Dunaújvárosi Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 35-43. szám)

1970-05-01 / 35. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XV. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM ÁRA: 1,50 FORINT 1970. MÁJUS 1., PÉNTEK s­­zabad hazában, szabadon ün­nepelve, immár negyedszáza­da, minden évben lelkesen, dalosan, harcosan köszöntünk, május elseje! Éljen a világ munkásságá­nak nemzetközi nagy seregszemléje! Éljen örökké a haymarketi vérengzés mártírjainak dicső emléke! 1889. óta, a II. Internacionálé ala­kuló kongresszusa óta, nyolc teljes évtizede menetel a nemzetközi mun­kásosztály a béke útján, dicső győ­zelmek és névtelen hősök seregének emlékét őrizve. De mit jelent ne­künk, dunaújvárosiaknak, a vas és acél szocialista munkásvárosának a legszebb és számunkra legszentebb tavaszünnep? Mindenekelőtt éltető elemünk, az évről évre megújuló al­kotni akarásunk szikrája, eredmé­nyeink demonstrációja, május elseje. Mérlege városunk történetének, mérlege emberségünknek, interna­­ciolizmusunknak és iránya a továb­bi útunknak. Az idén kerek számokban mé­rünk. Azt mérlegeljük, méltók tud­tunk-e lenni és maradni a száz éve született Lenin emlékéhez, tudtunk-e élni emberséggel és nemes tettekkel a negyedszázados szabadságunkkal, mit alkottunk a béke folyamának mentén, a pen­telei fennsíkon, húsz éves városunkban. A tettek serpe­nyője súlyosan leng a mérlegen. A lenini műszakokon a dunaújvá­rosi dolgozók ezrei munkával tettek hitet Lenin emléke mellett. A viet­nami műszakokon s a számos til­takozó rendezvények alkalmával ma még szabadságukért küzdő test­a vérnépek munkásságával való együttérzésüket fejezték ki méltón. A mai felvonuláson transzparensek hosszú sora hirdeti, hogy vállala­taink és intézményeink, a legna­gyobbaktól a legkisebb munkaközös­ségekig mindenütt eredményesen tö­rekedtek a többszörös jubileumi év megünneplésére. Hirdeti, hogy élni tudtunk a szabadságunkkal, alkotó lehetőségeinkkel, hogy a két évtized előtti legszebb álmaink is megvaló­sultak. S az évről évre kifogyhatat­lan elégedetlenségünk önmagunk iránt azt jelzi, hogy felnövekvő nem­zedékünk, a munkába lépő új gene­ráció sem szegényebb fantáziában, tenniakarásban, lelkesedésben, em­berségben, mint apáik. Az egykori koldusok országában, még ilyen fiatal városban is, mint Dunaújváros, a lakosság milliárdok­­ban méri munkájának gyümölcsét, és milliárdokban tervezi jövőjét is. Szocializmusunk hírnevét a szigorú világpiacon is helytálló, minőségű ter­mékeim­ iszik szét a világ minden tájára, a legnyugatibb Nyugattól a legkeletibb Keletig. Magyarország helyet harcolt ki magának a nemze­tek egymás közötti kemény verse­nyében. O­tt, amerre néz a szem, min­denütt a nemzetközi munkás­­osztály összefogásának győ­zelmeit látja. Felszabadulásunkat a Szovjetunió munkásosztályának kö­szönhetjük. Hogy élni tudtunk a 25 esztendőnkkel, a mi munkásosztá­lyunk bátor összefogásával magya­rázható. Hogy itt, a hajdani síkon pompázó város, hatalmas gyár, nagy­szerű üzemek, intézmények, a lakos­ságot szolgáló erős vállalatok sora­kozhatnak ma, Dunaújváros mun­kásságának eredményes összefogását dicséri. Mindez együttesen igazolja, hogy akkor, 1889-ben, a II. Interna­­cionálé kongresszusán az akkori leg­jobbjaink egyik legnagyszerűbb fel­ismerése született meg: a világ mun­kásainak szervezett összefogását ha­gyományos demonstrációkkal kell ápolni, a május elsejei ünnepet nem­zetközi ünneppé kell tenni, mert az egész földkerekségre kiterjedő győ­zelmünk csakis így teljesedhetik majd be. Miként emelkedik hangunk ere­je a világban, aként fogyatkozik a dolgozók millióinak vérét szívó ka­pitalizmus ízeiben az erő. Vietnam­ban, Kambodzsában, a Közel-Kele­ten, ha halmozva gyártották is rend­re a legnagyobb hatású és pusztítóbb tömegfegyvereket a népek ellen, ak­kor sem győzhetnek már fölöttük, akkor is tudomásul kell venniük az imperialista erőknek, hogy a világ munkásosztályainak összefogása olyan erő, amely képes volt és a jö­vőben is képes lesz megálljt paran­csolni a pusztító fegyvereknek. Ezt jelenti a világ munkásainak össze­fogása, amelyet a május elsejei de­monstráció nyolc évtizede évről év­re jelképez! Mi a béke országa vagyunk, de zajosan élünk. Nem háborúzunk sen­kivel, a termelő gépeink harci zené­je mellett élünk. A technika és a tu­domány rohanó fejlődése ránk is ha­tott, de mi nem az emberiség pusz­tításáért, hanem jövőjének jobbá té­teléért cselekszünk. A város üzemeinek, vállalatai­nak, intézményeinek pártbi­zottságai és pártszervezetei együtt a társadalmi és gazdasági szervek vezetőivel az ünnep előtti napokban bejárásokon mérték fel, hogy városunk dolgos közösségei ho­gyan­ készültek fel a többszörös ju­bileumi év mun­kásünnepére. Azt ta­pasztaltuk, hogy a most már évről évre szokásos tisztasági verseny a május elsejék előtt olyan hagyo­mánnyá vált, akárcsak a színpompás felvonulás a nagy munkásünnepen. Tiszta üzemekben, tiszta szívvel, kö­zös célokért közösen, a munkaverse­nyek termelési vállalásainak mara­déktalan teljesítésével, fegyelmezet­ten és vidáman készültünk mindenütt május elsejére. S nem egy alkalom­mal, nem egyetlen napra, hanem a jubileumi év jegyében további lépé­seink megalapozását végeztük el má­jus elsejére. Nem volt könnyű. A gazdaságirányítás új rendszere, egyáltalán az a szellem, amely ezt az új irányítási rendszert kialakí­totta, magasra emelte a tenni akarás mércéjét a magyar munkásság szá­mára. Tények bizonyítják az eltelt idő rövidsége ellenére is, hogy ez a szellem jó, ez az irányítási rendszer bevált, ezek a célok népünk érde­keit szolgálják. A győzelem útjára vittük pártunk és kormányunk, né­pünk elhatározását, hogy gazdaságo­sabban, az eddigieknél is nagyobb iramban haladunk tovább a szocializ­mus teljes felépítésének útján. Nyil­ván azért sikerült ez, és sikerül a jö­vőben is, mert népünk megértette pártunk szavát, és az idő parancsát: egy kicsit még többet, de sokkal jobban! És ezt nem téveszthetjük szem elől a jövőben sem. Ez a nagy nemzet­közi demonstráció csak egynapos ugyan, a felszabadulási és a lenini évforduló ünnepeit méltóan megün­nepeltük, de városunk alapításának 20. évfordulóját az egész éven át tar­tó munka­verseny­ekkel, rendezvé­nyekkel, lelkesedésünkkel kell kife­jeznünk. Az tehát a feladat, hogy az éves vállalásainkat mindenütt, a vá­ros összes munkaközösségeiben, ter­melőegységeiben következetesen, mé­lyen átérzett felelősséggel, a váratlan buktatókat legyőzve, teljesítsük. Ne­vünk van az országban, nevünk a vi­lág különböző tájain is. Ehhez a név­hez méltóan kell helytállnunk az év hátralevő részében is. A jó szellemű felszabadulási munkaversenyt folya­matossá téve, a nagy évforduló esz­tendejének jegyében az év végéig olyan sikerre kell vinnünk, hogy az méltó legyen negyedszázadunkhoz, Lenin nevéhez és fiatal városunk 20 éves hagyományaihoz is! A város lakosságára, üzemeink dolgozóinak összefogására biztosan számítunk. Számít a X. kongresszusára készülő Magyar Szocialista Munkáspárt, számítanak a párt irányításával tömegeket moz­gató társadalmi szervezetek is. Erre minden alapjuk megvan. A KISZ békeharcos nagy rendezvényeivel, társadalmi munkaakcióival, védnök­ségvállalásaival esztendők során bi­zonyította, hogy alkalmas erre a fel­adatra. A szakszervezetek, az üzemi termelés fő erősségei: a tízéves szo­cialista brigádmozgalom életrehívói és irányítói. A gazdasági vezetők, akik szakmai tudásukkal, vezetési lehető­ségeikkel és tevékenységükkel ugyancsak népünket szolgálják, szin­tén joggal számítanak a munkáskö­zösségek megértésére, tenniakarásá­­ra. Hisz városunk lakossága éppen az utóbbi hetekben, a lenini műszak so­rán tett hitet arról, hogy pártunk szavát megértve, akar hű maradni ahhoz az eszméhez, amelynek jegyé­ben ezt a mai napot is ünnepli. És joggal reméljük, hogy ez az esztendő az eddigi szép huszonöt esztendő mindegyikénél szebb és nagyszerűbb sikereket hoz. Tisztelettel adózunk azoknak a munkaközösségeknek, amelyek elmúlt évi munkájuk ered­ményeként kitüntetésben részesültek városunkban: a kiváló vállalatoknak, a szocialista munka vállalatainak és az élüzemeknek. A megszerzett elis­merés szolgáljon belépőül a még si­keresebb, eredményesebb jubileumi esztendőbe. mm­rdesse májusi demonstrációnk is az életet adó munka nagysze­rűségét, embert és világot át­fogó erejét! MÁJUSI ZÁSZLÓK írta: Závodi Imre vezér­igazgató-helyett­es, az MSZMP városi végrehajtó bizottságának tagja MÁJUS (Csasztha Ilona rajza) Teljesítettük a városfejlesztési terv időarányos részét Akadozik a panelszállítás a lakásépítésekhez Kétmillió forint értékű munka a kommunista szombaton B­B Ülést tartott a városi tanács A végrehajtó bizottság április 30- ra összehívta a dunaújvárosi városi tanács ülését, melyet­ reggel 8 óra­kor Illyés József vb-titkár nyitott meg. A tanácsülés felállással adózott Fehéri Mátyás tanácstag emlékének, aki a legutóbbi tanácsülés óta hunyt el. A tanácstagok elfogadták Sel­­meczi Tibor és Dobai János tisztség­ről való lemondását. Az ülés első napirendi pontjaként dr. Maróti János tanácselnök szá­molt be a két tanácsülés között meg­tartott végrehajtó bizottsági ülések munkájáról. Elmondotta, hogy ezen időszak alatt 11 napirendi pontot tárgyalt meg a végrehajtó bizottság, közöttük olyan fontos kérdéseket, mint a tavaszi munkák helyzete, az ár- és belvízvédelem problémája. Ezt követően tájékoztatót adott az 1970-es városfejlesztési terv első ne­gyedéves helyzetéről. — Úgy ítéljük meg — mondotta —, hogy a városfejlesztési terv idő­arányos részét teljesítettük. Ennek legszebb bizonyítéka, hogy határidőre elkészült a pártház, a Lenin tér, és hogy felavatták a Lenin-szobrot. Ezzel kapcsolatban számot adott arról, hogy a régi pártházat még eb­ben az évben múzeummá, illetve könyvtárrá alakítják át. A múzeum és a városi könyvtár jelenlegi épü­letét lakásokká alakítják vissza. Ez­zel a város teljesíti azt a kötelezett­­ségét, hogy december 31-ig 112 la­kást alakít vissza eredeti céljára. Az első negyedév eredményei között említette, hogy elkészült­ a régi ta­­nácsház épületének átalakítása, ahová rövidesen átköltözhet a Zene­iskola. Megnyitották a Ságvári II. városrészben az ABC áruházát is. Mindezek azt mutatják, állapította meg a tanácselnök, hogy kellő szer­vezéssel az építőipar ilyen hatalmas feladatok gyors és minőségi végre­hajtására is alkalmas. Ez után kö­szönetet mondott a 26. Állami Épí­tőipari Vállalat dolgozóinak. Ugyancsak elismeréssel szólt a kommunista szombat társadalmi munkásairól, akik a város szépítése­­(F­oly­tatás a 3. oldalon) É­LJEN MÁJUSAI]

Next