Dunaújvárosi Hírlap, 1970. február (15. évfolyam, 10-17. szám)

1970-02-03 / 10. szám

VILÁG PROLETÁRJAI: EGYESÜLJETEK! Waz mszmp városi bizottsága és a városi tanács lapja A XV. ÉVFOLYAM, 10. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1970. FEBRUÁR 3., KEDD MA: Zárszámadó közgyűlés Így történt: „Kései szüret” Fonónők álma Pályaválasztás előtt D. Kohász I.-D. Kohász II. 4:1 1969-19T0 Dr. Maróti János tanácselnök nyilatkozata a városfejlesztésről Alig néhány hete tettünk pontot az 1969. év végére. Alig néhány he­te írunk 1970-et. A városfejlesztési naptárban pedig szinte nincs is új év, hiszen hátra van még a múlt év munkáját értékelő és az idei tervet jóváhagyó tanácsülés napja. A közelgő „városfejlesztési új év” előtt fel­kerestük dr. Maróti Jánost, a Városi tanács elnökét, és interjút kértünk tőle. — Hogyan­­ töli meg az 1969. esztendőt a városfejlesztés szem­pontjából? — Bevezetőben hangsúlyozni kívá­nom — mondotta a városi tanács el­nöke —, hogy az 1969. év munkájá­nak értékelése és az 1970. év terve — ami bizonyára második kérdése lesz — még nem jóváhagyott. A vég­ső elbírálás, a szentesítés a február­­ban összeülő városi tanácsülés dolga lesz, hogy mégis nyilatkozhatom ró­la, annak egyetlen oka van. Tudni­illik, hogy a múlt évi értékelést és az idei fejlesztési tervet már számos fó­rumon megvitattuk. Többek között a városi tanács állandó bizottságaival, a Hazafias Népfront elnökségé­vel, iskolaigazgatókkal, kultúrmun­­kásokkal, egészségügyi vezetőkkel, vállalatvezetőkkel, és nem utolsó­sorban tárgyalta a témát a vá­rosi tanács végrehajtó bizottsága, a városi pártbizottság végrehajtó bi­zottsága, és legutóbb a pártbizottsági ülés napirendjén is szerepelt a vá­rosfejlesztés. — Ennyi bevezetés után úgy foly­tatom, hogy: leghelyesebben akkor járunk el, ha az 1969. évet összeha­sonlítjuk az 1967. és 1968. esztendő tervteljesítésével. A három év közül műszaki teljesítés, tehát megvalósu­lás tekintetében, abszolút és relatív értelemben is, az 1969-es esztendő volt a legsikeresebb. — Kicsit közelítve a témához . . . — Igen. Mindenek előtt a keres­kedelem, ezen belül az élelmiszer­kereskedelem sikeres fejlesztését tar­tom az 1969-es év nagy eredményé­nek. Felépítettünk öt ABC-áruházat. Négy már üzemel, az ötödik rövide­sen megnyílik a Ságvári II. város­részben. A múlt években tett erő­feszítések tehát végre meghozták gyümölcsüket. Nemcsak az üzlettér, tehát a nagyság, hanem a választék és az ellátás minősége is javult. — Ha ezt ön ilyen pozitíven ér­tékeli, akkor valószínű, hogy híve a kereskedelmi k­onkurrenciának? — Igen. Az ellátás minősége és a választék kétségkívül azért is javult, mert a szövetkezet és a Csemege Vállalat letelepült a városban. Gon­dolom, a lakosság is érzi ennek jó­tékony hatását. Ezzel kapcsolatban még annyit: élelmiszer­bolt vonat­kozásában ezzel sikerült behozni a korábbi évek elmaradását. A követ­kezőkben, már ami az élemiszer­­üzleteket érinti, csak szintentartás lesz a feladatunk. — Melyek a múlt évi városfej­lesztés további pozitívumai? — Mindenképpen ide kell sorolni a kertvárosi beruházásokat. Ha szabad így fogalmaznom: komplettíroztuk a Kertvárost. A városnak ez a része a közelmúlt években nem kevesebb mint 40—50 millió forintot kapott. Hadd emlékeztessek rá, hogy ma már iskolája, bölcsődéje, üzletháza, szolgáltató háza, vendéglője, orvosi rendelője van a Kertvárosnak. S a középületek nagy részét a múlt év­ben adtuk át, mint ahogy a múlt év eredménye a kertvárosi utcák váro­sias kialakítása is. Szívesen sorolom a tavalyi sikerek közé azokat az ap­ró igénykielégítéseket is, amelyek mellékesként kezelése korábban jog­gal bosszantotta a lakosságot. Gon­dolok itt elsősorban az óvárosi jár­daépítésekre, vízrendezésre és a par­kosítás sok éves adósságára. Jelentős előrelépésről számolhatok be­ az egészségügy területén, hiszen százzal emeltük a bölcsődei férőhelyek szá­mát, művelődésügy területén, hiszen elkészült a 2. számú középiskola, amely ugyan nem oldotta meg, de jelentősen könnyítette az oktatás gondjait. Átadtunk egy ötven férő­helyes óvodát is. Dicsérettel kell szólnom a társadalmi összefogásról, amely a városfejlesztésben egész éven át éreztette jótékony hatását. A vállalatok és a város lakosságá­nak segítőkészségéből nagyon sok objektum születik. Többek között társasházak, a szabad strand, a Gyármegkerülő út közvilágítása, szökőkút stb. A társadalmi munká­a­sok tavaly 3,1 millió forint értékű munkát végeztek, 20 százalékkal töb­bet, mint 1968-ban. Köszönet érte nekik. Az idén is az az elképzelé­sünk, hogy a nagy objektumok épí­tésén kívül, minden társadalmi munkás a maga lakókörzetének szé­pítéséhez járuljon hozzá. Így remél­hetőleg nemcsak a megépítés, de a megőrzés is eredményesebb lesz. — Mi az oka annak, hogy m­ég mindig nem ejtett­ szót a lakás­­építkezésekről? — Egyszerű. Tudniillik a lakásépí­tési terv teljesítése nem tartozik egyértelműen a múlt év pozitívu­mai közé. Azokat a lakásokat, ame­lyeket 1969-ben átadni véltünk, vé­gül is sikerült elkészíteni. 168 la­kásról van szó De problémánk volt és van is az úgynevezett áthúzódó lakásépítésekkel. Vagyis azokkal a lakásokkal, amelyek építését, szere­lését 1969-ben kellett elkezdeni, és amelyeket 1970-ben kell átadni. Itt az építés ütemével van baj. Az el­maradás ma is 3—1 hónapos. Mi ennek az oka? — Kapacitáshiány. Az építőanyag­ipar és az építőipar krónikus kapa­citáshiánya. A házgyárban egész éven át átlag 80 munkás hiányzott, a 26. Építőipari Vállalatnál is leg­alább több száz munkást kerestek mindig. Másik ok, hogy 1960 elején új típusú panel szerelését és gyártá­sát kezdték el, és ebben még sem a gyártóknak, sem a szerelőknek nem volt gyakorlatuk. És végül, a ház­gyár központi utasításra más váro­sokba szállítja termékeinek jelentős hányadát. _ összegetné » ni. ötéves tere címűi­ négy esztendejének város* vonatkozású eredményeit? —A múlt év derekán a városi ta­nács végrehajtó bizottsága megtár­gyalta az időarányos és az 1970 vé­gére várható tervteljesítést, így vi­szonylag könnyen válaszolok a kér­désre. Azt mondhatom, hogy a vá­rosfejlesztés harmadik ötéves tervét időarányosan teljesítettük, és 1970. végére minden bizonnyal túlteljesít­jük. Például: lakásépítés terve öt évre 1258 lakás átadása volt. Ezzel szemben már 1969 végére átadtunk 1759 lakást. A kereskedelmet és a szolgáltatást 2255 négyzetméternyi üzlettérrel kívántuk fejleszteni, és e­­helyett már eddig 4100 négyzetméter új üzletteret építettünk. Sorolhatnám még az eredményeket. Egyetlen te­rületen, az általános iskolai tanter­meknél vagyunk lemaradásban. Ter­vünkben 12 tanterem szerepelt, de csak 8 készült el, és az idén sem épülnek újabb tantermek. Az ok: korábban pénzügyi fedezet hiánya, mostanában építőipari kapacitás­­hiány összegezve azonban elmond­hatjuk, hogy a harmadik ötéves tervben többet kapott a város, mint amire 4—5 évvel ezelőtt számítani l­eh­etett. — Az idei esztendő a harmadik ötéves terv utolsó éve, úgyis mondhatnánk, hogy a negyedik öt­éves terv előkészítő esztendeje. Vajon, melyek az 1970. év város­­fejlesztési feladatai? — Két alapvető feladatunk van: 1. sikeresen befejezni­ a harmadik öt­éves tervet, 2. Jól előkészíteni a ne­gyediket. — Milyennek ígérkezik az idei év? Úgy érzem, gazdagabb, vagy szegényesebb, mint a tavalyi? —Minden olyan feladatra, amely a harmadik ötéves terv sikeres befe­jezése szempontjából döntő, ha szű­kösen is, de van pénzünk. Azért mondom, hogy szűkösen, mert saj­nos az építőipari árakkal párhuza­mosan és arányosan nem nőtt a vá­rosi tanács pénzügyi fedezete. Példa­ként említeném, hogy a lakások bruttó ára 1968-ról 1969-re 47 száza­lékkal emelkedett. Ennek ellenére, az idén a lakásépítésen, illetve a lakás­átadáson van a fő hangsúly. Ez a vá­rosfejlesztési terv legfontosabb téte­le. 1970-ben befejezünk és átadunk 566 lakást. Ebből 312 állami és szö­vetkezeti, 254 pedig társasház lesz. Ugyanakkor megkezdjük továbi 572 lakás építését. A közintézmények építésében ugyancsak gazdag eszten­dő elé nézünk, hiszen elkészül a Le­nin téri párt- és tanácsház. A párt­ház átadását április 4-re ígérték az építők. Folytatjuk az iparcikk-áru­ház, illetve a szolgáltató ház építé­sét a Dózsa György úton. — Ha már az Iparcikk áruház­nál tartunk. Mindenkit érdeklő kérdés­ ,jön a Centrum, vagy nem jön a Centrum? — A tervezés során, mint isme­retes, tárgyaltunk a Centrum Áru­házak igazgatóságával arról, hogy amennyiben átvállalják a költségek egy részét, úgy az új áruházat ők birtokolhatják. Sajnos, közvetlenül az építkezés megkezdése előtt, az épí­tőipari árak növekedésére hivatkoz­va a Centrum Áruház elállt korábbi ígéretétől. — Nem azért, mert sokáig hú­zódott az építtkezés megkezdése? — Nem. Tudniillik, a kezdést ép­pen a Centrum Áruház kérésére, az általa igényelt tervmódosítások nyo­mán halasztottuk el. — Akkor tehát végérvényesen le kell mondani a jótékony konkur­­renciáról? — Végérvényesen azért nem, hi­szen a Centrum Áruház a negyedik ötéves terv végére kilátásba helyez­te, hogy a Castrumban épülő áruhá­zat átveszi. A Dózsa György úti áru­ház építésénél pedig szükségből úgy döntöttünk, hogy más pénzügyi for­rás után nézünk annak érdekében, hogy 1971-re elkészüljön. Az idén saját erőből négy millió forintot köl­tünk az áruházra, a további költsé­geket a Dunaújvárosi Kisker vállal­ja. Tehát az áruházát a Dunaújváro­si Kiskereskedelmi Vállalat fogja üzemeltetni. — Az idei esztendőnek van még néhány befejeződő létesítménye, ne készül-e, és hogyan, a város­fejlesztés IV. ötéves terve? — Előzetes is­mereteink szerint a negyedik ötéves tervben vállalataink 10 milliárd forintos ipari beruházást terveznek. Csak a két legnagyobbat említem: a Dunai Vasmű saját erő­ből 4 milliárdos beruházást hajt vég­re,­­a Papíripari Vállalat pedig a Gazdasági Bizottság döntése alapján 4,2 milliárd forintos beruházást való­sít meg. Az ipari beruházások ter­mészetesen döntően befolyásolják a városfejlesztés nagyságát, irányát. Ennek következtében, mai felada­tunk: a szükséges kiviteli tervek el­készítése, a pénzügyi fedezet bizto­sítása, a közös források­­­­­ alakítása és az építőipari kapacitás biztosítá­sa. Az idei városfejlesztési terv je­lentős részét a jövőre való felkészü­lés foglalja el. Az idén el kell ké­szíteni 8—900 lakás kiviteli terveit, a Munkás Művelődési Otthon, a szo­ciális otthon és a III. középiskola kiviteli terveit, hogy csak a legje­lentősebbeket említsem. Ugyanakkor megkezdjük a második rendelőinté­zet és a fedett uszoda terveinek elő­készítését is. A tervezéseken kívül­ hozzákezdünk az új ötéves terv első nagy objektumainak építéséhez: megkezdődnek a munkálatok a Mun­kás Művelődési Otthon és a 20 tan­termes iskola építkezésén.­­ Hadd mondjam még el, hogy az idén is, de a jövőben is, a város­­fejlesztési terv megvalósítása érde­kében a társadalmi erők fokozott összefogására lesz szükség. A végre­hajtó bizottság nevében ezúton kérem a vállalatokat, a város ma m­in­yen lakóját, hogy erejéhez mérten járuljon hozzá terveink megvalósí­tásához. Továbbra is nagy szükség van a dunaújvárosiak híres lokálpat­riotizmusára. — Milyen nehézségekkel kell szembenézni az 1970. évi város­fejlesztési terv megvalósítása so­rán? — Sok gond között ma is legna­gyobb az építőipari kapacitáshiány.­ Bár, örömmel mondhatom, hogy ter­­veink reálisak, tehát építőipari ka­pacitással lefedezettek. De azt is el - ----u-,„+ám­ hogy például lakásé­pítésben pénzügyileg többre volna lehetőségünk. Annak, hogy az idén még több lakást adjunk át, kimon­dottan építőipari kapacitáshiány az akadályozója. A város vezető testü­letei mindent megtesznek annak ér­dekében, hogy az építőipar a vállalt feladatoknak eleget t­egyen, sőt, hogy azokat túlteljesítse. Azt hiszem, nem lenne ártalmas, ha a közvéle­mény is rajta tartaná szemét ezen a mindannyiunkat egyformán érintő kérdésen. — Végezetül, a jubileumi év programjáról érdeklődnénk. — A városfejlesztési terv közvet­ve maga is azt a célt szolgálja, hogy Dunaújvárosban méltón ünnepelhes­sük a hármas évfordulót. Azt hi­szem, a város pillanatnyi státusza alkalmas arra, hogy a huszonöt, il­letve a húsz évre visszapillantva elé­gedettek lehessünk Ami az ünnep­ségeket illeti: az első ünnepségsoro­zatra április 4 körül kerül sor. A Benin centenárium alkalmából, áp­rilis 21-én, az elkészült főtéren fel­avatjuk Kiss István szobrászművész három méter magas Lenin szobrát 'srdanítás örmenségeinek pon­­tos idejét még nem határozták meg az illetékes feszületek Előrelátható­lag janú’-knis­k,— — Köszönjük a beszélgetést. Miskolc?! Miklós 72 felszabadulási vándorzászló Lezárult a felszabadulási munka­verseny első szakasza. A tavalyi év utolsó negyedévének munkája alap­ján szombaton értékelték a Dunai Vasmű gyárrészlegeinek, főosztályai­nak, osztályainak és üzemeinek, va­lamint szocialista brigádjainak vál­lalását. A gazdasági vezetésen kívül a pártszervezetek szakszervezeti és KISZ-vezetők majdnem kétszáz gazdasági egység munkáját, vállalá­sait elemezték. A felszabadulási munkaverseny vörös selyemzászlaját 12 üzem, osztály és brigád nyerte el. Véglegesen az a kollektíva birtokol­ja majd, amelyik a legtöbbször nyerte el a verseny öt negyedéve alatt. A gyárrészlegek és főosztályok v­ cégei tíz vándorserleget kapnak. A brigádok közül a nagyolvasztó gyáregység „Jó szerencsét” brigádja, az acélműnél D. Horváth László Martinász brigádja és a Fazola Henrik brigád, a tűzálló gyáregység­nél a Kállai Éva és az Április 4 brigád nyerte ell a felszabadulási vándorzászlót A nyertes brigádok a februári termelési tanácskozáson ve­szik át a kitüntetést.

Next