Dunaújvárosi Hírlap, 1969. augusztus (14. évfolyam, 61-68. szám)

1969-08-01 / 61. szám

AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 61. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1969. AUGUSZTUS 1., PÉNTEK Egy hónapos állás után ismét termel az oxigéngyár Mi okozta az üzemzavarokat ? Több mint egy hónapja, június 26-án műszaki hiba miatt leállt a vasmű oxigéngyára. A levegő­­kompresszor csapágy cseré­je után in­­­duláskor leégett a hűtőturbina. Az új turbinát két hete kapták meg a Szovjetunióból, a szerelését a múlt héten fejezték be. Július 25-én meg­kezdték az oxigéntermelő blokk le­hűtését, majd vasárnap délután oxigént kapo­tt az acélmű. Nem so­káig, mert hétfőn ismét leállt a gyár az energiaszolgáltatás kimaradása miatt és csak szerdán termelt ismét. Mi az oka az oxigéngyártás aka­dozásának, a gyakori leállásoknak? A kérdésre Szakos Lukács, a vasmű beruházási főosztályvezetője vála­szolt. — Tömören fogalmazva a gyakor­lottság hiánya okozta az üzemzava­rokat. Igaz, az oxigéngyárral szem­ben a vasmű túlzott követelménye­ket támasztott, hiszen még a ga­ranciális bejáratás előtti próbaüze­melésnél tartunk és zökkenőmentes termelést vártak. Nem kívánjuk részletezni az oxi­géngyár beszabályozásának bonyo­lult és kényes folyamatát. Elég ha elmondjuk, hogy­­ az oxigéngyártás kapcsolódó vegyi berendezéseket, hosszú folyamatot jelent. A kényes­séget a precizitáson, a folyamatok meghatározott sorrendjén­ kívül robbanás-, illetve tűzveszély jelenti. a A próbaüzemelést szovjet szakértők irányítják. Sok gondot, félreértést okozott a kétnyelvűség, mivel meg­felelő, az oxigéngyártásban jártas tolmácsok hiányoztak és különösen a szerelés stádiumában a tucatnyi alvállalkozó munkájának kellő szer­vezése, összehangolása és főleg el­lenőrzése akadályokba ütközött. — A fő gondunk az — magyaráz­ta a beruházási főosztályvezető — hogy magához az oxigéngyártáshoz kevesen értenek a vasműben. Éppen a legkritikusabb időszak, a besza­bályozás alatt kell a kényes beren­dezéseket tanuló, gyakorlatlan, sze­mélyzetre bízni. Ilyenformán szinte felelősség nélkül dolgoznak, mert nem kérhetjük számon tőlük azt, amit még nem tudhatnak. Jellemző hiba, hogy a transzfor­mátor és az elosztó reteszelése hibás kapcsolás esetén leállítja az ener­giaszolgáltatást — a folyamat bár­melyik lépcsőjénél­ következzen is be a technológia megsértése. A prt­lis végétől tíz esetben fordult elő — áramkimaradás, vagy a technoló­giai fegyelem megsértése miatt — üzemzavar. A blokk minden leállása a regenerátorok eltömődését idézte elő — a már említett rongálódások mellett. — Az oxigéngyár nehéz helyzetét létszámhiány és az emberek cseré­lődése is súlyosbítja. Mindennek el­lenére úgy vélem, hogy tíz nap múlva megkezdhetjük a berendezé­sek­­ garanciális próbáit. A próba­­üzemelésre szánt 90 napos határ­időből kicsúszunk ugyan, de a vas­mű tervezett acéltermelése nincs ve­szélyben. Véleményem szerint az oxigénes technológia a vártnál na­gyobb eredményt hozott az acélmű­ben és ez a többlet pótolhatja az időkiesést. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most már minden rendben van az oxigéngyárban. A gyártó cég hat év átlagában évente nem egészen 11 hónapos üzemelést garantál, s csak a tervezett javítá­sok, bevizsgálások idejét kalkulálták bele ebbe az állásidőbe. Bizony megfizettük a tanulópénzt, jobb elő­készítéssel elkerülhettük volna a gyakorlatlanság, a spontaneitás buk­tatóit. — fejezte be nyilatkozatát Szakos Lukács. Szabad pártnapok a moszkvai tanácskozásról A kommunista- és munkáspártok moszkvai tanácskozásának jelentő­ségét, dokumentumait a Magyar Szocialista Munkáspárt országszerte szabad pártnapokon ismerteti párttagokkal, dolgozókkal. Dunaúj­a­városban a vállalatok, üzemek párt­­alapszervezetei harminc szabad párt­­napot rendeztek, meghívott előadók­kal. A vasműben gyárrészlegenként tartottak szabad pártnapokat. Hétfőn a Papíripari Vállalat dol­gozóinak Sándor József, az MSZMP KB tagja tartott szabad pártnapot, majd tájékoztatta az egy­begyűlteket a vállalat fejlesztési le­hetőségeiről. Kedden a tanács, az igazságügy és a rendőrség dolgozóinak dr. Tapolczai Jenő, az MSZMP Központi Bizott­sága tagja, a Fejér megyei Tanács vb-elnöke tartott előadást, szerdán délután pedig a hengermű dolgozói­nak Földes László, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagja tartott sza­bad pártnapot a vasmű kultúrtermé­ben. Emberek a 70 fokos melegben (Riport a 3. oldalon) Szabad munkaerőgazdálkodás Az új mechanizmus ezt is meg­hozta: a vállalatok a maguk belátá­sa, a maguk igényei, a maguk ter­vei alapján alkalmazhatják a mun­kát kereső embereket minden feles­leges,­­és mesterségesen közbeikta­tott adminisztrációs állomás nélkül, minden időveszteség nélkül, a bü­rokrácia labirintusának megkerülé­sével. Illetve, pontsabban: bürok­ratikus labirintus nélkül — amit meg sem kell kerülni, mert nincs. A ta­nács munkaügyi csoportja minden­nek nevezhető, csak annak nem. De ha nem adminisztrációs állomás, vagy csomópont, akkor­ micsoda? Miért van szükség egyáltalában munkaügyi csoportra a szabad mun­kaerőgazdálkodás körülményei kö­zött? Dr. Juhász Istvánná, az önálló munkaügyi csoport vezetője moso­lyog a naív kérdésen, így kérdezni értelmetlen dolog. Helyesen kérdez­ni így kell: hogyan tette lehetővé az új gazdasági mechanizmus, a sza­bad munkaerőgazdálkodás, hogy munkaügyi csoport végre értelmes, a megfontolt munkát végezzen a tűz­oltás helyett? S erre a kérdésre már lehet válaszolni. — Először is mi a napi munka? Az újonnan munkába állók itt kap­ják meg munkakönyvüket. A vá­rosban működő vállalatok ide kül­dik el munkaerőigényüket, ami per­sze nem jelent semmi kötelezettsé­get a vállalatokra nézve, ez csak a munkaerőhelyzet­ felmérését, a ter­vezés feltételeinek megteremtését célozza Ez a munka is nap mint nap folyik: regisztrálás és tervezés, folyamatosan. Különös módon meg­változott a helyzet azóta, amióta sem a munkaadó, sem a munkavállaló nem köteles igénybe venni a tanács munkangyi csoportját. Azelőtt, külö­nösen nők, tömegesen álldogáltak az iroda ajtaja előtt, s egyszerűen kép­telenek voltunk elhelyezni a mun­kára jelentkezőket. 1967 végén csoport arra számított, hogy az új a gazdasági mechanizmus bevezetésé­vel még rosszabb lesz a helyzet, vállalatok gazdasági meggondolások a alapján csökkenteni fogják munka­­vállalóik számát. Nos, éppen az ellenkezője történt — bonyolult és nehezen kielemez­hető helyzet állt elő. A vállalatok, hogy átlagbérüket csökkentsék, módjuk legyen a nélkülözhetetlen s jó szakembereket jobb bérezés ré­vén megőrizni a maguk számára, nagy tömegű kisfizetésű munkaerőt alkalmaztak. Kérdés, hogy hosszabb távon, népgazdasági szempontból nem rejt-e ez a gyakorlat veszélye­ket, de a munkavállaló nők szem­pontjából mindenesetre nagyon elő­nyös volt. Naponta hatvan-hetven munkát kereső kopogtat be a cso­porthoz, s ezek nagyobb része most is nő. Vissza ritkán jönnek, elvétve fordul elő, hogy valaki másodszor, harmadszor is itt keressen elhelyez­kedési lehetőségeket. Érdekes, hogy a jelenlegi helyzet­ben nagyon megfogyatkozott azok­nak a száma — nőkről beszélve — akik néhány évvel ezelőtt nap mint nap a csoport ajtaja előtt tolong­tak, de nem azért, mintha dolgozni akartak volna, hanem pusztán azért, hogy igazolásuk legyen: munkára je­lentkeztek. Nem sokan tudják, milyen szer­vező, irányító, sőt kulturális fel­adatot old meg sorozatosan a tanács munkaügyi csoportja. Évről-évre rá­juk hárul, hogy segítséget nyújtsanak a KTSZ-nek a diákok nyári munká­jának lebonyolításában. Itt még adó­dik tűzoltó munka — nem rossz ter­vezés, nem meggondolatlan kanko­­dá­s következményeként, hanem — mint idén is — az időjárás szeszélye folytán. A bodakajtori gyümölcsösök idén például olyan baracktermést produkáltak, hogy az előre megter­vezett diáklétszám karácsonyra szed­né le az érett, lassan már túlérett gyümölcsöt. A csoportnak kell gon­doskodnia, intézkednie, hogy a gaz­daság „pótrendelését” ki lehessen elégíteni. Ugyancsak az ő dolguk, most már második éve, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaságba munkára jelentkezetteket csoportok­ba szervezzék, elhelyezésüket leleve­lezzék, a csoportot kellő időben út­nak indítsák. Idén ősszel már a har­madik csoport 18—28 éves nő és fér­fi, szakmunkás és segédmunkás fog útra kelni, hogy a Finow-i kohászati kombinátban, az Eberswald-i beton­gyárban, vagy az Erbisdorf-i izzó­lámpagyárban dolgozzék három éven át. A megyéből összesen több mint kétszázötven, a városból körülbelül nyolcvan fiatal jelentkezett, többsé­gük egyetlen szót sem tud németül. A munkaügyi csoport német társal­gási nyelvórákat szervezett számuk­ra, természetesen ingyenesen. Ez pe­dig olyan plusz, amit nem lehet pénzértékkel jellemezni. Nem csak az üzemekkel, hanem az iskolákkal, a szakiskolákkal is állandóan érintkezésben vannak a tanács munkaügyi dolgozói. Tudniuk kell, hogy egy év, öt év, tíz év múl­va körülbelül mi lesz a helyzet a munkaerőpiacon, s azt is tudniuk kell, hogy a kínálathoz képest ho­gyan fog változni a kereslet. Ma­gyarán: ismerniük kell a város ipar­­telepítési és iparfejlesztési terveit. Egyelőre 1977-ig ismerik ezeket terveket, de halvány elképzeléseik a már a nyolcvanas évekre is vannak. Jogásznak, közgazdásznak, statiszti­kusnak és jó emberismerőnek kell lennie annak, aki itt jó munkát akar végezni. És­­ mi is kell még hozzá? Jó kedély és nyugodt alaptermészet. Szerencsére ebben sincs hiány K. D. Július 31-én csütörtökön délelőtt 10 órakor Kovács György a MÉSZÖV elnöke nyi­totta meg az Adonyi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet piac­téri ABC áru­házát. A megnyitó ünnepségen jelen voltak a város és a járás vezetői. A megnyitó ün­nepség után déli 12 órakor a dunaújvárosi vásárlók töltötték meg az áruházat, ahol ezer négyzetméter területen úgyszólván mindent árulnak: élelmiszert, zöldséget, háztartási cik­keket, és gépeket, autó-­­és motoralkatrészeket, sporteszközöket, játékokat, férfi és női ruhát, edényt, papírt, bőrárut. Az árukészlet két és félmillió forint értékű. A szövetkezeti kereskedelem ez új létesítményében borkóstoló, lacikonyha és eszpresszó is van.

Next