak egyetlen szál virágot... ! — Nem lehet. Az a dekoráció. .. — Feri ... ! — A lány megejtőn néz a fiúra. Két perc sem telik bele, s virággal kezében szökdell vissza az egészségügyiekhez ... Nem tudom, feltalálták-e már a vidámságjelző készüléket, de ha lenne ilyen, az a Kiskereskedelmi Vállalatnál mutatta volna a legnagyobb kilengést. Egy szál harmonika hangja pattog, éles tenor száll vele, szopránok, altok, baritonok, basszusok kísérik. — Fel vörösök, proletárok ... Jönnek sorra a régtanult mozgalmi dalok, népdalok. Szünet csak akkor van, ha frissít a harmonikás. Az unalmat száműzték erről a környékről. — Ez csak azért van — mondja Tőke Tamás, a Kisker „vonulási felelőse” —, mert már két hete megterveztük az egész felvonulást. És edzettünk is rá. Hangoltunk. Legfeljebb, ha a srác nem harmonikán, hanem pisztonon játszana, jobb lenne a muzsika. Ahhoz ért igazán. Persze, a zene így sem volt rossz! Nem számoltam, de legalább annyi rögtönzött fotóművész termett május elsejére Dunaújvárosiba, mint ahány ember felvonult. Lehet, hogy csak feleannyi , mindenesetre sok volt. Sztárfotó pedig Cannesban sem készült annyi egy-egy fesztiválon, mint Dunaújvárosban május elsején kilenctől tizenkettőig. Az egyik ilyen sokat fényképezett sztárcsoport az Üzemi Vendéglátóipari Vállalatnál találtatott. Hegynyi magas fehér sapkák alatt parányi szakács- és kukta-kreációk. Aranyos csöppségek fehérben, angyali türelemmel véve tudomásul a meleget, az ácsorgást, a felnőttek incselkedését és babusgatását. Sőt, még a fotósokat is, akik pedig örökké csak ilyeneket mondogattak: — Most így álljatok... most úgy, most nevessetek ... Most ide menjetek ... most oda ... Emeld feljebb a fejed, fiam ... ! Ejnye! Erre nézz már! így aztán egyedül, párosával, hármasával, csoportban és anélkül készültek a felvételek. Nem csodálnám, ha ezek után egyetlen csöppség sem menne se szakácsnak, se kuktának. Vagy felnőtt korban már kevesebb „szeretetnek” örvendenek a vendéglők szakácsai ? A rendező is ember. Régi igazság ez. Sőt, a hímneműek jobbára férfiak is, így aztán rendezői tekintély ide vagy oda, lehetetlenség megállni, hogy oda ne szóljanak egy-egy lánycsoportnak. A kiskeresek nagy labdákat hoznak kezükben. És csinosak. A menet megtorpan a Vasmű út torkolatánál, s a lányok könnyedén játszadozni kezdenek a labdákkal. — Adjatok ide is egyet! Két rendező verseng az incselkedésben... Labdát nem, de bájos fintorokat kaptak. Két áramlat vonult végig a Vasmű úton május elsején. Az egyik a Dózsa György út felől a Vasmű felé az út közepén, a másik fordított irányban. Hiszen akik felvonultak, azok útjuk végével jöttek visszafelé. Beálltak nézelődni, szemlélni a többieket. Senki sem ánta, senki sem fáradt el, senkinél sem kopott meg a jókedv. Egyszóval — igazi május elseje volt. Májusi c Mégegyszer Már elmúlt fél tizenegy, amikor a Vasmű úton, a Bartók Béla úton és a György úton visszafelé Dózsa siető ha a tömeg engedte vágtára is váltó úttörők bukkantak fel. Már fölvonultak az iskolával, aztán igyekeztek minél hamarabb meglógni. Vissza gyorsan, hogy még a dísztribün előtt érjék aput, vagy anyut és besorolva melléjük mégegyszer, s most már végig vonuljanak, lehetőleg egész a Vidám Parkig. Komoly dolgokra is van idő várakozás közben. Megvitatni a vimg sorát, a város sorát, a vállalat sorát. Mint például az Ingatlankezelő Vállalatnál. Néhány férfi arról beszélgetett, hogy a szocialista címet nyert brigádok megbecsülését éppen nem jelentette az mentalitás, ahogyan a vállaalatnál előző nap odaadták az okleveleket. — Kevés volt, aki személyesen kapta ... Legtöbbnek köteggel adták az okleveleket. „Adjátok át, kinek-kinek’’, mondták. Ezt azért ünnepélyesebben is adhatták volna A megbecsülés nekünk is jól esik... Ennyit hallottam a beszélgetésből. Remélem, ezúton az Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat illetékesei is értesülnek a történtek visszhangjáról, s legközelebb megadják azt a tiszteletet a szocialista munka élenjáróinak, melyet joggal elvárnak.