Dunaújvárosi Hírlap, 1970. szeptember (15. évfolyam, 70-78. szám)

1970-09-01 / 70. szám

Z MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA XXI. ÉVFOLYAM. 70. SZÁM ÁRA: 1 FORINT 1970. SZEPTEMBER 1. KEDD Új vezetőségek Befejeződött a X. kongres­­­szus első üteme,, minden alap­szervezetben elhangzott a ve­zetőség beszámolója. Ma, szep­tember elsején­­ új szakasz kezdődik alapszervezeteink munkájában. Megkezdődnek a vezetőség választó taggyűlések. A jelölőbizottságok folytat­ják, vagy éppen már befejez­ték fontos munkájukat és fel­készültek arra, hogy a tag­gyűlés elé tárják javaslatai­kat. A javaslat téteit­ az idén is gondos előkészítés, a vélemé­nyek alapos vizsgálata előzte meg, hiszen egyetlen alapszer­­vezetben sem mindegy, hogy az elkövetkezendő időszakban kik és hogyan irányítják a munkahely politikai életét. Éppen ezért, a jelölőbizottsá­gok véleményében ezúttal nemcsak az alapszervezet kommunistáinak, de a mun­kahelyhez tartozó becsületes pártonkívülieknek véleménye is tükröződik. Minden alapszervezetben olyan vezetőséget igyekeznek választani, amely vezetőségre rá lehet bízni pártunk politi­kájának végrehajtását, a vég­rehajtás helyi irányítását. Ma már mindenki tudja, hogy lé­nyegében a­­ pártvezetőségek munkájától függ, miként ér­vényesülnek pártunk határo­zatai a gyakorlatban, milyen feladatokat, vállal és milyen feladatokkal tud megbirkózni az alapszervezet, végered­ményben, hogy, mint alakul az adott üzem, gyár, hivatal, iskola, intézmény politikai ar­culata, hogyan élnek majd az emberek. A választás, pontosabban a kiválasztás sok buktatót rejt magában, hiszen számtalan szempont alapján lehet és kell eldönteni sok jó és még jobb elvtárs közül. Felsőbb párt­­szervek” érthető módon az alapszervezetek szuverén jo­gának tekintik a­­ vezetőség­választást. A tagságnak, joga és kötelessége, hogy kiválas­­­sza vezetőit. Nagyüzemi, vá­rosi bizottságok legfeljebb az­zal segítettek a jelölőbizottsá­goknak, hogy véleményt mondtak az eddig működő, ve­zetőségekről és felhívták fi­gyelmüket, néhány elvi állás­­a­foglalásra, határozatra. Óvták jelölőbizottságokat attól, hogy a látszólag könnyebb és egyszerűbb megoldásokat vá­lasszák.­­ A Központi Bizottság elvi állásfoglalása, hogy — termé­szetesen az alapszervezet jel­legének megfelelően — erősí­teni kell a fizikai munkások részvételét a vezetőségekben. Ugyancsak, az eddigieknél bátrabban és határozottabban kell vezetői funkcióval meg­bízni fiatalokat és nőket. Mindez természetesen nem le­het mechanikus, statisztikát javító munka. Nem is válhat azzá, hiszen alapszervezeteink tagsága az összesített statisz­tikákra — nagyon helyesen — nem szokott­ figyelemmel len­ni. Statisztikáktól függetlenül a bizalom azé, aki azt megér­demli. Az általános irányelvek azonban feltételezik, hogy alapszervezeteink tagsága, ahol csak egyetlen mód is van rá, nem a kisebb erőkifejtést igénylő megoldás mellett dönt, hanem kikeresi azokat a mun­kásokat, fiatalokat és nőket, akik megfelelő felkészültség­gel, politikai tisztánlátással, szervezőkézséggel és erkölcsi háttérrel rendelkeznek. A ve­zetőségválasztás idején ez a legfontosabb kádermunka, amely nemcsak előremutat, de megmutatja az elmúlt évek eredményeit, hibáit is. Tudni­illik, most fény derül arra, hogy az alapszervezet megfe­lelően foglalkozott-e a káder­utánpótlással, avagy megelé­gedett azzal, hogy az alapszer­vezet vezetősége jelenleg jó,­­tehát „nincs gondunk a tar­talékot illetően­’. A vezetőségeket természete­sen nem elég megválasztani. Megfelelő támogatás nélkül egyetlen irányító szerv sem tud dolgozni, és ezt a támo­gatást az újjáválasztott párt­­­­vezetőségek az alapszerveze­tek tagságától várják. A vá­lasztások elmúltán tehát egyetlen kommunista sem érezheti, hogy „mindent meg­tett” . alapszervezete vezetősé­géért. A választás csupán kezdet,’ s az igazi bizalmat a szavazó urnába dobott’ cédula után az új vezetőség akkor érzi, ha a hétköznapok hosszú munkájá­ban is egy emberként maga mögött tudja az alapszerve­zet kommunistáit. M. M. Aranyérem a 67. Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon Aranyérmet, nyert a 67. Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Kiállításon a Dunai Vasmű. A Dunai Vasmű, a Szekszárdi Ál­lami Gazdaság és a Mosonmagyaró­vári Mezőgazdasági Gépgyár az idén közösen jelent meg a mezőgazdasági kiállításon. A Dunai Vasmű készítet­te a százférőhelyes, vegyescélú mező­­gazdasági épületszerkezetet, amely­ben a szekszárdiak szarvasmarha és sertés, a mosonmagyaróváriak pedig apróállat­ tartására, szolgáló berende­zéseket mutattak be. A vásár igazgatósága a DVT K 12x3 típusú csarnokot és berendezé­seit aranyéremmel jutalmazta. A megtisztelő kitüntetést Borov­­s­z­k­y Ambrus vezérigazgató vette át. Még van tenni! A társadalmi munkások eredményei és a további feladatok „A virágos és tiszta Dunaújváros­ért” jelszó 1970-ben sem maradt visszhangtalan, sőt, lényegesen, több társadalmi munkaórát vállalt a város lakossága idén, mint 1969-ben. Tava­lyi eredményeinkért sem kell szé­gyenkeznünk, a megye két városa között folyó versenyt a megyei ta­nács és a Hazafias Népfront megyei bizottsága legutóbbi értékelése sze­rint — a tavalyi eredmények alap­ján — ismételten Dunaújváros nyer­te. Eredmények, nevek, jutalmak 1969-ben a v­áros lakói összesen majdnem 340 ezer társadalmi mun­kaóra teljesítését vállalták, és több mint 400 ezret teljesítettek. A túl­teljesítésben nem kis szerepe van annak, hogy az élet­re hívott operatív bizottság segítségével sikerült szerve­zettebbé tenni a munkát, s hogy a társadalmi munka erkölcsi és anyagi elismerése növekedett. A társadalmi munka jó megszervezéséért a megyei tanács húsz dunaújvárosi dolgozónak emlékplakettet adományozott, név szerint: Szentmiklósi Sándornak, Szente Lászlónak, Horváth Ferenc­nek, Deák Gézának, Kecskés Sándor­nak, Hum Ferencnek, Kelemen Ist­vánnak, Mézes Lajosnak, Tibornak, Farkas Lajosnak, Gyapjas Lipták Lajosnak, Kincses Istvánnak, Gyenes Péternek, Ribár Lászlónak, Király Antalnak, Gazda Sándornak, Parragh Józsefnek, Dénes Györgynek, Bara­nyai Ferencnek és Veres Imrének. A megyei tanács által alapított em­lékjelvény arany fokozatát 149 duna­újvárosi nyerte el, mindazok, akik tavaly több mint’ ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ezüst­jelvényt kaptak százhuszonnyolcan 600 forint értéken felüli teljesítésük­ért, és bronz fokozatot ezernégyszáz­­ötvenn­yolcan 300 forint értéken fe­lüli társadalmi munkájukért. Elisme­rő oklev­elet nyert a Dunai Vasmű igazgatóság IV-es, VII-es és VIII-as pártalapszervezete. oklevéllel díjaz­ták a kokszvegyészeti gyárrészleg, az üzemfenntartás, a hengerművek, az igazgatóság I-es, ill-as, V-ös és VI-os pártalapszervezete, valamint a böl­csődék és a kórház kollektíváját. A város által alapított „Társadalmi munkáért” jelvényből ezúttal az is­kolások is kaptak. A városi tanács művelődésügyi osztálya, a városgaz­dálkodás és az operatív bizottság il­letékesei az erkölcsi elismerésen kí­vül 200 ezer forintot osztottak el ér­dem szerint a dunaújvárosi iskolák között, amelyet kirándulásra, vagy bármi más kollektív célokat szolgáló eszközök beszerzésére lehet felhasz­nálni. A legtöbbet, az összeg egyne­­gy­edét a Ságvári Endre Általános Is­kola kapta. Hasonló elvek szerint jutalmazták a népfront-elnökség be­vonásával — összesen 100 ezer fo­rinttal — a három legjobb népfront körzetet. A társadalmi munka kol­lektív díjazására fordított háromszáz­­ezer forintból egyébként 150 ezer megtérült. A városok közötti verseny győztesének jutalma volt ez az ös­­­szeg, amelyet a városi tanács az idei verseny díjazására fog felhasználni. Műszakilag megalapozott tervezés A tavalyi eredmények alapján a társadalmi munkát irányító operatív (Folytatás a 2. oldalon) Meggyorsult a rakodás, a kiszállítás a vasmű hideghengerművében. A vállalatnál hathatós intézkedéseket, tettek a kocsiforduló meggyorsítá­sára. Az intézkedések nemcsak a büntetéspénz csökkenését, illetve meg­szűnését eredményezték, hanem azt is, hogy a késztermék gyorsabban jut el a megrendelőkhöz, hamarabb realizálódik a gyárnak a megtermelt termelési érték. Képünkön­ rend és gyors rakodás fogadja a nézőt a hi­deghengermű készáruraktárában is. Vályi Péter pénzügyminiszter sajtótájékoztatója a tanácsi gazdálkodás új módszereiről Közvetlen részesedés a vállalatok eredményeiből Vályi Péter pénzügyminiszter szombaton a minisztérium József ná­dor téri székházában fogadta a meg­hívott újságírókat és tájékoztatást adott a tanácsi gazdálkodás új mód­szereiről, melyek 1971-ben, a negye­dik ötéves tervvel egyidőben lépnek életbe. A miniszter elmondotta, hogy az új gazdasági mechanizmus három éve után az előrelépés, a tanácsok önállóbb pénzügyi gazdálkodásának feltételei adottak. A tanácsi pénzgazdálkodás új módszerét lényegében már az új gaz­dasági­­ mechanizmus néhány intéz­kedése mintegy bevezette. Az utolsó három év pénzgazdálkodásának lé­nyegét a miniszter a következőkben összegezte: — már nem egyik évről a másik­ra, hanem közép­lejáratú tervek ké­szültek (történetesen a harmadik öt­éves terv derekán, hároméves ter­vek), — a bevételeket alapszerűen ke­zelhették a tanácsok, — csökkentek a megkötöttségek, fokozódott az önállóság a kiadások meghatározásában is. A pénzügyminisztérium úgy ítéli meg, hogy a tanácsok az elmúlt években jól éltek a jogokkal, meg­tanulták az önálló gazdálkodás alap­elveit, ezért reális lehetősége­ van a tanácsi pénzgazdálkodás továbbfej­lesztésének. Több bevétel A miniszter így fogalmazott: a ta­nácsok ezentúl az összes vállalatok és szövetkezetek működésében érde­keltek lesznek. Az államhatalom helyi szerve mindeddig csak a saját, az úgyneve­zett tanácsi vállalatok gazdálkodásá­ban volt érdekelt, és lényegében semmiféle érdekkapcsolata nem volt a területén működő minisztériumi vállalatokkal. Még akkor is így volt ez, ha tudvalévő, hogy egy-egy me­gye, vagy város jellegét, életét, struk­túráját elsősorban a minisztériumi felügyelet alá tartozó nagyvállalatok határozzák meg. A tanácsi pénzgazdálkodás új módszere megszünteti ezt a ,,kívül­­állóságot”, és érdekeltté teszi a he­lyi tanácsokat a megyében, járásban, városban, illetve községben működő üzemek, kt.sz-ek, szövetkezetek működésében. A miniszteri megfo­galmazás szerint: bővítjük a taná­csok bevételi forrásait, és a bevéte­lek összetételét megváltoztatjuk. Korábban a tanácsok fejlesztési alapjukat és költségvetéseiket tekint­ve elsősorban az állami lebontásra hagyatkoztak. Kiadásaik finanszíro­zásában csak elenyészően kis szere­pet kaptak a lakossági és szövetke­zeti adóból, intézményeiktől és válla­lataiktól származó, illetve a kommu­nális adókból származó bevételek. Ezentúl, vagyis 1971 január 1-től, a tanácsok közvetlenül részesülnek a területükön működő összes vállalat és szövetkezet illetményadó­jából, esz­közlekötési járulékából, sőt a nyere­ségéből is. A kormány és a minisz­térium úgy intézkedett, hogy az esz­közlekötési járulékból, az adott köz­igazgatási terület fejlettsége szerint, differenciáltan részesüljenek a taná­csok. Ez azt jelenti, hogy az iparilag fejletlen megyék az eszközlekötési járulék 5 százalékát, az iparilag fel­ett megyék pedig csak 1—1,5 száza­lékát tarthatják meg. A kormány ezenkívül más módszerekkel is tá­mogatja az úgynevezett elmaradott megyéket. Az új rendelet szerint a vállalatok adózatlan nyereségének 6 százalékát ugyancsak közvetlenül a tanácsoknak ad­ják. Végeredményben ez azt jelenti, hogy 1971-től a megyék háztartási­ján az állami hozzájárulás mértéke csökken, és nagyobb szerepet kap a saját bevételi forrás. És ez egyben azt jelenti — a pénzügyminiszteri is­számításai szerint — hogy a TV. öt­éves terv időszakában évről évre 6— 7 százalékkal növekedhet a tanácsok rendelkezésére álló fejlesztési alap összege. Nagyobb önállóság A bevételi források kiterjesztésé­vel és strukturális megváltozásával egyidőben­ nagy­obb ’ önállóságot kapnak a tanácsok. A miniszter el­is mondotta, hogy a fejlesztési alap fel­­használásában ezentúl csak a lakás­ra, kórházra, valamint a­ szakközép­­iskolákra fordítandó összegét írják elő kötelező érvénnyel. A fenntartá­si költségekben pedig a béralapot, valamint az út- és hídfenntartásra vonatkozó pénzösszeget jelöli meg a minisztérium A pénzgazdálkodásban várható ön­állóság természetesen nemcsak jo­gokat, de terheket is jelent a taná­csok számára. Elengedhetetlen köve­telmény a többi között, hogy a ta­nácsok az eddigieknél jóval nagyobb informáltsággal rendelkezzenek az egész terület gazdasági helyzetére vonatkozóan, hogy még jobb gazda­sági koncepcióval rendelkezzenek az államigazgatás helyi szervei, hogy önmaguk biztosítsák a fejlesztés és fenntartás költségeinek egyensúlyát. A nagyobb pénzügyi önállóság megteremtésének egyébként nemcsak gazdasági vonatkozásai vannak, de politikai értelemben is jelentős lé­pés, hiszen a helyi tanácsok hatás­körének kiterjesztése része a szocia­lista demokrácia fejlődésének. A­ megye adja a városnak A szervezeti lebonyolításról szólva a miniszter elmondotta, hogy a mi­nisztérium megteremtette a vállala­tok és szövetkezetek adózásának egységes pénzügyi ellenőrzését, ami várhatóan létszám-megtakarítással jár. Munkatársunk kérdéseire válaszol­va Vályi Péter pénzügyminiszter tá­jékoztatta az újságírókat a lebonyo­lítás módszereiről. Nevezetesen ar­ról, hogy a megye területén lévő ön­álló vállalatok és telephelyek befi­zetéseit a megyei tanácsok gyűjtik össze, és a megy­ei tanácsok dönte­nek azok felhasználásáról oly módon, hogy a kérdéses pénzösszeget az ér­dekelt városok és községek rendel­kezésére bocsátják. Hangsúlyozza miniszter, hogy a megyék is kötele­­­sek érvényesíteni az orsz­ágos irány­­elveket, nevezetesen, úgy kell elosz­­taniuk a vállalatok befizetéseit, hogy az adott városok, illetve községek valóban érdekeltek legyenek a terü­letükön dolgozó üzemek működésé­ben, végső soron a befizetésekben M. M.

Next