Dunaújvárosi Hírlap, 1973. május (18. évfolyam, 36-43. szám)
1973-05-04 / 36. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXIII. évf., 36. szám 1973- máj. 4., péntek MA: BESZÉLGETÉSEK, A FÁKLYAFÉNYNÉL ♦ VESZÉLYBEN A FÖLDI ÉLET * ANYÁINK MÁJUS ELSEJÉN SZOLGÁLATBAN * EGYÜTT MEGYÜNK A NAP FELÉ.. ” Minden esztendőben elmondjuk — és így igaz! —, hogy az idei május elsejei felvonulás vott a legszebb, a legkifejezőbb valamennyi közül, mióta május elsejét ünnepelünk Dunaújvárosban. Azért van ez így, mert a munkával növekvő, mindig többet és újabbat akaró, gyarapodó, szüntelenül gazdagodó ifjú városunk lakóinak őszinte és mély érzésekkel áthatott kitárulkozása az ünnepi demonstráció. Megmutatni internacionalizmusunkat, hirdetni a nemzetközi összefogást a népek zászlói alatt vonulva. Magunkra vállalni a nemzetközi osztályharcot, személyes ügyünkké tenni a béke ügyét: „Veled vagyunk Vietnam!” „Vesztett Nixon szennyes politikája!” „Vietnamért 750 órát dolgoztunk!” „Éljen a hős Vietnam népe!” — hirdették a transzparensek. S a Vasmű utat szélességében átfogó, erőt sugárzó monumentális tabló felett a felirat: Világ proletárjai egyesüljetek! szinte felkiáltójelként magasodott a tömegek fölé. „125 éves a Kommunista Kiáltvány” — a meglett forradalmi út nagyságát idézte fel egy pillanatra. A piros és kék zászlók együtt lobogva jelképként fonódtak egybe, hogy csak a forradalom vörös zászlói alatt lehet igazán béke a földkerekségen. A mi városunk lakói szívében így él a forradalom lángja. Megmutatni munkánk eredményeit! Nemcsak a pillanatnyit, hanem a folyamatot. Valamikor harci jelszó volt, most a küzdelem napjait idézte: „Miénk a gyár!" A huszonöt éves államosításra emlékeztetett. Mögötte táblák erdeje. Szocialista brigádok és munkahelyek nevei, eredményei, kimondatlanul is hirdetve: élni tudtunk a hatalommal. Szép hagyomány nálunk Dunaújvárosban, hogy a munkában kimagasló eredményt elért vállalatok, üzemek és intézmények vonulnak fel az élen az ünnepi menetben. Zúgó taps köszöntötte a martinászokat, akik 1 millió 5 ezer tonna acélt gyártottak tavaly — a magyar kohászat történetében először — s a hengerészeket, akik egymillió tonna lemezt hengereltek. Nyomukba végeláthatalan sorokban, azok a lányok, asszonyok és férfiak vonultak, akik a város gyáraiban, üzemeiben cellulózt, papírt, fonalat, ruhát, órát, radiátort, vegyi anyagokat, fehérneműt gyártanak a népgazdaság számára, gyarapítva a nemzet jövedelmét. Nehézléptű öntőmunkások, kemencék ést (ívesek, fehérköpenyes ápolónők és orvosok, mérnökök és pedagógusok, először menetelő építőmunkás fiatalok és huszonhárom éve vonuló városalapító veteránok, nyomdászok és szakácsok — száz és ezer szakma, élethivatás képviselői. S ebben a két és félórás ünnepi demonstrációban minden nagy és kis kollektíva fel tudta mutatni, mit mozdított előre egy esztendő alatt közös dolgainkon, hogy még jobb, szebb és tartalmasabb legyen életünk itt, Dunaújváros falai között. Az ifjúság nyitotta meg az ünnepi menetet, s az ifjúság zárta be impozáns menetével. Aki figyelte az arcokat, láthatta: leírhatatlan büszkeség és öröm sugárzott a dunaújvárosiak arcáról. A mi gyermekeink vonultak ott ünnepi öltözékben, szép, fegyelmezett komolysággal; az egykori szabolcsi, zalai, békési paraszté, az ózdi, diósgyőri, csepeli vasmunkásé, s ezek a fiatalok már dunaújvárosiak. Erősek, fejlettek, tehetségesek, tettrekészek, a mi jövőnk. A mi megálmodott jövőnk mutatta be impozáns tornagyakorlatait, a Vasmű úti tribün előtt, markolta a zászlórudat, és emelte a magasba, öltötte magára különböző népek népviseletét, énekelt és táncolt a májusi napfényben. Harmincötezer dunaújvárosi tett hitet május elsején felvonulásával a proletár nemzetköziség, a munka, és az emberiség békéje mellett. Tíz óra: Kezdődik a felvonulás A XVIT jegyében Ezrek vonulnak vörös zászlókkal A díszemelvény a Vasmű uton Apák és fiaik a lenetben A tanulóifjúság demonstrációja Békét a világnak — követelték a felvonulók tízezrei Cseh Tibor felvételei