Dunaújvárosi Hírlap, 1970. július (15. évfolyam, 53-61. szám)
1970-07-03 / 53. szám
Nyári munka Iskolarendszerünkben a munkám nevelés nagyon fontos pedagógiai feladat. Olyan feladat ez, melyben nemcsak az iskolának kell megfelelni. Ez különösen hangsúlyossá válik most nyáron, amikor több száz kisdiák vállal munkát a vakációban. Dunaújvárosban hétszáz általános és középiskolás részére biztosított a nyári munkalehetőség. A gyerekek többsége most találkozik először és közvetlenül a teremtő, alkotó munkával. És mert társadalmi ügyről van szó, nem közömbös, hogy munkát vállaló gyerekek első alkalommal milyen benyomást szereznek arról a tevékenységről — munkáról —, mely majd életük végéig elkíséri őket. Sokéves tapasztalat azt bizonyítja, hogy jó kezekbe kerülnek az ifjú „nyári munkások", a munkáskollektívák szeretettel, segítőkészen fogadják őket. A gyerekek, akik az isima padokban megtanulták tisztelni, becsülni a munkát, most a gyakorlatban is megtanulják tisztelni, becsülni a munkáséletet, s képet kapnak az életről. Igazságtalanok lennénk azonban, ha nem említenénk meg, hogy vannak munkahelyek, ahol nemcsak ezt tanulják meg a gyerekek. Senkinek nem lehet közömbös — különösen azoknak az embereknek, akikre rábízzák a gyerekeket, hogy milyen impressziókat nyernek, milyen ismeretekkel gyarapodnak, mit tanulnak tőlük a diákok. Nem mindegy, hogy a serdülő, az élet minden mozzanatára rendkívül érzékenyen reagáló gyerekek, milyen következtetésre jutnak. Arra-e, hogy a fizetésért keményen meg kell dolgozni, vagy pedig azt szűrik le tanulságul, hogy ha tessék-lássék módon állnak a munkához, akkor is megkapják a pénzt, a hat-nyolcszáz, vagy ezer forintot. Mert ezen keresztül — ugye tudjuk! — nemcsak saját munkájukat mérik, hanem a szüleikét, a felnőttekét is. A nyári hónapokban, az üzemi KISZ- és pártszervezetek foglalkozzanak a gyerekekkel, úgy mint a jövő szakmunkásaival, mint az elkövetkezendő legifjabb munkásnemzedékkel. A legfontosabb feladat, hogy foglalkoztassák őket, ésszerűen, okosan. Egyrészt ne legyen megterhelő a rájuk kirótt feladat, de értelme legyen, és a gyerek lássa, hogy nem hiába töltött el heteket egy munkahelyen. Teremtsék meg a lehetőségét annak, hogy a gyerekek megismerjék az üzemet, egy-egy szakma csínját-bínját, keltsék fel érdeklődésüket. És a szülőkre is felelősség hárul e téren. Mint ahogy iskolába indulás előtt ellátják a gyerekeket útravalóval, figyelmeztető szóval, úgy a munkahelyre induláskor is készítsék fel őket. A munkáskollektívák is úgy viszonyuljanak ehhez a feladathoz, ahogy a gyerekek az iskolában tanulják. Az elmélet és a gyakorlat találkozik most. Igaz, ez sok nehézséget, időráfordítást jelent. A gyerekeknek nincs szakképzettségük, foglalkoztatásuk több gondot jelent. De ne használjuk fel őket személyes szolgálatokra. Ne ők legyenek a ,,szaladj ide, szaladj oda". Hiszen nem azért érkeztek a munkahelyre, hogy az egész évben el nem takarított szemetet most ők pucolják el. Az alkotó munka felemelő voltát vegyék észre, és ez ragadja meg őket. Nem szabad elfelejteni, hogy pár év múlva ezek a gyerekek a munkával való első találkozás kedvező vagy kedvezőtlen benyomásával kezdenek majd dolgozni. Vállalati, üzemi érdek is ez. Érdemes tehát megnyerni a „nyári munkásokat” is, barátságot kötni velük, hiszen az elkövetkező években utánpótlásként majd lehet rájuk számítani. Ha dolgoznak a gyerekek, s ha jól dolgoznak, ne fukarkodjanak a felnőttek a dicsérettel. De mindig csak az elvégzett, munka arányában. Közös érdekünk, hogy a nyári munkásheteket haszonnal zárják a gyerekek, éspedig a pénzben mért hasznon túl a munkában szerzett, egész életre szóló tapasztalat hasznával. Sütő Enikő AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 53. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1970. JÚLIUS 3., PÉNTEK Már csak 48 nap? Tervszerűen halad a kohóátépítés A vasmű II. kohójának átépítése eddig terv szerint, rendben halad. A 22. nap után lemaradás nincs, sőt a résztvevő vállalatok jó együttműködésének tudható be, hogy valamelyes előretartást értek el az építék-szerelők. A szombat-vasárnap egyébként fordulópont volt az átépítésnél, a Hídépítő Vállalat dicséretes módon a két pihenőnapon végezte el a festékbetonozást, ezzel egy perc hátrányt sem szenvedett a vasszerkezet szerelése. Orosz Endre, a kohászati gyárrészleg üzemfenntartási osztályvezetője a legteljesebb elismerés hangján beszélt az építőkről. — Minden program szerint halad és ez elsősorban a Kohászati Gyárépítő Vállalat szervezett munkájának, irányító tevékenységének köszönhető. Az átépítésben részt vevő vállalatok eddig példás együttműködésben dolgoztak, a Hídépítő Vállalat betonozóinak helytállása csak egy példa erre a sok közül. Szinte minden brigádját felsorolhatnám a KGYV-nek és a vasmű karbantartóinak, a többi alvállalkozónak. Orosz Endre elégedettségét még egy jó hír is fokozza: szerdán megérkezett az első szállítmány karbontégla a vasműbe Lengyelországból és a további 25 vagon indítását is jelezték. Ez azt jelenti, hogy az átépítésnél nem kell téglára várni, kőművesek a kellő időben megkezdhetik majd a kohó falazását. A nagyolvasztó gyáregység vezetője, Göncel Pál szintén elégedett a munka előrehaladásával. — Különösen az együttműködés dicséretes. Állíthatom, hogy az eddigi átépítések közül ez a legnehezebb és a legzökkenőmentesebb. Voltak problémák, gondok, de ezeket minimális vitával sikerült megoldani. Maga az a tény elismerésre méltó, hogy eddig késedelem, húzódozás nélkül mindenre találtak megoldást. Véleményem szerint már most többnapos előnyük van az építőknek, s az előny ennek az áldozatos, lelkes munkának köszönhető. A gyáregységvezetőt érthetően kohóátépítés is a termelési feladaatokra emlékezteti. A nagyolvasztó terve nem csekély: 636 ezer tonna nyersvasra számítanak az idén és az első félév leteltével mintegy 6 ezertonna lemaradás van. — A kohóbővítés azt a célt szolgálja, hogy zömmel saját nyersvasból biztosítsuk az idei év és a további évek megnövekvő acéltermelését — mondja Gönczi Pál. — A II. kohó a felfutás után naponta 1100 tonna nyersvasat ad, de ennél többet is fog termelni. Az a célunk, hogy a jelenlegi egykohós járatnál elért jobb elegyviszonyokat és csökkentett kokszfelhasználást állandósítsuk. Az I. kohó májusban—júniusban rendkívül jól termelt és bízvást mondhatom, országos rekordot állított fel a kokszfogyasztás csökkentésében. Hol tart a II. kohó átépítése a 22. napon? A KGYV építésvezetője, Farkas Lajos bizakodó, és erre minden oka megvan. A múlt héten sikeresen elvégezték a kohó alsó páncélöv beemelését. Két darabban, hűtőcsövekkel együtt emelték helyére a 28 tonnás vasszerkezetet. Vasárnap befejeződött a fenékbetonozás és megkezdték a kohópáncél emelését. — Kiss Mihály dunaújvárosi és Riba Imre ógri lakatos csoportja végzi két nyújtott műszakban munkát. Elmondhatom, hogy nem csak a kohó bontásánál, hanem szerelésénél is kitűntek. 6—14 tonnás darabokban emelik be a páncélt a torokszinten keresztül, a 24. páncélövből hattal végeztek. Megkezdődött a páncél összehegesztése is, 35 hegesztő dolgozik a páncélon két műszakban. Legfelül a vízhűtő körvezetéket szerelik, a vízhűtő rendszer ugyanis bővítésre és kicserélésre szorul. Papp József főszerelő, Süveges Zénó és Temesvári Géza csoportvezetők irányításával a csőszerelők is derekas munkát végeznek. A jövő hét elején alulról fölfelé megkezdjük a hűtőlapok beszerelését is. Impozáns látványt nyújt a kohó. Az ötventonnás csörlő kopasz nyaka messze meredezik, a magasban hatalmas vasszerkezetek himbálóznak és legalul a hegesztők pálcája nyomán villog, szikrázik a páncél. Nem könnyű kohópáncélt hegeszteni. 24 millimétertől 35 milliméterig terjed a vastagsága. De a hatalmas ,,acélkályha” szerelését irányítani, összehangolni még nehezebb. Négy különféle szerelő művelet követi majd egymást felfelé, mindennek menetrendszerű pontossággal kell történnie. Az átépítést irányító Farkas Lajos azonban szerényen csak ennyit mond . . . Sikerült a bontás, megkezdése előtt olyan magasfokú előszerelést elérnünk, hogy az emelésnél csakis, megfelelő sorrendre, meg az időm kell ügyelnünk. Saját ütemtervünk jóval, feszítettebb mint a hivatali átépítési terv. Minden eshetőség!t készen a KGYV tartalék-brigádok •helyezett készenlétbe és a dunaújvárosi kohóátépítésnek soronkívüliséget biztosít. A munka neheze még hátra van, meglepetések is érhetnek bennünket, ezért csak annyit, mondok, hogy szeretnénk az építést hetven napnál rövidebb idő alatt befejezni. Ez az óvatos ígéret megfeszített munkát, lehetetlent nem ismerő szervezést, irányítást takar, és országraszóló, nagyszerű munkasikert jósol. MA: Női dolgok * Hatvan perc # Hatáskör és felelősség ★ A válás viharában Szórakoztatás — másodállásban * Gyerekek SJi szervezeti felépítés a hengerművekben A Dunai Vasmű hengermű gyárrészlegénél új szervezeti felépítés lépett életbe. A gyárrészleg megnövekedett feladatai, a növekvő mennyiségi, minőségi és programszerűségi követelmények kielégítése érdekében megerősítették az egyszemélyi vezetést, egyidejűleg felelős szakemberek bevonásával nagyobb munkamegosztást léptettek életbe. A meleghengermű és a hideghengermű, eddig két főmérnök irányításával, közös gyárrészlegvezetéssel dolgozott. Az új szervezeti felépítés szerint közös gyárrészlegvezető és helyettese, mindkét gyáregység közös főmérnöke irányítja a termelést. A hengerművek főmérnöke mellé három helyettest: termelési vezetőt, technológiai vezetőt és főmechanikust neveztek ki, akik az említett részfeladatok felelős vezetői. Az új szervezeti felépítés előnye, hogy a két hengermű munkáját az eddiginél jobban össze tudják hangolni, és a közös vezetés mellett megmarad a két egység önállósága is, a meleghengerműi és hideghengerműi egységvezetők irányításával. Mégy új nagyközség a megyében Kedden, június 30-án ünnepi tanácsülés volt Polgárdin, Csákvárott, Seregélyesen és Velencén. A megyei tanács képviselői mind a négy községben ünnepélyes keretek között nyújtották át a tanácselnöknek a nagyközséggé nyilvánító okiratot. Impozáns csarnok — acélszerkezetiél A 26. Építőipari Vállalat a vasmű által gyártott könnyűacélszerkezetből új, nagy befogadóképességűi rati-épületet épít a Tűzállóanyaggyár részére. A raktárépület a modern raktározási elveket teljes mértékben kielégíti, és — ami talán a legfontosabb — a felépítéséhez szükséges idő jóval rövidebb, mint a hagyományos módon as hagyományos anyagból készült épületeké. (Cseh Tibor felvétése)