Dunaújvárosi Hírlap, 1969. június (14. évfolyam, 44-51. szám)
1969-06-03 / 44. szám
Városi Könyvtár , DUNAÚJVÁROs Tel.: 67-97 Pf.: 164 AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM. 44. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. JÚNIUS 3., KEDD Vasárnap délután 5 órakor t Begyújtották az I. kohót __■ ■ ■ ■ jrmrmrmi rekordidő 48 és fél nap Hétfőn délelőtt lecsapolták az első vasat A magyarországi kohászat történetében először fordult elő, hogy 48 és fél nap alatt építettek át kohót. Ennyi idő telt el az utolsó lecsapolástól a begyújtásig, a Dunai Vasmű I. sz. kohó átépítésénél. A munka április 14-én kezdődött, melynek keretében a kohótestet, a léghevítőket, a forrólevegő rendszert a nyersgázvezetékeket kellett felújítani. A nagyszabású feladat teljes költsége 72 millió forint volt, amelyből 55 millió forint értékű munkát a Kohászati Gyárépítő Vállalat, mint fővállalkozó —, 17 millió forint értékű munkát pedig a Dunai Vasmű végzett el. Eredetileg 60 napra tervezték az átépítést. A munkában részt vevő tizenkét vállalat, illetve gyáregység szocialista szerződésben hogy ezt a határidőt ötven vállalta, napra csökkenti. A jó előkészítő munka, a magas fokú szervezettség, új műszaki megoldások alkalmazása, és a nagy gyakorlattal rendelkező ózdi, diósgyőri, budapesti és dunaújvárosi kemencekőművesek áldozatkész munkája nemcsak a vállalás teljesítését, hanem még újabb másfél nappal való rövidítését tette lehetővé. A végzett munka nagyságára jellemző, hogy a Kohászati Gyárépítő Vállalat szerelési egysége 450 tonna vasszerkezet és öntvény bontását, valamint új szerkezetei szerelését végezte el ez idő alatt. Akadtak közben nehézségek is. Az illetékes szakvállalat kapacitáshiány miatt nem vállalhatta el a hűtővíz rendszer csőszerelését. A KGYV szerelési egysége e munka végzésére létrehozott egy csőszerelő csoportot, mely Soha László főszerelővel és Temesvári Géza csoportvezetővel az élen 7 kilométer hosszú csővezetéket gyártott le és szerelt össze 4,5 nappal korábban, mint azt az átépítési ütemterv előírta. Egy-egy léghevítőbe 1760 tonna tűzáldó téglát, a kohótestbe pedig 1500 tonna tűzálló bélést építettek be. Az ózdi, diósgyőri, budapesti, és dunaújvárosi kemencekőművesek — akik a kohó különböző szintjeinek falazását végezték — két-három nappal korábban fejezték be a részükre kijelölt munkát. A két léghevítő falazásában a Gyárkéményépítő Vállalat is részt vett, ütemterv szerint dolgoztak. Az Országos Szakipari Vállalat munkásai végezték el vasszerkezetek festését, korrózió-védelmét, valóságos légtornász mutatványok között. E munka értéke több mint 4 millió forint volt. Az átépítésben — csúcsidőben — egyszerre 800—900 ember vett részt,, akiket központilag rövidhullámú adó-vevő berendezéssel irányítottak. A munkavezetők a központi parancsnoki karral csakúgy szót válthattak menet közben, mint a torokszinten, a léghevítő csarnokban, csapoló szintén vagy az előszerelő a területen dolgozó munkavezetők egymással. Az összeköttetés precizitására jellemző, hogy Rékasi Sándor, aki a vasműs kohóátépítő részleg parancsnoka volt, akár a lakásáról is irányíthatta e berendezés segítségével az egész munkamenetét. A kohóátépítés határidő rövidítéséből a kohászok is kivették részüket. A négy napra tervezett szárítás idejéből — a technológiaii előírások megsértése nélkül — 16 órát takarítottak meg. A kohó begyújtásához szükséges anyagot például 24 óra helyett 16 óra alatt rakták be. Vasárnap — a begyújtás közeledtével — ott sürgött-forgott szántó mindenki a kohó körül. A védősisakok alól bizakodó tekintetek sugároztak. Ellenőrizték a kohó berendezéseit, a páncélzatot, elvégezték az utolsó javításokat, hogy aztán kiadják az utasítást a begyújtásra. Ott volt Farkas Lajos, a KGYV kohóátépítés vezetője, Rékasi Sándor, a DV kohóátépítés vezetője, Gönczi Pál, a kohó gyáregység vezetője, Molnár Mihály üzemvezető, Hudák János a munkálatok műszaki főellenőre, Szloboda Lajos tervező, és a kohászok, élükön Takács József főolvastárral. Délután — pontban 5 órakor — Lehoczki József főgázkezelőnek és Horváth István gázkezelőnek jutott a megtiszteltetés, hogy megtegye azt a mozdulatot, mely a forrószél beáramlását elindítja a kohóba — vagy ahogy köznapi nyelven mondanák: begyújtották a kohót. Hétfőn délelőtt pedig Gömbös Ferenc főolvasztár műszakja már lecsapolta az első vasat... S. Gy. Megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák A középiskolák nappali tagozatán idén végző fiatalok részére hétfőn országszerte megkezdődtek a szóbeli érettségi vizsgák. Ezt megelőzően a szaktanárok értékelték az írásbeli dolgozatokat, rávezették a javasolt osztályzatot. A végleges érdemjegyről a teljes vizsgabizottság dönt. Szóbelire azok a jelöltek bocsáthatók, akiknek legalább egy dolgozatuk megfelelt. Abból a tárgyból, amelyből nem sikerült az írásbeli, úgynevezett szigorított szóbeli vizsgát kell tenni. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a vizsgabizottság behatóbban vizsgálja a diák felkészültségét megtantárgy ismeretanyagából. A szóbeli érettségi vizsgák általában június utolsó napjaiban érnek véget. Csütörtökön: Párttitkári értekezlet Június 5-én, csütörtökön reggel 8 órai kezdettel a városi pártbizottság nagytermében egésznapos titkári értekezletet tartanak a városi és az üzemi pártalapszervezetek titkárai és csúcstitkárai részére. Szerelik a toronyházakat A Weiner Tibor körút mentén épülő öt tízszintes toronyház alapozási munkái befejeződtek és elkészült a három város felőli épület pincebetonozása is. Két toronyház elemeinek összeszerelését a múlt héten kezdték el az építők, akik az itt épülő 245 lakás szerelésén kívül, 176 castrumi lakás szerelési munkáit is elvégzik az év végéig. Oj> Iyvi Májusban 110 ezer tonna érc érkezett víziúton Krivoj Rogból. A Dunai Vasmű téli érctartalékának felhalmozása jelenleg folyik. A nyári hónapokban átlag 95—110 uszály érkezik. Képünkön: ércszállító vonat tart a kikötőből a vasműbe. Pedagógusok köszöntése Szombaton délelőtt, a Bartók Béla Művelődési Központ emeleti termében a pedagógusnap alkalmából központi ünnepséget rendeztek. Az ünnepségen részt vett dr. Tapolczai Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Fejér megyei Tanács VB elnöke Takács Imre, a városi pártbizottság első titkára, dr. Maróti János, a városi tanács vb elnöke, valamint a város politikai, társadalmi életének több vezetője. Dr. Tapolczai Jenő meleg szavakkal köszöntötte a pedagógusokat, méltatta a jövő generációja nevelésében, tudatának formálásában betöltött nagy szerepüket, megköszönte eredményes munkásságukat, és jó egészséget kívánt további munkájukhoz. Külön megköszöntötte Vadász Dezsőnét, a József Attila Általános Iskola igazgatóhelyettesét, aki a pedagógusnapon Kiváló Tanító kitüntetésiben részesült, majd a művelődésügyi miniszter megbízásából Werth Antalné óvónőnek átnyújtotta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést. Több pedagógusnak pedig pénzjutalmat adott át. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta még városiunkból Csajder György, a MÜM 314. Ipari tanuló és Szakközépiskola szakoktatója, aki kitüntetését a Munkaügyi Minisztériumban vette át. A pedagógusnapon valamennyi tanintézményünkben rendeztek ünnepséget. A köszöntőkön részt vettek a város politikai, állami, társadalmi szervezeteinek képviselő. Eredményes munkásságáért számos nevelő részesült jutalomban. Kötelező védősisak és védőöltözet a Dunai Vasműben A Dunai Vászon munkásellátói osztálya a szakszervezet egyetértésével született igazgatói rendelet nyomán június 1 és július 1 között védősisakkal és védőöltözettel látja el a gyár munkásait. A védősisak munkásvédelmi célokon túl arra is szolgál, hogy a nemkívánatos csellengést csökkentse. A sisakok tudniillik gyárrészlegenként más és más színűek, csakúgy, mint más szocialista országok modern nagyüzemeiben. A kollektív szerződés értelmében 1969-is a munkaruha védőöltönetnek számít a Dunai Vasműben. Ez azt jelenti, hogy a gyár két rend munkaruhát biztosít munkásainak és gondoskodik azok tisztításáról is. Az ízléses világosszürke, illetve bkkonkék narancssárga betétes, vasmű emblémával ellátott ruhák viselete a gyakorlatban július 1-től lesz kötelező. Miután a gyár magára vállalta a védőöltözet tisztítását, már épül, és június 15-re este készül a házi mosoda. A munkaruhákat kéthetenként, szennyezett munkahelyen hetenként cserélik. Mint ismeretes, a Dunai Vasmű munkaruhára, pontosabban védőöltözetre az elmúlt évihez képest másfél millió forinttal többet költ az idén. Reklamálók mindig lesznek A szarvakon nem érdemes lovagolni, hiszen elszólás, félrehajlás is van a világon. Sőt, olyan is előfordult már, hogy valaki mást gondolt, és mást mondott. Nem is szarvak puszta összerakása, nemcsak a mondat értelme, inkább a gyakoriság teszi indokolttá, hogy ezúttal arról beszéljünk, miszerint: reklamálók mindig lesznek. Ez a megaihtpitízs napjainkban elég gyakran elhangzik, és nemcsak a szolgáltató iparban (ahol talán érthető lenne), hanem mindenütt, ahol emberek ügyeit intézik, ahol emberek gondjaival foglalkoznak, ahol emberek javára, vagy rovására dönteni kell. A tudat mélyén mindig is jelen volt az egyszerű mondat értelme, amikor két lakást kellett száz igénylő között elosztani, amikor húsz munkás közül csak négy kaphatott órabéremelést, amikor a sok jó közül csak kevés kaphatott jutalmat, amikor valamiféle mérce alapján, valahol eldöntötték, hogy ki igen és ki nem. Ez a döntő, vagy eldöntő szervek és személyek tudatmélyi sejtése, hogy bizonyára lesznek ellenvélemények és ellenérzések, nyilván gyakorlati tapasztalatokon érlelve sejtésből lassan bizonyosság lett. Mégpedig kimondott, úton-útfélen hangoztatott bizonyosság. Szervek és személyek megbizonyosodott véleménye, hogy: tehetünk mi akármit, akár a szívünket, lelkünket is kitehetjük, úgy is hiába minden: reklamálók mindig lesznek. A címmondatot kicsit önkényesen bővítettük ki, mert szó ami szó, ilyen cikornyásan és bő lére eresztik azért ritkán hangzik el. De akinek van füle a hallásra, az a tőmondat elhangzásakor beleérzi a bővítményeket, és felfigyel a hangsúlyra, amely tulajdonképpen e vélemény hangoztatásának igazi veszélye. Mindjárt arra kell felfigyelni, hogy e lemondó, reményvesztett megállapítás sohasem a reklamálók oldalán hangzik el. Mindig azok mondják, akiknek döntéseikkel ki kell állniuk a szűkebb, vagy tágabb közvélemény elé. És ez mindenesetre elgondolkoztató. Pozícionált, tehát döntésre jogosult, sőt kényszerített emberek nyílt — gyakran a hallgatóság egyetértő mormogásától kísért megállapítása, hogy: reklamálók mindig lesznek, magában hordoz egy szörnyű veszélyt. Nevezetesen, hogy a vélemény hangoztatói, mivel úgyis az a meggyőződésük, hogy reklamálók mindig lesznek, egy idő után nem vesznek fáradtságot maguknak arra, hogy nehéz, körültekintő munkával valóban feltárják a döntésre váró kérdés minden oldalát, és valóban a körülményeknek legmegfelelőbb megoldást keressék. Akinek előre meggyőződése, hogy értelmetlen munkát végez, vajon milyen hozzáállással végzi el? Ha reklamálók úgyis lesznek, akkor mire a fáradozás? Súlyos politikai következménye is lehet e rezignált vélemény elterjedésének és akceptálásának. Nevezetesen, hogy a társadalom kritikai megnyilvánulásai szépen, lassan tekintélyüket vesztik. A besulykolt mondat ott ül már az ember fülében, és bizonytalanná teszi. Megszületik egy döntés, (mondjuk, pontosan annak tudatában, hogy reklamálók mindig lesznek) amelyet bizonyos helyeken ellenvélemény kísér. Ki tudja majd ezek után kétséget kizáróan megállapítani, hogy miről van szó? A tudat, „reklamálók mindig lesznek”, válik-e be ismét, avagy a társadalom igazságérzete tiltakozik és kér jogosan nyilvánosságot? Mert nyilván más reagálást érdemel az egyik, és más elintézést igényel a másik. Ha szó nélkül engedjük, hogy a döntésre hivatottak egy része tudatosan terjessze maga körül a dolgok tökéletes elintézésének lehetőségét tagadó szemléletet, ** tűrjük, hogy ezzel elinduljanak és másokat is elindítsanak a kisebb ellenállást jelentő belenyugvás irányába, akkor még igaza is lehet az ige hirdetőinek. Akkor valóban, reklamálók mindig lesznek. Sőt, akkor mindig többen. Miskolczi Miklós Építők timpe a vasbetűmyárkai A házgyárban nem volt munkaszünet, nem tartottak szabad szombatot. A két napom nyolc lakás elemeit készítették el. A gyár többi üzemeiben álltak a gépek, pihentek, ünnepeltek az emberek. Június elsején délelőtt megtelt a vállalat kultúrterme, Építők Napját tartották. A munkáról, a helytállásról, az építőanyagipar eredményeiről szólt és köszöntötte az egybegyűlteket Molnár Gábor párttitkár. Utána Dohai János igazgató, a miniszter megbízásából Wöllmann Jánosné házgyári dolgozónak, Vékony László műszaki osztályvezetőnek az „Építőipar Kiváló Dolgozója” kitüntetéseket adta át. Tőke József pedig a szakszervezet képviseletében, az 5—10 év óta társadalmi funkciót viselő dolgozóknak nyújtott át jutalmakat. Délután kultúr- és sportműsorral folytatódott az ünnepség.