Dunaújvárosi Hírlap, 1971. október (16. évfolyam, 79-87. szám)

1971-10-29 / 87. szám

6. oldal Nem sikerült a főpróba, sikerül az előadás D. Kohász—6. Építők 1:1 (0:0) Kevesen, alig százan, száz­ötvenen álldogáltak a pálya körül a mérkőzés kezdetén. Ez főként a magyar—norvég válogatott mérkőzés „számlá­jára” írható. Az első félidő­ben Mihály sípjelére az aláb­bi összeállításban léptek pá­lyára a csapatok: D. Kohász, Papp — For­­maggini, Faji, Ruppert, So­­mogyvári — Somogyi, Csörgő, Harangi — Bartók, Dombó­vári, Kovács. D. Építők: Horváth — Für II, Dózsa, Miklós, Bátai — Szabó, Földi — Bencze, Tar, Vancsura, Takács. Az első félidőben jó iramú játékot láthattak a nézők, de gól nem esett. A Kohász-csa­tárok számtalan helyzetet el­ügyetlenkedtek. Szünet után mindkét csapatban több cse­re történt. A D. Kohász: Mo­hács — Formaggini, Nagy E., Ruppert, Gáspár, Vajda, Csörgő, Harangi — Szima­­csek, Bartók, Dombóvári ös­­szeállításban játszott tovább. A D. Építőkben Foltin védett tovább, Ajtony beállt a hát­védsorba, Hegyes pedig Földi helyét foglalta el. Rögtön a második félidő elején Gáspár olyan szeren­csétlenül adott haza, hogy öngól lett belőle. Két perccel később Vajda Formaggini be­adásából egy fejesgóllal ki­egyenlített. Fölényben játszott a Kohász, de újabb gólt nem lőttek. Németh Gyula: Vicclapba kívánkozik, hogy Dombóvári öt, Bartók négy, Csörgő pe­dig három holtbiztos helyze­tet kihagyott, és a fedezet Vajdának kell kiegyenlítenie. Mártha gyengélkedik, de nincs komolyabb akadálya já­tékának. Az elmúlt vasárnapi összetételben kezdünk vasár­nap a Szállítók ellen. A játékosoktól afelől ér­deklődtünk, hogy ki milyen eredményt vár. Papp négy, Mártha és Kovács pedig leg­alább kétgólos győzelemben reménykedik. Remélhetőleg jóslatuk valóra válik, de eh­hez elsősorban a eredményességének csatárok kell ja­vulnia. — Hogy miért hagytam ki négy helyzetet? Féltettem magam. Nem akartam meg­sérülni. Úgy védett, úgy jött ki Foltin, mintha az élete függött volna tőle. ..Éles” (bajnoki) meccsen nem fo­gom kímélni magam — mondotta BartÓk. SPORT SPORT SPORT SP ŐRT SPORT SPORT SPO RT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SP RT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SP ŐRT SPORT SPORT SPO RT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SP SPORT SPORT SPORT SP ŐRT SPORT SPORT SPO RT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SP ŐRT SPORT SPORT SPO RT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SP ŐRT SPORT SPORT SPO Iváncsa az élen A megyei II. osztályú lab­darúgó-bajnokság Kotrobai csoportjában az élcsoport egyre jobban kialakul. Az Iváncsa, Lajoskomárom és Nagykarácsony csapatai közé nagy meglepetésre az Apát­szállás csapata „tört” be és még jobb helyre is pályáz­hatnak, miután egy mérkő­zéssel kevesebbet játszottak. Eredmények: Nagykará­csony—Beloiannisz 1:1, Apát­szállás—Alap 2:0, Cece— Iváncsa 1:2, Előszállás—Per­­káta 2:1, Szabadegyháza— Hantos 4:2, Lajoskomárom— D. Papír II. 5:1, Sárbogárd Tsz—D. Építők II. 7:0, Dég— Ráckeresztúr 4:1. Az élcsoport állása: 1. Iváncsa 10 3 - 2 24-10 16 2. Lajoskomárom 10 6 2 2 23- 9 14 3. Nagykar. 10 6 1 3 19- 8 13 4. Apátszállás 9 6 1’ 2 16-16 13 3. Szabadegyh. 10 4 4 2 27-17 12 6. Előszállás 10 4 1 5 16-27 9 7. Sárbogárdi Tsz 9 4 - 5 21-19 8 8. Alap 9 3 2 4 17-18 8 9. Ráckeresztúr 9 3 2 4 9-12 8 10. Beloiannisz 9 3 2 4 14-17 8 11. Cece 10 2 3 5 17-24 7 12. Dég 9 3-6 19-19 6 13. Hantos 9 14 4 10-17 6 14. Perkáta 11 2 2 7 17-39 6 D. Papír I. 11 6 1 4 29-18 13 D. Építők II. 11 6 1 4 23-30 13 Totósoknak Tippjeink a 44. hétre: 1. Diósgyőr—Honvéd: 2. (A Honvéd, jobb, Kocsisék bizonyítani akarnak idegen­ben is.) 2. Győr—Csepel: 1. (Az utóbbi két évben a vendégek még döntetlent sem tudtak elérni Győrött.) 3. Szombathely—Salgótar­ján: 1. (Hazai sikert tippe­lünk, bár szerintünk ez a mérkőzés háromesélyes.) 1. Eger—Tatabánya: 2. (A Tatabányának a Dózsa és a Komló elleni idegenbeli tel­jesí­tménye Egerben győzel­met jelenthet.) 5. Komló—Videoton: 1. (Ha ez a tippünk nem jön be, sokat fog fizetni a Totó.) 6. Oroszlány—Zalaegerszeg: x. (Háromesélyes mérkőzés, a listavezető még nem győ­zött Oroszlányban.) 7. Ózd—Kecskemét: 2. (A hazaiak otthon csak a Pécsi Bányászt és a Ganz- MÁVAG-ot tudták legyőzni.) 8. Ganz-MÁVAG—Debre­cen: 1. (A vendégek jobbak, de a budapestieknek nagyon kell a pont.) 9. VOLÁN—MÁV­­AC: 1. (A vendég győriek jobbak, de Budapesten feltehetően nehéz dolguk lesz.) 10. SZMTE—Spartacus: x. (A döntetlen , papírforma. Esetleg a hazaiak győzhet­nek.) 11. Atalanta—Fiorentina: x. (Bergamóban tavaly és ta­valyelőtt is győztek a firen­zeiek.) 12. Torino—Cagliari: x. (A hazaiak az esélyesek, de sze­rintünk még kettes is lehet.) 13. Varese—Napoli: 1. (A Varesét otthonában még Milan is nehezen győzte le, ( A nápolyiak nincsenek for­mában.)­­1- 1. Ajka—Szekszárd: x. (Idén az Ajka nem kapott ki otthon, a Szekszárd nem ka­pott ki idegenben.) Sportműsor SZOMBAT Labdarúgás: D. Építők— Baja NB 111-as bajnoki mér­kőzés, 14 órakor a kertvárosi pályán. VASÁRNAP Labdarúgás: D. Kohász— Szállítók NB I B-s labda­rúgó mérkőzés 14 órakor a központi sporttelepen. Előtte ug­rott D. Papír—MÁV­AS í NB III-as bajnoki ta­lálkozó. A D Volán—Enying megye bajnoki találkozót va­sárnap délelőtt (?), a radari pályán rendezik. Délelőtt a Papír pályán 9 és 10.45 óra­kor D. Papír—Szabadegyháza megyei másodosztályú ifi és tartalék mérkőzés lesz. 1971. október 29., péntek Egy győzelem, egy vereség a kézilabda MNK-ban­ D. KOHÁSZ—KÖFÉM 18:12 (9:3) MNK női megyei döntő, Központi sporttelep, 100 néző, vezette: Burján, Karádi. D. Kohász: Buruncz (Szé­­vald) — Csáki (4), Varga Zs., Balatoni (1), Németh (3), Kecskeméti (8), Papp (1). Csere: Varga K. Végig vezetve, biztosan nyert a női csapat. A szó­CSÁKI ILDIKÓ net után egy kicsit megtor­pantak, de ez annak tudható be, hogy mindössze egyetlen cserejátékossal (Varga K.) álltak ki. SZFV. VOLÁN—D. KOHÁSZ 20:17 (12:7) MNK férfi megyei döntő, Székesfehérvár, D. Kohász kerete: Keresz­tes (Wingelmann) — Kajcsa P., Borsi, Deésy, Szalafai, Kajcsa A., Vaskó, Juhász, Kálmán, Pánczél, Priskin.­­ Egy-két héttel az osztályo­zó mérkőzések előtt már jó lenne, ha a realitások talajá­ra visszaereszkedne ez csapat. Úgy látszik, nem volt a elég figyelmeztető számukra, hogy egy Kohász-labdarúgók­ból összeállt vegyes csapat kézilabdában, saját sport­águkban simán megverte őket az elmúlt héten 22:21- re. Néhányan még mindig azt hiszik, hogy az osztályo­zó is olyan lesz, mint a me­gyebajnokság. Hogy ott is olyan csapatokkal kerülnek majd össze, akik a bajnok­ság előtt még soha nem lát­tak kézilabdát? Nem akar­juk megnevezni őket, de volt ilyen csapat is a mezőny­ben. A rossz játékvezetés miatt idegeskedtek és azért nem tudták belőni helyzetei­ket? Talán egészen biztos, hogy erősebb csapatok és még rosszabb formában talán fü­­työrésző játékvezetők lesz­nek. Mit várhatunk ott kézi­­labdásainktól, ha most nem tudnak megverni egy olyan csapatot, amelyik a bajnok­ságban 7—8 vereséget elszen­vedett. Mindenki a régi di­csőségének fényében sütké­rezik. NB I-et, NB I B-t em­legetnek akkor, amikor évek óta nem tudnak a megyei bajnokságból Technikailag és továbbkerülni­ taktikailag rendelkeznek olyan képzett­séggel ezek a játékosok, hogy simán tovább kellene jut­­niuk. De hol van a szív, az akarás? Nem láttuk soha, még egyiküktől sem, hogy az igyekezettől úgy begör­csölt volna a lába, hogy gyú­rónak kellett volna közbe­avatkoznia. Eddig is ez volt a baj, és most ismét a régi „betegség” ütötte fel a fejét. Eddig már két osztályozón szerepeltek csúfosan. Ha most is kudarc következik, akkor ezzel a játékosállo­mánnyal nem érdemes to­vább foglalkozni, hanem elő kell venni a fiatalabbakat. Vereség A D. Ruhagyár NB I-es asztalitenisz csapata balsze­rencsés mérkőzésen 14:11 ará­nyú vereséget szenvedett kiesési rangadón a­­ Pénzügy­i őrök együttesétől. Horváth öt, Ignácz három, Grosz kettő, Greksa pedig egy alkalommal győzött. Akik a háttérben Városunkban több mint ötezer az igazolt sportolók száma. A rendszeres tömeg­sportrendezvényeken még ennél is sokkal többen vesz­nek részt. Mindenki termé­szetesnek véli, hogy a lab­darúgók tisztára mosott me­zekben, jól kihegyezett stoplis cipőkben futnak a re­mekül karbantartott pályák­ra, és hogy a játékvezetők is mindig időre megérkez­nek. Amikor győz valame­lyik focicsapat, jó ered­ményt ér el valamelyik tor­nász, vagy atléta, mindenki a sikeresen szereplő csapatot ünnepli és senki sem gon­dol rájuk, akik a háttérben dolgoznak. Miként Széchényi volt a nemzet, úgy ők kicsi­ben a sport napszámosai. Részük van minden sportsi­kerben, még akkor is ha csak nagyritkán veszik ész­re őket. Úgy hozzátartoznak városunk sportéletéhez mint a Fő térhez a Lenin-szobor, vagy mint a focimeccsek­hez a gólok. Közülük sze­retnénk néhányat elkövet­kezendő lapszámunkban be­mutatni. Húsz év a kispadon Szabó Kristóf doktort mindenki ismeri. Csak az ismert és népszerű emberek kapnak becenevet. Ha váro­si sportberkekben valaki azt a szót, hogy „Doki” kiejti, akkor már mindenki tudja, hogy róla van szó. — ötvenegy januárjában kerültem Dunapentelére és egy évvel később, február­ban lettem a D. Kohász, — akkoriban még . Építőknek hívták őket — labdarúgó­­csapatának orvosa. A húsz esztendő gyorsan elment. Ami a legszembetűnőbb: akkoriban még egyidős vol­tam a játékosokkal, maiak pedig már fiaim le­­­hetnének. Krasznait, Fejest, Lennert Ferencet még a ko­rom miatt is tegeztem. Is­mertük egymás gondolatait is. Valamennyien tudtuk, hogy ha valaki nagyot jaj­gatva esik össze, akkor az a bírónak szól, és nem kell nagyon sietni... — A maiakkal is meg van ez beszélve? — Nincs. Talán azért is megyek oda néha lassabban mint várják, mert belém rögződött ez a régi megálla­podás. De régen, mikor va­laki minden jajszó nélkül esett össze, akkor igencsak kellett sietni. Hogy mióta kísérem a csapatot? Az első osztályú mérkőzéseken kez­dettől fogva ott voltam. Még az is előfordult, hogy rej­tekhelyre is elmentem ve­lük. A hétvégeket is leg­többször velük töltöm. Sport­szeretet is kell ehhez mesterséghez, nem lehet ki­­­zárólag hivatásszerűen csi­nálni. Fiatalabb koromban én is sportoltam, kosárlab­dáztam. A labda, de külö­nösen a futball szeretete megmaradt bennem. Az öt­venes évek közepén elvé­geztem egy tanfolyamot, 64- ben elsők között szereztem sportorvosi képesítést... Az­óta három továbbképzésen voltam. — Mit jelent Dunaújvá­rosban sportorvosnak lenni? — Talán furcsán hangzik, de egy jó sportorvos min­dig olyan mint egy diszpé­cser. Ha beteg valaki, tud­nom kell, hogy hova küld­­jem. De az egészségesekkel is van elég munkám. Fizi­kai, terhelési teszteknél kell felügyelni, nehogy baj tör­ténjen. Ilyen teszteket mos­tanában sokat csinálnak a focisták.­­ Sokan „irigylik”, hogy a sportorvos a külföldi tú­rákra is elkíséri a csapa­tot... — Szó sincs róla. Túrákon például csak az utolsó négy évben veszek részt. Előtte ötvenhatban voltam focis­tákkal utoljára külföldön. — Melyik volt a legkelle­metlenebb sportorvosi eset? — Volt néhány. A legem­lékezetesebb meccset Pécsett játszotta a csapat. Fejes összecsapott Loviggal és el­tört a játékos lába.... a munkásőrök mentettek ki bennünket. Meg aztán Len­nert koponyatörése ... azon­nal műteni kellett. Fejes láb­törése Budafokon ... Aztán volt még néhány. Az a jó, ha a sportorvos nyugodtan ülhet a kispadon, akkor nincs baj, nem történt sérü­lés. ■— Időhöz, korhoz kötött-e a sportorvosi tevékenység. — Nem, remélem nincs időhöz kötve. A műhelytit­kokra most jön rá az em­ber. Városi sportorvos vagyok ..., szeretem a so­is cit.., szeretném minél to­vább csinálni... Endre 6«r a mindenes Bármikor vetődik az em­ber a kertvárosi Építők pá­lya környékére, egy biztos, hogy Endre bá’-val, Gömöri Endrével összetalálkozik. Már 1951 óta itt él a város­ban. 1954 augusztusáig ktsz-ben dolgozott, majd az NB I-es D. Építők labda­rúgócsapatának cipésze lett. — Amikor oda kerültem, felküldtek egy időre az MTK-hoz, hogy figyeljem meg a labdajavítás focicipő-készítés, csínját-bínját. Ott láttam először acélbeté­tes focicipőt többek között. Jól megjegyeztem azt amit ott láttam. Szükség is volt rá. Kiszolgáltam jónéhány edzőt, mindegyiknek volt valami különleges kívánsá­ga. Az Ember Józsi bácsi például szombat délnél előbb sohasem engedett a cipők­höz nyúlni. Meghallgatta az időjárásjelentést, megmond­ta, hogy füves, vagy salakos pályán játszunk-e, és ahhoz képest amit ő mondott kel­lett a stoplikat, a cipőket elkészíteni. Egyszer már, nem is tavasszal, emlékszem melyik itthon játszott a csapat a Szekszárdi Dózsá­val bajnoki meccset. Centis jégréteg volt a pályán. Ne­kiláttam és csináltam min­den egyes cipőre tűhegyes, kétcentis stoplikat. A szek­szárdiak még csak lépni sem tudtak a jégen, mieink pedig 20:1-re győz­­­tek. Azóta sem volt ilyen eredmény a központi sport­telepen. — ötvenkilencben eljöt­tem a Kohásztól, vissza az Építőkhöz. Végigjártam ve­lük minden pályát. Fociztak ők mindenütt: az óragyár helyén, a Gorkij téren, a a pártház mellett a Techni­kum negyedben, és végül most a Kertvárosban. Itt van a legjobb helyünk. Koráb­ban a „Futrinka utcában”, a DX épületnél egy kondér­­ban melegítettük a vizet. Egy pohár forró vízhez két pohár hideget öntöttünk. Takarékoskodni kellett, messze volt a kút. Ma pedig van három remek villany­bojlerünk, olajkályhák fű­tik az öltözőket. Elég nagy területet tartok rendben: egy füves és egy salakos fo­cipályát, futópályát, egy bi­tumenes kispályát... — Hogy győzi mindezt? — Nem vagyok egyedül. A feleségem is idestova tíz éve mellettem dolgozik. Én a cipőket rakom rendbe, a pályát meszelem fel, ő pe­dig a dresszeket, melegítő­ket, lábszárvédőket mossa. Van munkánk elég, hisz a felnőtt, a tartalék, az ifjú­sági csapatok mellett oda­járnak még a serdülők is, meg egy sereg üzemi csapat. Azokat élvezet nézni. Úgy kergetik a labdát mint a gyerekek. Bőven van mun­kánk, de nem panaszkodha­tunk. Erkölcsileg, anyagilag megbecsülnek bennünket. A lakásunk szép, berendezett, a fiaim és a lányom már felnőttek. Mi pedig jól el­vagyunk a kertvárosi pá­lyán. — Mit vár a csapattól? — Jó lenne ha az első öt között végeznének. DR. SZABÓ KRISTÓF GÖMÖRI ENDRE

Next