Dunaújvárosi Hírlap, 1970. július (15. évfolyam, 53-61. szám)

1970-07-03 / 53. szám

Nyári munka Iskolarendszerünkben a munkám nevelés nagyon fontos pedagógiai feladat. Olyan feladat ez, mely­ben nemcsak az iskolának kell meg­felelni. Ez különösen hangsúlyossá válik most nyáron, amikor több száz kisdiák vállal munkát a vakációban. Dunaújvárosban hétszáz általános és középiskolás részére biztosított a nyári munkalehetőség. A gyerekek többsége most találkozik először és közvetlenül a teremtő, alkotó mun­kával. És mert társadalmi ügyről van szó, nem közömbös, hogy munkát vállaló gyerekek első alk­­a­lommal milyen benyomást szerez­nek arról a tevékenységről — munkáról —, mely majd életük­ vé­­­géig elkíséri őket. Sokéves tapasztalat azt bizonyítja, hogy jó kezekbe kerülnek az ifjú „nyári munkások", a munkáskollek­tívák szeretettel, segítőkészen fogad­ják őket. A gyerekek, akik az is­im­a padokban megtanulták tisztelni, becsülni a munkát, most a gyakor­latban is megtanulják tisztelni, be­csülni a munkáséletet, s képet kap­nak az életről. Igazságtalanok len­nénk azonban, ha nem említenénk meg, hogy vannak munkahelyek, ahol nemcsak ezt tanulják meg a gyerekek. Senkinek nem lehet közömbös — különösen azoknak az embereknek, a­k­ikre rábízzák a gyerekeket, hogy milyen impressziókat nyernek, mi­lyen ismeretekkel gyarapodnak, mit tanulnak tőlük a diákok. Nem mind­egy, hogy a serdülő, az élet minden mozzanatára rendkívül érzékenyen reagáló gyerekek, milyen következ­tetésre jutnak. Arra-e, hogy a fize­tésért keményen meg kell dolgozni, vagy pedig azt szűrik le tanulságul, hogy ha tessék-lássék módon állnak a munkához, akkor is megkapják a pénzt, a hat-nyolcszáz, vagy ezer fo­rintot. Mert ezen keresztül — ugye tudjuk! — nemcsak saját munká­jukat mérik, hanem a szüleikét, a felnőttekét is. A nyári hónapokban, az üzemi KISZ- és pártszervezetek foglal­kozzanak a gyerekekkel, úgy mint a jövő szakmunkásaival, mint az elkö­vetkezendő legifjabb munkásnemze­dékkel. A legfontosabb feladat, hogy foglalkoztassák őket, ésszerűen, oko­san. Egyrészt ne legyen megterhelő a rájuk kirótt feladat, de értelme legyen, és a gyerek lássa, hogy nem hiába töltött el heteket egy munka­helyen. Teremtsék meg a lehetőségét annak, hogy a gyerekek megismer­jék az üzemet, egy-egy szakma csín­­ját-bínját, keltsék fel érdeklődésü­ket. És a szülőkre is felelősség há­rul e téren. Mint ahogy iskolába in­dulás előtt ellátják a gyerekeket út­­ravalóval, figyelmeztető szóval, úgy a munkahelyre induláskor is ké­szítsék fel őket. A munkáskollektí­vák is úgy viszonyuljanak ehhez a feladathoz, ahogy a gyerekek az is­kolában tanulják. Az elmélet és a gyakorlat találkozik most. Igaz, ez sok nehézséget, időráfordítást jelent. A gyerekeknek nincs szakképzettsé­gük, foglalkoztatásuk több gondot jelent. De ne használjuk fel őket személyes szolgálatokra. Ne ők le­gyenek a ,,szaladj ide, szaladj oda". Hiszen nem azért érkeztek a mun­kahelyre, hogy az egész évben el nem takarított szemetet most ők pu­colják el. Az alkotó munka felemelő voltát vegyék észre, és ez ragadja meg őket. Nem szabad elfelejteni, hogy pár év múlva ezek a gyerekek a munkával való első találkozás ked­vező vagy kedvezőtlen benyomásá­val kezdenek majd dolgozni. Válla­lati, üzemi érdek is ez. Érdemes te­hát megnyerni a „nyári munkáso­kat” is, barátságot kötni velük, hi­szen az elkövetkező években után­pótlásként majd lehet rájuk számí­tani. Ha dolgoznak a gyerekek, s ha jól dolgoznak, ne fukarkodjanak a fel­nőttek a dicsérettel. De mindig csak az elvégzett, munka arányában. Közös érdekünk, hogy a nyári munkás­he­teket haszonnal zárják a gyerekek, éspedig a pénzben mért hasznon túl a munkában szerzett, egész életre szóló tapasztalat hasznával. Sütő Enikő AZ MS­ZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TAN­ÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1970. JÚLIUS 3., PÉNTEK Már csak 48 nap? Tervszerűen halad a kohóátépítés A vasmű II. kohójának átépítése eddig terv szerint, rendben halad. A 22. nap után lemaradás nincs, sőt a résztvevő vállalatok jó együttmű­ködésének tudható be, hogy vala­melyes előretartást értek el az épí­ték-szerelők. A szombat-vasárnap egyébként fordulópont volt az átépí­tésnél, a Hídépítő Vállalat dicséretes módon a két pihenőnapon végezte el a festékbetonozást, ezzel egy perc hátrányt sem szenvedett a vasszer­­kezet szerelése. Orosz Endre, a kohászati gyár­részleg üzemfenntartási osztályveze­tője a legteljesebb elismerés hang­ján beszélt az építőkről. — Minden program szerint halad és ez elsősorban a Kohászati Gyár­építő Vállalat szervezett munkájá­nak, irányító tevékenységének kö­szönhető. Az átépítésben részt vevő vállalatok eddig példás együttmű­ködésben dolgoztak, a Hídépítő Vál­lalat betonozóinak helytállása csak egy példa erre a sok közül. Szinte minden brigádját felsorolhatnám a KGYV-nek és a vasmű karbantar­tóinak, a többi alvállalkozónak. Orosz Endre elégedettségét még egy jó hír is fokozza: szerdán meg­érkezett az első szállítmány karbon­­tégla a vasműbe Lengyelországból és a további 25 vagon indítását is je­lezték. Ez azt jelenti, hogy az át­építésnél nem kell téglára várni, kőművesek a kellő időben megkezd­­­hetik majd a kohó falazását. A nagyolvasztó gyáregység veze­tője, Göncel Pál szintén elégedett a munka előrehaladásával. — Különösen az együttműködés dicséretes. Állíthatom, hogy az ed­digi átépítések közül ez a legnehe­zebb és a legzökkenőmentesebb. Voltak problémák, gondok, de eze­ket minimális vitával sikerült meg­oldani. Maga az a tény elismerésre méltó, hogy eddig késedelem, hú­­zódozás nélkül mindenre találtak megoldást. Véleményem szerint már most többnapos előnyük van az épí­tőknek, s az előny ennek az áldoza­tos, lelkes munkának köszönhető. A gyáregységvezetőt érthetően kohóátépítés is a­ termelési felada­a­tokra emlékezteti. A nagyolvasztó terve nem csekély: 636 ezer tonna nyersvasra számítanak az idén és az első félév leteltével mintegy 6 ezer­­tonna lemaradás van. — A kohóbővítés azt a célt szol­gálja, hogy zömmel saját nyersvas­­ból biztosítsuk az idei év és a továb­bi évek megnövekvő acéltermelését — mondja Gönczi Pál. — A II. kohó a felfutás után naponta 1100 tonna nyersvasat ad, de ennél többet is fog termelni. Az a célunk, hogy a jelenlegi egykohós járatnál elért jobb elegyviszonyokat és csökkentett kokszfelhasználást állandósítsuk. Az I. kohó májusban—júniusban rend­kívül jól termelt és bízvást mond­hatom, országos rekordot állított fel a kokszfogyasztás csökkentésében. Hol tart a II. kohó átépítése a 22. napon? A KGYV építésvezetője, Farkas Lajos bizakodó, és erre min­den­­ oka megvan. A múlt héten si­keresen elvégezték a kohó alsó pán­célöv beemelését. Két darabban, hű­tőcsövekkel együtt emelték helyére a 28 tonnás vasszerkezetet. Vasár­nap befejeződött a fenékbetonozás és megkezdték a kohópáncél eme­lését. — Kiss Mihály dunaújvárosi és Riba Imre ógri lakatos csoportja végzi két nyújtott műszakban munkát. Elmondhatom, hogy nem­­ csak a kohó bontásánál, hanem szerelésénél is kitűntek. 6—14 ton­­­­nás darabokban emelik be a pán­célt a torokszinten keresztül, a 24. páncélövből hattal végeztek. Meg­kezdődött a páncél összehegesztése is, 35 hegesztő dolgozik a páncélon két műszakban. Legfelül a vízhűtő körvezetéket szerelik, a vízhűtő rendszer ugyanis bővítésre és kicse­rélésre szorul. Papp József főszerelő, Süveges Zénó és Temesvári Géza csoportvezetők irányításával a cső­szerelők is derekas munkát végez­nek. A jövő hét elején alulról föl­felé megkezdjük a hűtőlapok besze­relését is. Impozáns látványt nyújt a kohó. Az ötventonnás csörlő kopasz nyaka messze meredezik, a magasban ha­talmas vasszerkezetek himbálóznak és legalul a hegesztők pálcája nyo­­mán villog, szikrázik a páncél. Nem könnyű kohópáncélt hegeszteni. 24 millimétertől 35 milliméterig terjed a vastagsága. De a hatalmas ,,acél­kályha” szerelését irányítani, össze­hangolni még nehezebb. Négy külön­féle szerelő művelet követi majd egymást felfelé, mindennek menet­rendszerű pontossággal kell történ­nie. Az átépítést irányító F­arkas La­jos azonban szerényen csak ennyit m­ond­ . . . Sikerült a bontás, megkezdése előtt­ olyan magasfokú előszerelést elérnünk, hogy az emelésnél csakis, megfelelő sorrendre, meg az időm kell ügyelnünk. Saját ütemtervünk jóval, feszítettebb mint a hivatali átépítési terv. Minden eshetőség!t készen a KGYV tartalék-brigádok­­­ •helyezett készenlétbe és a dunaúj­városi kohóátépítésnek soronkívüli­séget biztosít. A munka neheze még hátra van, meglepetések is érhetnek bennünket, ezért csak annyit, mon­dok, hogy szeretnénk az építést het­ven napnál rövidebb idő alatt be­fejezni. Ez az óvatos ígéret megfeszített munkát, lehetetlent nem ismerő szervezést, irányítást takar, és or­­szágraszóló, nagyszerű munkasikert jósol. MA: Női dolgok * Hatvan perc # Hatáskör és felelősség ★ A válás viharában Szórakoztatás — másodállásban * Gyerekek SJi szervezeti felépítés a hengerművekben A Dunai Vasmű hengermű gyár­­részlegénél új szervezeti felépítés lé­pett életbe. A gyárrészleg megnöve­kedett feladatai, a növekvő mennyi­ségi,­­ minőségi és programszerűségi követelmények kielégítése érdeké­ben megerősítették az egyszemélyi vezetést, egyidejűleg felelős szakem­berek bevonásával nagyobb munka­­megosztást léptettek életbe. A me­leghengermű és a hideghengermű, eddig két főmérnök irányításával, közös gyárrészlegvezetéssel dolgo­zott. Az új szervezeti felépítés sze­rint közös gyárrészlegvezető és he­lyettese, mindkét gyáregység kö­z­ös főmérnöke irányítja a termelést. A hengerművek főmérnöke mellé há­rom helyettest: termelési vezetőt, technológiai vezetőt és főmechani­kust neveztek ki, akik az említett részfeladatok felelős vezetői. Az új szervezeti felépítés előnye, hogy a két hengermű munkáját az eddiginél jobban össze tudják han­golni, és a közös vezetés mellett megmarad a két egység önállósága is, a meleghengerműi és hideghen­germűi egységvezetők irányításával. Mégy új nagyközség a megyében Kedden, június 3­0-án ünnepi ta­nácsülés volt Polgárdin, Csákvárott, Seregélyesen és Velencén. A megyei tanács képviselői mind a négy köz­ségben ünnepélyes keretek között nyújtották át a tanácselnöknek a nagyközséggé nyilvánító okiratot. Impozáns csarnok — acélszerkezetiél A 26. Építőipari Vállalat a vasmű által gyártott könnyűacélszerke­­zetből új, nagy befogadóképességűi rat­­i-épületet épít a Tűzállóanyag­­gyár részére. A raktárépület a modern raktározási elveket teljes mér­tékben kielégíti, és — ami talán a legfontosabb — a felépítéséhez szükséges idő jóval rövidebb, mint a hagyományos módon as hagyomá­nyos anyagból készült épületeké. (Cseh Tibor felvétése)

Next