Dunaújvárosi Hírlap, 1967. április (12. évfolyam, 27-34. szám)
1967-04-03 / 27. szám
•VLÄG CDQISTAGJAI EGYESÜLJETEK! OUWWWfíOSI AI MSS MP VÁROSI BIZOTTSAGA ÉS A VÁROSI TANAGSIAPJA XII. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1967. ÁPRILIS 3., HÉTFŐ Megalakult a Fejér megyei Tanács A Fejér megyei Tanács tegnap, vasárnap tartotta alakuló ülését, melyen részt vett a kormány képviseletében Dartos Ferenc, a Minisztertanács Tanácsi Szervek osztályának vezetője, Herczeg Károly, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára és Sárosi József, a Dunaújvárosi Pártbizottság első titkára. A megyei tanácstagok tizenöt tagú végrehajtó bizottságot választottak, mely első ülésén — saját tagjai sorából — a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökévé dr . Tapolczai Jenőt, az MSZMP Központi Bizottságának tagját választotta. Az ülés megnyitása után, amelyen már az új vb-elnök elnökölt, Dallos Ferenc a kormány nevében a Munka Érdemrend arany fokozatát nyújtotta át Bujdosó Imrének, a megyei tanács egykori, s most nyugalomba vonuló elnökének. A következő négy év munkaprogramját, melyet dr. Tapolczai Jenő ismertetett, egyhangúlag elfogadta a tanácsülés. Ünnepi nagygyűlés a Bartók Béla Művelődésházban felszabadulásunk 22. évfordulóján Vasárnap este ünnepi díszt öltött a Bartók Béla Művelődésház. Városunk dolgozói nagygyűlésen köszöntötték felszabadulásunk 22. évfordulóját. A vállalatok, üzemek, intézmények gyülekező dolgozóit a városi tűzoltózenekar indulókkal fogadta, majd 6 óra után néhány perccel a díszünnepség elnöksége elfoglalta helyét. Ott voltak az elnökségben a város párt, állami és társadalmi szervezeteinek vezetői, a veteránok képviselői és a meghívott szovjet vendégek. A díszünnepség a magyar és szovjet himnuszokkal kezdődött. A művelődésház színpadán impozáns dekoráció köszöntötte az ünnepet: a kékszínű háttérből a Szabadságszobor mása emelkedett ki, amelyet balról felfelé ívelő vörös drapériák, jobbról pedig vörös és nemzetiszínű zászlók öveztek. Sárosi József, az MSZMP Városi Bizottságának első titkára nyitotta meg az ünnepi nagygyűlést. Meleg szavakkal emlékezett meg a napokban elhunyt Rogyion Malinovszkij marsallról, a Szovjetunió honvédelmi miniszteréről, a kiváló hadvezérről, aki mint a Második Ukrán Front parancsnoka, részt vett hazánk felszadításában, s aki tavaly városunk kedves vendége volt. A nagygyűlés egy perces gyászszünettel adózott Malinovszkij emlékének. Ezután dr. Maróti János, a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke mondott ünnepi beszédeit. Bevezetőben a hála és a kegyelet hangján emlékezett meg a hős szovjet nép fiairól, a román, bolgár, jugoszláv népek fiairól, akik hazánk földjén életüket adták népünk és az emberiség boldogabb holnapjáért. — A hitleri háború legszörnyűbb szenvedéseit a Szovejtunió népen viselték. Ők hozták a legnagyobb áldozatot a fasizmus feletti teljes győzelemért, a leigázott Európa, s a mi felszabadulásunkért — hangsúlyozta. Majd rövid történelmi áttekintést adott a felszabadulás óta eltelt 22 esztendő alatt elért fejlődésről, az újjáépítés gigászi munkájától a szocialista építőmunka nagyszerű sikeréig. Vannak nálunk jobb lehetőségekkel rendelkező, gazdagabb országok, ahol magasabb az életszínvonal, de nekünk joggal vált nemzeti büszkeségünk forrásává, hogy alig két évtized alatt, ha nem is Kánaánná, de jól élő, nyugalmat élvező, anyagiakban is emelkedő, biztos jövőt érezhető dolgozók országává változtattuk a nem is olyan régen még hírhedten elmaradott hazánkat. A mi városunk, Dunaújváros is e nagyszerű munkának egyik legkiemelkedőbb eredménye. Az elmúlt 17 év alatt fejlődtünk 45 ezer lakost számláló várossá. A Dunai Vasmű hazánk legmodernebb kohászati létesítményévé fejlődött. Termelése ma már az országos kohászati termelés közel 40 százalékát, nyersacélból 38 százalékát, a meleg és hidegen hengerelt lemez 90 százalékát, a kohókoksznak pedig egészét adja. Beszélt az ünnepi szónok arról is, hogy eredményeink és sikereink egyik eredője, hogy a magyar nép önzetlen barátokra, szövetségesekre lelt. — A Horthy korszak szánalmas: „Egyedül vagyunk” — jelszava egyszer s mindenkorra a múlté! Népünk testvéri közösségben él, a Szovjetunió vezette szocialista táborban, és túl a történelmi sorsközösségen egységbe foglalnak bennünket a közös eszmék és célok, az emberiség legszebb álmainak, a kommunizmus építésének, a béke megőrzésének magasztos célkitűzései. — Erdeményeink alapját képezi a párt helyes politikája. Bizonyságot nyert, hogy a párt politikai törekvései, társadalmi célkitűzései helyesek mind kül- és belpolitikai téren. Szól a nemrégen lezajlott országgyűlési képviselői és tanácstagi választásokról, mely jóváhagyta és megerősítette a párt politikáját, a Hazafias Népfront programját. Hangsúlyozta, hogy a választók ugyanakkor szavazatukkal el is kötelezték magukat a politikai és gazdasági célok megvalósítására, a szavazatokra a dolgos hétköznapok ütik rá a hitelesség pecsétjét. Erről tárgyalt a március 30-án megalakult új tanácsunk. A harmadik 5 éves terv célja, az elfogadott várospolitikai tervek reális és megalapozott, lelkesítő programot adnak továbbhaladásunkhoz. Áttekintést adott a nemzetközi helyzetről, méltatta a vietnami nép hősi harcát, majd beszédét ezekkel a gondolatokkal folytatta: — Korunk forrongó eseményeinek sodrában különösen fontos, hogy egy emberként zárkózzunk fel pártunk mögött, becsületesen, odaadással, öntudattal és felelősségérzettel végezzük munkánkat. — Két évtized napszerű eredményei, felbecsülhetetlen gazdag tapasztalatai állnak mér mögöttünk. — Ebből a két évtizedből tizenhét évet tesz ki a mi városunk története. De ez a 17 év bebizonyította, hogy tudunk okosan tervezni és következetesen végrehajtani. Tudjuk körülöttünk a tájat megváltoztatni és az embereket gondolkodásukban, munkájukban, egyéni életükben újtípusú, szocialista emberekké formálni! A szónok a legnagyobb nemzeti ünnepünk, és a szovjet-magyar barátság éltetésével zárta ünnepi beszédét. A nagygyűlés részvevőinek nagy tapsa közepette emelkedett szólásra a szovjet vendégek képviseletében Litovcsenko elvtárs, aki a szovjet nép jókívánságait tolmácsolta. Sárosi József elvtárs ezután az MSZMP IX. kongresszusa tiszteletére indított munkaverseny győzteseinek, a Dunai Vasmű, a 26. Építőipari Vállalat és a Fésűsfonoda kollektívájának ünnepi külsőségek közepette nyújtotta át a Városi Pártbizottság zászlóit. Majd felcsendült az Internacionálé. A nagygyűlést ünnepi műsor követte. Újlaki László, a Madách Színház tagja, a városi központi énekkar, a Fekete-Fehér Táncegyüttes, a városi szimfonikus zenekar és a zeneiskola művésztanárai adtak közös műsort. Amikor István a lázadó Koppány seregeit szétzúzta, vezért felnégyeltette és mia után Ajtony legyőzésével az ország egyetlen urává vált, elérkezettnek látta az időt a királyi cím felvételére. Elérkezettnek látta az időt, hogy Árpád tettét megkornázva megvesse a magyar államiság alapját Európában. Kegyetlen szigorral és következeteséggel hajtotta végre elképzeléseit, mely ezer év távlatából megítélve nagy politikai-diplomáciai bölcsességről tesznek tanúbizonyságot. Ügyesen lavírozva a papság és a császárság között független magyar államot hozott létre, mely hivatva volt a magyarság fenntartását és gyökéreresztését biztosítani Európában. Véresen nehéz alkotófolyamat volt ez, hiszen szabadságukat mentő törzsfők és a a hűbéri hatalmát kiterjeszteni akaró II. Konrád német császár egyaránt a zsenge államiság ellen törtek, de István állama kiállta a próbákat. Az új rend megerősödve került ki a harcokból, a fiatal magyar állam döntő játszmát nyert Európában. Mégsem csupán az államalapítás és a hadisikerek ténye az, ami Istvánt nemzeti nagyjaink közé emeli. Sokkal inkább az a zseniális felismerés, hogy a termelőerők fejlődésének korlátait jelentő ősközösségi termelési viszonyokat szét kell zúznia, s minden áron biztosítani kell a feudális termelési viszonyok kibontakozását. Ezzel illeszkedett be a magyarság Európába, s valójában ez biztosította a fiatal állam életrevalóságát Kilenc évszázadnyi visszakalandozás az időben alkalmat ad a párhuzam megrajzolására. Kilenc évszázad után 1945-ben nyílt csak új alkalom egy új állami minőség megteremtésére. A közben lepergett századok számtalan kísérletet hoztak ugyan életképes Magyarország újraalkotására, de IV. Béla, Róbert Károly vagy Hunyadi Mátyás törekvései zátonyra futottak az utódoknál, az utolsó négy évszázadban pedig az új minőségért, a társadalmi haladásért vívott harcok szorosan összefonódtak a függetlenségi küzdelmekkel, illetve a függetlenségi harcok váltak elsődlegessé, meghatározóvá, sikereik a társadalmi haladás feltételeivé. Rákóczi és Kossuth harcai azonban — hogy csak a legjelentősebbeket említsük —, elbuktak, s elbukott 1945 előtti történelmünk legnagyszerűbb kísérlete is, az 1919-es Tanácsköztársaság. Az 1945 utáni Magyarországra várt az a feladat, hogy valóra váltsa közel ezer év reményeit, a fegyverletételekkel záruló szabadságharcok, bukott forradalmak álmait. Az 1945 utáni Magyarországra várt, hogy mint I. István tette, a kor szintjén teremtse meg az új magyar államiságot, pusztítsa el a termelőerőket béklyózó feudálkapitalista kötelékeket — mindenekelőtt a nagybirtokokat felszámolva. Így született meg az Ideiglenes Kormány egyik legelső rendelete 1945. március 15-én: rendelet a földreformról, a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmívesnép földhözjuttatásáról. A szovjet csapatok akkor már javában harcoltak hazánk teljes felszabadításáért, de oldalukon már küzdöttek magyar egységek is. Még húsz napra volt szükség, hogy Nemesmedves községet is felszabadítva. 1945 április 4-én szárnyra keljen a hír: Magyarország teljesen felszabadult. Méltán vált ez a nap történelmünk második nagy szakaszának kezdődátumául, egyben szabadságunk szimbólumává. Vajon ez az új Magyarország, melynek időszámítása 1945. április 4-én kezdődött, kiállta-e a próbát? Ennek a huszonkét esztendős Magyarországnak ezer év tükrébe kell néznie ahhoz, hogy választ adhasson. A legégetőbb belpolitikai problémát — a debreceni Ideiglenes Kormány földreloiitti rendelkezéseit — már 1945. november 11-én törvényierőre emelte az új országgyűlés. December 6-án megszületett az országgyűlés döntése a bányák államosításáról. 1946. február elsején megtörtént a köztársaság kikiáltása és még ugyanabban az évben megkezdődött a nagyüzemek államosítása. 1947-ben megindult a hároméves terv és 1948. februárjában a csepeliek kezdeményezésére kibontakozik az első szocialista versenymozgalom Magyarországon. Ez az esztendő a fordulat éve, a népi demokratikus Magyarország kibontakozásának esztendeje. Az ország népe, immár nemcsak jog szerint, hanem ténylegesen is gazdája lesz az országnak. Sorsának önön irányítója. Jól sáfárkodott-e tulajdonával? Ha a magyar népgazdaság 1945 óta bekövetkezett fejlődését nézzük , nagy utat tettünk meg. 1945 és 1948 között a háborús károk helyreállításának feladatát eredményesen teljesítette az ország. 1949 és 1962 között a népgazdaság szocialista alapjainak megteremtése megtörtént. A bányák államosításával kezdődött és a mezőgazdaság szocialista átszervezésével fejeződött be ez a folyamat. Ezzel párhuzamosan gyarapodott a magyar ipar, köztük olyan pompás létesítményekkel, mint városunk, a Dunai Vasmű, mely 1966-ban már a leggazdaságosabban termelő kombinát volt a magyar vaskohászatban 1963-tól fejlődésünknek újabb szakaszát számíthatjuk, azt, melynek nem kisebb feladata van, mint a szocializmus teljes felépítése Magyarországon. Ezeknek a gazdasági eredményeknek társadalmi hátterét, a szocializmus teljes felépítése céljának realitását népi államunk legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség adja meg. Felsorolni sem könnyű, végigdolgozni és végigharcolni még nehezebb volt ezeket az éveket. Nem került kevesebb szigorba és következetességbe, mint I. Istvánnak a magyar államiság alapjainak lerakása és az ősközösségi termelési viszonyok megváltoztatása. Közben tettünk ugyan vargabetűket. Az eltelt huszonkét év történetében voltak átmeneti visszaesések, gazdasági és politikai torzulások is, a végeredményt azonban — ezer esztendő tükrébe tekintve — nem kell szégyellenünk! A kor szintjén, a szocializmus korának szintjén újra megtaláltuk helyünket Európában, sőt, a szocialista világrend országai közé illeszkedve a világban is. Ebben a barafci közösségben válhatott csak valóra nemzeti függetlenségünk megőrzése és társadalmi haladásunk biztosítása. Ez egyben kellő cáfolat minden olyan torz történészképzelgésre, melyet az 1945 utáni idők nyugati történészei megfogalmaztak Kelet- és Délkelet Európában nemzeti államok léte elkésett koncepció. A korszerű egy Osztrák-Magyar Monarchiához hasonló nemzetek feletti államalakulat lehet. Az igaz, hogy burzsoá nemzeti államok léte elkésett koncepció Kelet- és Délkelet Európában, de nem a szocialista államok léte. A „nemzetekfelettiségre” pedig tartalmasabb, pontosabb jelölésünk van: a nemzetköziség, két összetevő pedig így kapcsolódik egymáshoz, hogy szocialista hazafiság és proletárinternacionalizmus. Ez a szocialista haza, a nemzetközi munkásosztály, a szocialista világrend érdekeinek azonosságát és a hozzájuk való hűséget jelenti. Ezeknek a helyességét pedig nemcsak a magyar, hanem más szocialista nemzetek egyedi fejlődése és a szocialista világrend egészének erősödése már bizonyította. És bizonyította az új, szocialista Magyarország életrevalóságát is. R. A. Ezer év tükrében Éljen április 4., felszabadulásunk ünnepe!