Dunaújvárosi Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 36-43. szám)
1971-05-18 / 40. szám
1971. május 18., kedd Dunaújvárost!" Hírlap Ipar Perkátán Az legutóbbi esztendőkben, főként a reform nyomán, meggyorsult a gazdaságilag elmaradott vidékek ipari fejlődése. Az ipartelepítés szinte divatos fogalommá vált. A fővárosi és más nagyvárosi üzemek városgazdálkodási meggondolásokból (kevés a lakás, zsúfolt a közlekedés, stb.) törekszenek gyáregységeiket vidékre helyezni, de egyre intenzívebben szorgalmazzák a vidékiek is: szükség van minden jólét forrására, az iparra. * Sok nagyüzem képviselője kopogtat a perkátai tanács elnökénél is: munkáskéz kellene! A budapesti Patyolat nyolcvan nőt kért, a jó kereseti lehetőség és a vállalati busz ígéretével. A Dél Budai Cipőkészítő Szövetkezet viszont — igaz, szerényebb anyagi lehetőségek mellett — helyben elvégezhető munkát kínált. A falu vezetői természetesen az utóbbin kaptak, pedig csaknem 200 ezer forintjába került a községnek. Egy régi raktárhelyiséget alakítottak át, és speciális világítóberendezéssel, villanybojleres fürdővel már január óta termel a cipőfelsőrész-készítő üzem. Naponta — két műszakban — 360 női pénisz (körömcipő) felsőrészét készíti el hetven nő. * Sipos Sándorné talán az egyetlen szakmunkásnő itt. Dunaújvárosban volt MEO-s, a cipészeinél. Most csoportvezető. Harmincnégy nő dolgozik a keze alatt. — A munkánk? Megkapjuk a kiszabott felsőrészt, azt tűzőgépekkel megtűzzük, összeállítjuk, béléssel látjuk el és küldjük vissza Pestre. Nem nehéz munka, de gyors, biztos kezet és figyelmet követel. Szerencsére gyorsan beletanultak az asszonyok, jelentős selejtünk még nem is volt. Elég vegyes a csoport. Jöttek a dunaújvárosi üzemek szalagjairól, a téesz munkabrigádjaiból, a háztartásokból. Kik a legügyesebbek? — A kézügyességgel nincs itt probléma. De akik a szalagról jöttek, mintha figyelmezettebbek volnának. Az ottani tempó a vérükben van. — Három hónapja csoportvezető. Mi a jó vezetés titka? — Nemcsak a munkát, az embereket is irányítani kell. Olyan apró, torzsalkodásokra jelentéktelen hogy én csinálom, gondolok, ő nem. Mindenkinek megvan a maga munkája, s aki véletlenül ráér, már szó nélkül megy segíteni a másik reszortra. Azt lehet mondani, hogy jók már a kollektívák. Legfeljebb a két műszak között adódnak apróbb súrlódások. Eltűnik az olló, nem fognak a kések — hallhatta. Viszont azt elértük már, hogy műszak végén mindenki elrakja a maga dobozát, s felkészíti a váltótársáét. Az ipar — így mondják — a jólét egyik legfőbb forrása. Mi jót hozott Tóth Lajosnénak és Katona Évának? — Kényelmet! Vége a félnégykori keléseknek, a napi négy órás utazgatásnak. Jut idő mindenre. — Mire? — Mindenre — bizonygatja Tóthné. — Ma például a fodrászra. bejelentve. Háromra vagyok de este hatnál előbb nem igen szabadulok. De nem ez a fontos. Három csemetém van. képzelheti. Több szabadidő. Kényelem. És pénz. Mindenki vásárlási gondokkal tele. Katona Éva most vett kerékpárt, Ébl Istvánná szobabútort. Tóth Lajosné óvatosabb, ő fogja a pénzt. Két éven belül az új, háromszobás házában akart lakni. — Nézze — mondja Éblné — én tanyasi vagyok, ahol — főleg régen — látástól vakulásig dolgoztak, télen pedig a padkán heverésztek. S földművelési szezonmunka volt. Manapság viszont minden ember, férfi és asszony falun is meg akarja keresni egész évben a havi egy-kéthárom ezer forintját, mert kell a pénz a divatos ruhára, lakásra, televízióra, kinek mire. De nekünk, családanyáknak az sem mindegy, hogy milyen körülmények között keressük meg ezt a pénzt. Köszönet érte azoknak, akik erre is gondoltak. (Káposztás) * Salátadömping A dunaújvárosi piacon valóságos salátadömping volt vasárnap délelőtt. Fejes salátától, emellett spenóttól, sóskától szinte roskadoztak az elárusító standok, csak éppen a vevő volt kevés. A nagy kínálat és a kis kereslet a saláta árát például egy óra alatt 1,20-ról 80 fillérre szorította le, mégsem vásárolták. 7. oldal Dunaújvárosi Műszaki Napok Hadüzenet az ipari szennyezésnek Három hét múlva újabb rendezvénysorozattal gazdagodik a város, a Műszaki és Természettudományos Egyesületek Szövetsége dunaújvárosi intézőbizottsága első ízben rendezi meg a Dunaújvárosi Műszaki Napokat. Június 10—11-én ismert hazai és külföldi szakemberek látogatnak el, hogy megosszák tapasztalataikat a helybeliekkel. A kétnapos konferencia témája az ipari szennyezés, hivatalos címe: Dunaújváros levegő- és vízszennyezésének helyzete. A konferencia témája nemcsak az érintett vállalatokat, a szakembereket, hanem a város minden lakóját érdekli, hiszen nap mint nap szó szerint saját bőrünkön érezzük az ipari szennyezés káros hatásait. A konferencia céljáról, a Dunaújvárosi Műszaki Napok jelentőségéről és várható hasznáról kértünk nyilatkozatot a MTESZ dunaújvárosi intéz» bizottságának két vezetőjétől: Répási Gellért elnöktől, a Dunai Vasmű műszaki vezérigazgatóhelyettesétől és Horváth Aurél titkártól, a Dunai Vasmű metallurgiai főosztályvezetőjétől. — A konferenciát hármas cél jegyében rendezzük — mondotta Répási Gellért. — A figyelemfelkeltés, a probléma megismertetése az elsődleges szándékunk. Az ipar fejlesztése sajnos együtt jár az ipari szennyezéssel, a védekezés elhanyagolása mind súlyosabb kel jár és a következményekmegszüntetése mind nagyobb anyagi áldozatokat követel. Az ipari szennyezést komplexen kell kezelni, a légszennyezés és a vízszennyezés között körforgalom áll fenn: a por, a füstköd a csapadékkal a talajba jut és vízszennyezést okozhat. Az a célunk, hogy a város lakossága tisztán lássa az ipari szennyezés mértékét és értesüljön a szennyezés megszüntetésére tett intézkedésekről. — Módjában áll minderről a város minden érdeklődő lakójának tudomást szereznie? — A konferencia előadásait bárki meghallgathatja, az előadások között négy kifejezetten Dunaújváros ipari szennyezéséről, valamint a szükséges intézkedésekről szól. A konferencián ebben a tárgykörben kisfilmek vetítését is tervezzük, s még ebben az évben könyvalakban megjelentetjük a konferencia teljes anyagát. Végül, a Dunaújvárosi Műszaki Napok idején kiállítás nyílik a vasmű kiállítási csarnokában az ipari szennyezésről. — A konferencia tehát nem elégszik meg a probléma felvetésével. Hallhatnánk valamit szennyezés előzetesen az ipari leküzdésére tett intézkedésekről? — A Dunaújvárosi Műszaki Napok másik célja az, hogy feltárjuk az ipari szennyezés elleni védekezés műszaki lehetőségeit. Ezt a célt szolgálja lengyel, nyugatnémet szakértők meghívása, a Fejér megyei Vízvédelmi Bizottság és a KÖJÁL tapasztalatainak felhasználása, de a dunaújvárosi üzemek illetékesei is beszámolnak a tett és tervezett intézkedésekről. A konferencia így összehasonlítást adhat Dunaújvárosnak: alapot milyen hatékonyságú, milyen költséges az ipari szennyezés elleni védekezés, milyen eljárásokat, módszereket válasszunk az optimális megoldás érdekében. Nem titkoljuk, harmadik célunk a konferenciával az, hogy adalékot szolgáltassunk a most készülő, ipari szennyezésről szóló törvény készítőinek. — Ami a Dunai Vasmű helyzetét illeti — folytatta Répási szennyezés Gellért —, a vízmegszüntetésére eddig sokat tett a vállalat. Elmondhatjuk, hogy a lefolyó szennyvizek fenol- és ciánmentesek, de megoldásra vár még az olajszennyezés megszüntetése. Ez a meleghengermű rekonstrukciójával, többmillió forintos költséggel megoldódik. 1975-ig bővítjük a reveüilepítőt és az olajat kivonjuk a szennyvízből. Zs. Cs. — Mi a helyzet a gyár füstjével és a legtöbb kárt okozó ércporral? — A levegőszennyezésnél sokkal súlyosabb a helyzet. A vasműben külön csoport foglalkozik az ipari szennyezéssel, ez a bizottság dolgozza ki — a Dunaújvárosi Műszaki Napok tapasztalatainak felhasználásával is — a vizsgálati és védekezési módszereket, eljárásokat. Felmérések szerint a kokszvegyészet, az ércdarabosító, az erőmű és az acélmű kéményeinek füstszűrése mintegy 600 millió forintba kerülne. A két legerősebben szennyező üzem: az ércdarabosító és az acélmű kémények portalanítását a közeljövőben megoldjuk. Az ércdarabosító rekonstrukciójára 1974 táján, az I. kohó átépítésének idején kerül sor, az acélmű füstszűrését pedig szovjet tervek alapján az ötéves terv végére valósítjuk meg. Milyen jelentőséget tulajdonítanak a Dunaújvárosi Műszaki Napoknak? — Négy éve működik a MTESZ dunaújvárosi csoportja — válaszolt Horváth Aurél, az intézőbizottság titkára. — Ez a rendezvény azt bizonyítja,, életképes a szervezet. A jövőre nézve, szeretnénk minden évben visszatérő rendezvénnyé tenni a Dunaújvárosi Műszaki Napokat. Természetesen más-más témával, de a város jellegét megőrizve. Jó dolognak tartanánk, ha évente Dunaújvárosban adnának találkozót egymásnak a kohászat, a vegyészet, a papíripar, az építészet szakemberei, ha Dunaújvárosban vitatnák meg szakmájuk időszerű problémáit. Az konferencia ősszel építőipari megrendezését tervezzük, a következő években pedig kommunális problémákat, a városban is jelenlévő iparágak témáit tűzzük a Dunaújvárosi Műszaki Napok programjára. Azt reméljük, hogy Dunaújváros műszaki napokkal ha nem is a központ, de olyan műszaki és természettudományi fórum lesz, ahol érdemes véleményt nyilvánítani, és érdemes véleményt hallgatni. Vasárnap kiürült a város. Korán reggel útnak indultak a felpakolt családok a hőség elől, aki csak tehette, víz mellé, hűvösre igyekezett. A város alatti kopár Duna- partot a napimádók és a horgászok lepték el. Szóltak a táskarádiók, repült a labda, akik pedig színt akartak szerezni testükre, türelmesen pirultak a kőgát mellé terített pokrócokon. A szabadstrand partja is benépesedett. Mindkét oldalon szép számmal táboroztak, itt a víz hőfoka is elviselhető volt. délelőtt tíz óra körül gumimatracokon, úszógumikon, öreg ladikokon a gyerekek is bemerészkedtek, egyáltalán nem zavart senkit, hogy még május közepe van. A városi strandon is telt ház volt délre. A kissé hideg vízért a szép gyep és a rendezett körülmények kárpótolták a fürdőzőket. A Szalki-szigetre is kitehették volna a megtelt táblát. A hajóállomás környékén egymást érték a motorosok, autósok, a távvezeték tövében és beljebb, a fák között minden táborozásra alkalmas hely foglalt volt. Itt a tollaslabdával és a gyerekek utáni futkosással telt az idő, a bátrabbak a köves parton a lábukkal meg-megnézték, milyen hideg a Nagy-Duna. Látványosság mindig akadt. A komp jóformán ingajáratban közlekedett a két part Előleg a között, a köhögő motorcsónakok borzolgatták fel a vizet és elszáguldott néhányszor a part mentén a vízirendőrök naszádja is. Egy osztrák tolóhajó és az uszályvontatók méltóságteljesen úsztak el a bámészkodók előtt. Most derült csak ki, a sporthorgászat micsoda állóképességet követel hódolóitól. Kerékpáron, autóval és motorral elszántan egész karavánok vágtak partnak, hogy neki a túlsó néhány óra múlva — mire a tévében közvetített futballmeccs következett — visszatérjenek. A gumicsizmás, túrára öltözött horgászok szinte főttek a lángoló ég alatt, de vállukra kanyarított felszerelésüket megadóan cipelték. Nem tudom, a boton kívül mást fogtak-e, hiszen halászati tilalom van. Erről a Halászcsárdában világosított fel a pincér, aki panaszkodott, hogy halászlét is csak nagy nehézségek árán tudtak főzni, a paksiak alig akarnak halat eladni, panaszkodott, így hát a vendéglő szellős kerthelyiségében főleg a flekken és brassói aprópecsenye járta ebédre. Sör szerencséje volt, több ezer tikkadt torok vigasztalására. Hol pilseni, hol Kinizsi, a révőrs melletti gombában délelőtt csak borral szolgálhattak, panaszkodott is a büfés a söriparra, nyárból hogy vasárnapoznak, aztán délutánra honnan-honnan nem, üveges kőbányait szerzett. Fönt, a városban is váltakozó sikerrel folyt a harc a jégbehűtött italokért. A Béke-presszó csak méregdrága barna Bak-sörrel készült fel, a Bartók presszó Balatoni söréből pedig utcán át eladásra nem akarta futni. Délutánra enyhült valamelyest a meleg, a zöldbe vándorlók elindultak hazafelé. A leeresztett rolajú, lihegő házak szunyókáltak a naplementében, az utcák és a parkok csak este hűvösben népesültek be. A korai nyár örömeit élvező kempingezők pedig leégett, sajgó hátukat, elgyötört talpukat gyógykezelték, miközben Forsyte-ék heti folytatásán ásítoztak. Fáradtra pihentük magunkat. (zsiday) Akik az öbölben reménykednek, hátha akad a horogra valami! Műszaki pályára készülő Vili. osztályos fiatalok ! Vár benneteket a Villanyszerelőipari Vállalat, mely 1971—72. tanévre VILLANYSZERELŐ szakmunkás-tanulókat iskoláz be. Budapesti és pestkörnyéki fiatalokat Budapesten, vidéki lakosú fiatalokat MISKOLCON, TATABÁNYÁN és DUNAÚJVÁROSBAN képezünk ki Budapesten vidéki lakosú tanulók részére — havi 70.— forint térítést — tanulóotthoni elhelyezést biztosítunk Tanulmányi idő: 3 év EMELT SZINTŰ OKTATÁS: A JÓ TANULMÁNYI EREDMÉNYT ELÉRT IFJÚ SZAKMUNKÁSOK KÉT ÉVES ESTI KÖZÉPISKOLAI TOVÁBBTANULÁSSAL ÉRETTSÉGI BIZONYÍTVÁNYT SZEREZHETNEK társadalmi ösztöndíj A rendes tanulmányi ösztöndíjon felül a vállalat tanulmányi szerződés keretében HAVI 250 FORINT TÁRSADALMI ÖSZTÖNDÍJAT fizet, amely független a tanulmányi eredménytől Kiváló tanulmányi előmenetel esetén külön jutalom és soronkívüli szakmunkássá minősítés, valamint III. éveseknél megfelelő tanulmányi eredmény esetén az utolsó félévben teljesítménybérben foglalkoztatást biztosítunk. Jelentkezési részletek megbeszélése és levélcím: VILLANYSZERES,ÓIPARI VÁLLALAT Budapest, VII., Síp utca 33. szám munkaügyi osztály (579)