Dunaújvárosi Hírlap, 1967. május (12. évfolyam, 35-43. szám)
1967-05-03 / 35. szám
tizenkéten ember tiltakozott a görög fasiszta diktatúra ellen Pénteken és szombaton a dunaújvárosi gyárakban és üzemekben, építkezéseken és hivatalokban tizenkét ezer ember vett részt azokon a röpgyűléseken, amelyen egyhangúlag követelték Manolisz Glezosz nemzetközi Lenin békedíjas görög politikus szabadon bocsátását, és tiltakoztak a görög nép legjobb fiainak üldözése ellen. A Dunai kormányhoz Vasmű dolgozói görög intézeti táviratukban az emberiesség és az igazság nevében emelték fel tiltakozó szavukat a görög fasiszta katonai diktatúra ellen, és szolidaritásukról biztosították Manolisz Glezoszt, sok száz görög politikus haladó társával együtt, támogatják igazságos harcukat. A dunaújvárosi járás falvaiban is felemelték szavukat a görögországi eseményekkel kapcsolatban. A budapesti görög követséghez tiltakozó táviratot juttattak el Beloiannisz — többségében görög nemzetiségű — lakói is, akik többek között ezt írták táviratukban: „Követeljük Manolisz Glezosz és a többi letartóztatott politikai fogoly szabadon bocsátását. Állítsák vissza a demokráciát ott, ahol született Átadták a Szocialista Hazáért Érdemrendül a párt régi harcosainak Meghitt ünnepség színhelye volt szombaton a Megyei Pártbizottság tanácsterme. A munkásosztály nemzetközi harci seregszemléjének előestéjén a párt 38 régi harcosának — köztük 11 dunaújvárosi kommunistának — átnyújtották a Szocialista Hazáért Érdemrendet. Herczeg Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára mondott beszédet. Méltatta a párt régi harcosainak a Horthy-fasizmus évei alatt kifejtett illegális tevékenységét, megemlékezett arról a hősies küzdelemről, melyet dacolva a veszéllyel, a legnehezebb időkben folytattak a szocialista Magyarországért. Dr. Tapolczai Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke nyújtotta át ezután a kitüntetéseket. A Szocialista Hazáért Érdemrenddel tüntették ki ezt G. Várnai Lajosné, Plesz Györgyné, Elekes Albert, Pataki Tamás, Grózner János, Varsandán László, Szabó György, G. Pintér István, Nagy László, Sarlós Ferenc és Jelinek Fülöp elvtársakat. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1967. MÁJUS 3., SZERDA Jöjj május, mi várva várunk Május elsején reggel valami csodálatos, varázslatos hangulat van az utcákon. Valami érthetetlen hatalom vidámra igazítja a tegnap még fásult ember arcát, tomboló vidámságot kölcsönöz a fiataloknak, és a várakozás izgalmát ülteti el a gyerekek szívében. Az idegen, aki május elsején reggel talákozik először a magyar városok és falvak népével, szükségszerűen jóhírünket vinné. Utánozhatatlan vibrálás van a levegőben, olyan ünnepi hangulat, amilyet semmi, egyetlen más ünnep sem tud teremteni — csakis a munka, a munkás szolidaritás ünnepe. Ha valamikor jó, május elsején gyönyörű élni. Ezen a napon valahogy minden vágyunk teljesül. Nincsenek bezárkózott szívű emberek, megszűnik a képmutatás — olyanok lesznek az emberek, amilyennek szeretnénk őket. Emberek. Másokkal törődő, önmagukat kizáró, vidám, boldog emberek. Az idén minden idők legszebb felvonulását láthatták Dunaújvárosban. Hiába voltak és vannak vélemények, hogy a májusi menetnek ez a módszere már nem jó, nem korszerű, enélkül már elképzelhetetlen lenne a májusi ünnep. Ez a felvonulás jelenti május elsején a közösséget, s az együvé tartozás az ünnep igazi tartalma. És az együttmenetelés, a szolidaritás korunk legszebb, legfontosabb szükségszerűsége. Májusi randevú Szoknyafodrozó szél fúj, azaz, ha még manapság is divat lenne olyan szoknyát hordani, melyet fodrozhatna a szél , az fújna. A szűk miniszoknyákkal nem sokra megy, így csak kellemes húsét érezzük, és áldjuk, mert kiviszi fejünkből a maradék álmosságot. Közben önkéntelenül is az induló ütemére igazítjuk lábunkat. Felvesszük a lépést. Az egész város, az egész ország, talán az egész világ felveszi most a lépést. Van valami csodálatos ezekben a május elsejékben. Az emberi létezésnek, az együvé tartozásnak láthatatlan fluiduma árad szét a levegőben. Megtölt bennünket, nevetést csal ábrázatunkra. Az utcákat, tereket elözönlik egymást megértő, kedvelő, vidám emberek. És mindenki ott van. Még az is, aki nem akar. Belülről űzi valami az embert, hogy ott legyen. Néha kis kényszer is. Ilyen kényszerről mesél a Vasmű egyik mérnöke este, miközben hazafuvaroz kocsiján: — Képzeld, a lányom! Névadóra utaztunk el, s egyre csak azon nyaggatott: apu menjünk haza felvonulni... Percenként ismételte, kénytelen voltam megígérni. . . Persze, hazajövetről szó sem lehetett ... Kénytelen voltam a sógoromékkal felvonulni ott... nagyon kellemes délelőtt volt.. ! így néz ki az adminisztratív kényszer! Az adott esebben négy és fél éves. Következetessége tündéri. Persze, jutalma sem maradt el: — A lányom került a középpontba... Mindenki léggömböt akart neki venni . . A végén már annyit kapott, hogy legegyszerűbb lett volna a kocsira kötni, s egyből hazarepülni. . . Léggömb. A dunaújvárosi srácok sem panaszkodhattak léggömbhiányra. Ezrével, tízezrével imbolyogtak a sokszínű léggömbök. Alig akadt olyan kis filmjnek akinél legalább egy nő lett volna. A léggömb-pálmát mégis a Kisker egyik dolgozója vitte el. Legalább öt tucattal kezében biciklizett a Kis-Vasmű úton — a kis srácok legnagyobb irigykedése kísérte. Talán abból a felnőttből is az irigység beszélt, aki így szólt: — Nem ő viszi a léggömböt, hanem ez a léggömb . .. * Pontosan tíz órakor elkezdődik a felvonulás. A város vezetői után ott vonulnak a munkásmozgalom veteránjai. Itt is, ott is taps köszönti őket. Hátrébb rendezők szaladgálnak, némelyik máris lazított nyakkendőjén. Patakokban ömlik homlokukról a víz. Rekedten rendezkednek, hogy maradjon meg a szigorú sorrend. Akire később kerül sor, akik még ráérnek, több lehetőség közt is választhatnak. Van, aki eloldalog a Gourmand felé. Már kint az utcán nagy sor áll. Sör és narancsital a két legkeresettebb ... és természetesen a fagylalt. A sportolók azonban közvetlenül az iskolák után jönnek, így marad számukra a másik lehetőség: nézni az iskolásokat. A Dunaújvárosi Kohász sportolói közt nem egy országos hírű versenyzőt látunk. Ott magaslik Nyers hatalmas alakja, s mint mindig, most is szétáradó vidámság van körülötte. A labdarugókhoz ez is, az is odafut: — Hogy ment Csepelen? Hol Nagy Ferit, hol Andriskát kapják el. Alig győznek válaszolni. Közben már közelednek a gimnazista lányok. Az alkalmi sporttanácsok egyből kimondják feloszlásukat. Siet mindenki az út széléhez kislány- nézőbe ... Hiszen szép (Folytatás a 2. oldalon)