Dunaújvárosi Hírlap, 1973. április (18. évfolyam, 27-35. szám)
1973-04-03 / 27. szám
isoje Alneunp D dunaújvárosi r TiT-T — A/ MS/,1PVÁROSI BIZOTTSÁGA ESA VÁROSI TANÁCS tAPJ/ Április üzenete Akkor talán észre sem vettük, hogy valami hasonlíthatatlanul nagy esemény történt. Talán csak annyi volt az egész hogy egy szovjet tiszt jelentette a hadosztálytörzsnek, hogy Nemesmedves helységből kiverték a fasiszta utóvédeket. Bizonyára a fejét csóválta a hosszú és idegen helységnév leírása közben, és annak rendje-módja szerint káromkodott is, mikor az ember veszteségeit jelentette. Minden faluért, városért emberekkel fizetett a zászlóalj. Nyelvtörőnek beillő falunevek, a leveleket meg anyanyelvén kellett írnia feleségeknek, édesanyáknak, gyerekeknek. Azok helyett, akik örökre elnémultak, 1945. április 4-én a hadseregparancsnokság vagy a frontparancsnokság tudta csak, hogy Nemesmedves felszabadulásával egy ország szabadult fel. A jelentést író szovjet tiszt talán mosolygott, hogy újra átléptek egy országhatárt. Dehát öt kilométerre nyugatra ugyanúgy sivítottak a golyók, mintha mi sem történt volna. Szabadság. Kóstolgattuk a csend ízét, az élet ízét. Katonasírok úton-útfélen. Kiégett fekete acélszörnyetegek az utcákon. Deszkával befoltozva a házfalak, ablakok. Döglött aknák milliói a földek vetése. Csak a barackfák virágai változatlanok. Az örökkévalóság apró viruló szigetei. És annyi halál után csodálatos volt élni, reménykedni. Vannak fogalmak, amelyek egy idő után csak a múlt iránti tiszteletből kötődnek évfordulóhoz. Tartalmuk él tovább, az esemény, amelyben születtek, történelemmé válik. Felnőtt egy nemzedék, amely már a katonasírokat is csak márványtáblával látta. És nem tudja, mi az éhség, a félelem, a kiszolgáltatottság, ami megalázza az embert, a nemzetet és az emberiséget magát. Felnőtt egy nemzedék, amelynek gondjai-keservei is szépek, emberiek. Lakásgondok, az érvényesülés gondjai, a kisgyerek elhelyezésének gondja... És számtalan más még. Hallgatják megőszült emberek, maguk is mondják, panaszolják, ami fáj, de örülnek legbelül, hisz másféle gondokon "edződtek felnőtté. S ki érti már azokat a gondokat? Aki érti, hallgat róla, és készül sírba vinni magával utolsó emlékeit is. j Mert ki beszél szívesen a maga félelméről, tehetetlenségéről, megaláztatásáról? Egy volt világ alapvető életelemeiről. A szabadság pedig él tovább. Beépítve gyárakba, városfalakba, az emberi agyvelő sejtjeibe, a társadalom levegőjébe. Itt van bennünk és közöttünk — egyszerűen és észrevétlenül. Mint a levegő és a napfény. A dolgok rendjéhez tartozik, mint az asztalon a kenyér, a gyerek nevető arcán a két kis gödör. Itt van azzal, hogy a holnap szót kiejtve nem lopakodik be tudatunkba az a kis kérdőjel, ami elvehetné a jövő ízét, a boldogság reményeit. Szoktuk mondani: 1945. április 4-ével tálcán kaptuk a szabadságot. Talán pontosabb úgy mondani: tálcán kaptuk a szabadság lehetőségét. Népünk lehetőségét és személyesen a magunkét. Egy nép mindig könnyebben felismeri történelmi lehetőségeit, hivatását, mint az egyén. Népünk huszonnyolc év alatt fényesen bizonyította ezt. Az egyes ember ehhez közeli pályán mozogva, a nép sorsa által meghatározva, de mégis csak egyéni életútját járja. A népben élnek és működnek azok a hatalmas szervezet, amelyek feltétlen tudatára ébred í , hogy a szabadság lehetősége nem elsősorban ajándék, hanem a nemzet jövője előtti roppant felelősség. Az egyén néha csak a sors ajándékait keresi, és óvakodik a reá háruló felelősségől. Vajon, akik a szabadságot keresik, nem éppen e felelősség hiányát kérik számon a társadalomtól? Némaságunkat, félénkségünket, néha gyávaságunkat, számító hízelkedéseinket, szűklátókörűségünket, kishitűségünket ne akarjuk kivetíteni a világra. A szovjet katona, akinek sírját ma megkoszorúzzuk, azért halt meg, hogy ne a haláltáborok, ne a gázkamrák, ne az emberellenes ideológiák és ne a félelem határozzák meg a népek sorsát. Azért halt meg, hogy szervezői, irányítói és alkotói lehessünk saját életünknek, jövőnknek. Azt nem tudta biztosítani élete árán, hogy huszonnyolc év múlva mindenki merjen és akarjon cselekvő részt vállalni a közügyekből; merjen és akarjon a munkahelye tisztességéért, becsületéért, fegyelméért küzdeni; merjen és akarjon kilépni a kétszáz forintos prémium elvesztése árán is a némaságból, a duzzogássá szelídült világmegváltásból. A rossz életérzés oka többnyire a rossz lelkiismeret. Az elszalasztott lehetőségek fájdalma, az áthárított személyes felelősség utáni önvád, és olyan boldogságideál hajszolása, amitől csak jóllakottabb, de nem szabadabb lesz az ember. A haza felszabadításának ünnepén azért adózunk tisztelettel önmagunknak is, amit tettünk, amit alkottunk. A nagy vállalkozások sokaságát vesszük számba, s az általános eredményből mit sem von le, hogy a társadalom egyik tagja többet, a másik kevesebbet tett a köz javára. De tudnunk kell: a szabadság lobogóját azok emelték magasabbra, akik többet tettek a társadalomért, akik megértették a társadalmi haladás irányát, s merték végigjárni az önfelszabadítás több kínnal szenvedéssel járó útját is. Ez a méltó hála a szovjet ember iránt, akinek a Volgától az Elbáig vezető hosszú, véres úton az adott erőt, hogy az emberek megértik végre felelősségüket sorsukért. Azok is, akikkel Battonya és Nemesmedves között találkozott. • ktr:...* Nagy Jenő Gyorsbüfé és zöldségbolt nyílik a Castrum városrészben A Római körúton két úgynevezett „RGY épület” földszintjén gyorsbüfét és zöldség-gyümölcsboltot nyit Dunaújvárosi Munkásszöveta kezet. A két üzlet berendezését a szövetkezet saját karbantartó részlege készítette el. Amennyiben az illetékes hatóságok a ma esedékes szemlén megfelelőnek találják a berendezést, a két üzlet április 5-én nyílik meg a vásárló és a fogyasztó közönség számára. .I, VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJE KI*! Tavaszi kőtárnyitás A Dunaújvárosi Múzeum értékes és főként tanulságos szabadtéri állandó kiállítása, a tavaly, a castrumi víztoronnyal szemben megnyitott kőtár, idén április 4-től ismét fogadja a látogatókat. A kőtár délutánonként 14 órától 18 óráig tart nyitva. A római kori emlékeket bemutató kőtár városunk egyik legérdekesebb nevezetessége, és idegenforgalmi látványossága. A szabadtéri múzeum területén időnként avatott régészek vezetésével tárlatlátogatást szerveznek. Ma ülést tart a párt városi végrehajtó bizottsága Az MSZMP városi végrehajtó bizottsága mai ülésén három nagyjelentőségű anyagot tárgyal. Megvitatja az agitációs munka továbbfejlesztéséről hozott megyei és városi párthatározatok végrehajtásának tapasztalatait, elemzi az üzem- és munkaszervezés helyzetét a 26-os számú Állami Építőipari Vállalatnál, és megtárgyalja a közéleti tisztséget viselő nők helyzetét Dunaújvárosban és a pártszervezetek e kérdéssel kapcsolatos feladatait jelöli meg. AZON A HÉTFŐN ♦ MOSZKVAI ANZIKSZ * VÁROS leSZ A DUNA TÚLPARTJÁN? * SZÓVÁ TETTÉK AZ ÜZEMI DOLGOZÓK . * MÉDI * A CSALÓ SÉTA A TÓ KÖRÜL II. Rendkívüli termelési rekorderedmény az acélműben Márciusban: 99 ezer tonna! Valóban rendkívüli rekorderedményt ért el márciusban a Dunai Vasmű acélművének kollektívája: a tervezett 85 ezer tonnányi SM-acéllal szemben 97 ezer 701 tonnát, valamint a tervezett 1100 tonna elektroacéllal szemben 1408 tonnát gyártottak. Hogy az eredmény rendkívüliségét érzékeltetni tudjuk, nem elég a tervtúlteljesítés mértékére hivatkoznunk, szükséges megemlíteni azt is, hogy a márciusi eredmény több mint tízezer tonnával meghaladta az eddigi legnagyobb teljesítményt: a tavaly májusi 87 ezer 326 tonnás csúcsot. Nyilvánvaló tény, hogy semmilyen műszaki intézkedéssel nem lehetett volna a teljesítményt ilyen hallatlan mértékben megnövelni az acélműi dolgozók fegyelmezett, áldozatkész és lelkes munkája nélkül, de hasonlóképpen nyilvánvaló, hogy ehhez a páratlan sikerhez valami lényegbevágó műszaki változtatásra volt szükség. Az egyik ilyen lényeges összetevő az oxigénfelhasználás technológiájának módosítása. A módosítás révén nem a felhasznált oxigén mennyisége, hanem a felhasznált oxigén hatásfoka nőtt meg, s így csökkenhetett kerek húsz perccel (a tavalyi 4,92 óráról 4,6 órára) az átlagos adagidő. A másik meghatározó intézkedés az átlagos adagsúlynövelésre irányult. Az adagsúlynövelés egyik oldala, hogy az üzemfenntartási gyárrészleg felülvizsgálta daruk teherbírását, az üstök a önsúlyát, s a vizsgálat eredménye alapján magát a betétsúlyt is 192 tonnáról 195 tonnára növelték, továbbá pontosabb lett a mérlegelés, s megszigorították a berakási fegyelmet. Ugyanilyen figyelemreméltó azonban a közvetetten elért adag súlynövelés is, az tehát, hogy — jobb munkaszervezéssel — a kisebb súlyú adagokból kevesebbet gyártanak, mint korábban. A kétirányú intézkedés eredményeként az adagok átlagos súlya 168,6 tonnáról 173,9 tonnára növekedett. Az adagok idejének csökkentése és az adagok súlyának növelése mellett lényegesen javult a kemencék időkihasználása is. A Kohászati Gyárépítő Vállalat kemencekőműveseinek gyorsabb munkája, valamint a vasműs fenékjavítási, melegjavítási idők csökkentése révén az acélműs kemencék márciusban i a teljes idő 88 százalékában gyártottak acélt, míg tavaly e kihasználtság aránya ,,csak” 83,9 százalék volt. Koszorúzás és díszünnepség hazánk felszabadutásának 28. évfordulóján Josi Bizottsága, a Dunaújvárosi Tanács, a Hazafias Népfront Városi Bizottsága és a Kommunista Ifjúsági Szövetség városi bizottsága a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében felszabadulási ünnepséget rendez. Ma, április 3-án este 6 órakor kezdődő ünnepségen dr. Illyés József, az MSZMP városi bizottságának tagja, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkára mond ünnepi beszédet. A nagygyűlés ünnepi műsorában Fodor Tamás, a budapesti Irodalmi Színpad tagja. dr. Varga András vezetésével a dr. Münnich Ferenc gimnázium és szakközépiskola vegyeskara és Kőháziné, Gyarmati Éva vezetésével a Móricz Zsigmond Általános Iskola énekkara működik közre. A díszünnepséget megelőzően ma délután 3 órakor a város párt-, állami, politikai szervezetei és Dunaújváros lakossága ünnepélyesen megkoszorúzzák az óvárosi szovjet hősi emlékművet. Ez év április 4-én ünnepli népünk, hazánk felszabadulásának 28. évfordulóját. Nagy nemzeti ünnepünk alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Dunaújvá- Húszéves a Szovjet Duna Gőzhajózási Ügynökség dunaújvárosi kirendeltsége A magyar—szovjet barátság emléktáblája Ünnepi eseményre gyűltek össze hétfőn délután az Ifjúság-szigeten, a Szovjet Gőzhajózási Ügynökség dunaújvárosi kirendeltségén a város és a vasmű vezetői. A hajózási kirendeltség és a szovjet vasércszállítás 20. évfordulóján felavatták az irodahelyiség falán a magyar—szovjet barátság emléktábláját. Mint ismeretes, a Szovjet Duna Gőzhajózási Ügynökség dunaújvárosi kirendeltségének irodáját a Dunai Vasmű dolgozói építették, és 1967 őszén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján avatták fel. A szovjet hajósok húsz éves ittléte, a magyar—szovjet barátság és együttműködés emléktáblájának avatásán részt vett Sárosi József, az MSZMP Dunaújvárosi Bizottságának első titkára, Sófalvi István, a városi tanács elnöke, a város és a vasmű gazdasági, politikai szervezeteinek számos vezetője. A Dunai Vasmű és a szovjet hajózási ügynökség, a szovjet gyárak, munkások kapcsolatát Závodi Imre, a Dunai Vasmű, vezérigazgató-helyettese méltatta avatóbeszédében. Elmondta, hogy a Dunai Vasmű tavaly 1,2 millió tonna vasércet, csaknem 200 ezer tonna szenet kapott víziúton a Szovjetunióból, a gyáróriás kohászati berendezéseinek nagy része szintén a szovjet gyárakban készült, üzembe helyezéséhez szovjet munkások, mérnökök adtak segítséget. ELJEN ÁPRILIS 4!