Dunaújvárosi Hírlap, 1972. március (17. évfolyam, 18-27. szám)
1972-03-03 / 18. szám
Mérlegen a vasmű mérlege Interjú a vasmű főkönyvelőjével A hír szárnyakon jár. Ma már mindenki tudja a vasműben, hogy az 1971. évi munka alapján 21,1 nap nyereségre számíthat. S hogy ez mennyire szép summa, talán a legjobban akkor érződött, amikor nyilvánosságra került, hogy a kohó- és gépiparban az átlag, tizenegy nap. A vasmű tehát összességében jó eredménnyel zárta az évet. A mérleg elkészült és most arra kértük meg Szabó Ferenc elvtársat, a vasmű főkönyvelőjét, foglalja össze a mérlegzárás tapasztalatait. — Milyen célt tűztek ki az 1971- es évre, és azt hogyan sikerült teljesíteni? — Elöljáróban elmondhatom, nem voltunk túlzottan optimisták az év elején. Erre többek között az szolgáltatott okot, hogy a tőkés piacra szánt termékek konjunktúrája csökkent, a termékek eladási ára tonnánként 20—25 dollárral volt alacsonyabb. Ez — mint a mérlegzárás kimutatta — 159 millió forintos nyereségkieséshez vezetett. Nekünk viszont az előző évhez viszonyítva 15—20 százalékkal kellett növelni a nyereséget, ha azt akartuk, hogy megfelelő szintű bérfejlesztést hajtsunk végre és az év végén nyereségrészesedést fizethessünk. A cél tehát kettős volt: olyan felfutást produkálni, amely összhangban van a népgazdaság igényeivel, és biztosítja a kitűzött nyereséget úgy, hogy egyben ellensúlyozza a tőkés export által okozott kiesést. Mint a számok mutatják, a kitűzött célt elértük. 18,6 százalékos nyereségnövekedést értünk el, a vállalati nyereség össz-egészében: 815 millió forint. — Hogyan érték el ezt az eredményt? Milyen tényezők járultak hozzá a nyereség növekedéséhez? — Hármat emelnék ki közülük. Az egyik: végre megszűntek a vasműben az év végi hajrák és az év eleji lazítások. Kiegyensúlyozottabbá vált a munka. A feladatok nem értek véget a naptári évvel, hanem időközben készültünk az újra. S hogy ez mennyire sikerült? Az 1971. év első negyedévének eredményei például jobbak voltak, mint amit az előző év utolsó negyedében „hajrával” produkáltunk. A másik: a fizikai és műszaki dolgozók szervezettebb, jobb munkája. Ehhez kapcsolódik a harmadik tényező: a politikai, társadalmi szervezetek nagyobb aktivitása, mozgósító hatása. Amikor tavaly januárban vázoltuk a nehézségeket — valóban nagyon nehéz helyzetben voltunk — és a kivezető út módozatait, a tennivalókat ismertettük a termelésfelfutásra, az önköltségcsökkentésre; mindenki érezte, hogy „babra megy a játék”. nem Ezt sikerült tudatosítani a gyár dolgozóival, a szocialista brigádokba tömörült kollektívákkal. Jól mérhető az eredményekben, mit tesz az, ha ismerik a gyár munkásai a feladatokat, az elérendő célokat. Nekünk a jövőben is mindig eszerint kell cselekedni, ha eredményt akarunk felmutatni. — Az említetteken kívül milyen gazdasági jellegű intézkedések, műszaki szervezési intézkedések segítették a nyereség elérését? — Nyereségünket növelte, hogy több acél-félkészterméket vásároltunk és dolgoztunk fel késztermékké, mint az előző évben. Ez egymagában tonnánként 800 forintos nyereséghez juttatta a vállalatot. Dicséret illeti a termelési főmérnökséget és a hengerművek dolgozóit, akik valóban mindent elkövettek azért, hogy e nyereségnövelő programunk sikerrel valósuljon meg. — A saját acéltermelés növekedése — bár az eredeti elképzeléshez viszonyítva lemaradás mutatkozott — szintén gyarapította a nyereséget. A harmadik negyedévben mutatkozott az a bizonyos visszaesés. Több tényező együttes hatása — az öntőcsarnok „szűk keresztmetszete”, daru problémák, üzemfenntartási és vezetési problémák, és nem utolsósorban a nyári nagy meleg — játszottak közre a lemaradásban. Amint ezek a gondok megszűntek, példa rá a negyedik negyedév — amikor „milliós szinten” dolgoztak —, az acélmű hozta azt a teljesítményt, amit feszítetten vártunk tőle. — Növekedett a kohászati másodtermékek aránya is, több profilt és radiátort gyártottunk — mely szintén emelte a vállalati eredményt. — Ami a műszaki és a szervezési intézkedéseket illeti, kettőt emelnék ki a sok közül. A karbantartási meleghengermű rendszerének átszervezését, és a vállalat egészét érintő új anyagi ösztönzési rendszert, a gyárrészlegi bértömeg-gazdálkodás bevezetését. Erről már a közelmúltban esett szó a Hírlap hasábjain, hatásáról tájékozódhattak a lap olvasói. — Az eredmények mellett nyilvánvalóan gondok is akadtak jócskán a vasműben az elmúlt esztendőben. Erről hogyan van az éves mérleg? — Mindenekelőtt a belföldi tételes igények határidőre történő pontos kielégítése az egyik feladat. Ez a vasmű erkölcsi hitelét is megalapozza, továbbá befolyásolja az exportszállításokat is. A másik a minőség, amelyen javítani kell. Az indokoltnál több másodosztályú termék ment például az elmúlt évben exportra. Egyes kihozatali mutatók sem javultak olyan arányban, mint azt elvárhatnánk. A fajlagos koksz, az acélműi fémbetét aránya, a kokillafelhasználás megmaradt idei gondnak. A hármas spirálcső üzembehelyezésénél szintén sok akadályozó tényező van még, amit el kell hárítani, hogy úgy termeljen, ahogy szeretnénk. A mérleg azt is kimutatta, hogy egyes területeken növekedtek a készletek. Egy év alatt több mint százmillió forinttal! Hengerekből nagyobb a készlet, mint amire szükség lenne. Vitatott viszont, hogy szükséges-e olyan mértékben üzemi tartalékalkatrészeket tárolni , mint ami jelenleg van. Ez további vizsgálódás tárgyát képezheti. — A nyereségrészesedés számai már ismertek. Mégis, az előző évvel összevetve, milyen fejlődésről, kívánatos vagy nem kívánatos jelenségekről adhat számot a mérleg? — Bérfejlesztésünk 3,9 százalékos volt. Úgy hiszem, ezzel elégedettek lehetünk. Többet fordítottunk szociális, kulturális és sportcélokra, a mint az előző évben. Aki járt vasmű balatonszéplaki vagy a gyopárosi üdülőjében, az alsóőrsi gyermeküdülőben, láthatta és érzékelhette mit jelent ez a vasmű dolgozói és gyermekei számára. Lakásépítésre részesedési alapból 2,5 millió forinttal fordítottunk többet, mint 1970- ben. Országos gondok helyi megoldását szolgálta ez a nagyobb összeg is. Nyereségprémiumra, nyereségjutalomra 7 millióval adtunk ki többet év közben, mint 1970- ben. Úgy hiszem, ez olyan szint már, amely maximálisan szolgálhatja a jobb munkára, a nagyobb minőségi követelményekre való ösztönzést. Tovább emelni ezt nem volna célszerű — véleményem szerint —, viszont az odaítélésnél még növelni lehetne a követelményeket. — Milyen útmutatót tartalmaz ezeken kívül a mérleg az 1972-es évre? — Röviden talán csak annyit: feladataink nem változtak. Az idén is ugyanúgy hozzá kell fogni a vállalati eredmény „megtermeléséhez”, mint azt tavaly tettük. A minőség, a gazdaságosság, a magasabb szintű szervezettség magában rejti „megtermelés” lehetőségét — ahát ezt kell kiaknáznunk. És erre tökéletesen megfelelnek az új gazdaságiirányítási rendszer adta szabályozók, vállalati és gyárrészlegi szinten egyaránt. Az elmúlt esztendő is bizonyította, jól élnek a gyárrészlegek az önállósággal, tudnak a szabályozókkal dolgozni és eredményeket elérni. Egyetlen példát csupán a hengerműből: ma már egy-egy jó minőségű adag sorsát végigkísérik, hogy abból valóban jó minőségű termék legyen. Nem hagyják veszni — hogy így mondjam — a „részüket” sem, ha az első osztályú. Megnövekedett a felelősségérzet, s ez óriási dolog olyan vállalatnál, ahol a legkisebb százalékok is milliós nagyságrendet takarnak. — Köszönöm az interjút! Sasvári György MA: LECKE GYAKORLATI PÁRTMUNKÁBÓL Dunaújváros „idegen” szemével Nem találtam Szergejt Gyenge ügyvitel a tsz-ekben Megváltozik a helyi autóbuszok közlekedési rendje Ma 17 órakor: szurkológyűlés Nagy forgalom a vasmű-börzén Különösen jól sikerült a szombaton rendezett vasműbörze, amelyre az erőmű kapu közelében került sor. Valósággal nyüzsögtek a dunaújvárosi kiskert-tulajdonosok, az építők és a barkácsolók, többek között, akik kerítésre valót vásároltak a vasmű leértékelt expandált lemezeiből, szögvasából. Nagy keletje volt a különféle lemezáruknak, deszkáknak, léceknek. Az alaprészeseités — fél hónapi kereset Ma fizetik a nyereséget a SS. Építőipari Vállalatnál A 26. Építőipari Vállalatnál ma fizetik az 1971. évi munka után járó nyereséget. A kifizetésre kerülő nyereségrészesedés 60 százalékát fordították alaprészesedésre, 30 százalékát a szolgálati idő és a törzsgárdatagság jutalmazására, 10 százalékát pedig a kiemelkedő munka anyagi elismerésére. Az alaprészesedés összege egy-egy dolgozóra vetítve fél hónapi keresetnek felel meg. A vállalat régi, törzsgárdatagjai közül számosan lesznek olyanok, akiknél a nyereségrészesedés összege egész havi keresetnek felel meg. A szocialista brigádverseny jutalmazására több mint 400 ezer forintot fordítanak. Ezt az összeget azonban nem a nyereséggel együtt fizetik ki, hanem utána — ha az arany, ezüst, bronz és zöldkoszorús brigádhelyezéseket eldöntötték. Kilenc éves a vasmű FMICT mozgalma 116 ezer forint jutalom a kiválóknak Csütörtökön a Dunai Vasmű Művelődési Házában ünnepélyes keretek között immár kilencedszer köszöntötték a Dunai Vasmű Kiváló Ifjú Mérnök, Kiváló Ifjú Közgazdász, Kiváló Ifjú Technikus címet elnyert fiataljait. A Dunai Vasmű FMKT mozgalma, amely 1963-ban indult, 1971-ben vonzotta legtöbb fiatalt. A 175 jelentőkezőből hatvanan szakdolgozatot írtak, és a benyújtott szakdolgozatokból a zsűri ötvenegyet fogadott el. Nyolc mérnök, három közgazdász és negyven technikus érte el a kiváló címet. Dr. Horváth Aurél, a gyár főmetallurgusa, a zsűri elnöke elmondta, hogy ötvenegy kiváló címet nyert fiatal szakember nemcsak a szakmai feltételeknek, hanem a politikai önképzés és az idegen nyelv tanulási kötelezettségének is eleget tett. A tavalyi dolgozatok minőségére az is jellemző, hogy az ötvenegyből huszonhét már a gyakorlatban is eredményesen vizsgázott. Nyolc pályaművet pedig az országos FMKT pályázatra továbbítottak. A csütörtöki ünnepségen Borovszky Ambrus, a Dunai Vasmű vezérigazgatója nyújtotta át a kitüntetéseket és a jutalmakat. A vasmű FMKT mozgalmának történetében első ízben érték el a Kiváló Ifjú Közgazdász cím felső fokozatát, amelyet dr. Rutai István vehetett át az ünnepségen. Külön érdekesség, hogy dr. Rutai István, aki a legjobb közgazdász szakdolgozatot írta, nem közgazdász, hanem jogász, jogtanácsos. A legjobb kiváló ifjú technikus Kanik Ervin lett. A két fiatal szakember a Kiváló címmel járó pénzjutalmon kívül más jutalomban is részesült, a szakszervezet és a KISZ ajándékaként külföldi jutalomüdülésen vehetnek részt. A kiváló ifjú szakembereknek Borovszky Ambrus vezérigazgató összesen 116 ezer forint jutalmat osztott ki, s a kiváló ifjú mérnökök, közgazdászok és technikusok közül négyen Kiváló Dolgozó kistüntetést is kaptak. Az idei jubileumi, tizedik versenyévre a pályázati feltételeket a politikai önképzés eddiginél konkrétabb kövertelményeivel bővítették. A környék legjobban öntözött gazdasága a Vörös Csillag Termelőszövetkezet A dunaújvárosi járásban a dunamenti közös gazdaságok és a Sinatelepi Állami Gazdaság a téli csapadék pótlására már a növények fejlődésének kezdeti szakaszában megkezdik az öntözést. Az öntözéshez szükséges szivattyúk és vezetékek karbantartásához, előkészítéséhez már hozzákezdtek. Az ercsi, az iváncsai, az adonyi, a baracsi, a kisapostagi, a dunaújvárosi termelőszövetkezetek a Duna, a besnyői, a beloianniszi közös gazdaságok pedig a Váli-csatorna vizét használják fel öntözésre. A legnagyobb öntözött terület 1972-től a dunaújvárosi Vörös Csillag Termelőszövetkezeté lesz, itt az öntözött területek nagyságát az eddiginek kétszeresére, 1400 holdra növelik. A Vörös Csillagban a kukoricán, a burgonyán és zöldségféléken kívül az őszi búzát is öntözik majd. A közös gazdaság szántóterületének 63 százaléka öntözhető. Dunaújvárosban és környékén a Sinatelepi Állami Gazdaság földjeivel együtt idén hatezer holdra nőtt az öntözhető területek nagysága. A negyedik ötéves tervben a nagyvenyimi közös gazdaság is az öntöző gazdaságok sorába lép. Az elnök és helyettese lemondott Tízezer forint vásárlás után ötven forintot térít vissza a munkásszövetkezet A dunaújvárosi munkásszövetkezet február 28-án tartotta küldöttközgyűlését. Szabó Gábor, a felügyelő bizottság elnöke ismertette az 1971. évi mérlegbeszámolót, majd ezután néhány hozzászólás következett. A MÉSZÖV elnöke méltatta a dunaújvárosi munkásszövetkezet úttörő jellegét, említette, hogy várakozáson felül jól startolt a szövetkezet — már ami a gazdasági eredményeket illeti — bár még nem éri el azt az eredményt, amit a megye régi szövetkezetei felmutatnak. Ha viszont megteremtődött volna az egység a szövetkezet vezetői között, az eredmény sokkalta jobb lehetett volna. A hozzászólásokra Szabó János, a munkásszövetkezet elnöke válaszolt. Ezután a munkásszövetkezet elnöke, Szabó János és Vajdai László elnökhelyettes arra kérte a küldöttközgyűlést, hagyja jóvá lemondásukat A küldöttközgyűlés tizenegy tartózkodással és három ellenszavazattal elfogadta a két vezető lemondását. Szabó János április 15-ig — az új elnök megválasztásáig — tisztében marad. A küldöttközgyűlésen megtudtuk még, hogy a munkásszövetkezet 5 ezrelékes vásárlási visszatérítést fizet tagjainak. Ez annyit jelent, hogy minden vásárlási könyvvel rendelkező részjegytulajdonos hét forint kamatot, továbbá minden tízezer forint vásárlás után ötven forint visszatérítést kap.