Dunaújvárosi Hírlap, 1970. március (15. évfolyam, 18-25. szám)
1970-03-03 / 18. szám
Az erkölcsi megbecsülés - Megéreti igény Több erkölcsi megbecsülést a szocialista brigádoknak — így összegezhetném annak a beszélgetés-sorozatnak a központi gondolatát, amelyet a Dunai Vasmű 130 szocialista brigádvezetőjével nemrégiben,folytattunk. Az erkölcsi megbecsülés iránti nagyon érett és nagyon határozott igény annál is inkább meglepő volt számomra, mert korábban középszintű — tehát a termelést közvetlenül irányító — gazdasági vezetőktől jószerével csak azt hallottam, hogy a brigádok magatartását, cselekvőképességét szinte kizárólag anyagiakkal lehet befolyásolni. Az említett beszélgetés-sorozatra azután került sor, miután a vasműben már odaítélték brigádoknak szocialista címet, felállították a sora rendiséget az üzemekben, vagyis, amikor a brigádok 1969. évi munkájának elbírálása már megtörtént. A vitában résztvevők tekintélyes része sérelmezte, hogy az elbírálásnál a munka, a termelés szinte kizárólagos szempont volt, vagyis, hogy a brigádtevékenység más oldalai kisebb sulival, esetleg sehogyan sem estek a latba. N. J. brigádvezető szerint volt eset, hogy a gazdasági vezető egyértelműen kijelentette: „Engem nem érdekel, mit olvasnak, hány lapát földet dobnak odébb társadalmi munkában, engem csak az érdekel, hogyan dolgoztak.” A gazdasági vezetőt természetesen elsősorban érdekelje a termelés, de ne csak a termelés. Nem lehet közömbös számára, hogy a szocialista brigádok miként gyarapszattak tudásban, műveltségben, milyen áldozatokat hoznak a társadalomért, hogyan féltik, gyarapítják a műnkét» osztály erkölcsi értékeit. Az apolitikus gazdasági vezető ezzel «magatartásával igen nagy erkölcsi értékeket dobhat el magától. És nemcsak a párt, vagy a szakszervezet ügye, hogy tanulnak-e a munkások, hogy kulturáltan, „jó hatásfokkal”, írtu, pl coharUdeilíket, hogy tevékenyen részt vesznek a társadalmi élet minden formájában, hogy a véradásba, a társadalmi munkába szívesen és önkéntesen bekapcsolódnak — ez mindenki ügye, a gazdasági vezetőé is. Az egyik darus brigád fiatal vezetőjét, aki kezdeményezően lépett fel, így figyelmeztette egy régi brigádtag: „Ne strapáld magad ilyen dolgokkal, öcsi, ezt úgysem értékeli senki.' Annyit csináljatok, hogy ki ne essen a brigád, és kész”. ■— Íme, így csattannak el az erkölcsi pofonok,, amelyek, nemcsak a brigádtagot sújtják, de sújtják a brigádmozgalom lényegét is. Egyik brigádvezető a hideghengerműből így fogalmazza meg véleményét: „Mi brigádvezetők szeretnénk, ha naplóvezető adminisztrátorok helyett társadalmi tényezők lennénk, és kikérnék a véleményünket, adnának a szavunkra és egy kicsit többet mernének követelni is tőlünk.” Sokan elmondják, nálunk úgy van, hogy ha valami zűr van, a gazdasági vezető megtalálja a brigádokat, brigádvezetőket, de mikor véleményezésről, bérezésről, premizálásról van szó, soha nem találtak brigádvezetőket. Pedig olyan esetben, mint ami ugyancsak a hideghengerműben történt — és nem csak ott! — valóban indokolt lenne a brigádvezető véleményét kikérni. Ugyanis sok év óta dolgozik együtt egy brigád. Nem is rosszul, az értékelés szerint. A P.60-as órabérrel évek óta ott dolgozó brigádvezető kormányos mellé hoznak egy segítséget az épületelemgyárból 9.40-es órabérrel. „Hát ennyit ért a sok éves munkánk?” Kérdés, amire az ilyen döntések után már igen nehéz válaszolni. Jobb lett volna előtte megbeszélni a brigáddal. Mert hogy az új felvételes nyert ezen lehet, az ügyen, de a brigád, és egyáltalán a brigádmozgalom mérhetetlenül többet veszített. Az üzemekben — a vasműben is — jó kezdeményezések indultak el a törzsgárda megbecsülésére, mind anyagilag, mind erkölcsileg. Ideje is volt. De a gazdasági vezetők bátrabban, határozottabban támaszkodjanak a saját törzsgárdájukra, becsüljék meg jobban, és tiszteljék. Az ilyen ügyekben pedig legyen egy kicsit több beleszólásuk a brigádvezetőknek — nem dönteni akarnak ők, hanem tanácsot adni. Az egyik brigádvezető elmondta, hogy „fentről” olyan tippet kapott, hogy az adminisztratív munkát erősítse meg egy kicsit. „Általában az a brigád kapja meg a címet, amelyik jól tudja magát adminisztrálni.” — mondták neki így kendőzetlenül. És ő személyes sértésnek vette ezt. Dehát vajon kinek érdeke adminisztratív szervvé zülleszteni a szocialista brigádmozgalmat? Vagy csak arról van szó, hogy egyes vezetők elveszítették reális érzéküket és nem bíznak a munkások önbecsülésében, áldozatkészségében? De hiszen ez a legotrombább cinizmus. Néhány évvel ezelőtt még gondot jelentett nálunk, hogy azt a brigádtagot, akit például a pártbizottsági ülésre hívtak, helyettesíteni kellett a többieknek. „Mi már megértettük, hogy a pártmunka, a szakszervezeti munka, a KISZ-munka, a munkásőrségben végzett tevékenység fontos tevékenység. Tudjuk, hogy ott is a mi érdekeinket képviselik, és ma már számukra természetes, egymás dolgát is megtesszük, hogy De mert nem értékelik a gazdasági vezetők is a brigádtagok politikai munkáját?’’ — kérdezi az egyik hengermas brigádvezető. Szóba került, és a brigádvezetők igénylik, hogy éppen az igazságos és sokoldalú elbírálás miatt ne csak a gazdasági vezető értékelje a brigádokat, és mellette esetleg a párt és társadalmi szervek képviselői. Hanem a politikai testületek. Az üzemi pártszervezet taggyűlése, a KISZ- taggyűlés és a műhelybizottság, mint testület ítélte meg a brigádok munkáját. Helyükre téve az értékeket, és a hibákat is. Mert úgy tűnik, nem minden gazdasági vezető érzi a felelősséget, a szocialista brigádmozgalom továbbfejlődéséért. Nem minden gazdasági vezető tud követelni a brigádoktól, magasabb mércét állítani a brigádoknak. Helyenként brigádvezetők úgy érzik, hogy a gazdasági vezető ...szükséges rossznak” tekinti a mozgalmat, s a vele való törődést vissza nem térülő többletgondnak tekinti. Néhol a brigádok önállóságát olyannyira semmibe veszik, hogy a brigdatagság, vagy legalább a brigádvezető megkérdezése nélkül besorolnak a brigádba embereket, akiket a brigád majd csak kellő feltételek után sorolna tagjai közé, s előfordult, hogy ilyen besorolt, kétes elemek magatartása ütötte el az évek óta becsületesen dolgozó közösséget a megfelelő értékeléstől. A szocialista brigádok erkölcsipolitikai életének értékelése összetettebb, bonyolultabb feladat, mint az általuk végzett termelő munka értékelése. A brigádok vállalásaiban, a maguk által felállított mércében pedig mind nagyobb helyet kap a „szocialista módon élni” jelsíp. A brigádvezetők úgy vélik, ha ez erősödő vonás nem kapja meg az kellő erkölcsi megbecsülést, fennáll a a veszélye, hogy a mozgalom ellaposodik, visszafejlődik egy már túlélt és túlhaladott állapothoz. S úgy tűnik, a középszintű gazdasági vezetők nem mindenütt értek meg arra, hogy a brigádoknál e jelentkező többlet kifejlődését személyükben biztosítsák. Az üzemi párt és társadalmi szervek fokozott segítségére, megértésére van szükség. A brigádokban rejlő erkölcsi—politikai értékek, felszínre hozásában, értékelésében döntő szerepük lehet. Nagy Jenő A Hódgép Vállalat Elektromos Üzeme megkezdte a kisfeszültségű, mezős erőátviteli kapcsolószekrények gyártását Rövid határidőre vállaljuk valamennyi ismert és egyedi típusú kapcsolótábla tervezését, gyártását és beállítását Vállaljuk mindenfajta elektromos forgógép, villanymotorok, hegesztődinamók, transzformátorok, generátorok és elektromos kéziszerszámok felújítását Megrendeléseket a következő címre kérjük: Hódmezővásárhely Erzsébet út 5. telefon: 193. Telex: 0823-31. (670) ; Mi történt a múlt héten? A tél még nem adta ki erejét, ki közölje. Kitűnhetett, hogy Bonn váldoghullámmal és hótömeggel birkóztaza. anulolitikai és gazdasági tanak az európai fővárosok, lavinatámogatásban részesíti a biztonsági szély kelt rettegést az Alpokban, de Tanács határozatát szabotáló Izraelt, s a nemzetközi diplomáciában úgy lát U Thant ENSZ-főtitkár is megszilt, végérvényesen megkezdődött a szakította burmai magánlátogatását tavaszi t csúcsiömálom. — két fivérét és nyolcvanhét éves édesanyját kereste fel — majd sebtében visszarepült New Yorkba. Egyes hírügynökségek szerint „bíztató híreket” kapott a közel-keleti kilátásokat illetően, de a négy nagyhatalom újabb tanácskozása nem adott alapot túlzot, optimizmusra. Az Egyesült Államok újabb repülőgépszállítmányokkal kívánja növelni Izraelt amúgyis meglévő légifölényét, fény derült egyébként arra is, hogy az Abu Zabal-i fémkombinát ellen támadó izraeli gépek is amerikai gyártmányúak voltak, sok vihart kavaró Phantom-szállítamányból. Az amerikai propaganda célzatosan használta fel a svájci Swissair gép egyelőre még mindig nem százszázalékosan tisztázott katasztrófáját. Ezzel kapcsolatban felelős palesztin körök minden gyaanút határozottan visszautasítottak a szerencsétlenségben való részességükkel kapcsolatban. Egy régóta esedékes elnöki látogatásra is sor került a héten. Egy francia Washingtonban, hogy megfordítsák a gershwini címet. Nixon megkülönböztetett szívélyességgel fogadta Pompidout, miközben tüntetések sora zajlott le az utcákon. Líbiába irányuló francia Mirage szálasítások ellen tiltakoztak. A barátság tüntető hangoztatása nem zárta ki, hogy kölcsönösen ne történjék finom ,.kioktatás”. Így értékelték Pompidou szavait a vietnami háborúról, az amerikai elnök viszont a közelkeleti helyzet kapcsán címzett egykét megjegyzést Párizs részére. Nem lehet tehát azt állítani, hogy háborítatlan „mézeshetek” lennének az Egyesült Államok és Franciaország között, de viszonyuk valamelyest normalizálódott a Johnson—De Gaulle ellentétek mélypontja óta. Végezetül a hét eseményei Vietnam szomszédjára, Laoszra irányították a figyelmet. Az „egymillió elefánt országának” is megvannak a maga genfi egyezményei: 192-ben nemzetközi megállapodással szabályozták semlegességét és belső békéjét. Az amerikaiak által bíztatott jobboldal felrúgta az egyezményt, s évek óta ténylegesen polgárháború dúl az országban. Az elmúlt hónapokban megélénkültek a harcok, az amerikai bombázógépek rendszeresen támadták a felszabadított területeket, s a CIA amerikai hírszerző központ emberének, Vangao reakciós tábornoknak harmincötezer főnyi hadserege nagy offenzívát tervezett. A Patel Lao szabadságharcos erők, miután ésszerű kezdeményezéseik nem találtak visszhangra, ellentámadásba mentek át s az ország közepén elterülő Kőedény-síkságot, gyakorlatilag elfoglalták. Az amerikaiak, akik a „vietnamizálás” után a „laoszizálással” sem értek el sok sikert, fokozták ismét a közvetlen beavatkozást. ■ Minden valószínűség szerint a laoszi konfliktus ú i szakasza csupán megkezdődött ezen a héten, s a következő időszak a fontos témák között fog szerepelni. Az utazási krónikákban rangos helyet foglaltak el a magyar külügyiminiszter tárgyalásai. Valósággal ,,meleg-repülőgépváltás” történt: Péter János alighogy hazaérkezett Szófiából, Brüsszelbe indult. A magyar —belga párbeszéd során, a kétoldalú kapcsolatok problémái mellett, különleges hangsúlyt kapott az európai biztonság kérdése. Jóllehet az egyetértés mellett — amint ez különböző társadalmi rendszerű és szövetségesi elkötelezettségű országok között természetes — bizonyos kérdésekben egyet nem értés is mutatkozott, aktív diplomáciánk kedvezően járul hozzá az európai kibontakozás meggyorsításához. Az európai értekezlet ügye került szóba azon a nagyjelentőségű nemhivatalos látogatáson is, amelyet Kekkonen finn elnök tett Moszkvában. Köztudomásúlag Helsinki vállalta egy kontinentális biztonsági konferencia házigazda tisztét, s finn kormány megkeresésére sorban a megérkeztek az európai országok egyelőre nyilvánosságra még hozott válaszjegyzékei. Májusban nem finn államfő ismét találkozik a szovajet vezetőkkel, akkor hivatalos látogatást tesz Moszkvában. Közben élénk lesz a belpolitika, választásokat tartanak Finnországban, de az alkotmányos szokások szerint éppen a köztársasági elnök a finn külpolitika folyamatosságának és változatlanságának biztosítója. Sűrű, szinte feszített munkaprogramot bonyolított le a demokratikus Berlinben megbeszéléseket folytató Gromiko szovjet külügyminiszter. Pénteken repült haza, — rövid varsói konzultációt is beiktatva —, mert a jövő héten várhatólag újrakezdik a szovjet-nyugatnémet eszmecserét. Bahr, Brandt bizalmi embere, vasárnap kancellár érkezik Moszkvába, mielőtt Bonnban egyik tanácskozás a másikat érte. Közben özönlenek a sajtókommentárok, a két német állam kormányfőjének márciusra esedékes első találkozójával kapcsolatosan is. Ebben a tárgyalási sokszögben, Berlinben most ismét nyomatékosan leszögezték A Szovjetunió és a Német' Demokratia ■'kül' Köztársaság álláspontjának és érdekeinek messzemenő közösségét. Ezt nagyra értékelhetjük abból a szempontból is, hogy Bonnból vizsla szemekkel keresik a remélt „hajszálrepedéseket” a szocialista országok viszonylatában. A nyugati külügyminiszterek közül Rogers villámutazáson „pipálta ki” Afrikát. Jóllehet eleve csak olyan országokba vezetett útja, amelyek többé-kevésbé közel állnak Washingtonhoz, megbeszéléseit nem kísérte túlzott siker, a Nixon kormányzat beharangozott „ Afrika politikája" változatlanul homályban rejtőzik. Scheeller mt külügyminiszter Délkelet-Ázsiából sietett haza, hogy a szuperbiztonsági intézkedések közepette az NSZK-ba érkező izraeli kollégiát, Abba Ebant iH- Júniusig 330 ezer pár gyermeksza Az influenza ellenére folyamatos a gyártás is, az ellenőrzés is a Vegyesipari Vállalat szanditüzemében A tavaly még szűkválasztékúnak bizonyult gyermekszandálból hat új modellel készül az üzem a nyári szezonra, s a mennyiség miatt sem kell aggódniuk a szülőknek — június 30-ig 330 ezer pár gyerekszandált kap a nagykereskedelem, s bizonyára a helyi KISKER is időben megteszi a lépéseket a kellő kontingens beszerzésére