Dunaújvárosi Hírlap, 1973. május (18. évfolyam, 36-43. szám)

1973-05-04 / 36. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXIII. évf., 36. szám 1973- máj. 4., péntek MA: BESZÉLGETÉSEK, A FÁKLYAFÉNYNÉL ♦ VESZÉLYBEN A FÖLDI ÉLET * ANYÁINK MÁJUS ELSEJÉN SZOLGÁLATBAN * EGYÜTT MEGYÜNK A NAP FELÉ.. ” Minden esztendőben elmondjuk — és így igaz! —, hogy az idei május elsejei felvonulás vott a legszebb, a legkife­jezőbb valamennyi közül, mióta május elsejét ünnepelünk Dunaújvárosban. Azért van ez így, mert a munkával növekvő, mindig többet és újabbat akaró, gyarapodó, szüntelenül gaz­dagodó ifjú városunk lakóinak őszinte és mély érzésekkel áthatott kitárulkozása az ünnepi demonstráció. Megmutatni internacionalizmusunkat, hirdetni a nemzet­közi összefogást a népek zászlói alatt vonulva. Magunkra vállalni a nemzetközi osztályharcot, személyes ügyünkké ten­ni a béke ügyét: „Veled vagyunk Vietnam!” „Vesztett Nixon szennyes politikája!” „Vietnamért 750 órát dolgoztunk!” „Éljen a hős Vietnam népe!” — hirdették a transzparensek. S a Vasmű utat szélességében átfogó, erőt sugárzó monumen­tális tabló felett a felirat: Világ proletárjai egyesüljetek! szinte felkiáltójelként magasodott a tömegek fölé. „125 éves a Kommunista Kiáltvány” — a meglett forradalmi út nagy­ságát idézte fel egy pillanatra. A piros és kék zászlók együtt lobogva jelképként fonódtak egybe, hogy csak a forradalom vörös zászlói alatt lehet igazán béke a földkerekségen. A mi városunk lakói szívében így él a forradalom lángja. Megmutatni munkánk eredményeit! Nemcsak a pilla­natnyit, hanem a folyamatot. Valamikor harci jelszó volt, most a küzdelem napjait idézte: „Miénk a gyár!" A huszon­öt éves államosításra emlékeztetett. Mögötte táblák erdeje. Szocialista brigádok és munkahelyek nevei, eredményei, ki­mondatlanul is hirdetve: élni tudtunk a hatalommal. Szép hagyomány nálunk Dunaújvárosban, hogy a munkában ki­magasló eredményt elért vállalatok, üzemek és intézmények vonulnak fel az élen az ünnepi menetben. Zúgó taps köszön­tötte a martinászokat, akik 1 millió 5 ezer tonna acélt gyár­tottak tavaly — a magyar kohászat történetében először — s a hengerészeket, akik egymillió tonna lemezt hengereltek. Nyomukba végeláthatalan sorokban, azok a lányok, asszo­nyok és férfiak vonultak, akik a város gyáraiban, üzemeiben cellulózt, papírt, fonalat, ruhát, órát, radiátort, vegyi anya­gokat, fehérneműt gyártanak a népgazdaság számára, gyara­pítva a nemzet jövedelmét. Nehézléptű öntőmunkások, ke­mencék ést (ívesek, fehérköpenyes ápolónők és orvosok, mér­nökök és pedagógusok, először menetelő építőmunkás fiata­lok és huszonhárom éve vonuló városalapító veteránok, nyomdászok és szakácsok — száz és ezer szakma, élethivatás képviselői. S ebben a két és félórás ünnepi demonstrációban minden nagy és kis kollektíva fel tudta mutatni, mit moz­dított előre egy esztendő alatt közös dolgainkon, hogy még jobb, szebb és tartalmasabb legyen életünk itt, Dunaújvá­ros­­ falai között. Az ifjúság nyitotta meg az ünnepi menetet, s az ifjúság zárta be impozáns menetével. Aki figyelte az arcokat, lát­hatta: leírhatatlan büszkeség és öröm sugárzott a dunaújvá­rosiak arcáról. A mi gyermekeink vonultak ott ünnepi öltö­zékben, szép, fegyelmezett komolysággal; az egykori szabolcsi, zalai, békési paraszté, az ózdi, diósgyőri, csepeli vasmunkásé, s ezek a fiatalok már dunaújvárosiak. Erősek, fejlettek, tehetségesek, tettrekészek, a mi jövőnk. A mi megálmodott jövőnk mutatta be impozáns tornagyakorlatait, a Vasmű úti tribün előtt, markolta a zászlórudat, és emelte a magasba, öltötte magára különböző népek népviseletét, énekelt és tán­colt a májusi napfényben. Harmincötezer dunaújvárosi tett hitet május elsején felvonulásával a proletár nemzetköziség, a munka, és az emberiség békéje mellett. Tíz óra: Kezdődik a felvonulás A X­­VIT jegyében Ezrek vonulnak vörös zászlókkal A díszemelvény a Vasmű uton Apák és fiaik a­­ lenetben A tanulóifjúság demonstrációja Békét a világnak — követelték a felvonulók tízezrei Cseh Tibor felvételei

Next