Dunaújvárosi Hírlap, 1971. november (16. évfolyam, 88-96. szám)

1971-11-26 / 95. szám

1971. november 26., péntek\ Szeretünk örömet szerezni... — Brigádunk 1970. novem­ber 1-én alakult a pártkong­resszus tiszteletére, innen az elnevezése is. Viszonylag fia­tal a brigádunk, hiszen üze­münkben a brigádm­ozgalom nagy múltra tekinthet vissza. Közülük több megkapta az aranykoszorús kitüntetést és vannak nyolcszoros szocialis­ta brigádjaink is. Mi is ezen az úton szeretnénk haladni. Így kezdte beszámolóját Z­s­i­g­m­o­n­d Károlyné, Férfi Fehérneműgyár .duna­a­újvárosi üzemének egyik bri­­gádvezetője azon a tanács­kozáson, amelyet a budapesti gyár és a hozzá tartozó négy üzem gazdasági és társadalmi vezetőinek, legjobb szocialis­ta brigádvezetőinek részvéte­lével tartottak meg. Mintegy hatvanan ülték körül az asztalokat a buda­pesti gyár tanácstermében, s a dunaújvárosi 34 brigád 330 tagját öten képviselték a ta­nácskozáson. A vezetők kö­zül eljött Huszár Mihál­y­­né üzemvezető, Orbán Jó­­zsefné párttitkár és Sztanó Mária KISZ csúcstitkár is. K­a­t­z Ervin gyárigazgató megnyitójában hangsúlyozta: a szocialista brigádmozgalom össztársadalmi, vállalati, üze­mi ügy, tehát politikai ténye­ző. A vállalat, a gyár veze­tőinek biztos támaszai a leg­jobb dolgozókból alakult szo­cialista brigádok, amelyek élenjárnak a legbonyolultabb feladatok elvégzésében, ezzel elősegítik a szocializmus épí­tését, a vállalati tervek meg­valósítását. Tevékenységük, emberségük hatása túlterjed a munkatermeken, az üzemek falain. A gyárigazgató szavaira minden hozzászóló brigádve­zető tudott példát mondani. Mégis valamennyien felfi­gyeltek, amikor a csinos, kedves fiatalasszony a duna­újvárosiak képviseletében így szólt: “ Szeretünk örömet sze­rezni. Ezért vállaltak szíve­sen szocialista brigádjaink társadalmi munkát a duna­újvárosi óvodások részére. Paplan- és párnahuzatot varr­tunk, beszegtük a lepedőket, térítőket 17 óvoda részére. Sok babaruhát, játékot is ké­szítettünk, s öröm volt nézni a pici gyerekeket, hogy örül­tek, amikor elvittük nekik. Egészítsük ki ezt azzal, hogy a Férfi Fehérneműgyár dunaújvárosi üzemének szo­cialista brigádjai patronálják a rácalmási állami gondozott gyerekek otthonát is. Az ot­tani óvoda és bölcsőde részé­re is elvállalják a varrni­­valót, s ezen kívül például a 31-es szalag brigádja vállalt egy gyereket, akit a brigád­tagok felváltva visznek haza minden vasárnap, hogy leg­alább így ismerje meg az apróság a szülői ház melegét. Folytathatnán­k a sort az óvodások ballagózsákjaival, az ünnepségek dekorációs zászlócskáival, amelyek mind társadalmi munkában ké­szülnek az üzemben. Ugyan­akkor nem feledkeznek meg nyugdíjasaikról, akiknek ünnepnapokra narancsot, éh­séget, aprósüteményt csomagolnak össze, s akiket virággal köszöntenek ottho­nukban. A nyugdíjasok meg­mondhatják, mit jelent ez az ő számukra. — Egymásnak is szeretünk örömet szerezni, minden név­napot megünnepelünk. Eze­ken az összejöveteleken sokat vitatkozunk. Feltétlen hívei vagyunk a vitának, új utak, formák, lehetőségek keresésé­nek a szocialista brigádmoz­galom belső, tartalmi színvo­nalának fejlesztésénél. Balla Sándorné, a varro­dai 35-ös szalag Szabadság szocialista brigádjának veze­tője már a viták eredményei­ről is beszámolhatott. Szalag­juk eddig minden hónapban teljesítette tervét, amit kí­vülük csak a budapesti üzem 10-es szalagjának dolgozói mondhatnak el. Hogy mi a „titkuk”? A jó munkahelyi közérzet kialakítása, verseny a fiata­lok, az új dolgozók között: ki tud több műveletet megta­nulni? Munka után többször voltak együtt színházban, moziban. S talán természetesnek tű­nik, hiszen szocialista brigá­dokról van szó, hogy élen­jártak a vietnami gyerekek­nek készülő takarók horgolá­sában, s ott vannak, amikor a Vöröskereszt összegyűjti a felajánlott vért, hogy azzal emberek életét mentsék meg. S ezzel újabb és újabb örö­möt szerezzenek az életben­­maradottaknak, s a hozzá­tartozóknak: szülőknek, gyer­mekeknek, testvéreknek, ro­konoknak, jóbarátoknak.­­ Ezt a valóságot fejezték ki dunaújvárosi varrónőket, vasalónőket, könyvelőket, gépírókat képviselő szocia­lista brigádvezetők a buda­pesti tanácskozáson azzal az egyszerűen hangzó mondat­tal: „Igyekszünk ott segíteni, ahol kell.” S a példák bizo­nyítják: jó eredménnyel. H. Takács Katalin A tél nem akadály Az elmúlt napokban lehullott hó közlekedési akadályt nem okozott a Dunai Vasműben. A tervek szerint folyta­tódik a folyamatos öntőmű építése is. Képünkön a 26. Állami Építőipari Vállalat dolgozói a betonalapok beteme­téséhez készülnek elő: eltávolítják az útban levő havat Összefogás a beruházások gyorsabb befejezéséért A beruházási egyensúly megteremtése, a befejezetlen beruházások volumenének csökkentése az egyik legfon­tosabb gazdasági feladat nap­jainkban. Tizenegy megye kivitelező építőipari vállalatának anyagosztályvezetői példa­szerű módon segítenek az imént vázolt gondon. Telje­sen önkéntes alapon negyed­évenként más-más vállalat székhelyén tájékoztatják egy­mást az építőanyagok be­szerzési forrásairól, és átme­netileg feleslegessé váló anyagaikról. Az együttműkö­dés alapja a bizalom és ter­mészetesen az egymásra­utaltság. Számtalan esetben hatékony segítséget jelenthet a két hétre „kölcsönadott” építőanyag, amelyet a meg­adott építkezéshez diszpo­náltak át. Ezzel az együtt­működési formával a hiányzó anyagok ideiglenes átadásá­val már eddig is hamarabb fejezhettek be több objektu­mot. Másrészt javítani lehe­tett a vállalatok készletgaz­dálkodásán. (Alacsonyabb készlet alacsonyabb adóter­het is jelent.) Legutóbb az állami építő­ipari vállalatok anyaggaz­dálkodási szakemberei Duna­újvárosban „egyeztették” készleteiket. Műfókaszáras gyermekcsizmák­­ Dunaújvárosból A Dunaújvárosi Vegyesipa­ri Vállalat gyermekcipő üze­me még idejében, a nyár vé­gén elkezdte gyártani a mű­­fókaszáras gyermekcsizmá­kat. Az igen tetszetős külse­jű, gumitalpas csizmácskákat 23—34 számozással élénkpi­ros, kék, valamint fehér és barna színekben készítették. A kiscsizmák gyártása befe­jezéshez közeledik. Már el­érték a százezer darabot. Még kilencezret gyártanak, mert csak ennyihez elég a francia­­országból importált műfóka­szőrme. Pedig a kereslet nagy, hiszen nap-nap után érkeznek ilyen irányú kérések és megrendelések a vállalat­hoz. A dunaújvárosi üzem a megrendelt és a terv­ szerinti 109 000 darabos mennyiséget határidő előtt folyamatosan leszállította, illetve leszállít­ja a kereskedelemnek. Az üzemben egyéb gyer­mekcipőkön kívül most gyermek túracipők gyártását a szorgalmazzák. Ezeket vastag bundabéléssel és vékony kennerbéléssel, vagy bélés nélkül gyártják nagy soroza­tokban. 3 otrfolDunaújvárosi Hírlap1 t Árdrágítás csomagolva ? Bővül a választék. Megje­lent a húsz forintos csom­a­golt citrom az üzletekben. A hatosával celofánba bur­kolt szép citrom csomag. Árdrágítás mutatós lenne? Elvégre kiválogatottan szép citromokat kap a vásárló a pénzéért. És a csomagolás is költségtöbbletet jelent. Különben is a korszerű cso­magolás gyorsabbá teszi a kereskedelem munkáját. Ha meggondoljuk, talán nem is sok ezért az az ötven-hat­­van fillér, amennyivel a szokottnál többe kerül hat szem citrom, csomagoltan. És nem is kötelező csoma­golt árut venni, mert van 19 forintos citrom is. Csak­hogy . .. Amit tizenkilenc­ért vehet ezután az ember, az már válogatás utáni ma­radék. Feltétlenül silá­nyabb, kevésbé szép áru, mert a javát becsomagol­ták. A m­inőség változik, az ár marad. Mi ez, ha nem csomagolt árdrágítás? — cs — Szuperszállítmány Különlegesen nagy „cső” mag"­ érkezett a napokban Dunaújvárosba. A feladó a Ganz Transzformátorgyár, a címzett az OVIT dunaújvá­rosi üzemegysége. A 160 ton­na súlyú transzformátort kü­lönleges vasúti kocsi hozta Dunaújvárosba, illetve a Du­nai Vasmű mechanikai üze­me elé, ahol szállítási szak­emberek megfelelőnek ítél­ték az átrakást. Tudniillik, transzformátort csak közúton lehet rendeltetési helyére, az OVIT-állomásra szállítani. Ehhez különleges építésű szállítókocsi is érkezett Bu­dapestről. Az óriás transzformátorra a 220 ezer voltos távvezeték kiépítéséhez, illetve üzembe­helyezéséhez van szükség. Jogos követelmény a jobb csomagolás A Dunai Vasmű az utóbbi időben sok reklamációt kapott főként tengerentúli partnereitől, külföldi vásár­lóitól. A reklamációk mindegyike a csomagolás-technika elmaradottságára vezethető vissza. Ezért a gyár a jövő­ben több gondot fordít termékeinek csomagolására. csomagolóanyagok között ezentúl már a textil is megta­­­lálható lesz, de az eddig megszokott csomagolástechnikát­ is körültekintőbben, pontosabban alkalmazzák,­hogy pél­dául emelésnél ne törjön a táblalemez, vagy hosszabb tengeri úton se korrodáljon a tekercs. H­úsa vétet kuloH&sfy falat Kovácsi K. Jánost, a vál­ás hipochonderét, aki félt az erős nyári napsü­téstől, kérésére november­ben beutalták egy egész éven át nyitva tartó üdülő­be. És ezzel megkezdődött a portás mártíromsága. — Legyen szíves déli fekvésű szobát adni — kér­te Kovácsi. — Tessék, itt a földszinti 12-es. Tíz perc múlva Kovácsi visszarohant a portáshoz. — Kérem, a szoba nem déli, hanem délkeleti fek­vésű. — Sajnálom, most nincs időnk az üdülőt megfordí­tani. — Ne tessék­­ tréfálni, mert panaszt teszek a szak­­szervezetben! Biztosan van kimondottan déli fekvésű is! — Nincs, mert az építész 1913-ban, amikor az üdülő épült, nem gondolt erre. El­lenben vagy egy északnyu­gati fekvésű szoba. — Akkor kérem azt. Újabb tíz perc múlva is­mét jelentkezett: — Más szobát kérek, mert az ablak dombra néz. Én a tájat akarom látni. — Tessék a kilences. Földszinten van, de az ab­lakból gyönyörű a kilátás. Adok iránytűt, tessék tudo­mányosan is meggyőződni arról, hogy milyen fekvésű. Kovácsi délben hőmérőt tett a levesbe és vissza­küldte: — Csak 22 fokos levest szabad ennem... A válla­latnál, az üzemi ebédlőben is tekintettel vannak a gyomrom, a! Másnap már ismerte Kovácsit, mindenki aki az ebédlőben kinyitotta az ab­lakot, mert nem volt le­vegő, azután nyomban be­csukta, mert huzat volt, felgyújtotta az összes vil­lanykörtét, mert homályos volt a terem, aztán eloltot­ta, mert a nagy világosság bántotta a szemét. Az ételt mosolyogva tet­ték eléje: — Tessék, a borjúpörkölt, 21 fokos ... Eltelt három nap és Ko­vácsi ismét kéréssel jelent meg a portásnál. — Éjjel telihold volt és pont az én ágyamra sütött. — Le kellett volna húz­ni a redőnyt. — Akkor nem jön be a levegő. Erre nem gondol a szakszervezetben az üdülési felelős? — Adjak holdmentes szo­bát? — Kérek! Másnap újra ott állott a portás előtt. — Hold­ügyben óhajt va­lamit? — kérdezte az fé­lénken. — Nem, szeretnék a má­sodik emeletre költözni. — Miért? — Most jutott eszembe, hogy az üzemi orvos nem 500, hanem ötszázhúsz mé­ter feletti magaslati levegőt rendelt! Palásti László • Fegyelmi határozat a henger­ügyben Megszigorították a raktározást és a kiszállítást Október 19-i lapunkban „A lehengerlő diszpécser” címmel megírtuk, hogy G­u­­l­á­c­s­i Gyula, a Dunai Vas­mű központi diszpécsere deszkaládákat vásárolt a vasműtől víkendház-építés céljára. A ládák kiszállítása után kiderült, hogy az egyik ládában még originál csoma­golásban benne volt egy 166 ezer forint értékű munka­, henger. Sorozatos szabályta­lanság, nemtörődömség, és az előírások megszegése vezetett oda, hogy ilyen eset előfor­dulhatott.­­ A Dunai Vasmű illetékesei az ügy kapcsán vizsgálatot folytattak, a vétők ellen fe­­lelősségrevonást eszközöltek és egyben megszigorították a raktározás és a kiszállítás rendjét. Az ügyben szereplő Gulácsi Gyula központi disz­pécsertől — aki­­ a ládákat saját céljára vásárolta — fe­gyelmi határozattal megvon­ták az 1971. évi esedékes nyereségrészesedés felét, va­lamint 1972. június 30-ig ki­zárták a Dunai Vasmű által biztosított kedvezményes be­szerzésekből. A fegyelmi ha­tározat egyben rögzíti, hogy e­t követően bármilyen leg­kisebb mérvű fegyelemsértés is a legszigorúbb büntetést vonhatja maga után. Szigorú megrovásban ré­szesítették az ügyben­ vétkes Bognár Imre raktározási csoportvezetőt, Marton Im­re raktározási csoportvezetőt pedig főosztályvezetői figyel­meztetésben részesítették. A mulasztást elkövető Rauf András hideghengerműi cso­portvezető írásbeli figyelmez­tetést kapott. Egyben — hasonló szabály­talanságok megelőzésére — a következő intézkedéseket hozták a Dunai Vasműben: a hengerek központi nyilván­tartását az anyagforgalmi fő­osztály saját kezelésébe vet­­­te. Megszigorították a raktá­rozási fegyelmet. A jövőben addig nem szabad az original csomagolású f­­ákból a hen­gereket kivenni, amíg azok nem kerülnek felhasználásra. (A henger­üay egyik fonákja éppen az volt, hogy egyesek fontosabbnak tartották meg­szerezni maguknak a cso­magoló anyagot, mint meg­óvni a népgazda ág és a Du­nai Vasmű számára a százez­res értékeket képviselő­ hen­gereket.) Ezentúl közúton csak olyan csomagolt árut lehet kiszállí­tani a gyárból, amelynek be­csomagolása a rendészet kép­viselőjének jelenlétében tör­tént, s azt maga a rendészet zárta le. A csomagban csak a kísérő száll­ítási jegyen sze­replő anyag lehet, továbbá a kapuőröknek minden esetben meg kell győződniük arról, hogy a lezárást biztosító pe­csét sértetlen. Amennyiben rendellenességet tapasztalnak, azt az erre illetékeseknek nyomban jelenteniük kell. A Dunai Vasmű ezekkel az intézkedésekkel és szigorítá­sokkal kívánja a jövőben biztosítani a társadalmi tu­lajdon fokozott védelmét.

Next