Dunaújvárosi Hírlap, 1973. április (18. évfolyam, 27-35. szám)

1973-04-03 / 27. szám

isoje Alneunp D dunaújvárosi r TiT-T — A/ MS/,­1PVÁR­OSI BIZOTTSÁGA ESA VÁROSI TANÁCS tAPJ/ Április üzenete Akkor talán észre sem vettük, hogy valami hasonlíthatatlanul nagy esemény történt. Talán csak annyi volt az egész hogy egy szovjet tiszt jelentette a had­osztálytörzsnek, hogy Nemesmedves hely­ségből kiverték a fasiszta utóvédeket. Bizonyára a fejét csóválta a hosszú és idegen helységnév leírása közben, és an­nak rendje-módja­ szerint káromkodott is, mikor az ember veszteségeit jelentette. Minden faluért, városért emberekkel fize­tett a zászlóalj. Nyelvtörőnek beillő falu­nevek, a leveleket meg anyanyelvén kel­lett írnia feleségeknek, édesanyáknak, gyerekeknek. Azok helyett, akik örökre elnémultak, 1945. április 4-én a hadseregparancs­nokság vagy a frontparancsnokság tudta csak, hogy Nemesmedves felszabadulásá­val egy ország szabadult fel. A jelentést író szovjet tiszt talán mosolygott, hogy újra átléptek egy országhatárt. Dehát öt kilométerre nyugatra ugyanúgy sivítottak a golyók, mintha mi sem történt volna. Szabadság. Kóstolgattuk a csend ízét, az élet ízét. Katonasírok úton-útfélen. Kiégett fekete acélszörnyetegek az utcá­kon. Deszkával befoltozva a házfalak, ab­lakok. Döglött aknák milliói a földek vetése. Csak a barackfák virágai válto­zatlanok. Az örökkévalóság apró viruló szigetei. És annyi halál után csodálatos volt élni, reménykedni. Vannak fogalmak, amelyek egy idő után csak a múlt iránti tiszteletből kö­tődnek évfordulóhoz. Tartalmuk él to­vább, az esemény, amelyben születtek, történelemmé válik. Felnőtt egy nem­zedék, amely már a katonasírokat is csak márványtáblával látta. És nem tudja, mi az éhség, a félelem, a kiszolgáltatott­ság, ami megalázza az embert, a­ nemze­­tet és az emberiséget magát. Felnőtt egy nemzedék, amelynek gondjai-keservei is szépek, emberiek. Lakásgondok, az érvényesülés gondjai, a kisgyerek elhe­lyezésének gondja... És számtalan más még. Hallgatják megőszült emberek, ma­guk is mondják, panaszolják, ami fáj, de örülnek legbelül, hisz másféle gondokon "edződtek felnőtté. S ki érti már azokat a gondokat? Aki érti, hallgat róla, és készül sírba vinni magával utolsó emlé­keit is. j Mert ki beszél szívesen a maga félelméről, tehetetlenségéről, megaláztatá­sáról? Egy volt világ alapvető életele­meiről. A szabadság pedig él tovább. Beépítve gyárakba, városfalakba, az emberi agy­velő sejtjeibe, a társadalom levegőjébe. Itt van bennünk és közöttünk — egy­szerűen és észrevétlenül. Mint a levegő és a napfény. A dolgok rendjéhez tarto­zik, mint az asztalon­ a kenyér, a gyerek nevető arcán a két kis gödör. Itt van azzal, hogy a holnap szót kiejtve nem lopakodik be tudatunkba az a kis kér­dőjel, ami el­vehetné a jövő ízét, a bol­dogság reményeit. Szoktuk mondani: 1945. április 4-ével tálcán kaptuk a szabadságot. Talán pon­tosabb úgy mondani: tálcán kaptuk a szabadság lehetőségét. Népünk lehetősé­gét és személyesen a magunkét. Egy nép mindig könnyebben felismeri tör­ténelmi lehetőségeit, hivatását, mint az egyén. Népünk huszonnyolc év alatt fé­nyesen bizonyította ezt. Az egyes ember ehhez közeli pályán mozogva, a nép sorsa által meghatározva, de mégis csak egyéni életútját járja. A népben élnek és­­ működnek azok a hatalmas szervezet, amelyek feltétlen tudatára ébred­ í , hogy a szabadság lehetősége nem elsősorban ajándék, hanem a nemzet jövője előtti roppant felelősség. Az egyén néha csak a sors ajándékait keresi, és óvakodik a reá háruló felelősség­ől. Va­jon, akik a szabadságot keresik, nem ép­pen e felelősség hiányát kérik számon a társadalomtól? Némaságunkat, félénksé­günket, néha gyávaságunkat, számító hí­­zelkedéseinket, szűklátókörűségünket, kis­hitűségünket ne akarjuk kivetíteni a világra.­­ A szovjet katona, akinek sírját ma megkoszorúzzuk, azért halt meg, hogy ne a haláltáborok, ne a gázkamrák, ne az emberellenes ideológiák és ne a félelem határozzák meg a népek sorsát. Azért halt meg, hogy szervezői, irányítói és alkotói lehessünk saját életünknek, jö­­vőnknek. Azt nem tudta biztosítani élete árán, hogy huszonnyolc év múlva min­denki merjen és akarjon cselekvő részt vállalni a közügyekből; merjen és akar­jon a munkahelye tisztességéért, becsüle­téért, fegyelméért küzdeni; merjen és akarjon kilépni a kétszáz forintos prémi­um elvesztése árán is a némaságból, a duzzogássá szelídült világmegváltásból. A rossz életérzés oka többnyire a rossz lelkiismeret. Az elszalasztott lehetőségek fájdalma, az áthárított személyes felelős­ség utáni önvád, és olyan boldogságideál hajszolása, amitől csak jóllakottabb, de nem szabadabb lesz az ember. A haza felszabadításának ünnepén azért adózunk tisztelettel önmagunknak is, amit tettünk, amit alkottunk. A nagy vállalkozások sokaságát vesszük számba, s az általános eredményből mit sem von le, hogy a társadalom egyik tagja többet, a másik kevesebbet tett a köz javára. De tudnunk kell: a szabadság lobogóját azok emelték magasabbra, akik többet tettek a társadalomért, akik megértették a tár­sadalmi haladás irányát, s merték végig­járni az önfelszabadítás több kínnal­ szen­­vedéssel járó útját is. Ez a méltó hála a szovjet ember iránt, akinek a Volgától az Elbáig vezető hos­­­szú, véres úton az adott erőt, hogy az emberek megértik végre felelősségüket sorsukért. Azok is, akikkel Battonya és Nemesmedves között találkozott. • ktr:...* Nagy Jenő Gyorsbüfé és zöldségbolt nyílik a Castrum városrészben A Római körúton két úgy­nevezett „RGY épület” föld­szintjén gyorsbüfét és zöld­­ség-gyümölcsboltot nyit Dunaújvárosi Munkásszövet­a kezet. A­ két üzlet berende­zését a szövetkezet saját karbantartó részlege készí­tette el. Amennyiben az ille­tékes hatóságok a ma esedé­kes szemlén megfelelőnek találják a berendezést, a két üzlet­­ április 5-én nyílik meg a vásárló és a fogyasztó kö­zönség számára. .­I, VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJE KI*! Tavaszi kőtárnyitás A Dunaújvárosi Múzeum értékes és főként tanulságos szabadtéri állandó kiállítása, a tavaly, a castrumi vízto­ronnyal szemben megnyitott kőtár, idén április 4-től is­mét fogadja a látogatókat. A kőtár délutánonként 14 órá­tól 18 óráig tart nyitva. A római kori emlékeket bemutató kőtár városunk egyik legérdekesebb neveze­tessége, és idegenforgalmi látványossága. A szabadtéri múzeum területén időnként avatott régészek vezetésével tárlatlátogatást szerveznek. Ma ülést tart a párt városi végrehajtó bizottsága Az MSZMP városi végre­hajtó bizottsága mai ülésén három nagyjelentőségű anya­got tárgyal. Megvitatja az agitációs munka továbbfej­lesztéséről hozott megyei és városi párthatározatok végre­hajtásának tapasztalatait, elemzi az üzem- és munka­­szervezés helyzetét a 26-os számú Állami Építőipari Vál­lalatnál, és megtárgyalja a közéleti tisztséget viselő nők helyzetét Dunaújvárosban és a pártszervezetek e kérdéssel kapcsolatos feladatait jelöli meg. AZON A HÉTFŐN ♦ MOSZKVAI ANZIKSZ *­­­­ VÁROS leSZ A DUNA TÚLPARTJÁN? * SZÓVÁ TETTÉK AZ ÜZEMI DOLGOZÓK­­­­ . * MÉDI * A CSALÓ SÉTA A TÓ KÖRÜL II. Rendkívüli termelési­­ rekorderedmény az acélműben Márciusban: 99 ezer tonna! Valóban rendkívüli rekord­eredményt ért el márciusban a Dunai Vasmű acélm­űvé­­nek kollektívája: a tervezett 85 ezer tonnányi SM-acéllal szemben 97 ezer 701 tonnát, valamint a tervezett 1100 tonna elektroacéllal szemben 1408 tonnát gyártottak. Hogy az eredmény rendkívüliségét érzékeltetni tudjuk, nem elég a tervtúlteljesítés mértékére hivatkoznunk, szükséges meg­említeni azt is, hogy a már­ciusi eredmény több mint tízezer tonnával meghaladta az eddigi legnagyobb telje­sítményt: a tavaly májusi 87 ezer 326 tonnás csúcsot. Nyilvánvaló tény, hogy semmilyen műszaki intézke­déssel nem lehetett volna a teljesítményt ilyen hallatlan mértékben megnövelni az acélműi dolgozók fegyelme­zett, áldozatkész és lelkes munkája nélkül, de hasonló­képpen nyilvánvaló, hogy eh­hez a páratlan sikerhez vala­mi lényegbevágó műszaki változtatásra volt szükség. Az egyik ilyen lényeges összetevő az oxigénfelhasz­­nálás technológiájának mó­dosítása. A módosítás révén nem a felhasznált oxigén mennyisége, hanem a fel­használt oxigén hatásfoka nőtt meg, s így csökkenhetett kerek húsz perccel (a tavalyi 4,92 óráról 4,6 órára) az átla­gos adagidő. A másik meghatározó intéz­kedés az átlagos adagsúlynö­­velésre irán­yult. Az adag­­súlynövelés egyik oldala, hogy az üzemfenntartási gyárrészleg felülvizsgálta daruk teherbírását, az üstök a önsúlyát, s a vizsgálat ered­ménye alapján magát a betét­súlyt is 192 tonnáról 195 ton­nára növelték, továbbá pon­tosabb lett a mérlegelés, s megszigorították a berakási fegyelmet. Ugyanilyen figye­lemreméltó azonban a közve­tetten elért adag súlynövelés is, az tehát, hogy — jobb munkaszervezéssel — a ki­sebb súlyú adagokból keve­sebbet gyártanak, mint ko­rábban. A kétirányú intézke­dés eredményeként az ada­gok átlagos súlya 168,6 ton­náról 173,9 tonnára növeke­dett. Az adagok idejének csök­kentése és az adagok súlyá­nak növelése mellett lénye­gesen javult a kemencék idő­­kihasználása is. A Kohászati Gyárépítő Vállalat kemence­­kőműveseinek­­ gyorsabb munkája, valamint a vasműs fenékjavítási, melegjavítási idők csökkentése révén az acélműs kemencék március­ban i a teljes idő 88 százaléká­ban gyártottak acélt, míg ta­valy e kihasználtság aránya ,,csak” 83,9 százalék volt. Koszorúzás és díszünnepség hazánk felszabad­u­tásának 28. évfordulóján Josi Bizottsága, a Dunaújvá­rosi Tanács, a Hazafias Nép­front Városi Bizottsága és a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség városi bizottsága a Bartók Béla Művelődési Köz­pont színháztermében fel­­szabadulási ünnepséget ren­dez. Ma, április 3-án este 6 óra­kor kezdődő ünnepségen dr. Illyés József, az MSZMP vá­rosi bizottságának tagja, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának titkára mond ün­nepi beszédet. A nagygyűlés ünnepi mű­sorában Fodor Tamás, a bu­dapesti Irodalmi Színpad tagja. dr. Varga András­­ ve­zetésével a dr. Münnich Fe­renc gimnázium és szakkö­zépiskola vegyeskara és Kő­háziné, Gyarmati Éva veze­tésével a Móricz Zsigmond Általános Iskola énekkara működik közre. A díszünnepséget megelő­zően ma délután 3 órakor a város párt-, állami, politikai szervezetei és Dunaújváros lakossága ünnepélyesen megkoszorúzzák az óvárosi szovjet hősi emlékművet. Ez év április­ 4-én ünnepli népünk, hazánk felszabadu­lásának 28. évfordulóját. Nagy nemzeti ünnepünk al­kalmából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Dunaújvá- Húszéves a Szovjet Duna Gőzhajózási Ügynökség dunaújvárosi kirendeltsége A magyar—szovjet barátság emléktáblája Ünnepi eseményre gyűltek össze hétfőn délután az Ifjú­ság-szigeten, a Szovjet Gőz­hajózási Ügynökség dunaúj­városi kirendeltségén a város és a vasmű vezetői. A hajó­zási kirendeltség és a szovjet vasércszállítás 20. évforduló­ján felavatták az irodahelyi­ség falán a magyar—szovjet barátság emléktábláját. Mint ismeretes, a Szovjet Duna Gőzhajózási Ügynökség du­naújvárosi kirendeltségének irodáját a Dunai Vasmű dol­gozói építették, és 1967 őszén, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján avatták fel. A szovjet hajósok húsz éves ittléte, a magyar—szov­jet barátság és együttműkö­dés emléktáblájának avatá­sán részt­­­ vett Sárosi József, az MSZMP Dunaújvárosi Bi­zottságának első titkára, Só­falvi István, a városi tanács elnöke, a város és a vasmű gazdasági, politikai szerveze­teinek számos vezetője. A Dunai Vasmű és a szovjet ha­józási ügynökség, a szovjet gyárak, munkások kapcsola­tát Závodi Imre, a Dunai Vasmű, vezérigazgató-helyet­tese méltatta avatóbeszédé­ben. Elmondta, hogy a Du­nai Vasmű tavaly 1,2 millió tonna vasércet, csaknem 200 ezer tonna szenet kapott ví­­ziúton a Szovjetunióból, a gyáróriás kohászati berende­zéseinek nagy része szintén a szovjet gyárakban­ készült, üzembe helyezéséhez szovjet munkások, mérnökök adtak segítséget. ELJEN ÁPRILIS 4!

Next