Dunaújvárosi Hírlap, 1967. március (12. évfolyam, 18-26. szám)

1967-03-03 / 18. szám

AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 18. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1967. MÁRCIUS 3. PÉNTEK a Dunai Vasmű megpályázza az élüzem címet, az M1 és a SZOT vándorzászlaját. A Megyei Pártbizottság érdemesnek tartja a Vasműt a Kongresszusi Zászlóra Két jelentős, egymással össze­függő hír érkezett a Vasműből. Az egyik szerint az MSZMP Fejér me­gyei Bizottsága érdemesnek tartja a Dunai Vasműt, hogy megpályáz­za a Kongresszusi Zászló elnyeré­sét. A KGM Vaskohászati Igazga­tóságához írt levelükben kifejtet­ték, hogy az MSZMP IX. Kong­resszusának tiszteletére indított munkaverseny kezdeményezője Kohó Béke brigádja volt, melynek felhívásához csatlakoztak a Fejér megyei üzemek. A Vasmű kollektí­vája azonban nemcsak kezdeménye­ző volt, hanem a vállalásokban is becsülettel helyt állt, hiszen nem­csak teljesítették, de túl is teljesí­tették kongresszusi vállalásukat Közel fél milliárd forint termelési többleteredményt értek el, mellyel a Dunai Vasmű a kohászat legna­gyobb, egyben legeredményesebb vállalata lett. A másik hír sem kevésbé jelen­tős. A Vasmű, a gazdasági vezetés, a pártbizottság és a szakszervezeti bizottság legteljesebb egyetértésé­vel megpályázta múlt évi eredmé­nyei alapján az élüzem címet, va­lamint a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlaját. A pályázatot — a Dunai Vasmű 1966. évi eredményeinek részletes ismertetésével együtt — kedden jut­tatták el az illetékes szervekhez. Hírmagyarázatunk: A két hír vég­eredményben azonos tőről fakad. Ez a közös tő a Dunai Vasmű 1966 évi munkája. 1965-tel szemben je­lentősen emelkedett a Vasmű éves terve a múlt esztendőben. Több mint 215 millió forinttal. Akkoriban sokan voltak, akik még ennek a teljesítését is kétségbe vonták. So­kak emlékezetében élt még a mély­pont, az 1963-as év, s az utána kö­vetkező két esztendő hiába bizonyí­tott. A kishitűséget nem tudta gyö­keresen kiirtani. Az 1966. év tényei, termelési eredményei azonban kishitűségen túl a tervekre is rács­a­foltak. 63,5 millió forint híján öt milliárd forint értékű terméket ál­lítottak elő a Vasműben, közel fél milliárddal többet, mint amit a ter­vek előírtak. Nem a tervezéssel voltak bajok. Nem a tervek készítői becsülték alá a Vasmű teljesítőképességét. Sokkal inkább olyan tényezők, melyeket a legszigorúbb tervgazdálkodásban sem lehet „betervezni”, legalábbis teljes egészében nem.. Ezek a „be­­tervezhetetlen tényezők” a kong­resszusi munkaverseny lendülete, a vállalat számottevő műszaki fejlő­dése, a termelés szervezettségének további növelése és a gazdasági cél­kitűzések megvalósításának állandó, rendszeres figyemmel kísérése vol­tak. Amikor egy nap híján éppen egy esztendeje, 1966. március 4-én kohó gyáregység Béke nyolcszoros­a szocialista brigádja közzétette ver­senyfelhívását a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusának tiszteletére, talán senki sem gondol­ta, milyen óriási energiákat szaba­dít az fel. Olyan tervezhetetlen energiákat, mint az emberi lelkese­dés, a munkában való szocialista helytállás vagy egyszerűen a szo­cialistává formálódó ember becsü­let- és felelősségérzete. A kongres­­­szusi munkaverseny valóságos mo­torjává vált az egész éves munká­nak, de nagy lendületet, szinte meg­újulást adott a szocialista brigád­mozgalomnak is. Az eredmények közismertek. A Vasmű teljes terme­lési tervét a kongresszus megkez­désének napján befejezte, 257 mil­lió forint értékű vállalását 334,7 millió forintra teljesítette. Hogy ez mekkora összeg úgy tudjuk érzé­kelni, ha tudjuk, a dunaújvárosi kórház építése 104 millió forintba került Tehát a Vasmű kongresszusi munkaverseny során elért eredmé­nyeiből három ilyen kórházat le­hetne felépíteni! És hogy mennyire nem minden­áron hajszolt eredmények voltak ezek, idézzünk még néhány számot igazolásul. A termelési érték növe­kedése 90 (!) százalékban tényleges termelékenységnövekedésből adó­dott, költségszintjüket 5,7 százalék­kal csökkentették, exporttervüket pedig 6,7 százalékkal túlteljesítet­ték. A Dunai Vasmű termékeinek értékesítése sem a külföldi, sem a belföldi piacokon nem ütközött ne­hézségbe. Sőt! A tavalyi tapaszta­latok alapján a Vasmű hengerelt­­áru termelését és a kohászati má­sodtermékek gyártását még az ed­digieknél is gyorsabb ütemben nö­velheti. Egyes termelőrészlegek mu­tatóikkal a világszínvonal legfelső határához közelednek. A Vasmű Martin-kemencéi 23 tonna órás faj­lagos teljesítményükkel felveszik a versenyt a hasonló nagyságrendű üzemekkel bárhol a világon, de az egy tonna hidegen hengerelt áru­hoz felhasznált 1360 kg acélöntecs is olyan fajlagos mutató, mely erő­sen megközelíti a világszínvonalat Közel sem említünk meg min­dent. Az eredményeknek csupán hányadát, de már ezek is beszélnek önmagukért. Annyit mindenesetre el­mondanak, hogy sem az MSZMP Fejér megyei Bizottságának felter­jesztése, sem a Vasmű pályázata az élüzem cím, valamint a Minisz­tertanács és a SZOT Vörös Ván­dorzászlajának elnyeréséért nem alaptalan. Nem önhittség, hanem a jól végzett munka tudata juttatta erre az elhatározásra a Vasmű párt­os szakszervezeti bizottságát, illetve a Vasmű gazdasági vezetését. Hogy elnyeri-e a megpályázott kitünteté­seket a Dunai Vasmű vagy sem, ez még a jövő kérdése. Kitüntetésektől függetlenül is nagyszerű munkát végzett a nagyüzem kollektívája, s az 1966-os év eredményei a Vasmű történetének mindenképpen a leg­szebb lapjai közé tartoznak. Az is elismerésre méltó, hogy a kongresszusi munkaverseny lendü­lete nem tört meg. Egyenes vonal­ban folytatódik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordu­lójának tiszteletére kibontakozó ju­bileumi munkaversenyben, melynek egyik első kezdeményezője megint csak vasműbeli brigád, az Asztalos János ifjúsági szocialista brigád volt A Vasmű szocialista brigádjai­nak nagy többsége máris megtette vállalását, vagy most igyekszik meg­felelő vállalásokat kidolgozni. Min­den bizonnyal az idén ez a mun­kaverseny lesz hajtóereje az 1967. évi feladatok végrehajtásának. Várakozáson felü­l jól sikerült a februári hónap a spirálcső Szemben 1 ezer 335 tonnás kiszállítási tervükkel szemben 1 ezer 682 tonna csövet küldtek el a megrendelőknek Közhasznú füzet a várospolitikáról Várospolitikával, közérdekű kérdésekkel foglalkozó, vagy akár csak egyszerűen érdeklődő emberek számára hasznos fü­zet látott napvilágot a minap. A Dunaújvárosi Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága 30 oldalas kiadványban közzétet­te Dunaújváros 1967. évi vá­rospolitikai tervét. Mint az előszó írja: a terv megvalósí­tásának nagy munkájához vá­rosunk egész társadalmának segítségét kérjük, azt a segí­tőkészséget és aktív közremű­ködést, amelynek városunk la­kossága társadalmi munkájá­val a friuuban is számos al­kalommal tanújelét adta. Az előszó gondolatának folytatásaként az elmúlt év várospolitikai eredményeit so­rolja fel elsőnek a füzet. Az idei tervekről részletes felvi­lágosítással szolgálnak a ki­advány szerkesztői. Az érdek­lődők pontos adatokat talál­nak benne az idei lakásépítés­ről, a városrendezés ütemé­ről, a kommunális ellátás fej­lesztéséről. Hol bővítik a víz- és villany­hálózatot, a gáz­szolgáltatást, merre épülnek új utak és hol javítják a ré­gieket, mekkora park terület épül az idén — minderre vá­laszt ad a füzet. Az egészség­ügyi, művelődésügyi célokat, az ipar és kereskedelem bőví­tésének ezévi lehetőségeit is tartalmazza a Városi Tanács új közhasznú kiadványa. Vasárnap megkezdődik a labdarúgó bajnokság r A vihar levitte az iskola tetejét —Rendkívüli állapotok Nagyvenyimen— A február 24-i virradóra végig­söprő vihar levitte a nagyvenyimi iskola tetejét és azóta rendkívüli ál­lapotok között folyik a tanítás. Az épület — mely eredetileg kultúrház­­nak készült húsz esztendővel ez­előtt, s amelyhez 10 esztendeje újabb szárnyat ragasztottak — nem állta ki a vihar próbáját. Az épület­ben 210—220 gyermeket tanítottak az elm­últ években. Az osztály mű­ködött itt két műszakban, s az is­kola használhatatlanná válása na­gyon megnehezítette a gyermekek elhelyezését. Jelenleg váltott mű­szakban a községi tanács nagyter­mében, egy klubnak csúfolt helyi­ségben, a községi tűzoltó szertárban, és az autóalkatrészgyár ebédlőjében folyik a tanítás, itt kaptak helyet az osztályok. Az iskola tetőszerkezetének javí­tása külön gond. A mennyezet is megrongálódott, azt szintén bonta­ni kell. A falak egy része vályog, melyre aligha lehet majd az elkép­zelések szerint betongerendát illesz­teni. A jelek szerint két-három hó­napig is eltarthat, amíg újra ren­des kerékvágásba zökken vissza a tanítás Nagyvenyimen. Magyar szerzők a Szovjetunióról A Dunaújvárosi Fotóklub a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója alkalmából kiállítást rendez Magyar szerzők a Szovjet­unióról címmel. A kiállítás felett a Városi Pártbizottság, a Magyar Fo­tóművész Szövetség és a Népműve­lési Intézet vállalt védnökséget. A képeket a Dunaújvárosi Fotóklub­hoz, a Bartók Béla Művelődésházba kell beküldeni. A képek beküldési határideje 1967. szeptember 1. A beküldött anyag zsűrizésére szep­tember 9-én, a kiállítás megnyitá­sára november 6-án kerül sor A kiállítás anyagát Dunaújváro­son kívül több vidéki nagyvárosban is bemutatják.____________ A kritikátlanság kritikája Ne valljuk be hangosan, mert akkor már nem is igaz, hogy hadilábon állunk az őszinteséggel. Hazud­ni nem hazudunk egymásnak, csak a véleményünket tartjuk meg, őrizve így a magunk és mások nyugal­mát. Hozzá is teszem, pillanatnyi nyugalmat, mert álcázott környezetben az értelmes ember nem sokáig élhet nyugodtan. Az értelmet pedig feltételezzük egy­másban kölcsönösen! Elmúlnak évek, évtizedek anél­kül, hogy szemben ülő kollegánk, napi beszélgető partner jó barátunk őszintén elmondaná tetteinkről, elveinkről, viselkedésünkről, hibáinkról alkotott véle­ményét. Mindenki hordoz hibákat, senkit sem neveltek a leghaladóbb ideológia levegőjével feltöltött üvegbura alatt, de senkiben sincs eredendő bűn, eredendő hi­ba, és senkit sem predesztinálták arra, hogy egykor megpecsételt, elveszett, bukott ember legyen. Mégis, milyen sokan élnek közöttünk a társadalmi legjobb és a társadalmi legrosszabb kategóriába soroltan. Mert valahogyan nincs is átmenet a kettő között. Ideológiailag az erősen leegyszerűsített bántóan ros­­­szul értelmezett nemzeti egység­politikával, a napi életben a kritikátlansággal lehetne magyarázni ezt a két skatulyát. De nem magyarázni, hanem végre észrevenni kell, hogy nem élhetünk így. Hétköznapi kritikátlanságunkkal egymás segítőszándékú bírálata nélkül, én másnak, más nekem ássa a sírt, abban a bizonyos, sokat emlegetett káder-temetőben. Nincse­nek misztikus, vagy misztifikált hatalmak, amelyek sorrendről döntenek, emberi értékről ítélkeznek, ha­csak elnéző hazug hallgatásunk nem az. Sokszor gondolkodom arról, hogyan lehet köztünk élő embernek bűn­lajstroma. Hibák hosszú listája, amelyről eleddig senki sem hallott. Még maga az el­követő sem, mert soha senki egy szóval sem említet­te neki. Miért akkor derül ki egy kollégáról, hogy lusta volt, naplopó, hitvesi esküszegő, téves politikai nézeteket valló, összeférhetetlen és nagyképű, amikor egyébként sikkasztás vádjával már letartóztatták. Feltétlenül be kell-e várni, hogy saját véleményünk­, kritikánk hivatalos elmarasztalás hátteréül, részeként szolgáljon? Minden egyéb magyarázkodás ellenére, csak egy ok miatt hallgathatjuk el barátunkról, elvtársunkról alkotott véleményünket, ha nem tartjuk őt barátunk­nak, elvtársunknak. Egy egészséges munka-, vagy elv­társi közösségben embereknek nem lehetnek tisztá­zatlan ügyei. Nem követhet el hibát senki anélkül, hogy környezete kritikájával ne találkozzon. Ilyen közösségben nem lehetnek olyan bűnök, amelyeket alkalomhoz, időhöz kötve be lehet dobni, és mint bomba robbanására várni lehet következményüket. A hibák hirtelen felsorolása csak azt bizonyítja, hogy elkövetőjük kritikátlan környezetben élt, és semmi esetre sem azt, hogy a lista botcsinálta összeállítói erényekben dúskáló emberek.­­­Persze vannak esetek, amikor csordultig telik a pohár!) Aki nem elégszik meg azzal, hogy erkölcsi bizo­nyítvánnyal igazolja saját nagyszerű emberségét, az igényli maga körül az őszinte szót, bírálatot, kritikai egyformán. A becsületes és okos ember tesz így, aki tudja, hogy a két skatulya közül egyik társadalmi ideál, a másik társadalmi végzet. S a valóság valahol, kettő között van. Jó lenne magunkban és másokban felfedezni az egyik skatulyától a másik felé menetelő embert, hogy a menetirány egyértelműen megváltoz­zék­ a társadalmi ideál felé, ___ M. M,

Next