Dunaújvárosi Hírlap, 1966. december (11. évfolyam, 96-104. szám)
1966-12-02 / 96. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 96. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1966. DECEMBER 2., PÉNTEK Folytatja tanácskozását az MSZMP IX. kongresszusa Az első négy napirendi pont vitájával folytatta tanácskozását csütörtökön reggel a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában. Az elnöklő Erdei Lászlóné bejelentette, hogy szerdán újabb 221 távirat és levél — összesen eddig 962 üdvözlet — érkezett a kongresszus titkárságára. Gyárak, üzemek és termelőszövetkezetek dolgozói jelentették újabb táviratokban, hogy a kongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben teljesítették vállalásaikat és újabb felajánlásokat tettek. Az ország határain túlról a kongresszushoz eddig 57 üdvözlet érkezett. Szerdán táviratban köszöntötte a kongresszust a Jordániai Kommunista Párt és a Bolíviai Kommunista Párt. Az elnöki bejelentések után Szirmai István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel elsőként. Szirmai István elvtárs beszéde Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A kongresszuson munkánkról, feladatainkról, eredményeinkről, pótlandó fogyatékosságainkról van szó. Ez így van rendjén. De azt is helyénvalónak tartom, hogy pártunk IX. kongresszusát, amellett, hogy hangsúlyozzuk munkaértekezlet jellegét, tekintsük olyan alkalomnak is, amikor hétköznapi gondjaink vizsgálata mellett emlékezünk a már befutott nagyszerű forradalmi útra, messze mutató céljainkra, a kommunisták elhivatottságára, arra, amit a szocialista magyar nemzet megvalósításáért, a nép szabadságáért és felemelkedéséért eddig tettünk és ezután kell tennünk. Most 10 éve a magyar munkásosztály újjászervezett pártjával az élén fegyveres erővel verte le az ellenforradalmat, megvédte a munkáshatalmat és olyan szocialista politikát kezdeményezett, amely felszabadította népünk alkotó energiáit és forradalmi lendületet adott a szocialista építőmunkának. Ezen az évfordulón miért ne emlékezzünk meg arról, hogy tíz évvel ezelőtt újjáalakult a magyar kommunisták pártja, megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkásparaszt kormány, és a néptömegekre támaszkodva megvívta a győzelmes forradalmi harcot. Ne legyünk túlzottan szemérmesek: tíz év után ez a kongresszus arra is alkalom, hogy megmondjuk, a magyar nép hálás a történelmi tettért. Kedves Elvtársak! Érdemes vizsgálgatni, hogyan alakult, fejlődött-e az elmúlt években a nép társadalmi-politikai tudata. Véleményem szerint jelentősen fejlődött. A közgondolkodásban, a nép tudatában előtörtek a szocialista elemek, szélesedett az ismeretanyag és növekedett a politikai érettség. Tanúsítja ezt: a nép túlnyomó többsége ragaszkodik a munkáshatalomhoz, egyetért a szocializmus építésével, hazánk békepolitikájával, olvas, tanul, képezi magát, tudja, mi az imperializmus és gyűlöli azt, érti a népek testvériségének gondolatát és szívből szolidáris a megtámadottal. Nem ennyire egyértelmű a kép az egyéni és társadalmi érdek összhangját nézve, de itt is sok már az olyan jelenség, a tömegeik tudatos megnyilatkozása, amely arra mutat, hogy az érdekek azonosságának felismerése felé haladunk. Erről tanúskodik közéletünk élénkülése, a nagy szocialista célok elérését szolgáló utak, módszerek körül kialakult, némelykor szinte össznépi viták, eszmecserék. Radikális fordulat a szellemi életben is Sommázva: a tíz éve alkalmazott valóban lenini, eredményes politika radikális fordulatot hozott a magyar szellemi életben is, felszabadította a szellem erőit. Ma a magyar nép büszke hatalmára. Arra, hogy íme urak nélkül 21 év alatt csodákat tett: nemcsak gyárakat épített, mezőgazdaságot korszerűsített, hanem igazán, végre nemzetté lett. Nem is akármilyen nemzetté, mert megvalósult Bessenyei „jámbor szándéka”, hogy „lennénk tudós nemzetté”, megvalósult Széchenyi nemes szenvedélyű álma, hogy a nemzet legyen „a kiművelt emberek sokasága” és ha a nemzeteket népeik szabadságjogain, a társadalmi haladásért folyó harcban elfoglalt helyük, kulturális színvonaluk alapján rangsoroljuk, akkor a magyar nemzetnek a világban az első sorokban van a helye. A szocialista történetírás nem tűr torzítást A szocialista és nemzeti tudat formálója, a tudatba ivódott része a nemzet múltja, történelme. Ezért néhány történelemtudóssal vitatkoznom kell. A Baranya megyei pártértekezleten idézték Anatole France aforizmáját: „a történelem nem tudomány, hanem művészet”, ez a szellemes, csúfolódó meghatározás arra utal, hogy a történelmi múlt értékelését a pillanatnyi hatalom érdekei szerint változtatták. Tették ezt annak ellenére, hogy éppen a történelem bizonyította az önkényes „ átírások” rövid élettartamát és kétes sikerét. Így volt ez itt, a Duna-medencében is a polgári világban. A Dunamedence világát azóta megváltoztattuk, az itt élő népek szocialista forradalomban kivívták jogaikat, közös ideálokat, célokat követünk, megteremtettük a feltételeit a testvéri együttélésnek. Ezt zavarják egyes szomszédos országokban élő történész barátaink, ha új történelmet írnak, és a múltat ismét vélt pillanatnyi politikai érdekek szolgálatában úgy torzítják, hogy ezzel a szomszéd nemzet fiainak, lányainak nemzeti önérzetét sértik. A nacionalizmus elleni közös harcunk sikerének feltétele, hogy legyünk figyelemmel egymás nemzeti érzelmeire, számoljunk egymás érzékenységével. Ha nem ezt tesszük, akkor az itt élő emberek gondolkodásában még meglevő nacionalista maradványokat konzerváljuk, esetleg megerősítjük. A marxista történelemtudomány művelői ne művészkedjenek, maradjanak tudósok. Az a feladatuk, hogy a történelemtudományt tisztítsák meg a pillanatnyi politikai taktika torzításaitól. A múlt feldolgozásában ragaszkodjanak az objektív igazsághoz. Türelmes meggyőzés, cáfolhatatlan érvek Szirmai István ezután kulturális közvéleményünk kiszélesedéséről, igényességének növekedéséről szólott. Az irodalom és a művészetek termékeit — mondotta — mind többen igénylik, mind többen kritizálják és kulturális forradalmunk legnagyobb vívmánya, hogy ma már nemcsak szűk értelmiségi rétegeknek van olyan tájékozottsága, ideológiai felkészültsége, határozott ízlése, esztétikai igényessége, ami feltétele az aktív véleményformálásnak. Az ideológiai munkában nagyon sok a tennivalónk, de haladni csak türelmes meggyőzéssel, cáfolhatatlan érvekkel és logikával tudunk; arra kell törekednünk, hogy az eddiginél is sokkal nagyobb igényességgel megértessük a dolgozó tömegekkel terveinket, elképzeléseinket, nagyobb betekintést, több jogot kell biztosítani számukra az állami és egyéb döntésekben, hogy magukénak érezhessék azokat. Tovább kell tanítanunk a marxizmus-leninizmust és jobban, rhm eddig, magyarázzuk a mára alkalmazva, érvényesítsük mai problémáink megoldásában és közben védjük azt minden torzítással szemben. Ez mind együtt fontos része a szükséges erkölcsi, eszmei ösztönzésnek, amelynek az anyagit kell kiegészítenie. Dolgozó emberek természetes törekvéseit, vágyait, hogy jobban akarnak élni, lakást, esetleg családi házat, jobb bútort, televíziót, autót akarnak, nem szabad elítélni, kispolgárinak minősíteni, ha mindezt tisztességes munka eredményeként kívánják elérni. A szocializmus nem az egyén céljai és érdekei ellenére akarja érvényre juttatni a társadalom érdekeit, azok harmonikus egységének megvalósítására törekszik. A szocialista politika nem öncélú, hanem — megfelelően a marxizmusleninizmus tanításának , az emberek életkörülményeinek javítását és megvalósítását vallja. Amikor ezt követjük, egy gazdagabb társadalom felépítésén dolgozunk, a szegénység, a nehéz, sivár élet ellen folytatunk háborút. Érdekes, hogy ezt a politikát mégis, jobbról is, balról is, kispolgárinak, liberálisnak minősítik. Azt állítják, hogy közéletünkből hiányzik a nép és a munkásosztály érdekeiért folyó forradalmi harc. Jobboldali opportunisták és „baloldali” álradikálisok abban is összetalálkoznak, hogy társadalmunkat polgárosodónak minősítik, azt vetik szemünkre, hogy feladtuk forradalmi eszméinket, nem vagyunk elég harciasak, elkényesedtünk. Vannak elmaradott, primitív, másra nem képes emberek, akik úgynevezett keménykezű politikát reklamálnak. Nem veszik észre, hogy az elvtelen megalkuvás az egyik oldalon, az álradikalizmus és a szektás magatartás a másik oldalon — egyaránt a valóban kispolgári. Hogy ki a harcos, ki az elvhű, ki az igazi marxista-leninista, ki tart ki az ügy mellett, azt csak munkálat és a munka eredményeivel lehet bizonyítani Aki a nép négyesztendős erőfeszítéseiben és felmutatható nagy eredményeiben nem ismeri fel a forradalmi tettet, a forradalmi pátoszt, azt hadd emlékeztessem arra, hogy a forradalmi munkásmozgalom és a magyar munkásmozgalom története nemcsak a fegyveres harcok, hősi rohamok krónikája, hanem a fegyelem és az önfegyelem krónikája is. Az önuralom is a (Folytatás a 2. oldalon) A román pártküldöttség meglátogatta városunkat és a Vasművet A kongresszuson résztvevő román pártküldöttség két tagja: Ilie Verdec, a delegáció vezetője, a Központi Bizottság állandó elnökségének tagja és Aurel Dúca, a párt Központi Bizottságának tagja, Kolos tartomány első titkára csütörtökön Dunaújvárosba látogatott. Társaságukban volt Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, Vincze József hazánk bukaresti nagykövete és dr. Tapolczai Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja, kongresszusi küldött. A zászlókkal díszített pártház előtt Sárosi József, a Városi Pártbizottság titkára és Bodnár László, a Megyei Pártbizottság osztályvezetője köszöntötte a vendégeket. Sárosi József elvtárs ismertette a dunaújvárosi kommunisták munkáját, a kongresszusra való felkészülést, s azt a lelkes hangulatú munkaversenyt, amellyel a dunaújvárosi gyárak és üzemek dolgozói a IX. pártkongresszust köszöntötték. Példaként említette a Dunai Vasmű dolgozóit, akik a kongresszusi versenyben sikeresen teljesítették éves tervüket. Később együttesen megtekintették a várost, látogatást tettek a Ságvári Endre iskolában. Az iskola bejárata előtt Bácsvári István igazgató fogadta a vendégeket, az előcsarnokban az úttörőzenekar indulókkal, pirosnyakkendős pajtások virággal köszöntötték a vendégeket, akik a látogatás után beírták nevüket az iskola vendégkönyvébe. A rövid városnézés után a Dunai Vasműben a hideghengerművet keresték fel először. Závodi Imre vezérigazgató-helyettes elmondotta, hogy a hideghengermű szovjet berendezései kiválóan működnek, az ott dolgozók átlagosan 25 százalékkal többet és jobban termelnek, mint arra a „felfutás” során számítottak. A hideghengermű gyártmányai jó minőségűek, s elismerést szereznek külföldön is. A vendégek nagy érdeklődéssel figyelték a finomlemezgyártást, a kikészítést, majd ezt követőleg a gázcsőgyártást. A gyárlátogatás az acélmű kemencesorán ért véget. Az Arany Csillagban a vendégek tiszteletére adott villásreggeli után Sárosi József, a Városi Pártbizottság titkára ajándékot nyújtott át a delegáció tagjainak. A román pártküldöttség Dunaújvárosból Besnyőre utazott, ahol az országos hírű Sallai termelőszövetkezet vezetőivel és tagjaival találko- a kongresszus keddi és szerdai eseményei Kedden reggel 9 órakor folytatta tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusa. A résztvevők nagy tapssal köszöntötték az elnökségben helyet foglaló Kádár János elvtársat és a többi magyar vezetőt, L. I. Brezsnyev elvtársat és többi testvérpárt delegációjának vezetőjét. A keddi tanácskozáson elsőként Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja lépett a mikrofonhoz és terjesztette elő a Magyar Szocialista Munkáspárt Szervezeti Szabályzatának módosítására vonatkozó beszámolót. Ezután Horváth András elvtárs, a Központi Revíziós Bizottság elnöke szóbeli kiegészítést tartott az MSZMP Központi Revíziós Bizottságának írásban kiadott jelentéséhez. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága írásban kiadott jelentését Nógrádi Sándor elvtárs egészségi állapotára való tekintettel Barinkai Oszkár elvtárs, a KEB titkára mondta el. A referátumok és a szóbeli kiegészítő elhangzása után a kongresszus megkezdte a négy napirend feletti együttes vitát. Sokoldalú vita kezdődött a Központi Bizottság beszámolója felett. A küldöttek mély felelősségérzettel, lelkiismeretességgel tárgyalták a szocializmus építésének soron következő tennivalóit, a felszólalók hangsúlyozták, hogy a kommunisták előtt mind magasabb követelmények állnak. A kongresszus kedd délutáni ülésén élénk érdeklődés előzte meg és nagy figyelem kísérte L. I. Brezsnyev elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának felszólalását, aki üdvözölte a kongresszust, átnyújtotta az SZKP Központi Bizottságának üzenetét és ajándékát: Tomszkij ismert szobrászművész alkotását, Lenin szoborportréját. Ahogyan a kongresszus Brezsnyev elvtárs szavait fogadta, mindennél meggyőzőbben tanúskodott amellett, hogy a magyar nép milyen nagyra értékeli a Szovjetunió népeinek barátságát, amely békénk, szabadságunk és függetlenségünk záloga. A szerdai tanácskozás homlokterében a politikai és a gazdasági élet olyan kérdései álltak, amelyek kapcsolódnak, szoros összefüggésben vannak társadalmunk fejlődésével, a szocialista demokrácia szélesítésével. Elsőként Kállai Gyula elvtárs, a kormány elnöke emelkedett szólásra. Kállai Gyula elvtárs beszédében jelentős hangsúlyt kapott a Hazafias Népfront szerepe, közéletünkben elfoglalt helye, fontossága. A kormány elnöke kiemelte, hogy a politikai élet megélénkülése további lehetőségeket nyit a népfrontpolitika érvényesülése előtt. Az új választójogi törvény alkalmazására már a jövő év tavaszán, az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásán kerül sor, s emellett az új alkotmány kidolgozásának időszerűsége, a tanácstörvény módosítása fokozatosan élénkülő belpolitikai életet ígérnek. Fock Jenő elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja beszédében a gazdaságirányítás átfogó reformját elemezte. Párhuzamot vont a reform és gazdasági életünk fejlődése között, rámutatott arra a kölcsönhatásra, amely az új gazdasági mechanizmus következetes alkalmazása és népgazdaságunk gyorsabb ütemű fejlesztése között fennáll. A keddi és szerdai tanácskozáson nagy figyelem kísérte a kongresszuson jelenlevő kommunista és munkáspártok küldöttségeinek beszédeit, amelyekben kivétel nélkül a nemzetközi munkásmozgalom egysége mellett emeltek szót. A kongresszus munkája iránt élénk érdeklődés nyilvánul meg külföldön és hazánkban egyaránt. Számos kommunista és testvérpárt küldött üdvözlő táviratot, számos üdvözletet küldtek a baráti országok dolgozói, köztük testvérvárosunk, Kommunárszk varrógépgyárának kollektívája is köszöntötte a kongresszust. Hazánkban a gyárakból, üzemekből, intézményekből levelek százai érkeznek a tanácskozás színhelyére, amelyek beszámolnak a kongresszusi verseny újabb sikereiről és jókívánságaikat tolmácsolják a kongresszusnak.