Dunaújvárosi Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 18-25. szám)

1970-03-03 / 18. szám

Az erkölcsi megbecsülés - Megéreti igény Több erkölcsi megbecsülést a szo­cialista brigádoknak — így összegez­hetném annak a beszélgetés-sorozat­nak a központi gondolatát, amelyet a Dunai Vasmű 130 szocialista bri­gádvezetőjével nemrégiben,­­folytat­tunk. Az erkölcsi megbecsülés irán­ti nagyon érett és nagyon határo­­­zott igény annál is inkább meglepő volt számomra, mert korábban kö­zépszintű — tehát a termelést köz­vetlenül irányító — gazdasági veze­tőktől jószerével csak azt hallottam, hogy a brigádok magatartását, cse­lekvőképességét szinte kizárólag anyagiakkal lehet befolyásolni.­­ Az említett beszélgetés-sorozatra azután került sor, miután a vasmű­ben már odaítélték brigádoknak szocialista címet, felállították a sor­a rendiséget az üzemekben, vagyis, amikor a brigádok 1969. évi mun­kájának elbírálása már megtörtént. A vitában­­ résztvevők tekintélyes része sérelmezte, hogy az elbírálásnál a munka, a termelés szinte kizárólagos szempont volt, vagyis, hogy a brigádtevékenység más oldalai kisebb sulival, esetleg sehogyan sem estek a latba. N. J. b­rigádvezető szerint volt eset, hogy a gazdasági vezető egy­értelműen kijelentette: „Engem nem érdekel, mit olvasnak, hány lapát földet dobnak odébb társadalmi munkában, engem csak az érdekel, hogyan dolgoztak.” A gazdasági vezetőt természetesen elsősorban érdekelje a termelés, de ne csak a termelés. Nem lehet kö­zömbös számára, hogy a szocialista brigádok miként gyarapszattak tu­dásban, műveltségben, milyen áldoz­atokat hoznak a társadalomért, ho­gyan féltik, gyarapítják a műnkét» osztály erkölcsi értékeit. Az apoliti­­kus gazdasági vezető ezzel «­maga­­­tartásával igen nagy erkölcsi érté­keket dobhat el magától. És nem­csak a párt, vagy a szakszervezet ügye, hogy tanulnak-e a munkások, hogy kulturáltan, „jó hatásfokkal”, í­rtu,­ pl c­oharUdeilíket, hogy tevé­­­kenyen részt vesznek a­ társadalmi élet minden formájában, hogy a vér­adásba, a társadalmi munkába szí­vesen és önkéntesen bekapcsolódnak — ez mindenki ügye, a gazdasági vezetőé is. Az egyik darus brigád fiatal ve­zetőjét, aki kezdeményezően lépett fel, így figyelmeztette egy régi bri­gádtag: „Ne strapáld magad ilyen dolgokkal, öcsi, ezt úgysem értékeli senki.' Annyit csináljatok, hogy ki ne essen a bri­gád, és kész”. ■— Íme, így csattannak el az erkölcsi pofonok,, amelyek, nem­csak a brigádtagot sújtják, de sújt­ják a brigádmozgalom lényegét is. Egyik brigádvezető a hideghenger­műből így fogalmazza meg vélemé­nyét: „Mi brigádvezetők szeretnénk, ha naplóvezető adminisztrátorok he­lyett társadalmi tényezők lennénk, és kikérnék a véleményünket, adná­nak a szavunkra és egy kicsit többet mernének követelni is tőlünk.” Sokan elmondják, nálunk úgy van, hogy ha valami zűr van, a gaz­dasági vezető megtalálja a brigádo­kat, brigádvezetőket, de mikor véle­ményezésről, bérezésről, premizálás­ról van szó, soha nem találtak brigádvezetőket. Pedig olyan eset­­­ben, mint ami ugyancsak a hideg­­hengerműben történt — és nem csak ott! — valóban indokolt lenne a bri­gádvezető véleményét kikérni. Ugyanis sok év óta dolgozik együtt egy brigád. Nem is rosszul, az érté­kelés szerint. A P.60-­as órabérrel évek óta ott dolgozó brigádvezető kormányos mellé hoznak egy segít­séget az épületelemgyárból 9.40-es órabérrel. „Hát ennyit ért a sok éves munkánk?” Kérdés, amire az ilyen döntések után már igen nehéz vála­szolni. Jobb lett volna előtte meg­beszélni a brigáddal. Mert hogy az új felvételes nyert ezen lehet, az ügyen, de a brigád, és egyáltalán a br­igádmozgalom mérhetetlenül töb­bet veszített. Az üzemekben — a vasműben is — jó kezdeményezések indultak el a törzsgárda megbecsü­lésére, mind anyagilag, mind erköl­csileg. Ideje is volt. De a gazdasági vezetők bátrabban, határozottabban támaszkodjanak a saját törzsgárdájukra, becsüljék meg jobban, és tiszteljék. Az ilyen ügyekben pedig legyen egy kicsit több beleszólásuk a brigád­vezetőknek — nem dönteni akarnak ők, hanem tanácsot adni. Az egyik brigádvezető elmondta, hogy „fentről” olyan tippet kapott, hogy az adminisztratív munkát erő­sítse meg egy kicsit. „Általában az a brigád kapja meg a címet, ame­lyik jól tudja magát adminisztrálni.” — mondták neki így kendőzetlenül. És ő személyes sértésnek vette ezt. Dehát vajon kinek érdeke admi­nisztratív szervvé zülleszteni a szo­cialista brigádmozgalmat? Vagy csak arról van szó, hogy egyes vezetők elveszítették reális érzéküket és nem bíznak a munkások önbecsülésében, áldozatkészségében? De hiszen ez a legotrombább cinizmus. Néhány évvel ezelőtt még gondot jelentett nálunk, hogy azt a brigád­tagot, akit például a pártbizottsági ülésre hívtak, helyettesíteni kellett a többieknek. „Mi már megértettük, hogy a pártmunka, a szakszervezeti munka, a KISZ-munka, a munkás­őrségben végzett tevékenység fontos tevékenység. Tudjuk, hogy ott is a mi érdekeinket képviselik, és ma már számukra természetes, egymás dolgát is megtesszük, hogy De mert nem értékelik a gazdasági ve­zetők is a brigádtagok politikai munkáját?’’ — kérdezi az egyik­ hen­­germas brigádvezető. Szóba került, és a brigádvezetők igénylik, hogy éppen az igazságos és sokoldalú elbírálás miatt ne csak a gazdasági vezető értékelje a brigá­dokat, és mellette esetleg a párt és társadalmi szervek képviselői. Ha­nem a politikai testületek. Az üze­mi pártszervezet taggyűlése, a KISZ- taggyűlés és a műhelybizottság, mint testület ítélte meg a brigádok mun­káját. Helyükre téve az értékeket, és a hibákat is. Mert úgy tűnik, nem minden gazdasági vezető érzi a fe­lelősséget, a szocialista brigádmozga­lom továbbfejlődéséért. Nem min­den gazdasági vezető tud követelni a brigádoktól, magasabb mércét ál­lítani a brigádoknak. Helyenként brigádvezetők úgy érzik, hogy a gaz­­­dasági vezető ...szükséges rossznak” tekinti a mozgalmat, s a vele való tö­rődést vissza nem térülő többlet­gondnak tekinti. Néhol a brigádok önállóságát olyannyira semmibe ve­szik, hogy a brigdatagság, vagy legalább a brigádvezető megkérdezése nélkül besorolnak a brigádba embereket, akiket a brigád majd csak kellő fel­tételek után sorolna tagjai közé, s előfordult, hogy ilyen besorolt, ké­tes elemek magatartása ütötte el az évek óta becsületesen dolgozó kö­zösséget a megfelelő értékeléstől. A szocialista brigádok erkölcsi­politikai életének értékelése össze­tettebb, bonyolultabb feladat, mint az általuk végzett termelő munka értékelése. A brigádok vállalásaiban, a maguk által felállított mércében pedig mind nagyobb helyet kap a „szocialista módon élni” jelsíp.­ A brigádvezetők úgy vélik, ha ez erősödő vonás nem kapja meg az kellő erkölcsi megbecsülést, fennáll a a veszélye, hogy a mozgalom ella­posodik, visszafejlődik egy már túl­élt és túlhaladott állapothoz. S úgy tűnik, a középszintű gazdasági vezetők nem mindenütt értek meg arra, hogy a brigádoknál e jelent­kező többlet kifejlődését személyük­ben biztosítsák. Az üzemi párt és társadalmi szer­vek fokozott segítségére, megértésé­re van szükség. A brigádokban rej­lő erkölcsi—politikai értékek, fel­színre hozásában, értékelésében dön­tő szerepük lehet. Nagy Jenő A Hódgép Vállalat Elektromos Üzeme megkezdte a kisfeszültségű, mezős erőátviteli kapcsolószekrények gyártását Rövid határidőre vállaljuk valamennyi ismert és egyedi típusú kapcsolótábla tervezését, gyártását és beállítását Vállaljuk mindenfajta elektromos forgógép, villanymotorok, hegesztődinamók, transzformátorok, generátorok és elektromos kéziszerszámok felújítását Megrendeléseket­ a következő címre kérjük: Hódmezővásárhely Erzsébet út 5. telefon: 193. Telex: 0823-31. (670) ; Mi történt a múlt héten? A tél még nem adta ki erejét, ki­ közölje. Kitűnhetett, hogy Bonn vál­­doghullámmal és hótömeggel birkóz­­taza. anul­olitikai és gazdasági ta­­nak az európai fővárosok, lavinatá­­mogatásban részesíti a biztonsági szély kelt rettegést az Alpokban, de Tanács határozatát szabotáló Izraelt, s a nemzetközi diplomáciában úgy lát­ U Thant ENSZ-főtitkár is meg­­szilt, végérvényesen megkezdődött a szakította burmai magánlátogatását tavaszi t csúcsiöm­álom. — két­­ fivérét és nyolcvanhét éves édesanyját kereste fel — majd seb­tében visszarepült New Yorkba. Egyes hírügynökségek szerint „bíz­tató híreket” kapott a közel-keleti kilátásokat illetően, de a négy nagy­hatalom újabb tanácskozása nem adott alapot túlzot, optimizmusra. Az Egyesült Államok újabb repülő­­gépszállítmányokkal kívánja növel­ni Izrael­t amúgyis m­eglévő légifö­lényét, fény derült egyébként arra is, hogy az Abu Zabal-i fémkombi­nát ellen támadó izraeli gépek is amerikai gyártmányúak voltak, sok vihart kavaró Phantom-szállít­­a­mányból. Az amerikai propaganda célzatosan használta fel a svájci Swissair gép egyelőre még mindig nem százszázalékosan tisztázott ka­tasztrófáját. Ezzel kapcsolatban felelős palesztin körök minden gya­a­nút határozottan visszautasítottak a szerencsétlenségben való részessé­gükkel kapcsolatban.­­ Egy régóta esedékes elnöki láto­gatásra is sor került a héten. Egy francia Washingtonban, hogy meg­fordítsák a gershwini címet. Nixon megkülönböztetett szívélyességgel fo­gadta Pompidout, miközben tünte­tések sora zajlott le az utcákon. Líbiába irányuló francia Mirage szál­a­sítások ellen tiltakoztak. A barátság tüntető hangoztatása nem zárta ki, hogy kölcsönösen ne történjék finom ,.kioktatás”. Így értékelték Pompi­dou szavait a vietnami háborúról, az amerikai elnök viszont a közel­­keleti helyzet kapcsán címzett egy­két megjegyzést Párizs részére. Nem lehet tehát azt állítani, hogy hábo­rítatlan „mézeshetek” lennének az Egyesült Államok és Franciaország között, de­­ viszonyuk valamelyest normalizálódott a Johnson—De Gaulle ellentétek mélypontja óta. Végezetül a hét eseményei Viet­nam szomszédjára, Laoszra irányí­tották a figyelmet. Az „egymillió elefánt országának” is megvannak a maga genfi egyezményei: 19­­2-ben nemzetközi megállapodással szabá­lyozták semlegességét és belső bé­kéjét. Az amerikaiak által bíztatott jobboldal felrúgta az egyezményt, s évek óta ténylegesen polgárháború dúl az országban. Az elmúlt hóna­pokban megélénkültek a harcok, az amerikai bombázógépek rendszere­sen támadták a felszabadított terü­leteket, s a CIA amerikai hírszerző központ emberének, Vang­­­ao reak­ciós tábornoknak harmincötezer fő­nyi hadserege nagy offenzívát terve­zett. A Patel Lao szabadságharcos erők, miután ésszerű kezdeményezéseik nem találtak visszhangra, ellentáma­dásba mentek át s az ország köze­pén elterülő Kőedény-síkságot, gya­korlatilag elfoglalták. Az amerikaiak, akik a „vietnamizálás” után a „lao­­szizálással” sem értek el sok sikert, fokozták ismét a közvetlen beavat­kozást. ■ Minden valószínűség szerint a laoszi konfliktus ú­ i szakasza csu­pán megkezdődött ezen a héten, s a következő időszak a fontos témák között fog szerepelni. Az utazási krónikákban rangos helyet foglaltak el a magyar külügy­­i­miniszter tárgyalásai. Valósággal ,,meleg-repülőgépváltás” történt: Pé­ter János alighogy hazaérkezett Szó­fiából, Brüsszelbe indult. A magyar —belga párbeszéd során, a kétoldalú kapcsolatok problémái mellett, kü­lönleges hangsúlyt kapott az euró­pai biztonság kérdése. Jóllehet az egyetértés mellett — amint ez kü­lönböző társadalmi rendszerű és szö­­vetségesi elkötelezettségű országok között természetes — bizonyos kér­désekben egyet nem értés is mutat­kozott, aktív diplomáciánk kedve­zően járul hozzá az európai kibon­takozás meggyorsításához. Az európai értekezlet ügye került szóba azon a nagyjelentőségű nem­hivatalos látogatáson is, amelyet Kekkonen finn elnök tett Moszkvá­ban. Köztudomásúlag Helsinki vál­lalta egy kontinentális biztonsági konferencia házigazda tisztét, s finn kormány megkeresésére sorban a megérkeztek az európai országok egyelőre nyilvánosságra még hozott válaszjegyzékei. Májusban nem finn államfő ismét találkozik a szov­a­jet vezetőkkel, akkor hivatalos láto­gatást tesz Moszkvában. Közben élénk lesz a belpolitika, választáso­kat tartanak Finnországban, de az alkotmányos szokások szerint éppen a köztársasági elnök a finn külpo­litika folyamatosságának és változat­lanságának biztosítója. Sűrű, szinte feszített munkaprog­ramot bonyolított le a demokrati­kus Berlinben megbeszéléseket foly­tató Gromiko szovjet külügyminisz­ter. Pénteken repült haza, — rövid varsói konzultációt is beiktatva —, mert a jövő héten várhatólag újra­kezdik a szovjet-nyugatnémet esz­mecserét. Bahr, Brandt bizalmi embere, vasárnap kancellár érkezik Moszkvába, mielőtt Bonnban egyik tanácskozás a másikat érte. Közben özönlenek a sajtókommentárok, a két német állam kormányfőjének márciusra esedékes első találkozó­jával kapcsolatosan is. Ebben a tár­gyalási­ sokszögben, Berlinben most­­ ismét nyomatékosan leszögezték­ A Szovjetunió és a Német' Demokrati­­a ■'kül' Köztársaság álláspontjának és érdekeinek messzemenő közösségét. Ezt nagyra értékelhetjük abból a szempontból is, hogy Bonnból vizs­la szemekkel keresik a remélt „haj­­szálrepedéseket” a szocialista orszá­gok viszonylatában. A nyugati külügyminiszterek kö­zül Rogers villámutazáson „pipálta ki” Afrikát. Jóllehet eleve csak olyan országokba vezetett útja, ame­lyek többé-kev­ésbé közel állnak Washingtonhoz, megbeszéléseit nem kísérte túlzott siker, a Nixon kor­mányzat beharangozott „­ Afrika politikája" változatlanul homályban rejtőzik. Scheel­ler­­ mt külü­gyminisz­­ter Délkelet-Ázsiából sietett haza, hogy a szuperbiztonsági intézkedé­sek közepette az NSZK-ba érkező izraeli kollé­­g­iát, Abba Ebant iH- Júniusig 330 ezer pár gyermeksza Az influenza ellenére folyamatos a gyártás is, az el­lenőrzés is a Vegyesipari Vállalat szanditüzemében A tavaly még szűkválasztékúnak bizonyult gyermek­szandálból hat ú­j modellel készül az üzem a nyári szezonra, s a mennyiség miatt sem kell aggódniuk a szülőknek — június 30-ig 330 ezer pár gyerekszandált kap a nagykereskedelem, s bizonyára a helyi KIS­KER is időben megteszi a lépéseket a kellő kontin­gens beszerzésére

Next