Dunaújvárosi Hírlap, 1969. június (14. évfolyam, 44-51. szám)

1969-06-03 / 44. szám

Városi Könyvtár , DUNAÚJVÁROs Tel.: 67-97 Pf.: 164 AZ MS­ZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM. 44. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. JÚNIUS 3., KEDD Vasárnap délután 5 órakor t B­egyújtották az I. kohót __■ ■ ■ ■ jr­m­r­m­r­m­­i rekordidő 48 és fél nap Hétfőn délelőtt lecsapolták az első vasat A magyarországi kohászat törté­netében először fordult elő, hogy 48 és fél nap alatt építettek át ko­hót. Ennyi idő telt el az utolsó le­­csapolástól a begyújtásig, a Dunai Vasmű I. sz. kohó átépítésénél. A munka április 14-én kezdődött, melynek keretében a kohótestet, a léghevítőket, a forrólevegő rendszert a nyersgázvezetékeket kellett felújí­tani. A nagyszabású feladat teljes költsége 72 millió forint volt, amely­ből 55 millió forint értékű munkát a Kohászati Gyárépítő Vállalat, mint fővállalkozó —, 17 millió forint ér­tékű munkát pedig a Dunai Vasmű végzett el. Eredetileg 60 napra tervezték az átépítést. A munkában részt vevő ti­zenkét vállalat, illetve gyáregység szocialista szerződésben hogy ezt a határidőt ötven vállalta, napra csökkenti. A jó előkészítő munka, a magas fokú szervezettség, új mű­szaki megoldások alkalmazása, és a nagy gyakorlattal rendelkező ózdi, diósgyőri, budapesti és dunaújvárosi kemencekőművesek áldozatkész munkája nemcsak a vállalás telje­sítését, hanem még újabb másfél nappal való rövidítését tette lehető­vé. A végzett munka nagyságára jel­lemző, hogy a Kohászati Gyárépítő Vállalat szerelési egysége 450 tonna vasszerkezet és öntvény bontását, valamint új szerkezetei­­ szerelését végezte el ez idő alatt. Akadtak köz­ben nehézségek is. Az illetékes szak­vállalat kapacitáshiány miatt nem vállalhatta el a hűtővíz rendszer csőszerelését. A KGYV szerelési egy­sége e munka végzésére létrehozott egy csőszerelő csoportot, mely Soha László főszerelővel és Temesvári Géza csoportvezetővel az élen 7 ki­lométer hosszú csővezetéket gyártott le és szerelt össze 4,5 nappal ko­rábban, mint azt az átépítési ütem­terv előírta. Egy-egy léghevítőbe 1760 tonna tűzáldó téglát, a kohótestbe pedig 1500 tonna tűzálló bélést építettek be. Az ózdi, diósgyőri, budapesti, és dunaújvárosi kemencekőművesek — akik a kohó különböző szintjeinek falazását végezték — két-három nap­pal korábban fejezték be a részükre kijelölt munkát. A két léghevítő fa­lazásában a Gyárkéményépítő Vál­lalat is részt vett, ütemterv szerint dolgoztak. Az Országos Szakipari Vállalat munkásai végezték el vasszerkezetek festését, korrózió-vé­­­delmét, valóságos légtornász mutat­ványok között. E munka értéke több mint 4 millió forint volt. Az átépí­tésben — csúcsidőben — egyszerre 800—900 ember ve­tt részt,, akiket központilag­ rövidhullám­ú­ adó-vevő berendezéssel irányítottak. A munkavezetők a központi pa­rancsnoki karral csakúgy szót vált­hattak menet közben, mint a torok­szinten, a léghevítő csarnokban, csapoló szintén vagy az előszerelő a területen dolgozó munkavezetők egymással. Az összeköttetés precizi­tására jellemző, hogy Rékasi Sándor, aki a vasműs kohóátépítő részleg pa­rancsnoka volt, akár a lakásáról is irányíthatta e berendezés segítségé­vel az egész munkamenetét. A kohóátépítés határidő rövidíté­séből a kohászok is kivették részü­ket. A négy napra tervezett szárítás idejéből — a technológiaii előírások megsértése nélkül — 16 órát taka­rítottak meg. A kohó begyújtásához szükséges anyagot például 24 óra helyett 16 óra alatt rakták be. Vasárnap — a begyújtás közeled­tével — ott sürgött-forgott szántó mindenki a kohó körül. A védősisa­kok alól bizakodó tekintetek sugá­roztak. Ellenőrizték a kohó berende­zéseit, a páncélzatot, elvég­ezték az utolsó javításokat, hogy aztán ki­adják az utasítást a begyújtásra. Ott volt Farkas Lajos, a KGYV kohóát­­építés vezetője, Rékasi Sándor, a DV kohóátépítés vezetője, Gönczi Pál, a kohó gyáregység vezetője, Molnár Mihály üzemvezető, Hudák János a munkálatok műszaki főellenőre, Szloboda Lajos tervező, és a kohá­szok, élükön Takács József főolvast­­árral. Délután — pontban 5 órakor — Lehoczki József főgázkezelőnek és Horváth István gázkezelőnek jutott a megtiszteltetés, hogy megtegye azt a mozdulatot, mely a forrószél be­áramlását elindítja a kohóba — vagy ahogy köznapi nyelven mondanák: begyújtották a kohót. Hétfő­n délelőtt pedig Gömbös Fe­renc főolvasztár műszakja már le­csapolta az első vasat... S. Gy. Megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák A középiskolák nappali tagozatán idén végző fiatalok részére hétfőn országszerte megkezdődtek a szóbe­li érettségi vizsgák. Ezt megelőzően a szaktanárok ér­tékelték az írásbeli dolgozatokat, rávezették a javasolt osztályzatot. A végleges érdemjegyről a teljes vizs­gabizottság dönt. Szóbelire azok a jelöltek bocsáthatók, akiknek leg­alább egy dolgozatuk megfelelt. Ab­ból a tárgyból, amelyből nem sike­rült az írásbeli, úgynevezett szigorí­tott szóbeli vizsgát kell tenni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a vizsgabizottság behatóbban vizsgálja a diák felkészültségét meg­tantárgy ismeretanyagából. A szóbe­­­li érettségi vizsgák általában június utolsó napjaiban érnek véget. Csütörtökön: Párttitkári értekezlet Június 5-én, csütörtökön reggel 8 órai kezdettel a városi pártbizottság nagytermében egésznapos titkári ér­tekezletet tartanak a városi és az üzemi pártalapszervezetek titkárai és csúcstitkárai részére. Szerelik a toronyházakat A Weiner Tibor körút mentén épülő öt tízszintes toronyház alapo­zási munkái befejeződ­tek és elké­szült a három város felőli épület pin­­cebetonozása is. Két toronyház ele­meinek összeszerelését a múlt héten kezdték el az építők, akik az itt épü­lő 245 lakás szerelésén kívül, 176 castrumi lakás szerelési munkáit is elvégzik az év végéig. Oj> Iyvi Májusban 110 ezer tonna érc érkezett víziúton Krivoj Rogból. A Dunai Vasmű téli érctartalékának felhalmozása jelenleg folyik. A nyá­ri hónapokban átlag 95—110 uszály érkezik. Képünkön: ércszállító vonat tart a kikötőből a vasműbe. Pedagógusok köszöntése Szombaton délelőtt, a Bartók Béla Művelődési Központ emeleti termé­ben a pedagógu­snap alkalmából központi ünnepséget rendeztek. Az ünnepségen részt vett dr. Tapolczai Jenő, az MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Fejér megyei Ta­nács VB elnöke Takács Imre, a vá­rosi párt­bizottság első titkára, dr. Maróti János, a városi tanács vb elnöke, valamint a város politikai, társadalmi életének több vezetője. Dr. Tapolczai Jenő meleg szavak­kal köszöntötte a pedagógusokat, méltatta a jövő generációja nevelé­sében, tudatának formálásában be­töltött nagy szerepüket, megköszön­te eredményes munkásságukat, és jó egészséget kívánt további munká­jukhoz. Külön megköszöntötte Va­dász Dezsőnét, a József Attila Álta­lános Iskola igazgatóhelyettesét, aki a pedagógusnapon Kiváló Tanító kitüntetésiben részesült, majd a mű­velődésügyi miniszter megbízásából Werth Antalné óvónőnek átnyújtot­ta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést. Több pedagó­gusnak pedig pénzjutalmat adott át. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta még városiunkból Csajder György, a MÜM 314. Ipa­­ri tanuló és Szakközépiskola szakok­tatója, aki kitüntetését a Munkaügyi Minisztériumban vette át. A pedagógusnapon valamennyi tanintézményünkben rendeztek ün­nepséget. A köszöntőkön részt vet­tek a város politikai, állami, társa­dalmi szervezeteinek képviselő. Eredményes munkásságáért számos nevelő részesült jutalomban. Kötelező védősisak és védőöltözet a Dunai Vasműben A Dunai Vászon munkásellátói osztálya a szakszervezet egyetérté­sével született igazgatói rendelet nyomán június 1 és július 1 között védősisakkal és védőöltözettel látja el a gyár munkásait. A védősisak munkásvédelmi célokon túl arra is szolgál, hogy a nemkívánatos csel­lengést csökkentse. A sisakok tud­niillik gyárrészlegenként más és más színűek, csakúgy, mint más szocia­lista országok modern nagy­üzemei­ben. A kollektív szerződés értelmé­ben 1969-is­ a munkaruha védőöl­tönetnek számít a Dunai Vasműben. Ez azt jelenti, hogy a gyár két rend munkaruhát biztosít munkásainak és gondoskodik azok tisztításáról is. Az ízléses világosszürke, illetve bkk­­­onkék narancssárga betétes, vasmű emblémával ellátott ruhák viselete a gyakorlatban július 1-től lesz köte­lező. Miután a gyár magára vállalta a védőöltözet tisztítását, már­ épül, és június 1­5-re es­te készül a házi mo­soda. A munkaruhákat kéthetenként, szennyezett munkahelyen hetenként cserélik. Mint ismeretes, a Dunai Vasmű munkaruhára, pontosabban védőöl­tözetre az elmúlt évihez képest más­fél millió forinttal többet költ az idén. Reklamálók mindig lesznek A szarvakon nem érdemes lovagolni, hiszen elszó­lás, félrehajlás is van a világon. Sőt, olyan is előfor­dult már, hogy valaki mást gondolt, és mást mondott. Nem is szarvak puszta összerakása, nemcsak a mondat értelme, inkább a gyakoriság teszi indokolttá, hogy ezúttal arról beszéljünk, miszerint: reklamálók min­dig lesznek. Ez a megaihtpitízs napjainkban elég gyakran el­hangzik, és nemcsak a szolgáltató iparban (ahol talán érthető lenne), hanem mindenütt, ahol emberek ügyeit intézik, ahol emberek gondjaival foglalkoznak, ahol emberek javára, vagy rovására dönteni kell. A tudat mélyén mindig is jelen volt az egyszerű mondat értel­me, amikor két lakást kellett száz igénylő között el­osztani, amikor húsz munkás közül csak négy kapha­tott órabéremelést, amikor a sok jó közül csak kevés kaphatott jutalmat, amikor valamiféle mérce alapján, valahol eldöntötték, hogy ki igen és ki nem. Ez a dön­tő, vagy eldöntő szervek és személyek tudatmélyi sej­tése, hogy­ bizonyára lesznek ellenvélemények és el­lenérzések, nyilván gyakorlati tapasztalatokon érlelve sejtésből lassan bizonyosság lett. Mégpedig kimondott, úton-útfélen hangoztatott bizonyosság. Szervek és sze­mélyek megbizonyosodott véleménye, hogy: tehetünk mi akármit, akár a szívünket, lelkünket is kitehetjük, úgy is hiába minden: reklamálók mindig lesznek. A címmondatot kicsit önkényesen bővítettük ki, mert szó ami szó, ilyen cikornyásan és bő lére eresztik azért ritkán hangzik el. De akinek van füle a hallásra, az a tőmondat elhangzásakor beleérzi a bővítménye­ket, és felfigyel a hangsúlyra, amely tulajdonképpen e vélemény hangoztatásának igazi veszélye. Mindjárt arra kell felfigyelni, hogy e lemondó, reményvesztett megállapítás sohasem a reklamálók ol­dalán hangzik el. Mindig azok mondják, akiknek dön­téseikkel ki kell állniuk a szűkebb, vagy tágabb köz­vélemény elé. És ez mindenesetre elgondolkoztató. Pozícionált, tehát döntésre jogosult, sőt kényszerí­­tett emberek nyílt — gyakran a hallgatóság egyetértő mormogásától kísért megállapítása, hogy: reklamálók mindig lesznek, magában hordoz egy szörnyű veszélyt. Nevezetesen, hogy a vélemény hangoztatói, mivel úgyis az a meggyőződésük, hogy reklamálók mindig lesznek, egy idő után nem vesznek fáradtságot maguk­nak arra, hogy nehéz, körültekintő munkával valóban feltárják a döntésre váró kérdés minden oldalát, és valóban a körülményeknek legmegfelelőbb megoldást keressék. Akinek előre meggyőződése, hogy értelmet­len munkát végez, vajon milyen hozzáállással végzi el? Ha reklamálók úgyis lesznek, akkor mire a fáradozás? Súlyos politikai következménye is lehet e rezignált vélemény elterjedésének és akceptálásának. Nevezete­sen, hogy a társadalom kritikai megnyilvánulásai szé­pen, lassan tekintélyüket vesztik. A besulykolt mondat ott ül már az ember fülében, és bizonytalanná teszi. Megszületik egy döntés, (mondjuk, pontosan annak tu­datában, hogy reklamálók mindig lesznek) amelyet bizonyos helyeken ellenvélemény kísér. Ki tudja majd ezek után kétséget kizáróan megállapítani, hogy miről van szó? A tudat, „reklamálók mindig lesznek”, vá­lik-e be ismét, avagy a társadalom igazságérzete tilta­kozik és kér jogosan nyilvánosságot? Mert nyilván más reagálást érdemel az egyik, és más elintézést igé­nyel a másik. Ha szó nélkül engedjük, hogy a döntésre hivatot­tak egy része tudatosan terjessze maga körül a dolgok tökéletes elintézésének lehetőségét tagadó szemléletet, ** tűrjük, hogy ezzel elinduljanak és másokat is elin­dítsanak a kisebb ellenállást jelentő belenyugvás irá­nyába, akkor még igaza is lehet az ige hirdetőinek. Akkor valóban, reklamálók mindig lesznek. Sőt, akkor mindig többen. Miskolczi Miklós Építők timpe a vasbetűmyárkai A házgyárban nem volt munka­­szünet, nem tartottak szabad szom­batot. A két napom nyolc lakás ele­meit készítették el. A gyár többi üze­meiben álltak a gépek, pihentek, ün­nepeltek az emberek. Június elsején délelőtt megtelt a vállalat kultúrter­me, Építők Napját tartották. A munkáról, a helytállásról, az építőanyagipar eredményeiről szólt és köszöntötte az egybegyűlteket Molnár Gábor párttitkár. Utána Do­hai János igazgató, a miniszter meg­bízásából Wöllmann Jánosné házgyá­ri dolgozónak, Vékony László mű­szaki osztályvezetőnek az „Építőipar Kiváló Dolgozója” kitüntetéseket ad­ta át. Tőke József pedig a szakszer­vezet képviseletében, az 5—10 év óta társadalmi funkciót viselő dol­gozóknak nyújtott át jutalmakat. Délután kultúr- és sportműsorral folytatódott az ünnepség.

Next