Dunaújvárosi Hírlap, 1970. május (15. évfolyam, 35-43. szám)

1970-05-01 / 35. szám

* Szolidaritásunk a világ haladt erőivel A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁS­­PÁRTOK KÉPVISELŐI tavalyi moszkvai tanácskozásáról kiadott dokumentum mindjárt bevezetőjé­ben szögezi le: „A kialakult helyzet megköveteli a kommunisták és az összes antiimperialista erők akció­egységét avégett, hogy a mind újabb lehetőségek maximális kihasználásá­val, szélesebb körű támadást bonta­koztassanak ki az imperializmus el­len, a reakció és a háború erői el­len”. Ez a programadó dokumentum nemhogy vesztene aktualitásából, de napjaink eseményeinek fényében mind nagyobb időszerűségre tesz szert. Egyrészt azért, mert az im­perializmus a tanácskozás óta eltelt idő alatt minden vonalon fokozta támadásait a nemzeti függetlenségü­ket védelmező népek, valamint vi­lágszerte a dolgozók demokratikus vívmányai ellen. Igaz, az imperia­lizmus képtelen visszaszerezni az el­veszített történelmi kezdeményezést. Mi sem bizonyítja jobban, mint a vietnami háború, hogy micsoda nagy különbség van az imperializmus ag­resszív tervei és a tervek megvaló­sításának tényleges lehetőségei kö­zött. De tény az, hogy Washington gyakorlatilag befagyasztotta a viet­nami kérdés rendezéséről folyt pá­rizsi tárgyalásokat és az agresszió kiszélesítésére törekszik egész Indo­kínában. A március 18-i kambodzsai puccs mindennél világosabban lelep­lezi ezt a szándékot. Az imperialis­ták nem hagynak fel a területrabló Izraelnek­­ nyújtott ezáltal állandósítják támogatással és a­ közel-keleti válságot. Nem hagynak fel a forra­dalmi Kuba eltiprásának terveivel. Európában Washington és szövetsé­gesei mindent elkövetnek, hogy meg­hosszabbítsák a NATO életét, erő­sítsék szervezetét, s fenntartsák az Egyesült Államok „katonai jelenlé­tét” az európai kontinensen. A Föld­közi-tenger térségében a politikai és katonai nyomás állandó eszközéül szolgál a 6. amerikai flotta és az a katonai támaszpontrendszer, amely veszélyezteti a béke ügyét ebben a térségben. Hogy mit jelent az ame­rikai jelenlét a Földközi-tengeren, arra éppen eléggé jellemző a ciprusi helyzet többszöri kiéleződése, a gö­rögországi fasiszta puccs és a puc­­­csista ezredesek fenntartásához nyúj­tott NATO-támogatás. DÉLKELET-ÁZSIÁBAN ÉS A TÁ­VOL-KELETEN a SEATO, az AN­­ZUS, az úgynevezett amerikai—ja­pán biztonsági szerződés jelent szün­telen fenyegetést a térség népeinek nemzeti függetlenségére és haladó vívmányaira. Különösen szembeszö­kő kihívás az imperializmus távol­keleti politikája a koreai nép ellen, amely hazája békés újraegyesítéséért küzd. Latin-Amerikában a „Szövet­ség a haladásért” program, s külö­nösen annak nixoni értelmezése ve­zet oda, hogy katonai junták szá­molnak le a demokratikus és sza­badságtörekvésekkel. Mindez a kihívás, fenyegetés, erő­szak és elnyomás a népeket és a demokratikus mozgalmakat világ­szerte az ellenállásra készteti. Hiába volt a kambodzsai puccs, az ameri­kaiak ezzel csak siettették Indokína népei egységfrontjának létrejöttét; azt, hogy vietnamiak, laosziak, kam­bodzsaiak váll-váll mellett küzdje­nek a betolakodók és hódítók, s azok kiszolgálói ellen. Az arab egység növekedése, a Palesztinát felszaba­dító szervezetek megerősödése, földközi-tengeri haladó erők akció­a egységét sürgető értekezletei is ha­sonló folyamatokra utalnak. IGEN NAGY JELENTŐSÉGE VAN ANNAK, hogy a fejlett tőkés orszá­gokban, magában az Egyesült Álla­mokban is erősödnek a demokrati­kus mozgalmak: mind szélesebb tö­megek küzdenek a faji megkülön­böztetés, a rendőri kegyetlenség, a szellem szabadságának elnyomása ellen. A tőkés kizsákmányolásra vá­­aszul harcos sztrájkokat rendeznek Olaszországban, Angliában, Ameri­kában. Az értelmiségiek, a szabad­foglalkozásúak, az Egyesült Államok vallásos köreinek képviselői is egyre aktívabban kapcsolódnak be a tár­sadalmi tiltakozás mozgalmába és a békemozgalomba. „Hogy véget vethessenek az im­­perializmus bűnös tevékenységének, amely még szörnyűbb csapásokat hozhat az emberiségre — hangoz­tatta a moszkvai tanácskozás doku­mentuma — a munkásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek egyesülniök kell és kö­zösen kell fellépniük. Megfékezni az agresszort, megmenteni az emberisé­get az imperializmustól — ez a kül­detés jutott a munkásosztály és min­den imperialista-ellenes erő osztály­részéül, amely a békéért, a demok­­­­ráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcol”. AZ ÉRTEKEZLETEN KÉPVISELT KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁR­TOK, történelmi felelősségük tudatá­ban egységes akciókra szólították fel mindazokat, akik készek harcol­ni a békéért, a szabadságért és a ha­ladásért. A tanácskozás egész me­nete és az elfogadott dokumentumok világosan kifejezik annak a szükség­­szerűségnek a felismerését, hogy egy széles antiimperialista összefogás magva és fő ereje a kommunista vi­lágmozgalom. Az imperialistaellenes erők harcának bázisa: a szocialista világrendszer, amelynek egysége, összeforrottsága — a küzdelem sike­rének záloga. Jelenleg a proletár internacionaliz­mus, új tartalmat nyer, úgyis meg­jelenik, mint szocialista internacio­nalizmus, vagyis mint a szocialista országok dolgozó széles rétegei nem­zetközi szolidaritásának elve, mint a szocializmus világrendszeréhez tar­tozó államok nemzetközi szolidari­tásának elve, amely kiterjeszti ható­sugarát a világszerte folyó antiimpe­rialista küzdelemre. Lenin a moz­galmat arra figyelmeztette, hogy érezze át a munkásosztály nemzet­közi küldetésével járó felelősséget. Ez a küldetés az igazi internaciona­lista irányvonal következetes meg­valósítására kötelez. A dolog lényege, mint Lenin mondotta , „nem az internacionalizmus meghirdetése, ha­nem az, hogy még a legnehezebb időkben is képesek legyünk tettek­ben internacionalisták lenni”. EZEK A TETTEK MAGUKBAN FOGLALJÁK mindenekelőtt a viet­nami nép sokoldalú támogatását, az arab népek igazságos ügyének győ­zelméhez nyújtott támogatást, a fasiszta veszély ellen folytatott nem­­­­zetközi küzdelmet Európában és az egész világon. Az imperialistaellenes erők akcióegységének alapvető lánc- , szeme marad ez a harc, amelyet a­­ háborús veszély, a népeket továbbra­­ is tömegpusztítással fenyegető ter­­­­monukleáris világháború veszélye­­ ellen, a tartós békéért vívnak.­­ Természetesen — ahogy erre a­­ moszkvai dokumentum is rámutat — a saját népünk érdekeinek, a szocializ­­­­mus közös ügyének önzetlen és oda­­­­adló szolgálata elengedhetetlen felté­tele annak, hogy a kommunista és a munkáspártok egységes akciói, ösz­ e­szefogva a világ haladó erőivel ered­­­­ményesek legyenek; hogy biztos le­­­­gyen sikerük kitűzött történelmi cél­­­­jai­k elérésében. I Szabó L. István <= Centenáriumi tanszékülés a főiskolán Szerdán délután a Nehézipari Mű­szaki Egyetem dunaújvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolai Karának mar­xizmus—leninizmus tanszéke nyilvá­nos ünnepi tanszékülést tartott Le­nin születésének századik évforduló­ja tiszteletére. A centenáriumi tan­székülésen a városi párt- és tömeg­szervezetek képviselői, iskolaigazga­tók, történelem-szakos tanárok és a főiskola marxista tudományos diák­körének tagjai vettek részt. Az ünnepi tanszékülésen három értekezés került felolvasásra: V­í­g­h Gyula tanszékvezető „A korai szo­cialista állam funkcióinak és szerve­zetének alakulása” című tanulmá­nya, a főiskola marxista tudományos diákkörének két tagja, Tóth Zoltán és Szakács Csaba, a Hazafias Népfront dunaújvárosi szervezetének történetét feldolgozó kutatási mun­kájának részletes egyetem, valamint és az uzsgorodi a dunaújvárosi főiskolai kar „Lenin a nacionalizmus­ról” című közös tanulmánya. Ez utóbbi kutatási munkában dunaúj­városi részről S­z­t­a­n­k­ó János ad­junktus vett részt. Louis Aragon KÜLÖNÖS TAVASZ („A francia riadó” c. kötet 1944. május 1-i keltezésű darabja) Mint gyermek, akit elborít a gyászfüzérek smábja. Több virággal, mint valaha, Bolyong a Szép Május, Májusom hava, Bűvölve embert sírhalomba. Halvány eső csókolja házaknak teteje­, Ajkán panasz van, S bevonja fátyollal himlőhelyét. Nyögő kocsit lep el, s tavakban Üsző hajók fedélzetét A városszéli szürke nép. A zápor ködöt fésül, mos ma lassan, S falat magasban. Rozsdás szelek kinyitják majd a zár szivét A késve-késő szép tavaszban. Szerteszél, Calsruh’ vagy Spire vagy más vidék . Behunyt szemmel láss biztosabban! lm itt az ifjúság, lomb, tiszta víz. Madár repdes. Önzés. Napfényörökség. Kékpáncélú gyíkcsapat, Az élet itt és most, mely veszélyes marad. És vakmerő kezünk náci élétől sebes. Május dalol a fegyverek között, Az új Május-lovag kacag, mint napfény tó fölött. Mit vársz te hős, mit vársz bolyongva árván, Kalandok álmodója te, hogy majd előre törvén Szabad legyen a föld, a barna, kékszemű királylány — Könnyek forrása két szeme, s titokszerű tükörfény. Szép Májusom, ki űzöd a telet, Tépvén sötét-foltos leplét a fagynak, Mikor kantárát tágra engeded Egérszerü lovadnak, Szép Májusom, világokat zavar meg két kezed, S mint engedelmes bábok, úgy maradnak. Lovagom, lovagom, lovagom, mondd. Hogy van az, hogy lovad léptén pásztor, rab, harcos,­­s király A porba hull, vagy táborodba áll­.­ Pacsirta. Már egyre jár. Gondoltál-e ebédre már? Pacsirta. A pályaőr lomhán kinyitja a pirosló rácsú ajtót. Arab munkások szerszámos dobozzal a munkába mennek. Pacsirta. És kong a város tornyain, már végre kong a sok-sok óra. Pacsirta. Hol van tornyod, te város, kit elborítanak mohó szemek, Amelyek vágyakozva nézik azt, hogy egy szabad­­ madárcsapatnak V-je égi útját rója?!. (Kemény Dezső fordítása) Vasutasok a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajáért A kiváló vasúti csomópont címet elnyert dunaújvárosi vasutasok ked­di ünnepi gyűlésén megjelent és be­szédet mondott Földesy Gyula, a KPM Vasúti Főosztályának helyettes vezetője, Greksa Ferenc, a Vasutas Szakszervezet elnökségi tagja, Szabó Sándor, az MSZMP városi bizottsá­gának tagja. Megjelentek a szállító vállalatok képviselői és a csomópont dolgozói is. Csapó József állomásvezető kö­szöntötte a megjelenteket, majd az elmúlt évi eredményeket méltatta és a jövő esztendő feladatairól beszélt Elmondotta, hogy sikeresen oldották meg a tanácsköztársasági, a felsza­badulási munkaversenyek teljesítése érdekében vállalt feladataikat, és hogy a vállalat 102,5 százalékra tel­jesítette éves tervét. Greksa Ferenc többek között a kö­vetkezőket mondotta: — 1965 óta ötödször kiváló vasúti csomópont a dunaújvárosi. Ezek az eredmények lehetővé tették — hangsúlyozta a fel­szólaló —, hogy elkövetkezendő év­ben a Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajáért versenyez­hetnek a vasúti csomópont dolgozói. Az ünnepség záróakkordjaként díszokleveleket adtak át. A jól vég­zett munka elismeréseként a vállalat dolgozói közül többen miniszteri di­cséretben részesültek. Az állomás ve­zetője, Csapó József a Közlekedés Kiváló Dolgozója kitüntetést kapta. Z­á­s­z­l­ó­k -v­irapok A mesterséges dekorálás, a szélben csattogva lobogó zászlók együttese 's természetes, hogy a huszonhatodik szabad május elsejét. Minket köszöntenek, valamennyiünket itt, és mitt­­ne lenne hát természetes, az a dekorálás, amivel a természet ünnepli május első napját, denütt a Föld kereken

Next