Dunaújvárosi Hírlap, 1969. február (14. évfolyam, 10-17. szám)
1969-02-04 / 10. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. FEBRUÁR 4., KEDD -----------------K3----------------------- Borovszky vezérigazgató: a nyereségről és a Dunai Vasmű idei terveiről — Kedves Borovszky elvtárs, a Dunaújvárosi Hírlap Szerkesztősége nevében ez alkalomra kérdések egész sorát állítottam össze. Remélem szívesen válaszol majd valamennyire? — Ez természetesen függ a kérdésektől is. — Hogyan ítéli meg a Dunai Vasmű szempontjából az új gazdasági mechanizmus első esztendejét? — A Dunai Vasmű életében nagyon pozitívan értékelem az 1968. évet. Ez az eredmény azonban nemcsak az elmúlt esztendő 365 napjának sikere, hanem annak az előkészítő munkának is, amelyet évek óta folytatunk az új mechanizmus fogadására készülődve. 1968-ban a Dunai Vasmű 200 millió forintot fizetett be nyereségből az államkasszába, a termelési érték volumenét az elmúlt évek 10 százalékos emelkedése helyett, 15 százalékkal emelte, és az sem kis dolog, hogy év közben éltünk az ármérsékelés lehetőségével. Bár ez utóbbiról a közgazdászok még mindig vitatkoznak. — Nincs a vasmű egy kicsit aránytalanul jó helyzetben a többi, régi, elavult berendezéssel dolgozó kohászati üzemekhez viszonyítva? — Ez tipikus kérdése azoknak, akik azt hiszik, hogy a vasmű könnyen éri el gazdasági sikereit. Igaz, a Dunai Vasmű új üzem, új berendezésekkel, de a másik két kohászati nagyüzemben is nemrég végeztek rekonstrukciókat. A mi sikereink titka az, hogy élni tudunk a lehetőségeinkkel. A siker ma attól függ, hogy milyen a vállalkozó szellem egy-egy üzemben, milyen ütemben mernek és tudnak szakítani a régi, a megszokott rosszal. Mi például figyelemmel kísérjük a világ legkorszerűbb technikai berendezéseit, és ha szükségünk vann rá, ha anyagi eszközeink engedik, vásárolunk belőlük. Nem parancsra, hanem saját elhatározásból. Azt hiszem ez hozzá lám] ahhoz, hogy sok berenddezésünk névleges termelési kapacitását a gyakorlatban Tnegdupi'ztut■uáiprr'énvem szerint « a Dunai Vasmű sikereinek ..titka”. — Ilyen jó esztendő után, mekkora jövedelem-növekedéssel számolhatnak a gyár dolgozói? — A kérdésre adott válasz akkor helyes, ha a dolgozók átlagos évi jövedelem-növekedését vizsgáljuk. A vasmű dolgozóinak jövedelme két részből tevődik össze: az év közben kézhez kapott pénzösszegekből és az év végi nyereségrészesedésből. 1968-ban a gyár dolgozóinak jövedelme emelkedett. Mégpedig egyre differenciáltabban. Aszerint, hogy kik, milyen nagyságrendben vették ki részüket a vállalati nyereség megteremtésében. — Ért és alatt kollektívákat, vagy személyeket? Is, is. Például, a jövedelem növekedés szinte páratlan volt az acélműben. Éppen azért, mert a termelés súlyponti kérdése 1968-ban az acélgyártás fokozása volt. Nos, azok a kulcsemberek, akiken valóban állt, vagy bukott az acéltermelés sorsa, 10 százalékos évközi jövedelememelkedéssel is dicsekedhetnek. — Mennyivel nő a gyár dolgozóinak évi jövedelme 1968-ban, beszámítva már a későbbiekben kifizetendő nyereségrészesedést is? — A törzsgárda tagok múlt évi jövedelemnövekedése átlagosan 4,2 százalék. A vállalati átlag 2,7 százalék. — Milyen összegű nyereségrészesedésre számíthatnak a dolgozók? — Körülbelül a tavalyi szintnek megfelelő pénz áll rendelkezésünkre. De ismételten mondom, az 1968. évben megtermelt nyereségből már év közben is emeltük dolgozóink jövedelmét. — Természetesen a nyereséget terhelik a közvetett juttatások is. — Igen, és ez sem elhanyagolható. Nyereségünk terhére megoldottuk végre a gyár dolgozóinak munkaruha problémáit. Munkaruhára 1,2 millió forinttal többet költünk 1969- ben, mint tavaly. Egymillió forinttal emeltük a vállalati hozzájárulást a közétkeztetésben. A szociális és kulturális célokat szolgáló keretek is nagyobbak. — A Hírlapnak adott interjújában Maróti tanácselnök említette, hogy a Dunai Vasmű példám utó van segíti dolgozóinak lakásépítő akcióját. Mit jelent ez az utalás? — A vállalati fejlesztési alapból 1969-ben 34 millió forintot fordítunk lakásépítésre. Az elosztás módjáról pillanatnyilag még nem tudok nyilatkozni. Egy biztos: több mint 300 lakás építéséhez járulunk hozzá. És ezekbe a lakásokba — természetesen a maguk anyagi hozzájárulása után — a Dunai Vasmű dolgozói költözhetnek be, ez év végén, vagy a jövő év elején. — Ön az első építőkkel egyidőben jött Dunaújvárosba. Melyik volt a legszebb itt töltött esztendeje? — Évben nem, legfeljebb években tudom megmondani. A legszebb a kezdet volt, amikor mindent csak terveztünk és minden csak elképzelés volt. Ettől szebb már csak az, amikor látjuk, hogy minden jobban sikerült, mint terveztük, hogy mindenből több valósul meg, mint képzelet. És most újból nagy terveket dédelgetünk, csak ezek még szebb jövőre vonatkoznak. — Milyen tervek ezek? — Nem egyebek, mint amire minden vezetőt kötelez az élet. Előre gondolkodni. Hivatalbeli kötelességünk, hogy az itt dolgozó emberek jövőjét, családjuk, gyermekeik foglalkoztatását a jövőben is biztosítsuk. Ezek a mi terveink alapvető mozgató rugói. Az eredmény pedig várhatóan az lesz, hogy 5—6 éves távlatban az eddigihez viszonyítva fél nagyságrenddel megnöveljük Dunai Vasműben előállított termelési értéket. — Milyennek ígérkezik az 1969. esztendő? — Szépnek. Szép lesz, mert sok egyéni és társadalmi ambíció megvalósítására van lehetőségünk. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert termékeinkre igény van a piacon. Előrelépési szándékaink végrehajtását azonban nem tartom könnyűnek. — Melyik intézkedést, vagy feladatot tartja az 1969. év legnehezebbikének? — Három területen látok nehezen elérhető, de feltétlenül elérendő célokat. Egyik, az oxigén alkalmazása az acélgyártásban. Ennek lehetőségei kedvezőek, de szokatlanok. Meg kell tanulni. Az új oxigéngyár a II. negyedévben lép üzembe. Másik nehéz feladat lesz a saját termelésű és import acél, hengerműi feldolgozása, a tervezett mennyiségben és minőségben. Harmadik nehéz feladatunk a folyamatos öntőmű beruházásának tökéletes előkészítése és elindítása. — Ön a fejlődés melyik irányának pártján van, a profilszélesítés vagy a profiltisztítás oldalán? — Elsődleges feladatunk az alaptermelés, az acéltermelés bővítése. Ennek 1968-hoz viszonyítva 5—6 év múlva közel duplájának kell lenni. Máskülönben, a vertikumba beülő bővítés híve vagyok. Vagyis a kohászati másodtermékek gyártását szorgalmazom. Ezek közül is elsősorban a csőgyártás fokozására kell gondot fordítanunk. Ma már 17—800 milliméter között gyakorlatilag minden méretű csövet gyártunk. Nagy hódítás vár az általunk termelt könnyűacél vázszerkezetekre is, mégpedig elsősorban a mezőgazdaságban. Típpen ezekben a napokban mutatták be Szekszárdon az első, ra vnai Vasműben készült, könnyűacél vázas állattartó épületet. — Ha megenged egy intim kérdést, mint vezérigazgató, mennyit dolgozik ön naponta? — Hát, erre nem tudnék válaszolni. Ez olyan fajta beosztás, hogy a gondjait semmiképpen sem lehet az irodában hagyni. — Akkor másként teszem fel kérdést: mit jelent önnél kikapcsolódni? — Ha a kertben dolgozhatom, vagy a vadászat. V *" — Jövőre két évtizede lesz annak, hogy az egykori pentelei fennsíkon megtették az első kapavágást. gyár mivel köszönti húszéves születésnapját? — Elsősorban jó gazdasági eredményeivel. Aztán készül egy emlékkiállítás, és a húsz éves történetet feldolgozó könyv. Híve vagyok annak, hogy egyelőre emlékkiállításon, később gyári múzeumban őrizzük meg fejlődésünk értékes dokumentumait. Arra is szükség van, hogy húsz év elteltével könyv formájában szavakban is összefoglaljuk, mi történt itt az egykori pentelei fennsíkon. Egyébként a gyár főbejárata előtti tér rendezésének gondolatával is foglalkozunk. — Még egy utolsó kérdés: Borovszky elvtárs. olvassa-e a Dunaújvárosi Hírlapot, és mit olvas benne szívesen? — Olvasom. Elsősorban a termeléssel, a gazdasági kérdésekkel foglalkozó cikkek érdekelnek benne, akár rólunk szólnak, akár a város más üzemeiről. — És milyennek tartja a lapot? — Ez már csak költői kérdés, hiszen önök tudják a legjobban, hogy én még sohasem reklamáltam, ha valamelyik gyárrészlegünket, vagy üzemünket bírálat érte. — Köszönöm az interjút. Miskolczi Miklós Az olvasók bizalma írta: Nagy Jenő, a Dunaújvárosi Hírlap főszerkesztője Mint már közöltük olvasóinkkal, a mai naptól hat helyett nyolc oldalon jelenik meg a Dunaújvárosi Hírlap. A terjedelem bővítése miatt a postai kézbesítők hét forint helyett kilenc forintot kértek olvasóinktól a havi előfizetés díj fejében. Őszintén szólva azzal számoltunk, hogy az olvasók egy részénél a magasabb előfizetési díj, vagy a lapunkkal szembeni esetleges fenntartások abban nyilvánulnak meg, hogy időlegesen tartózkodnak a lap előfizetésétől. Már most, az első nyolc oldalas lapszámban arról számolhatunk be kedves olvasóinknak, hogy az átállás teljes egészében megtörtént, a Hírlapot előfizető olvasók száma nem csökkent. Kellemes meglepetés ez a bizalom. Nemcsak a hírlap terjesztését végző postai dolgozók álltak mellettünk igaz barátokként, hanem az olvasók sokezres tábora is A bizalomra, úgy érezzük, tiszteletlenség lenne ígéretekkel válaszolni. A szerkesztőséghez eljuttatott igényeket, kéréseket kellett józanul mérlegelnünk, " hogy azt a több helyet, ami a mai naptól rendelkezésünkre áll, valóban olvasóink igényeinek és érdekeinek megfelelően használjuk fel, okosan, megfontoltan gazdálkodjunk a nagyobb lehetőséggel. Szeretnénk eleget tenni mindenek felett annak a kérésnek, hogy lapunk továbbra is helyi lap, Dunaújváros lapja maradjon, a városról szóljon a városnak. A Dunaújvárosi Hírlap ennyivel kevesebb és ennyivel több a napilapoknál. Nem helyettesíteni, kiegészíteni akarjuk a tájékoztatás országos eszközeit. Kiegészíteni a város életével. Szerény programnak tűnhet ez, de tudjuk, olvasóink elvárják tőlünk, hogy provincializmus nélkül oldjuk meg ezt a feladatok Azt hiszem, a közeg, amelyben élünk segítségünkre lesz ebben is. Mert országosan is figyelemre méltó értékek halmozódtak fel ebben a városban. Akár a technikai eszközöket, technológiai folyamatokat, szellemi értékeket, kezdeményező készségek az új életformák szerveződését, vagy a politikai, erkölcsi elkötelezettséget tekintjük. Értékek ezek, országos értékek. Felszínre hozásuk, tudatosításuk és ápolásuk szép és felelősségteljes újságírói feladat. Ehhez az első szocialista városhoz méltónak lenni, úv érzem, minden munkahelyen, minden hivatás betöltésér.rrney embert írtvánó !"1 ~rí ^ ‘ S ha az itt élő újságíróknak voltak közéleti érdemeik — az olvasók bizalmából szabadjon erre következtetni — az ígért volt, mert őszintén akartak méltók lenni ehhez a városhoz. A lapunknak szóló bizalom, úgy érezzük, bizalom mindenek előtt a városi pártbizottságnak, a városi tanácsnak — a Hírlap gazdáinak — amelyek a várospolitika megformálói. Ezért a várospolitikáért ezrek tevékenykednek évről évre. Ezer és ezer városlakó akik most joggal kérik tőlünk, hogy most a Hírlap megnövekedett lehetőségeit még szélesebb skálán, még kezdeményezőbben állítsuk a várospolitika szolgálatába. A megnövekedett terjedelem lehetőséget ad arra is, hogy a lap hasábjain a legszélesebb nyilvánosság előtt vitassunk meg fontos, valamennyiünket érintő kérdéseket. Jogos igény, hogy a Hírlap ne csak tájékoztasson, hanem fórum is legyen, ahol sok-sok tapasztalat halmozódik fel, sok-sok elgondolás, közérdekű javaslat lát napvilágot. Szeretnénk olvasóinkat megismertetni — kívánságuknak megfelelően — a városunkban élő művészek munkájával, a város területén folyó régészeti kutatások eredményeivel, Dunaújváros múltjával. Női olvasóink kérésének teszünk eleget, amikor lakásuk berendezéséhez ad tanácsot lapunk, s igyekezünk eleget tenni azok kívánságának is, akik „több színest”, szórakoztató jellegű anyagot várnak a Hírlaptól. A bizalom jelének tekintjük azt is, hogy azoak a városunkban élő szakemberek, akiket ed”és speciális jellegű téma megírására felkért szerkesztőségünk, szívesen vállalkoztak a feladatra, s így többszörösére növekszik majd azok száma, akiknek neve lapunkban szerzőként szerepel. Azt hiszem, ezekkel a gonndolatokkal sikerült olvasóinkat beavatni terveinkbe. Nem vitás, hogy a Hírlap iránt támasztott elvárások — és jogos elvárások — rég túlnőtték már a hatoldal terjedelmét, de a nyolcat is talán. Vajon eleget tehetünk-e minden kérésnek, minden igénynek? Gondolom, a Hírlap olvasói nem ezt várják a szerkesztőségtől. Hanem azt, hogy a plusz két oldalt sokoldalúan, okosan használjuk fel. Reméljük, nem okozunk csalódást. Minden erőnkkel, képességünkkel azon leszünk, hogy rászolgáljunk az olvasók bizalmára. És engedjék meg, hogy ezt a jóleső bizalmat a Dunaújvárosi Hírlap valamennyi munkatársa nevében megköszönjem. l*9*#**##1 Területfelszabadítás a folyamatos öntőmű számára A területfelszabadítási munkálatokkal megkezdődött a Dunai Vasmű új nagy létesítményének, a folyamatos öntőműnek építése. A 690 millió forintos beruházási költséggel épülő új üzem, a hideghengermű átadása óta a gyár legnagyobb beruházási vállalkozása. Célja, mint ismeretes hogy egy munkafolyamatot megtakarítva az acélműben azonnal bugákat öntsenek, s ezzel növeljék a meleghengermű kapacitását. A területfelszabadítási munkákkal egyidőben folynak a szerződéskötések is. Az üzem gépi berendezéseit a Szovjetunióból vásárolja a Dunai Vasmű, hazai tervezők készítik viszont a csarnok, az energia ellátáss a gépalapok terveit. A folyamatos öntőmű csarnokának építését a közeljövőben ünnepélyes rlső kapavágással kezdik. Az üzemet előreláthatólag 1971 végén adják át rendeltetésének.