Dunaújvárosi Hírlap, 1967. június (12. évfolyam, 44-52. szám)

1967-06-02 / 44. szám

Pedagógusnapra Hiszem, hogy a Pedagógusnap soha nem lesz az üres meg­szokás ünnepe. Mi, szülők, mikor gyermekeink kezébe adjuk a pedagógusnapi virágcsokrot, küldjük azoknak a volt nevelőknek is, akiknek nevét, arcát elmosta már az idő. Pedagógiai pályára nem azért megy az ember, mert szereti a betűket, számokat, a természet és a társadalom törvényeit. Pedagógus az lesz, aki az embert szereti és tiszteli. Ez soha nem süllyedhet megszokássá. A Pedagógusnapon nem azt az utat ünnepeljük, amely az első leírt vonalkától az integrálig húzódik. Ez csupán tárgyi is­meretsor. Mögötte az embert kell keresni, aki évezredes útján eljutott a husáng hasznosságának felismerésétől az űrhajók meg­szerkesztéséig. S a kisgyerek hiába bámul már a rácsos ágyból a televízió képernyőjére, hiába veszik körül a technikai csodák, a pedagógusnak mindig ott kell kezdenie, hogy mennyi egy pál­cika meg egy pálcika. A civilizáció minden nemzedék számára itt kezdődik. És valahol ez a humánum bölcsője is. Az elmúlt félszázad alatt két világégés sejttette meg, men­­nyire törékenyek a civilizációk. És láttuk, milyen döbbenetesen olcsó tud­ lenni az emberi élet. De az utolsó ötven év a humá­num győzelmének fél évszázada is. Városok romjaiból, koncent­rációs táborok szögesdrótjaiból, könyvmáglyák hamujából emel­kedett fel a megalázott, meggyötört ember, hogy saját képére és hasonlatosságára gyúrja át a földet. A jövő azon múlik, milyen lesz a holnapot formáló ember. Mi megértjük, milyen nagyszerű magasságokat érhet el az ember, és milyen szörnyű mélységekbe süllyedhet. Nincs a földnek an­­­nyi virága, amennyit megérdemelnek azok, akik emberségre neve­lik gyermekeinket. Hivatás­a üres frázis lesz, ha eltitkoljuk, tar­talmát. A Pedagógusnapon tisztelettel állok meg az ember előtt, aki életünk növekvő gazdagságában, szikrázó gépkocsik és szé­pen öltözött tanítványok között három-négy éve ugyanabban a ruhában áll fel­ a katedrára. Tisztelettel szólok azokról a fiatal fiúkról és lányokról, akik abban a bizton tudatban vállalták ezt a hivatást, hogy negyven évi küzdelmes pályafutásuk ezerhárom­száz forinttal kezdődik, és kétezerháromszázzal végződik majd. Akik érdemesnek tartják az ország isten háta mögötti zugaiban is leélni az életüket, távol a civilizációtól, amelynek fáklyavivői. Tisztelettel szólok azokról a tanítónőkről, akik kisgyerekek szere­id­ben élve nem vették észre, hogy egyedül maradtak, megcsal­ták magukat a gyermekekért. A­­z életükben nem a betűk rajzolása és nem a szám­tan­példa elmagyarázása a nehéz. Hanem felállni napról napra a ka­tedrára, szembenézni harminc-negyven kisgyerekkel, akik között van jólfésült és elhanyagolt emberke, elkényeztetett és megalá­zott emberke, tudatos szülök és kiégett szülök gyermekei. Hozzák az isk­olába napról napra a szülői gondoskodást, hitet, simogatást, de hozzák a pedagógus elé megalázottságukat, kétségbeesésüket s az ütések kék foltjait is. Hozzák az utca derűjét, és az utca durvaságát. Hozzák a harsogó egészséget és a betegségek sápadt­ságát. Hozzák az egyke gőgjét és a kilenc gyerek szerénységét. Hozzák kéretlenül az arcukon, a tekintetükben, a hangjukban, gondolataikban. És itt nem szabad elfáradni. Nem szabad kiábrándulni sem. Más, ha az ember a hivatali főnökeinek felelős a munkájáért, és más, ha egy tehetetlen, segítségre, bíztatásra szoruló kisgye­reknek. Ez a nyomasztó felelősség — mindegy, féltésnek vagy szeretetnek nevezzük-e — végigkíséri a pedagógus életét. S ha néha kétségbeesetten próbál is a szülőkkel, a társadalommal osz­tozni ebben a felelősségben, végül is ő az, aki egyedül is, ma­jdra maradva is folytatja harcát. Betűket, szavakat lehet szériá­ban gyártani, de akik leírják a betűket és számokat, azok egye­diek. Szépen kiegyengetni a kis gerinceket, felemelni a lesütött tekinteteket, mosolyt varázsolni a fáradt kis arcokra. Igen ez a munka megérdemli, hogy külön ünnepe legyen. Virágokban és tiszteletben gazdag ünnepe. Nagy Jenő VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1967. JÚNIUS 2., PÉNTEK A Duna-part rendezési tervéről tárgyalt a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága A Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága kedden, május 30-án meg­tartott ülésén az építési és közleke­dési osztály előterjesztette a Duna­­part részletes rendezési tervét. Ez alkalomból megjelent és az előter­jesztett jelentéshez szóbeli kiegészí­tőt adott Rácz Márton tervezőmér­nök, a VÁTERV munkatársa, a terv készítője. A Duna-part jelenleg formált és rövidesen kialakuló végleges megje­lenési képe elsősorban a part megerősítését célozza, szakadó tehát minden itt elhelyezett létesítmény­nek ezt a fő célt kell szolgálni, vagy legalábbis nem szabad e célnak el­lentmondani. Ez a megkötöttség ve­zette a tervezőt, amikor a város il­letékes intézményeinek meghallga­tása után múlt év elején hozzákez­dett a tervek elkészítéséhez. Talaj­tanilag négy szakaszra oszt­ható a Duna-part, melyek közül hasznosítás szempontjából legérté­kesebb a Dunától elrabolt, feltöltött, úgynevezett kazettás terület. Ezen a területen az építés alatt álló főlép­csőtől, tehát a főtértől délre helyezik el a sportpályákat, közöttük három labdarúgó pályát, hét kézilabda, négy röplabda pályát, 4 teniszpályát és számos atlétikai pályát. Ide kerül­nek majd az öltözők is. A sportpá­lyák megközelítésére négy méter szé­les autóút készül, melynek egyik vége az Eszperantó úton, másik vége az Óvárosban csatlakozik a már meg­lévő városi utakhoz. A szakadó part és a kazetták kö­zötti úgynevezett törmelék­lejtő gyakorlati hasznosításától el­tekinteni, mert ezt a területet kell a partvédelem szempontjából a DU­­NABER által elkészített formában, érintetlenül kell hagyni. Itt lehető­ség lesz kis vízigényű, nagy párolog­tató képességű fák ültetésére, lige­tek, sétányok kiképzésére. A lépcsőzetesre kialakított terü­let hasznosítása is csak ilyen for­mán lehetséges. Erre a területre vi­szont fákat sem lehet ültetni. Az itt kialakított sétányokon padok szolgál­ják majd a sétáló városiak kényel­mét. A part és a beépített városi terü­let közötti szakaszt ugyancsak par­kosítják és kevés vizet igénylő nö­vénnyel telepítik be. Az iskolákhoz közel eső területen sportpályák épül­nek majd és a Castrum városrész mentén római kőtár létesítését ter­vezik. A rendezési terv fontos alapelv­ként hangsúlyozza, hogy csak sok vizet nem igénylő intézmények lé­tesíthetők, növények ültethetők a Duna-parton. Az építési és közlekedési osztály vezetője, Őry Zoltán elmondotta, hogy 1967 szeptemberétől kezdő­dően a Duna-part egyes már elké­szült szakaszain megkezdődhetne sporttelepek építése. Dr. Maróti Já­­­nos tanácselnök pedig arról tájé­koztatta a végrehajtó bizottság tag­jait, hogy a rendezési terv megva­lósításához valószínű, hogy az elkö­vetkezendő évek várospolitikai ter­vei alapján, társadalmi munka és vállalati hozzájárulással kell felépí­teni a Duna-parti sporttelepeket. A végrehajtó bizottság tagjai és a meghívottak nagy aktivitással vet­tek részt a rendezési terv vitájában, melynek során sok szó esett az el­készült partfal fenntartási költségei­ről. Más téma kapcsán, a hozzászó­lások eredményeként a végrehajtó bizottság utasította az építési és köz­lekedési osztályt, hogy a végleges strand elkészültéig jelöljön ki ideig­lenes dunai szabad strand terüle­tet és ott az anyagi lehetőségekhez igazodva teremtsen kulturált fürdé­si, öltözési és egészségügyi körülmé­nyeket Folyamatosan felújítják a lakóházak csatornahálózatát Nagy fába vágta a fejszéjét az In­gatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat, amikor fél éve megkezdték a város lakóházainak csatorna-felújí­tását. A munka a Barátság város­részben kezdődött. Az ottani munká­ról, valamint a csatorna felújítás to­vábbi menetéről V­a­d­ó­c­z Ferenc, az IKVV főépítésvezetője tájékoztat­ta munkatársunkat. __ A munka célja, hogy a partfal­védelmi munka befejezéséig meg­szüntessük a lakóházakból a víz, a szennyvíz elfolyását. Ennek érdeké­ben végig a Duna-part mentén, majd később az egész városban kicserél­jük a lakóházak vízcsöveit és az onnan kivezető csatornákat. A mi munkánk a város csatornahálózatá­nak vegyszeres javításával párhuza­mosan halad. A Barátság városrészben a házak­ból kivezető csatorna-aknák kibontá­sával kezdődött a munka. Az aknák szerencsétlen helyen, éppen a lép­csőházi ajtók előtt tátonganak, bi­zony több hónáig is.­­ Két okból kellett a tél végén kiásni a gödröket. Egyrészt a csator­názási terv elkészítése indokolta, másrészt, vállalatunk akkor tudta az ásást elvégeztetni. A város több ré­szében az akna­nyílások az épületek háta mögé kerülnek, másrészt nem ássuk ki hónapokkal a csatornázás megkezdése előtt — ígéri a főépítés­vezető. A Barátság városrészben négy épületben elkészült a végleges csa­torna. Az eternit csöveket forrcsőre cserélték ki a Thälmann, a Dimit­­rovgrád utca és a Marx tér épületei­ben. A közeljövőben újabb kilenc lakóháznál fejeződik be a munka, jú­nius végéig pedig a feltárt épületek közül a Schönherz utcáig elkészül­nek a csatorna cseréléssel. — Az idén 1,8 millió forint értékű munkát szeretnénk elvégezni. Ebben a Barátság városrészi munka befe­jezése és a Dunasor, Gagarin tér csatorn­a fel­ú­j­ításá­n­a­k megkezdése szerepel. A további menetrend: fo­lyamatosan haladunk először a Du­na part mentén végig a Castrum városrészig, aztán 1969 végéig sort kerítünk a belső városrész csatorna­­cseréjére is. Gondot okoznak az alá­pincézetlen épületek, itt az egyes földszinti lakások kibontásával jár a munka. A lakóházi csatorna felújí­tásra 8 millió forint az előirányza­tunk. A felújításból a legújabb lakóépü­letek maradnak csak ki, így a Dózsa György úti lakótelep, a Táncsics Mi­hály utcai nagypaneles házak, vala­mint a Ságvári II. épületei, ahol a partvédelem követelményeinek meg­felelő csatornákat építettek be. Egyelőre vita folyik a Castrum vá­rosrész csatornafelújításának szük­ségességéről is, valószínűleg itt is elvégzik a cserét. Teher­bírás: 5-6 tonna Két új darut kap a kikötő. Az egy­re növekvő forga­lomra és a régi daruk öreg korára való tekintettel szükséges az újak megépítése. Teher­bírásuk markoló üzemnél öt, horog üzemnél hat ton­na, pontosan an­­­nyi, mint a régie­ké, viszont kar­bantartásuk, keze­lésük sokkal mo­dernebb, kön­­­nyebb. Az új da­ruk építését május e­lején kezdték meg a Magyar és Darugyár Hajó­­dol­gozói az öbölben Képünkön: a hegesztők bekötik a forrcsövet a Barátság városrész egyik pincéjében

Next