Dunaújvárosi Hírlap, 1966. október (11. évfolyam, 79-86. szám)
1966-10-04 / 79. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 79. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1966. OKTÓBER 4., KEDD A IX. Pártkongresszus tiszteletére Bár a kettes gép szerelése még folyik a Papírgyárban a figyelem középpontjában mégis a már termelő egyes gép áll. — Múlt vasárnap termelték az ezerötszázadik tonna papírt az új gépen — tájékoztat Lakner Kálmán igazgató —, ami éves próbaüzem tervünk teljesítését jelenti. Az igazi próbatétel azonban nem ez az 1500 tonnás terv, ami az Országos Tervhivatal által előírt szám, hanem saját célkitűzésünk. Év végéig ötezer tonna papírt akarunk termelni, amire a vállalat központja 30 ezer forintos célprémiumot tűzött ki. — Most már, hogy túl vagyunk rajta, ez a másfél ezer tonna nagyon könnyű feladatnak látszhat, de lehetett volna olyan rossz próbaüzemelésünk, ami még ennek teljesítését is kétségessé tehette volna. A gyár kongresszusi felajánlásai között szerepelt ötszáz tonna papír terven felüli legyártása is. Ennek teljesítése most már napok kérdése. A másik kongresszusi felajánlás — az exportterv kétezer tonnás túlteljesítése — nem megy ilyen hamar. Az első 8 havi tervet ugyan 817 tonnával túlteljesítette a vállalat, azért még igen nehéz feladatok vannak hátra az év végéig. A negyedik negyedévben négyezer tonnát kell exportálni a vállalatnak. Hogy ez sikerül-e azon múlik, behozzák-e az év eleje óta meglevő lemaradásukat. — összes lemaradásunk négyszáz tonnát tesz ki, első osztályú cellulózból azonban kilencszázat — mondja Lakner Kálmán. — Az első negyedév végére a fagyos, nedves szalma miatt hatszáz tonnás lemaradás keletkezett, ami a második negyedév végére kilencszáz tonnára nőtt. Mivel még ekkorra is jutott a nedves szalmából és nem sikerült lerövidíteni a nagyjavítás idejét. Az exportterv túlteljesítése ilyen körülmények között tehát egyúttal azt is jelenti, hogy a hazai igények egy részét nem elégítette ki a gyár. — A harmadik negyedéves tervet teljesítettük — folytatja Lakner Kálmán. — Hétfőn megkezdődött a negyedik negyedévi nagyjavítás. Ezt három műszakban végezzük, hogy egy hét alatt meglegyen és a nagyjavításra szánt második héten behozzuk lemaradásunknak felét. A többit a havi terv rendszeres túlteljesítésével akarjuk ledolgozni, ami havi 120 tonna pluszt követel. A gyár harmadik kongresszusi felajánlása a halmozott termelési érték tíz százalékos növelése az egyes papírgépnek a tervezettnél sokkal eredményesebb próbaüzemének következtében kedvezően alakul. Az első nyolc hónap során a bázishoz képest több mint tíz millió forinttal növelték a termelési értéket, 74 millió 219 ezer forintra, ami 16,7 százalékos emelkedést jelent. A termelési nehézségek ellenére kedvezően alakult a cellulóz önköltsége. A nyolc hav, termelésre jutó tervezett három millió forintos önköltségcsökkentés a valóságban ennél 442 ezer forinttal nagyobb volt. Ez azonban elég sovány vigasz a lemaradással szemben. A vállalat és a gyár vezetői azonban gondoltak a jövőre, s annak érdekében, hogy a fagyott szalma ne okozzon többé ilyen termelési fennakadást részben maximális készleteket gyűjtenek össze már most a saját telepükön, részben pedig a SZÖVÉRT-tel állapodtak meg a szállítandó szalma minőségében. S mivel a Szalmacellulózgyár mellett hatalmas szalmahegyek tornyosulnak már most is, reméljük jövőre végleg megszűnnek a rossz szalmaellátás miatt a termelési lemaradások a gyárban. — k — Ötszáz tonna papír terven felül ! Tízmillió forinttal növekedett a termelési érték a Papíripari Vállalatnál Az üdülési idény tapasztalatairól tárgyalt a Vasmű SZB A Vasmű Szakszervezeti Bizottsága legutóbbi ülésén az idei nyári üdülési idény tapasztalatait vitatta meg. A vállalat és az SZB idén egymillió 200 ezer forintot költött a balatonszéplaki üdülő fenntartására, dolgozóinak, illetve azok gyermekeinek balatoni üdültetésére. 601 gyerek és 384 felnőtt pihent a széplaki üdülőtelepen. A szakszervezeti aktivisták a gyermektábor idei ellátásával és tisztaságával nem voltak elégedettek. Példaként az Ózdi Kohászati Üzemek szilvásváradi gyereküdülőjének ellátását és rendjét hozták fel, ahol száz dunaújvárosi gyerek töltött két kellemes hetet. Elhatározták, hogy szilvásváradi példára jövőre házilag oldják meg a széplaki gyereküdülő ellátását. A saját üdülőtelepen kívül az első félévben 353 Vasmű dolgozónak biztosított belföldi és 43-nak külföldi SZOT üdülést az SZB. Teljesítette éves tervét a spirálcső üzem 12 ezer 500 tonnás tervvel vágott neki az évnek a spirálcső üzem, s elsőnek a Vasműben és az egész városban már teljesítette tervét. Szeptember 30-ig 12 ezer 936 tonna csövet gyártottak, amiből 8 ezer 700 tonna gázcső volt. A korai tervteljesítés jelentős fejlődés eredménye. Azonban az üzemidő kihasználás — rendeléshiány miatt — átlagosan még mindig csak hetven százalék körül mozgott az év folyamán. Ezek a körülmények is hozzátartoznak ugyan az igazsághoz — de nem vonnak le semmit az üzem dolgozóinak érdemeiből. Dunaújvárosi lemezből készül Hét kötetes termékkatalógus készül a Vasműben. A kevésbé ismert termékek — hajlított profilok, perforált és expandált lemezek — felhasználási lehetőségeiről fényképek is beszámolnak. Ezek közül mutatunk be néhányat. A legtöbb képet az Ikarus-gyár küldte. A kocsik, buszok külső burka ugyan alumínium lemez, az alvázakhoz azonban egyre több dunaújvárosi hajlított profilt használnak fel. A harmadik fényképet a MIRKÖZ küldte. A hűtőpult lyukacsos hátsó fala készült perforált lemezből. A perforált lemezt rendkívül sokfele hasznosítják. Készül belőle bányalift, avagy dísznek kerül a buszok víz-, hűtője elé, de kedvelik a méhészek is, anyarácsot készítenek belőle A szavak ereje Egy társadalom felnőtté érésének biztos jele, ha érezni kezdi a szavak súlyát és erejét: ha valóban igent jelent az igen, biztosan megvalósulót az ígéret, s felelősséggel hangzik el a nem. Ha tudja, mert felismerte, hogy a szavak elválasztói a közömbösség, értetlenség, felelőtlenség köveiből álló — falakat dönthetnek le ember és ember között, de társadalmi méretekben is, s hogy a hamis, vagy rosszkor elhangzó szavak magasra tornyosuló akadályokat emelhetnek. Ha a szólás szabadságát — ami az okos szavaknak nyit tág utat — nem keveri össze a fecsegéssel, ha a szavak erejét arra fordítja, amire kell: a tettek hogyanjának, mikéntjének tisztázására. Társadalmunk fokról fokra ért el felnőtt korához: napjaink valósága a bizonyíték rá, hogy kezdjük jobban — szűkösebben, de éppen ezért igazából gazdagabban — mérni szavainkat. A nyílt beszéd nyílttá teszi a szavakért viselt felelősséget is: könnyebb tetten érni az intrikust, leleplezni a rágalmazót ott, ahol számon kérik a szavak fedezését, a tényeket, a valóságot. Társadalmi méretű folyamat ez: része a gazdasági és a politikai előrehaladásnak, annak, hogy tettek és szavak egybevágnak „odafenn”, az országvezetésben, s hogy „odafenn”, azaz a társadalom kisebb csoportjaiban, egységeiben is mind inkább ez a követelmény, s ehhez igazodó a mindennapi gyakorlat. A szocialista demokrácia kiterjedése, erősödése az élet minden területén nemcsak óhaj, hanem valóság, s még inkább azzá lesz az új gazdasági mechanizmus teremtette körülmények között: a közügyekbe, a nagy dolgokba való fokozott beleszólás jogos igény, s hogy nem marad kielégítetlenül, azt törvényes keretek, előírások biztosítják. A szó szabadsága azonban nem lehet meg a szavak fegyelme nélkül: ez adja meg éppen erejüket. Mert a bírálat nem süllyedhet demagógiává; aki másoktól többet követel, az maga is többet adjon — a szocialista demokrácia elválaszthatatlan a magasfokú, az egész társadalmat átfogó fegyelmezettségtől. Nem könnyű hozzászokni ehhez: vannak, nem is kevesen, akik úgy gondolják, beszélni többet kell — meg könnyebb is —, mint cselekedni. Frappáns példaként idekívánkozik, ami egyik gyárunk legutóbbi, harmadik negyedévi termelési értekezletén történt. A vita során felállt a beállító lakatosok művezetője, s azzal kezdte, hogy egyetért a főmérnökkel, aki beszámolójában jogosan bírálta őket: valóban háromszor is elkésett egyik embere, sőt egy másik igazolatlanul hiányzott. Nem menti őket semmivel. Ámde — mondta a szokott fordulattal,, s rögvest élénkebb lett a hallgatóság — a munkafegyelem nem ott ér véget, hogy ki — mikor bélyegez. És sorolni kezdte: hány gép állt napokon át, mert az anyagosztály késve rendelt meg egy félmaroknyi csapszeget; hogyan ugráltatják összevissza őket, mert nincs szervezettség. Ha szólnak, akkor az a válasz: ne vitatkozzanak, tegyék azt, amit mondanak nekik, az a dolguk, azért kapják a bérüket. S hány példa van arra is — ennek fordítottjaként —, hogy hanyag, lógós emberek verik az asztalt béremelésért, követelnek juttatásokat, a „bátor bíráló” ■ szerepében tetszelegve. A szavak súlyát, erejét még nem mindenki fogja fel, de napról napra többen. Vannak, akik a demokrácia címszó alatt csak jogokat értenek, de nem ezekkel összefüggő kötelességeket, ám nő azok száma, akik jól tudják, hogy a szavak és tettek, demokrácia és fegyelem édestestvérek. Ez pedig biztos jelzője a társadalmi fejlődés irányának, s ugyanakkor tovább erősíti azt a légkört, amelyben az okos szavak ereje hűen szolgálja terveinket, céljainkat, holnapunkat. M. L.