Dunaújvárosi Hírlap, 1969. november (14. évfolyam, 87-95. szám)

1969-11-18 / 92. szám

Az élvonalban kevesebb, középszinten több sikerrel szerepeltek a Kohász-sportolók Tudósítás a Kohász SE küldött-közgyűléséről Két év elteltével, tegnap délután ismét összeült a Dunaújvárosi Ko­hász Sportegyesület küldött közgyű­lése, hogy megvitassa, milyen mun­kát végzett a sportegyesület az el­múlt két esztendőben, és értékelte az MTS II. Kongresszusa határoza­tainak végrehajtását, hogy újjává­lassza az elnökséget és a vezető tes­tületeket. A Kohász sport­egyesület elnöksé­gének beszámolóját Barts Oszkár sportköri elnök mondotta el. Beve­zetőjében hangsúlyozta, hogy az egyesületnek nem sikerült egészében visszaszerezni 1967. teljes évi előkelő pozícióit. Elmondotta, hogy jó eredményeket értek el az után­pótlás nevelésében. Szólt arról, hogy az elnökség és a szakosztályok veze­tősége a felmerült nehézségeik elle­nére jól helytállt, és sikeresen ol­dottak meg olyan szervezeti és sze­mélyi kérdéseket, melyek nemcsak az egyes szakosztályok, hanem az egész egyesület jövőjét is befolyásol­ták Barts­ Oszkár a párt és tömeg­szervezetekkel meglévő kapcsolatok­ról megállapította, hogy azok köz­vetlenek és jó­k, majd a Dunai Vas­mű szerepéről beszélt. ..A Dunai Vasmű az elmúlt évben is számot­tevő segítséget nyújtott nemcsak olyan vonatkozásban, hogy biztosí­totta az anyagi lehetőségeket, növel­te támogatását, de ezen kívül sok ál­dozatot vállalt az új tömegsporttelep felépítésével és további sportlétesít­mények fejlesztésével, bővítésével, a kajakosoknak nyújtott segítséggel. Sportolóink elhelyezése és bérezési problémák megoldása, a kellő felké­szülési lehetőséget biztosító munka­­időkedvezmények megadásával je­lentős segítséget adott.” Ezután Barts Oszkár megköszönte a társadalmi és gazdasági szervek által nyújtott segítséget és kérte, hogy a jövőben is támogassák az egyesületet, majd a testnevelési és sportszervekkel való együttműködés­ről és a nemzetközi kapcsolatokról szólt. Jónak ítélte meg a sajtóval fennálló kapcsolatot és pozitívan ér­tékelte a városi tanács vezető szer­vei­ és­ különféle intézményei által nyújtott segítséget. A szurkolókról többek között a kö­vetkezőket mondotta: „Várjuk, hogy mérkőzéseinkre, rendezvényeinkre még nagyobb számban jöjjenek és hozzák magukkal ismerőseiket is. Legyenek megértőbbek, ne csak kül­ső és felszínes jelenségek alapján ítéljenek, ne veszítsék el kedvüket, ha esetleg a csapatok szereplése vá­rakozásuknak nem teljes mértékben felel meg. Lássák be, hogy a sport társadalmi, nevelő és szórakoztató jellege mellett is játék, ahol nem­csak győztesnek, hanem vereséget szenvedő és gyengébb játékot nyújtó vesztesnek is lennie kell, és ezt sportszerűen el kell tudni viselni. Nem belenyugvást kérünk a szurko­lóktól, hanem segítséget és belátást a jobb teljesítmények eléréséhez.” Ezután az egyesületi taglétszám alakulásáról beszélt, szólt a minősé­gi és tömegsportot irányító aktívák szerepéről, majd rátért az egyes sza­kosztályok értékelésére. Az asztaliteniszezők 1968-ban ki­estek az NB I-ből. Levonták a szük­séges tanulságokat és a fiatalok sze­rénél tetesét helyezték előtérbe. Az atléták tevékenységét jónak értékelte és reményének adott kife­jezést, hogy „eredményeiket minden bizonnyal további létesítmények épí­tése kedvezően fogja befolyásolni...” A birkózó szakosztályról a követ­kezőképpen szólt: „...rendelkeznek azokkal az adottságokkal, amelyek­kel fejlesztési és olimpiai tervünk­ben kitűzött feladataikat megvaló­síthatják.” A kajakna—kenu szakosztályban nőtt a minősített versenyzők száma. Helyzetüket a megépítendő tanme­dence feltétlenül javítani fogja. Ezután a labdasportokat elemezte. A kézilabda csapatokról megálla­pította, hogy jól helytálltak, hisz a nők a középmezőnyben végeztek, férfiak pedig bajnokságot nyertek és a részt vehetnek a hét közepén Tatán lebonyolításra kerülő osztályozón. ..Labdarúgó szakosztályunk negye­dik éve szerepel az NB I-ben, és el­mondhatjuk, hogy ez évben súlyos gondokkal küzd, de remény van ar­ra, hogy kiharcolja az NB I-ben ma­radást. A szakosztály szereplésére kihatottak egyrészt az igazolási ne­hézségek, másrészt olyan sérülések, kulcsemberek kiválásai, melyek ne­gatív irányban hatottak a szerep­lést illetően...” Ezután gratulált a röplabda szak­osztály eredményeihez és szorgalmu­­ka­t, igyekezetüket, lelkesedésüket példaként állította a többi szakosz­tály elé, majd az NB II-be került sakkozók teljesítményét méltatta. A súlyemelőkről megállapította: „...szorgalmasan növelték egyrészt létszámukat, másrészt minősített ver­senyzőik számát.” A legnépesebb szakosztályról, a természetjárókról sem feledkezett meg. Szólt arról, hogy a szocialista brigádok bevonásával, jól példát mu­tattak a szabadidő kultúrált és hasz­nos eltöltésére. A torna szakosztályról a követke­zőket mondotta: „1968-ban csapa­tunk behívások és beiskolázások miatt nehéz helyzetbe került. Egyé­nileg a szakosztály tagjai az elmúlt két évben megerősítették minősíté­seiket. A vívókról megállapította, hogy helytálltak az egyéni és csapatbaj­nokság során, bővült edzéslehetősé­gük és eredményeik további javulá­sa várható. Hosszasan foglalkozott a sportis­kolásokkal és megállapította, hogy a gyerekek egyre jobban beváltják a hozzájuk fűzött reményeket. Érté­kelte az elért sikereket, majd a ké­zilabda sportágban átszervezést ja­vasolt és bejelentette egy ka­jak-ke­nu tagozat indítását. Beszélt arról, hogy tovább kell javítani a függet­lenített edzők számarányát, majd ígéretet tett a sportiskola további tá­mogatására és fejlesztésére. A tömegsportról a következőket mondotta: „A most elkészült tömeg­sport telep nemcsak a tömegsport, hanem az egyes szakosztályok szük­ségleteit is ki tudja elégíteni.” Ör­vendetesnek találta a női dolgozók sportolásban való nagyobb részvéte­lét. Megköszönte a tömegsportaktí­­vák áldozatos és fáradtságos munká­ját majd a szabad szombatok sport - szempontból való jobb kihasználásá­ra hívta fel a figyelmet. Ezután szóvá tette az utánpótlás­képzést akadályozó súlyos létesít­ményhiányt. Kéréssel fordult a vá­ros és az üzem politikai, társadalmi és gazdasági szerveihez, hogy javít­sák a város és a Kohász SE sport­­létesítmény helyzetét. Megállapította, hogy az egyesület gazdálkodása tervszerű és kiegyen­súlyozott volt majd tájékoztatta küldött közgyűlést a jövő évi gaz­a­dálkodási tervekről és kérte azok el­fogadását. „Tervünk szerint egyesü­letünk 1970-ben három millió nyolc­­száztízezer forintos főösszeggel mű­ködik. Ez összegből szakosztályok működtetésére sportági feladatok cí­mén 2.046.000 forintot, Sportiskola és tömegsport működtetésére 1.060.000 forintot kívánunk fordíta­ni. Létesítményi, ügyleti, igazgatási és egyéb feladatok ellátására és ki­adásaira 704.000 forintot tervezünk. „Ezután az egyesület tagjait kérte, hogy tartsák kötelességnek a tag­díjfizetést.­­ Beszámolójának befejező részében Barts Oszkár a következőket mon­dotta: „...Tovább kell szélesítenünk városunkban a társadalmi összefo­gást annak érdekében, hogy a Ko­hász továbbra is méltóképpen tudja képviselni a város és a Dunai Vas­mű sportját. Akkor amikor megkö­szönjük gazdasági és politikai szer­veinknek az eddig nyújtott gazdasági és irányító segítséget, éppen az el­ért sporteredmények megtartása és fokozása érdekében kérjük további segítségüket. Kérjük, hogy a terme­lési eredmények adta lehetőségeken belül továbbra is segítsék elő minő­ségi és tömegsportunk fejlesztését, létesítmény lehetőségeink bővítését. Egyben kérjük üzemünk dolgozóinak erkölcsi és anyagi támogatását, tár­sadalmi munkáját.” Ezután köszönetet mondott mind­azoknak, akik az elmúlt két év mun­káját segítették. Közöttük név szerint említette: Szőke Iván, Dr. Sápi Ti­bor, Fogarassi János, Fadgyas Mi­hály, Pruckner László, Bo­jtor Sán­dor, Bozzai Béla, Ullmannn István, Kornis István, Lugosi Vilmos, Dorn György, Szekeres Ferenc,­­Könye Zol­tán, Stumpe­rger István, Sztankó Ist­ván, Szerdahelyi Károly, Dr. Pavlik András, Keszthelyi Gábor, Akács Attila, Solymár István, Merényi La­jos, Gábor Imre, Debreczeni Ernő, Eperjesi Ferenc, Sebestyén Sándor, Szabó Béla, Markovics Sándor, Mi­­kó András, Varga Ágnes és Kenesei József sport­társakat. A sporttelepen végzett társadalmi munkáért külön köszönetet mondott az elnök a Faso­­la brigádnak és Horváth László szurkolónak. A beszámoló végén Barts Oszkár kérte a megjelenteket, hogy vitas­sák meg a beszámolót, és mondják el terveiket, problémáikat és azt, hogy ezekhez milyen segítséget kér­nek a megválasztandó elnökségtől, a felsőbb szervektől, a gazdasági és társadalmi vezetőktől. Ezután kérte a közgyűlést, hogy az elnökségi be­számolót és a kiadott nyolcéves fej­lesztési programot fogadja el. (A küldöttközgyűlés lapunk zárta­kor még tart.) Tatabánya — D. Kohász 3:1 (3:0) NB I. tartalékbajnoki mérkőzés. Dunaújváros, 1000 néző, vezette: Horváth. Tatabánya: Kovács — Törőcsik, Kovácshegyi, Léber, Szabó, Locher, Vízkeleti, Arató, Mészáros, Makkiai, Ágoszon. D. Kohász: Varga (Mohács) — Földvári, Kalmár, Szentesi, Ajtony, (Simon O.), Nagy F., Szimacsek, Ta­tár, Mihály, Takács, Czigler (Jáksó). A vendégcsapat már az első fél­időben háromgólos előnyt szerzett vé­delmünk jóvoltából. A cserék felhoz­ták a Kohászt és megváltozott a já­ték képe: a vendégek szorultak sa­ját kapuelőterükbe, de az eredmény döntően már nem változott. Gólszerzők: Arató, Makkai, Mészá­ros, illetve Szimacsek. Jók: Léber, Locher, Makkai, illet­ve Tatár, Mohács, Simon O. SPORT Ma 14.30 órakor: Nemzetközi röplabda mérkőzés A D. Kohász férfi röplabda csapata kedden délután rangos nemzetközi mérkőzést játszik. A Bp. Spartacus vendégeként hazánkban tartózkodó lengyel I. osztályú együttes, a War­­szawianka látogat városunkba A len­gyel csapat a bajnokság harmadik helyén áll, és nemzetközlileg is szá­mottevő játékerővel rendelkezik. A D. Kohász—Warszawianka ba­rátságos nemzetközi röplabda-mérkő­zésre ma, kedden 14.30 órakor kerül sor a Móricz iskola tornatermében. A találkozó a két csapat közötti osz­tálykülönbség ellenére érdekes, szín­vonalas összecsapást ígér. N­agykarácsony — Puszta»rab ölcs döntő a járási MNK-ban Döntőhöz érkeztek a MNK járási selejtező mérkőzései. A vasárnapi fordulóban elmaradt a Nagykará­csony—Beloiannisz találkozó, mert a beloiannisziak utazási nehézségekre hivatkozva lemondták a mérkőzést, így a Nagykarácsony játék nélkül került a döntőbe. A másik mérkőzésen az egész év­ben egyenletes teljesítményt nyújtó Pusztaszabolcs biztosan győzött a perkátai csapat ellen. Az eddig mutatott játék alapján hatalmas küzdelemre és jó mérkő­zésre van kilátás a döntőben, rutinosabb vendégek ilyen arányban­ is megérdemelten győztek. Góllövő: Táczos 4 (egyet 11-esből),­­Paulusz, Szőke. Jó, Táczos, Imre. Paulusz, Szőke,­ illetve Somogyi A. és Somogyi I. Perkáta-Pusztaszabolcs 0:6 (0:3) Perkáta, 400 néző. Vezette: Dobler. Perkáta: Kulcsár — Győrök, Fuchs, Gelencsér, Bölcskei, Somogyi J., Somogyi A., Gecseg, Szűcs, Si­mon, Somogyi I. Pusztaszabolcs: Major — Pálinkás, Szabó, Imre, Almási, Házi, Tánczos, Szőke, Domokos, Paulusz, Berkesi. Végig sportszerű, jó iramú, színvo­nalas mérkőzés- A technikásabb és A labdarúgó NB I. állása 1. Újp. Dózsa 27 19 6 2 79:25 44 2. Bp. Honvéd 27 17 7 3 60:24 41 3. Ferencv. 27 15 9 3 53:25 39 4. Vasas 27 15 3 9 64:39 33 5. Rába ETO 27 11 9 7 48:33 31 6. Csepel 27 11 8 8 35:30 30 7- Pécsi Dózsa 27 12 5 10 35:32 29 8. MTK 27 9 6 12 42:51 24 9. Tatabánya 27 9 6 12 29:39 24 10. Salgótarján 27 9 5 13 26:35 23 11. Szombath. 27 6 10 11 24:41 22 12. Diósgyőr 27 7 7 13 26:44 21 13. Komló 27 4 12 11 18:35 20 14. Dunaújv. 27 7 4 16 22:47 18 15. Egyetértés 27 5 7 15 26:49 17 16. Egri Dózsa 27 5 6 16 22:60 16 Veszélyes zónában Tatabánya — D. Kohász 2:0 (2:0) Dunaújváros, 3000 néző, vezette: Al­­mási (Fenyvesi, Fehér II). Tatabánya: Rothermel — Lévai, Kovács I, Laczkó, Juhos, Kovács II., Monostori, Szabó, Csernai, Her­nádi, Ladínszky. Dunaújváros: Aczél — Fortmaggi­­mi, Oláh, Csepecz, Somogyi, Ruppert, Simon, Bartók, Nagy Ervin, Csörgő, Végh. Csere: Bartók helyett Józsi a szü­netben. Góllövők: Csernai 8. perc. Monos­tori 21. perc. Szögletarány: 11:3 (2:2) a Dunaúj­város javára. Tapogatódzó játékot hoztak az el­ső percekben. A tatabányaiak szoros emberfogásra rendezkedtek be, és hosszú labdákkal indítottak. Az 5. percben az elcsúszó Csepecz mellett Szabó beadott de Hernádi fejesét Aczél az alapvonalon túlra öklözte. Idegesen játszott mindkét csapat. A 8. perc meghozta a vendégek vezető gólját, ide-oda pattogott a labda a Kohász 16-osán belül. Védőinknek három alkalommal is lehetőségük volt felszabadíta­ni. Végül a labda a fedezetlenül hagyott Csernai elé került, aki körülbelül tíz méterről biztosan lőtt a jobb alsó sarokba. 1:0. Aczél rajta volt a labdán, de már nem érhette el. Rögtön ezután Somo­gyi jobboldalról leadott húsz méte­res lövését fogta Rothermel. Az el­lentámadás során a veszélyesen ki­törő Szabó elöl tisztáztak a Kohász védők, majd ismét jobbszárnyunk volt gól­veszélyes: Bartók, Somogyi összjáték végén a jobbfedezet beadá­sát Juhos fejelte szögletre. Pár perc­cel ezután Simon elől mentett me­rész előre vetődéssel a tatabányaiak kapusa. Monostori a 19. percben letalpalta Simont. A megítélt szabadrúgást Formaiggini 20 méterről fölé lőtte. A 21. percben esett a vendégek má­sodik gólja. Monostori vitte fel a labdát és mintegy harminc méterről lövés­re szánta el magát, óriási meg­lepetésre a labda a­ jobb alsó sarokba kötött ki, 2:0. Továbbra is a vendégek maradtak támadásban, Kovács II. elöl Nagy Ervin tisztázott veszélyes helyzetben, majd az ellentámadás során Simon csikart ki egy szögletet. Beívelt lab­dát a kapus kiütötte, Simon sijra beadta, de Rothermel Nagy Ervin lövését biztosan lehúzta. Ezután Rup­pert hozott fel egy labdát 16-oséról, Végh elé játszott, de saját a szélső erőtlenül lőtt és oda lett a kínálkozó helyzet. A 27. percben majdnem újabb gólt kaptunk. Vé­delmünk kitámadott, és Szabó lövé­se a kétségbeesetten kivetődő Aczél­­ról pattant kapu mellé. Támadott a Kohász, Csörgő viharaott el a bal­szélen, de belőtt labdája elakadt védőkben. Rögtön ezután Végh Is­a­mételte meg ugyanezt, de ekkor Ro­thermel mentett. A 31. percben Mo­nostori kitört, mintegy tíz méterről lőtt, de labdája a felső léc alsó élé­ről kifelé pattant. A tatabányai tá­madásra Nagy Ervin válaszolt: jó labdával indította Simont, aki elhú­zott, de beadásáról lemaradtak belső csatárok. Rögtön ezután For­­a­maggini Csörgő, Végh volt a labda útja, de balszélső 14 méterről leadott lövését a vendégek kapusa könnye­dén hárította. Beszorultak a vendé­­­gek. Elöl csupán Szabó tartózkodott. A félidő utolsó percében Aczélnak volt egy védeni valója: mintegy 30­ méterre kifutva tisztázott Szabó elöl­. A szünetben cserét határozott el Pan­csikó edző, Bartók helyett Józsi­­ állt be. " A 46. perc Nagy Ervin húsz méte­res lövését hozta. Tovább erősített a Kohász, beszorultak a vendégek, de védelmük a kitűnő Rothmerrel az­ élen mindent hárított. Felhördült a­ közönség, a rádiókból értesült, hogy az Egyetértés kiegyenlített Soroksá­ron, és már csak egy pont a Kohász előnye. A tatabányaiak remekül har­­monikáztak. Saját 16-osukról Monos­tori és Csernai a két veterán csatár jobbnál jobb labdákkal látta el a két szélsőt és a gyors Hernádit. A Ko­hász támadott, de mégis majdnem újabb gólt kapott. Szabó tizenegy méterről lőtt, de a labda a bal kapu­fa mellett csúszott ki az alapvonalon túlra. Rögtön ezután Oláh szerelte gólhelyzetben a kitörő Hernádit. Az ellentámadás végén Nagy Ervin, majd Józsi 26 méteres léc alá tartó lövését nyomta ujjheggyel a kapu fölé Rothermel. Az egyre erősödő Kohász támadásokat szögletek jelezték, de ezeket rendkívül maga­is biztosan védő kapus, Rothermel há­rította. A 73. percben Ruppert jó labdával indította Somogyit, de Ro­thermel ismét hárított. A 77. perc­ben Csörgő próbálkozott a tatabá­nyai kapu bevételével, de neki sem sik­erült. A 79. percben pedig Végh került jó helyzetbe, de a II-es pon­­ton ide-oda forgolódott és odalett a kínálkozó lehetőség. A hajrában to­vábbra is elkeseredetten támadott a Kohász — eredmény nélkül. Az utol­só percekben mindkét oldalon adó­dott még egy-egy gólhelyzet. Előbb Szabó előtt csúszott el Csernai lapos beadása, aztán Csepecz vágott ki gólvonalról egy labdát, majd Nagy­­ Ervin fordulásból húsz méterről óriási erővel lőtt, de Rothermel a labdát félkézzel a kapu fölé öklözte. Bírálat: ezen a mérkőzésen az oko­sabb taktikával játszó, és gólveszé­­lyesebb csapat győzött. A tatabányai csapatból Rothermel mindent hárí­tott, a hátvédek biztosan álltak lá­bukon, elöl a két veterán csatár Csernai és Monostori jobbnál* jobb labdákkal szolgálta ki a fiatal szél­sőket. A Kohász védelem meglehetősen gyenge napot fogott ki. A hátvédek közül Csepecz, a középpályások kö­zül pedig Ruppert játéka emelkedett az átlag fölé. Somogyi, Csörgő és Nagy Ervin sokat lőtt kapura, de a remekül védő Rothermellel ők sem bírtak. H. G.

Next