Dunaújvárosi Hírlap, 1966. október (11. évfolyam, 79-86. szám)

1966-10-04 / 79. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1966. OKTÓBER 4., KEDD A IX. Pártkongresszus tiszteletére Bár a kettes gép szerelése még folyik a Papírgyárban a figyelem középpontjában mégis a már terme­lő egyes gép áll. — Múlt vasárnap termelték az ezerötszázadik tonna papírt az új gépen — tájékoztat Lakner Kálmán igazgató —, ami éves próba­üzem tervünk teljesítését jelenti. Az igazi próbatétel azonban nem ez az 1500 tonnás terv, ami az Országos Tervhivatal által előírt szám, ha­nem saját célkitűzésünk. Év végéig ötezer tonna papírt akarunk ter­melni, amire a vállalat központja 30 ezer forintos célprémiumot tű­zött ki. — Most már, hogy túl vagyunk rajta, ez a másfél ezer tonna na­gyon könnyű feladatnak látszhat, de lehetett volna olyan rossz próbaüze­melésünk, ami még ennek teljesíté­sét is kétségessé tehette volna. A gyár kongresszusi felajánlásai között szerepelt ötszáz tonna papír terven felüli legyártása is. Ennek teljesítése most már napok kérdése. A másik kongresszusi felajánlás — az export­terv kétezer tonnás túl­teljesítése — nem megy ilyen ha­mar. Az első 8 havi tervet ugyan 817 tonnával túlteljesítette a vál­lalat, azért még igen nehéz felada­tok vannak hátra az év végéig. A negyedik negyedévben négy­ezer tonnát kell exportálni a válla­latnak. Hogy ez sikerül-e azon mú­lik, behozzák-e az év eleje óta meg­levő lemaradásukat. — összes lemaradásunk négyszáz tonnát tesz ki, első osztályú cellu­lózból azonban kilencszázat — mondja Lakner Kálmán. — Az első negyedév végére a fagyos, nedves szalma miatt hatszáz tonnás lemara­dás keletkezett, ami a második ne­gyedév végére kilencszáz tonnára nőtt. Mivel még ekkorra is jutott a nedves szalmából és nem sikerült lerövidíteni a nagyjavítás idejét. Az exportterv túlteljesítése ilyen körülmények között tehát egyúttal azt is jelenti, hogy a hazai igények egy részét nem elégítette ki a gyár. — A harmadik negyedéves tervet teljesítettük — folytatja Lakner Kálmán. — Hétfőn megkezdődött a negyedik negyedévi nagyjavítás. Ezt három műszakban végezzük, hogy egy hét alatt meglegyen és a nagyja­vításra szánt második héten behoz­zuk lemaradásunknak felét. A többit a havi terv rendszeres túlteljesí­tésével akarjuk ledolgozni, ami havi 120 tonna pluszt követel. A gyár harmadik kongresszusi fel­ajánlása a halmozott termelési ér­ték tíz százalékos növelése az egyes papírgépnek a tervezettnél sokkal eredményesebb próbaüzemének kö­vetkeztében kedvezően alakul. Az első nyolc hónap során a bázishoz képest több mint tíz millió forint­tal növelték a termelési értéket, 74 millió 219 ezer forintra, ami 16,7 százalékos emelkedést jelent. A termelési nehézségek ellenére kedvezően alakult a cellulóz önkölt­sége. A nyolc hav, termelésre jutó tervezett három millió forintos ön­költségcsökkentés a valóságban en­nél 442 ezer forinttal nagyobb volt. Ez azonban elég sovány vigasz a lemaradással szemben. A vállalat és a gyár vezetői azon­ban gondoltak a jövőre, s annak ér­dekében, hogy a fagyott szalma ne okozzon többé ilyen termelési fenn­akadást részben maximális készlete­ket gyűjtenek össze már most a sa­ját telepükön, részben pedig a SZÖVÉRT-tel állapodtak meg a szállítandó szalma minőségében. S mivel a Szalmacellulózgyár mellett hatalmas szalmahegyek tornyosul­nak már most is, reméljük jövőre végleg megszűnnek a rossz szalma­ellátás miatt a termelési lemaradá­sok a gyárban. — k — Ötszáz tonna papír terven felül ! Tízmillió forinttal növekedett a termelési érték a Papíripari Vállalatnál Az üdülési idény tapasztalatairól tárgyalt a Vasmű SZB A Vasmű Szakszervezeti Bizottsá­ga legutóbbi ülésén az idei nyári üdülési idény tapasztalatait vitatta meg. A vállalat és az SZB idén egy­millió 200 ezer forintot költött a ba­­latonszéplaki üdülő fenntartására, dolgozóinak, illetve azok gyermekei­nek balatoni üdültetésére. 601 gye­rek és 384 felnőtt pihent a széplaki üdülőtelepen. A szakszervezeti aktivisták a gyer­mektábor idei ellátásával és tiszta­ságával nem voltak elégedettek. Pél­daként az Ózdi Kohászati Üzemek szilvásváradi gyereküdülőjének ellá­tását és rendjét hozták fel, ahol száz dunaújvárosi gyerek töltött két kelle­mes hetet. Elhatározták, hogy szil­vásváradi példára jövőre házilag oldják meg a széplaki gyereküdülő ellátását­. A saját üdülőtelepen kívül az első félévben 353 Vasmű dolgozónak biz­tosított belföldi és 43-nak külföldi SZOT üdülést az SZB. Teljesítette éves tervét a spirálcső üzem 12 ezer 500 tonnás tervvel vágott neki az évnek a spirálcső üzem, s elsőnek a Vasműben és az egész városban már teljesítette tervét. Szep­tember 30-ig 12 ezer 936 tonna csövet gyártottak, amiből 8 ezer 700 tonna gázcső volt. A korai tervteljesítés jelentős fejlődés eredménye. Azonban az üzem­idő kihasználás — rendeléshiány miatt — átlagosan még mindig csak hetven százalék körül mozgott az év folyamán. Ezek a körülmények is hozzátartoznak ugyan az igazsághoz — de nem vonnak le semmit az üzem dolgozóinak érdemeiből. Dunaújvárosi lemezből készül Hét kötetes termékkatalógus készül a Vasműben. A kevésbé ismert termékek — hajlított profilok, perforált és expandált lemezek — felhasz­nálási lehetőségeiről fényképek is beszámolnak. Ezek közül mutatunk be néhányat. A legtöbb képet az Ikarus-gyár küldte. A kocsik, buszok külső burka ugyan alumínium lemez, az alvázakhoz azonban egyre több dunaújvárosi hajlított profilt használnak fel. A harmadik fény­képet a MIRKÖZ küldte. A hűtőpult lyukacsos hátsó fala készült perforált lemezből. A perfo­rált lemezt rend­kívül sokfele hasz­nosítják. Készül belőle bányalift, avagy dísznek ke­rül a buszok víz-, hűtője elé, de ked­velik a méhészek is, anyarácsot ké­szítenek belőle A szavak ereje Egy társadalom felnőtté érésének biztos jele, ha érezni kezdi a szavak súlyát és erejét: ha valóban igent jelent az igen, biztosan megvalósulót az ígéret, s felelősséggel hangzik el a nem. Ha tudja, mert fel­ismerte, hogy a szavak elválasztó­i a közömbösség, értetlenség, felelőtlenség köveiből álló — falakat dönt­hetnek le ember és ember között, de társadalmi mé­retekben is, s hogy a hamis, vagy rosszkor elhangzó szavak magasra tornyosuló akadályokat emelhetnek. Ha a szólás szabadságát — ami az okos szavaknak nyit tág utat — nem keveri össze a fecsegéssel, ha a szavak erejét arra fordítja, amire kell: a tettek ho­gyanjának, mikéntjének tisztázására. Társadalmunk fokról fokra ért el felnőtt korához: napjaink valósága a bizonyíték rá, hogy kezdjük jobban — szűkösebben, de éppen ezért igazából gazdagabban — mérni sza­vainkat. A nyílt beszéd­­ nyílttá teszi a szavakért viselt felelősséget is: könnyebb tetten érni az intri­­kust, leleplezni a rágalmazót ott, ahol számon kérik a szavak fedezését, a tényeket, a valóságot. Társadalmi méretű folyamat ez: része a gazdasági és a politikai előrehaladásnak, annak, hogy tettek és szavak egybevágnak „odafenn”, az országvezetésben, s hogy „odafenn”, azaz a társadalom kisebb csoport­jaiban, egységeiben is mind inkább ez a követelmény, s ehhez igazodó a mindennapi gyakorlat. A szocialista demokrácia kiterjedése, erősödése az élet minden te­rületén nemcsak óhaj, hanem valóság, s még inkább azzá lesz az új gazdasági mechanizmus teremtette kö­rülmények között: a közügyekbe, a nagy dolgokba való fokozott beleszólás jogos igény, s hogy nem ma­rad kielégítetlenül, azt törvényes keretek, előírások biztosítják. A szó szabadsága azonban nem lehet meg a szavak fegyelme nélkül: ez adja meg éppen erejü­ket. Mert a bírálat nem süllyedhet demagógiává; aki másoktól többet követel, az maga is többet adjon — a szocialista demokrácia elválaszthatatlan a magas­fokú, az egész társadalmat átfogó fegyelmezettségtől. Nem könnyű hozzászokni ehhez: vannak, nem is kevesen, akik úgy gondolják, beszélni többet kell — meg könnyebb is —, mint cselekedni. Frappáns példa­ként idekívánkozik, ami egyik gyárunk legutóbbi, har­madik negyedévi termelési értekezletén történt. A vita során felállt a beállító lakatosok művezetője, s azzal kezdte, hogy egyetért a főmérnökkel, aki beszámoló­jában jogosan bírálta őket: valóban háromszor is el­késett egyik embere, sőt egy másik igazolatlanul hiányzott. Nem menti őket semmivel. Ámde — mondta a szokott fordulattal,, s rögvest élénkebb lett a hall­gatóság — a munkafegyelem nem ott ér véget, hogy ki — mikor bélyegez. És sorolni kezdte: hány gép állt napokon át, mert az anyagosztály késve rendelt meg egy félmaroknyi csapszeget; hogyan ugráltatják össze­vissza őket, mert nincs szervezettség. Ha szólnak, ak­kor az a válasz: ne vitatkozzanak, tegyék azt, amit mondanak nekik, az a dolguk, azért kapják a bérüket. S hány példa van arra is — ennek fordítottjaként —, hogy hanyag, lógós emberek verik az asztalt béreme­lésért, követelnek juttatásokat, a „bátor bíráló” ■ szere­pében tetszelegve. A szavak súlyát, erejét még nem mindenki fogja fel, de napról napra többen. Vannak, akik a demok­rácia címszó alatt csak jogokat értenek, de nem ezek­kel összefüggő kötelességeket, ám nő azok száma, akik jól tudják, hogy a szavak és tettek, demokrácia és fegyelem édestestvérek. Ez pedig biztos jelzője a tár­sadalmi fejlődés irányának, s ugyanakkor tovább erő­síti azt a légkört, amelyben az okos szavak ereje hűen szolgálja terveinket, céljainkat, holnapunkat. M. L.

Next