Dunaújvárosi Hírlap, 1967. július (12. évfolyam, 53-60. szám)

1967-07-04 / 53. szám

P VÁROSI BIZOTTSÁGÁÉ* A VÁROSI TANÁCS LAPJA XII. ÉVFOLYAM, 53, SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR 1967. JÚLIUS 4., KEDD Ja« másik arca Kommunisták vagyunk, nem szentek. Azt hiszem mindan­­­nyiunknak vannak fenntartá­sai, mindenkinek van más véleménye egyről-másról, így vagyunk anélkül, hogy egy pil­lanatra is kétségessé válna világnézetünk. Pedig nem fojt­juk magunkba kételyeinket, e­llenkezőleg, ha elvtársak kö­zött vagyunk vállaljuk a leg­rosszabbat: a mieink szemé­ben leszünk értetlenek, aggá­­lyoskodók, ellenzékiek. Nehe­zen hagyjuk magunkat meg­győzni, pedig bensőnk, szí­vünk alig várja, hogy vita­partnerünk győzedelmesked­jék. De ha olyanok közé kerü­­lünk , akikről tudjuk, vagy sejt­jük, hogy csak velünk utaz­nak, de nem hozzánk tartoz­nak, egy pillanatra sem mu­tatjuk kételyeinket. Dehogy is mutatjuk, hiszen bennünk az nem a tagadás gyermeke, és aki csak utazó egy vonaton, könnyen félremagyarázza a mozdonyvezető minden kis csikord­ulásra felfigyelő aggo­dalmát. Nem könnyű így élni. A mieink közül is gyakran kiló­gunk, mint értetlenek, aggá­­lyoskodók, az idegenek meg mint szemellenzős bigotról nyi­latkoznak rólunk. Ki lassab­ban, ki gyorsabban, elérjük, és vállaljuk is, hogy e maga­tartás miatt esetleg sem bará­taink, sem ellenségeink nem szeretnek minket. És különösképpen ben­amennyire kön­­­nyen elviseljük ellenségeink ellenszenvét, annyira fájdal­mas, hogy nélkülöznünk kell .ja e.salv­­ovid idői, is — elvtársaink, barátaink kö­zelségét. Ilyenkor izzik fel bennünk gyűlölet, amelyet titkon mindannyian táplálunk a ma­­ár minden helyzetben ott­hon él­t, világnézetét titkoló kispolgár ellen. Vannak emberek, akik nem apró részkérdésekről alkotott véleményüket, de világnézetü­ket társadalmunkhoz v jó vi­szonyukat is tud­ják óráról­­órár­a változtatni. És ami lé­nyeges: mindig úgy, annak les­sen, aki hallja, vagy látja. Elég sok ember él közöttünk, akinek más a hivatalos és más a magánvéleménye, aki ugyan­­i­­sn kérdésről másként nyilat­kozik munkaköpenyben és másként háziköntösben. Mi megvetjük azokat, akik — mert mi vagyunk többen — velünk vannak, de ha csak egyetlen társaságban is ki­sebbségbe szorulnak, azonnal megtalálják helyüket az ellen­ség trcvonalában és ellenünk­re foglalnak állást. Megvetjük őket, mert ellenségben is csak a nyílt sisakos bátrat lehet tisztelni. Keveset beszélünk manapság az ellenségről. De azokról is szinte szégyenlősen hallgatunk, akik csak helyen­ként, időnként vannak velünk. Hány olyan ember él közöt­tünk, aki hozzánk dörgölőd­­zik, mert velünk, nekünk kell dolgoznia, de barátait véletle­nül sem közülünk válogatja? Nem is mindig tudjuk, ki az a néhány Janus-arcú, aki sze­münkbe mosolyog, hátunk mögött fúj mindannyiunkra. Mert ők aztán igazán jól meg­választják, hogy hol, mikor, kinek és mit kell mondani. Becsapnak bennünket, mert megbontják sorainkat, és azt a látszatot keltik, mintha mi mindannyian olyanok lennénk: barátnak, elvtársnak rossz, el­lenségnek meg becstelen, gyá­va. Csináljunk egy-két rossz na­pot a képmutatásba, dörgölőd­­zésbe beletanult kispolgárnak azzal, hogy aki mindenkinél jó akar és jó tud lenni — ná­lunk találjon következetes visszautasítást! Miskolczi Miklós 2* Túlteljesítette kongresszusi vállalását az ívfényes kemence Az acélmű fvfényes kemencéjének dolgozói a KISZ VII. kongresszusa tiszteletére ezer tonna többletacél­gyártást vállaltak. Június 30-án este 10 órára eleget tettek vállalásuknak, I. félévi tervünkön felül 1100 tonna ötvözött acélt csapoltak. Első hat hó­napi tervüket ezzel 128 százalékra teljesítették. A III. negyedévre 330 adag sav­álló acélra van megrendelésük. Az ívfényes kemence brigádjai többlet­­termelésükkel jelentős előnyre tet­tek szert a tételes tervteljesítés­re.1. Visszatértek a küldöttek A KISZ Dunaújvárosi Bizottságá­nak négytagú küldöttsége vasár­nap érkezett vissza a KISZ VII. kong­resszusáról. A küldöttség egyik tag­ját, Szarka Rudolfot a kongresszus a KISZ Központi Bizottságának tag­jává választotta. A pénteki ülésen Vajó Péter, a KISZ KB titkára ol­vasta fel városunk ifjúkommunistái­nak köszöntő levelét. Harminc lakást adtak át az építők Pénteken, június 30-án újabb har­minc lakást adtak át a Ságvári II. városrészben az ÉM. 26. sz. Épí­tőipari Vállalat dolgozói. Ezzel a át­adási aktussal nemcsak teljesítették, hanem tizennégy lakással túl is tel­jesítették első félévi lakásátadási tervüket. Vízi úton megérkezett a KÖi­ÉM három h­engerállványa A dunaújvárosi kikötőbe­ vízi úton­ megérkezett a Szovjetunióból a szé­kesfehérvári szélesszalagú henger­mű három nagyméretű hengerállvá­nya. A hengerállványoknak nem­csak a súlyuk, de a méretük is igen nagy A legnagyobb gépalkatrész súlya száznegyven tonna. Elszállítá­sukra komoly előkészületeket tet­tek. Eddig két nagyteljesítményű úszódaru, a József Attila és a Jó­kai Mór darukat hozták le Duna­újvárosba, s különleges vasúti szállítókocsikról is gondoskodnak. A nem mindennapi műszaki fel­adatra, az óriási gépalkatrészeknek az uszályokból való kiemelésére és vasúti szállítására rövidesen sor ke­rül. Három éves a negyvene! Három éve, hogy a Betone­lem­­gyártó Vállalat dunaújvárosi tele­pén megkezdték a szobafal nagy­ságú házelemek gyártását. Azóta termékeikből Dunaújvárosban, Szé­kesfehérváron, Péten és Szekszárd­on készültek lakások. A házgyár bri­gádjai, amelyek a kongresszusi ver­seny során elnyerték a szocialista üzem címet, az év első felében is jól dolgoztak A jubileumi verseny­ben 330 lakáshoz elegendő­­agypa­­nelt készítettek, ötvennéggyel töb­bet, mint a múlt év azonos idősza­kában. Benépesült az Úttörőváros Hétfőn reggel benépesült a Vidám Park Úttörővárosa. A Gagarin őrs­vezetőképző táborba kilencven kis­dobos és úttörő őrsvezető költözött be, öt felnőtt és négy ifi úttörőve­zető felügyelete mellett tíz napot töltenek el a panel víkendházakban A leendő őrsvezetők naponta hat órás foglalkozáson vesznek részt, el­méleti és gyakorlati képzést kap­nak. A tíz nap gazdag programjá­ból akadályverseny, számháború, strandolás és tábortűz emelkedik ki Az ünnepélyes zászlófelvonásra hét­főn került sor. Ugyancsak megnyílt , egyelőre kétszáz résztvevővel — a Vidám Parkban a napközis úttörőtábor is Naponta 10 mázsa fagylalt Naponta tíz mázsa fagylaltot készít a cukrászüzem, mégpedig 5-6 félét. A hagyományos csokoládé és vanília ízű keveréken kívül mogyo­rót, citromot és a többi gyümölcsfagyit is gyártják. A megfőzött mas­­­szát az idén nemcsak hideg vízzel, hanem az üzem új elektromos hűtő­­berendezésével fagyasztják, azaz -1- 2 fokra hűtik. Így azonnal szállíthat­ják az üzletekbe. Az új mechanizmus közelebbről Vállalati előkészületek a Vasműben Állandó beszédtémánk a gazdasági irányítás rendszerének reformja, a változás, amely tetteink új rendjét szabja meg nemcsak 1968. január 1-től, hanem részben már ma is. A Vasműben több, mint két hó­napja alakult az Előkészítő Munka­­csoport, melynek feladata a refor­mot előkészítő kormányhatározatok, rendeletek figyelemmel kísérése és ezek alapján javaslatadás a vállalat tennivalóira. Az Előkészítő Munka­­csoport vezetője Horváth Aurél, őt kereste fel munkatársunk, hogy a Vasműnek a gazdasági irányítás re­formjának előkészítésével kapcsola­tos munkáiról tájékoztassa olvasó­inkat. Elsőnek egy forma! kérdés. Kik­ből áll a csoport, milyen szakte­rületen jártas emberekből? — Nyolcan vagyunk. Három mér­nök, hőreTM o’'?'1,".'ásV. w mérnök­­közgazdász és egy jogász. Mindan­­­nyian a vállalati élet más-más pont­járól, különböző főosztályokról illet­­v­e a főkönyvelőség különböző terü­leteiről kerültünk ide, hogy sokol­dalúan, a vállalati tevékenység szé­leskörű voltával összhangban vé­gezzük munkánkat. s­zilven a csoport munkamódszere, munkáink eredményét hogyan ismertetik az illetékes vállalati vezetőkkel? — Eddig négy területtel kellett részletesen foglalkoznunk, ezeket felosztottuk magunk között. Ami­kor egy-egy anyag megérett meg­vitatjuk magunk között, majd a műszaki igazgatóval és az érintett szakterületen dolgozókkal közösen. E két vitafórum után már végleges formában az előkészítő munkabizott­ság elé kerül, amely a vállalat ve­zetőiből, főosztály­vezetői­ből, önál­ló osztályok vezetőiből, valamint a csoport tagjaiból áll. Eddig még nem adtunk dolgot a bizottságnak. A na­pokban juttattam el az első három témára tett javaslatainkat az igaz­gatói tanács titkárának. Rövidesen hetenként kell elkészülnünk egy je­lentéssel, ha lépést akarunk tartani az egyre sűrűbben megjelenő kor­mányhatározatokkal. A reform alapvetően megváltoztat­ja a vállalatok külső kapcsolatait. Ez különösen érinti a Vasművet, amely eddig jórészt gazdákodás alá vont termékekből élt és ugyan­­ilyeneket termelt, vagyis külső kapcsolata igen szűk körben, szi­­gorú rend­­­­erint mozogtak, ami a jövőben gyökeresen megváltozik így jogos a kérdés, milyen külső kapcsolatokat épített ki a csoport? — Elég hosszúra sikerült a lista amelyen azoknak a nevei szerepel­nek, akikkel fel kellett. Illetve fel kell vennünk a kapcsolatot. Az Or­szágos Tervhivatal, a KGM és Vaskohászati igazgatóság négy-négy a főosztályát, a Beruházási, a Külke­reskedelmi és a Magyar Nemzeti Bankot, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottságot kerestük fel ed­dig. Még hátra van a Külkereske­delmi Minisztérium, az Anyag- és Árhivatal, a Pénzügyminisztérium és a társvállalatok. Munkánk rendjét, s így az említett szervek felkeresését­ is a kormányhatározatok meglelő­­­­­sének sorrendje határozza meg. Mi volt a csoport első konkrét munkája? — A Gazdasági Bizottság 1/1967- es határozatáról készítettük első je­lentésünket. Ez sorolja fel a terme­lő és külkereskedelmi vállalatok új elszámolási formáit. Elvégeztük e formák képletekbe öltöztetését, né­hány gazdaságossági számítást az egyes lehetőségek szerint, valamen­­­nyi tényező figyelembe vételével. Elektronikus számológéppel modell­­példákat dolgoztunk ki bizonyos ha­tárok között mozgó árakkal. Jelen­leg a saját számlás rendszer van ér­vényben, ami azt jelenti, hogy a Metallimpex megveszi tőlünk bel­földi árjegyzék­ áron termékeinket, hogy hol adja el és mennyit kap érte, arról hivatalosan fogalmunk sincs. Természetesen műszaki, szakmai kapcsolataink nem ennyire elszige­teltek, s magánszemélyként is ér­deklődik az ember a külföldi árak iránt, de ez nem hasonlítható azok­hoz a széleskörű gazdasági számítá­sokhoz, amit most gyártmányonként, vagy gyártmánycsoportonként el kell végeznünk. Ismernünk kell termé­keink e­xportképességét, ártámogatá­si igényét azoknak a cikkeknek, me­lyek önköltsége magasabb, mint a világpiaci ár. Természetesen az ár­támogatást csak ideiglenes szük­­séges rossznak tekintjük. Hos­­­szabb távon el kell érnünk, hogy valamennyi exportált termékünk ön­költsége is versenyképes legyen a világpiacon. Különösen fontos az átalakítási munkafázis költségének és a különböző termékek külföldi ár­különbségének viszonya. A Metall­impex rendelkezésünkre bocsátotta az 1966. évi exportunk eladási árait, melyekből kiderült, hogy a melegen és hidegen hengerelt lemezek árkü­lönbözete nem fedezi az átalakító munkafázis költségeit. Igen közeli volt az eladott melegen és hidegen hengerelt lemezek ára egymáshoz Viszont az is tény, hogy az akkori gyártmányszerkezet nem képviseli a hideghengermű tényleges gyártási lehetőségeit, s vékonyabb lemezek eladásával jelentősen növelhetjük a dollárbevételt, gazdaságossá téve a hideglemez exportot . A Gazdasági Bizottságnak 13/ 1967-es, a termékforgalmazás rend­jével kapcsolatban hozott hatá­rozatai nyomán a kérdések újabb sorára kellett választ keresni. Igény­be ve­gyük-e jövőre is a bennünket alapanyagokkal ellátó Kohászati Alapanyagellátó Vállalat szolgáltatá­sait, vagy sem­ milyen mennyiségben állunk a Ferroglóbus rendelkezésé­re. ma — Belföldi szállítóink és a Vas­közül feltétlenül ki kell kap­csolni a Kohászati Alapanyagellátó Vállalatot, mivel közvetlenül is tu­dunk igényeink szerinti ütemezéssel szállítási szerződést kötni, amivel tonnánként egy forintot megtakarí­tunk, éves szinten mintegy másfél millió forintról van szó. Viszont a külföldről érkezett anyagoknál je­lentős előnyei voltak a KAV szol­gáltatásainak. Nem folyamatosan érkeznek az ércszállítmányok, de az agadozó készlet nem a vállalati eszközöket kötötte le, hanem KAV-ét, szintén az viselte a por­o­tási veszteséget. Viszont jövőre már a KAV is fizet eszközlekötési járu­lékot, s emiatt fennáll annak a ve­szélye, hogy ennek költségét ránk hárítva elvész jelenlegi legnagyobb előnye. Alaposan megismertük a kö­rülményeket, a döntéshez árajánla­tot kértünk a Metallimpextől és a KAV-tól is. Milyenek a belföldi piaci kilátá­sok? — A Vasmű lemeztermelésének nyolcvan százalékát negyven nagy­­fogyasztó, további tizenötöt a Fer­­roglobus veszi át, aki a kisfogyasz­tók százait, talán ezreit látja el le­,­mezzel. A Ferroglobusnak tíz szá­zalékkal olcsóbban adunk el, ezért bizonyos mértékig­­ célszerű lesz a Vasműnek csökkenteni a Ferroglo­­bus részesedését. A pontos arányok kialakításához még előbb ki kell dolgoznunk, hogy milyen súlyhatá­rig érdemes foglalkoznunk közvet­lenül a megrendelőkkel, s mi az, aminél kevesebbet nem vállalunk, tájékozódnunk kell raktározási kér­désekben is. Negyven nagyfogyasz­tónkkal szemben is más jellegű kapcsolatokat kell teremteni. Eddig a KOHÉRT kiutalta termékeinket, s így vásárlóinkat. Most magunk­nak kell a fogyasztók elé menni, begyűjteni a rendeléseket, ajánla­tokat tenni, mindez új funkciót je­lent a vállalat esetében. Bizonyára sok érdekesség van még a csoport eredményei, tapasztalatai között a beruházásokkal, az újítá­sokkal, találmányokkal foglalkozó határozatok kérdéseiről. Mind kö­zül talán a részesedésről szóló kelti a legnagyobb érdeklődést. Mennyire jutottak ennek a hatá­rozatnak a feldolgozásában? — A határozat végrehajtási uta­sítását szeptember 30-ig kell kiad­ni a minisztériumoknak, a szak­­szervezeteknek közösen, így itt egyelőre nem sokat tehetünk. A határozat három részesedési cso­portot sorol fel. Az elsőbe a mi­niszter, illetve a vezérigazgató ál­tal kinevezett legfelső szintű vál­lalati vezetők tartoznak, akiknek a bérét csak 75 százalékban garantál­ják. Tehát ha a vállalat nem nye­reséges, fizetésüknek csak 75 szá­zalékát kapják, viszont a nyere­ségből képzett részesedése ennek a csoportnak az évi alapfizetés 80 százalékát teheti ki.­­ A második csoportban a bér 35 százaélka biztosított, s a része­sedés a csoport átlag 50 százaléka. Ide a közvetlen termelésirányítók, a vállalat tevékenységét jelentősen befolyásoló tervezők, technológu­sok, közgazdászok, szervezők tar­toznak. A harmadik csoport bére száz százalékban biztosított, s ré­szesedése 15 százalékot tesz ki. Ide a fizikai és részben az alkalmazot­ti állomány sorolható. Az előírás csak a csoportok átlagára vonatko­zik, de maximumot nem ’’korlátoz egyetlen kategóriában sem, ami azt jelenti, hogy senki sem lehet biztos abba­n, hogy­­ megkapja a 13. 30, vagy 80 százalékot, de kaphat­­ja ennek többszörösét is, ha meg­érdemli. E rendelet kommentálásához mindös­­­sze annyit, hogy, aki többet nyerhet, az többet is veszíthet a kategorizálással. A nagyobb lehetőségekkel, a nagyobb fele­lősséggel szemben ott áll a nagyobb koc­kázat is, nemcsak a vállalat, hanem a vállalat vezetőinek számára is, amikor sa­ját zsebük figyelmezteti őket a vállalat eredményességére és eredménytelenségére egyaránt. Ami az Előkészítő Munkacsoport mun­káját, létrehozását illeti, egyelőre egyet­len megjegyzést érlelt meg az idő: rend­kívül nagy szükség van rá nemcsak a Vasműnél, minden vállalatnál. Ezt bizo­nyítja a Vaskohászati Igazgatóság utasí­tása is, amely előírta éppen a Vasmű ta­pasztalataira építve a kohászati vállala­toknak, hogy mindenütt legyen felelőse a gazdasági irányítás reformja vállalati előkészületeinek. — k —

Next