Dunaújvárosi Hírlap, 1969. augusztus (14. évfolyam, 61-68. szám)
1969-08-01 / 61. szám
AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK Egy hónapos állás után ismét termel az oxigéngyár Mi okozta az üzemzavarokat ? Több mint egy hónapja, június 26-án műszaki hiba miatt leállt a vasmű oxigéngyára. A levegőkompresszor csapágy cseréje után induláskor leégett a hűtőturbina. Az új turbinát két hete kapták meg a Szovjetunióból, a szerelését a múlt héten fejezték be. Július 25-én megkezdték az oxigéntermelő blokk lehűtését, majd vasárnap délután oxigént kapott az acélmű. Nem sokáig, mert hétfőn ismét leállt a gyár az energiaszolgáltatás kimaradása miatt és csak szerdán termelt ismét. Mi az oka az oxigéngyártás akadozásának, a gyakori leállásoknak? A kérdésre Szakos Lukács, a vasmű beruházási főosztályvezetője válaszolt. — Tömören fogalmazva a gyakorlottság hiánya okozta az üzemzavarokat. Igaz, az oxigéngyárral szemben a vasmű túlzott követelményeket támasztott, hiszen még a garanciális bejáratás előtti próbaüzemelésnél tartunk és zökkenőmentes termelést vártak. Nem kívánjuk részletezni az oxigéngyár beszabályozásának bonyolult és kényes folyamatát. Elég ha elmondjuk, hogy az oxigéngyártás kapcsolódó vegyi berendezéseket, hosszú folyamatot jelent. A kényességet a precizitáson, a folyamatok meghatározott sorrendjén kívül robbanás-, illetve tűzveszély jelenti. a A próbaüzemelést szovjet szakértők irányítják. Sok gondot, félreértést okozott a kétnyelvűség, mivel megfelelő, az oxigéngyártásban jártas tolmácsok hiányoztak és különösen a szerelés stádiumában a tucatnyi alvállalkozó munkájának kellő szervezése, összehangolása és főleg ellenőrzése akadályokba ütközött. — A fő gondunk az — magyarázta a beruházási főosztályvezető — hogy magához az oxigéngyártáshoz kevesen értenek a vasműben. Éppen a legkritikusabb időszak, a beszabályozás alatt kell a kényes berendezéseket tanuló, gyakorlatlan, személyzetre bízni. Ilyenformán szinte felelősség nélkül dolgoznak, mert nem kérhetjük számon tőlük azt, amit még nem tudhatnak. Jellemző hiba, hogy a transzformátor és az elosztó reteszelése hibás kapcsolás esetén leállítja az energiaszolgáltatást — a folyamat bármelyik lépcsőjénél következzen is be a technológia megsértése. A prtlis végétől tíz esetben fordult elő — áramkimaradás, vagy a technológiai fegyelem megsértése miatt — üzemzavar. A blokk minden leállása a regenerátorok eltömődését idézte elő — a már említett rongálódások mellett. — Az oxigéngyár nehéz helyzetét létszámhiány és az emberek cserélődése is súlyosbítja. Mindennek ellenére úgy vélem, hogy tíz nap múlva megkezdhetjük a berendezések garanciális próbáit. A próbaüzemelésre szánt 90 napos határidőből kicsúszunk ugyan, de a vasmű tervezett acéltermelése nincs veszélyben. Véleményem szerint az oxigénes technológia a vártnál nagyobb eredményt hozott az acélműben és ez a többlet pótolhatja az időkiesést. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most már minden rendben van az oxigéngyárban. A gyártó cég hat év átlagában évente nem egészen 11 hónapos üzemelést garantál, s csak a tervezett javítások, bevizsgálások idejét kalkulálták bele ebbe az állásidőbe. Bizony megfizettük a tanulópénzt, jobb előkészítéssel elkerülhettük volna a gyakorlatlanság, a spontaneitás buktatóit. — fejezte be nyilatkozatát Szakos Lukács. Szabad pártnapok a moszkvai tanácskozásról A kommunista- és munkáspártok moszkvai tanácskozásának jelentőségét, dokumentumait a Magyar Szocialista Munkáspárt országszerte szabad pártnapokon ismerteti párttagokkal, dolgozókkal. Dunaújavárosban a vállalatok, üzemek pártalapszervezetei harminc szabad pártnapot rendeztek, meghívott előadókkal. A vasműben gyárrészlegenként tartottak szabad pártnapokat. Hétfőn a Papíripari Vállalat dolgozóinak Sándor József, az MSZMP KB tagja tartott szabad pártnapot, majd tájékoztatta az egybegyűlteket a vállalat fejlesztési lehetőségeiről. Kedden a tanács, az igazságügy és a rendőrség dolgozóinak dr. Tapolczai Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága tagja, a Fejér megyei Tanács vb-elnöke tartott előadást, szerdán délután pedig a hengermű dolgozóinak Földes László, az MSZMP Központi Bizottsága tagja tartott szabad pártnapot a vasmű kultúrtermében. Emberek a 70 fokos melegben (Riport a 3. oldalon) Szabad munkaerőgazdálkodás Az új mechanizmus ezt is meghozta: a vállalatok a maguk belátása, a maguk igényei, a maguk tervei alapján alkalmazhatják a munkát kereső embereket minden felesleges,és mesterségesen közbeiktatott adminisztrációs állomás nélkül, minden időveszteség nélkül, a bürokrácia labirintusának megkerülésével. Illetve, pontsabban: bürokratikus labirintus nélkül — amit meg sem kell kerülni, mert nincs. A tanács munkaügyi csoportja mindennek nevezhető, csak annak nem. De ha nem adminisztrációs állomás, vagy csomópont, akkor micsoda? Miért van szükség egyáltalában munkaügyi csoportra a szabad munkaerőgazdálkodás körülményei között? Dr. Juhász Istvánná, az önálló munkaügyi csoport vezetője mosolyog a naív kérdésen, így kérdezni értelmetlen dolog. Helyesen kérdezni így kell: hogyan tette lehetővé az új gazdasági mechanizmus, a szabad munkaerőgazdálkodás, hogy munkaügyi csoport végre értelmes, a megfontolt munkát végezzen a tűzoltás helyett? S erre a kérdésre már lehet válaszolni. — Először is mi a napi munka? Az újonnan munkába állók itt kapják meg munkakönyvüket. A városban működő vállalatok ide küldik el munkaerőigényüket, ami persze nem jelent semmi kötelezettséget a vállalatokra nézve, ez csak a munkaerőhelyzet felmérését, a tervezés feltételeinek megteremtését célozza Ez a munka is nap mint nap folyik: regisztrálás és tervezés, folyamatosan. Különös módon megváltozott a helyzet azóta, amióta sem a munkaadó, sem a munkavállaló nem köteles igénybe venni a tanács munkangyi csoportját. Azelőtt, különösen nők, tömegesen álldogáltak az iroda ajtaja előtt, s egyszerűen képtelenek voltunk elhelyezni a munkára jelentkezőket. 1967 végén csoport arra számított, hogy az új a gazdasági mechanizmus bevezetésével még rosszabb lesz a helyzet, vállalatok gazdasági meggondolások a alapján csökkenteni fogják munkavállalóik számát. Nos, éppen az ellenkezője történt — bonyolult és nehezen kielemezhető helyzet állt elő. A vállalatok, hogy átlagbérüket csökkentsék, módjuk legyen a nélkülözhetetlen s jó szakembereket jobb bérezés révén megőrizni a maguk számára, nagy tömegű kisfizetésű munkaerőt alkalmaztak. Kérdés, hogy hosszabb távon, népgazdasági szempontból nem rejt-e ez a gyakorlat veszélyeket, de a munkavállaló nők szempontjából mindenesetre nagyon előnyös volt. Naponta hatvan-hetven munkát kereső kopogtat be a csoporthoz, s ezek nagyobb része most is nő. Vissza ritkán jönnek, elvétve fordul elő, hogy valaki másodszor, harmadszor is itt keressen elhelyezkedési lehetőségeket. Érdekes, hogy a jelenlegi helyzetben nagyon megfogyatkozott azoknak a száma — nőkről beszélve — akik néhány évvel ezelőtt nap mint nap a csoport ajtaja előtt tolongtak, de nem azért, mintha dolgozni akartak volna, hanem pusztán azért, hogy igazolásuk legyen: munkára jelentkeztek. Nem sokan tudják, milyen szervező, irányító, sőt kulturális feladatot old meg sorozatosan a tanács munkaügyi csoportja. Évről-évre rájuk hárul, hogy segítséget nyújtsanak a KTSZ-nek a diákok nyári munkájának lebonyolításában. Itt még adódik tűzoltó munka — nem rossz tervezés, nem meggondolatlan kankodás következményeként, hanem — mint idén is — az időjárás szeszélye folytán. A bodakajtori gyümölcsösök idén például olyan baracktermést produkáltak, hogy az előre megtervezett diáklétszám karácsonyra szedné le az érett, lassan már túlérett gyümölcsöt. A csoportnak kell gondoskodnia, intézkednie, hogy a gazdaság „pótrendelését” ki lehessen elégíteni. Ugyancsak az ő dolguk, most már második éve, hogy a Német Demokratikus Köztársaságba munkára jelentkezetteket csoportokba szervezzék, elhelyezésüket lelevelezzék, a csoportot kellő időben útnak indítsák. Idén ősszel már a harmadik csoport 18—28 éves nő és férfi, szakmunkás és segédmunkás fog útra kelni, hogy a Finow-i kohászati kombinátban, az Eberswald-i betongyárban, vagy az Erbisdorf-i izzólámpagyárban dolgozzék három éven át. A megyéből összesen több mint kétszázötven, a városból körülbelül nyolcvan fiatal jelentkezett, többségük egyetlen szót sem tud németül. A munkaügyi csoport német társalgási nyelvórákat szervezett számukra, természetesen ingyenesen. Ez pedig olyan plusz, amit nem lehet pénzértékkel jellemezni. Nem csak az üzemekkel, hanem az iskolákkal, a szakiskolákkal is állandóan érintkezésben vannak a tanács munkaügyi dolgozói. Tudniuk kell, hogy egy év, öt év, tíz év múlva körülbelül mi lesz a helyzet a munkaerőpiacon, s azt is tudniuk kell, hogy a kínálathoz képest hogyan fog változni a kereslet. Magyarán: ismerniük kell a város ipartelepítési és iparfejlesztési terveit. Egyelőre 1977-ig ismerik ezeket terveket, de halvány elképzeléseik a már a nyolcvanas évekre is vannak. Jogásznak, közgazdásznak, statisztikusnak és jó emberismerőnek kell lennie annak, aki itt jó munkát akar végezni. És mi is kell még hozzá? Jó kedély és nyugodt alaptermészet. Szerencsére ebben sincs hiány K. D. Július 31-én csütörtökön délelőtt 10 órakor Kovács György a MÉSZÖV elnöke nyitotta meg az Adonyi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet piactéri ABC áruházát. A megnyitó ünnepségen jelen voltak a város és a járás vezetői. A megnyitó ünnepség után déli 12 órakor a dunaújvárosi vásárlók töltötték meg az áruházat, ahol ezer négyzetméter területen úgyszólván mindent árulnak: élelmiszert, zöldséget, háztartási cikkeket, és gépeket, autó-és motoralkatrészeket, sporteszközöket, játékokat, férfi és női ruhát, edényt, papírt, bőrárut. Az árukészlet két és félmillió forint értékű. A szövetkezeti kereskedelem ez új létesítményében borkóstoló, lacikonyha és eszpresszó is van.