Dunaújvárosi Hírlap, 1968. január (13. évfolyam, 1-9. szám)

1968-01-03 / 1. szám

( Felkészülés, tervek, remények Beszélgetés a 0. Kohász labdrágéiról Palicskó Tibor edzővel, Ullmann István szakosztál­yezetővel és Barts Oszkár egyesületi elnökkel A beszélgetés, szinte törvényszerű már ez, az átigazolásokkal kezdődik. — Olyan játékosokat igyekeztünk hozni, akikre valóban szükség van — mondta Ullmann István. — Alap­­elképzelésünk az volt, hogy egy ka­pust feltétlenül kell szereznünk. Vé­delmünk erősítésére is szükség van, hiszen Andriska, Csepecz és Nagy Feri már harminc évesek. Játékuk­ra ugyan feltétlenül számítunk, de mögöttük kellenek a fiatalok... Az erősítés különben sem azt jelenti, hogy kész játékosok jönnek ... így került Dunaújvárosba a 29 éves Varga a BVSC-ből kapusnak. Mint Palicskó Tibor mondta, az NB I B egyik legjobb kapuvédője volt. De így került ide a 23 éves Oláh, aki középhátvédnek és beállásnak egyaránt alkalmas. Kamarás, a ma­ga 20 évével a legfiatalabb az újak közül. Középpályásnak és védőnek is jó Csörne pedig az a középpá­­lyás, aki képes felzárkózni a táma­dások befejezéséhez­ is. 21 éves, gyors játékos. 18 góljával a harma­dik lett az NB I­ B gótlövő listáján A 18-as utazó keret Ilyen bevezető után természet­­szerű a következő kérdés. Mi lesz Aczéllal, Borsányiv­al és Solymosi II-ve­l? Palicskó Tibor megfontol­tan válaszolt: — Aczélra, Borsányira és Soly­mosi II-re feltétlenül számítok, de csak akkor, ha változtatnak eddigi életfelfogásukon ... Most már min­den posztra legalább két, közel azo­nos képességű játékosunk van ... Bérelt helye tehát senkinek sem lesz a csapatban. — Másokkal nem igyekezett erő­síteni a csapat? — De igen ... Az átigazolási rend­szer azonban helytelen — válaszolt Barts Oszkár. — Az egyesületek pél­dául nagyon megkötötték magu­kat ... Persze, mi sem engedtünk volna el standart-játékosokat... — Tárgyaltunk több játékossal is — folytatta Ullmann István. — Még az ősszel Sárközivel és Hajdúval... de mind a ketten az MTK-ba men­tek. Szó volt még Soproniról, de ott hármas csere volt. Horváth a BVSC- ből ment, Soproni pedig Győrből Szombathelyre... • Tárgyaltunk pécsi Pappal és Törökkel, de egyi­­­ket sem engedte el egyesülete. Sze­rettük volna megszerezni a gyulai Dávidot és Kékesit is a Vasasból... — És Pupperttel mi van? — Itt dolgozik már a vasműben... A Komló nem engedte el, de meg­fellebbezzük a döntést... — Ezek után ki utazik el kedden délután Tatára? — Palicskó edző vezetésével Var­ra. Mohács. Fnrmarcini, Ligeti. Aj­tony. Andriska. Kamarás. Oláh. Nagy F. Batsányi, Végh. Mihály. Földi. Martha. Kiss. Csörgő és Si­mon. És utazik Tatára Papnért is . .. Itthon edz majd Fejes edző végé­tjéve­ többek között Sári. Csevecz, Devecseri, Háng B., Unka. Takács, Sulin és Török... Mint ismeretes Mannsházi visszavonult és az Én.Itök edzője lett Lanodics a Ganz-MÁ­­VAC-ba. Szabó Zoli az Erős? Hop­­védba. Lehoczky pedig a D. Építők­be távozott Milyen érzés visszatérni? Palicskó Tibor nem egészen új ember Dunaújvárosban. 1958—59- ben itt focizott a városban. Milyen érzés ide visszatérni? '-'11 J­u . . . in CillUödis. dzov.1 l, mert Vemimmor ut rutoanoztam ... ca mert eiso uenguinascum a jeltn­­* —ó1 vezetésiül KeuveZoeié .. . erzeit­­ z, mert első euzui evein ez az inü­i-uen­... mszen ceiom is ez von: i­ oen euzuSKucim ... — Nem uj emoer ugyan Dunauj­­varosban, mégis megveiem, m­ulat­­k­ozzon be lapunk . Olvasóinak ... — Hol kezdjem? 39 eves vagyok, örüleioldemen, Sárospatakon kezd­tem a focit. Játszottam Sátoralja­újhelyen, majd Diósgyőrbe kerül­tem. Utána a Honvéd, az MTK, a Dunaújváros, majd ismét az MTK következett... Először 1950-ben, a Diósgyőrben játszottam a legjobbak között, azaz az NB I-ben. — Válogatott volt? — A B-válogatottban többször játszottam... A nagyválogatottban hivatalos mérkőzésen nem, csak amikor Budapest néven szerepelt... — Milyen posztokon? — Csatárként kezdtem, de már Diósgyőrben védőt játszottam. Vol­tam jobb- és balhátvéd, de legtöbb­ször középhátvéd. Utolsó játékos­­éveimben beállóst is játszottam már .. . — Nős? — Természetesen ... Van két fiam is. Tiborról már biztosan hallottak? Ő az idősebbik fiú és már játszott az MTK tartalékcsapatában ... — Edzői múltja? — 1965-ben kezdtem... Először a Traktorgyár csapatát edzettem, majd a Szállítókét... Palicskó Tibor tervei — A személyes bemutatkozás után, ha lenne szíves, beszéljen edzői elképzeléseiről, terveiről. .. — Ligetivel, Törökkel, Suliéval, Törökkel és Takáccsal itt Dunaúj­városban játszottam együtt. For­­maggginivel az MTK-ban, Vargával a Honvédban... Ez azonban egy­általán nem befolyásol majd mun­kámban. Mindenekelőtt szeretnék megfelelő légkört teremteni. A köl­csönös bizalom légkörét. Egyik leg­fontosabb edzői alapelvem a fegye­lem, s azt igyekszem mindenkép­pen fenntartani... — Híve-e a kemény edzéseknek? — Igen ... Ahogy értesültem a tavaly végzett munkáról, az alapo­zás időszakában én kétszeres meg­terhelést adok. öt héten át az erő és az állóképesség fejlesztése a leg­fontosabb. Az ügyességi és techni­kai képzés nem tesz ki többet eb­ben az időben, mint 30 százalékot. A következő szakaszban a fele-fele elv érvényesül, végül az alapozás harmadik szakaszában a technikai, gyorsasági labdás­ edzések lesznek túlsúlyban. Később pedig szeretném megfelelő szinten tartani a csapa­­tot... Az eddigieknél többet ak­a­runk produkálni, de ahhoz többet kell dolgozni is . .. — Melyik játékrendszer híve? — Talán úgy mondhatnám: szo­ros, biztonságos védekezésből kell gyorsan támadni Ez a korszerű lab­darúgás. Ehhez viszont gyorsaság, állóképesség kell. És az, hogy egy­­egy játékos technikai képzettségét ne csak álcjátéknál tudja kama­toztatni. Ezen belül szeretném a támadójátékot forszírozni . .. Van néhány olyan elképzelésem, ame­lyek megvalósításához már most. Talán hozzákezdünk. Ezeken kí­vül híve vagyok a pszichikai felké­szítésnek is ... Általában a céltu­datos munkának. Azt szeretném, ha minden játékos már keddtől a kö­vetkező mérkőzésre készülne. Tehát magánéletében is fegyelmezett len­ne ... Befejezésül azt szeretném mondani: becsülöm elődöm munká­ját. Marosvári Béla rakta le az ala­pokat Én az alapokra szeretnék építeni. r. a. Erősít a D. AKÖV A Dunaújvárosi AKÖV SC lab­darúgó szakosztálya hét új játékost igazolt. A jövőben védőként szere­pel a csapatban Vadász, és Csányi (Perkáta), valamint Deres (Puszta­­szabolcs). Az új csatárokat: Tonka, Szigeti (D. Építők), Bódi (Perkáta) és Naszvadi (Ercsi). A felsorolta­kon kívül függőben van két volt rácalmási játékos átigazolása is. Ugyanakkor kilenc játékos hagy­ja el a D.­AKÖV-öt. Vajda katonai szolgálatra vonult be, Orosházára távozott Orsó és Kőkuti, Ercsibe Fü­­löp és Gulyás, Soltra Wolf. Du­naújvárosi csapatokhoz igazolták Hirtlingert (D. Papíripari), valamint Tőkésit és Hernádit (D. Építők). A csapat Leveleki László edző ve­zetésével január 16-án kezdi az alapozást. A felnőtt 18-as keretben az ifjúsági Juhász és Kalmár is he­lyet kapott. Dunaújvárosi sakkozók győzelme a téli úttörőolimpián A két ünnep között, december 27—30-án Budapesten még a téli úttörőolimpia rendezték országos döntőit. Az asztaliteniszezők a IX. kerületi úttörőházban, a sakkozók pedig Csillebércen mérték össze erejüket. Fejér megye színeit mind­két sportágban dunaújvárosi úttö­rők is képviselték, mégpedig siker­rel. A sakkozók egyéniben és csa­patban egy-egy aranyérmet szerez­tek, míg az asztali­teniszezők a leg­jobb 16 között végeztek. SAKK EGYÉNI LÁNYOK: 1. Gross Mária (Ságvári iskola) 8.5 pont, 2. Hajtán Éva (Budapest) 8 pont. 3. Németh Judit (Pusztavár, Fejér megye) 8 pont ... 20. Kovács Ilonka (Vasvári iskola) 6 pont. CSAPAT: 1. Fejér megye (Gross, Németh, Kovács) 22.5 pont. 2. Bu­dapest I. 21.5 pont. 3. Csongrád me­gye 19,5 pont. A fiú sakkozók között nem volt dunaújvárosi, ketten indultak a me­gyéből, de a selejtezőben kiestek. A dunaújvárosi úttörő sportolók közül a legnagyobb sikert a sakkozó Gross Mária aratta. A Ságvári is­kola VIII. osztályos, kitűnő rendű tanulója az úttörőolimpia megnye­résével II. osztályú minősítést szer­zett és meghívást kapott a nyári Hámán Kató országos sakk emlék­­versenyre. A nagyszerűen szereplő sakkozókat Váczi György és Tám László edzők készítették fel a ver­senyre. Sikertelen osztályozó A D. Ruhagyár megyei bajnok női asztalitenisz csapata osztályozón vett részt az NB II-be jutásért. A 21 együttest négy csoportba osztot­ták, a négy győztes jutott be a má­a­sodosztályba. A dunaújvárosi gárda legerősebb csoportban a Hazai Fésűsfonóval, Sásddal és Miskolccal küzdött a feljutásért. Három mér­kőzésből kettőt megnyertek, csupán a Hazai Fésüsfonótól szenvedtek 11:4 arányú vereséget, így csupán a második helyet szerezték meg a csoporton belül, s csak akkor kerül­hetnek be, ha valamelyik csapat visszalép... A Marczinusz, Jankai, Zámbori, Bencze, Jambrik összeté­telű csapat jó teljesítményt nyújtott Kevés szerencsésnek adatott meg az, ami Szepes Bélának. Az elmúlt negyven esztendő leghíresebb spor­tolóival személyesen találkozott, eleinte mint síversenyző és gerely­hajító, később pedig mint karikatu­rista. Négy évtizedes pályafutásának eredménye: egy ezüstérem, amelyet 1928-ban, az amszterdami olimpián gerelyhajításban nyert és 10 000 sportkarikatúra, amelyeket itthon és külföldön rajzolt. — Nyolc féle gerelyvetőstílust pró­báltam ki az olimpiai verseny előtt — emlékezik vissza Szepes Béla. — Végre a sok előkészület után elér­kezett a nagy amszterdami nap, 1928 augusztus másodika, a gerelyhajítás napja. A versenyen, éppen úgy, mint máskor, kimértem a rohamot és be­osztottam erőmet a dobásokhoz. A második sikerült a legjobban. 65 méter 26 centiméterre szállt a ge­rely ezzel szereztem meg a máso­dik helyet. — Mikor kezdett rendszeresen ka­rikatúrát rajzolni? — Már az amszterdami olimpián. Ott találkoztam például Nurmival is, e legendás finn futóval. Érdekes, őt minden külföldi szótlannak és ba­rátságtalannak tartotta. Egyszerű az oka, hogy nem beszélt az idegenek­kel. Csak finnül tudott, ezenkívül csupán két-három angol szót ismert. Ami pedig a barátságtalanságát il­leti, a finnek az olimpia után meg­hívtak annak a hajónak fedélzetére, amelyen az amszterdami kikötőben laktak. Ott találkoztam Nurmival is Mosolygott és gratulált, amikor tár­sai közölték vele. itt van az a ma­gyar aki megelőzte a finn gerely­hajítókat. — A karikatúra a sportolók sze­me előtt készül. Hogyan fogadják a ,,modellek”, hogy a rajzoló arcvo­násaik közül éppen a nevetséget emeli ki, erre hívja föl a nézők fi­gyelmét? — Minél jobb és híresebb a spor­toló, annál könnyedebben viseli el a karikatúrát. A szovjet Zsabentyinsz­­kij, a világbajnok súlyemelő csak annyit kérdezett, amikor a rajtomat elé tettem, hogy aláírja: „Gondolja hogy egyszer ilyen erős leszek, hogy a Földet is elbírom. Én 650 kilóval is megelégednék.” Azt tapasztaltam, hogy minden igazán nagy verseny­zőnek van valami jellegzetessége, s melyet könnyű megrajzolni. — Mit tapasztalt a mostani ma­gyar sportolók rajzolása közben? — Albert Flóriánnal még tizen­hat esztendős korában találkoztam, amikor ifjúsági válogatott volt. Tár­sai lámpalázasan, izgatottan várták, hogy mikor kerül rájuk sor Albert iszont olyan természetesen ült mo­dics a Ganz—MÁVAG-ba, Lehoczky a D. Építőkbe. Szfv. VT Vasas Horváth (Esztergom), Pintér (III. ker. TTVE), Kovács L. (Vasas), Fe­jes (Újpesti Dózsa), Deli (Tatabányai Bányász). Ferencváros Pénzes (Budakalász), Forrai (Zala­egerszegi SI), Siba (XV. ker. Vasas), Végh (K. Lombik), Hlavács (KIS­­TEXT), Németh (Budai Spartacus). Újpesti Dózsa Bánkút­ (SBTC). Fazekas II. (Ma­gyar Acél), Bencze (Chinoin), Bagi (Budakeszi), Pallos (Chinoin), Orsi (Vasas). Komáromi (Bp. Építők). Győri V. ETO Horváth B. (BVSC). Vasas Makrai (Budai Spartacus), Müller (III. ker. TTVE), Menczel (Tatabá­nyai Bányász). Tatabányai Bányász Sima (Szállítók), Kanyó (Szállítók! lilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll dellt, mintha ez nem is az első, ha­nem már a századik alkalom lett volna. — Milyen tervek megvalósítására készül? — Régóta foglalkoztat, hogy versenyeken a győztesek miért csak­­­nem mindig serlegeket, kupákat kapnak. Mit csináljanak vele? Igya­nak belőle bort? Inkább sporttémá­­jú szobrokat kellene kapniok a győz­teseknek. Az egyesületek vitrinjei­ben és otthon is jobban mutatnának az ilyen tiszteletdíjak. Próbaképpen, eleinte után már csak szórakozásképpen, az­módszeresen csaknem minden sportág­ból elkészítettem néhány szobrot. A legdrámaibb pil­lanatot tam.­így választom­például a sprintelnél a célbaérkezést, a távolugróknál a holtpontot, ami­kor az atléta ép­pen a legmaga­sabbra emelkedik föl a levegőben ... "Szepes P"1" -n:­­ M. K. I­adinszky (Tűzoltó Dózsa), Tambor (Esztergom), Arany (Vasas), Monos­tori (Dorogi Bányász), Márkus (Kecs­keméti Dózsa), Dellinger (UFC), Pécsi Dózsa Kindla (Kővágószöllős), Győrfi II. (Bajai Bácska), Győrfi III. (Bajai Bácska), Kollár (Pécsi Volán). Bp. Honvéd Kelemen (Komlói Bányász), Nav­­ratil (Szombathelyi Cipő), Molnár (Komáromi Textiles), Kotász NI. (Bp. Tűzálló). Diósgyőri VTK Tótfalvi (Abasár), Csepel SC Frits (ETI), Nagy F. (KISTEXT), Somogyi (Tököl). Szeged Kővágó (Maroslellei SK), Zombor (Szegedi Textiles), Nokivich (Kalo­csa), Hódi (Szegedi Textiles), Meré­nyi (Autóbusz), Botka (Autóbusz), Dávid (Gyula), Petrina (Orosháza), Bíró (Zalaegerszegi TE). MTK Szuromi (Tatabányai Bányász), Sár­­közi (Egri Dózsa), Kékesi (Vasas), Strasszer (Bp. Spartacus), Kiss (Bp. Spartacus), Mezei (Budafoki MTE), Szántó (Budafoki MTE), Tóth (Budai Spartacus), Stefán (KISTEXT), Simon II. (III. ker. TTVE), Hajdú (Autó­busz). Karábát a Ferencváros nem adta ki az MTK-nak. Salgótarjáni Bányász Lisztóczky (Salgótarjáni SI), Bálla (Saig. KSE), Horváth I. (Elektromos), Puskás (TF), Raáb (Saig. ISK), Hor­váth II. (Petőfibánya). Szombathelyi Haladás Rátkai (Ferencváros), Soproni (Győr), Bokor (Szombathelyi Dózsa), Pók (Zalaegerszegi Dózsa), Farkas (Tapolca), Gerencsér (Tapolca). Bo­gát­ (Szombathelyi Spartacus), Szath­­mári (Nagykanizsai Dózsa), Mursics (Szombathelyi Cipő). Egyetértés Mátrai (Ferencváros), Perecsi (Fe­rencváros), Dévényi (MTK), Laczkó (MTK), Varga (MTK), Pradlik (Ge­nerátor), Kunos (Budafoki MTE), Pál (Vasas), Gór (Pécsi Dózsa), Kiss­­ Komlói Bányász), Lenkei (Újpesti Dózsa), Simon (BVSC). Akiket az NB I-es csapatok igazoltak Ruppertet nem adta ki a Komló, Aczélt pedig a D. Kohász Mátrai az Egyetértésben . Egy egész csapatot igazolt az MTK Lezárult az átigazolási időszak. A találgatások, izgalmak és játékos-üz­letek véget értek. Az NB I-ben in­kább a szárnyra kapott hírek vol­tak érdekesek, mint maga a kész va­lóság. Nem ment Farkas és Mészöly a Fradiba, Tamás és Kozma a­­ Va­sasba. Tichy az Egyetértésbe... Vi­szont Mátrai 15 év után otthagyta a Ferencvárost. Ami a helyi híreket illeti: az utol­só két nap sok izgalmat hozott. A Székesfehérvár, szinte az utolsó pil­lanatban kérte a D. Kohásztól Aczél kiadatását. A D. Kohász azonban nem járult hozzá a kapus távozásá­hoz. Sajnos, a Komlói Bányász sem adta ki Ruppertet. Játékra jelentke­zett viszont Borsányi, aki megfogad­ta javulását. És megtért bárány lett Solymosi II. is. A fiatal labdarúgó, már decemberi átigazolása után há­tat fordított a D. Kohásznak. Kacér­kodott az MTK-val, sőt a végén a BLASZ I. osztályú Magyar Pamuttal is. A végén maradt. Levélben értesí­tette a D. Kohászt: igyekszik bizo­nyítani itt, Dunaújvárosban. Dehát kik is cseréltek klubot? t>. Kohász Varga ( Í BVSC), Oláh (Ceglédi VSE), Csörgő (Oroszlányi Bányász), Kamarás (Vasas). Eltávozott: Jago­ Egy olimpiai ezüstérem és 16 ezer karikatúra

Next