Dunaújvárosi Hírlap, 1971. október (16. évfolyam, 79-87. szám)
1971-10-29 / 87. szám
6. oldal Nem sikerült a főpróba, sikerül az előadás D. Kohász—6. Építők 1:1 (0:0) Kevesen, alig százan, százötvenen álldogáltak a pálya körül a mérkőzés kezdetén. Ez főként a magyar—norvég válogatott mérkőzés „számlájára” írható. Az első félidőben Mihály sípjelére az alábbi összeállításban léptek pályára a csapatok: D. Kohász, Papp — Formaggini, Faji, Ruppert, Somogyvári — Somogyi, Csörgő, Harangi — Bartók, Dombóvári, Kovács. D. Építők: Horváth — Für II, Dózsa, Miklós, Bátai — Szabó, Földi — Bencze, Tar, Vancsura, Takács. Az első félidőben jó iramú játékot láthattak a nézők, de gól nem esett. A Kohász-csatárok számtalan helyzetet elügyetlenkedtek. Szünet után mindkét csapatban több csere történt. A D. Kohász: Mohács — Formaggini, Nagy E., Ruppert, Gáspár, Vajda, Csörgő, Harangi — Szimacsek, Bartók, Dombóvári összeállításban játszott tovább. A D. Építőkben Foltin védett tovább, Ajtony beállt a hátvédsorba, Hegyes pedig Földi helyét foglalta el. Rögtön a második félidő elején Gáspár olyan szerencsétlenül adott haza, hogy öngól lett belőle. Két perccel később Vajda Formaggini beadásából egy fejesgóllal kiegyenlített. Fölényben játszott a Kohász, de újabb gólt nem lőttek. Németh Gyula: Vicclapba kívánkozik, hogy Dombóvári öt, Bartók négy, Csörgő pedig három holtbiztos helyzetet kihagyott, és a fedezet Vajdának kell kiegyenlítenie. Mártha gyengélkedik, de nincs komolyabb akadálya játékának. Az elmúlt vasárnapi összetételben kezdünk vasárnap a Szállítók ellen. A játékosoktól afelől érdeklődtünk, hogy ki milyen eredményt vár. Papp négy, Mártha és Kovács pedig legalább kétgólos győzelemben reménykedik. Remélhetőleg jóslatuk valóra válik, de ehhez elsősorban a eredményességének csatárok kell javulnia. — Hogy miért hagytam ki négy helyzetet? Féltettem magam. Nem akartam megsérülni. Úgy védett, úgy jött ki Foltin, mintha az élete függött volna tőle. ..Éles” (bajnoki) meccsen nem fogom kímélni magam — mondotta BartÓk. SPORT SPORT SPORT SP ŐRT SPORT SPORT SPO RT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SP RT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SP ŐRT SPORT SPORT SPO RT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SP SPORT SPORT SPORT SP ŐRT SPORT SPORT SPO RT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SP ŐRT SPORT SPORT SPO RT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SPORT SP ŐRT SPORT SPORT SPO Iváncsa az élen A megyei II. osztályú labdarúgó-bajnokság Kotrobai csoportjában az élcsoport egyre jobban kialakul. Az Iváncsa, Lajoskomárom és Nagykarácsony csapatai közé nagy meglepetésre az Apátszállás csapata „tört” be és még jobb helyre is pályázhatnak, miután egy mérkőzéssel kevesebbet játszottak. Eredmények: Nagykarácsony—Beloiannisz 1:1, Apátszállás—Alap 2:0, Cece— Iváncsa 1:2, Előszállás—Perkáta 2:1, Szabadegyháza— Hantos 4:2, Lajoskomárom— D. Papír II. 5:1, Sárbogárd Tsz—D. Építők II. 7:0, Dég— Ráckeresztúr 4:1. Az élcsoport állása: 1. Iváncsa 10 3 - 2 24-10 16 2. Lajoskomárom 10 6 2 2 23- 9 14 3. Nagykar. 10 6 1 3 19- 8 13 4. Apátszállás 9 6 1’ 2 16-16 13 3. Szabadegyh. 10 4 4 2 27-17 12 6. Előszállás 10 4 1 5 16-27 9 7. Sárbogárdi Tsz 9 4 - 5 21-19 8 8. Alap 9 3 2 4 17-18 8 9. Ráckeresztúr 9 3 2 4 9-12 8 10. Beloiannisz 9 3 2 4 14-17 8 11. Cece 10 2 3 5 17-24 7 12. Dég 9 3-6 19-19 6 13. Hantos 9 14 4 10-17 6 14. Perkáta 11 2 2 7 17-39 6 D. Papír I. 11 6 1 4 29-18 13 D. Építők II. 11 6 1 4 23-30 13 Totósoknak Tippjeink a 44. hétre: 1. Diósgyőr—Honvéd: 2. (A Honvéd, jobb, Kocsisék bizonyítani akarnak idegenben is.) 2. Győr—Csepel: 1. (Az utóbbi két évben a vendégek még döntetlent sem tudtak elérni Győrött.) 3. Szombathely—Salgótarján: 1. (Hazai sikert tippelünk, bár szerintünk ez a mérkőzés háromesélyes.) 1. Eger—Tatabánya: 2. (A Tatabányának a Dózsa és a Komló elleni idegenbeli teljesítménye Egerben győzelmet jelenthet.) 5. Komló—Videoton: 1. (Ha ez a tippünk nem jön be, sokat fog fizetni a Totó.) 6. Oroszlány—Zalaegerszeg: x. (Háromesélyes mérkőzés, a listavezető még nem győzött Oroszlányban.) 7. Ózd—Kecskemét: 2. (A hazaiak otthon csak a Pécsi Bányászt és a Ganz- MÁVAG-ot tudták legyőzni.) 8. Ganz-MÁVAG—Debrecen: 1. (A vendégek jobbak, de a budapestieknek nagyon kell a pont.) 9. VOLÁN—MÁVAC: 1. (A vendég győriek jobbak, de Budapesten feltehetően nehéz dolguk lesz.) 10. SZMTE—Spartacus: x. (A döntetlen , papírforma. Esetleg a hazaiak győzhetnek.) 11. Atalanta—Fiorentina: x. (Bergamóban tavaly és tavalyelőtt is győztek a firenzeiek.) 12. Torino—Cagliari: x. (A hazaiak az esélyesek, de szerintünk még kettes is lehet.) 13. Varese—Napoli: 1. (A Varesét otthonában még Milan is nehezen győzte le, ( A nápolyiak nincsenek formában.)1- 1. Ajka—Szekszárd: x. (Idén az Ajka nem kapott ki otthon, a Szekszárd nem kapott ki idegenben.) Sportműsor SZOMBAT Labdarúgás: D. Építők— Baja NB 111-as bajnoki mérkőzés, 14 órakor a kertvárosi pályán. VASÁRNAP Labdarúgás: D. Kohász— Szállítók NB I B-s labdarúgó mérkőzés 14 órakor a központi sporttelepen. Előtte ugrott D. Papír—MÁVAS í NB III-as bajnoki találkozó. A D Volán—Enying megye bajnoki találkozót vasárnap délelőtt (?), a radari pályán rendezik. Délelőtt a Papír pályán 9 és 10.45 órakor D. Papír—Szabadegyháza megyei másodosztályú ifi és tartalék mérkőzés lesz. 1971. október 29., péntek Egy győzelem, egy vereség a kézilabda MNK-ban D. KOHÁSZ—KÖFÉM 18:12 (9:3) MNK női megyei döntő, Központi sporttelep, 100 néző, vezette: Burján, Karádi. D. Kohász: Buruncz (Szévald) — Csáki (4), Varga Zs., Balatoni (1), Németh (3), Kecskeméti (8), Papp (1). Csere: Varga K. Végig vezetve, biztosan nyert a női csapat. A szóCSÁKI ILDIKÓ net után egy kicsit megtorpantak, de ez annak tudható be, hogy mindössze egyetlen cserejátékossal (Varga K.) álltak ki. SZFV. VOLÁN—D. KOHÁSZ 20:17 (12:7) MNK férfi megyei döntő, Székesfehérvár, D. Kohász kerete: Keresztes (Wingelmann) — Kajcsa P., Borsi, Deésy, Szalafai, Kajcsa A., Vaskó, Juhász, Kálmán, Pánczél, Priskin. Egy-két héttel az osztályozó mérkőzések előtt már jó lenne, ha a realitások talajára visszaereszkedne ez csapat. Úgy látszik, nem volt a elég figyelmeztető számukra, hogy egy Kohász-labdarúgókból összeállt vegyes csapat kézilabdában, saját sportágukban simán megverte őket az elmúlt héten 22:21- re. Néhányan még mindig azt hiszik, hogy az osztályozó is olyan lesz, mint a megyebajnokság. Hogy ott is olyan csapatokkal kerülnek majd össze, akik a bajnokság előtt még soha nem láttak kézilabdát? Nem akarjuk megnevezni őket, de volt ilyen csapat is a mezőnyben. A rossz játékvezetés miatt idegeskedtek és azért nem tudták belőni helyzeteiket? Talán egészen biztos, hogy erősebb csapatok és még rosszabb formában talán fütyörésző játékvezetők lesznek. Mit várhatunk ott kézilabdásainktól, ha most nem tudnak megverni egy olyan csapatot, amelyik a bajnokságban 7—8 vereséget elszenvedett. Mindenki a régi dicsőségének fényében sütkérezik. NB I-et, NB I B-t emlegetnek akkor, amikor évek óta nem tudnak a megyei bajnokságból Technikailag és továbbkerülni taktikailag rendelkeznek olyan képzettséggel ezek a játékosok, hogy simán tovább kellene jutniuk. De hol van a szív, az akarás? Nem láttuk soha, még egyiküktől sem, hogy az igyekezettől úgy begörcsölt volna a lába, hogy gyúrónak kellett volna közbeavatkoznia. Eddig is ez volt a baj, és most ismét a régi „betegség” ütötte fel a fejét. Eddig már két osztályozón szerepeltek csúfosan. Ha most is kudarc következik, akkor ezzel a játékosállománnyal nem érdemes tovább foglalkozni, hanem elő kell venni a fiatalabbakat. Vereség A D. Ruhagyár NB I-es asztalitenisz csapata balszerencsés mérkőzésen 14:11 arányú vereséget szenvedett kiesési rangadón a Pénzügyi őrök együttesétől. Horváth öt, Ignácz három, Grosz kettő, Greksa pedig egy alkalommal győzött. Akik a háttérben Városunkban több mint ötezer az igazolt sportolók száma. A rendszeres tömegsportrendezvényeken még ennél is sokkal többen vesznek részt. Mindenki természetesnek véli, hogy a labdarúgók tisztára mosott mezekben, jól kihegyezett stoplis cipőkben futnak a remekül karbantartott pályákra, és hogy a játékvezetők is mindig időre megérkeznek. Amikor győz valamelyik focicsapat, jó eredményt ér el valamelyik tornász, vagy atléta, mindenki a sikeresen szereplő csapatot ünnepli és senki sem gondol rájuk, akik a háttérben dolgoznak. Miként Széchényi volt a nemzet, úgy ők kicsiben a sport napszámosai. Részük van minden sportsikerben, még akkor is ha csak nagyritkán veszik észre őket. Úgy hozzátartoznak városunk sportéletéhez mint a Fő térhez a Lenin-szobor, vagy mint a focimeccsekhez a gólok. Közülük szeretnénk néhányat elkövetkezendő lapszámunkban bemutatni. Húsz év a kispadon Szabó Kristóf doktort mindenki ismeri. Csak az ismert és népszerű emberek kapnak becenevet. Ha városi sportberkekben valaki azt a szót, hogy „Doki” kiejti, akkor már mindenki tudja, hogy róla van szó. — ötvenegy januárjában kerültem Dunapentelére és egy évvel később, februárban lettem a D. Kohász, — akkoriban még . Építőknek hívták őket — labdarúgócsapatának orvosa. A húsz esztendő gyorsan elment. Ami a legszembetűnőbb: akkoriban még egyidős voltam a játékosokkal, maiak pedig már fiaim lehetnének. Krasznait, Fejest, Lennert Ferencet még a korom miatt is tegeztem. Ismertük egymás gondolatait is. Valamennyien tudtuk, hogy ha valaki nagyot jajgatva esik össze, akkor az a bírónak szól, és nem kell nagyon sietni... — A maiakkal is meg van ez beszélve? — Nincs. Talán azért is megyek oda néha lassabban mint várják, mert belém rögződött ez a régi megállapodás. De régen, mikor valaki minden jajszó nélkül esett össze, akkor igencsak kellett sietni. Hogy mióta kísérem a csapatot? Az első osztályú mérkőzéseken kezdettől fogva ott voltam. Még az is előfordult, hogy rejtekhelyre is elmentem velük. A hétvégeket is legtöbbször velük töltöm. Sportszeretet is kell ehhez mesterséghez, nem lehet kizárólag hivatásszerűen csinálni. Fiatalabb koromban én is sportoltam, kosárlabdáztam. A labda, de különösen a futball szeretete megmaradt bennem. Az ötvenes évek közepén elvégeztem egy tanfolyamot, 64- ben elsők között szereztem sportorvosi képesítést... Azóta három továbbképzésen voltam. — Mit jelent Dunaújvárosban sportorvosnak lenni? — Talán furcsán hangzik, de egy jó sportorvos mindig olyan mint egy diszpécser. Ha beteg valaki, tudnom kell, hogy hova küldjem. De az egészségesekkel is van elég munkám. Fizikai, terhelési teszteknél kell felügyelni, nehogy baj történjen. Ilyen teszteket mostanában sokat csinálnak a focisták. Sokan „irigylik”, hogy a sportorvos a külföldi túrákra is elkíséri a csapatot... — Szó sincs róla. Túrákon például csak az utolsó négy évben veszek részt. Előtte ötvenhatban voltam focistákkal utoljára külföldön. — Melyik volt a legkellemetlenebb sportorvosi eset? — Volt néhány. A legemlékezetesebb meccset Pécsett játszotta a csapat. Fejes összecsapott Loviggal és eltört a játékos lába.... a munkásőrök mentettek ki bennünket. Meg aztán Lennert koponyatörése ... azonnal műteni kellett. Fejes lábtörése Budafokon ... Aztán volt még néhány. Az a jó, ha a sportorvos nyugodtan ülhet a kispadon, akkor nincs baj, nem történt sérülés. ■— Időhöz, korhoz kötött-e a sportorvosi tevékenység. — Nem, remélem nincs időhöz kötve. A műhelytitkokra most jön rá az ember. Városi sportorvos vagyok ..., szeretem a sois cit.., szeretném minél tovább csinálni... Endre 6«r a mindenes Bármikor vetődik az ember a kertvárosi Építők pálya környékére, egy biztos, hogy Endre bá’-val, Gömöri Endrével összetalálkozik. Már 1951 óta itt él a városban. 1954 augusztusáig ktsz-ben dolgozott, majd az NB I-es D. Építők labdarúgócsapatának cipésze lett. — Amikor oda kerültem, felküldtek egy időre az MTK-hoz, hogy figyeljem meg a labdajavítás focicipő-készítés, csínját-bínját. Ott láttam először acélbetétes focicipőt többek között. Jól megjegyeztem azt amit ott láttam. Szükség is volt rá. Kiszolgáltam jónéhány edzőt, mindegyiknek volt valami különleges kívánsága. Az Ember Józsi bácsi például szombat délnél előbb sohasem engedett a cipőkhöz nyúlni. Meghallgatta az időjárásjelentést, megmondta, hogy füves, vagy salakos pályán játszunk-e, és ahhoz képest amit ő mondott kellett a stoplikat, a cipőket elkészíteni. Egyszer már, nem is tavasszal, emlékszem melyik itthon játszott a csapat a Szekszárdi Dózsával bajnoki meccset. Centis jégréteg volt a pályán. Nekiláttam és csináltam minden egyes cipőre tűhegyes, kétcentis stoplikat. A szekszárdiak még csak lépni sem tudtak a jégen, mieink pedig 20:1-re győztek. Azóta sem volt ilyen eredmény a központi sporttelepen. — ötvenkilencben eljöttem a Kohásztól, vissza az Építőkhöz. Végigjártam velük minden pályát. Fociztak ők mindenütt: az óragyár helyén, a Gorkij téren, a a pártház mellett a Technikum negyedben, és végül most a Kertvárosban. Itt van a legjobb helyünk. Korábban a „Futrinka utcában”, a DX épületnél egy kondérban melegítettük a vizet. Egy pohár forró vízhez két pohár hideget öntöttünk. Takarékoskodni kellett, messze volt a kút. Ma pedig van három remek villanybojlerünk, olajkályhák fűtik az öltözőket. Elég nagy területet tartok rendben: egy füves és egy salakos focipályát, futópályát, egy bitumenes kispályát... — Hogy győzi mindezt? — Nem vagyok egyedül. A feleségem is idestova tíz éve mellettem dolgozik. Én a cipőket rakom rendbe, a pályát meszelem fel, ő pedig a dresszeket, melegítőket, lábszárvédőket mossa. Van munkánk elég, hisz a felnőtt, a tartalék, az ifjúsági csapatok mellett odajárnak még a serdülők is, meg egy sereg üzemi csapat. Azokat élvezet nézni. Úgy kergetik a labdát mint a gyerekek. Bőven van munkánk, de nem panaszkodhatunk. Erkölcsileg, anyagilag megbecsülnek bennünket. A lakásunk szép, berendezett, a fiaim és a lányom már felnőttek. Mi pedig jól elvagyunk a kertvárosi pályán. — Mit vár a csapattól? — Jó lenne ha az első öt között végeznének. DR. SZABÓ KRISTÓF GÖMÖRI ENDRE